Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)
1955-08-06 / 61. szám
4 SZABAD IVOÍiirin 1955. augusztus 8. a A Kínai Népköztársaság acéltermelése az év első felében 1954 első feléhez viszonyítva 40 százalékkal emelkedett. Az állami erőművek 18,3 százalékkal több áramot fejlesztettek, mint 1954 első felében, ★ A „Neues Deutschland” híradása szerint Lipcse kerületében 22 új autóbuszt helyeztek üzembe — köztük 12 magyar gyártmányú Ikarus-kocsit. A kerület forgalmát idén összesen 32 új autóbusszal javítják, ezek közül 17-et Magyar- ország szállít, A ruszei „Georgi Dimitrov” mezőgazdasági gépgyár kapuján július 12-én kigördült az ötszázadik bolgár gyártmányú gabonakombájn. A közeljövőben a gyár többszáz répakombájnt is küld a falvakba, ezenkívül előrehaladott a munka az első bolgár gyártmányú kukoricaboronáló kombájn szerelésénél is. ★ A baráti Lengyelországban öt és fél év alatt több mint tizenegyezer különböző ipari objektumot építettek. A szerelőcsarnok és gyárépületek űrtartalma meghaladja az 50 millió köbmétert; Emlékezés Hirosimára Augusztus 6-át mutatott akkor is a naptár... Az emberek elindultak reggel a munkahelyükre, az utcákon gondtalanul szaladgáltak, játszadoztak az apró, ferdeszemü gyerekek. Felettük felhőtlenül ragyogott az égbolt. A házak előtt munka- képtelen öregek üldögéltek, akik ijedten rezzentek össze, amikor a mérhetetlen magasságban csak szúnyognyinak látszó repülőgépek szárnyai csillantak meg a napfény csóvájában. Az ijedelem azonban elült, ahogyan a gépek eltűntek a távolban. Az aggodaltéseinek és a békeszerető emberek mind hatékonyabb, mind eredményesebb harcának köszönhető. Az a körülmény, hogy a Szovjetunió maga is ismeri az atomtitkot és bármilyen agresszió esetén könyörtelenül vissza tud vágni a támadónak s meg tudja azt semmisíteni, elveszi az imperialista háborús uszítok kedvét a bom- badobálástól! Ugyanakkor a Szovjetunió vezetői kezdettől fogva rendíthetetlenül törekednek arra, hogy a különböző államok közmegegyezéssel tiltsák el az atom. és hidrogénHirosima az atomiamat! ás után. maskodók megkönnyebbülten íelsóhajtottak, s az élet zavartalanul folyt tovább. Negyed, vagy fél óra múlva hatalmas dörrenés vágta el a békés zsibongást. Óriási felhő telepedett a földre, vad tüzek lobogtak a városban. — Városban? — Nem, ebben a pillanatban itt már nem város volt, csak üszkös romtenger. 90 000 épület közül 65 000 teljesen hasznavehetetlen rommá vált, de a többi ház is súlyosan megsérült... 80 000 összeégett, felismerhetetlen halott és legalább ugyanannyi sebesült hevert a kövek alatt... így pusztult el 1945. augusztus 6-án Hirosima japán város, így mutatkozott be halálthozó bomba képében, tűztől és vértől, kétségbeesett gyereksikolyoktól és haldoklók hörgésé- től kísérve, az emberiség történelmének eddig talán legjelentősebb felfedezése: az atomenergia felszabadítása. Ilyen kezdet után a gondolkodó emberek szerte a világban aggódva kérdezgették, hogy mit várhatunk ettől a találmánytól? Pusztulást, megsemmisülést, vagy egy olyan korszakot, amely soha nem álmodott erőt ad, felmérhetetlen lehetőségeket biztosít az egész emberiségnek a közös boldogulásra? Ha Hirosima e'pusztítóin, az Egyesült Államok imperialista nagytőkésein múlna, akkor az atomkorszak örökös rettegést és kiszolgáltatottságot jelentene a békás emberek számára. Igen, ha rajtuk múlna, katasztrófába sodorná az emberiséget az atom felszabadításának titka. Tíz év alatt ők mindent megtettek azért, hogy megsokszorozzák a bombák pusztító erejét és iparkodtak megteremteni azok felhasználásának lehetőségét. Az, hogy a hiro- simai példa azóta nem ismétlődött meg és egyre kevesebb a valószínűsége annak, hogy megismétlődjék, a Szovjetunió nagyszerű, csodálatos erőfeszífegyverek használatát, semmisítsék meg atomfegyverkészleteiket és lássanak hozzá az atomenergia békés felhasználásához. Ez utóbbira éppen a Szovjetunió mutatott követendő példát az atomenergiával működő villanytelepek felállításával és az atomenergia segítségével végrehajtott természetátalakítási tervek végrehajtásával. Hatalmas eredményeit a népi demokráciákkal is megosztja a szovjet nép azáltal, hogy anyagot, felszerelést ad nekünk és közli velünk eredményeit, módszereit az atomenergia békés felhasználására vonatkozóan. Tíz év alatt a becsületes emberek az egész világon felismerték, hogy a Szovjetunió választotta a helyes utat, az ő útja vezet az emberiség boldogulásához, az atomenergia felhasználásának felbecsülhetetlen jelentőségű gyümölcseihez* De felismerték a népek azt is, hogy az imperialisták veszélyes fenyegetőzéseinek, atomzsarolásának végrehajtását meg lehet és meg is kell akadályozni. Mind többen és többen szálltak szembe az imperialista atom- őrülettel. E harc első nagy eredménye az volt, hogy sikerült megakadályozni a Korea ellen tervezett atomtámadást. Az első sikert aztán rendre követte a többi... És a népek kitartó harcának köszönhetjük, hogy ma, a genfi értekezlet után, az atombomba felrobbanásának 10. évfordulóján, közel állunk már ahhoz, hogy megszülessen végre a megegyezés. Persze ez még mmdig nem lesz könnyű, s továbbra is éberen kell figyelnünk az eseményeket, hiszen az imperialista atomlovagok nem adták fel gyilkos terveiket. Ahhoz tehát, hogy soha ne ismétlődhessék meg többé Hirosima — egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, mire tanít, mire kötelez mindannyiunkat Hirosima! Naponta nagymennyiségű zöldségfélét szállít piacra a Pásztói Állami Gazdaság kertészete A Pásztói Állami Gazdaság kertészete idén jelentős mértékben bekapcsolódott a salgótarjáni szénmedence zöldségellátásába. A 180 holdas kertészet, amelyből 65 hold öntözéses, kora tavasz óta szállítja a friss főzelékféleségeket a salgótarjáni és a környező bányászközségek piacaira. Júliusban naponként 80 mázsánvi termést szedtek le és szállítottak el az állami gazdaság dolgozói. Az elmúlt napokban újabb zöldségféleségek értek be és az eddiginél sokkal nagyobb mennyiséget visznek piacra. Hétfőn például 100 mázsa káposztát, 95 mázsa főzőtököt, 23 mázsa paradicsomot, 46 mázsa uborkát, nagyobb mennyiségű sárgarépát, paprikát, hagymát és újburgonyát küldtek a városi dolgozók asztalára. Az új bölcsőde első napjai Július 26-án nyílt meg Nagybátony- ban a megye legkorszerűbb bölcsődéje. Nagyszerű helyen épült, a város szélén, távól a város porától, távol minden zajtól, tiszta és csendes területen. Kívülről szép, új, modern az épület. Belsejében, ma még kezdeti nehézségekkel küszködnek. A mosókonyha alatti mennyezet átázott, most javítják. Nem működik a központi fűtés (reméljük csak pillanatnyilag), bár ez még nem jelent komolyabb problémát, amíg jó idő van. Nincsen melegvíz sem — reméljük napok kérdése már ez is. A bölcsőde 44 férőhelyes. Jelenleg 18 gyermek tartózkodik itt, 18 fiatal mama szíve már megnyugodott afelől, hogy gyermeke jó kezekben van a bölcsödében. Hét óra körül hozzák be az anyák kicsinyeiket. A csecsemőknek, de a tipegők részére is, külön átvevőhely van. A szülők ugyanis nem léphetnek be a gyermekszobákba. Az átvevőhely két részből áll. A külső teremben kis asztalokon levetkőztetik az édesanyák gyermekeiket. A kis ruhák számára öltözők és fiókok vannak. A teljesen meztelen kicsinyeket a gondozónőknek adják. A másik elkülönített teremben aztán megmérik a kicsik hőmérsékletét, megfürdetik őket és rájuk adják bölcsődei ruháikat. A kislányok rózsaszín, a kisfiúk világos kék ruhácskát kapnak. Kétnaponként — de szükséges esetben naponként — kapnak tiszta ruhát. Innét a csecsemők és a tipegők (azaz a nagyobbacskák) külön nappali szobába kerülnek. Kis ágyacskák és nagyobb játszó ketrecek állnak rendelkezésükre. Sajnos a bölcsőde játékfelszerelést egyáltalán nem kapott, egyelőre a gyerekek otthonról hozott játékaikkal játszanak. Állandóan mellettük van egy-egy gondozónő, A csecsemők háromóránként kapnak tejet, vagy kávét, kekszet. A nagyobbak négyszer étkeznek. Az ellátás kitűnő és változatos. A reggeli általában kávé, keksz, vagy vajaskenyér zöldpaprikával. Tízóraira limonádét, cukrozott citromot, vagy gyümölcsöt esznek. Étvágyukat ez a táplálék erősen növeli. Tízórai után a napoztató teraszon sütkéreznek. A jó levegő és a drága napfény igen hasznos nekik is. Mosolygó arcocskáik arról beszélnek, ez a napfürdő felér a strandolok boldogságával. Egy óra körül ebédelnek. Az ebéd általában főzelék, gyümölcs és sütemény, de volt már paprikás-csirke, rakott- burgonya és finom piskótatekercs. Ebéd után lefektetik a kicsinyeket. A délutáni pihenőt legtöbbjük örömmel fogadja. A kis Kovács hasonfekve még az uzsonnaidőt is átalussza. Pedig az uzsonna is mindig finom, kávé kaláccsal vagy vajaskenyérrel és rendszerint csokoládé. Sümeginé gondoskodása mindenre kiterjed. Sajátjaiként szereti a gyermekeket. Orvos naponként jár ki, bár Sümeginé maga védőnő és nagy hozzáértéssel vigyáz a gyermekek egészségére. Ha bármilyen kis elváltozást, betegségi tünetet észrevesz, a gyanúsat betegszobába helyezi, elkülönítve a többitől és azonnal orvost hív. A gyerekek kedves ismerősként mosolyognak Sü- meginére. A négyhónapos Bojtor La- cika arcocskája is felderül, amikor belép a vezetőnő. A kisfiú most az ünnepelt, öt nap alatt 35 dekát hízott, dyja, Vincze pe- már a harmadik szelet lekvároskenyeret fogyasztja éppen jó étvággyal. Négyóra tájt megérkeznek a mamák az átvevőhelyiségbe. Most éppen fordított a helyzet. Most ők öltöztetik át a hazai ruhácskákba az apróságokat, akik aztán apró kezükkel búcsút intenek, mintha mondanák: a holnapi boldog viszontlátásra ... Búcsúzóul tolmácsolni szeretném Sümeginé és az ösz- szes kisgyermekek kívánságát: szervezzenek valamilyen rendezvényt az MNDSZ-asszonyai, vagy az iskolások, amelynek jövedelmét a bölcsőde szépítésére, játékvásárlásokra fordítanák. Mert úgy még barátságosabb lehetne a kicsik második otthona. MESTER MÁRIA Aki szereti a feleségét Egy vita körül bonyolódik a cselekmény, elvigyék-e a a férjek a kirándulásra feleségeiket, vagy csak a gyáron belül rendezzék a kirándulást. Kacagtató, szellemes német filmvígjáték. Játssza a salgótarjáni November 7. 4—7-ig. És bemutatja majd az endrefalvi mozi 12— 15-ig. iimb NÓGRA A NAGYOROSZI ÚTTÖRŐK SEGÍTIK A TERMELŐSZÖVETKEZETET Mint megyénkben mindenütt, a nagyoroszi Úttörő TSZ- ben is teljes erővel folyik az aratás, cséplés. A dolgozók igyekeznek a nap minden óráját, percét kihasználni, hogy egyetlen szem gabona se vesz- szen kárba, s mielőbb teljesíthessék a beszolgáltatást. A nagy nyári munkába bekapcsolódtak a község úttörői is. Elvállalták a pajtások a tsz 40 kh heterozis kukoricájának cimerezését. Farkas István ag- ronómus és Rakonczai Antal úttörő-csapatvezető irányítása mellett a gyerekek becsületesen teljesítették vállalásukat. Jó munkájukkal mintegy 8000 forint többletjövedelmet biztosítottak a tsz-nek, s ami a legfontosabb, lehetővé tették, hogy a szövetkezet tagjai valamennyien az aratásnál dolgozhassanak anélkül, hogy közben a többi munka háttérbe szorulna. Áz Úttörő TSZ vezetősége a Szabad Nógrád útján köszöni meg a lelkes kis pajtások segítségét. Jó lenne, ha másutt is követnék a fiatalok a nagyoroszi úttörők példáját! Békéssy Szilárd NÉHÁNY SZÓ „A TANÍTÓNŐ" ELŐADÁSÁRÓL Nem vagyok rendszeres levelezője a Szabad Nógrádnak, de most mégis tollat fogok, hogy beszámoljak arról a rendkívüli élményről, amelyet a Csokonai Színház legutóbbi előadása nyújtott számomra. Bródy Sándor darabja, „A tanítónő”, komoly, súlyos mondanivalót tartalmaz. A dráma eszméjének tolmácsolása nagy feladat elé állítja a színészeket. A Csokonai Színház művészei valamennyien megáll- ták a helyüket, játékukkal meggyőzően mutatták be a régi Magyarország társadalmának ellentéteit. Szende Bessy, aki a tanítónőt alakítja, annyira beleélte magát a szerepébe, olyan őszintén és szívből játszott, hogy az ember úgy érezte, magát az életet látja, nem pedig egy színdarabot. Sokat lehetne írni Sós Lajos játékáról, aki Budapestről jött vendégszerepelni és ifj. Nagy István szerepében lépett fel. Felejthetetlen színészi alakítást nyújtott! Különösen az utolsó felvonásban játszott igen jól, amikor a bánatában lerészegedett embert kellett ábrázolnia. Sokáig emlékezni fogunk Solti Bertalan játékára is. amellvel a fiú apját jelenítette meg a színpadon. Mindegyik szereplő dicséretet érdemel a jó előadásért. Nekem különösen az iskolaszéki jelenet tetszett, itt mindenki a legjobbat adta. Nem kritikának szánom ezt a néhány sort, hanem köszönetnek. Köszönetnek azért, hogy a debreceniek ilyen komoly darabbal, ilyen színvonalas előadással nevelték és szórakoztatták a salgótarjáni közönséget. Nagy sikere volt a darabnak, a nézők szinte lélegzetvisszafojtva figyelték az előadást. Sajnos, debreceni vendégeink nemsokára elbúcsúznak tőlünk. Sikerekben gazdag, jó munkában bővelkedő színiévadot kívánok a Csokonai Színház valamennyi művészének! Sz. E. Salgótarján NÉPKÖLTÉSZETÜNK REMEKEIT OLVASVA... Ez alkalommal egy kis könyvecskéről írok, amely nagyon tetszett. Szeretném, ha a Szabad Nógrád olvasói felfigyelnének erre a könyvre, s levelem nyomán minél többen olvasnák azt el. A közelmúltban adta közre az If júsági Könyvkiadó a „Magyar NépballadákH című, egyszerű és ízléses kötésű könyvet. Ez ízelítőt ad ahhoz, hogy nagy balladaköltészetünkbe bepillanthassunk. A sikerült válogatás Csanádi Imre munkája. Sikerült azért, mert a versek úgy vannak összeállítva, hogy változatosan mutatják meg a balladaköltészet témakörét. A gyűjtemény több darabja a boldogtalan szerelmesekkel foglalkozik, más balladák a régi katonaélet keserveit, a bujdosásba kényszerített szegénylegények szenvedéseit, megint mások a nép életének többé-kevésbé szomorú, igen gyakran tragikus eseményeit panaszolják. Olvasásukkor megelevenedik előttüvik az évszázados elnyo- mottság minden búja, keserűségei Nem tudom, melyüket említsem a sok közül. Meghatottan olvastam Budai Ilona történetét. Megrázóan hatnak a gondtalan, táncoló rossz asszony szavai is, aki férje halálának hírére ú a lepedőjét siratja, mert fonni nem tud. de férjet még kaphat. Mi, nógrádiak különös örömmel és szeretettel találkozturiSk a kötetben a „Sági kígyó" című balladával, hiszen ez a mi földünkön született: Bocsárlapujtőn gyűjtötték a néprajzosok. A szerencsétlenül járt szolgalegényt csak a babája menti meg a biztos haláltól és szívesen hozza meg az áldozatot: „Inkább el leszek én az egy kezem nélkül, mintsem én ellennék a galambom nélkül“. A „Két menyasz- szony” című balladában már- már búslakodtam a kondá legényhez ment lány sorsán, de a végén a csattanó megfordította kedvemet, mivel az utolsó versszakból kiderül, hogy mégiscsak az egyszerű, becsületes életmód vezet a boldogsághoz. Ez a könyv a „Magyar költészet gyöngyszemei“ sorozat legutóbb megjelent példánya. A sorozatban legnagyobb magyar költőink közül eddig Cso- Ikonai, Vörösmarty, József Attila válogatott versei jelentek meg olcsó (4,50 forintos) áron. A sorozatot az Ifjúsági Könyvkiadó nekünk, fiataloknak szánja, de bizonyára az idősebbek is megszeretik ezeket a könyveket, hiszen nagy költőink szebbnél szebb verseit olvashatják bennük. Nagy Zoltán Salgótarján
