Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)

1955-09-03 / 69. szám

flrszág, világ előtt elismert dolog: bányásznák lenni nem ^ gyerekjáték. A bányásznak kemény harcot kell vívnia a föld mélyében eltöltött órákban a természet erőivel. Ezer veszéllyel és nehézséggel dacolva szakítja ki a ter­mészetből a gazdasági élet fontos alapanyagát: a szenet. Ezeket a bátor, kemény embereket méltán nevezhet­Több mint húszmillió forint hűségjutalom Bányászaink áldozatkész, lelkes munkáját pártunk és kormányunk, valamint egész dolgozó népünk nagyra érté­keli. Ez jut kifejezésre a már hagyományossá vált bányász­nap megünneplésében is: Most, az ötödik bányászna­pon is bensőségesen ünnepel­nek bányászaink. Azok pedig, akik üzemeik érdekeit szem előtt tartották és fe­gyelmezetten végezték munkájukat, igazolatla­nul nem mulasztottak, kézihez kapják hűségük jutalmát is. Az ötödik bányásznapon több mint húszmillió hétszáz­ezer forint hűségjutalmat osz­tanak ki a nógrádi szénme­dence dolgozóinak. Csak egy néhányat említsünk közülük. A mizserfai üzemegység Pál- hegy III. lejtősaknában Ka­posvári Ferenc „Szakma ki­váló dolgozója” jelvénnyel ki­tüntetett vájár a bányásznap alkalmával 7929 forint hűség- jutalmat kap. Igaz, ezért való­ban becsületes és hűséges munkát végzett. Munkahelyé­ről egy napot sem volt távol. Csapatában igazolatlan hiány­zás nem volt. Az év elejétől augusztus 20-ig 110 méter vá­gatot hajtott ki elővójási ter­vén felül, és ebben a hónap­ban is 140 százalékos tervtel­jesítéssel büszkélkedhet csapa­tával,: Szolnoki Pál, Kossuth-lejtős- akna üzem vájára pedig lel- Az idei bányásznap alkalmá- javult bányászaink, munkavé- kes munkája eredményeként val, ha számbavesszük egyéves deltni. szociális és kulturális évi 36 000 forint kereset után harcunk nagyszerű eredmé­nyeit, azt mondhatjuk hogy a jük a munkásosztály derékhadának. E derékhad élvona­lában menetelni viszont a legtöbbet jelent: azt jelenti, hogy a munka legnehezebb, mindenki által elismert szak­májából, kitűnőre vizsgázni. Nézzük hát az ünnepeltek se­regéből azokat, akik az élvonalba küzdötték magukat és a szakmából kitűnőre vizsgáztak: Budavári Károly me­gyénk egyetlen Kossuth- díjasa a mizserfai üzemegy­ség Pálhegy I. lejtősakna üzemében dolgozó DISZ- brigád vezetője. Amikor a Kossuth-díjat megkapta, már 75 dolgozóból nevelt jó bányászt. A bányász nap és a harmadik negyedévre tett felajánlását is túltel­jesítette. A vállalt 2500 tonna szén helyett 3000 ton­na szenet küldött felszínre és így egy év alatt közel 13 000 tonna szenet adott terven fe'til a hazának. Csúz Sándor a szorospa­taki üzemegység Kossuth- lejtősakna „Szakma kivá­ló dolgozója“ jelvénnyel ki­tüntetett kamrafejtö csa­patvezetője, az elmúlt évi bányásznaptól állandóan az élenjárók között volt. Al­kotmányunk és a bányász­nap tiszteletére vállalt 2500 tonna terven felüli szén ki­termelését teljesítette és ebben az évben több mint 12 000 tonna szenet termelt terven felül, ezzel éves vál­lalását duplájára teljesítet­te. Sulyok Gy. András, a szo­rospataki üzemegység észa­ki tárójában dolgozó DISZ- brigád vezető, a bányász napi versenyben eddigi jó hírnevét igazolva most is az elsők között jár. Brigádja eredményének titka a jó munkaszervezésben, a kor­szerű technológia bátor al­kalmazásában és a szilárd munkafegyelemben rejlik. Június 1-től augusztus vé­géig elért 122 százalékos tervteljesítéssel 30 folyó­méter terven felüli vágat- kihaitással ünnepelhet. Kazinczi László bordás, a kazári üzemegység Tőkés- lejtősaknájában dolgozik. 9 főből álló elővájási csapata a felszabadulási verseny­ben országos szinten a har­madik helyezést érte el. A csapat minden tagja: a szakma kiváló dolgozója. Az elővájási csapatok kö­zött a nógrádi szénmeden­cében ő az első. Nyolc hó­nap alatt közel 240 folyómé­ter vágatot hajtott ki ter­ven fe’ül. Kulturáltabban élnek, biztonságosabban dolgoznak bányászaink Akik most tanulják ezt a nemes hivatást 7015 forint hűségjutalmat ve­het át a bányásznapon. helyzete. Bányászaink munkájának „Köszönet pártunknak... Most, hogy ötöd- 3gx. szőr ünnepeljük a bányásznapot, sokat gondolko­dom azon, hogy j mennyivel más |§| az életünk, mint a felszabadulás előtt volt. Akkor még igen fiatal voltam, de érez­tem a nyomorú­ságot. 1941-ben kerültem az iná- szói bányához. A Bocsárlapújtőtől 10—15 kilométerre lévő két bányásznap között tovább eredményesebb végzése érde­kében az eltelt egy év alatt kü­lönböző szakoktatási (vájári, lőmesteri és gépészeti) tanfo­lyamokkal segítették élő a ter­melést. A szakoktatást mint­egy 210 ezer forint költséggel biztosították. Az egészséges munkakörülmények megterem­téséért számos nagy teljesít­ményű ventillátort, több mint 100 darab csillefogót építették be aknaüzemeinkbe. A nagybátonyi bányászok ré­szére új üzemorvosi rendelőt, korszerűen felszerelt laborató­riumot, két rendelőt, nagy vá­rótermet. vetkőző- és öltöző­fülkét építettek mintegy 250 000 üzemhez kerékpáron, de legtöbbször gyalog jártam. 50—52 pengőt kerestem havonta. Ma a termelésben mindig az élen- járók között vagyok. Az ötéves terv idején kétszeres, jelvény- nyel kitüntetett sztahanovista lettem, majd a kiváló bá- szo ia ls nyász jelvényt is megszereztem. A régi, sötét, egyszobás helyiség helyett ma kétszobás, fürdőszobás házban la­kom. Munka után rádiózom, újságot olvasom. A múlt évi bányásznaptól ezidáig átlagban 110 százalékos^ terytelje- sítést értem el, amely után havi 2000—2500 forint fizetést vittem hasa öttagú családomnak. Az élelmen kívül ruhánk is bőven akad. Pista fiamnak 1600 forintért tangóharmoni­kát vettem. Januárban 150 kilós disznót is vágtam, majd 750 forintért hízónak valót vettem. Megváltozott életemet és munkám megbecsülését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most a bányásznapon 4037 forint hűségjutalmat kapok, amelyet a kislakás-építkezés céljára fordítok, hogy ezzel is előbb letörlesszem az építkezés költségét, Sólymosi István, Kossuth-lejtősakna kétszeres sztahanovista kiváló vájára lama mindent megad bányá­szainknak. ami kulturális és felemelkedésükhöz szükséges. A jól végzett mun­ka után kedvük szerint tölthe­tik szabadidejüket. Egy év alatt közel 800 bányász üdült az ország különböző fürdőhe­lyén, főképpen Hajdúszobosz­lón, Hévizén és a Balatonon. Az oktatás, sport és testneve­lés céljaira, valamint a kultúr- házak fenntartására egy év alatt 1 920 128 forintot fordí­tott a tröszt. Bányászdolgozó­ink családjai is részesülnek ezen kedvezményekben, hiszen ebben az évben is 320 bányász- család gyermeke üdült Keszt­helyen, Sokan vannak, akik mint a jövő bányászai határozott ko­molysággal ezekben a napok­ban kezdik meg a bányász­szakma megismerését. Pár­tunk és kormányunk nagy gon­dot fordít azokra, akik a bá­nyászszakmát választották élethivatásuknak. Nagybátony- ban az új bányászváros ha­talmas épületei között ott ta­láljuk a korszerűen berende­zett, egészséges vájártanuló­otthont. Jóképességű tanárok és szakemberek adják át tu­dományukat itt azoknak, akik a bányászkodást választották életpályájuknak. Ezenkívül jó ellátás, ruha. sportolási, szóra­kozási lehetőségek is bizto­sítva vannak a jövő bányászai számára. A nagybátonyi vájártanuló­otthon már eddig is sok jól képzett fiatalt, szakmunkást adott a bányáknak. Most. az új tanév beindulása előtt az ország különböző vidékeiről 234 ifjú kérte felvételét a vá­járszakma elsajátítására. Nóg- rád megyéből 121 fiatal jelent­kezett vájártanulónak és so­kan vannak közöttük olyanok, akiknek édesapjuk is bányász. S ha akar, akkor minden bi­zonnyal lehet és lesz is. Ke­mény akarattal, céltudatos­sággal, alapos szakmai felké­szültséggel olyan megbecsült emberré válhatnak, mint Bu­davári Károly, Kazinczi Bor­dás László, Csuz Sándor, Su­lyok András és a többiek, akik most, a bányásznap al­kalmával emelt fővel ünne­pelnek becsületes, hűséges munkájukért. „A mi munkánkat sem kitüntetéssel, sem pénzzel nem jutalmazták“ Én is bányász voltam gyer­mekkorom óta. és ha már öregségem miatt nem is tudok veletek együtt harcolni, közé­tek valónak vallom magam. 41 évet dolgoztam a föld mélyé­ben a karbidlámpa halvány fé­nyénél, a fekete szénfal mein lett. Koldusalamizsmáért. mert a tőkés bányatulajdonosok sok milliójából nekünk csak az jutott. Dolgoztam Tatabányán, Er­délyben, majd az első világ­háború befejezése után a Som­lyói bányában 30 évig. Sok verejtékcseppet izzadtam ki a szénért. Négyszer sérültem,: 1943-ban a rámszakadó kő alól húztak ki társaim. Nekem nincsenek olyan emlékeim, hogy valaha is úgy megbecsülték volna munkámat és többi társaimét, mint most a tiéteket. Dolgozhattunk akármilyen hűségesen, a mi munkánkat sem kitüntetéssel, sem pénzzé! nem jutalmazták: Jóleső érzés az, hogy ma a bányászmunka mindenki előtt megbecsült és a bányászmun­ka elismerésére pártunk és kormányunk egy egész sor törvényes intézkedést fogana­tosított. Szeretném újból kezdeni az egész életet, szívesen vállalnék minden ne­hézséget, mert ma mindenki érzi. és a jövőben még jobban érezni fogja munkája őszinte megbecsülését. Handlovics Ferenc nyugdíjas bányász. Forgács-bányatelep „Szép íett a bányász szakma... // Itt, a mi kör­nyékünkön a bá­nyászkodás 1880- ban kezdődött: Ettől az időtől, 65 év alatt, 1945-iig, a felszabadulá­sunk napjáig a bányaművelés technikája csak addig tudott fej­lődni, hogy a széntermelés leg­főbb eszköze- a csákány, a kézifúró, a kézimeghajtású vitäa, a faros-csúszda és a szállításnál a ló lett. A bányászmunka megbecsülése és a bányák korszerű­sítésének ideje a fölszabadulással kezdődött. Azóta a kézi­fúrót a villamosmeghajtású fúró váltotta fel, amellyel a jövesztés ideje tizedére csökkent. Megszűnt a kéziréselés, eltűntek a kézimeghajtású vitlák, sőt a mi üzemünkben, a mizserfai Pálhegy II. üzemben megszűnt a csillézés is. A főszállító vágatokba gumiszalagok kerültek, a munka­helyi szállítást pedig kaparószalagok és rázócsúszdák vég­zik. A csillét csak anyagszállításra használjuk. Az elővájási munkahelyeken a rakodást nagyteljesítményű, szovjet ra­kodógépek végzik, s jelenleg a kóta-féle felrakó van kísér­leti munka alatt fejtéseinkben. Ezeknek alkalmazásával meggyorsult a vágatkihajtás, nőtt a teljesítmény, s emelke­dett a kereset. Mi már elmondhatjuk, hogy az állandóan fejlődő technika alkalmazásával harcolunk az ország szén- szükségletének biztosításáért. Szép, igazán nagyon szép lett a bányász-szakma, s a jövője még szebb lesz. Hajnal Ottó, bányamester, Mizserfa, III-as telep iimmiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimimiiiiiiMHiii EGY ÉV FEJLŐDÉSE írta: Szartorisz Kálmán iiiniiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiniiimiiiiiiiiiiimiiiiimimsiiiiii uiuiiiiimiiiiiiinii A Nógrádi Szénbányászati Tröszt fizikai és műszaki dol­gozói az elmúlt egy év alatt sok nehézséggel megbirkóztak, s céltudatos munkájukkal, hősies helytállásukkal tovább öreg­bítették jó hírnevüket. Bár kezdetben az elmúlt bányásznap után termelésünkben visszaesés mutatkozott, azonban 1954, november 1-től 1955. június 30-ig hónapról hónapra túltelje­sítettük a nógrádi szénmedencére háruló tervelőirányzatot. Ezalatt az idő alatt sokezer tonna szenet adtunk terven fe­lül. Jelenleg a nyári hónapok: a július és augusztus hó­napok gyengébb tervteljesítése után, augusztus 19-én, az al­kotmány-ünnepi műszakban napi 144,5 százalékos, augusztus 27-én, a bányászőrség keretén belül pedig 132,1 százalékos napi tervteljesítést értünk el. Ezek a napok azt mutatják, hogy dolgozóinkban bízhatunk és a jövő tervidőszakban si­keres tervteljesítés mellett bányászaink nem fognak szégyen­kezni népünk előtt. örvendetes dolog, hogy a két egymást követő bányász- ünnep ideje között a produktív teljesítmény tröszti szinten 7,5 százalékkal, az összüzemi teljesítmény pedig 0,6 százalék­kal emelkedett. Ezeket az eredményeket a fizikai dolgozók önfeláldozó munkáján kívül, a népünk anyagi támogatásával elért gépesítéseknek és egyéb műszaki intézkedéseknek kö­szönhetjük. Az elmúlt egy év alatt ismét jelentős lépést tettünk ab­ban az irányban, hogy a nehéz fizikai munka terheit bányá­szaink válláról levegyük és gépek segítségével korszerűbbé tegyük a bányaművelést. Az elmúlt egy év alatt a folyama­tos termelést biztosító gépiberendezések utánpótlását, fejlesz­tését célzó gépi beruházásokon kívül, népgazdaságunktól kaptunk két darab Kóta-féle rakodógépet, amelyek a már jól ismert Sz. 153-as szovjet rakodógépekkel együtt nagy segít­séget adnak Pálhegy II. üzem állandó tervtúlteljesítéséhez. Ezenkívül két darab Simoncsics-féle lépegető rakodógép biz­tosítja Kossuth-lejtősakna tervteljesítését. Katalin II. üzem réselőgépét is ebben az időszakban állítottuk a termelés szol­gálatába. Pálhegy II. üzemben a Kóta-féle rakodók 1—1,5 óra alatt 15 tonna szenet továbbítanak a kaparószalagra, a Kos- suth-lejtősi lépegető rakodógépek pedig három percenként raknak meg egy csille szenet. Bányaművelésünk egyre korszerűbbé válik a fejlettebb termelési módszerek alkalmazásával. Az elmúlt év első fél­éves termelésének 11 százalékával szemben jelenleg a tröszt össztermelésének 29 százalékát termeljük millszekundumos robbantással. Az utóbbi egy év alatt Tőkés-lejtősaknában megindult a gépesített csoportos fejtés. Gáti III. üzemet teljesen gépesítettük a lejtösaknai szállításig. Ezzel a tömeges fejtéseknél elmaradhatatlan teljesítménynövelés felé tettünk egy határozott lépést. Ez év első felében, a munkahelyi szál­lítás gépesítése az elmúlt év azonos időszakának 32 százalé­káról 36,8 százalékra emelkedett. A jövő perspektívája, eredményes helytállása érdekében komoly munkát fejtettünk ki újabb üzemek feltárása terén. György-akna, Gyula, Vecseklő, Tőkés 11. és Pálhegy III. akna új feltárásain már szénre értek, Megfelelő elkészítés után a közeljövőben nagy segítséget biztosítanak majd a ránk rótt feladatok sikeres teljesítése terén. Az új feltárások közül György-lejtősakna már komolyan ki is veszi részét a Kazári bányaüzem tervének túlteljesítéséből. Kistelek VII., Uj Északi-táró, Forgács-lejtösakna mélyszinti feltárása, Király- táró és a mátranováki Uj Főitáró feltárási munkái komoly zá­logai annak, hogy a következő bányásznapig ránkhárulói me gnövekedett feladatainkat sikeresen megoldjuk. A napok­ban megindul a kisterenyei meddőkötélpálya. A közeljövő nagyobb külszíni létesítményei közé tartozik a tiribesi kötélpálya és a Gyula-tárói osztályozó és törőmű üzembehe- lyezése is. A bányászok nagy hadseregének parancsnokai a műszaki vezetők: mérnökök, technikusok, aknászok. A tervek sikeres végrehajtása, a több szén érdekében indított frontális táma­dás győzelmes befejezése az ő jó szervező és irányító munká­juktól nagy mértékben függ. Az elmúlt egy év alatt a műsza­ki vezetés színvonalában is megtalálható a fejlődés. Helyen­ként lényegesen jobb a vezetés összhangja, nagyobb a terv­fegyelem. Ez évben kezdte éreztetni jótékony hatását a kü­lönböző műszaki munkarend-paszport. Népünk sokat adott a bányászoknak, de sokat is vár tő­lük. Joggal várja, hogy ez évi tervünket túlteljesítve, zökkenő­mentesen kezdjük meg a második ötéves tervünket. Rajtunk múlik, hogy a vidám., boldog ünnepet követő hétköznapokon dolgozó népünk felénk áradó szeretetéből erőt merítve, győ­zelmesen haladjunk tovább az éves terv túlteljesítésének di­csőséges útján,

Next

/
Oldalképek
Tartalom