Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)

1955-09-14 / 72. szám

4 SZABAD AOÍiHAD 1055. szeptember 14. <2 MjfyaS (bjA'Lübt'éa5Jk&c£* A dimitrovgrádi „Sztálin” kémiai kombinát látképe Egyre növekszik az NDK gépállomásainak teljesítménye A Német Demokratikus Köz­társaság tráktorálldnányát 1955-ben 5.9 százalékkal növe­lik. Miután azonban idén a traktorok és egyéb mezőgazda- sági gépek kapacitását az ed­diginél jobban kihasználják — így például kétműszakos mun­kával — a gépállomások telje­sítménye jelentősen nagyobb, mint tavaly. A traktorok átla­gos teljesítményét 1955 első telében az előző év első felé­hez viszonyítva 17 százalékkal növelték. A gépállomások az év első felében 31 százalékkal több mezei munkát végeztek, mint 1954 első felében. Az idei első félévben az állami gazda­ságokban a mezei munkákat már 76 százalékban gépek vé­geztéik. Egy hónap alatt 2776 pár cipó' megtakarított anyagokból A nagyváradi „Szolidaritás“ cipőgyár dolgozói szép sikere­ket érnek el a takarékossági mozgalomban. Augusztus 23-a, a Komán Népköztársaság fel- szabadulásának 11. évfordulója tiszteletére 420 000 lej terven felüli szocialista akkumulációt értek el, 270 000 lejjel túltelje­sítve a román nép legnagyobb ünnepe előtt vállalt kötelezett­ségüket. A gyár szabászműhe­lyének dolgozói egy hónap alatt 38 863 négyzetdeciméter felsőbőrt, 2897 mégyzetdecimé- tter bélésanyagot és jelentős mennyiségű vásznat és talpbőrt takarítottak meg. Az egy hó­nap alatt megtakarított anya­gokból 2776 pár cipőt adlak terven felül a vásárlóknak. Felavatták az első bolgár szárazdokkot ' Ä bolgár dolgozó nép újabb hagy munkasikert ért el fel- szabadulási ünnepének elő­estéjén. A sztálini Georgi Di­mitrov hajóépítögyár dolgozói lelkes munkával elkészítették az első bolgár szárazdokkot, amely nagy hajók befogadá­sára alkalmas. Az új száraz­dokkot a legmodernebb köve­telményeknek megfelelően ké­szítették el, ami a hajók gyors javítását teszi lehetővé. Az új létesítmény a kitűzött határidő előtt négy hónappal készült el, bizonyítékul a bolgár építők, munkások, technikusok és mér­nökök gazdag tapasztalatainak; ez az új szárazdokk újabb gyü­mölcse a bolgár—szovjet ba­rátságnak, bizonyítéka a Szov­jetunió önzetlen támogatásá­nak, amely különlegesen ki­dolgozott terveket készített a szárazdokkra vonatkozólag és tevékenyen részt vett a dokk építésében.; Megkezdődött a forgalom a csehszlovák úttöró'vasúton Néhány nappal ezelőtt ünne­pélyes keretek között indult el Kassáról a crmeli völgyben levő úttörővasút első szerelvé­nye. Az öt kilométer hosszú szakaszból jelenleg már két és félkilométeres szakaszon folyik a közlekedés. Állandóan bővül Szlovákia telefonhálózata Szlovákia telefonhálózata a második világháborút megelőző években még a legszüksége­sebb igényeket sem elégítette ki: telefonközpontokkal csak a nagyobb városok rendelkeztek. Ezzel szemben ma mér igen sok falut is elláttak telefon- központtal. A telefonközpontok száma 1945-höz viszonyítva 1300 százalékkal lett maga­sabb. Hasonló fejlődést a kapita­lista Csehszlovákiában Szlová­kia csak 100—150 év alatt ér­hetett volna el. 1935-ben a ká­belvezetékek hossza 1950-hez viszonyítva megháromszorozó­dott, Az ankangi kokszoló munkájáról Az ankangi kokszoló két esz­tendővel ezelőtt még csak 8 kemencével működött. Ma már 13 kemencéje van. Nemcsak a helybeli kohómű és más ipar- vállalatok koksz-szükségletét eiégíti ki teljes mértékben, hanem jelentős segítséget nyújt Kína gépipari vállalatainak kokszellátásában is. Növekszik 2 mezőgazdasági szakemberek száma a Román Népköztársaságban A régi Romániában az ag- ronómus ismeretlen fogalom volt a dolgozó parasztok között, hiszen az egész országban mindössze 292 agronómus dol­gozott. azaz 30 községre egy agronómus jutott. Az ország felszabadulása előtt tnindösz- sze három agronómiái és egy állatorvosi tanszék működött a román egyetemeken. A felszabadulás óta gyökere­sen megváltozott a helyzet. Je­lenleg az országban 19 mező- gazdasági tanszék működik és 53 mezőgazdasági technikum. Az egyetemeit és főiskolák 1948—1954 között 7000 új agro- nómust és állatorvost adtak a mezőgazdaságnak. (A burzsoá- földesúri rendszer több mint 30 év alatt is csak fele annyi szakembert tudott biztosítani.) Ugyanakkor a mezőgazdasági technikumból csupán 1954-ben 4500 középfokú káder került ki. az ország üzemeiből és gyá­raiból pedig több, mint 1000 mérnök és technikus ment dol­gozni falura. Az idén a különböző mező- gazdasági főiskolákról 284 zoo- teohnikus és 214 állatorvos ke­rült ki, a mezőgazdasági tech­nikumok pedig 4300 középfokú végzettségű szakembert adnak a mezőgazdaságnak. Az év vé­gére majdnem minden község­nek saját agroncmusa és zoo- technikusa lesz. VITA AZ IRÓCSOPORTROL Ahogy a TTIT irodalmi szakosztálya látja A Szabad Nógrád'ban nem­rég vita indult a „he­lyi irodalom” lehetőségeiről. Molnár Jenő volt a vitain­dító. Fölvétette az izgalmas kérdést, hogy miért nem mű­ködik a helyi írócsoport? A kérdés megtette a hatását: a hozzászólók nem szűkölköd­nek javaslatokban a „helyi irodalom” megteremtésére, serkentésére. Legtöbben a Társadalom- és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szakosztá­lyától .várják a megoldást. Megpróbálunk válaszolni: le­het-e a. TTIT a helyi írók gyűjtőhelye» szervezeti esszé- tartója. Mit mondanak az alapsza­bályok? „A társulat célja a társadalmi és természettudo­mányos ismeretek terjesztése, következetes harc a tudo­mányé 11 en es és áltudományos nézetek ellen, a magyar tudo­mány és művészet haladó ha­gyományainak ápolása a dol­gozók között. A társulat az ismeretterjesztő munkában részt venni kívánó értelmisé get szervezetileg tömöríti és elősegíti továbbképzésüket.” A társulat e cél érdekében biológiai, fizikai, irodalmi, ze­nei, stb. kérdésekről nyilvá­nos előadásokat rendez saját előadóival, esetlég az elhang­zott előadást nyomtatásban ki is adja. Népszerű tudomá­nyos folyóiratokat. kiadvá- nvokat szerkeszt, kiállításo­kat rendez, múzeumlátogatá­sokat és tanulmányi kirándu­lásokat szervez. Különös son- dot fordít a szemléltetésre (film. plakát). Ki lehet a tár­sulat tagja? Bárki, aki a tu­domány, vagy művészet vala­mely ágának művelője, szak­szerű ismerője. A társulat minden tagjának kötelessége, hogy évente legalább két tu­dományos ismeretterjesztő előadást (felolvasást) tartson. A társulatot szervezetileg az jellemzi, hogy a természettu­dományok és művészetek kü­lönböző ágainak megfelelően biológiai, képzőművészeti, stb. szakosztályokban folyik a munka. JXogyan kerül hát kapcso- latban a társulat az iro­dalommal? Úgy, hogy irodal­mi szakosztályának tagjai irodalomtörténeti kutatómun­kát végeznek, irodalmi elő­adásokat tartanak egyes üze­mekben, néha az egész város, falu számára a kultúrházban. A hangsúly tehát azon van, hogy a társulatban tudomá­nyos jellegű kutatás, illetve tudományos eredmények nép­szerűsítése folyik. Ez a társu­lat pontosan körülhatárolt célja, összefoglalva: a TTIT az értelmiség országos szer­vezete. Jellese kettős: tudo­mányos-kutató és ismeretter­jesztő. Ebből a jellegből vilá­gosan következik, hogy az iro­dalmi szakosztály nem lehet az alkotók szervezete. Az élő irodalom ösztönzése, anyagi és eszmei támogatása s az írói-szakmai műhelykérdésnek megvitatása, egymás művei­nek megbírálása a Magyar írók Szövetségének feladata. Ho'w azonban az írószövetség megalakítja-e — mondjuk — nógrádi csoportját, ebbe a nógrádi TTIT egyáltalán nem tud beleavatkozni. Az irodal­mi ismeretterjesztés és az élő irodalom megszervezése tehát két különböző dolog. Mégis: hol van a kettő találkozási pontja? Az irodalomtörténet­ben. Aki írónak vallja ma­gát, az nyilvánvalóan jártas az irodalomtörténetben, vagy legalább is igénye van arra, hogy mások műveit is olvas­sa. nevezetesen a klassziku­sokat. Ezek után nincs más, mint hosv az írók kspeso- lódianak be a TTIT irodalmi szakosztályának munkáiéba. Vegyenek részt a szakosztály tagjainak közelgő vitáiban (Tolsztoj, Vörösmarty. Cer­vantes, Swift, Tinódi, stb.). Ez&k a viták nem lesznek ha­tástalanok írói fejlődésükre, és a szakosztály régebbi, iro­dalomszakos tanár-tagjai is nagyobb kedvvel kutanának, készülődnének. Egyetértünk abban min­den hozzászólóval, hogy a helyi írók tehetségének ki bontakoztatásához nincs gya­korlóterünk, nincsenek eszkö­zeink. Néhány vitára azon­ban nagyon mechanikusan képzeli el az alkotás „meg­szervezését”. Szerintük a szervezeti csodaszer az „al­kotók háza". Ezt a javasla­tot utópisztikusnak tartjuk, olyasminek, mintha szökő- kutat követelnénk olyan ház udvarán, amelyben még für­dőszoba sincs. A legnagyobb népszerűség­nek a folyóirat-terv örvend. Kétféle folyóiratról lehetne szó: vagy ismeretterjesztőről, vagy irodalmiról. A Palócföld első száma a kettő kombiná­ciója volt: tudományos és szépirodalmi egyszerre, tehát szokatlan, zavaros jellegű. Ha a jövőben a TTIT nógrádi szervezete indítana folyóira­tot. az csak ismeretterjesztő jellegű lehetne. a társulat központi lapjai is ilyenek (Természet és Társadalom. Élet és Tudomány). A me­gyék közül Szolnok megyé­nek van helyi, kéthavi folyó­irata. Célja a társulat helyi tudományos eredményeinek publikálására. A TTIT nóg­rádi szervezetének minden feltétele megvan a megye gazdag történelmi, irodalom történeti, folyóiratos népsze­rűsítéséhez. Egy ilyen folyó irat hazánk megismerésének kitűnő eszköze, a helyi tudo­mányos kutatásnak pedig so­ha nem látott erjesztőjé len­ne. A TTIT-hez természete­sen céljainak megfelelően egy ilyen lap terve áll közelebb. M°,st már annyi világos hogy a Palócföldhöz ha­sonló ismeretterjesztő-szépiro­dalmi vegyes-profilú lapról nem lehet szó. Az is kétség1- télén, hogy a társulat nem le­het egy szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Ha azonban a még nem létező írócsoport szépirodalmi folyóiratot akar­na indítani, az irodalmi szak­osztály tagjai természetesen a legnagyobb örömmel aján lanák föl segítségüket. A Társadaiom- és Természet­tudományi Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szer­vezetének irodalmi szakosz­tálya Közel 25 millió forint nyeremény a legközelebbi sorsoláson Szeptember 18-án lesz a Negyedik Békekölcsön har­madik sorsolása. Kisorsolásra kerül 1 darab 100 ezer forin­tos főnyeremény, 10 darab 50 ezer. 20 darab 25 ezer, 100 da­rab 10 ezer forintos nagy nyeremény. Ezenkívül sok ezer kisebb nyeremény. 5 ezertől 200 forinti" Összes nyere­mény 24 913 800 forint. 200 forintos névértékű ösz- szevont kötvényeknek két szá­muk, az 500 forint névértékű összevont kötvényeknek pedig öt számuk van. Ennek megfe­lelően a 200 és az 500 forint névértékű összevont címletű kötvények 200, 500 és 1000 fo­rint összegű nyeremények esetén a kisorsolt összeg két­szeresének, illetve ötszörösé­nek felvételére jogosítanak; Amennyiben a 200. illetve 500 forint névértékű összevont címletű kötvény egyik számát 5000 forintos, vagy annál na­gyobb nyereménnyel sorsolják ki, a kötvény többi számai egyenként 200 forintot nyer­nek. Megszépülnek a brigádszállások, újak épülnek a nógrádi gépállomásokon A Napokban Nógrád megye gépállomásainak brigádszállá­sain megkezdik a munkát, hogy a hideg beálltára szépen rendbehozott, takaros otthona legyen a traktoristáknak. A szécsényi gépállomás 10 000 forintot fordít a brigádszállá­sok rendbehozására, de gon­doskodnak a dolgozók szórako­zásáról is. Év végére minden brígádszálláson lesz már rá­dió és könyvtár. A régi bri- gádszállások mellett Magyar- eécen 8 személy részére egy újabb brigádszállást is létesí­tenek. Ugyancsak új brigád- szállást kapnak a tolmácsi gépállomás körzetében is a traktorosok, ahol a megye legszebb brigádszállásának építkezését kezdték meg a na­pokban, A 60 000 forintos költ­séggé] épülő brigádszálláson fürdőszoba és társalgó is lesz. Ezenkívül korszerű műhely is épül mellette, ahol nagyobb javításokat is el tudnak majd végezni a traktorosok. Jól dolgoznak Kitűnően megállják a helyü­ket a Rcmhányi Cserépkályha- gyár női dolgozói. Káliczka Jánosné napi átlagteljesítmé­nye már hosszabb ideje 157 százalék. Augusztus 20-a előtt vállalta, hogy ezt a szintet tar­tani fogja és állja is a szavát. Slezák Lászlónénak augusz­tus 20-a előtt 190 kályhasarok tisztítása volt a napi teljesít­ménye. Akkor vállalta, hogy augusztus 20-a tiszteletére ezt felemeli napi 200-ra, és azóta is rendszeresen 206-ot készít naponta. Ez 154 százaléknak felel meg. A salgótarjáni MSZT-szervezet baráti köreinek munkájáról A Magyar—Szovjet Társaság salgótarjáni város; elnöksége munkatervének középpontjá­ban a barátsági körök munkája áll, A múlt évi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a szervezés jó volt, ott nem ma­radt el az eredmény sem. Most a város területén 25 barátsági kört indítunk üze­meknél, vállalatoknál, hivata­loknál. Működik egy öttagú oktatási bizottságunk, ez ellen­őrzi és segíti a körök munká­ját. Az idén több előadássorozat foglalkozik az orosz és a szov­jet irodalommal, az orosz és szovjet zeneirodalommal. A helyi adottságoknak megfele­lően dokumentumfilmeket ve­títünk, hanglemezekkel élén­kítjük előadásainkat. A Termé­szet- és Társadalomtudományi előadások közül kiemelkedik A szovjet nép nagy múltjai és a Szovjet parasztok élete című sorozat, valamint a kommu­nizmus építésének tudománya és technikája körébe tartozó előadások. Foglalkozunk ko­runk legidőszerűbb kérdései­vel, az atomenergia szerepével a háborúban és békében, az atom felhasználásával az orvos­tudományban. az iparban, me­zőgazdaságban, továbbá a Szov­jetunió segítségének jelentősé­gével a magyar atomkutatás fejlesztésében. Minden előadásnál, akár földrajzi, akár a szovjet nők életéről szóló, vagy bármi más legyen, azokat a tényeket, ese­ményeket ismertetjük a dolgo­zók minden rétegével, amelyek a legváltozatosabbak, amelyek érdeklődésüknek legjobban megfelelnek. Az oktatási bizottság gon­doskodott arról, hogy a témá­kat ismerő, szakképzett elő­adók tartsák az előadásokat, s a helyi értelmiség legjobbjai vegyenek részt a körök mun­kájában. A Társadalom- és Természettudományi Ismeret­terjesztő Társulat előadói a múlt évben is nagy segítsé­günkre voltak, ez idén foko­zottabb mértékben vesszük igénybe segítségüket. MSZT- szervezetünk változatos prog­rammal készült fel, hogy mi­nél színvonalasabban elégítse ki a Szovjetunió iránti érdek­lődést, elmélyítve ezzel a ma­gyar—szovjet barátságot. Tóth Ferenc, az MSZT oktatási bizottsá­gának a vezetője JEGYZETLAPOK A KIÁLLÍTÁSRÓL ígéretünkhöz hívem ismét le_ tépünk néhány lapot kiállítá­si jegyzetünkből. ★ A külföldi országok közül a Német Demokratikus Köztár­saság képviselteti magát a leg­több géppel a kiállításom. Me­zőgazdasági gépgyártásának 80 darabját hozta el Budapest­re. A kiállítás látogatói külö­nösen azokat a gépeket csodál­ják meg, amelyek a gabonabe­takarítás nehéz munkájának könnyítését szolgálják. Te­kintsünk meg először egy cséplőgép-típust. A K—115-ös gép munkájá­hoz mindössze négy ember szükséges. Érdekes, hogy va­lamennyi része acélból és vaslemezből készült. A német elvtársak elmondják, hogy ez háromszor hosszabb ideig tart, mint a nálunk is jól ismert és használt deszkaburkolatú fa­vázas cséplőgép. A K—115-ös teljesítménye óriási. Egy óra alatt 20 000 kg gabonát képes elcsépelni. A látogatók alaposan elma- gyaráztatják maguknak a mű­ködését is. A kévéket egy föl­vonó juttatja a gépbe, amely­nek tetején nem kell senkinek sem tartózkodni, mert vágó­szerkezet vágja el a kévét ösz- szekötő kötelet, etetőszerkezet pedig a gépbe teszi azt. A ga­bona részei három helyen jut­nak ki a gépből. Az osztályzó hengeren át zsákba kerül a mag. A zsákolás nehéz mun­kájától is megkönnyíti a gép az embert. Egy emelőszerke­zet ugyanis automatikusan a gép mellett álló kocsira emeli a telt zsákot. Nem kell a szalma hordásá­val sem küszködni, mert azt a gép 150X40 cm nagyságú bálákba köti össze. Rendkívül sok a látogatója a burgonyabetakarító kom- bájnak is. Ez a kombájn tel­jesen megkíméli az embert at­tól, hogy betakarításkor még csak egy ujjal is a burgonyá­hoz érjen. A termést felszedi, megtisztítja és kocsira rakja. Hogy igazán felmérhessük ér­tékét. azt is tudnunk kell, hogy nyolc óra alatti teljesít­ménye két hektár. Aki csak egy órát tölt is el — az pedig igazán nem sok — és megtekinti a mágneses ve­tőmagtisztító-berendezést, a 17 soros fogatos sorbavető gépet, a K—119-es cséplőgépet — amelynek úgy építették meg a dobját és tisztítóberendezését, hogy valamennyi hüvelyest és kalászost csépelni tudjon — és még ki győzné felsorolni azokat a nagyszerű gépeket, az könnyen meggyőződhet a Német Demokratikus Köztár­saság fejlett mezőgazdasági gépgyártásáról. ★ * Érdemes megállni néhány percre a kiállítás vízgazdálko­dást bemutató részlege előtt. Első pillanatban azt hiszi az ember, hogy a halászcsárdá­ból, a matyóvendéglőből, vagy a kísérleti gazdaságok pavilon­jából egyenesen az Ipolymente dús. zöldelő kukoricatáblája, gazdagon termő rétjei, bő ter­mést adó kertjei közé csöp­pent. Hatalmas káposztafejek, ku­koricacsövek, kövér paprikák kandikálnak ki a levelek alól. A kis parcellák mentén ön- tözőcsatornák futnak. Felbúg a szivattyú motorja és a csa­tornák megtelnek vizzel. E növények fejlődése, egyetlen szem eső nélkül is biztosított. De olvassuk csak a parcel­lák szélére lefűzött apró is­mertető táblákat: az öntözött kukorica holdanként 55—60 mázsás csöves termést ad — olvassuk. A műrét fűvébe szúrt táblácska ezt hirdeti: az öntözött rét holdanként 80 má­zsa füvet és pillangóst terem. Mint mindenütt a kiállításon, úgy itt is a sok-sok érdekes látogató között van egy olyan, amely a legérdekesebb, leglá­togatottabb. Ez pedig az a parcella, amelyiken éppen most sorol a mustár. Erről a kis területről egy holdra át­számítva, június végén több mint 16 mázsás rozstermést takarítottak be. A betakarítás után silókukoricát vetettek be­le. Rendszeres és szakszerű öntözés mellett a másodvetésű kukorica nagyszerű termést adott. Az egy holdra átszámí­tott terméseredmény több, mint 250 mázsa. Ám a silókukorica betakarí­tása után sem hagyták pihen­ni a földet. Augusztus 26-án mustárt vetettek bele, ami már igen szépen fejlődik. Akik tehát eljöttek megte­kinteni a vízgazdálkodási be­mutatót, nem bánták meg, mert megtanulhatták, hogyan adhat a szántóföld egy eszten­dőben kétszer, sőt háromszor is értékes termést. Megtanul­hatták, hogy mit jelent a szakszerű földművelés, mit je­lent az öntözéses gazdálkodás; ' 9 Álljunk meg ... , 1 “ egy pillanatra a Rádió üzenetfelvevő irodája előtt is. Örömmel nyugtázhat­juk, hogy a tavalyihoz képest „maximális áron“, 50 helyett 30 forintért lehet beszámolni a vásári élményekről. Az üze­netek általában meglehetősen sablonosak. Úgyszólván min­denki a tarcali négyputtonyos, a sárgamuskotály, meg a pécsi furmint vendégmarasztaló ha­tásáról mesél a hazaiaknak. Ha pedig már az üzenetek­nél tartunk, hadd üzenjünk kedves olvasóinknak is vala­mit. Azoknak, akik még nem voltak a kiállításon azt üzen­jük, hogy mielőbb tekintsék meg. Akik pedig voltak, azok­nak azt mondjuk, hogy ismé­teljék meg, hisz nem lehet azt egy-két naP alatt alapo­san szemrevételezni. Kiss Gy. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom