Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)
1955-09-17 / 73. szám
9 SZABAD A «ÍJ RÁD 1955. szeptember 17. PART ES PARTEPITES & A taggyűlés előkészítése az égés z párttagság ügye IDibSJOíÓ népünk felemelkedéséért. a szocializmus építé- sésrét vívott harc vezetésében pártunk elsősorban az alapszervezetekre támaszkodhatott és támaszkodhat Az alapszer- vezetek képezik pártunk alapját: „A -párt alapszervezeteken épüt fel. Az alapszervezet a párt legkisebb önálló szervezeti egysége’“. Az alapszervezetek mozgósító erejének növelésében komoly jelentősége van a taggyűléseknek. „Az alapszervezet felsőbb szerve a taggyűlés, amelyet legalább havonta egyszer összehívnak’“. Pártunk szervezeti felépítésének elvei biztosítják, hogy a taggyűlés vitassa meg és hozzon a párt politikai irányvonalának megfelelő határozatokat a párt és gazdasági munkájának minden fontos kérdésében. Taggyűléseink mozgósító erejét növeli, ha az a laptervezetek a taggyűléseket rendszeresen és az egész párttagság bevonásával tartják meg. A párttagság taggyűlésen való megjelenését elemi kötelességként követeli meg pártunk Szervezeti Szabályzata. A párttagság ezen elemi kötelességének betartása azért is fontos, mert ahhoz, hogy a taggyűléseken határozatokat hozhassanak, a párttagság legalább kétharmadának jelen kell lennie. Megengedhetetle- nek az olyan Szervezeti Szabályzatot sértő jelenségek, mint például Magyamándor községi alapszervezetnél, ahol a párttagságnak csak a fele volt jelen, ennek ellenére vezetőségi tagakat akartak választania Nem fogadhatók el az olyan nézetek és magyarázkodások sem, amelyek azt igyekeznek bizonygatni, hogy a taggyűlésen meg nem jelent, de igazoltan távolmaradó párttagokat a taggyűlés határozottsága érdekében a taggyűlésen megjelent párttagokhoz kell sorolni. A megyei, járási párt-végre- hajtóbizottságok, pártbizottságok, valamint a községi alap- pzervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében. hogy az alapszervezetek a párttaggyűléseket a Szervezeti Szabályzat követelményeinek megfelelően tartsák meg. A megyei és járási bizottságok apparátusában dolgozó elvtársakon túl jelentős azon társadalmi aktíváknak a száma, akik jó munkájukkal segítik az alapszervezeteket; például Róna község alapszervezeténél jelentős volt az a segítség, amelyet Lévárdi Gyula elvtárs a legutóbbi taggyűlés megtartásánál adott. Aí alapszervezeti titkárok többsége már felismerte azt a segítséget, amelyet munkájához a rendszeresen megtartott titkári értekezletek adnak. Az értekezletek komoly hiányossága azonban, hogy a titkár elvtársafc nem eléggé mondják el egymásnak azokat a bevált módszereiket, amelyekkel előkészítik a taggyűlések megtartását. A jó és alapos előkészítő munka alapvetően meghatározza a taggyűlés szervezeti és eszmei színvonalát, megmutatja, hogy az alapszervezet vezetősége mennyire érzi a felelősséget a párttagság fejlődéséért és aktivitásuk növeléséért A taggyűlések előkészítő munkájában még mindig gyakran tapasztalható, hogy a szervező munka csupán a papíron történő .kiértesítésekre“ korlátozódik. Vannak párttitkár elvtársak és vezetőségi tagok, akik úgy gondolják, azzal minden rendben van, ha a tanácson dolgozó kézbesítővel elvitetik a névsort és az aláiratgatja azt a párttagokkal. A taggyűlések előkészítésének ilyen módszerével csökkentjük a pártvezetőségi tagok és a pártcsoport- bizalmi elvtársak szerepét és felelősségét a taggyűlések megtartásáéért, illetve a párttagság egészének a taggyűlésen való megjelenéséért és aktivitásuk növeléséért. A iiPíjitíCS jQ előkészítésének alapvető feltétele a gondosan előkészített és megtartott vezetőségi ülés. Minden pártvezetőségi tagnak meg kell értenie, hogy a vezetőségi ülés nem öncélú értekezés, hanem olyan fontos fórum, ahol érvényre kell jutni a kollektív vezetésnek, azon keresztül is, hogy a vezetőség minden tagja egyenjogúan részi- vész a taggyűlés elé menő vezetőségi beszámoló elkészítésében. A vezetőségi ülésen gondosan összeállított beszámoló adja meg az alapot a párttagság aktív hozzászólásához. Hogy a pártvezetőségi ülések betöltsék hivatásukat, ahhoz a felsőbb pártszerveknek olya™ segítséget és rendszeres ellenőrzést kell biztosítaniok, amely növelni tudja a vezetőségi ülések aktivitását és kezdeményező készségét. Ilyen aktívvá és kezdeményezővé vált például Palotás község helyi alapszervezetének vezetőségi ülése azáltal, hogy Törjék elvtárs, a pásztói járási párt- bizottság első titkára személyesen részt vett a vezetőségi ülésen. A pártvezetőségi ülések rendszeres megtartása elengedhetetlen feltétele az alapszervezet életének, a pártvezetőségi tagok nevelésének. Vezetőségi üléseken kell elkészíteni nemcsak n taggyűlés elé menő beszámolót, hanem a határozati javaslatokat is. A vezetőségi ülésnek gondosan számba kell venni azt az időpontot, amely a legalkalmasabb a taggyűlés megtartására, de alaposan figyelembe kell venni azokat az erőket is, amelyekre támaszkodva meg Lehet szervezni a taggyűlést. Kazár község alapszervezetének példája is igazolja, hogy a felsőbb pártszervek részéről nem jár tartós eredménnyel az a segítségadás, amikor a helyi erők megfelelő bevonása nélkül, az alapszervezet önállóságát elvéve szervezik meg a taggyűlést. A taggyűlések rendszeres megtartásának legfőbb biztosítéka, ha az alapszervezet vezetősége és a pártcsoport bizalmi elvtársak felelősséget érezve, személyes példamutatással szervezik a taggyűléseket, Az egész alapszervezet életére káros az a nézet, ha a taggyűléseket formális, öncéiú értekezéseknek nézi, súlyosan tévednek azok, akik nem akarják elismerni, hogy a megtartott taggyűléseken hűen meglátszik az alapszervezetek egész sokrétű élete, ideológiai, pártépítési és szervezési munkája. Káros az a nézet is, amit Reiner Sándor Zagyva község alapszervezetének titkára hangoztat: „más helyen még így sem megy“. Az ilyen titkár elvtársak nem nézik önkritikusan munkájukat. és munka- módszerüket a taggyűlések megszervezésében. Az egyes taggyűlések beszámolói hű tükörképet mutatnak a pártszervezet vezetőségének munkájáról és arról, hogy a vezetőség (és nem utolsó sorban maga a titkár) milyen önkritikusan értékeli a vezetőség munkájának eredményeit, megfelelően fogadja-e a tagság bírálatát és ki tudja-e javítani az elkövetett hibákat. Alapszervezeti vezetőségeink többsége egyrészt felismerte, másrészt kezdi felismerni a taggyűlések megtartásának fontosságát. Vannak azonban megyénk terü'etén olyan alapszervezetek, mint a bocsárla- pujtői. Nem ti községi, magyar- nándori, karancssági, ahol hosszabb idő óta a párttagságnak csak egy kisebbik része vesz részt a taggyűléseken. Gyakorlati tapasztalataink igazolják, hogy a taggyűlések elmaradásának, színvonaluk csökkentésének komoly oka az előre meghatározott időponttól való eltérés, amely augusztusban különösen a balassagyarmati járásban volt jellemző. A sablonosán kialakult adminisztratív jellegű munkából és az alacsony színvonalú beszámolókból következik az a káros gyakorlat, hogy a taggyűléseken kialakul egy úgynevezett „törzs1* hozzászóló csoport, amelyet a felkészületlen, vagy kényelmes párttagok úgy tekintenek, hogy „ez a csoport majd fog helyettünk is beszélni." A parttaggyűlés szervezetnek az amelyen minden részt kell vennie, goknak gazdag az alap- a fóruma, párttagnak A pártta- kötelességük, hogy tapasztalataiknak megfelelően érdemleges javaslatokkal segítsék az alapszervezet munkáját, A taggyűlés jelentőségét növeli, ha a párttagok elmondják véleményüket és javaslataikat. Éppen ezért megfelelően támogatni kell azokat, akik a taggyűlésen fel akarnak szólalni, olyan légkört kell teremteni, hogy a párttagok ne húzódozzanak, nyiltan mondják meg véleményüket a pártvezetőség és a párttagok munkájáról. Gondos számítással, a legjobb dolgozók bevonásával alakítsuk ki a frontfejtést Hozzászólás Lassan József: Létesítsünk minél több tömegtermelő munkahelyet bányáinkban c. cikkéhez Lassan Józsefnek, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főmérnökének tollából cikk jelent meg a Szabad Nógrád hasábjain, A főmérnök elvtárs kijelenti ebben a cikkében, hogy a gazdaságos termelésnek két módját látja korszerűnek a széleshomlokú fejtésmódok közül: a frontfejtést és a csoportos kamrafejtést. * ds3 tldlcozom ehhez a megállapításhoz, hiszen ez a két fejtési mód felel meg legjobban annak a feladatnak, amelyet pártunk és kormányunk határozatai elénk, bányászok elé célul tűzött ki. A tömegtermelő munkahelyek további gyarapításának gondolatához csatlakozva tapasztalataim alapján azok előkészítéséről, működéséről és a főte irányításáról szeretném véleményemet nyilvánítani. Ahhoz, hogy egy üzemben széleshomlokú fejlesztésmódot vezethessünk be, először föltétlenül meg kell vizsgálni a fedőréteg kőzetanyagát, annak omlaszthatóságát. Hosszabb tapasztalatszerzés után lehet eldönteni, hogy üzemünknél melyik fejtési mód a megfelelő, a frontfejtés, vagy a csoportos kamrafejtés. Ha a főte kőzetei merevebbek, ridegebbek és állékonyabbak, mint például nálunk a Gáti II. körzet kettes telepén, akkor ott a csoportos kamrafejtési mód alkalmazható. Ha ellenben a főte omlaszthatósága a farablás által könnyen irányítható és a fedőkőizet jól omlik, úgy a frontfejtés a gazdaságosabb fejtési mód. Ilyen fejtési módot mi a csipkés körlet egyes telepében alkalmazunk. Ezek megállapítása után válik időszerűvé annak megvizsgálása, hogy melyik az a legmegfelelőbb fronthomlokhossz, amely mellett biztonságos termelés nyújtható. A rövidebb homlokhossz (25—30 méter) ugyanis nehezebben engedi a kalitkasor mögötti törőél mentén képződő omlasztást, mert az oldalaknál, mivel a terület még kicsinek látszik, a főte föl tud feküdni.' Igen hosszú fronthomloknál azonban a törőél jól és könnyen képződik, viszont nehézségekbe ütközik a front középső részének biztosítása. Ugyanis a főte köny- nyetí hajlik, a hasznos nyomásnál nagyobb nyomást gyakorol a front középső szakaszára és ez gyakori frontomlást okozhat Vizsgálataink alapján a mi üzemeinknél az egyes telepben legmegfelelőbbnek találjuk az 50—60 méter homlokhosszúságú front üzemeltetését, míg az Ambrus II-es telepen pedig a 35—40 méteres homlokh-csszü- ságú frontok művelése a legalkalmasabb. Számítás!: oa kell vennünk ugyanis azt, hogy a frontfejtések csak akkor működnek jól, ha azoknak előrehaladása biztosított mert ezáltal eyvrészt a hasznos nyoKÉPEK A KIÁLLÍTÁSRÓL Naponta többezer ember keresi fel a kiállítás vásári részlegét, hogy értékes vásárfiával kedveskedjék az otthonmaradotA CS. 35. féllánctalpas csőrlőstraktor sokoldalúan használható erdőgazdasági erőgép — Csermák Elemér-féle közelítő kerékpárral. más elősegíti a szén jöveszt- hetőségét, másrészt a főtenyo- más nem éri utál a frontot, illetve azt nem előzi meg. Ezt annál is inkább fontos ismerni, mert ha a főtenyomás utoléri a frontot, akkor a fedőkőzet a front biztosítását összetöri és a kalitkasorra nagy súllyal nehezedik. Azonkívül a homlokhoszt megelőző szállító és légvágatban is összetöri a biztosítást. Ennek következményeképpen a front átszerelését is megnehezíti, a kalitkák kirablása nagy nehézségekbe kerül, sőt sokszor csak robbantással lehet azokat kirabolni. Ha azonban a front előrehaladása biztosított, vagyis 24 óránként történik az átszerelés, a frontnyomás a fejtést nem éri utói, akkor ez az átszerelést is megkönnyíti. A frontfejtések adják a gazdaságos üzemvezetés mellett az üzem termelésének zömét. Éppen ezért legfontosabb feladataink közé tartozik a frontfejtések tervszerű, időben való elkészítése és azok minél na- gyobbmértékű üzemeltetése. Mindez természetesen függ a gyakorlott és frontfejtésben jártas, jó dolgozóktól. Ha a frontfejtésben baj mutatkozik, akár szállítás, akár frontomlás miatt, vagy az előkészítés hiánya miatt, ez az üzem tervteljesítését sízinte lehetetlenné teszi. Erre példa volt a csipkési üzemben is a második negyedév folyamán. A műszaki vezetőknek nagy gondot kell fordítamiofc arra is, hogy a frontelőkészítéshez a legjobb elővájó csapatok legyenek beosztva. Nálunk ezeket a munkálatokat olyan szakképzett emberek végzik, mint Kotrocó Lajos, Hegyes Ignác Ifj. és Czene György csapata, Ugyancsak fontos, hogy jóképességű és nagy gyakorati tapasztalattal rendelkező frontmesterek irányítsák az ilyen nagyteljesítményű munkahelyeken a termelést. A Széleshomlokú frontfejtés gazdaságosságát a többi között azt is igazolja, hogy aránylag kevés szalagszállítóberendezés szükséges termelésének elszállításához. A frontfejtés termelésének kihozásához legalább 4—5 pásztafejtés volna szükséges, természetesen mindegyiknek külön-külön megfelelő gépi szállítószalag- berendezést kellene beállítani. A kisteljesítményű, szétszórt munkahelyekhez tehát egy frontfejtéssel azonos szénmennyiség kitermeléséhez több gépi berendezést kellene beállítanunk, s bár ezek kapacitásának kihasználása a pásztafejtés alacsony termelőképessége végett nem lenne biztosított, ezenkívül még több áram- fogyasztást is jelentene. Mindezek a költségek és beruházások csak növelnék a termelés költségeit és útjában állnának széntermelésünk fokozásának, olcsóbbátételének. Rétfalvi János a mátranováki üzemegység főmérnöke A szenvagyon feltárásával, korszerű biztosítássá!, a szállítás jobb meg szervezésével készülnek a második ötéves tervre Tiribesen Alig néhány hónap választ el bennünket a második ötéves terv megindulásától.1 Az 1955-ös tervév főképpen arra szolgál, hogy az új ötéves tervet megfelelően készítsük elő, olyan műszaki föltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik az ötéves terv első napjától az utolsóig az előirányzott tervek egyenletes és maradéktalan teljesítését. Megyénk bányaüzemei, köztük a tiribesi bányaüzem is, azzal az elhatározással akarja megkezdeni a második ötéves tervet, hogy napról napra biztosítva legyenek a szükséges műszaki előfeltételek, a széntermelés zavartalanságára. Az elmúlt héten megtartott műszaki aktívaértekezlet rámutatott arra, hogy a feladataik nagyok, hiszen a második ötéves terv első hónapjában előreláthatólag naponta 5 vagon szénnel többet kell termelniük a jelenleginél. A műszaki követelmények közül legfontosabb a vágatok korszerű biztosítása. A tiribesi üzemegység közismerten igen nagy nyomási viszonyok, -kai küzd, ezért a 3—4 hónapnál nagyobb időre szolgáló vágatokat már most korszerű biztosítással látják el. Tervük szerint a leendő segóderesz- -két, a keleti siklót és ezek légvágatait TH gyűrűvel, a frontfejtés!, szállító és légvágatokat pedig Moll-ácsolattal biztosítják a következő tervévben. A hátralévő három hónapban elsősorban a szállítás tökéletesítésére törekednek. Az ereszkákben, mivel több szintről kell szállítaniok, szállítási menetrendet dolgoznak -ki és megszabják, hogy melyik lemezről milyen időpontban kell a szállítást végezni. Ily módon a szállítás részére előírt ciklusok betartásával tervszerűbbé tudják tenni a rakodást és az üres csille ellátást. Tervük között szerepel, hogy a frontfejtési és kamira- fejtési munkahelyek szállítóvágatát kaparószalaggal és gumiszalaggal gépesítik. A sűrített levegős hálózatot úgy i építik ki, hogy a munkahelyek részére a szükséges energiát biztosítani tudják. A fejtésre, ácsolásra és szállításra vonatkozó nagyszerű tervek mellett egy pillanatra sem feledkeznek meg a jövő szénvagyon feltárásáról. A Központi Vezetőség márciusi határozatának megjelenését követő napokban erőteljesen hozzáláttak a folyamatos széntermeléshez szükséges szénvagyon föltárásához. Az év első nyolc hónapjára előírt feltárási és egyéb vágatkihajtási tervet minden hónapban túlteljesítették: 4016 folyóméter vágatot hajtottak ki és 3415 a méteres tervhez képest. A feltárási munkák tervszerű végzésével nemcsak a második ötéves terv első évének folyamatos széntermeléséhez szükséges szénmezőt tárták fel, hanem már az 1957. első félévéhez is biztosították a fejtéshez előkészített szénvagyon föltárását. Az üzem műszaki dolgozói a távlati tervek sikeres megvalósításáért úgy határoztak, hogy tovább folytatják a feltárási munkákat és az ötéves terv megindulásának első hónapjaiban hazafelé haladó frontfejtést indítanak a már feltárás alatt álló keleti fővonal II-es ereszkéjében. Tervük megvalósítása során azonban ügyelni kell arra, hogy a jövőben a fejtések sebessége növekedjék, mert a jelenlegi fejtési sebesség átlagosan alig éri el a napi 1,3 folyóméter előrehaladást. Ahhoz viszont, hogy a fejtési sebesség növekedjék, szükséges az elövájást meggyorsítani. A ciklusos grafikon szerinti termeléssel, a munka ütemszerű végzésével az előrehaladást tovább növelhetik. Természetesen a ciklusgrafikon szerinti munka csak akkor valósítható meg (különösen a frontfejtésen), ha a meglévő gépi berendezéseket fokozottabban karbantartják és ha a termelő csapatok részére a termelésükhöz szükséges szerszámokat, anyagokat, csillét minden esetben biztosítják!
