Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)
1955-07-30 / 59. szám
2 SZABAD XOÍiRÍD 1955. július 30. A termelés pártellenőrzése az Acélárugyár huzalmű-üzemében PártépItes __________-fr Foglalkozzunk alaposan és tervszerűbben a tagjelölt-felvétellel A KV 1955. április 27-én megjelent határozata óta a megyei párt VB, járási, városi és a közbeeső PB-ok, de a pártszervezetek is komoly erőfesztítéseket tettek, hogy felszámolják a tag-, tagjelöltfelvételi munkában mutatkozó hiányosságokat. A járási és városi pártbizottságok to. vet dolgoztak ki e fontos pártépítő munkára. Az alapszervezeti taggyűléseken is jelentőségének megfelelően foglalkoztak vele. Mind a beszámolók, mind a hozzászólások elmondották a tagjelöltfelvételi munkában mutatkozó hibák okait: a jobboldali nézetekből táplálkozó, a párt számszerű növelésének és a minőség javításának lebecsülését, a nehézipar jelentőségének lebecsülését és a nagyüzemi dolgozók felvételének számszerű csökkentését, a kispolgároknak a pártba való beáramlását, s azt, hogy egyes pártvezetőségek a „nincs kit felvenni“ nézet alapján, elhanyagolták a becsületes dolgozók pártba való felvételét, nem folytattak ilyen irányú nevelőmunkát, csak a jelentkezőket vették fel, ezek legtöbbje nem nagyüzemi munkás volt, és ez nagyban kihatott a párttagság jelenlegi szociális összetételére. A munka megjavítása érdekében megyénkben mintegy 25—30 alapszervezetnél a pártvezetöség kidolgozta és jóváhagyás végett a taggyűlés elé terjesztette azt a tervet, amely a jövőben meghatározza a tag- és tagjelöltfelvételi munkában a feladatokat. Konkrétan megjelölik, hogy az elkövetkezendő félévben kikkel akarnak foglalkozni — akik a tag- jelöltfel vételnél számításba jöhetnek — és kik felelősek azok neveléséért. A pártvezetőség tagjain kívül, a legfejlettebb pártáktí- vákat s a gazdasági vezetőket is bevonják a munkába. A párttagságra való nevelés egyik igen jó módszerét alkalmazzák a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság, a tűzhelygyári és ceredi pártszervezeteknél, ahol a legbecsületesebb pártonkívüli dolgozókat bevonják a pártoktatás valamelyik formájába. Alapszervezeteink a tag- és tagjelöltfelvételi munkában, a KV áprilisi határozatának megjelenése óta értek el eredményeket. Júniusban 108, júliusban 178 tagjelöltfelvételi kérelmet hagytak jóvá a városi és járási pártbizottságok. De javulás mutatkozik a párttagok összetételében is az elmúlt hónapokhoz viszonyítva. A salgótarjáni járásban júniusban a felvett 30 tagjelölt közül 19, s júliusban már 49 tagjelölt közül 37 volt üzemi munkás. Júliusban valamennyi bányász pártszervezetnél történt tagjelöltfelvétel, míg az elmúlt hónapokban csak elvétve akadt egy-egy. Javult a tsz-tagok, állami gazdaságban dolgozók és az értelmiségiek felvétele is. Míg az elmúlt évben csak 18-at, addig ez év június és júliusában 28 tsz-tagot vettünk fel tagjelöltnek. Ugyanakkor 10 műszaki és 7 más értelmiségi felvételével szemben a már említett két hónapban 7 műszaki és 21 értelmiségi dolgozó felvételét hagyták jóvá pártbizottságaink. A felvett értelmiségiek döntő többsége pedagógus. Megsokszorozódott aDISZ- bizottságok által javasoltak száma is. A június és július hónapban javaslatok alapján mintegy 80—85 tagjelöltfelvétel történt. Ez szoros kapcsolatban van a DISZ- szervezetek munkájának javulásával és azzal, hogy március 15-től július 1-ig pártszervezeteink 30 DISZ-titkárt vettek fel tagjelöltnek. A tagjelöltfelvételi munkában mutatkozó kezdeti eredmények ellenére, még mindig jelentős hibák vannak, amelyek akadályozzák a KV áprilisi határozatának következetes végrehajtását. A felvett tagjelöltek Ssz- szetétele, még az utolsó két hónapban sem alakult a KV határozatának megfelelően. Kevés az üzemi munkások felvétele. Megyénk területén a felvett tagjelöltek legalább 65—70 százalékának üzemi munkásnak kellene lenni, hogy javítani tudjuk a párttagság egészének összetételét és hogy hozzájáruljunk az országos jó átlag kialakulásához. Az országban kevés ilyen ipari megye van, mint Nógrád, ezért nekünk — és a többi ipari megyéknek — úgy kell dolgoznunk, hogy ellensúlyozni tudjuk a többségben lévő mezőgazdasági jellegű megyék tagjelöltfelvételét, s a marxista-leninista elvek alapján biztosítani tudjuk a párttagság helyes összetételét. Az utóbbi két hónapban azonban a számszerű emelkedés ellenére sem tudtunk ezen a területen jelentősen előrehaladni. Az üzemi munkások aránya a júniusi hónapban 35,1 százalék volt, melyhez nagyban hozzájárult, hogy a salgótarjáni járási pártbizottság e hónapban csak 5 tagjelöltet vett fel, de ezek közül is csak egy volt üzemi munkás. A júliusi számok már jobban alakultak, mert a felvett tagjelölteknek 55,6 százaléka üzemi munkásokból adódott, de nem megfelelő az arány a mezőgazdasági járások felvételében. A tagjelöltfelvételi munka számszerű és minőségi javítását az is akadályozza, hogy alapszervezeteink miSg nem elég tervszerűen foglalkoznak a tagjelöltfelvétellel, nem elég céltudatos a munkájuk. Hiányos a járási és a városi pártbizottságok segítő és ellenőrző munkája. Ennek következtében pártszervezeteink egyrészénél még csak most kezdik számbavenni azokat a jól dolgozó pártonkívülieket, akik már kiérdemelték pártunk tagjelöltségét. így van ez Mizserfán, a salgótarjáni pártbizottságnál, a Zagyva- pálfalvi Bányagépgyárban és még egy egész sor pártszervezetnél. Hiányosság még — ez leginkább a Tűzhelygyárban tapasztalható —, hogy a pártszervezetek többségében csak a pártvezetőség két-há- rom tagja foglalkozik a pár- tonkívüliekkel. Ez helytelen. A pártvezetőségnek mozgósítani kell e munkára a kommunista vezetőket, a pártcsoportok tagjait, hogy ez minél szélesebbkörű legyen. A tagjelöltfelvételi munka további javítása megköveteli, hogy a párt politikájával ellentétes jobboldali nézetek ellen még következetesebben vegyük fel a harcot — leplezzük le azokat. A pártszervezetek induljanak harcba a KV áprilisi határozatának megvalósításáért, adjanak pártmegbízatásokat azoknak a pártonkívüliefcnek, akik már megérettek a tagjelöltségre, neveljék azokat. E határozat végrehajtásánál első és alapvető követelmény, hogy a havi taggyűlések — amelyeken a tagjelöltek ügyét is tárgyalják —• határozatképesek legyenek. Először is a nagyüzemi munkásokat vegyük fel a párt soraiba, akik majd erősítik a proletariátus nézetét, s keményen fellépnek a kispolgári elemekkel szemben. E feladat megoldásában legtöbb tennivalója a salgótarjáni járási és városi pártbizottságnak van. De a többi járásoknak sem mindegy, hogy kit és milyen területről vesznek fel — főként a termelőmunkából kell erősíteni pártunkat. Csak így tudjuk a helyes arányokat megteremteni. Pártunk összetételének jelenlegi alakulása sok helyen helytelen nézeteket váltott ki. Azt mondogatják, mivel kevés a nagyüzemi dolgozók részaránya, növelni kell az ipari munkások és csökkenteni a más területen dolgozók felvételét. A valóságban nem a mezőgazdasági és más területen dolgozók felvételét kell csökkenteni (arra kell törekedni, hogy minél több kombájnvezető, traktoros, dolgozó paraszt és dolgozó parasztasszony kerüljön pártunk soraiba), hanem az ipari üzemek pártvezetőségei, párt- bizottságai szorgalmazzák jobban a tag- és tagjelöltfelvételt. A lehetőségek megvannak. Sok olyan pártonkívüli van, akinek már a pártban lenne a helye. A tag- és tagjelöltfelvételi munka megjavításának másik előfeltétele, a régi tagjelöltek ügyének mielőbbi elintézése. Még mindig sok az egy évnél idősebb tagjelölt. Ez főként abból adódik, hogy csak egy év eltelte után foglalkoznak pártszervezeteink a tagjelöltekkel, s ez a létszám napról napra nő. A jövőben pártszervezeteink, pártbizottságaink már 6, legrosszabb esetben 8 hónap eltelte után tartsák kötelességüknek foglalkozni a tagjelöltekkel. A szervezeti szabályzatot itt is be kell tartani; Kökényes! Béla A pártszerveknek és a pártalapszervezeteknek nemcsak joguk, hanem kötelességük is, hogy a párttagok és a pártonkívüli dolgozók segítségével figyelemmel kísérjék, ellenőrizzék a termelés alakulását. A termelés pártellenőrzésének célja, hogy helyesen kapcsolja össze a politikai és gazdasági munkát, biztosítsa a pártnak a termelésre gyakorolt befolyását, úgy, hogy az a nép érdekeinek, az életszínvonal emelésének legjobban megfeleljen. Alapszervezeteink kétféle, de egymással szorosan összefüggő módszerrel ellenőrzik a termelést. Az egyik, a dolgozók véleménye az alulról jövő bírálatoknak és javaslatoknak kibontakoztatása. A másik, a gazdaságvezetőik határozott beszámoltatása. A termelés helyes ellenőrzésénél mind a két módszert egyidőben, s egyformán kell alkalmazni. A drótliúzó üzem alapszervezet vezetőségének tagjai, a pártcsoportvezetők és a népnevelők érvényesítik a termelés pártellenőrzésének módszereit. Vezetőségi üléseken beszámoltatják a gazdaságvezetőket a termelés állásáról és az aktívahálózat széleskörű tapasztalatainak felhasználásával segítséget nyújtanak a termelési feladatok megoldásához. Az üzemi alapszervezet vezetősége karöltve a műszakiakkal, megvizsgálta a mulasztások okát, s agitá- ciós munkájával elérte, hogy az ilyen jogtalan mulasztások most már nem fordulnak elő, sőt a Kratos gépcsoportnál vállalást tetteik több gép kezelésére. A huzalműben a párttagok és pártonkívüliek viszonya javult, erősödött a párt és a tömegek közötti kapcsolat, melynek eredményeként a dolgozók egyre többen és aktívabban vesznek részt a termelési, a népnevelő- és a pártcsoport értekezleteken. Ezeknek az eredményeként az üzem második negyedéves tervét 105,7 százalékra teljesítette. Mindezek hatására, a dolgozók aktivitása, munkakedve egyre fokozódott. Taggyűléseken és termelési értekezleteken több felajánlást tettek. így például Teplan Géza elvtárs 1,8, Palicza Dezső 1,2, Berta elvtárs 1 százalékos tervtúlteljesítést vállalt. Vagy Godó György, aki vállalta, hogy tervét normájának 20—21 százalékos szigorításával is teljesíti. Hasonló vállalást tett Wartik Pál drótkötő elvtárs is. A műszaki vezetők minden igyekezetükkel segítik a dolgozók vállalásainak végrehajtását. így például a munka megszervezésével, a gépek fordulatszámának növelésével és a dolgozók kezdeményezésére, a nehéz fizikai munkát igénylő karikák le- és fölemelésének gépesítésével. Az alapszervezet vezetősége és a gazdaságvezetők nem elégszenek meg az eddigi eredményekkel, hanem r. dolgozók pártos nevelésével, a termelésre való mczgósításs. 1 igyekeznek azok alkotóerejét a legmesszebbmenőkig kibontakoztatni. Lantos Lajos, A kiállításon láthatjuk Fehér József hat és félholdas egyházasdengelegi dolgozó paraszt arról híres, hogy kitűnő tenyészbikát nevel a köztenyészetnek. A képen látható „Rudi“ nevű 18 hónapos, magyar vöröstarka tenyészbikáját láthatjuk majd az Országos Mező- gazdasági Kiállításon Igaz, meggyőző szóval Jakus Mihályéknál Mái alkonyodott, amikor elindult Jakus Mi- hályékhoz. A családot együtt találta. Az asz- szony a tornácon ült s a legkisebb gyereket ringatta ölében. A nagyobbik fiú az udvaron futltosó süldősertésékkel bajlódott. Mihály az istálló előtt foglalatoskodott s amint meglátta vendégét, a lovak elé vetett egy trilla zöldherét s feléje indult. r- Kerüljön beljebb — szólt barátságosan. A szoba kellemesen hűvös, tiszta s szép volt. Itt szokott elbeszélgetni a termeltető vállalatók felügyelőivel, mert a 12 kh föld megművelése mellett ő látja el a községi termelési felelős tisztségét is. Hogy mennyire szívén viseli a szerződéses termelést, bizonyítja a falon díszelgő oklevél. „Az ilyen gazda sokra vinné a szövetkezetben." — Villant fel a vendég gondolatában. Meg is kérdezte tüstént. •— Nem határozott még? — Magam sem tudom, mit csináljak — felelt tétovázva. Majd a vendégre nézett s lassan a szerződtető füzetekre csúsztatta napbarnított kezét. — Még bírom... — s a kijelentést olyan hangsúllyal mondta, hogy be- levörösödött. A vendég arcán halvány mosoly bújkált. Egyenesen Mihály szemébe nézett és úgy fkérdezte. — Mit hoz a házhoz? — s a papírtömegre mutatott. Mihály megértette a célzást. Kelletlenül, de azért válaszolt rá. — Mikor, hogy sikerül a termés... Van úgy, hogy 4—5000 forint évente — latolgatta hamiskásan, mert áll a házhoz több is, nemcsak az az 5000. — Ha jól értettem, maga szerint a szövetkezetbe csak azök mennek, akik nem bírják már? — Azok hát! — felelte konokul. — Ezt nem jól tudja ... Jakus János 7 holdas talán azért lépett az Üj Barázdába, mert eladósodott? Dehogy?! Mert a szövetkezetben reméli a gazdag jövőt... Ez az út biztosabb, mint amit a maga 12 holdja, s a termelési felelős cím nyújt. Erre mérget vehet! Hiszen, ha maguk, Iközépparasztok összefognának és eredménnyel alkalmaznák termelési, tenyésztési tapasztalataikat, olyan virágzó szövetkezetük, jó módú, kulturált életük lehetne, hogy a mai középparaszti életet csak fitymálva emlegetnék.. t — Ügy, úgy, jól mondja. A középvarasztol- nak sok igás állat, szarvasmarha s más egyéb állatuk van, így nem lenne nehéz megindulni. Meg tudnánk mutatni, hogy mit tudunk, — bizonygatta Mihály s láng lobbant a szemében. De ez csak olyan szalmaláng volt. Fellobbant s elhamvadt. — Hogy fizet a föld? — Nincs panasz rá. Gabona szépen mutatkozik, a három és fél holdról 30 mázsára számítok. — Többet nem tud termelni? — Termelnék én még 'kétszer annyit is, de ha nem tudok. Megpróbáltam, de nem sikerült ... A vendég kényelmes mozdulattal gyújtott cigarettára, maga elé fújta a sűrű, szürke füstöt, majd megszólalt. — Bizony, bizony, a kisüzemmel nem lehet kukorieázni... Olyan benne az ember, mint a pórázhoz kötött eb: csak addig tud szaladni, amíg a kötél ér... A nagyüzem az más. Ott nincsenek korlátók ... Korszerű talajművelő gépek, nemesített vetőmag, műtrágya, növényvédőszer, tenyészállatok... A szomszédos „Május 1"- ben 16—17 mázsás lett a gabona átlagtermés. Hát csuda-e? A kisüzem nem képes felhasználni a technika, a tudomány vívmányait. Erre csak a nagyüzem, a szövetkezet képes. Az elmaradt mezőgazdaságunkat csak úgy tudjuk korszerűsíteni, a parasztság életszínvonalát — a magáét is Mihály — csak úgy lehet tartósan és jelentős mértékben emelni, a kulturális elmaradottságunkat végleg felszámolni, ha maguk a kis- és középgazdák, az egyéni gazdálkodás bizonytalanságáról áttérnek a boldogulás felé vezető útra, a társas szövetkezeti gazdálkodásra. Ez az igazi út...! Enélkül nem lehet jó élet... Erre van példa itt Egyházasdengelegen is. A Rákosi TSZ régebbi tagjai már új házat építettek. Gubik Misa 20 000 forintért vett egy új házat, Laukó Gyula a múlt ősszel 28 mázsa kenyérgabonát kapott... Mikor volt magának 28 mázsa árugabonája? Lalikénak nem súg a füle a beadásra... Mikor tud saját erőből építeni, új modem baromfiólat? Nagy befogadóképességű sertéshizlaldát s ' korszerű méhest? Mikorra gyűlne annyi pénze, hogy istállót bővítsen? — kérdezte a vendég beletüze- sedve. — Hajaj... Ügy könnyű építeni, hogy nem teljesítik a beadást — szólt közbe Mihály, hogy leplezze irigységét. — Mihály, Mihály, ezt is rosszul tudja... 13 darab sertés hízik a beadásba. Érti, tizenhárom!? Az ajtóban ekkor megjelent az asszony. S csodálkozva nézte a vitatkozókat. — De belemelegedtek! — szólalt meg, majd a férjéhez fordult. — Mihály, későre jár, lásd el az állatokat — ezután a vendéghez szólt. — Kint is beszélgethetnek... A két ember kiment az udvarra. — Ezek a kutya kulákok, minden badarsággal teletömik a hiszékeny középparasztok fejét — folytatta tovább a vendég. — De úgy a körmükre lépünk, hogy belejajdulnctk. Fehér Mihály kulák is a vesztit érzi. Szervezkedik. Franka Pál középparasztnak egy csikóval kedveskedett. Hej, de nagy ára lesz ennek a kedveskedésnek! Franka János kulák meg nyíltan a szövetkezet ellen agitál. Ott gyüléseztek egy párszor Mosonyi középparaszt házában. Hamarosan elvesszük a kedvét ennék a vén zsírosnak is. Az állam nem tűri a szövetkezetellenes propagandát — s ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy Mihály is felfigyelt rá. Nem azért, mintha nem hallgatta volna, — Ügy a helyes — motyogta Mihály halkan, s bevezette a lovakat az istállóba. A jáSZOl mögött fcéí tehén állt. Az egyik ipolymenti vgröstarka fajta, mellette a borjával, a másik simmenthali keverék. Mind a kettőtől borjút fogott, mind a héttő magas te- jelékenységű. — Ez a vöröstarka 16 literes — magyarázta Mihály s megslmogatta az állat szőrét. Az az üsző — mutatott a sarokba fekvő állatra —- egyéves — sokáig nézte, gyönyörködött benne. — S mennyi veszély leselkedik erre a szép kis állatállományra — mondta a vendég halkan, de Mihály elkapta a szót — Itt van Fehér József esete. A múlt év őszén elpusztult egy Mura-lova. Akkoriban 7—8000 forintot ért. Utána meg egy 7—8 éves törzskönyvezett tehén, benne kifejlett borjúval. Ez több mint 5000 forint kár. Rá két hónapra egy előhasi tehenet kellett kényszerből levágnia. Most a nyáron egy 3 hónapos csikója fulladt meg. Ezek a csapások háromnegyed év alatt fordultak elő. Ilyesmi a szövetkezetben kizárt dolog. A szövetkezeti állomány állandó állatorvosi felügyelet alatt áll. S ha el is pusztul egy-két állat, a nagyüzemben nem jelent olyan csapást, mint egy ilyen kisgazdánál. — Abban igaza van — változott meg Mihály véleménye. — Tudja, gondolkoztam én a dolgon, belépjek-e vagy maradjak. Mert azt tartom, hogy a szövetkezet az jó. Ezt a tényt, már nem lehet tagadni. Többre megy ott az ember, mint így egyénileg. Csak úgy vagyok én is. hogy nem akarózik elsőnek cselekedni. Nincs rosszabb, mint amikor a falu szája meghurcolja az ember nevét. — Nem maga lenne az első, Mihály. Az első kezdeményező Petrás középparaszt volt. Öt illeti a tisztelet. — Hát első még se leszek. Mit szólnának a testvéreim a rokonok. Egy kivételével, azok is mind középparasztok... Majd velük együtt... Ezzel köszöntek el egymástól... Lantos László
