Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)
1955-08-13 / 63. szám
4 SZABAD aScBAD 1955. augusztus 13. Ráfizetett a csendőr uralom visszasíró ja Széles alapokon nyugvó irodalmi munkásságot hozzunk létre szám NÖGRAD „A munkásosztállyal eqyütt a dolgozó paraszlsáq döntően érdekelt abban, hoqy a réqi rend, az urak orszáqa ... a csendőruralom, a joqtalansáq és meqalázottsáq ideje soha többé vissza ne térhessen . ..” (Rákosi Mátyás) A Mátra völgyében élő mindszenti dolgozó kis. és középgazdákat, a munkásosztály szabadította meg a csendőrszuronyokra támaszkodó báró Solymosi s Meskár Zoltán földbirtokosok vad uralmától . . ; Azóta jóra fordult a dolguk . . ; A népi demokratikus viszonyok között — amennyire ezt a kis parcellagazdaságok keretei engedték — nagyobb lett a lehetőségük a termelés fejlesztésére. Műtrágyát, nemesített vetőmagot és traktor munkát alkalmaztak .;; Azonban a kisgazdaság — éppen a vele együttjáró kötöttségek miatt — nem vált (nem is fog válni továbbra sem) alkalmassá arra, hogy a dolgozó parasztok felhasználhassák a technika, a tudomány legújabb vívmányait, hogy évről évre bővített újratermelést alkalmazhassanak . . 5 Több dolgozó paraszt felismerte a kötöttségekkel járó gazdasági hátrányokat, s Ivány-völgyben — a volt földesúri birtokok egy részén — létrehozták a gazdálkodás új formáját: a szövetkezetét. Azóta — harcban az osztályellenséggel s a maradisággal — kemény küzdelmet folytatnak a tudományos színvonalon álló nagyüzemi gazdálkodás meghonosításáért ..; Nem volt hiábavaló a küzdelmük: őszi árpából 12 mázsás termésátlagot értek el, az egyéniek 9—10 mázsás átlagtermésével szemben. A kenyérgabonánál is ilyen terméskülönbség várható .. j Csoda-e, ha ilyen különbségek láttán sok kis- és középparaszt kacsingat az Alkotmány TSZ felé? Nem, nem csoda! Természetes következménye a magasa bbrendű gazdálkodásnak! S pontosan ez az, ami felauhíti és vad ellenállásra készteti a kulákságot, s a volt úri Magyarország pribékjeit, köztük a feketelelkű, véreskezű volt csendőröket. A faluban mindenki ismeri Hajas H. Jenőt, a volt csendőrt. Még ma is sokan félnek tőle..: Ravasz, mint a róka, sunyi, mint a kutya, olyan magasan hordja az orrát, hogy még a trágyaszag sem hatol odáig... Az egyszerű gazdaemberekkel a félvilágért sem állna szóba. Csupán a puha, hófehér kesztyű, a kakastollas kalap, a szuronyos puska és a kard hiányzik öltözékéből. Külsőleg megváltozott, de belül a sötét lelkében: a hétpró- bás csendőr él... S vajon kik a barátjai? Hajas László volt csendőrőrmester, aki a Kakukk-féle fegyveres szervezkedés tagja volt, Tajti József és Kerekes János volt csendőrök, akik annakidején hiéna módjára vetették magukat a munkásmozgalomra. Lám, minden zsák megtalálja a maga foltját... Magától értetődő dolog, hogy a falu eme I söpredékei, nem imádják a munkáshatalmat, a dolgozó kis- és középparasztok szövetkezeti mozgalmát. HajavS H. Jenő, ahol csak tehette, vágta a rendszert s a fenyegetés eszközével is élt. Orosz Mihály párttag a szövetkezés előnyéről beszélt, ezt hallva Hajas, megfenyegette őt: „Jobb, ha hallgatsz! Ha a rendszer megváltozik ...” Hajas itt nyilván arra gondolt, ha netalán az urak lesznek hatalmon, Orosznak kardlappal veri ki az agyvelejét. Hóhéri gondolat! Ha a munkáshatalom bemocskolásáról, s az Alkotmány TSZ lejáratásáról van szó, könnyen mellőzi a csendőri gőgöt s „lealacsonyodik“ a parasztokhoz. Habzó szájjal, vad dühvei fecsegi ilyenkor: „Ez a rendszer megbukik, mert nem segíti á parasztságot”. Akadt ő aztán sok olyan parasztra, akik azt vágták a képébe, hogy: „Ez a rendszer egy év alatt többet segített a paraszton, mint Horthyék 25 esztendő alatt!” Hajas érveiből kilógott a „lóláb”. Bizony az ő hét holdas apját is „any- nyira nem támogatja” a rendszer, hogy pár hónap alatt egy új házat épített, s még ő beszél a rendszer „rosszaságáról”. Micsoda aljas, hazug képmutatás?! Ennek ellenére a vonaton is azt rikoltotta: „jobb volt a múltban”, meg hogy „a parasztokat a tsz-be kényszerítik, az egyéni gazdaság jobb, mint a tsz”. Ilyen hazug, aljas, államellenes rémhíreket terjesztett, csakhogy a bizalmatlanságba és a bizonytalanságba kergesse a község dolgozóit, s hogy a szövetkezettől elriassza a dolgozó parasztokat, hogy zavart keltsen a dolgozó parasztok termelésében. De az ilyen „csaholó kutyák” hangja elvesz a légben. A mindszenti dolgozó parasztok nem kívánják vissza a kapitalista úri Magyarországot, se lelkűk, se testük nem kívánja a báró Solymosiakat, a Meskár Zoltánokat, akik ismét járomba kényszerítenék a falusi szegénységet.: s „Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik” — tartja a magyar közmondás. Hajas H. Jenő volt cse. .lor korsója is eltörött. Erős a munkáshatalom, így volt, aki eltörje. Őrizetbe vették a veszedelmes, állam ellen izgató volt csendőrt. Most már a bíróságon s ügyészségen a sor, hogy minél előbb példás büntetésben részesítse Hajas H. Jenőt. Olyan büntetés legyen ez, hogy örökre elvegye a kedvét a kulák- ságnak, valamint a más ellenséges elemeknek! Lantos László HAJNAL A NYEMÁN FELETT Nagysikerű színes szovjet film. Bemutatásra kerül Kistc- renyén augusztus 13-tól 15-ig és a szécsényi filmszínházban lá-től 16-ig. Érdemes volt alkalmazni az agrotechnikát _ Vita Molnár Jenő: Miért az írócsoport című Véleményem szerint helyes, hogy a Szabad Nógrád vitaindító cikknek szánta Jakab Sándor elvtárs sorait, amelyeknek végső célja a megyénkben írással (vagy talán írással is!) foglalkozó. ., tollforgató” egyének egymáshoz közelebb hozása, ha úgy tetszik — „csoportalakítása’'. De jómagam nem tudok Jakab elvtárs — egyébként érdekes — gondolatával mindenben egyetérteni. Amiben egyetértek vele: helyes az „íróemberek’' tömörítése. Ugyancsak jó irányt mutat a kölcsönös segítség elvének gyakorlati megvalósítására való törekvés, adott körülmények között az összedolgozás és az előrehaladást segítő, csoporton belüli bírálat, egy-egy gondolatnak, ötletnek, fordulatnak a kivitelezése (megírás) előtti megbeszélése, de mindenkor a szerzői gondolat prioritásának teljes tiszteletben- tartása mellett. Nem egyezik azonban a felfogásom az „önálló írói kör” gondolatával. Maga a „kör” kifejezés geometriai értelmében „zárt terület’’ kifejezője. Az írói csoport pedig — nyílt egység legyen, egy olyan alakulat, amely akkor működik jól, ha egyre inkább tágulhat. Ez pedig nem közömbös az utánpótlás szempontjából sem, mert lehetőséget ad a fiatal tehetségek bekapcsolására is. A „kör” kifejezés bizonyos nem kívánt szektaszerűséget is jelent, ahová a „bejutást” vajon ki és milyen kautélák alapján teszi lehetővé?! Magyarul: ki az író és milyen feltételek mellett léhez ezen „kör’’ tagjává? A másik kérdés az, hogy az „író” fogalmát felfoghatjuk-e kizárólag a „szépíró”-ndk, vagy pedig ide tartozik az újságíró, a riportíró, a kritikai cikkeket író, az essyista, a tudományos cikkíró, stb. is? Továbbiakban elképzelésem szerint éppenséggel a TTIT irodalmi szakosztálya a legalkalmasabb arra, hogy méltó keretet adjon íróink tömörítésére. Persze, ez nem zárja ki azt, hogy a megyei tanács népművelési osztálya anyagilag és erkölcsileg a legmesszebbmenő módon támogassa és segítse elő minden tőle telhető módon e csoport fejlődését, kibontakozását. Kissé zavaros és merész elképzelésnek tartom a vitaindító elvtárs ama kitételét is, mely szerint „alakítsuk meg a nógrádi írók, művészek alkotóházát’’, amely cím alatt bizonyára valami művésztelep- félét képzel el. Ezen kitételében egyébként az írói és a képzőművészeti tevékenység keverődik, pedig a két fogalom korántsem ugyanaz. Bár el tudom képzelni azt is, hogy az író egyszemélyben festő, szobrász, stb., vagy fordított sorrendben is — de’az ilyen esetek általában a kivételek. Ezért pillanatnyilag foglalkozzunk csakis az „írói” kérdéssel, (Mellesleg: a TTIT-nek van arra is lehetősége, hogy a képzőművészet alkotó mestereivel is foglalkozzék!) Persze, a TTIT-n belül is vannak előfeltételek; amelyek minél előbbi teljesülése komolyan befolyásolhatja az írói kibontakozást s ezért elsőrendű fontosságú szükségesség az, hogy végre megyénkben is megindulhasson a TTIT rég várt klubélete! A megvalósítandó klub meggyőződésem szerint valóságos kristályosodási centruma lehet az irodalmi törekvéseknek! És Jakab elvtárs véleményétől elütően ilyen tö- mörülési mag szerintem a megyei székhelyen, ezúttal Salgótarjánban kell, hogy legyen. Távlati tervekben, művésztelep megvalósítására talán tekintetbe jöhet majd egykor Bencurfalva is, de Majáth- (helyesebben Nógrád) gárdony nem is jöhet számításba, mert az ottani épület SZOT-üdülte- tés céljait szolgálja. Van azonban mindezek előtt is egy fő probléma! Igazi, vérbeli irodalmi munkásság mindnem működik megyénkben cikke nyomán — addig nem fog kialakulhatni, ameddig ismert és kevésbé ismert íróink „légüres-tér’‘-ben kísérelnek meg tevékenységet kifejteni, s teszik ezt legjobb esetben saját örömükre, de mindenkor a ládafia számára! A színész nem színész az üres padsorok számára, az író nem író — ha nincs olvasóközönsége! Már pedig — megyei vonatkozásban — lapunk, a Szabad Nógrád másirányú feladatai, valamint szükreszabott terjedelménél fogva sem alkalmas arra, hogy rendszeresen és nagyobb lélegzetű irodalmi ■írásoknak helyet tudjon biztosítani. Ezért az esetleg feltárható anyagi segítség (Népművelési Osztály!) törekedjen arra, hogy íróink cikkeinek elhelyezését biztosíthassa a megyében megjelenendő, időszakos folyóiratban! A „Palócföld” egyszeri megjelenése és külső formájának is elvetélt esete ne legyen elrettentő példa, sőt adjon kellő tapasztalatot és egyszersmind erőt is ahhoz, hogy a jövőben jobban tudjanak hozzáállni ehhez a kérdéshez az illetékesek még akkor is. ha meggyőződtünk arról, hogy annak idején a Palócföld megjelentetését is a legjobb akarat és igyekezet vezérelte. Összefoglalva: A TTIT-n belüli klubélet és megfelelő időszakosan megjelenő lap, folyóirat automatikusan megvalósítja az áhított írói csoport létrejöttét is. Csak éppen nem szabad tovább is összetett kezekkel ülni... Dr. SZÁLKÁI GÉZA Elkészült r első Iiaz2i bórkarbid-adag a Zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyárban Az ország drótgyártó üzemeiben nélkülözhetetlen húzókövek kifúrásához bórkarbid szükséges, amit drága valutáért külföldről szereztünk be. Ezért a Zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyárban néhány hónappal ezelőtt Szalai János főmérnök, Horváth Dezső főtechnológus és Szabó Gyula, a Salgótarjáni Acélárugyár gyártástervezője kísérletezni kezdett, hogy előállítsa ezt a ritka és értékes anyagot. Sokféle eljárást próbáltak, míg kedden örömmel jelentették, hogy kiolvasztották az első adag hazai bórkarbidot, amely már kitűnően megfelel a húzókövek fúrásához. A kísérletet azonban még nem tekintik befejezettnek. Most elhatározták: tovább tökéletesítik a gyártási technológiát, hogy olyan minőségű bórikarbidot állítsanak elő, amely majd külföldön is elismerést szerez a magyar iparnak. A ná Jól emlékszem rá, csütörtök volt, az autóbusz mégis zsúfolásig megtelt. A vezető hátranézett, s figyelmeztetőül dudált. A kocsi lassan elindult. Az ablakon át szórakozottan néztem az elmaradozó házakat, az utca népét, s a mellettünk elnyúló sárga és zöld szőnyegeit a mezőnek. Észre sem vettem, már Szügybe értünk. Csupán egy utas szállt le s így hamarosan felbrummogott a motor és előrelendült... Mivel odakint nem igen almát látványosság ebben a délközti időben, szemügyre vettem tüzetesebben a velem szemben ülő éltes bácsit. Arcának sajátosan, sárga, cserzett bőre inagáért beszélt. Az arcán húzódó ráncok pedig az aszalóid öregség elmúló idejét jelezték éppen úgy. mint eres, csontos kezei. Tekintetemmel önkénytelenül követtem mozdulatait. Hirtelen elhatározással, de mégis komótos lassúsággal emelte térdre bátyúját és egy zacskót halászott ki abból. Nápolyi volt benne. Egyet kivett, s jóízűen ropogtatta. A fejlett agrotechnika alkalmazása meghozta a gyümölcsét a szécsényi II. Rákóczi Ferenc TSZ-ben is. A vetőmag jó talajelőkészítés után időben került a földbe. A gépek igénybevételéről, sem feledkeztek meg a szécsényiek. Mindez aztán meghozta gyümölcsét. A szövetkezet 14 holdas őszi árpa táblájáról kombájnnal 301 mázsa árpát takarított be, ami 21,5 mázsás átlagtermésnek felel meg. Ha összevetjük ezt az ereő.ményt az elmúlt esztendő 7 mázsás holdanikénti átlagával, nem nehéz megérteni, hogy minden a gépi munka, a heMár tavasztól kezdve így beszéltek a nógrádi egyénileg dolgozó parasztok, amikor elhaladtak a Béke Termelőszövetkezet gabonatáblái mellett: „Nem volt még ilyen termés és községben, mint amilyet ez ad.” És most a cséplésnél aztán kiderült, hogy nem tévedtek. Míg a nógrádi egyénileg dolgozó parasztok búzából 8, rozsból 7. őszi árpából pedig 8,4 mázsás átlagtermést takarítottak be, addig a „Béke“ tagjai búzából 12—13, rozsból 13. őszi árpából pedig 15 mázsás átlagterméssel büszkélkedhetnek. Lesz is szép jövedelme a szövetkezet tagjainak. Már egyre Baráti látogatásra érkeztek augusztus 5-én, Rétságra a Csehszlovák Köztársaság Ipolysági Járási Tanácsának küldöttei. A látogatás célja, az volt, hogy a rétságiak megbeszéljék csehszlovák barátaikkal: hogyan lehet az ipolysági ás rétsági járás tanácsai, termelőszövetkezetei, tömegszervezetei és egyénileg dolgozó parasztjai között szorosabb, baráti kapcsolatot teremteni. A 3 tagú csehszlovák küldöttség tagjai az ipolysági városi tanács VB-elnökhelyette- se — Bartal Károly — általános szakosztályvezetője — Kovács István, — és belügyi szakosztályvezetője, — Ruszin- kő János — voltak. Az elmúlt hónapban 25 pedagógus végezte el Balassagyarmaton az énekoktatói és karvezetői tanfolyamot. Zeke László énekfelügyelő hozzáértő vezetésével két héten át 25 vidéki pedagógus —, akik nem énekszakos nevelők ugyan, de a vidéki általános iskoládban valamennyien éneket tanítanak és az iskolán kívül énekkarokat, kórusokat vezetnek —. tanult szorgalmasan, lelkesedéssel. Elsajátították a vepolyi Elmosolyodtam. De rögtön kinéztem az ablakon. így nem olvashatta le arcomról gondolatomat: huncut apika az unokák nápolyiját dézsmálja. Könnyebb a lelkének, ha egyet elcsenhet. Azonban ahogy lopva figyeltem, láttam: az első után a második, aztán a harmadik szelet is lecsúszott, és mire Te- rénybe értünk, kiürült a zacskó 20 dekányi tartalma! Mint a csalódott gijerek majdnem hangosan mondtam: mind megette! Nem irigyeltem tőle, de azért akaratlanul is összegyűlt számban a nyál, mint régen, amikor tanító apámat megpillantottam az utca végén, országos vásárok napján. Soha nem jött üres kézzel, mindig hozott két szelet nápolyit: egyet anyámnak, a másikat meg nekem. Csütörtökön, vagy máskor hiába lestem hazatérő apám kezét, üres volt. S ha én mégis okvetetlenkedtem, csak eny- nyit mondott: — Hétköznap van fiam. — S botját felakasztotta a fogasra. RÁTZ TIBOR, lyes agrotechnika alkalmazása mellett szól. Tavaszi árpából 9,5 holdout 12,5 mázsás termésátlagot takarított be a Rákóczi TSZ. A háztáji földéken is kombájnnal aratták. Itt tavaszi árpából 15 mázsás termést érték el. A jó terméseredmények a gabonaelőleg osztásra sem ma-> radták hatástalanul, őszi ár- púból a tagak munkaegységenként 1 kilót kapták. Akadt olyan tag, mint Varga János, aki több mint 5 mázsa árpát vitt haza. Meló Mihály Szécsény, többen látják az egyéniek közül is. hogy ők nem képesek annyi jövedelemre szert tenni, mint a tsz-beiek. A minap Laczkovszky András 12 holdas középparaszttai beszélgettem el, a jövedelem alakulásáról. Laczkovszky gazda elmondotta, hogy 5 holdon összesen 36 mázsa gabonája termett. A szövetkezetnek ugyanennyi területen 75. Tehát 39 mázsával termelt többet a szövetkezet, mint ő. Nem nehéz belátni, hogy az egyénileg gazdálkodók Nógrá- don sem tudják már a szövetkezet terméseredményeit felülmúlni. Bubenka László Nógrád A baráti megbeszélésen a két járás vezetői elhatározták, hogy a jövőben rendszeresen kicserélik vezetési módszereiket és tapasztalataikat. Kölcsönösen ismertetik termelőszövetkezeteik eredményeit. Kapcsolatot teremtenek a járások tömegszervezeti, valamint községi tanácsai között is. Reméljük, hogy ezt az augusztus 5-i látogatást mi, rétságiak rövidesen viszonozhatjuk és rendszeressé válik a jövőben a rétsági és ipolysági járás termelőszövetkezeteinek, tanácsainak és tömegszervezeteinek személyes kapcsolata. Paulinyi János, Rétság. zénylési alapelveket, megismertek egy tanévre szóló kó- rúsművet. A magyar népdalcsokrok összeállítása és azok éneklése mellett, elsajátították Kodály, Bárdos és a többi magyar zeneszerző sok-sok művét. De megismerkedtek a Szovjetunió és a többi baráti országok leggyönyörűbb népdalaival, tömegdalaival. A tanfolyam tematikájában legnagyobb anyagot a karvezetés, a zenei írás-olvasás készségének fejlesztése és sok-sok kórúsmű gyakorlati megismerése adta; Mindezeken kívül a rövid két hét alatt megismerkedtek a hallgatók tömegzenei mozgalmunk időszerű kérdéseivel. Megszerették a magyar népzenét, ezt a hatalmas, értékes kincset, amelynek ápolása, az emberekkel való megszerettetése az igazi hazafiság egyik — bár még nem eléggé kiaknázott — területe. Kár, hogy egyenlőre csak 25 községből tudtunk 25 pedagógust a magyar népzene, tömegdal és a karvezetés lelkes művelőjévé képezni. Jó volna, ha megyei népművelési osztály jövőre, a most végzett 25 pedagógus számára, továbbképző tanfolyamot szervezne és újabb 25, vagy 50 község pedagógusa számára tenné lehetővé a mostanihoz hasonló tanfolyam elvégzését, hogy néhány év múlva elmondhassuk: megyénk valamennyi községében van egy pedagógus, aki harcot indított a zenei selejt, a giccs ellen és lelkes hirdetőjévé vált a magyar népzenének. Dubovszky Károly tanár. Nógrádiján is \úb termést ért el a tsz Hasznos baráti találkozó Huszonöt pedagógus ism erkedése az énekoktatással és karvezetéssel