Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)
1955-09-14 / 72. szám
1955. szeptember 14. SZABAD NOGRAD 3 MILLIÓK NYOMÁBAN A gépállomási munkadíjak befizetéséről 140 vagon nemesített gabonavetőmag vár kicserélésre Az idei gabonaátlagtermések igazolják: a magas termés elérésének egyik j1 yntos feltétele a jó, s biztos csíraképességű nemesített vetőmag. A nyári esőzés a vetőmagnak szánt gabonák egyré- szének csíraképességében is komoly kárt Okozott. Az ilyen magvak csírázóképessége bizonytalan. Éppen ezért még fokozottabb gonddal kell kezelni a jó csíraképességű vetőmagot. Kormányzatunk — épp úgy, mint az elmúlt években is — ismét segítségére siet a szövetkezeteknek és a dolgozó parasztoknak. Központi készletből 140 vagon nemesített vetőmagot bocsát csere útján a termelők rendelkezésére. Helyes, ha a dolgozó parasztok felülvizsgálják őszi vetőmagjukat, s ha nem találják megfelelőnek a magvak csirázáképességét, jelentkezzenek a községi tanácsnál vetőmagcserére. A vetőmagcsere a dolgozó parasztok javát szolgálja. A nemesített vetőmagot pár nap múlva elszállítják a községékbe. A községi tanácsok, agronómusok népszerűsítsék. a vetőmagcserét, magyarázzák meg előnyét. Ugv dolgozzanak, hogy a 140 vagon nemesített vetőmagot — tekintettel a vetés sürgősségére — mielőbb kicseréljék. Államunk — a Központi Vezetőség 'határozatának megfelelően — egyre több modern, nagy teljesítményű, talajművelő és egyéb munkagépekkel segíti a mezőgazdasá. gi termelés fejlesztését. Az idén — különösen a nagyüzemekben — éppen a gépi munka eredményeként a tavalyinál magasabb termést takarítottak be a földekről. A mező- gazdasági termelés gyorsabb fejlesztése, még több gépet követel. Ehhez pedig sok pénz kell. A gépek gyártásához szükséges pénz egy részét a gépi munkadíjak fedezik. Ezért nagyon fontos, hogy az állami vállalatok, közületek, a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok mielőbb befizessék gépi munkadíj tartozásaikat. A gépi munkadíj tartozások kiegyenlítése mindenkinek a legszemélyesebb érdeke, becsületbeli ügye és törvényes kötelessége. Sajnos e téren még ko_ moly hibák és mulasztások találhatók, amelyért a gépállomások igazgatóit terheli a felelősség. Július 31-ig a gépi munkadíj tartozások összege annyit tesz ki, amely egy 50 erőgépes gépállomás egész évi üzemeltetésének költségét fedezné. Hol a hiba? Miért maradt el az elvégzett gépi munka ellenértékének jogos és törvényes behajtása? A gépi munkát végző trak- toristák, a munkát átvevő agronómusok egy része felelőtlenül kezelte a munkadíjak nyilvántartását. A gépállomási főkönyvelők, főmezőgazdászok nem figyeltek fel e hibára, mert keveset tartózkodtak kint, a munkaterületen. így egyes gépállomásokon azt sem tudják, kiknek végeztek gépi munkát, befizették-e annak díját, vagy sem. A pásztói gépállomáson mégcsak nyilvántartást sem vezettek a gépi munka igénylőiről. Az érsek- vadkerti gépállomás nyilvántartása sem megbízható, éppen a fentebb említett okok miatt. Az illetékes minisztérium idejében elrendelte a gépi munkadíj tartozások kiegyenlítésének módját, eszközeit. Egyes gépállomási igazgatók — mint a szécsényi igazgató is —, felületesen, felelősség nélkül fogtak hozzá, a rendelet gyakorlati megvalósításához. A Megyei Gépállomási Igazgatóságon a sor, hogy mielőbb megszüntesse az igazgatók felelőtlenségét. A hhoz, hogy a gépállomási díjtartozások a legrövidebb időn belül tisztázódjanak, a helyi tanácsoknak is segítséget kell nyújtaniok a munkához. A községi tanácsok tudnak a legtöbbet segíteni a gépállomásoknak, a korábbi idők adminisztrációs hibáiból eredő vitás kérdések tisztázásában. Sok hiba van a Terményforgalmi Vállalat munkájában is. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek gépi munkadíj tartozásával kapcsolatosan sok olyan tétel jelentkezik, amelynél a kimutatott adós vételijeggyel igazolja, hogy adósságát terményben rendezte, de ez nem jutott el a gépállomásra. Például a keszegi Dózsa Termelő- szövetkezet igazolni tudja, hogy 4320 kilogramm gabonát beadott a gépállomás javára, s ennek a gabonamennyiségnek mégis nyoma veszett. A Váci Erdőgazdaság több tízezer forinttal tartozik az Érsekvadkerti Gépállomásnak. A termelőszövetkezetek zöme éppen az idei gazdag termés eredményeként gazdaságilag, megerősödött. így megvan a lehetőség arra, hogy az esedékes munkadíj tartozásaikat befizessék a gépállomásoknak. A gépállomások igazgatóinak, főkönyvelőinek nagyobb felelősséggel kell foglalkozniok a gépi munkadíjak befizettetésével. A tervteljesítésért, a bevételi terv teljesítéséért is az igazgató felelős. A gépi munkadíj tartozá- sok befizettetése komoly munkát igényel a gépállomások vezetőitől és a községi tanácsoktól. A befizetések végrehajtatása akkor lesz eredményes, ha a községi tanácsok, a kihelyezett agronómusok segítségével felkeresik az adósokat és velük együtt beszélik meg a befizetés idejét, mód. ját. Magyarázzák meg, hogy az elvégzett munkáért meg is kell fizetni, mert az állam pénzéről van szó. Ahol kell, a törvény szigorával szerezzenek érvényt a kötelezettség teljesítésének. ÉRDEMES VOLT! Termelőszövetkezeti tagok levelei Jóleső érzés olvasgatni a szerkesztőség postájából azokat a leveleket, amelyek megyénk termelőszövetkezeteiből érkeznek hozzánk. Jókedv, elégedettség, a jövő iránti végtelen bizalom árad ezekből az írásokból, amelyek mindmind az új élet diadaláról, pártánk politikájának igazságáról, helyességéről számolnak be. Egy kis csokorravalót közlünk most a szövetkezeti levelekből. Olyan dolgozók írBőséges termés, öt holdon vergődtem családommal 1952-ig. Akkor alakult meg Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet. Én is beléptem, mert úgy gondoltam, hogy itt találom meg a boldogabb, nyu- godtabb életet. Jókedvvel, örömmel kezdtem munkához, bár eleinte nem úgy mentek még a dolgok a csoportban, ahogyan mi, kommunisták szerettük volna. Harcolnunk kellett a munkafegyelemért, az egészséges közösségi szellem kialakulásáért. Küzdelmünk nem volt hiábavaló: 1953ban, a csoportértekezleten kizártuk a nem közénk való, vagy ellenséges elemeket. Ezzel nemhogy gyengültünk volna, hanem lényegesen megerősödtünk. 1954 januárjában engem bíztak meg a termelőszövetkezet vezetésével. Kezdetben sok gondom volt, annál is inkább, mert Nagy Imre helytelen politikájának káros hatását mi is éreztük: egyes szervek szinte kizárólag az egyéni gazdaságokat támogatták, jogos sérelmeinket nem orvosolták. Emiatt a tagok egy ideig elkedvetlenedtek, de azért iparkodtunk jó eredményeket elérni. A jobboldali nézetek felszámolása után hatalmasat léptünk előre. Mióta együtt vagyunk, ilyen bőséges termésünk, magas jövedelmünk még egyszer sem volt, mint az idén. Jó eredményeinket annak köszönhetjük, hogy lelkiismeretesen alkalmazzuk a korszerű agrotechniÉvről évre ji Alakulása, vagyis 1950 óta vagyok tagja a cserhátsurányi Szabadság Termelőszövetkezetnek. Mielőtt beléptem, édesapám két hold földjén gazdálkodtunk. Bizony, nehezen éltünk, hiszen négy személyt kellett a földnek eltartania, így szükség volt arra is, hogy édesapám a gépálloták ezeket, akik annakidején maguk is sokáig latolgatták, fontolgatták, hogy rálépjenek-e a közös útra? M'ost már csak nevetnek régi aggályaikon, s örömmel vallják: érdemes volt, jól választottunk, Az ő életükről, munkájukról beszélnek leveleik, amelyekből kimondatlanul is érződik a biztató, hívó szó: „gyertek közénk ti is. akik még egyedül viaskodtok a földdel, a természettel. Meglátjátok, mennyivel könnyebb igy, közösen!“ kaj módszereket, igénybe vesz- szük a gépállomás segítségét — hogy csak egy példát említsek a sok közül: 65 hold gabonát arattunk és csépeltünk kombájnnal — továbbá családtagjainkat is bevonjuk a közös munkába. így értük el, hogy búzából 16 mázsás, őszi árpából 21. tavaszi árpából pedig 13 mázsás átlagterméssel dicsekedhetünk. Persze, nem panaszkodhatunk a részesedésre sem! Én a fiammal dolgozom a szövetkezetben, a végelszámoláskor kettőnkre körülbelül fél vagon termény jut majd. Eddigi munkaegységeinkre az előlegosztáskor 40 mázsa gabonát kaptunk, de még a prémiumból is a miénk lesz 7 mázsa. Ennyi gabonával nem is tudtam mit kezdeni. így hát 17 mázsát eladtam szabadfelvásárlási áron az államnak. 4760 forintot kaptam érte. Jövedelmemből az idén szobabútort és a hozományba szükséges apróbb tárgyakat vásároltam a lányomnak. A múlt héten a csoport tagjaival közösen én is felmentem családostól a mezőgazdasági kiállításra. Nagyon sok érdekes és tanulságos látnivaló volt, igen jól éreztük magunkat. Egyúttal be is vásároltunk: ruhát vettem a feleségemnek, meg a gyereknek. De sokat költöttek a többiek is, hiszen van miből: 30 000 forintos jövedelemre számíthatunk az idén! Okosi József, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc TSZ elnöke iban élünk másra járjon dolgozni. Az első évben a termelőszövetkezetben sem volt kielégítő a jövedelem. Kevés volt a földterületünk, s azt is szétszórtan műveltük, ami nagyban hátráltatta munkánkat, 1951 őszén azután tagosítottak részünkre, ennek nyomán lényegesen emelkedett a jövedelem. Azóta évről évre jobban élünk, gyarapodunk. Igaz, keményen kellett dolgozni, és most is sok a munkánk, de meg is van az eredménye. Ma már nem cserélnék egyetlen egyéni gazdával, hiszen látom, hogy kedvezőbb körülmények között élek. mint ők. Az ódén már eddig 729 kilogramm búzát, 100 kilogramm rozsot, 221 kilogramm árpát, 1068 forint készpénzt és egyebeket kaptam előlegként. Megkezdtem házam építését is és úgy érzem. keresetemből futja majd arra is, hogy befejezzem az építést és szépen berendezzem a házat. Az én példám is bizonyítja, hogy a szövetkezetben a nők is éppúgy megtalálják helyüket, számításukat, mint a férfiak. Oravecz Margit, a cserhátsurányi Szabadság TSZ tagja. Gondoskodunk a közös vagyon állandó gyarapításáról Három pár ló volt az egész állatállományunk. amikor 1950-ben 10 dolgozó paraszt elhatározásából 200 hold földön megalakult Nógrádmegye- ren a Petőfi Termelőszövetkezet ... A következő évben azonban már állami kölcsönt kaptunk, ebből 20 anyakocát, 200 birkát és 10 növendéküszőt vásároltunk. Azóta négy év telt el, s hogy fejlődtünk-e vagy sem, ezt mondják el a számok: Ma 500 holdon gazdálkodunk, 44-en vagyunk. Állatállományunk 5 pár lóból, 10 fejőstehénből. 8 növendékmarhából. 30 anyakocából. 20 süldőből, 120 malacból és 550 birkából áll. Már több állatunk is lehetne, de eddig igen nagy gondot okozott az állat- állomány elhelyezése. Most hozzáfogtunk egy 60 férőhelyes tehénistálló építéséhez, sőt tervbe vettük egy 500 férőhelyes juhhodály építését is. Gondoskodunk tehát a közös vagyon állandó gyarapításáról, továbbfejlesztéséről is. de emellett egyéni részesedésünk sem megvetendő! Pusztai Pál egykori középparaszt, a tsz sertésgondozója például, akinek eddig 500 munkaegysége van, előlegként 15 mázsa búzát, 3 mázsa árpát és 4500 forint készpénzt, továbbá egy év alatt 6 malacot kapott. Tóth Ferencnek is tekintélyes előleg jutott 477 munkaegységére. De vannak nálunk olyanok is. akik még nem értik, hogy a szorgalmas, jó munka elsősorban az ő érdekük. Közéjük tartozik Repcsák Mihályné, aki eddig mindössze 56 munkaegységet dolgozott le. Hasonló „eredménnyel“ szégyenkezhet Dénes Andrásné is. Mindketten példát vehetnének Ku- kucska Jánosnétól, aki olyan eredményesen dolgozik, hogy jövedelméből most házat épít. méghozzá kölcsön nélkül. Bízunk benne, hogy a most még elmaradó tagokkal is meg tudjuk idővel értetni a közös igyekezet szükségességét, s hamarosan megjavul a munkafegyelem szövetkezetünkben. Elek Dezső elvtárstól. a községi pártszervezet új titkárától eddig is sok segítséget kaptunk már ehhez. Reméljük, hogy továbbra is segíteni fog bennünket munkánkban. Mucs Mihályné, nógrádmegyeri Petőfi TSZ. Munkamódszerátadási értekezlet kellene a juhászoknak A tolmácsi Szabadság Termelőszövetkezetben dolgozom, mostanában a juhokat gondozom, legeltetem. Örömmel látom. hogy termelőszövetkezetünk szépen gyarapodik, fejlődik. Nem is lehet ez másképpen. hiszen olyan nálunk az emberek gondolkodása, hogy lógás, henyélés, semmittevés nem fordulhat elő. De szeretnénk mi jelenlegi állapotunkból még magasabbra is emelkedni, még jobb eredményeket elérni: márpedig ehhez az kellene, hogy ta nuljunk, hogy tovább lássunk a magunk portájánál és ellessük másoktól azt. ami nekünk is hasznos lehet, nálunk is megvalósítható. Ezért nagyon helyesnek tartanám, ha időnként értekezletre hívnák ösz- sze a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok hasonló munkakörben tevékenykedő tagjait. Milyen jó lenne például. ha ősszel, amikor jobban ráérünk. Balassagyarmaton megbeszélésre hívnák össze a juhászokat. állattenyésztési brigádvezetőket! Mennyi jó dolgot tanulhatnánk egymás tói! Ha javaslatom megvalósítható. kérem, hozzák létre ezt az értekezletet. Beígér János a tolmácsi Szabadság tagja. A Minisztertanács határozata a kukoricaértékesítési és sertéshizlalási szerződésekről A Minisztertanács az ország hús- 'és zsírellátásának biztosítása érdekében — a bőséges kukoricatermésre és a megnövekedett sertésállományra való tekintettel — legutóbbi ülésén határozatot hozott a kukoricaértékesítési és sertéshizlalási szerződések rendszeréről. A Minisztertaríács határozatában felhívja a mezőgazda- sági termelőket, hogy kuko- ricaérték.esítésre és sertésihíz- lalásra kössenek szerződést. A kukoricaértékesítési szerződést kötő termelők a töréstől számított nyolc napon belül szállított kukoricáért — májusi morzsolásra átszámítva — mázsánként 240 forint készpénzárat kapnak, melynek felét már szerződéskötéskor felvehetik. Ha a kukoricaértékesítési szerződést kötő termelők iparcikkre, építési anyagra tartanak igényt, akkor az átvételi ár májusi morzsolt kukoricára átszámítva — mázsánként 200 forint. A termelők a szerződésen kívül felvásárolt kukoricáért — májusi morzsoltra átszámítva — mázsánként 220 forint vételárat kapnak. A sertéshízlalásra szerződést kötő termelők az átadott sertés minőségétől függően 18—22 Ft/kg készpénzárat kapnak, vagy pedig 16—18 forint kilónkénti készpénzár mellett 100— 230 kiló kukoricabeadási kedvezményben részesülnek. A szerződés megkötésekor sertésenként a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket 600 forint, az egyénileg dolgozó parasztokat 400 forint hizlalási előleg illeti meg. A kukoricaértékesítési és szerződéses sertéshizlalási terv teljesítéséért a tanácsok végrehajtó bizottsága és a begyűjtési szervek felelősek. A sza- badpiaci értékesítés jogát az a község kapja meg, amely mind a beadási, mind a kukoricaértékesítési szerződés tervét hiánytalanul teljesítette. A tanácsok végrehajtó bizottságai azokat a termelőket, akik a jó kukoricatermés és a megfelelő sertésállomány ellenére gazdasági erejükhöz mérten nem kötnek szerződést, kukoricakészleteik egy részének az állam számára való eladására kötelezhetik. A Minisztertanács határozata alapián a terményforgalmi és az állatforgalmi vállalatok, valamint a földművesszövetkezetek a szerződéskötést megkezdik. (MTI) Egy versenyfelhívás margójára A napokban levél érkezett a szerkesztőségbe a szécsényi járási tanács mezőgazdasági osztályától. Ebben arról értesítenek bennünket, hogy az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésére november 7-e tiszteletére versenyre szólítják a többi járási tanácsok mező- gazdasági osztályait. Az elgondolás, a kezdeményezés helyes. Hiszen a járási tanácsok nagyon sokat tehetnek azért, hogy például időben, jól előkészített talajba kerüljenek a kalászosok, hogy minél nagyobb területen végezzük el a mélyszántást. A levélben — legnagyobb megdöbbenésünkre — ilyen kitételeket olvashatunk: „A vetéseket... elvé’ gezzük“ — .,... vetünk el“ ,,a minőségi vetőmagot... felhasználjuk“ — „ ... a kukoricaszárat .,. levágjuk“. — Külön pontban pedig arról írnak, hogy „November 7-e tiszteletére a járásunkban levő minden tsz munkafelajánlást tesz a dolgozó parasztok 60 százaléka (se több, se kevesebb). „ párosversenyre lép egymással“. Ennek a felhívásnak több fogyatékossága közül csak kettőt szeretnénk elemezni: 1. A felhívás az irodában készült, távol az élettől, a falvak népétől. Mint kiderült, még járási tanácsi ülés elé sem került a felhívás, pedig a tanácstagok bizonyára tettek volna néhány olyan javaslatot* amely a határidők rövidítését, a gyorsabb, jobb minőségű munkát céloznák. Ugyanekkor a járási tanács tagjai községükben a verseny legjobb ági* tátorai, szervezői lennének* Persze ez sem a helyes megoldás. A versenyt nem lehet valamiféle rendelettel, vagy hangzatos felhívással „beindítani“. Arra lett volna szükség, hogy az állami gazdaság, gépállomás, a tsz-ek és dolgozó parasztok munkavállalásaiból, felajánlásából készítse el a járási tanács az egész járás ősz* szesített vállalását. Csak az ilyen módszer biztosítja, hogy a különböző vállalások ne ma* radjanak papíron, hanem a já* rás dolgozó parasztjainak ügyévé váljon. 2. Hogy a járási mezőgazda- sági osztály mennyire a falvak népe nélkül készített felhívást, azt a fentebb felsorolt kitételek is bizonyítják. Nehéz lenne elképzelni, hogy az osztály dolgozói szántanak, vetnek* műtrágyáznak, kukoricaszárat vágnak. Nem, a járási mező- gazdasági osztály dolgozóinak feladata egészen más.. * Lemaradás a cukorrépa szerződéskötésben A cukorrépa szerződéslzötés végső határideje november 30. A határidő gyorsan közeledik. Ennek ellenére megyénk elmaradt a szerződésikötési terv teljesítésében. A rétsági járás 89, míg a salgótarjáni járás csupán 32 százalékra teljesítette szerződtetési tervét. A pásztói járásban is nagy a lemaradás. A lemaradás oka: a járás és községi tanácsok lebecsülik a cukorrépa szerződésikötés fontosságát, népgazdasági jelentő- ségét. Nem tudatosítják kel- lően ez év tavaszán megjelent 1027/1955. (III. 2.) Mt. sz. rendeletét, amely kötelezővé teszi a cukorrépa szerződéses termelését. Ez a törvény még ma is érvényben van. A községi tanácsok fokozott felelősséggel segítsék a szerződésikötési munkát, hogy államunk biztosítani tudja a dolgozók zavartalan cúkorellá- tását. Tett követte a vállalást az Acélárugyár huzalmű üzemében A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói, éves tervükön felül 1069 tonna különbözőféleségű anyag gyártását vállalták. Az éves vállaláson belül augusztus 20-a tiszteletére megfogadták, hogy 693 tonna árut adnak a megszabott terven túl. Az augusztus végén történt kiértékelés szerint az üzemrészek közül e'—edül a huzalmű dolgozói váltották valóra adott szavukat. Az éves terven felülj mennyiségből rájuk eső 369 tonna több termeléssel szemben 898 tonnát termeltek. Az eredmény titka, a műszaki feltételek biztosítása mellett a jó versenynyilvánosságban rejlik. A <márrészleg műszaki vezetői a versenynyilvánosság érdekében a tervet e’'vénekre és géptípusokra is felbontották. Ennek eredménye nemcsak az üzemrészre eső tonnamennyiség kétszeresének teljesítésében, hanem az egyének felajánlásának teljesítésében is megmutatkozik. Sinkovics Béla dróthúzó, amikor megtudta, hogy 12,4 mázsa napi tervét 3 mázsával túl kell teljesíteni, még lelkesebben látott a munkához. Tervét állandóan 130—140 százalék között teljesítette. A jó eredmény még jobb munkára sarkallta Sinkovics elvtársat. E hónap 9-én a napi tervét 17 mázsára teljesítette. De hasonló jó ered- ménvt ért el a Terplan Géza dróthúzó is. aki a terven felüli vállalását rendszeresen másfélszeresére teljesítette és e hónap 10-én a napi 24 mázsás tervével szemben 34 mázsát teljesített.
