Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)

1955-08-20 / 65. szám

SZABAD NOGRAD 1955. augusztus 20. Egy újítás története... Szorospatak a Mátra lá_ bánál épült. Sokan jelentékte­len helynek ismerik. Még egy földút sem vezet hozzá — mondogatják. Csak kerékpá­ron és gyalogosan, vagy a szé­naszállításra készült vasúton, munkásvonaton közelíthető meg. A telepet jobbról a Mát­ra nyúlványai, az erdőszegély, balról az ég felé meredező, várfalhoz hasonló salakhegy határolják. Az egész település alig egy pár házból áll, melyet annakidején három sorban építettek. A középső házsor végén lakik Hideg István, a 26 éves fiatal vájár, az egyik legjobb DISZ-brigád vezető­je. 1955 májusában jött ide Dorogról. Ott is bányász volt és egy jó pár kitüntetést szer­zett már. öt hónapos DISZ- iskolát is végzett Budapesten. A DISZ-alapszervezet tagsága figyelembevéve Hideg elvtárs munkásságát és képzettségét, vezetőségi taggá választotta és a szervezőtitkári funkció betöltésével bízta meg. Ö ala­kította meg az első DISZ-bri- gádot, amelynek termelése állandóan felfelé ívelt és ha­tására sorozatosan alakultak meg a többi DISZ-brigádok is. Nemes verseny jött létre kö­zöttük. De a Hideg-brigádot nem tudták legyőzni. Mi volt munkájuk sikerének legfőbb oka? — vetődnek fel a gondolatok, ha a Hideg-bri­gád eredményeit vizsgáljuk. Mindenekelőtt közös megbe­szélések alapján a jó munka- módszerek kialakítása, a csa­pat tagjainak egységes mun­kaakarata, az egymásért, az egymás termeléséért érzett fe­lelősség. Egy szóval, az a kom­munista jellem, amelyet a csa­patban a kollektív nevelés út­ján honosítottak meg. Saját munkájuk mellett érdekli őket az üzem mutatóinak alakulása, más csapatok. DISZ-brigádok termelése, a párt és a kormány határozatainak végrehajtása. Hideg elvtárs _£s a DI SZ-brigád tagjai — mun­kájuk során mindig új mun­kamódszerek kialakítására tö­rekedtek. Számos újító van már közöttük. Nem szívesen viselnék el, ha bárki is le­győzné őket. Pedig az egyik DISZ-brigád ekkor már ve­szélyesen a közelükbe került. Az elsőségért folyt a harc. Ezért ez év áprilisában a má­jus 1-i verseny során is na­pokat törték a fejüket munka közben és a munka után is, hogy kitalálhassanak valami újat, amivel jelentősen emel­hetik teljesítményüket. Sokat olvastak a szovjet bányászok életéről, tanulmányozták az Élet és Tudományt, a bányá­szati szakkönyveket, de nem sikerült semmi újat kitalálni. Egy alkalommal Hideg elv­társnak, a DISZ-brigád veze­tőjének egészen véletlenül a kezébe került egy Élet és Tu­domány, amelyben éppen a bányai robbantás módszereit elemezték a szén szilárdságát figyelembevéve. Mélyen el­gondolkodott, érezte, hogy itt még náluk hiba van. Papírt, ceruzát vett a kezébe és raj- zolgatni kezdett. Amikor már betelt a papír, szétszakította és egy újabbat kezdett. így telt el az este, amíg éjféltájban, fele­sége kérésére lefeküdt. De álom nem jött a szemére. Még egy párszor hangosan elmondotta „két méteres fúrószárral szembe, vagy oldalra fúrni a lyukakat.” De gyorsan ráesz­mélt, hogy családja már al­szik — s bár ő értük dolgo­zik és gondolkodik, mégsem zavarja nyugalmukat. Megfor­dult a falfelé, szemét lehúnyta és alvásra kényszerítette ma­gát. Nagynehezen sikerült is. Reggel fél hatkor már újra talpon volt. Az elkészí­tett rajzokat figyelte. Arcán mélységes komolyság ült, pe­dig a telep minden tagja hu­moros, jókedvű embernek is­meri. Hiába, ő úgy szereti a bányát, mint a családját és el sem tudná viselni talán, hogy annyi siker után, most ne nyerné meg a DISZ-bri- gádok közötti versenyt. Csak akkor hagyta abba a gondol­kodást, rajzolgatást, amikor felesége eléje tette a reggelit. Mire elfogyasztotta, barátai >— akikkel egy brigádban dol­gozik — már az útról kiabál­tak neki. A leszállás után Hideg elv­társ sorbajárja a csapat tag­jait. Megvizsgálja a munkahe­lyeket, bányaszakaszuk álla­potát, elmondja a feladatokat s előre eltervezik a napi terv­teljesítést. Miután visszament Baját munkahelyére, a szénfal elé állva ujjaival hol jobbra, hol balra mutogatott. Egyik leg­jobb barátja, Hadusovszky István is vele dolgozik. Látva Hideg elvtárs mozdulatait, nyugtalanságát, sejtette, hogy valamiben töri a fejét. Nem szólt mindjárt, csak dolgozott, miiitha semmit sem látna. Ar­ra gondolt: jóbarátok voltak, s ha érdemesnek tartja, hogy gondolataiba beavassa őt, biz­tosan szól majd. De a bri­gádvezető nem szólt csak nézte a szénfalat, majd mint a gép, hozzáfogptt a rakodás­hoz. Csak annyit mondott: — Pista, ma meg kell rak­nunk a 60 csillét, mert az éj­jel is annyit raktak. Ezzel folyt a munka, szinte szó nélkül, egészen délelőtt 11 óráig, amikor a lövésre került a sor. A brigádvezető kezébe vette a fúrógépet és odahívta a barátját is. — Hallod, Pista, én már na­pok óta gondolkodom azon, hogyan lehetne megemelni va­lahogy a termelésünket. — No és, van valami jó öt­leted? ..; kérdezi Hadusovsz­ky elvtárs, aki jóval idősebb és az örömtől mosolyra nyílt szája, mert hát a barátja most sem tartott titkot. — Én úgy gondoltam — fe­leli a csapatvezető, hogy itt egyelőre a robbantási eljárá­son lehetne valamit javítani. Nos, ötöljünk ki valami újat. — Most nem — mondja Ha­dusovszky elvtárs —, csinál­juk csak úgy most is, mint eddig, ehhez több idő szüksé­ges. Hideg elvtárs megfogadta a tanácsot, gyorsan befúrt 10 lyukat, éppen akkor ért oda a lőmester is. Elhelyezték a töl­teteket — a robbantás követ­kezett. 55—60 cm-es a szakí­tás. Ez nem tetszett Hideg elvtársnak. — Miért ne lehetne ez több is — mondja s közben idege­sen letörli homlokáról a verí­téket. Mert bizony a szoros­pataki bánya 31-es körzetében elég meleg van. Ezek után még szilárdabb lett az az el­határozása, hogy a robbantási eljárásokon sürgősen változ­tatni kell a termelés javára. Kökényes! Béla (Folytatjuk.) Gyorsabb lesz a családiház építése, olcsóbb lesz az építőanyag Balázs Károly újítása nyomán AZ IDÉN MEGYÉNKBEN 472 család házhelyet, 1512 pe­dig családiházra építkezési en­gedélyt kapott. A megnöveke­dett építkezési kedvet figye­lembevéve, már is megálla­píthatjuk, hogy téglagyáraink teljesítő képessége nem elég biztosíték arra, hogy az épít­kezéshez szükséges anyagel­látást biztosítsa, éppen ezért fejleszteni kell az építkezés­hez alkalmas helyi anyagok felhasználását. Meg kell gyor­sítani a vasbeton és salakbe­ton tetőrészek, födém és bé­léstestek gyártását, Minden járásban található valamilyen építkezésre alkal­mas helyi anyag. Szinte ki­vétel nélkül mindenütt meg­van a homok, a kavics, mely­nek felhasználásával meggyor­síthatjuk az építkezést. Hogy mennyire megvan a lehetőség a gyors, az olcsóbb lakások építkezésére és a he­lyi anyagok felhasználására, azt a legjobban Balázs Ká­roly elvtárs, a megyei tanács műszaki dolgozójának kísérle­te bizonyítja, Balázs Károly elvtárs alig másfél hónappal ezelőtt kezd­te meg a salakidom gyártás kísérletezését. Megvizsgálta a vízválasztói erőmű előtt lévő hatalmas' salakhegy salakjá­nak kéntartalmát, majd hoz­zálátott a próbakockák gyár­tásához. Először kis kockákat készített salak és cement ke­verékkel. A kockák elkészíté­sét követő 28 nap után egyik tudományos intézetünkben nyomáspróbát vetetett. Az anyag szilárdsága azonban ki­csinek bizonyult. A kezdeti sikertelenség további kísérle­tezésre ösztönözte Balázs elv­társat. Gondolkodott, mi len­ne, ha gipszet használna a végleges nagyságú salakidom gyártásához. A gipsz azonban nem tartotta össze, illetve nem kötötte jól az anyagot, mert két nap után a blokk morzsolódott. De még most sem adta fel a harcot. Sokat gondolkodott, törte a fejét, szakirodalmat olvasott, míg végülis a mészpucolánnál kö­tött ki. Egy köbméter salak­hoz 3 mázsa mészpucolánt és 50 kilogramm csőmentet hasz­nált fel. A blokkokból ezidáig 120 darabot készítettek a Zagyvapálfalvi Téglagyárban. Balázs elvtárs úgy tervezi, a jövő hét közepén nyomáspró­bát vetet, melyen megállapít­ják, a négyzetcentiméterenkén­ti terhelést. Ha ez az összetétel az előírt nyomás követelmé­nyeinek megfelel, akkor meg­kezdik a sorozatgyártást. A blokk kizárólag kislakásépít­kezésre (földszintes házak) lesz alkalmas. Egy blokk 20 darab falazótéglát helyettesít. Ez­által meggyorsul az építke­zés, két ember egy nap alatt 10x10 méteres kétszobás csa­ládi házat tud majd felépí­teni. A blokkokkal való épít­kezés előnyösebb lesz, hi­szen az előrekalkulált ár sze­rint, egy blokk csak 5 forint­ba kerül, azaz 60 százalékkal olcsóbban jut el a dolgozók­hoz, mint a Tüzépnél vett tégla. A TERVEK SZERINT, ha az eddig elkészített blokkok megfelelnek a követelmé­nyeknek, a Vízválasztói salak­hegy alatt üzemet létesítenek, melyet gépekkel szerelnek fel. Már e hét szerdáján 4 da­rab vibrátoros rázót szereztek be, amelynek alkalmazásával az anyag tömörülését homo- génabbá teszik. De útban van már egy betonkeverő készü­lék is, melynek segítségével két ember egy műszak alatt. 150—200 darabot tud majd elkészíteni. OTP-ianávsadti aa ünnepi fii símrnn nokban, ahol kívánságára bár­kinek ellenőrzik: vajon nem nyertek-e még kötvényeikkel. Az esetleges — még fel nem vett nyereményeket a helyszí­nen ki is fizetik. A takarék- pénztári dolgozók arról is nyújtanak felvilágosítást, hogy az állam milyen hiteleket nyújt polgárainak. TOTÖ-ta- nácsadást tartanak, szelvénye­ket árusítanak, amelyeket a helyszínen is ki lehet tölteni. Az idei ünnepi vásárokon országszerte, így Salgótarján­ban is pavilonokat állít az Or­szágos Takarékpénztár és azokban takarékpénztári szol­gálatot tartanak a vásárláto­gatók részére. Ezekben a pavi­lonokban átutalásokat lehet eszközölni az ország bármelyik OTP fiókjához és új betét­könyvet is nyittathatnak a vá­sár látogatói. Sorsolási tanács­adásokat is tartanak a pavilo­Folytassák a versenyt a jövő évi nagyobb termésért Nógrád dolgozó parasztjai „Ha minden dolgozó paraszt lelkes híve lesz, ennek a ver­senynek. boldogan ünnepelhet­jük meg augusztus 20-át, al­kotmányunk ünnepét” — mon­dotta Klucsik Vince. Nógrád község tanácselnöke a júniusi tanácsülésen. Ezen a tanácsülésen ismer­tették az alkotmányunk tiszte­letére indított versenyt. Ekkor léptek párosversenyre Diósje- nő községgel, ekkor hívta ki versenyre a helybeli Béke Ter­melőszövetkezet a diósjenői Tolbuchín Termelőszövetkeze­tet és ekkor indult meg a pá­rosverseny a falu dolgozói kö­zött. A községben elsőnek Slenk Pál 5 holdas és Králik József 7 holdas dolgozó parasz­tok keltek versenyre. Vállal­ták, hogy augusztus 20-a tisz­teletére hat nap alatt befejezik az aratást és hordást, az ara­tást követő napokban elvégzik a tarlóhántást és ezzel egyidő- ben egy hold másodvetést. A gabonabeadásukat a cséplőgép­től, egész évi tojás, baromfi, sertés és vágómarha beadásu­kat, valamint harmadik ne­gyedévi adójukat augusztus 20-ra teljesítik. A tanácsülést követő napok­ban Slenk Pálék példájára még 180 paraszt töltötte ki a válla­lási lapot, hogy egymással ver­senyezve, váll-váll mellett har­coljanak a nyári mezőgazdasá­gi munkák gyors és szemvesz­teség nélküli elvégzéséért. Megindult a verseny, s a bo­londos nyári időjárás ellenére is, szép eredményeket értek el. A termelőszövetkezet idejében befejezte az aratást és a csép- lést. Beadásukat a cséplőgéptől azonnal teljesítették. A gépál­lomás idejében elvégezte a tar­lóhántást is. A verseny során hatalmas lelkesedés fűtötte a falu dolgo­zóit Még nem volt arra példa, hogy 3 nap alatt elvégezzék a behordást. Most elvégezték. Slenk Pál és dolgozótársai éj­jel-nappal hordtak, hogy a rossz időjárást legyőzve, mi­nél hamarabb asztagban legyen a gabona. Nem elszigetelten, külön-külön végezték a mun­kát, hanem közösen négy-öt gazdá összefogva, előbb az egyikét, aztán a másikét hord­ták be. A behordás után hamarosan megindultak a cséplőgépek és ma, augusztus 20-án, alkotmá­nyunk ünnepén boldogan ün­nepelnek, mert elmondhatják: Eleget tettünk hazafias köte­lességünknek. befejeztük a csáplést. a gabonabeadást 100 százalékra, a szabadfelvásár­lást 150 százalékra teljesítet­tük. Nincs a faluban egyetlen hátralékos sem, minden dolgo­zó a csép'őgéptől teljesítette beadását. De gondoljanak ar­ra is. hogy búzából csak 8,3, ősziárpából 7,6, rozsból 6,7 má­zsát értek el holdanként míg ugyanezen a földön, ugyan­ilyen időjárás mellett a Béke Termelőszövetkezet holdanként 14 mázsa búzát és 15,6 mázsa ősziárpát termelt. Ne feledkez­zenek meg arról, hogy vállalá­suk egy részét — a tarlóhántást — a falu 40 százaléka „elfelej­tette“ teljesíteni. A verseny során nem volt hiba az élenjárók népszerűsíté­se terén. A tanácsházán elhe­lyezett versenytáblán kétna­ponként cserélődtek a nevek. A tanácsüléseken példaképül ál­lították azokat a dolgozókat, akik élenjártak a beadásban. De nem írták ki. hogy egy-egy gazda kivel áll párosverseny­ben, nem értékelték, hogy egy-egy héten ki lett az első, melyik gazda végezte el job­ban és gyorsabban a munkát. Sok volt a munka? Nem volt rá idő? Igen, sok volt a mun­ka, de nem kell sajnálni azt a heti egy órát, hogy értékeljük dolgozó parasztjaink verseny­vállalását. Ez az értékelés még csak tovább fokozta volna a falu versenyszellemét. Ezt a hibát kijavítva, verse­nyezzenek továbbra is a falu dolgozói, úgy mint eddig, s az a lelkesedés, ami az augusz­tus 20-ára indított verseny so­rán kialakult, ne lankadjon el egy pillanatra sem, folytassák a versenyt a jövő évi nagyobb termésért: az őszi szán tás-ve­tés sikeréért! Kis termelőszövetkezet - nagy eredmények Sok levelet olvasunk mosta­nában a Szabad Nógrádban megyénk termelőszövetkezetei­nek helyzetéről, fejlődéséről. Ügy érzem, az olvasókat ér­deklik a mi termelőszövetkeze­tünknek,, az endrefalvai Béke TSZCS-nek eredményei is, amelyekről eddig csak ritkán lehetett olvasni az újságban. Termelőszövetkezetünknek 10 tagja van. ebből 8 nő és 2 fér­fi. A kis létszám ellenére is jól dolgoztunk 84 kh szántóte­rületünkön. Ezt bizonyítja, hogy gabonatermésünk elérte a 4 és fél vagont. Ez a gabona már 6-án, az esős idő beállta előtt raktárban volt. Termé­sünkből 100 százalékig teljesí­tettük állam iránti kötelezett­ségünket, ezenkívül szabadfel­vásárlási áron 51 mázsa ke­nyérgabonát adtunk el az ál­lamnak. Jó eredményeink elérésében sokat köszönhetünk a gépállo­más odaadó munkájának és a földművesszövetkezet dolgo­zóinak, akik Szekeres János járási földművesszövetkezeti vezető kezdeményezésére sza­bad idejüket feláldozva, vasár­nap is segítettek aratni a tszcs földjén. Nem hanyagoltuk el az ara­tás mellett más, fontos mun­káinkat sem. Cukorrépánkat például négyszer kapáltuk meg, mert azt akarjuk, hogy az ország cukorellátásának biztosításából mi is kivegyük a részünket. Többi terményünk is nagyon szép. Erőfeszíté­seinknek anyagi eredménye is megfelelően mutatkozik: eddig munkaegységenként 3 kilo­gramm búzát és 3 kilogramm árpát adtunk gabonaelőleg­nek. Deák János elnök, aki­nek 500 munkaegysége van, 30 mázsa gabonát kapott elő­legként. Deák Bertalanná 20 mázsát. Nekem 200 munkaegy­ségre 12 mázsa gabonaelőleg jutott. Terméshozamunkat a jövő­ben is egyre fokozni akarjuk. Bízunk benne, hogy csopor­tunk jó munkája mind több és több egyénileg dolgozó gazdát győz meg a szövetkezés elő­nyeiről és már az ősszel szép számmal lesznek új belépőink- ORAVA JÓZSEFNÉ Endrefalva. Jól dolgozik Hanák Mihály cséplőcsapata A felsőpetényi dolgozók még az utóbbi napokban leesett sok-sok eső előtt behordták a határból mind a kenyér-, mind a takarmánygabonát. így augusztus 1-től folyamatosan haladt a cséplés. Az eső miatt mindössze négynapos kiesés volt. Már reggel 4 órakor zúgnak a cséplőgépek a faluban és fá­radtságot nem ismerve dolgo­zik a két cséplőcsapat. Penc- ről szerződtettünk cséplőmun­kásokat, nagyon meg vagyunk elégedve velük. Különösen Ha­nák Mihály munkacsapata ér el kiváló eredményeket. A csa­pat napi terve 110 mázsa, de ők rendszerint 190—200 mázsa gabonát csépelnek. Elsősorban Bogár Tibor gépkezelőnek kö­szönhető ez, hiszen az ő szor­galmas munkája biztosítja a cséplőgép egyenletes, hiba­mentes, zavartalan üzemelteté­sét. De igen jó a munkafegye­lem is ebben a csapatban, min­denki a lehető legjobban vég­zi el a rábízott feladatot. Di­cséret illeti Lipták Károly elv­társat is, a csapat ellenőrét, aki nemcsak a nyilvántartáso­kat vezeti pontosan, gyorsan, hanem segít a dolgozó parasz­toknak a zsákolásnál isj Ugyanakkor meggyőző módon szólítja fel a termelőket a be­adás haladéktalan teljesítésé­re. Nincs is baj nálunk ezen a téren! Eddig mindenki egyene­sen a cséplőgéptől adta be a gabonát, s példamutatóan ha­lad a kötelező állami felvásár­lás is. Nem maradunk el az adófizetésben sem. Alkotmá­nyunk ünnepének tiszteletére Kiss János és Antus János egyénileg dolgozó parasztok az utolsó fillérig befizették ez évi adójukat, hogy ezzel is bizo­nyítsák: nemcsak az állampol­gári jogokat élvezik, hanem ál­lampolgári kötelességeiket is ismerik és öntudatosan teljesí­tik. VIDOVSZKY ANDRÁS VB-elnök, Felsőpetény. ,A jó! végzett munka tudatában ünnepeltünk“ Címeres, nemzetiszínű és égővörös zászlókat lengetett a szél augusztus 14-én, vasárnap, a Gazdasági Vasutak pásztói üzemének épületén. A bejárat fölött vörös drapéria jelezte, hogy ünnepelnek a kisvasút dolgozói. Igen, ez évben elő­ször ünnepeltünk együtt a „nagy MÁV“ alkalmazottaival, először vettünk részt a vas­utasnapon, amely most már a mi ünnepünk is. Mindez a fej­lődés eredménye. Annak■ a fejlődésnek, amelyben mér­földkövet jelent számunkra az idei, ötödik vasutasnap. Méltó módon készültünk er­re az ünnepre. 110 százalékos tervteljesítést ajánlottunk fel az ünnepet megelőző vasutas- műszakra, de végülis 118 szá­zalékot értünk el. Legjobb dol­gozónk ebben az időszakban Munkácsi László mozdonyve­zető volt, de a többiek is tudá­suk, szorgalmuk legjavát ad­ták az előkészületek során. A forgalmi szakszolgálat mellett a műhelyi szakszolgálat is jól megállta a helyét: Kelemen József lakatos például a vas­utasnap tiszteletére 2 billenő- csille teljes felújítását végezte el terven felül, hozzájárulva ezzel a forgalom tervének túl­teljesítéséhez. & ügy érzem, mindannyiunk­nak jogunk volt a jól végzett munka tudatában, elégedett érzéssel ünnepelni ezen a szép vasárnapon! GAJDOS ISTVÁN ÜB-elnök, Pásztó. Miért van erre szükség? Felháborítóan, öntudatos emberekhez méltatlanul visel­kedtek a vevők szombaton, 13-án délután a Ferenc-telepi népboltban. Csaknem felborí­tották a pénztárt, kiabáltak, gyerekeket nyomtak össze, ru­hákat téptek szét, lábakat ta­postak — mindezt azért a ke­nyérért, amelyből sem Salgó­tarjánban, sem másutt az or­szágban nincs hiány! Tőzsér Nándor Elárusító megpróbálta túlkiabálni a rettenetes zajt: — Kérem, várjunk sorunkra, ne borítsuk fel a pénztárt! — Hiábavaló volt a figyelmezte­tés, nem hallotta meg és nem engedelmeskedett neki senki. A legügyesebb és legkímé­letlenebb tolakodók 3—4 ke­nyeret is kaptak (attól tartok, egyesek a disznók etetésére vásárolták fel a kenyeret!), mások viszont, akik nem tud­tak elég embertelenek lenni — közöttük én is — nem ju tottak kenyérhez. Elmentem tehát a Sztahanov úti iskola közelében lévő népboltba, ahol testi épségem veszélyeztetése nélkül, nyugodtan és kényel­mesen vásárolhattam. Mert kenyér van, elegendő. Éppen azért nem tudom megérteni, miért ismétlődik meg napról napra ez a csúnya tolongás nálunk. a Ferenc telepen? Igaz, hogy a bolt néha keve­sebb kenyeret kap, mint amennyit rendelt. (így volt most szombaton is.) Ez hiba, az elosztó szervek hibája, ame­lyen sürgősen változtatni kell! De még ebben az esetben is, aki nem akar tolakodni, elme­het egy másik üzletbe, ahol kaphat kenyeret anélkül, hogy várakoznia, veszekednie, go- rombáskodnia kellene. Vagy egyesek éppen ezt szeretik, s ezért ragaszkodnak a Ferenc- telepi népbolt „porondjához“, ahol kitombolhatják magukat? Helytelen dolog ez! Jó lenne rajta elgondolkozniok az érde­kelteknek ..: BEDEGIJÓZSEFNÉ Salgótarján,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom