Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)

1955-08-13 / 63. szám

1955. augusztus 13. SZABAD TVOGRAD 5 Igen érdekes és tanulságos résznek ígérkezik a Nemzet­közi Mezőgazdasági Gépkiállí­tás, amelyen — éppenúgy, mint a múltévi kiállításon — számos baráti ország és nyu­gati cég is bemutatja leg­újabb gépeit. Az idei kiállítá­son több mint 150 fajta me­zőgazdasági nagy- és kisgép­pel szerepel a Német Demok­ratikus Köztársaság — fej­lettségéről és ötletességéről nevezetes mezőgazdasági gép­gyártás, a legkiválóbb hallei, berlini, mecklenbungi, fal- kenseei, bernburgi gyárak mutatják majd be itt tökéle­tesített és újszerű gyártmá­nyaikat. Első ízben láthatjuk majd itt —a K. 115-ös és K. 141-es cséplőgépeket, a szász- országi Neustadt mezőgazda- sági gépgyárának büszkesé­geit. Nagy számban hoznak fel az NDK szakemberei 2, 3, 4 és 5 barázdás, újszerű trak­torekéket is a kiállításra, de nagy érdeklődésre, sikerre szá­míthatnak a különböző répa- és szecskavágó, burgonyahá­mozó kisgépek is, amelyek egyrészt könnyen kezelhetők, másrészt igen gazdaságosak. A mezőgazdasági nagy- és kisgépek mellett a Strassfurti Káli Művek újonnan kikísér­letezett műtrágya-sorozatot küld fel a kiállításra, ahol német szakemberek ismertetik a helyes műtrágyakezelést. A gyakorlati ismertetés, bemuta­tás különben az egész kiállí­tásra jellemző, — német és magyar szakemberek, szakve­zetők megismertetik a látoga­tókkal a gépek kezelési mód­ját, megmagyarázzák azok hasznát. Minden remény megvan rá. hogy a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági gépbemutatója — éppen úgy, mint az egész Nemzetközi Me­zőgazdasági Gépkiállítás — számos tapasztalattal, ötlet­tel. maradandó tanulsággal segíti majd a magyar mező- gazdaság dolgozóit, hogy minél gyorsabb és hatékonyabb for­mában fejlesszék mezőgazda­ságunk gépesítését. A szép kultúr ház még nem minden Tapasztalatok Jánosaknán a kultúrház-avatás óta A kultúra új erődje cím- ** mel lapunk május 7-i számában cikket közöltünk a jánosaknai kultúrotthon ava­tásáról. A cikk befejező ré­szében többek között a követ­kezőket írtuk: „A gyönyörű új kultúrott­hon akkor felel meg hivatá­sának. ha legyőzi a kocsmát — amely sajnos ugyanebben az épületben van —, ha nem­csak egy-egy nagyobb ünne­pen, de hétköznap esténként is megtelik művelődni vá­gyó dolgozókkal, akik valóban épülnek, nemesednek az ott­hon falai között. Reméljük, hogy amikor legközelebb Já- nosaknára látogatunk, beszá­molhatunk már az ottani kultúrmunka első jelentős si­kereiről.“ Három hónap telt el azóta. A napokban ellátogattunk Já- nosalknára, hogy megtekint­sük, milyen úton indult el ez a 600 lelkes kis bányatelep a kulturálódás felé, olyan-e az első néhány lépés, amely­re aztán lehet alapozni a jö­vőben. Ügy dolgoztak-e a he­lyi kultúrmunkások, hogy a sokhónapi áldozatos munká­val épült gyönyörű otthon va­lóban erődje legyen a kultú­rának? Bizakodva indultunk útra. Hittünk a jánosaknaiak lelkesedésében, tennivágy ásó­ban. Hittünk, mert láttuk má­jus 1-én, az avatás napján le­írhatatlan örömüket, hallot­tuk őket szép terveikről be­szélni. Bíztunk abban, hogy a kezdeti lelkesedés nem hagy alább és olyan szervezett kul­túráiéiról számolhatunk be olvasóinknak, amely méltó a jánosaknai bányászokhoz. •k Szombat délután van. Né- ^ pes a jánosaknai kül- túrház környéke. Az épület előtti néhány asztalon heves kártyacsaték folynak. Tíz­húszforintosok hevernek az asztalokon, vándorolnak zseb­ről zsebre.-...a könyvtár kong az üres* ségtöl.. ■. „Nagyüzem“ van a tekepá­lyán m. Vagy tízen játszanak, húszan-harmincan meg szur­kolnak nekik. Szép sport a teke... — Van 10 forintom öt fára — szól harsány hangon egy 20 év körüli fiatalember és dobni készül. A szemek fel­csillannak. Egyszerre 4 darab tízforintos hull a padlóra. Ki­o/rcsm: A mezőgazdasági kiállítás egyik érdekessége Martinovnak fogalma sem volt arról, hogy egy ilyen isten- hátamögötti faluban, amelyről a kerületi vezetők teljesen megfeledkeztek, milyen sokféle módon nyomták el a kritikát és félemlítették meg az egy­szerű kolhoztagokat. A köztu­lajdon tékoziói elleni panaszok kivizsgálása hosszú ideig tart (és kérdéses, hogy lelkiismere­tes lesz-e a vizsgálat), s miköz­ben a bírósági eljárás folyik, az elnök, a brigádvezető és a könyvelő úgy elbánik az ille­tővel, hogy élete végéig attól koldul: a legrosszabbul fizetett munkára osztják be, a nyil­vántartást pedig úgy összeza­varják, hogy év végén a mun­kaegységek fele hiányzik és a szegény semmivel sem bizo­nyíthatja, mennyi munkaegy­sége volt a valóságban: vagy valamilyen régi hibáját hány- torgatják fel és pénzbüntetést vetnek ki rá azért a kerékért, amely a múlt évben összetört, amikor a fiatal csikó a gép­kocsitól megbokrosodva az árokba fordította a szekeret. — A mi vezetőink úgy isz­nak, Martinov elvtárs, mintha itt lenne már a végítélet nap­ja — mondták a kolhozparasz­tok. — Érzik, hogy előbb vagy utóbb, de mindenképpen bör­tönbe kerülnek, és félelmükbe itallal hódítják magukat. A kolhozparasztok elmesél­ték, hogy napokon át tartó mulatozás után a kolhozel­nök, a géhás és a brigádveze­tők kótyagos fővel leteleped­nek va’akinek a háza mellett a fűre, s azon tanakodnak, honnan szerezzenek pénzt a további italozáshoz, amelytől — úgy vélték — elmúlna a részegség utáni fejfájás. Egy­szer csak meglátják, hogy egy tehén odamegy a kolhozkazal­hoz és szarvával turkálja a szénát. Itt az ürügy! Behajt­ják a tehenet a brigádudvarba és küldöncöt menesztenek a tehén gazdájához: „Gyerünk csak, Nasztya néni, fizess öt­ven rubelt a szocialista tulaj­don megsértéséért” — és azon nyomban kollektíván elisszák ezt a pénzt. Aztán megint le­ülnek, lesik, nem közeledik-e valakinek a borjúja vagy tehe­ne a kazalhoz. Ha a kolhoztag szalmát kér a kolhozvezetőségtől a háztető javításához, vagy lovat, hogy vásárra mehessen, kérésével ne is próbáljon a brigádveze­tőhöz fordulni fél liter vodka nélkül. Ez már szinte törvény. Nem megvesztegetés ez, csak régi paraszti szokás: borravaló. Borravalót kell adni. ha lábon álló szénát adnak el a kolhoz­tagoknak, ha kijelölik a kony­hakerti parcellákat, ha felvesz­nek valakit a kolhozba, és borravaló jár az elnök újravá­lasztása alkalmából. Markint kétszer választották meg el­nyeri meg? Ki bukja el? Ez itt a kérdés. ... a kultúrotthon társalgó­ja olyan néptelen, akár az éjféli utca ... De hazudnánk, ha azt mon­danánk, hogy az otthon egyik helyisége sem látogatott. Lám a kocsma olyan népszerűség­nek örvend, hogy a mozi el­bújhat mellette. A filmet most például 20—25 ember nézi, a kocsmában 40-en, 50-en elége­detlenkednek amiatt, hogy nincs sör és kifogyott a szó­davíz — pálinkával, meg bor­ral kell beérni. ★ Jánosaknán a kocsma diadal­maskodott a kultúrotthon fe­lett, a kártya legyőzte a köny­vet, a filmet, a hasznos szó­rakozás valamennyi formáját. Szomorú, nagyon szomorú ez. De hát mindenki közönyös lett ezen a mindig hírnevéről, összetartásáról híres bányate- lejen aziránt, ami szép, ami jó és hasznos? Csak a kul­túrhúz megteremtésének pil­lanatáig forrott eggyé, volt egy akaraton a telep népe? Adjuk át a szót a jánosak- naiaknak. Hadd nyilatkozza­nak ők a kultúréletük hely­zetéről. Hadd mondják el, mit tapasztaltak az elmúlt három hónap alatt. Szerintük mi az oka annak, hogy nincs szer­vezett, de még szervezetlen kultúráiét sem a telepen? Papp Gyula üzemi párttag: — Nem vagyok már fiatal, de azért gyakran eljárok a kultúrházba. Szeretném látni, hogy szórakoznak a fiatalok, mivel töltik szabad idejüket. Ám azt tapasztaltam eddig, hogy nem nagyon szívesen járnak ide. A kártya, meg a kocsma körül könnyebb őket megtalálni. De legnagyobb hi­ba az, hogy sem a kultúrott­hon, sem a helyi pártszer ^e- zet vezetősége nem igen tö­rődik itt semmivel. Forgó Sándor DISZ-tag: —■ Mi, fiatalok nagyon örül­tünk, amikor ilyen szép kul- túrotthont kapott a telep. Gondoltuk, munka után itt kellemesen szórakozhatunk. Sajnos, nem így lett. A szép otthonban nincs lehetőség a szórakozásra. A fiatalok így gyakran a kocsmát választ­ják időtöltésre. És a legszo­morúbb az, hogy senki sem vállalkozik arra a vezetők közül, hogy változtasson ezen nőknek, és mindkét alkalom­mal, a gyűlés berekesztése után, a könyvelőnek iadták meg a szót, aki tömött pénz­tárcából nyíltan adott tíz ru­belt minden szavazásra jogo­sult kolhoztagnak, aki Markin­ra szavazott, hogy ihassék két deci vodkát. Martinov nem akart hinni a fülének. Mardosó szégyenér­zett kínozta, "mélységesen át- érezte súlyos műnél a kolhoz­parasztok előtt. Miért nem kaptunk „figyelmeztetést” a kolhozból?..; Mi magunk vagyunk a hibásak, hogy el­vettük a kolhozparaszt kedvét még attól is, hogy panaszt te­gyen valahol. A kerületi párt- bizottság instruktorai nem egy­szer voltak itt, de nyilván nem törődtek egyébbel, csak a párt­gyűlések jegyzőkönyveinek megszövegezésével. A „Harc’’-ban tizenkét párt­tag volt, a pártszervezet tehát nem kicsi. A titkár, Mogutnij elvtárs, a tűzoltóság parancs­noka, nem tudott erélyesen harcolni az iszákosság ellen, hiszen maga sem volt mentes ettől a bűntől. Egy szép vasár­napon végigkocsizott homok­futóján a falun, betért egy özvegy házába, s miközben ott iddogált, suhancok lecsavarták a tengely végéről az anyacsa­vart; menet közben aztán ki­esett a kocsi kereke. Az elnök, az állapoton, hogy lehetőséget biztosítson a szórakozásra és kezébe vegye á fiatalság ne­velését. Pedig, ha az időseb­bek néha elbeszélgetnének a fiataloklMl... Czikora Miklós így nyilat­kozik: — Nemrégen jöttem haza a honvédségtől. Örömmel lát­tam, hogy itthon új kultúrhá- zat építenek. Én is bekapcso­lódtam a munkába és elhatá­roztam, hogy segítek majd egy olyan kultúrélet kialakí­tásában, amilyen még nem volt ezen a telepen és ame­lyik méltó lesz Jánosakna bá­nyászaihoz. De ahogy teltek a napok, a kultúrotthonavatás óta úgy ment el a kedvem a munkától. Hiába igyekeztem, nem segített senki. A kultúr­otthon vezetősége beérte az­zal, hogy megválasztották őket. A pártszervezet még annyit sem tesz. A sok-sok nyilatkozatból — amelyek közül helyszűke miatt, csak a fenti hármat közöljük — tiszta képet kap­tunk Jánosakna kultúréleté- ről. A kultúrotthon vezetősé­ge nem dolgozik. Elégedett annak tudatával, hogy ők hi­vatottak irányítani a telep kultúrmunkáját. Egyikük-má- sikuk még azt sem tudja, mit kellene végeznie, milyen tiszt­sége van a vezetőségben. zekután az eredményen nem is csodálkozhatunk. Hisz ki irányítsa a kultúr- munkát, ki nevelje a fiatalo- kat, ki figyelmeztesse őket, hogy kártya, helyett inkább könyvet végyenek a kezükbe? De örvendetes jelenség, hogy valamennyi nyilatkozatból ki­érződött: a jánosaknaiak tud­ják már mi a teendő, meglát­ták már azt a hibát, amely eddig' gátolta a szervezett kul­túrélet kialakulását. Tudják, hogy újjá kell választani a kultúrotthon vezetőségét, tag­jait fiatalokkal kell felfrissí­teni. Tudják azt is, hogy en­nek is van feltétele: egy ak­tív, jól dolgozó pártvezetőség létrehozása. Mert anélkül nem dolgozhat jól sem a kultúrott­hon vezetősége és nem végez­het jó munkát a DlSZ-szer- vezet sem. Mindenesetre befejezésül szűrjük le a jánosaknai példa tanulságát: a' szép kultúrház még nem minden. Az még egymagában nem jelent szer­vezett kultúréletet. Kiss Gy. János Markin és a gazdaság vezetője, Sarapov, 1947-es párttagok vol­tak. De miért is léptek a párt­ba? Talán csak azért, hogy az „aktívába” kerülhessenek és vezető pozíciót kapjanak? Mogutnij a kerületi ügyész­re panaszkodott: — Megpróbáltam, hogy egyi- ket-másikat rendre tanítsam, Martinov elvtárs. Átadtam az ügyet az ügyésznek. Sarapov például hatezer rubelt sikkasz­tott, nem számítva azt a pénzt, amelyet az előírt összegen fe­lül erre-arra költött. De az ügyész azt mondta: „Nem in­díthatok ellene eljárást, amíg nem zárták ki a pártból. Ez előírás. Zárják ki előbb, aztán majd elítéljük.” De hogyan zárjuk ki? Alapozza meg az ügyész a vádat! Mutassa ki, milyen törvényt sértett meg, hogy még a legjobb puszi-paj­tása se merjen kiállni a védel­mében! így vitatkozunk, al­kudozunk egymással. Én azt mondom: indítsa meg előbb az eljárást ellene az ügyész, ak­kor kizárjuk; az ügyész meg azt hajtogatja: „Előbb zárjá­tok ki, aztán majd elbánok én vele.’’ Valahogy nincs ez ná­lunk rendjén, Martinov elv­társ. Ha pártonkívüli követett volna el ilyen bűnt, már régen elítélték volna. Ha párttagról van szó, akkor csűrj ük-csavar­juk a dolgot, azt nézzük, ho­gyan mászhatna ki a csává­ból. Ezeket a bűnöket pedig sehogy sem lehet megbocsá­tani. (Folytatjuk) Hírek ____ ^ Az egyik megálla másik nem % Augusztus 5-én négyen vár­tunk a salgótarjáni külső pá­lyaudvari megállónál. Vala­mennyiünknek sürgős és fontos dolga volt. Fel is tűnt az autó­busz, azonban anélkül, hogy lassított volna, elrohant. Elő­ször csodálkozva néztünk egy­másra, de azután cselekednünk kellett, mert utunk halasztha­tatlan volt. A mentőállomásról felhívtuk a MÁVAUT főnöksé­get és magyarázatot kértünk a szokatlan jelenségre. A válasz ez volt: Az autóbusznak meg kellett volna állnia, nem tudják, miért rohant el szabálytalanul. Felkerestük a MÁVAUT Iro­dát, ahol megtudtuk, hogy a GM—433. rendszámú autóbusz volt, gépkocsivezetője Végh K., kalauza pedig Jaskó. Mindket­ten a budapesti 16. sz. Autó- közlekedési Vállalat alkalma­zottjai. Mondanom sem kell, hogy milyen bosszúságot és milyen utánjárást jelentett valameny- nyiüriknek, hogy rendeltetési helyünkre, ha késve is, de megérkeztünk. A történet teljességéhez még csak annyit, hogy másnap es­te, szintén a budapesti autó* busszal utaztam haza. Zagyva- pálfalva után, a biztonság kedvéért megkérdeztem a ka­lauztól: — Megáll az autóbusz Sal­gótarján Külső-pályaudvarnál? — Természetes — volt a vá­lasz — hiszen rendes megálló* hely. Miért nem történhetett így előző nap reggel? Megtudtuk azt is a forgalmistáktól, hogy nem az első eset ez, hasonló panasszal már máslkor is for* dúltak hozzá. M. J. Befejezte hathetes salgótarjáni vendégszereplését a debreceni Csokonai Színház Június végén hathetes ven­dégszereplésre jött Salgótarján, ba a debreceni Csokonai Szín­ház. Ez alatt az idő alatt Sal­gótarjánban és a környező bá­nyászközségekben 74 előadást tartottak. A vendégszereplő színház együttesei Kálmán Im­re Csárdáskirálynőjét, Karinthy Frigyes átdolgozott bohózatát: a Nagy ékszerészt, Shakespeare Sok hűhó semmiért című da­rabját, Bródy Sándor Tanító­nőjét és Puccini Pillangókis­asszony című operáját mutat­ták be, több mint 23 000 nóg­rádi dolgozó előtt. 8 MÄZSA BÜZÄT KAPTAK egy munkaegységre előlegként a varsányi Dózsa TSZ tagjai. Egy-egy tag átlag 20 mázsa búzát vitt haza. A varsányiak úgy számítják, hogy ebben a gazdasági évben az egy mun­kaegység értéke eléri az 50 forintot. MEGINDUL a gyors- és gép­író iskola délutáni tagozata szeptember 1-ével. A tanfo­lyam 10 hónapos. A felvételi feltételekről részletes tájékoz­tatást ad a Salgótarjáni Köz- gazdasági Technikum (Bem ut­ca 2.) naponként délelőtt 9 és 12 óra között. 44 FÉRŐHELYES BÖLCSÖ­DÉ épül Kisterenyén 830 000 forintos beruházással. 92 000 FORINTOS BERU- HÁZASSAL rendelő intézet épül Pásztón. A HONTI GYŐZELEM TSZ vezet a balassagyarmati járás termelőszövetkezeteinek be­gyűjtési versenyében. A hon- tiak kenyérgabonából 100, takarmánygabona beszolgál- tatási kötelezettségüket pedig 50 százalékra teljesítették. Élenjárnak a másodvetésben is. Eddig 30 hold másodvetést végeztek. Az „ÉLET HÍDJA“ című magyar filmet szeptember ele­jén kezdik forgatni. A Háy Gyula színművéből készült fil­met Keleti Márton rendezi. FÖLDMŰVESSZÖVETKEZE* TI fiókboltot kapnak augusztus 20-án Varsány község lakói. 27 MÁZSA TAVASZI ÁR­PÁT termelt egy hold kísérleti parcellán a pásztói állami gaz­daság. 30 hold területen pedig 17,5 mázsa holdankénti átlag­termést ért el. 396 VAGON GABONÁT CSÉPELT el eddig az érsek­vadkerti gépállomás. Tervének mintegy 25 százalékát. A DOLGOZÓK KÖZÉPIS­KOLÁIBAN — az ipari tech­nikumot kivéve — a felvételi vizsgákat augusztus utolsó és szeptember első hetében, a ja­vító, különbözeti, pótló vizs­gákat pedig szeptember 6-tól 9-ig tartják. Beiratkozás: szep­tember 12—13. Az első tanítási nap szeptember 15. AZ ÜNNEPI VASAK HÍREI 18 MIILIÓ FORINT ÉR­TÉKBEN hoznak fel árut a különböző vállalatok a kétna­pos ünnepi vásárra. A múlt évihez képest 20 százalékkal nagyobb árukészlet áll nagy választékban a dolgozók ren­delkezésére. ★ MINDKÉT NAPON mező- gazdasági kiállítás lesz, a kör­nyező állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek és egyéni­leg dolgozó parasztok termé­nyeiből, állataiból. ★ RUHABEMUTATÓ LESZ a vásár napjain a megyei válla­latok, a KTSZ-ek és a Salgó­tarjáni Kézműipari Vállalat részvételével. A divatos, vál­tozatos férfi-, női és gyermek- ruházati cikkek a helyszínen megvásárolhatók. ★ ÁLLATVÁSÁR lesz 20-án a salgótarjáni Vásár téren. A DÉLUTÁNI SPORTMŰ­SOR kiemelkedő száma a 20-án 14 órakor tartott ejtőer­nyős ugrás, műrepülés, model­lező bemutató a városi tanács feletti hegyen. ¥ KÜLÖN NÉPVISELETI pa­vilon áll Buják, Kazár, Örha- lom. és Dej tár rendelkezésére* ★ KÜLÖN AUTÓBUSZ- ÉS VONATJÁRATOKAT indít a MÁVAUT és a MÁV a vásári nagy forgalom lebonyolítására; A vonattal utazók 50, az autó­buszon érkezők 25 százalékos kedvezményben részesülnek 100 km-es körzetben. ★ NÍVÓS KIÁLLÍTÁST ren­dez az Acélárugyár, Tűzhely­gyár és Üveggyár legkiválóbb termékeiből. A Szénbányászati Tröszt bemutatja pavilonjában a szénbányászat eddigi fejl£ dósét. Gorkij: Az ifjúsági és gyermekirodalomról A DISZ II. kongresszusán, de azóta is gyakran esik szó arról: fiatal írók alkossanak minél több művet az ifjúság­nak. Vajon ez felesleges erőfeszí­tés? Nem. Fiatal íróinkban van erő és bátorság, csak ez ma­gában még nem elég. Masuk alá kell gyűrni az ifjúsági irodalom lebecsülését, tisztán kell látniok. mit. miért és hogyan kell írniok, ha a felnövekvő nemzedéknek akar­nak a nevelői lenni. Erre kap feleletet az olvasó, ha kézbe veszi Gorkij gyűjte­ményes kötetét: „Az ifjúsági és gyermekirodalom’’-ról. Az Ifjúsági Könyvkiadó e kötettel fiatal íróink kezébe biztos iránytűt adott Olvas­sátok! R; T,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom