Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)
1955-09-24 / 75. szám
'’'1955. szeptemberi SZABAD NOSRXd 3 Képek az őszi munkákról gzedlák József, & széesényi tangazdaság traktorosa az elmúlt két bét alatt 62 holdas lrágyaalászántást végzett 28—30 centimét» mélyen. Rajkó István, a pillnyl Dózsa TSZ fogatosa kaszálja a 10 hold magnak hagyott vöröshez« tábláját, amelyről közepes termést vár a termelőszövetkezet. Kern kielégítő még az őszi talaj munkák üteme Megyénk gépállomásai 5402 „KAMATOSTÓL VISSZAKAPTUK.. Boldog nyertesek között a Takarékpénztárban rormálholdcm végeztek el ta- lajmunkát szeptember 20-ig. Ez az eredmény korántsem kielégítő. Legjobb az eredmény a tolmácsi gépállomáson, ahol 1286 normálholdat és Erdőkürtön 1029 normálholdat végeztek el. Gépállomásaink mindössze 466 holdon végeztek el gépivetést. Gépállomásaink legjobb eredményt a silózás terü'etén érték el. Szeptember 20-ig 2513 köbmétert silóztak. Nem érthető az, hogy a karanesfce- szi és a berceli gépállomás miért nem si’ózott eddig egyetlen köbmétert sem. A salgótarjáni OTP helyiségében a nagy örömtől kiesé megilletődve várja a nyeremény kifizetését egy szőke, koszorúba font hajú asszonyka, Bodor Ernő. karancsaljai vájár felesége. 500 forintos, 24 687-es sorozatú, 16—20-as kötvényükkel 10 000 forintot nyertek Bodorék. — Mire fordítják ezt az összeget? — Házépítésre! Édesanyáméin 1 örököltünk a bátyámmal egy házat. Ö másikat épít, mi pedig a régiben maradunk. Természetesen a bátyámék házépítési költségeinek egy részét mi viseljük. — Mikor tudták meg, és hogyan fogadták az örömhírt? — Vasárnap délben néztük meg a Szabad Népben a nyertes számokat. Talán soha sem jöhetett volna jobbkor, mint most. Nagy gondot okozott nekünk is ez az épülő ház! Igaz, a férjem havi 1800—2000 forintot keres, mint vájár, mégis nagy segítség ilyen ösz- szeget megkapni. — És mind a 8740 forintot kiveszik? — Nem, 2000-et benthagyunk, takarékbetétkönyvet váltok. Majd még arra is 6or kerül. ★ A 38 272 sorozat 16-os kötvény tulajdonosa Kaszanyik Gábor Zagyvapálfalván nyert 5000 forintot. Kaszanyik Gábcmé zavartan gyűrögeti markában a nyereményt. Talán még most sem meri elhinni, hogy ő is a nyertesek közt van. — Én konyhabútort szeretnék venni, már öt éve tervezgetem. Végre, most talán sikerül, ha férjem is úgy akarja. — Nyertek már ilyen nagyobb összeget? — Eddig még sohasem. Csak névértékben húzták ki egy-két kötvényünket, de ez meet minden várakozásunkat felülmúlta. Kétszeresen örülünk neki..; ★ De lássuk a kisebb nyereményeket is. Hegyi Pál, a mizserfai bánya dolgozója 2000 forintot seper ki a kasszából. Ezzel az összeggel is érdemes tervezgetni. — Mi, ruházkodásra fordítjuk ezt a pénzt — újságolja Hegyi elvtárs. — Egy nevelt kislányunk van, először ő kapja meg a régen óhajtott kabátot. cipőt, aztán jön sorra a feleségem, utána én. Az 1000 forint nyereményt felvevő Holéczy Jánosné is izgatottan áll a pénztár előtt. Férje bányász, a Csizmadiatelepen lakinak, s az összeg majdnem egyhavi fizetésének felel meg. — Sodronyt és nadrágot veszünk majd rajta, most talán ez a legszükségesebb — mondja Holéczyné. * Nemsokára ismét sok szá- molnivaiója akad a pénztárosnak, Tóth László, az Acélárugyár rúdvashúzó üzemének művezetője lép a kasszához, hogy felvegye a 30 213 sorozatú, 18-as számú kötvényére járó 10 000 forintos nyereményt. — Már több békekölcsönhúzáskor nyertem 200—200 forintot. Most, a húzás napján feleségem megjegyezte: „de jó volna ezer forintot nyerni”. Másnap, amikor megtudtuk, hogy 10 000 forinttal húzták ki kötvényünket, el sem akartuk hinni. Pedig ez már igaz, — mutatja a nagy halom százforintost. — Hiába, államunk bőségesen visszafizeti a neki adott kölcsönt. Egyébként nagyon' jókor jött ez a nyeremény. Itt az ősz, feleségemnek. két gyermekemnek és jó magamnak nagy szükségünk van őszi- és téli ruhákra. A pénz egyrészéből ruhát, cipőt vásárolunk, a másik részét pedig sertéshizlalásra és élelemvásárlásra fordítjuk. ★ Csütörtökön délben számvetést készítenek az eddigi kifizetésekről a takarékpénztár dolgozói. Kiderül, hogy három nap alatt 75 kötvényre 62 730 forintot fizettek ki a nyerteseknek. És ebben nem szerepel az az összeg, amelyet a posta- hivataloknál vettek fel a kötvénytulajdonosok. Sőt, nincs beleszámítva a megye legnagyobb nyereménye, az 50 000 forintos sem. Ezt ugyanis nem itt vették fel, hanem — különben vegyük csak sorjában a dolgot. ★ Petik Árpád, a bányatröszt dolgozója, örömtől kipirult arccal ül íróasztala mellett. Öröme érthető, hiszen 50 000 forint boldog nyertese. Két napig Pesten járt hivatalos úton, ott is vette fel az összeget. A rossz nyelvek azt beszélik azért, mert így legalább helyben, mindjárt a nyakára is hághatott. Ez azonban csak szóbeszéd. Petik elvtárs mindjárt meg is cáfolja: — Egyedül a három és fél éves kisfiamnak vettem egy dia-filmvetítőgépet, s hozzá néhány filmet. Meg aztán a kartársakkal ünnepeltük eg az örömnapot. — Az V. kér. Nádor utcai takarékpénztár-fiókban vettem fel a pénzt, a lehető legkisebb nyilvánosság előtt. Persze, csak egyrészét vettem fel készpénzként. 35 000 forintot takarékbetétkönyv alakjában. — Őszintén szólva, az első pillanatok, sőt még az első napok is olyanok, hogy az ember nem tudja, mit kezdjen vele. Eddig csak ruházat: cikkeket szándékozom venni kisfiamnak, édesanyámnak és magamnak. Aztán majd talán a lakásunkat is kitataroztatjuk Gond azért az ilyen nagy ősz- szeg! Hát igen, igen. igaza van Petik elvtársnak. De azért talán nem haragszik meg, ha így nyilvánosság eiőtt kijelentjük, hogy irigyeljük a gondjaiért. Persze, ezt az irigységet nem kell szószerint venni! Hogyan is irigykednénk, amikor a boldog nyertesek mindannyian megérdemlik a nyereményt, hiszen a jegyzésnél örömmel adták kölcsön forintjaikat az államnak. Lám, nem is bánták meg? (Wimmer—Angyal) A diósjenői Tolbuchin 1S2 felhívása a megye szövetkezeteihez A diósjenői Tolbuchin Tér* melőszövetkezet tagsága elhatározta, hogy november 7-e tiszteletére versenyre hívja ki a megye valamennyi termelő- szövetkezetét. A termelőszövetkezet tagsága tudatában van annak, hogy a jövő évi nagyobb termésért folytatott harcot már most el kell kéz* deni. Ennek érdekében már szeptember 10-ig 20 kli rozs. 40 kh őszi árpa és 26 kh búza vetmzántá- sát elvégezték. A mészben szegény talajok feljavítására 25 vagon tnész- iszapot szórtak ki szeptember 20-ig. Az őszi mélyszántásnak is komoly jelentősége van. A tavaszi kalászosok — de a kapások is— nagyobb termést adnak, ha a területet már őszszel 28—30 centiméter mélyen megszántjuk. A mély réteg magába szívja a téli csapadékot, így a terület csapadékban dús lesz, az ilyen területen nem ritkaság a 30 mázsás kukoricatermés. Tudják ezt a Tolbuchin Termelőszövetkezetben is, s ezért november 7-re teljes egészében elvégzik az őszi mélyszántást. Szarvasmarhaállományunk zökkenőmentes téli takarmányozását Csak úgy tudjuk biztosítani, ha minél több silót készítünk. A Tolbuchin TSZ- ben a betervezett 250 köbméter siló helyett 420 köbmétert készítenek. Ezt úgy érik el, hogy minden silózható takarmányt: kukoricaszárat, répafejet besilóznak. A termelő- szövetkezet vállalta, hogy október 18-ra befejezi a burgonya szedését és válogatását. A cukorrépa szedését október 15-ig a kukorica törését ped'g október 25-ig befejezik. Ä törés után azonnal elvégzik a szár levágását és besilózását. A diósjenői Tolbuchin TSZ versenykihívása csak akkor lesz igazán értékes, ha megyénk minden termelőszövetkezete elfogadta ezt a versenyt és annak szellemében dolgozik. Tál riadtabbá válnak a bűnösök. összerezzennek, amikor hátuk mögött az egyik fogházőr kezében megcsörren a bilincs .. i ★ A sertésállomány leromlásáról, a hízókkal és malacokkal kapcsolatos visszaélésekről Vasa. nics mellett elsősorban Somogyi Dénesnek kell számot adnia, mivel őrá tartozott a sertés- tenyésztés ellenőrzése. Amilyen nagy darab, izmos, erős ember Somogyi, épp olyan puha és gyáva. Eleinte próbálja visszavonni a nyomozás során tett kijelentéseit. „Tessék elhinni bíró úr kérem, én úgy meg voltam ijedve, hogy azt sem tudtam, mit beszélek“ — rebegi és szeretne megszeppent kisfiút játszani. Nos, megijedni az szokott, akinek félnivalója van, akinek nyomja valami a lelkiismeretét. Somogyi Dénes lelkiismeretén pedig elég sok teher nyugszik.. s Kihallgatása elején mindjárt jelentkezik egy igen-igen elgondolkoztató körülmény, amely a bíróságnak is sok gondot okoz: hogyan lelhetett Somogyi állattenyésztési szakember a gazdaságban, amikor szakmája, iskolai végzettsége szerint ő — textiltedhnológus? Hozzá még fiatalember, alig harminc éves, s mielőtt vezető beosztásba került, semmiféle mezőgazdasági gyakorlatot, tapasztalatot nem szerezhetett De úgy látszik, sem a gazdaság vezetősége, sem annak felettes szerve nem találta ezt különösnek. Maga Somogyi is természetesnek érezhette szokat, lan karrierjét, hiszen még most is így válaszol a tanácsvezető bírónak, amikor az megkérdezi tőle, hogyan merte elvállalni az üzemegység vezetését: „Ügy gondoltam, bíró úr kérem, any- nyit tudok, hogy elvezethessem a telepet.“ Ez bizony nagy szó, komoly kijelentés! Most már csak az a kérdés, van-e valami alapja is? Bizony, nem sok. Bár ha meggondoljuk, Somogyi végeredményben szakértő volt, vádlott-társaival együtt: a csalás, hamisítás, kártevés szakértője. Utasítására a brigádvezetők sorra titkolták el az elhullott malacokat (hogy a szaporodási terv teljesüljön, hogy a vezetőség prémiumot kaphasson!) és a hiányt az új, jegyzőkönyv nélkül levezetett ellésekbő] pótolták. A pótlásra szinte kimeríthetetlen lehetőség volt, mert Somogyiék százszámra gondoskodtak „tartalékról“, azaz nyilvántartásba nem vett többlet-malacokról a következő módszerrel: 1952-ben megjelent egy miniszteri rendelet arról, hogy az állatállomány felfejlesztése ér. dekében ott. ahol arra feltétlenül szükség van. külön írásbeli engedély alapján abban az évben, tálát csak egyszer, be lehet búgatni a továbbte- nyésztésre alkalmas hízókocákat is, de a szaporulatot nem a törzsállományban, hanem külön kell kezelni és elszámolni. Ezt az engedélyt 1952. évre Kisterenyén is megkapták. Somogyiék azonban később is (amikor már tilos volt) százszámra búgatták be a hízókocákat és a szaporulatot egyszerűen beszámították a törzsállomány szaporulatának, a könnyű tervteljesítés és a prémium kedvéért. Az eredmény az lett, hogy a kocák, amelyeket egészen az elléslg hizótakanmánnyal etettek (ami önmagában is hallatlan pazarlásra vezetett!), a nem nekik való táplálkozás miatt sorra kaptak csontlágyulást és gyenge utódokat hoztak világra. A törzsállomány pedig évről évre selejtesebb lett, egyre pusztult Ha már a sertéseknél tartunk, említsünk meg még valamit. Ezért ugyan nem Somogyi felelős, hanem Vasanics, a főállattenyésztő. Az ő bűnös felelőtlensége következtében történhetett meg, hogy a kisterenyei gazdaságból 31 vemhes kocát szállítottak a salgótarjáni vágóhídra. A vizsgálat megállapította, hogy a kocák az cüés előtti időszakban voltak, amikor a vemhesség már szabad szemmel is megállapítható, mégha Kisterenyén — szabálytalanul! — nem is jelölték meg krotáliálkkal a bebú- gatott állatokat. A kocákban levágásuk után 210 malacot találtak, több mint 300 kg-os súlyban! A hamis kimutatások, az el- lések és hullások eltitkolása, meg az állatok sorszámozásának elmulasztása miatt idővel teljesen ellenőrizhetetlenné vált á sertésállomány valódi létszáma. Éppen ezért feltehető, hogy az amúgyis sok-sok ezer forintos károsodást még lopásokból, visszaélésekből eredő tetemes veszteség is növeli. hiszen ilyen „gazdálkodás“ mellett, ellenőrzés hiányában, a felelős vezetők hamisításainak, csalásainak példáján felbátorodva, a gazdaságban nyilvánvalóan csak az nem követett el visszaélést, aki nem akart. Ha erre nincs is talán paragrafus, ha nem is szerepel a vádiratban, mégis bizonyos: a züllött, felelőtlen, erkölcstelen légkör megteremtése, a becsületes dolgozók bizalmának kijátszása, elvesztegetése, az emberek leikébe elültetett kételkedés, elkeseredés, amely a sokáig büntetlenül űzött garázdálkodás láttán támadt fel sokakban, éppúgy terheli, vádolja Vasanicsékat, mint a papíron kimutatható kár, amelyet okoztak! ★ AtáraaláSmásodik napjának végére már többé-kevésbé teljes a vádlottak bűnlistája. Elképesztő, szomorú lista ez; köteteket lehetne írni róla. Már minden vádpont tisztázódott, csak az nem, miért tették mindezt, milyen céllal követtek el ennyi aljasságot? Valóban, miért? Erről vitatkoznak a folyosón a tárgya, lás hallgatói, amíg a bíróság tanácskozásra vonul vissza, hogy kellő mérlegelés után meghozza az ítéletet. Erre az utolsó, de annál lényegesebb kérdésre nehéz választ találni. Mondhatnánk azt. hogy a prémiumért tették. Igen, azért is, de a hamisítások árán felvett prémium összege nem olyan nagy, hogy bárkit, aki csak egy kicsit is gondolkozik, ilyen súlyos bűncselekményekre ösztönözzön. Hanyagságban hozzánemértésben is kereshetnénk az okot, de ez sem magyaráz meg mindent. Meg aztán Vasanics jólképzett szakember, 27 éves gyakorlattal rendelkezik. Szakember Varga János is, s még Lázi Károly is rendelkezik a feltétlenül szükséges szakértelemmel. Talán inkább azt kell nézzük. kik ártottak nekünk, kik követték el a bűnöket, s így bizonyára közelebb jutunk a miérthez is. Nézzük hát, kik ezek az emberek. Helyesebben: kik voltak? Vasanics Dezső a felszabadulás előtt József főherceg al- csuti, illetve bánkúti birtokának volt az intézője, sőt már apja is hűségesen szolgálta a „fenséges urat”. Jó munkájukért akkor dicséretet is kaptak ;. j A dolgozó nép elismerésére azonban már nem pályázott Vasanics. aki a fel- szabadulás után először a szolnoki cukorgyárba került, onnan távolították el demokráciaellenes izgatás miatt... Lázi Károly kulákgyerek, apjának 28 hold földje és kéthol- das szőlője volt. Pályafutását a ferenceseknél kezdte Lázi, mint szerzetesjelölt. Valamilyen oknál fogva végül elkerült a szerzettől, de múltjához a jelek szerint mégsem lett hűtelen ... Somogyi Dénes korábbi életéről nem sokat tudunk, mivel ő Csehszlovákiából került hozzánk. Valószínűleg nem ok nélkül jött át ide, ahol nem ismerik! Az ártatlannak látszó Varga János hosszú évekig kulcsárko- dott Solymosi báró birtokán, s „Öméltósága“ mindig meg volt elégedve lelkiismeretes sáfárkodásával. A „régi szép időket“ — noha a felszabadulás után rendszerünk földhöz juttatta őt! — máig sem tudta elfelejteni az öreg Varga, aki gazdasági bűncselekményei mellett népi demokrácia elleni izgatás vádjával állt a bíróság elé. Vádlott-társai vallomása szerint Varga jobb ügyhöz méltó buzgalommal toborzott hallgatókat a „Szabad Euró- pa“-rádió adásai számára, s 1953-ban. az imperialisták bér. lini provokációjának idején, c>ömtől lelkendezve szaladgált a „nagy“ hírrel: „Németországban már ütik a kommunistákat!“ Öröme azonban nem sokáig tartott... Nagybirtokosok jó emberei, kiszolgálói, kulákivadékok, politikailag megbízhatatlan elemek cselekedeteiről van tehát szó. Kell-e tovább kutatnunk, miért tették, amit elkövettek? Szükséges-e még kérdeznünk, mi vezette őket? ★ Kétn tnspOSt hosszú, végtelennek tűnő tárgyalás után végre felhangzik: „A Magyar Népköztársaság nevében!“ A feszült csendben keményen, határozottan cseng a bíró hangja, amikor sorolja a vádlottak ítéletét. Vasanics Dezsőt társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett csalás és gondatlan kezelés, továbbá közellátás érdekeit veszélyeztető és köz- egészségügy elleni bűntett miatt 8 évi börtönre, egyes politikai jogaitól való 10 évi eltiltásra és 500 forint vagyonelkobzásra; Lázi Károlyt társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett csalás és hanyag kezelés, továbbá közegészségügy elleni bűncselekmény miatt 4 évi börtönre, egyes politikai jogaitól való 6 évi eltiltásra; Somogyi Dénest társadalmi tulajdon sérelmére ismételten, bűnszövetkezetben elkövetett csalás, valamint hamis adatszolgáltatás miatt 1 év és 6 hónapi börtönre politikai jogaitól való 2 évi eltiltásra; Varga Jánost pedig népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette miatt 2 évi börtönre, egyes politikai jogaitól való 5 évi eltiltásra és 500 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte a bíróság, egyúttal valamennyi vádlottat kötelezte a felmerült bűnügyi és bírósági költségek teljes megtérítésére. Az ítélet — Vasanics és Lázi esetében — súlyos de igazságos: megfelelő arányban áll az elkövetett bűnökkel. Ezzel a tárgyalásnak vége. most már le kell vonni a tanulságokat. Mert minden bűnügynek vannak elgondolkoztató, megfontolásra érdemes tanulságai; Ennek az esetnek különösen vannak! Ezekke] azonban még korai lenne foglalkoznunk. Egyet és mást ugyanis szükséges még világosan látni ahhoz, hogy eredményesen, hasznosan gondolhassuk végig a bűnper tapasztalatait. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a teljes igazság kedvéért, sokak okulása céljából tudni kellene például, mi a gazdaság korábbi, illetve jelenlegi igazgatójának a szerepe? Készük van-« nekik is abban, hogy a bűn- cselekmények megtörténhettek? Tettek-e valamit azok megakadályozására? Azután itt vannak a gazdaság állatorvosai! Vajon őket nem terheli felelősség a tbc terjedéséért, a vemhes kocák leöléséért. az állatállomány leromlásáért? És ugyan milyen ellenőrzést végezhettek a gazdaság felettes, irányító szervei, hogy éveken át nem vettek észre semmi gyanúsat, semmi különöset, s most a tárgyaláson az ő elnézésükre, sőt utasításaikra hivatkozhattak a bűnösök? Olyan kérdések ezek, amelyekre mindenképpen választ vár a közvélemény, akár egy újabb bírósági tárgyalás útján, akár más formában. De a válasznak mielőbb el kell hang- zania, mert csak ezután mondhatjuk el nyugodt lelkiismerettel, hogy véglegesen befejeződött az ügy s új, tiszta, a felemelkedés felé ívelő szakasz kezdődhet a Kisterenyei Állami Gazdaság történetében! Miklós Dezső
