Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)
1955-09-03 / 69. szám
3 SZABAD NOCBA» 1955. szeptember S. O ^Í/* tíjuuvfzttéíAákJ^o£» A párt és a népi hatalom gondoskodása a mezőgazdaság fejlesztéséről. Az Albán Munkáspárt 1953 decemberi plenáris ülése óta az albán falu még nagyobb léptekkel halad előre a fel- emelkedés. a szocialista átalakulás útján. 1954-ben és 1955-ben számos fontos öntözőművet adtak át rendeltetésének és talajvizek, mocsarak lecsapolásával tíz- és tízezer hektár földet tettek termővé. Az üzembe helyezett öntözőművek mintegy 87 000 hektárnyi vetésterület öntözését teszik lehetővé. Ugyanakkor az albán mezőgazdaság 540 traktort, több mint 100 magajáró kombájnt, 600 vetőgépet, 100 cséplőgépet, számos kultivátort, traktorekét és más mezőgazdasági gépet kapott. Ezenkívül a termelőszövetkezeti tágok és az egyéni gazdák között jutányos áron csaknem 25 000 fogatolt kultivátort és vasekét osztottak ki, továbbá 2220 vagon műtrágyát és 87 700 mázsa minőségi vetőmagot. A párt és a népi hatalom sokoldalú gondoskodásának eredményeként 1954-ben a kedvezőtlen időjárás ellenére is közel 29 százalékkal voltak magasabbak a dolgozó parasztok bevételei, mint 1950-ben. Bierut elvtárs látogatása egy lengyel termelőszövetkezetben. Boleslaw Bierut elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a napokban meglátogatta a jackowicei termelőszövetkezetet (lowiczi járás). Bierut elvtárs nagy érdeklődéssel tekintette meg a termelőszövetkezet gazdaságát. A szövetkezeti parasztok örömmel számoltak be eredményeikről. Büszkén mutatták meg kuko- ricaföldjü'ket. ahol a tengeri három méter magasságot is elér. Elmondották, hogy búzából hektáronként 25 mázsát, őszi árpából 27 mázsát, zabból pedig 30 mázsát takarítanak be. Teheneik évente átlagosan 3800 liter tejet adnak. Bierut elvtárs meghívta a termelőszövetkezet dolgozóit, hogy vegyenek részt a szeptember közepén Varsóban megtartandó országos aratási ünnepségeken. NEMZETKÖZI Erősödik a szovjet és francia nép barátsága. Meleg fogadtatás és őszinte vendégszeretet várt a franciaországi küldöttségekre a Szovjetunióban, Az ellenállási mozgalom részvevőinek, valamint a nemzetgyűlési képviselőknek és szenátoroknak májusban ottjárt csoportja után a Renault-üzem munkásai látogattak el Moszkvába; Júliusban neves francia orvosok küldöttsége és a tudósok nagy csoportja járt a Szovjetunióban. Hamarosan odaérkezik több mint 700 francia turista, akik a „Báthory“ tengerjáró gőzösön Le Havreból érkeznek Leningrádba. Ősszel francia filmhetet rendeznek a Szovjetunióban, szovjet filmhetet rendeznek Párisban. Rövidesen több mint egyhónapos látogatásra Franciaországba érkezik a Szovjetunió népi táncegyüttese, Igor Mojszejev vezetésével. Utánuk Párisba megy vendégszerepelni a Nagy Színház szólóénekese. I. Petrov, aki a „Borisz Godunov“-ban, a „Faust“-ban és a „Sevillai borbély“-ban lép fel a francia közönség előtt. Folynak az előkészületek a jövő év elején Párisban megnyíló nagyarányú szovjet könyvkiállitás- ra. Egyidejűleg francia könyvkiállítást rendeznek Moszkvában. Haladó újságíró kiutasítása az Egyesült Államokból. Newyorki jelentés szerint ESEMÉNYEK Cedric Beifraget, az amerikai Haladó Párthoz közelálló „National Guardian“ c hetilap szerkesztőjét kiutasították az Egyesült Államokból. Beiträge nem volt hajlandó az „amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság“ kérdéseire válaszolni; Segélyalap az atombomba- áldozatok segélyezésére. Tokiói jelentés szerint a hirosimai atombombatámadás évfordulójára összehívott, az atom- és hidrogénbamba eltiltását követelő tokiói nemzetközi értekezleten egy kínai küldött azt javasolta: létesítsenek segélyalapot az atomfegyver által sújtott áldozatok segélyezésére. A kínai küldött a kínai nép nevében 50 millió jenről szóló csekket nyújtott át a segélyalap első tételeként; Willy Messerschmitt Spanyol- országban épít lökhajtásos gépeket. Madridi jelentés szerint nemrégiben a san-pablói repülőtéren egy új lökhajtásos vadászgépet próbáltak ki. A vadászgép próbaútját a repülőtérről Willy Messerschmitt, Hitler légierejének egykori repülőgéptervezője is figyelemmel kísérte. A DPA nyugatnémet hírügynökség ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Willy Messer- schmittnek jelentős része van az új gép tervezésében. Az NDK humorából Vegye le a kalapját Adenauer úr! így nem jut keresztül tz ajtón. Hozzászólások Molnár Jenő „Miért nem működik megyénkben az írócsoport44 c. cikkéhez Aha! protekció van - tisztaság, udvariasság nincs A napokban egy pohár sörre betértünk a kisterenyei 4-ea számú italboltba. Amint megváltottuk a blokkot, beálltunk a sorba, körülbelül olyan tizenötödiknek. Vártunk türelmesen, A pult mögött egy kövér és egy sovány nő állott. Igen, ál* lottak és beszélgettek. Nem tudtuk, mi lehetett olyan fontos megbeszélnivalójuk, de ugyancsak mosolyogtak rajta. Vehet, hogy valami viccet mondtak el egymásnak és az tetszett nekik. De azért nem volt olyan érdekes, hogy nekünk vára- kozáknak is tetsszen. Mi izzadtunk, szerettünk volna egy pohár sört inni. Né* hányán zúgolódni kezdtek. Erre aztán a két kiszolgáló sebtében összekapkodta a pulton sorakozó mosatlan poharakat belemártotta négyesével, ötösével a vízbe — amiben korábban már közel 200 poharat kimostak — és amikor kiemelte őket, tán még habosabbak voltak, mint annak előtte. Én — mivel még nem került rám sor —, nézelődni kezdtem. A falon nagybetűs plakát ezt hirdette: „Italt csak tisztára mosott pohárban fogadj el!” Igen, ez így helyes. De akkor itt miért nem mossák tisztára? Már éppen szólni akartam, hogy legalább cseréljék fel a vizet, amikor a kövérebbik felkiáltott: „Kongó, ne szem- telenkedjen, mert kiverem a fogát!” Öhkénytelenül is a szám elé kaptam a kezem. Csak később eszméltem rá, hogy nem nekem szólt, hanem egy idősebb embernek. Nem is mertem megszólalni, mert ki tudja, ha szólok valamit, engem talán nem is figyelmeztet előre, hanem egyenesen kiveri a fogam. Némán figyeltem, hogyan adagolják a félig telt poharakat. Arra gondoltam, hogy mi tulajdonképpen egy pohárért fizettünk. Szólni kellene, miért nem adják tele. Aztán gyorsan elhessegettem. e gondolatot és lopva a kövér kiszolgálónőre néztem. Nem vette-e észre, mire gondoltam? Egy félóra is eltelt, amíg sorrakerültem. Odanyújtottam a blokkot. r— Nincs! — dörmögött a kövér. ■— Mi nincs? — kérdeztem csodálkozva. •— Nem látja?! Sör! — kaptam a nyers választ. •— Nincs? De akkor miért adják ki a blokkot és hagyják, hogy az ember órákig várjon hiába? A nő már feleletre sem méltatott, hanem hátat fordított és újra csevegni kezdett a másik kiszolgálóval. En tanácstalanul néztem, hol a hordóra, hol a nőre. Most kezdtem csak igazán érteni ennek a szónak az értelmét, hogy „nincs”. Ebben az italboltban nincs tisztaság, nincs udvariasság, nincs lelkiismeretes kiszolgálás! Visszaadtuk hát a blokkot és csendben kimentünk. Az ajtóból mégegyszer visszafordultunk és a pulton — nagy megrökönyödésünkre — három pohár sört pillantottunk meg. — Egy valami azért mégis van ebben a boltban ■— fordultam oda barátomhoz. — Ugyan mi volna? --- kérdezte kételkedve. — Protekció! (Kiss—Kaszás) Megjelent a Propagandista augusztusi száma lV/Tolnár Jenő cikke igen ±Ti fontos kérdéssel foglalkozik. Különösen megragadta figyelmemet ez a mondat: „Olykor-olykor próbáltak is tenni valamit a szervezet érdekében, eredmény azonban a mai napig sem született. Pedig nem kis dologról van szó!“ Valóban nem kis dologról van szó! Egy olyan szervezet életrehívásáról, amely irodalommal, művészettel foglalkoznék. A csoport megalakítása feltétlenül szükséges (főleg a kezdő írók számára lenne hasznos) azért, hogy a megyénk területén élő, írogató emberek ne szétszórtan, egymástól elszigetelten, ismeretlenül éljenek, dolgozzanak, hanem egységbe tömörüljenek, hasznos, értékes vitákat folytassanak egyes írásokról, képezzék magukat. Figyelemreméltó volt a csoporttal kapcsolatos vitában Jakab elvtárs hozzászólása. Vannak ebben igen hasznos, időszerű ötletek, de szerintem helytelen lenne azzal kezdeni a munkát, amit Jakab Sándor javasol, hogy hozzanak létre a nógrádi írók egy külön alkotóházat. Itt még nem tartunk! Egyelőre az a legfontosabb feladat, hogy alakítsuk meg a csoportot és ez működjön, mutasson fel valamilyen eredményt. (Az alkotóházat már csak azért is feleslegesnek tartom, mert tudomásom szerint megyénkben nincs annyi író, hogy érdemes lenne egy ilyen, nagyszabású, költséges létesítményt életreihozni, hiszen nem lenne a hely kihasználva.) Helyeslem ellenben azt, hogy az írócsoport ne tartozzon a TTIT-hez, hiszen annak úgyis más feladatai vannak, mint az élő irodalom szervezése, támogatása. Nehéz lenne azt is nyélbeütni, hogy mint az Írószövetség egyik tájcsoportja működjünk. Nem marad más hátra tehát, mint az, hogy önállóan, a magunk erejéből alakuljunk meg és dolgozzunk. Ahhoz azonban, hogy az írócsoport megalakulhasson, feltétlenül szükséges az érdekelt szervek segítsége is. A megyei tanács népművelési osztálya minél sürgősebben vegye kezébe ügyünket! Mozgósítsa és szervezze meg a megyénk területén élő írókat, s azon legyen, hogy az írócsoport minél előbb megkezdhesse és minél eredményesebben folytathassa munkáját! Fekete János, Salgótarján. lV^hány szóval én is sze± ' retnék hozzászólni Molnár Jenő Miért nem működik 1 megyénkben az írócsoport? cí- I mű cikkéhez. Véleményem sze- | rint az lenne az első és legszükségesebb lépés, hogy helyet teremtsünk az írók munkáinak. Jelenleg ugyanis nemigen van hová küldemök az íróknak anyagaikat, hiszen a Szabad Nógrád elsősorban politikai lap, terjedelme is kevés, így hát nem sok teret tud adni a szépirodalmi próbálkozásoknak. Ezért történik meg gyakran, hogy — amint Molnár Jenő írta — „sok kézirat csak kézirat marad a szerkesztőségben“. (Bizony, ezt én is tapasztaltam a saját bőrömön!) Különösen a kezdő írók műveinek lenne szükségük megjelenési lehetőségre. Azoknak az anyagoknak, amelyeken érezhető még az első lépések tapogatózása, de a sorok mélyén talán megtalálható a tehetség parányi szikrája, amely ha szítára talál, egy nagy műben, idővel lángralobban- hat. Senki sem lett egyszerre nagy író, először mindenki csak kezdő volt — de a kezdőknek is kell a nyilvánosság, már csak azért is, hogy az olvasók bírálataiból tanuljanak. Sajnos, lapjaink leginkább csak „kiforrt“ munkákat közölnek (és előfordul az is, hogy nem annyira az írás minőségét, mint inkább a nevet nézik), így hát a kezdőknek nincs hová fordulniok. Hogyan lehetne ezen változtatni? Szerintem — ha új lapot indítani egyelőre nem lehet, bár ez lenne a legcélszerűbb —, helyes volna, ha a Szabad Nógrád gyakrabban jelenne meg és a fiatal, illetve kezdő írók időnként kapnának benne 1—2 oldalnyi helyet műveik számára. Azt hiszem ez még a jelenlegi szűk terjedelem mellett is megvalósítható. Az irodalmi rovat vezetésére valamelyik ismertebb írót kellene felkérni, aki szakszerűen értékelné a beküldött munkákat és értékes tanáccsal látná el az írókat. Időközönként pedig össze kellene jönniük az íróknak, hogy megbeszéljék, megvitassák feladataikat, munkáikat. Nagyon örülnék, ha megyénkben végre sikeresen megalakulna az írócsoport és olyan szépen működne, mint ahogyan én is szeretném. Bedegi Józsefné Salgótarján A folyóirat első cikke „A pórt- oktatási év előkészítésének sikeres befejezéséért” a pártoktatási év előkészítésének tapasztalataival, feladataival foglalkozik. Sán- di Ottó: A mezőgazdasági termelés fellendítésével a szocialista mezőgazdaság útján c. cikke a mezőgazdaságban előttünk álló legfőbb feladatokat tárja fel. A propagandista munkájához című rovat közli Nemes Dezső: A jobboldali elhajlás a hazafiság kérdésében és a nacionalista jelenségek, Soczó József: A szövetkezeti demokrácia erősítése — a termelőszövetkezeti mozgalom további fellendítésének fontos eszköze és Daczó József: Szüntelenül harcoljunk a párt egységéért című cikkeket. A népgazdaság időszerű kérdései rovatban jelenik meg Jakó Géza: Az egyenletes termelés jelentősége a gépiparban című cikke. A Válasz a propagandista kérdéseire című rovat közli A Német Demokratikus Köztársaság állam- típusa című cikket. A Nemzetközi kérdések című rovat összefoglalót ad_ a genfi négyhatalmi értekezletről. A propagandamunka tapasztalataiból c. rovatban a következő cikkeket találjuk: Csányl László- né: A Budapesti Pártbizottság ülése a propagandamunka feladatairól, Gaál Albert; Javítsuk meg a DISZ-oktatás előkészítését; Gönyei Antalné: Szervezzünk Jó előadásokat pártunk történetéből c. cikkeket, valamint hozzászólásokat a pártoktatás irányításához folyó vitához. xjoocoooooocooooooqocooouqcuuopouquumiev» 3. Martinov és Rugyenko egymásra kacsintott. — Egy órája már — folytatta az asszony — majd beleszakadtatok, hogy megmagyarázzátok nekem: „A kolhozelnök a legmegbecsültebb ember a faluban”, „A legjobb funkcionáriusokat a faluba küldjük kolhozelnöknek!” Ezt ne nekem magyarázzátok, hanem Korobkinnek és Zsba- novnak meg a feleségüknek, az úri dámáknak, a divathölgyeknek, akik minden szombaton manikűröztetnek!..: Azt hiszed, Iván, nem tudom, hogy beleegyeztél abba, hogy kolhozba menj dolgozni? — Tudod? Honnan? Ki mondta? — Te magad. Rugyenko csodálkozva tárta szét karját. — Ezért is jó az én férjem — fordult Varvara Fjodorovna Martinovhoz, — Ha valamilyen nő megtetszik neki, még el sem követte a bűnt, még csak gondol rá, de én már tudom: éjjel álmában mindent kifecseg. Nem tudom, betegség-e ez nála. vagy a munka olyan nehéz volt, abban a végrehajtó bizottságban, hogy túlterhelte az agyát, de egész éjjel fecseg álmában. Hirtelen férjéhez fordult: — Egész héten nem alszom miattad! Egyre csak azt hallom: „Ha mi nem vesszük kézbe, akkor ki?..." „Mi követtük el a hibát, nekünk kell kijavítani..Úgy is van! Nektek kell kijavítani. Hat éve ülsz már a végrehajtó bizottságban. az elnöki karosszékben mindenkit „túléltél” már! Aztán sok haszon származott-e a kolhozokra abból, hogy ott vagy? A ti kezetekben van a hatalom és a törvény, de vajmi kevéssé engedelmeskednek nektek. Üléseztek, határozatokat írtok, táviratoztok fűhöz-fához, de mindig falra hányt borsó! Ki fogja végrehajtani a ti határozataitokat olyan kolhozokban, mint a „Hajnal“, ahová minket, városi háziasszonyokat küldtek hogy takarítsuk be a cukorrépát? Az a nyim-nyám Anucskin? Kunyhót nem épített a mezőn, vizet nem hordát a munkásoknak, egyáltalán nem gondoskodik róluk. Semmittevő! A határozataitokat tartalmazó papírból cigarettát sodornak. Ti pedig dolgoztok, kicirkalmazzátok az írásokat. Kinek a számára? Lélektelen tuskó ül az elnök helyén, csak úgy bűzlik a pálinkától. Ostorral kéne elkergetni az ilyen élősködőket, akik csak tönkreteszik a kolhozokat! Nektek magatoknak kellene elfoglalni a helyüket.:; Menj kolhozba! Vedd át közülük a legnehezebbet, akkor talán megnyugszik a lelkiismereted és nem fogod álmodban a hajadat tépni; — És te, eljössz velem a kolhozba? — kérdezte Rugyenko, aki alig hitte, hogy a felesége ilyen gyorsan beleegyezik. — Menj, ha mondom. Szerencsés utat! Legalább én sem fogom szégyelleni magam az asszonyok előtt. Amikor a piacra megyek, egyre csak azt hallom a kolhozasszonyoktól: „Látjátok, az ott Rugyenkóné, a vébé elnök felesége, zsíros tyúkocska kéne neki! Nézzétek, hogy tapogatja! De hogy lenne a tyúk zsíros, ha egyszer nincs mivel etetni?!“. — Hát eljössz velem a kolhozba? — kérdezte ismét Rugyenko. — Azt hiszed, hogy talán elválok tőled? ... Hogy aztán újra megnősülj! Biztosan valami fiatal csapatvezetőnőn jár az eszed. — Hát eljössz? No, jó, a te dolgod ... De ne feledd el, Varja, hogy én, mint kolhozelnök, nemigen követelhetek fegyelmet másoktól, ha az én feleségem nem jár mezei munkába: mert hogy nincs más szakmád, neked is fizikai munkát kell végezned, — Hát itt milyen munkát végzek? Szellemit talán? A te gatyáidat csak úgy gondolatban mosom ki. azt hiszed? ... Öh. te vörös ördög! — (Rugyenko haja valóban olyan vörös volt, mint a pipacs.) Varvara Fjodorovna egészen tűzbe jött. — Te prédikálsz nekem, a fizikai munkáról! Tyűh, de megijesztettél! Hát mondd csak, ki végzi el nálunk a ház körüli munkát? Én, vagy te? Te ülésező! Látod a kezemet?! — Az asztalra fektette két kérges tenyerét, úgy mutatta ke- zefejét, amelyre a számtalan karcolás valóságos térképet rajzolt. — Látod! Te nem tudod megmutatni, hol a bütyköd! Nem a kezeden, az biztos..; Ki hasogatott egy tüsköt és szuszogva nyödicséi: „De fáj a hátam, a vesém, a csúzom, a derekam!“ Nagyon finom, kényes úr lett belőled abban az irodában. Ki javította ki a kamratetőt? Talán te? Ki ásta ki a vermet? Ki takarította be a földön a krumplinkat, ki szállította haza .;; A kolhozban legalább majd megbecsülik az én munkámat. Elérek én még rekordot is! Talán még érdemrenddel is kitüntetnek. Itt meg csak reggeltől estig lótok-fu- tok, mint egy őrült, de az ember munkáját itt semmibe sem veszik. Legalább egyszer megdicsérte volna az életében a káposztalevesemet, hogy: „De jól tudsz főzni, Varjácskátn, milyen jó ká' posztalevest főztél ma!“. (Folytatjuk.)
