Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)

1955-09-10 / 71. szám

1955. szeptember 10. SZABAD ISOGRAD 3 A műszakiak és fizikaiak közös munkája nyomán... Megyénk ipari üzemeiben rendkívül hasznos gondolatok foglalkoztatják most a mű­szaki és fizikai dolgozókat. A cél: minél kevesebb beruhá­zással, korszerűbbé, termeléke­nyebbé tenni a termelést. A Salgótarjáni Acélárugyár mérnökei és technológusai is ennek a fontos feladatnak megvalósításán fáradoznak. Az elmúlt napokban felmérték a gyár helyzetét, számbavették azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel a közeljövőben saját erejükből, esetleg kisebb költ­ségekkel, a jelenlegi technoló­giai folyamatok megváltozta­tásával korszerűbbé, termelé­kenyebbé, gazdaságosabbá tud­ják tenni a termelést. Az egész gyár termelésének korszerűsítésére összesen 38 feladattervet tűztek maguk elé megoldás vé­gett. A központi és üzemi tech­nológusok a termelés műszaki '•ezetőivel és a fizikai dolgozók segítségével már munkához is láttak. Közös feladatnak te­kintik a tervek gyakorlati megoldását. A megoldandó feladatok egyik legfontosabb része, amelyről a gyár vezető embe­rei között a legtöbb szó esik: az energiaellátás megjavítása. Ugyanis a Salgótarjáni Acél­árugyár termelése a felszaba­dulás óta közel háromszorosá­ra nőtt, de a gőz, gáz és villa­mosenergiai termelés nem tartott lépést ezzel a fejlődés­sel. Előfordult, hogy éppen az energiahiány végett egész mű­szakokon keresztül nem tud­tak termelni, az utóbbi idők­ben magas volt a gépek állási ideje, sőt az energiahiány a termelés korszerűsítésének is gátlójává vált; Jelenleg az a gondolat fog­lalkoztatja a gyár technológu­sait és műszaki vezetőit, hogy az eddig fel nem használt, kár- bamenő füstgázt felfogják és azt a termelés szolgálatába ál­lítsák. Az az elgondolásuk, hogy jelenleg még a kéményen eltávozó hőt, meleget a füst- csatornákban hőkicserélő be­rendezések beépítésével és ka­zánok segítségével a jövőben gőzfejlesztésre felhasználják. Ez a megoldás új utakra tereli az energiatermlést és emellett igen fontos lépés az üzem rej­tett tartalékainak feltárása fe­lé. A számítások szerint a je­lenleg a kéményen eltávozó meleg felfogásával egy év alatt közel 1 millió formt értékű energiát tudnak biztosítani az Acélárugyár termelésének megjavításához. A másik ilyen fontos prob­léma, amely a szabványiroda dolgozóit foglalkoztatja: egyes termékek önköltségének csök­kentése. Az Acélárugyárban ugyanis sok olyan gyártmány van, amely jelentős súlytöbb­lettel készült. A tengelyková­csolásnál sok esetben kettő­kettő és félkilogramm súly­többlet is mutatkozott. Egyik­másik fejszénél 15, a csáká­nyoknál 6—7 dekagrammal több az elkészült gyártmányok súlya. A szabványiroda az üzemek műszaki és fizikai dolgozóival karöltve, most újabb technoló­giai folyamatok bevezetésén dolgozik, hogy a gyártmá­nyoknál mutatkozó súlytöbbleteket a jövőben megszüntessék. Ezen a téren máris szép eredményekről beszélhetnék az acélgyáriak. A tengelykészítés­nél egy új technológiai folya­matot vezették be. A kovácso­lást a régi háromszori melegí­tés helyett egyszeri melegítés­sel végzik, minek következté­ben több, mint két kilogramm anyagot takarítanak meg. De különös gondot fordítanak az anyagdarabolásra is, mert az a céljuk, hogy ahol a munka­darabok tartósságát, használ­hatóságát az nem veszélyezte­ti, az eddig előírt, de felesle­gesnek mutatkozó minden súlytöbbletet elhagyjanak. A villáknál, fejszéknél és csáká­nyoknál is egyre kedvezőbben alakul az anyagfelhasználás helyzete. A Salgótarjáni Acélárugyár technológusai szerint a ková­csolásnál a jövőben két felada­tot kell szem előtt tartani. Az egyik a korszerű kovács-be­rendezések, kovácshengermű­vek, kovácsológépek és me­chanikus kovácssajtó alkalma­zása. A másik különös fon­tosságú feladat, hogy felül kell vizsgálni a gyártási eljáráso­kat és a lehetőségekhez mér­ten műveletösszevonósokat kell alkalmazni; A termelőgé­peket, a termelés szempontjá­ból hasznosan át kell telepí­teni, össze kell vonni és a fe­lesleges melegítések kihagyá­sával a jövőben jobban kikeli használni a ciklusos gyártás­ban rejlő előnyöket. Népgazdaságunk iparágai­ban és így az Acélárugyárban is a véghezvitt fejlődés főképp a gyártási technológiában ju­tott kifejezésre. Az anyagmoz­gatás terén azonban felgyü­lemlett a megoldásra váró probléma. Az anyagmozgatás­nál meglevő fogyatékosságok a GSZ-üzemeknél és a szegve­rőben is sok bosszúságot okoz­tak a dolgozóknak, bár az utóbbi időben már ezen a té­ren is mutatkozik javulás. A Gazdasági Szerszámgyárban anyagmozgatás céljaira két darab targonca szolgál. Ezek nyolc óra alatt a kapagyártól a kovácsműhelyig 300—400 tonna anyagot mozgatnak meg. A két targonca azonban mind­össze 50 százalékát végzi el a szükséges anyagmozgatásnak. A termelési folyamatok át­szervezése következtében a villagyártásnál 200, a lapát­gyártásnál 400 méter felesleges utat küszöböltek ki. A kókilla- töredékek felrakásához egy forgógémes darut építették be, amelynek segítségével a dolgo­zók megmenekültek a 150, vagy sokszor 200 kilogrammos súlyok kézierővel történő fel­rakásától. Ezek az intézkedé­sek egy lépéssel előbbre vit­ték az anyagmozgatásnál je­lentkező hibák kiküszöbölését. De a Salgótarjáni Acélárugyár műszaki vezetői és technológu­sai további terveket szőnek az anyagmozgatás korszerűsítésére. Azt akarják elérni, hogy a nyersanyagtároló-helyek, az üzemek, a munkahelyek, a munkafolyamatok szükséges láncolatai alapján, a korszerű termelés követelményeinek megfelelően sorakozzanak egy­más mellé. És ha sok is a megoldásra váró feladat, a gyártási technológia további fejlesztésével egy időben a mellékmunkák korszerűbbé- tétele is megoldódik az Acél­árugyár fizikai és műszaki dol­gozóinak munkája nyomán. Orosz Béla Új termelőszövetkezet' alakult Karancsalján Szeptember 3-án alakult meg Karancsalján a Béke Termelőszövetkezet. Tagjai bátor, kitartó kommunisták, akik elhatározták, hogy szakí­tanak a régi, kisüzemi gaz­dálkodással és rátérnek az új, nagyüzemi kollektív gaz­dálkodásra. A 43 tagból álló termelőszövetkezet az alalkuló gyűlésen olyan vezetőket vá­lasztott, akik szerelik a föl­det, az állatokat, ismerik a gazdálkodás minden forté­lyát. A termelőszövetkezet el­nökét, a 16 holdas Juhász Já­nost jó gazdának ismerik az egész faluban. Állatai tiszták, portája rendes. Sokat segített dolgozótársainak a muvlkák el­végzésében. De mint ö mond­ta: „Kevés az én 16 hold föl­dem ahhoz, hogy munkám eredményes és kifizető le­gyen." A vezetőség többi tagja is jól dolgozó középparaszt. Szik- szai Sándor 6 holdas. Hege­dűs István 7 holdas, Szállás János Huszár 11 holdas gaz­dák, akik jó munkájukról hí­resek a faluban. A vezetőség tagjai között vannak Kojnok Béláné és Simon Mihály elv­társak, régi kommunisták, akik az újért, a jobb életért harcolnak. Nehéz és kitartó munka árán született meg az új ter­melőszövetkezet. A falusi párt- szervezet Simon Mihály várt­titkárral az élen fáradságot nem kímélve azon volt, hogy falujában minél előbb meg­alakuljon a termelőszövetke­zet. A szervezés során nagy segítséget nyújtottak a falu­ban lévő tanácstagok. Romasz Gyuláné járási, Kojnok Bélá­né községi tanácstagok első­ként léptek be a termelőszö­vetkezetbe. Házról házra jár­tak és meggyőzték asszonytár­saikat a szövetkezeti gazdál­kodás fölényéről. Az ő lelkes munkájuk nyomán léptek be olyanok, mint Mencel Simon­ná 6 holdas és Pál Mihályné 5 holdas gazdálkodóik. A kommunisták és a tanács- tagok érdeme, hogy számos középparaszt, olyan mint Szál­lás Gáspár 9 holdas, Tóth Má­tyásáé 8 holdas és Szöllős Já­nos Huszár 11 holdas gazdák is a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek. Az idei termésüket, még mindenki egyénileg takarítja be, de már foglalkoztak azzal, hogy az ősz folyamán miből mennyit vetnék, milyen álla­tokat vásárolnak. Nagy állat- tenyésztést akarnak létesíteni, mert tudják, az állattenyész­tés jelentős jövedelmet bizto­sít a termelőszövetkezet szá­mára. Ennék érdekében a te­rület egy részét takarmány­termelésre jelölték ki, ugyan­akkor tervbevették eoy szarvasmarhaistálló és egy sertésfiaztató megépítését. Eged Béla kertész vezetésével nagyobb területen kertészetet létesítenek. A községi tanács felajánlotta, hogy a faluban lévő darálót, amely eddig a földművesszövetkezet kezelé­sében volt, most a termelőszö­vetkezetnek adja. Szöllős János Higedüs Aladámé Szöllős Lajosné Simon Mihály / • ff Lavrancsik Béláné Szikszai Sándor Juhász János 16 holdas középparaszt, a tsz elnöke, lovait is beviszi a szövetkezetbe. 60-70 ezer forintot is jövedelmezhetne... Az érsekvadkerti Tartós Béke TSZ szarvasmarhatenyésztéséről „Különös gonddal kell fej­leszteni a szarvasmarha- tenyésztést a termelőszövet­kezetek közös gazdaságában. Mindenekelőtt az állomány minőségét kell javítani, fő­ként az ápolás és takarmá­nyozás gondos megszervezé­sével. Egy-két éven belül el kell érni, hogy a termelő- szövetkezetekben a tehenek évi tejhozama mindenütt meghaladja a 2000 litert.“ (A Központi Vezetőség 1955. június 7—8-i határo­zatából.) Az érsekvadkerti Tartós Béke mezőgazdasági Termelő- szövetkezet jó hírnevet szer­zett fejlődő szarvasmarha­tenyésztésével. A szépküllemű magas tejelékenységű és zsír­százalékú magyartarka tehe­nek első díjat nyertek a ba­lassagyarmati járás mezőgaz­dasági kiállításán. A megyei és a járási állattenyésztő szak­emberek elismeréssel nyilat­koznak a tsz törzsállattenyész­tő munkájáról. E tehenészet tejtermelése a legjobb a já­rásban. A borjútej nélküli tej 5, borjútejjel együtt 6 kg. Ez a számadat az istállóátlagra vonatkozik. A fejési átlag 9,2 kg. A tsz növendéküsző- és te­nyészbika neveléssel is fog­lalkozik. Jelenleg négy tenyész­bikát nevelnek a köztenyészet­nek. Húsz darab tehén törzs­könyvi ellenőrzés alatt áll, míg az 1. sz. „Galamb“ és a 3. sz. „Szekfű“ nevű tehenek járási törzskönyvezettek. A „Galamb“ évi 3437 kg tejet termel, 3,6 százalékos zsírtartalommal. Napi tejhozama 12,1 kg. A ^Szekfű“ most borjas. Évente 3600 kg tejet ad, 4 százalékos zsírtartalommal. Eddig öt bi­kaborjút ellett, amelyből né­gyet továbbtenyésztés céljára neveltek fel; A „Galamb" és a „Szekfű“ nevű tehenek tejtermelési ered­ményei a legjobban bizonyít­ják, hogy a tenyésztő munka a Központi Vezetőség határo­zatában megszabott célok felé halad. Ezen eredmények szinte iránytűül szolgálnak a tenyész­tő munkában. E cél felé való haladást — mutatják — 'habár csak kezdeti eredményként — a többi törzs­könyvi ellenőrzés alatt álló te­henek termelési eredményei is. A „Rózsa“ nevű tehén évente 3155 kg tejet ad, 3,8 százalékos zsírtartalommal. A „Tulipán“ napi tejhozama 10,6 kg. A tej zsírszázaléka 3,7. Évente 2634 kg tejet termel. Az „Ibolya“, a „Virág“, a „Piros“, a „Lenke“ és a „Hermina“ nevű tehenek évi tejtermelése több mint 2000 kg, míg a tej zsírszázalé­kuk 3,4-től 4,1-ig változó. Pél­dául a „Lenke" tejzsír-száza- léka 4,1. Ezek az eredmények is a tenyésztő munka eredmé­nyessége mellett szólnak. A tehénállomány nagyobb része 2000 kg-on aluli tejelé­kenységű. Ennek ellenére kö­zülük egy sem „eldobnivaló". A „Böske“ 300 nap alatt 1469 kg tejet termel, 3,7 százalékos zsírtartalommal. A napi tej­termelése jelenleg 15,8 kg. „Böske“ most a legjobb tejelő tehén. A 20-as számú „Szekfű“ is 2000 kg-on alul termel, vi­szont tejének zsírszázaléka 4,2. A „Fátyol" napi tejtermelése 6,2 kg, 300 nap alatt 1308 kg tejet termel, négy százalékos zsírtartalommal. A többi 2000 kg-on alul termelő tehén tej- zsír-százaléka 3,5 és 3,9 között váltakozik. A tejtermelési számok a mérleg szerepét töltik be. Reá­lisan mutatják az elért ered­ményt, s kiolvasható belőlük hol van szükség sürgős javí­tanivalóra. Kruzslik András elvtárs fejőgulyás (a tsz párt­titkára) így vélekedett a te­nyésztő munkáról: „Nem lenne helyes a 2000 kg-on alul termelő tehenek felett kemény ítéletet mon­dani, mert jóformán egyet­lenegy tehenünk tejtermelé­séről sincs igazi, pontos ada­tunk. Nincsenek kipróbálva mire képesek, mennyi tejet tudnak termelni a laktációs idő alatt.“ így vélekedik Kádár István brigádvezető és Hogál János fejőgulyás is. A párttitkár sza­vai fényt derítettek a tenyész­tő munkában még meglévő hi­bákra, a hibák okaira, sőt azt is megmutatják, mit kell ten­ni, hogy eredményesebb legyen a tenyésztő munka, nagyobb legyen a tehenészet jövedelme­zősége is. „A lovakkal vörösherét, a tehenekkel sarjút etet a veze­tőség. Minden állat a szájától szép ..." — mondotta Hogál Janos idős tehenész. Ez a va­lóságban is így van. A szövet­kezet könyvelője és Pádár István brigádvezető szerint a lovak túl vannak takarmá- nyozva, viszont erejük nincs kihasználva. Tehát az értékes, magas táperejű heretakarmá­nyok egy része haszontalanul kárbavész. A vezetőség és Gresina Mihályné agronómus bizony megfeledkeztek a Köz­ponti Vezetőség határozatáról, amely kimondja: „A termelőszövetkezetek a legjobb minőségű takar­mányokat — főként lucerna és lóhereszénát — a tehenek és növendéküszők takarmá­nyozására használják fel," A vezetőség hozzon komoly határozatot arra, hogy a Köz­ponti Vezetőség eme határo­zata érvényre jusson a szövet­kezetben is, hogy gyümölcsöz- tethesse a munkát. Csak így lehet elkerülni a tehenészek és a fogatosok közötti viszály­kodást. De nemcsak ez említett hi­bák gátolják a szarvasmarha­tenyésztés kulturáltabbá válá­sát, a tejtermelés emelkedését, hanem az abrakprobléma is. E téren is fellelhető a gondat­lanság. a tervszerűtlenség, a pocsékolás. Szinte mindenhová jut bőven abrak, de a tehené­szetnek a legkevesebb. A ser­tésekkel is abrakot etetnek, egész nap bent tartják a kut- ricában, holott ilyenkor legel­tetni lehetne azokat. A részük­re járó abrak pedig a téli na­pokra maradna, amikor az időjárás nem engedi meg a ki­hajtást. A tenyészbika nevelő magtáros is. A túlhízott bikák az abraktakarmány pazarlásá­ról tanúskodnak. A raktáros munkáját, az abrak előírás szerinti felhasználását sem a vezetőség, sem pedig az agro­nómus nem ellenőrzi. Ugyanez a helyzet a sertéstenyésztőnél is, aki idő előtt elfogyasztatja a kiutalt abrakot. „Ez a tervszerűtlenség oda fog vezetni, hogy idő előtt el­fogy a takarmány, amiből majd nagy kára származik a tagság­nak" — mondotta a párttitkár. Persze nem elég ezt csak sza­vakkal hangoztatni: idejében véget kell vetni a pazarlásnak, a tervszerűtlenségnek, s ez el­sősorban a szövetkezet harc­edzett kommunistáinak a fel­adata, valamennyi tag legsze­mélyesebb érdeke! Nagy hiba még, hogy a te­henészetben nincs bevezetve az egyedi takarmányozás. Enélkül pedig nincs tartós tejhozam­emelkedés, de nincs pontos, megbízható, törzskönyvezési munka sem. Ezért a mulasz­tásért elsősorban Pintér elv­társat, a járási mezőgazdasági osztály főállattenyésztőjét és Szlatincsán Gyulát, mint törzs­könyvi ellenőrt terheli a fele­lősség. Ezen állattenyésztők „olyan érdemrend szerinti ta­karmányozást“ vezettek be, mely szerint a napi 15 és a 7 liter tejet adó tehenek egyfor­mán 2—2 kg abrakot kapnak naponta. Tehát egyenlősdit ve­zettek be a tehenészetben. A ..Böske" nevű tehén napi két kg abrak mellett 15,8 kg tejet ad. Ha a napi hét kg tejet adó „Pirostól" elvennénk, s a „Böskének" adnánk a két kg abrakot, a „Böske“ megadná még a napi 20 kg tejet is. A „Pirosnál“ az abrakelvonás esetleg egy kg tejcsökkenést okozna, viszont a „Böske" na­ponta 4,2 kg tejjel termelne többet. Nyilván a „Böskével" járna jobban a tsz, s akkor a „Böske" sem lenne 2000 kg-on aluli termelő tehén. így pon­tosabb, megbízhatóbb lenne a törzskönyvi ellenőrzés, tartó- sabb lenne a tejhozam-emelke- dés. Szlatincsán Gyula állatte­nyésztő a vemhesség utolsó napjaiban levő tehenek részére sem írt elő abraktakarmányt. „Nem akkor kell abrakolni a tehenet, amikor a borjú már kiles belőle. Amelyik tehén fél­idős, annak már jár abrak. Ha ezt tesszük, akkor lesz szép, erős, egészséges borjú és sok tej" — mondotta találóan Bos- kó Károly növénytermesztő. Persze a fejőgulyások is tud­ják ezt, ezért adnak a vemhes teheneknek is „titokban“ ab­rakot. A vemhes tehenek ab­rakolásának jelntőségét még jobban tudják az állattenyész­tő szakemberek, csak éppen a gyakorlatban nem csinálják azt. Pádár István brigádvezető arról panaszkodott, hogy több olyan üszőborjút nevelnek, amelyeknek törzskönyvi ada­tai nem kielégítőek, anyjuk sem alkalmasak törzskönyve­zésre, mert alacsony termelé- sűek. A Központi Vezetőség határozata kimondja, hogy: ....... a fel nem javítható eg yedeket — az állomány csökkentése nélkül — egy­két éven belül cseréljék ki. Ahol a szarvasmarha-állo­mány megfelelő gondozása és takarmányozása biztosít­va van, az állam hitellel tá­mogatja a minőségi cserét." A tsz ahhoz, hogy a kedvez­ményt felhasználhassa első­sorban a meglevő állományt gondozásban kell részesíteni; A takarmány biztosítva van s annak tervszerű felhasználá­sa a szövetkezet vezetőitől, s az állattenyésztő szakemberek­től függ. A meglevő hibák rövid idő alatt, gondos, szakszerű mun­kával, megfelelő szakirányítás­sal kijavíthatok. Ehhez az is szükséges, hogy a szövetkezeti tagság magáénak érezze a te­henészetet is, mint a tagság pénzbevételének egyik gazdag forrását. „A Központi Vezetőség felhívja a termelőszövetke­zetek tagjait, hogy felhasz­nálva az állam által nyúj­tott támogatást, fordítsanak nagyob gondot szarvasmar­ha-tenyésztésük fejlesztésé­re. A tehenek befedeztetésé- vel, a borjak gondos felne­velésével, az elhullás csök­kentésével növeljék szarvas­marha-állományukat, és nö­veljék niihdenekelőtt a te­henek tejhozamát.“ Ezt meg kell valósítani a Tartós Béke TSZ-ben is, hogy a tehenészet pénzjövedelme ne 10 000. hanem 60 000—70 000 forint, vagy még ennél is több legyen. Lantos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom