Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)
1955-08-13 / 63. szám
Nem mai szövetkezet a varsányi Dózsa. Tagjai sok viharos esztendőt megértek már, de pergessük csak vissza az idő kerekét, mondjuk el röviden a Dózsa történetét. 1948-at mutatott akkor a naptár.;: Kiss Vince, Szita István, Tóth Ferenc, Cele János és még 6 varsányi kisparaszt 70 holdon látott munkához. Mint ahogy mondani szokás, amolyan engedélynélküli „vad" szövetkezet volt ez. Működési engedély nélkül dolgoztak. Mert akkor még 100 hold föld kellett ahhoz, hogy engedélyhez jusson egy szövetkezet. Ám a varsányiakat ez nem rettentette vissza a közös munkától. „Együtt dolgozunk mi engedély nélkül is’1 — cát, krumplit az utolsó szemig, az első közösen szerzett pénzt, az utolsó fillérig. Harc, a szó szoros értelmében harc volt ez akkor 49-ben. A szövetkezet létéért, jövőjéért küzdöttek, akik küzdöttek, akik például nem engedték Fábián Sándornak, Tóth Istvánnak, meg a többieknek elherdálni a közös vagyont, megenni ma a holnapot. így kezdődött 1949 nyarán a Dózsában az élet. De az esztendő végére a belső viharok teljesen elültek. A szövetkezet kommunistái rendet, fegyelmet, egyetértést teremtettek a tagok között. És a jól szervezett kollektív munka eredménye már a 49-es zárszámadáskor is megmutatta a nagyüzem adott földjeit betagosították a szövetkezetnek. így a tsz földterülete 480 hold lett. Ezt a mennyiségű földet nem voltak képesek megművelni. A munkaerőhiány következménye természetesen a rendkívül alacsony termésátlag lett. Óriási mértékben romlott a munkafegyelem. Gyakran meglopták a tagok a közös vagyont. Nagy divat volt ezidő- ben a munkaegység csalás. Egyre süllyedt a tagok élet- színvonala, sokkal rosszabbul éltek, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Nem volt titok senki előtt Varsányban, hogy a tsz tagjai egy bögre rántottlevessel, meg két-három krumplilaskával mentek ki a mezőre kapálni. Többre nem futotta. És ha gyerek is volt a háznál, a laskát neki kellett Bárány István a szövetkezet ko csiján épp most szállítja lakására az előlegként kapott 21 mázsa búzát. mondogatták. És dolgoztak; Nem volt könnyű azzal a néhány rossz ekével, meg tehénnel nekiállni a földnek. De nekiálltak. A Zsunypusztai Gépállomás gépekkel segítette őket. Á kívülállók úgy tekintettek akkoriban a szövetkezetre, meg a tagjaira, mint valami csodabogárra. Nem tudták megérteni, hogy mi értelme van a szövetkezésnek, meg, hogy hogyan akadhat olyan gazda, aki lemond a jószágáról, ekéjéről, meg a többi felszereléséről és a közösbe adja azt. Lenézték 48-ban a varsányiak a szövetkezetei. De lehetett-e csodálkozni ezen? Hisz mit tudott még akkor felmutatni az a 10 ember; 1949-ben 19 családra szaporodott a „vad” szövetkezet létszáma. De ezzel már a földterület mennyisége is nőtt, megütötte az engedélyre szükséges mértéket. Ekkor aztán megkapták a működési engedélyt. Hivatalosan is megalakult Varsányban a termelő- szövetkezet. Á Dózsa nevet adták neki és tagjai azonnal hozzáláttak a tagosításhoz. 160 holdat tagosítottak be. És ezzel egyidőleg kezdődött meg a belső harc a Dózsában. Mert itt sem akart valameny- nyi tag egyet. Mint minden kezdő tsz-ben, itt is akadtak, akik fel akarták osztani az első közösen termelt kukorifölényét: egy munkaegység 38 forintot ért akkor. Az egyéniek véleménye kezdett megváltozni a szövetkezetről. A termés betakarítása idején, már nem lehetett figyelmen kívül hagyni a szövetkezet terméseredményeit. Aztán jött az 50—51 és 52-es esztendő. A korábban oly rohamosan fejlődő szövetkezet évről évre kevesebbet tudott felmutatni. Bár 52-ben 32 család 72 taggal dolgozott a tsz- ben, az eredmények mégis messze elmaradtak az előzőektől. E három év alatt ugyanis a régi jó kádereket kiemelték a Dózsa soraiból, így ment el az alapító Szita István, Kiss Vince, Bárány József, Tóth Pál, Petrovics István és még 6 olyan tag, akik a gerincét alkották a szövetkezetnek. Akik megalapították, vezették, akik bármikor meghiúsították az ellenség mesterkedéseit. Ezek az emberek váltak meg a szövetkezettől. A kulákok, a szövetkezet esküdt ellenségei, azonnal kaptak az alkalmon. Azt hí- resztelték a tagok között, hogy „becsaptak benneteket az alapító elvtársak, bevittek titeket a szövetkezetbe, most meg otthagytak benneteket. Lépjetek ki ti is, ha nem akartok éhenveszni". Minderre tetőzésül jött az újabb tagosítás. A kulákok leadni; A szülő pedig az egy bögre rántottlevessel dolgozott reggeltől estig; 1952-ben 17 forintot ért eg; munkaegység a varsányi Di zsában. újra megkezdték a szövetkezet talpraállítását. Köteteket lehetne írni arról, hogyan fejlődött hétről hétre, hónapról hónapra az állatállomány, hogyan lett a szégyelni- való tehenészet néhány hónap alatt a tsz büszkesége, hogyan változott meg napról napra a tagok munkához való viszonya, fegyelme, élete. Azt a varsányi egyénileg dolgozók is tudják, hogy csak úgy lesz jobb az életük, nagyobb a jövedelmük, ha többet termelnek és olcsóbban termelnek, de még sokan, nagyon sokan nem látják — vagy inkább nem akarják látni — hogy szorgalmuk a termelésben szerzett tudásuk, tapasztalatuk elsősorban a szövetkezetben Petrovics István háztáji gazdaságában: 1 anyakoca és 8 malac. Mi sem bizonyítja jobban a hatalmas fejlődést, mint az egy munkaegységre eső jövedelem alakulása. 1953- ban még 17 forintot, 54- ben viszont 50 forintot ért egy munkaegység. És mindez a szövetkezet kommunistáinak érdeme. Az ő harcos kiállásuk eredménye az, hogy a szövetkezet tagjai a három laskától eljutottak a telt kamráig. Az ő érdemük, hogy Varsányban is bebizonyosodott a nagyüzemi gazdálkodás fölénye, íme, beszéljenek a számok. 32 anyakocája. 80 malaca, és 7 süldője van a Dózsának. 16 tehénből áll a megyeszerte híres tehenészetük. 17 növendékmarhával, és 5 pár lóval rendelkeznek. Van villanydarálójuk és motorfűrészük. Az indulástól a máig, a semmitől az egy háztáji tehénig, a nyolc-tíz háztáji sertésig, a majd minden tsz-tag házában megtalálható rádióig, kerékpárig. a 15, 20. 25 mázsa előlegként kapott búzáig, a 2000— Holdanként 30 mázsát ígér a szövetkezet heterózis kukoricája. Kelecsényi János nyújtott karral sem éri el a tetejét. A szövetkezet sajátnevelésű üszői: Az Í953. évi júniusi „zivatar’1 Varsányt sem kerülte ki. Nagy Imre beszéde után csak 14 család maradt a Dózsában, így a föld nagyrészét le kellett adni. 196 holdat hagytak meg. 1953 őszén aztán kezdődött minden élőiről. Alaposan megtisztult a szövetkezet. Azok a tagok, akik bent maradtak, görcsösen ragaszkodtak a közös gazdálkodáshoz. Tűzbe mentek volna a szövetkezetért, mert hittek, bíztak benne. Ekkor hazaérkeztek a „kiemelt“ káderek. Épp a legjobbkor. Decemberben Szita István és Kiss Vince is hazatért, összefogtak a dózsabeli kommunisták és 2500 forint pénzelőlegig való eljutás mindazt bizonyítja, hogy a felemelkedés útja a gazdálkodás szövetkezéses formája. A 12 mázsás búza, a 14 mázsa 37 kilós őszi árpa termésátlag, a magasra nőtt, sötétzöld levelű. 2—3 csövet nevelő kukorica- tábla, a burgonyatábla, cukorrépa, a zöldségfélék várható terméseredményei mind azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi szövetkezeti gazdaságban a termelés növelésének nincsenek határai, míg a kisparaszti egyéni gazdaságban nagyon is vannak. hasznosítható. Jaszik Sándor középparaszt nagyon jó gazda, ezt mindenki elismeri — érti a földművelés módját, szorgalma, akarata, dologszeretete, hozzáértése mind meg van és mégis a legjobb minőségű földben sem tudott annyit termelni ebben az évben már. mint a termelőszövetkezet. És ez az arány a következő években mint az. aki benne él, benne dolgozik. A tsz-tagok pedig arra hivatkoznak, hogy nincs idejük — a munka az első. Természetes, hogy a munka az első. azt kell először elvégezni, de hogy a munka után egv-két órát ne szentelhetnének ilyen elbeszélgetésre. azt már nem hisszük el. Más itt az ok. A tsz párttitkára, Petrovics elvtárs ezt mondta szóról szóra: Azért félnek a tagok, egyénieket bevonni a szövetkezetbe, mert nem akarnak odajutni, ahová 53-ban jutottak. Ezek a szövetkezeti tagok elfelejtik, hogy .nőst már egészen mások a körülmények, mint 1953-ban és hogy a szövetkezet ezutáni gyors fejlődése éppen a földterületnek és a tagság számának növekedésétől is függ. (A pártszervezetnek éppen ennek a megmagyarázása lenne a feladata.) Ebből a bezárkózottságból ered azután az egyéniek sok helytelen nézete a „nem alkalmatlankodunk nekik” és ehhez hasonló. Ebből ered. hogy sokan ma is úgy látják a tsz-t, mint a legnehezebb napokban 1952—53-ban. Ezért kap egyre nagyobb teret az alaptalan szóbeszéd. az ellenség szava. A termelőszövetkezet tagjainak el kell tekinteniök az őket ért sok sértéstől és éppen azzal keli mindezt nevetségessé tenni, hogy bebizonyítják azok képtelenségét, hazugságát. Nem nehéz ezt megtenni, közösségbe szokott, öntudatos embereknek, csak éppen akarat kell hozzá. f holdon Ity BC/Zf) U'fcf Am, még nagyobb és egyre nagyobb lesz. Miért húzódik hát ettől az egyedül helyes úttól — a közös gazdálkodástól? Van már ennek az útnak több új vállalója. Azok egy része, akik 53 nyarán kiléptek a szövetkezetből, ma már kérte, hogy vegyék vissza a szövetkezetbe. Közöttük van idős Kelecsényi István, Pusztai János, Pusztai Albert. Horváth Antalné és ősszel már a szövetkezetben fog dolgozni Szép Károlyné. Szita János csúcsa, Hanzel Jánosné, Lehoczki Mária is. Mégis azt kell mondanunk, hogy Varsányban az emberek meggyőzésében nem járnak az élen, de még a második, vagy a harmadik helyen sem. Miért? — nincsenek érvek, napnál fényesebb bizonyítékok talán? Érthetetlennek tűnik ez a helyzet, de nagyon is világos okai vannak, nagyon sok. de — egy kis akarattal — könnyen megszüntethető oka van. Ne keressük másban, mint a tsz-tagok és az egyéniek egy- másközötti viszonyában, a tsz- tagok és az egyéniek egyáltalán nem helyes gondolkozásában. Az osztályellenség, a talaj átvesztett kulákság ellenagi- tációjában. A pártbizottságokban, a tanácsokban. az üzemekben dolgozó népnevelők vasárnapról vasárnapra ellátogatnak a községbe. elmondják a tsz eredményeit. Az egyéniek bólint- gatnak. elismerik, hogy az igazság a tsz mellett van, de mindig marad egy ki nem mondott szó. Az egyéniek azt várják, hogy a tsz-tagok beszélgessenek el velük — s ez nagyon helyes. Ki tud elevenebben, meggyőzőbben érvelni a szövetkezet mellett, ÍZ 9 rt'iq /lm. Gondoljanak arra a tsz-tagok, hogy valamikor ők is másképp vélekedtek. Ök is féltek a szövetkezettől és bizony az ő meggyőzésük sem ment köny- nyen. Beszéljenek az egyéniekkel, mondják el, hogy jövőre már 10 hold öntözéses kertészetük lesz, azt, hogy a tsz-ben szerzett jövedelméből építette ifj. Kelecsényi István szoba-konyha- kamrás új lakását. Elbeszélgettünk több új belépővel. A beszélgetés során tapasztaltuk. hogy az ő meggyőzésük sem volt elég alapos. A tanácselnök úgy Íratta alá a begyűjtési nyilatkozatot Szép Károlynéval, hogy ez jóformán azt sem tudta, mit ír alá. Pedig. mennyi sok érvet, bizonyítékot lehetett volna elmondani az ő esetében. Szépnét a nyilatkozat aláírása után győzték meg lépése helyességéről és ma már nyíltan áll a szövetkezet mellett és visszavág azoknak, akik a tsz-t ócsárolják. Ezt azért mondtuk el, hogy a felületes meggyőzéssel nem megyünk sokra, sőt alapot adunk az ellenség olyan hangoztatásának. hogy az önkéntesség látszat csupán. Mindenkit meg akarunk győzni a szövetkezeti út helyességéről, de kényszeríteni senkit sem akarunk és senkit sem fogunk. „Belépünk a tsz-be. csak rendelje el a kormány, tegye kötelezővé ...“ — mondják sokan. akik az ellenség szavára hallgatnak. A kormány soha sem teszi kötelezővé a szövetkezetbe való lépést. Rájön arra előbb utóbb mindenki, hiszen különbséget vonni olyanban, ahol óriási a különbség nem nehéz dolog. K—T Foto: Angyal
