Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-30 / 59. szám

1955. július 30.

SZABAD TVOGRAD

'‘H' Ü11MMIÜ——

3

ÁLLANDÓ MUNKÁSGÁRDÁT AZ ÜZEMEKBEN!

*»Acélárugyári tapasztalatoké

Nagyobb lelkiismeretességet kívánnak a fogyasztók a Sütőipari Vállalat dolgozóitól

az Acélárugyár dolgozói a múlt rendszerben nem érezhették, hogy munkájuk az egész társadalom számára nagy kincset jelent, mint most a szocializmus építésének időszakában. Az üzem dolgozói ezt érzik, tudják, megértik. Ezt bizonyítja, hogy soraikból eddig 725 sztahanovista, 416 szakma kiváló jelvénnyel kitüntetett és 18 kiváló dolgozó került ki. Az élenjáró dolgozók lelkes munkája eredményeként az Acélárugyár az elmúlt év utolsó negyedévéhez hasonlóan ez év első negyedében is elnyerte az „Élüzem” címet. Első féléves tervüket 1.2 százalékos önköltségcsökkentés mellett

100,2 százalékra teljesítették és exporttervüknek 100,3 százalékban tettek eleget.

De sokkal jobb eredményeket is elérhettek volna, ha nem lenne még most is súlyos problémájuk az állandó munkaerővándorlás. Az első negyedévben az üzembe 223 dolgozót vettek fel, viszont ugyanabban az időben 225-en léptek ki. Ezek túlnyomórészt önkényesen, részben pedig hozzájárulással mentek el az üzemből. A második negyedévben sem volt különb a helyzet, sőt rosszabbodott, hiszen a 305 újonnan felvett dolgozóból 257 eltávozott. Ugyanakkor az igazolatlan hiányzások száma is nőtt, 799-re emelkedett a műszakkiesések száma.

Ez a helyzet súlyosan hátráltatja az üzem teljesítményeit", károsan befolyásolja a termelés növekedését. Terveket teljesíteni csak állandó, jól képzett munkásgárdával lehet! Vándormadarakra alapozni — akik ma itt dolgoznak, holnap ott — aligha lehetséges. Ezért ragaszkodnak maguk a műhelyek dolgozói is ahhoz, hogy állandó munkáskollektívát kell létrehozni az Acélárugyárban.- Szűnjék meg végre a „vándormadarak“ röpdösése!

— mondják a dolgozók a GSZ- üzemben, ahol a második negyedévben felvett 136 dolgozóból 116 elhagyta az üzemet, legtöbbjük már a tanulási idő letelte előtt, mások viszont a tanulási idő befejezése után.

De nemcsak beszélnek a műhely élenjárói a munkaerővándorlás megakadályozásáról, hanem — éppen a legutóbbi tapasztalatok láttán — hozzáfogtak ahhoz, hogy a maguk erejével is elősegítsék ezt.

Általában miért hagyják el időnek előtte az új munkások a még meg sem szokott munkahelyet? Legtöbbjük attól fél, hogy hosszú ideig sem tudja elsajátítani a szakmát, ezáltal keveset keres.

Nos, régi igazság az, hogy „gyakorlat teszi az embert mesterré”. Olyan ember, aki nem ért a gépekhez, nem ura tökéletesen a szakmájának, kevesebbet termel, sokkal több se- Iejtet gyárt és így bizony a többieknél kevesebbet is keres.

A GSZ sztahanovistái — akik szégyelik a nagy munkaerővándorlást, meg aztán ez az ő munkájukat is hátráltatja s nagyban befolyásolja az egész üzem termelését — mostanában már azon iparkodnak, hogy az újonnan jött dolgozókkal megszerettessék a munkát, megtanítsák őket a szakma fogásaira, a helyes munkamódszerekre, mégpedig minél gyorsabban, hogy ezáltal az újak is megtalálják számításukat megszokják helyüket és állandó tagjaivá vá’janak a régi, egybeforrott munkáskollektívának:

A legtöbb sztahanovista,

így például Tóth Ferenc 3, a szakma kiváló hengerkovácsa is lelkiismeretesen foglalkozik a fiatalokkal. E'mondja nekik, hogy 3 hónap alatt nem lehet a szakmát elsajátítani, s a fiataloktól nem is várják azt el, hogy rögtön, kezdetben úgy dolgozzék, mint a 20—30 éves szakmunkások. Ruskó Elemér tavaly, amikor a katonaságtól leszerelt, néhány hónap után elhagyta a gyárat. Tóth Ferenc akkor elmondotta a fiatal fiúnak, hogy neki a múltban sokat kellett kilincselnie, amíg a gyárba bekerülhetett és addig különböző helyeken, igen rossz munkákkal kereste maga és családja részére a 'kenyeret. Ezekre a meggyőző szavakra Ruskó Elemér visszatért. Tóth elvtárs maga mellé vette a fiút, átadta neki munkamódszerét, s hamarosan Ruskó elvtárs is 125—130 százalékra teljesítette tervét s ezt a szintet azóta is tartja. De lássunk másik példát is.

Berta András elvtárs, többszörösen kitüntetett dróthúzó nemcsak arról híres, hogy a munkaidőt 100 százalékig kihasználja és hogy tervét átlagosan 150 százalékra teljesíti, hanem arról is, hogy munka- módszerét a legnagyobb készséggel adja át a hozzá beosztott Makács János fiatal dolgozónak.

Makács János alig 5 hónapja dolgozik a dróthúzóban. Eleinte rettentően el volt keseredve, sokat bosszankodott amiatt, hogy a drót szakadt. Egyszer több timsót, kénsavat, máskor meg a kelleténél kevesebb főzött pácot kevert a deszkából készített vályú tartalmába. Persze, ha nem adagolta megfelelően a páchoz szükséges anyagokat, akkor az vagy gyenge volt, vagy túl erős volt. Ilyenkor a drót szakadt, ami bizony sok kiesést okozott a termelésben. Berta András ismerve a fiú szorgalmát, megtanította őt a pác anyagának helyes elkészítésére, a gépbe behúzott drót fortélyaira, s ennek eredményeként Makács János ma már pontos, jó munkát végez és teljesítményét — amely 5 hónappal ezelőtt még alig érte el a 100 százalékot — 130 százalékra fokozta.

1300—1400 forintot keres havonta s eszébe sincs már elmenni a gyárból. Most azért harcol, hogy mielőbb elnyerje a sztahanovista oklevelet-, hogy ő is tanítójához, Berta András elvtárshoz hasonlóan, mielőbb kiváló dróthúzó, az állandó kollektíva megbecsült tagja legyen.

Az üzem sztahanovistái a

A Kistcrenyei Bányaüzemben mintegy száz fiatal dolgozik, akik közül mindössze 55—60 a DISZ-tag. Ezek a fiatalok ezidáig nem nagyo-n éltek DISZ-életet, hogy miért, arra is megvan az ok.

A jobboldali nézetek hatására megyénk bányaüzemeinél többhelyen megszüntették a DISZ-szervezetet, így a kiste- renyei bányaüzemnél is. A DISZ-szervezet (hiányában az ifjúságot, de magát a DISZ- tagságot sem tudták megfelelően szervezni, az előttük álló politikai, gazdasági és kulturális feladatok végrehajtására.

Sem a pártszervezet, sem a műszaki vezetőség nem törődött a fiatalok politikai és szakmai nevelésével. Pedig az üzemben már évek óta három DISZ-brigád működött ki- sebb-nagyobb eredménnyel. A műszaki vezetőség nem tartotta feladatának az ifjúsággal való foglalkozást, nem segítette a termelésben, nem bízta meg feladatokkal, nem foglalkozott az ifjúság problémájával, műszak utáni szórakozásával. A fiatalságban hiába volt meg minden jóakarat és munkához való jó viszony, nem bírt termelni, mert a műszaki feltételeket nem biztosították részükre. A műszaki vezetőség csak akkor kereste fel a fiatalokat, amikor versenyt szerveztek, vagy felajánlásokat gyűjtöttek. De azzal már keveset törődtek, hogy a fiatalok által tett felajánlások végrehajtásához milyen előfeltételeket biztosítottak. Nap mint nap panaszkodtak a fiatalok, mert félműszakban üres csillére vártak, rossz volt a levegő, s általában mindig a legrosszabb helyre telepítették őket.

Másfél hónappal ezelőtt a kisterenyei üzem élére új vezetőség került. Pártunk Központi Vezetőségének ifjúságunk nevelésével foglalkozó határozata értelmében. Ujj János és Sándor Gáspár főmérnök elvtársak a DlSZ-csapato- kat felkeresték munkahelyükön és elbeszélgettek velük. Meghallgatták az ifjúság panaszát, kikérték véleményüket.

munkamódszerek átadása mellett más módon is iparkodnak éreztetni az új, főként vidéki dolgozókkal, hogy megbecsülik őket, számítanak rájuk. Ennek érdekében sztahanovista ankét jukat kéthónaponként

vidéken tartják és erre az új dolgozókat is meghívják. A közeljövőben Nagylócon terveznek ilyen ankétot. Érződik a megbecsülés abban is, áho- gyan beszélnek az új dolgozókkal és abban, hogy szívesen befogadják azokat társaságukba.

Ahhoz azonban,

hogy ai újonnan bekerülő munkások valóban törzsmunkássá váljanak

nem elég a sztahanovisták példamutatása, segítsége. Szükséges az is, hogy maga a párt- szervezet és a szakszervezet sokkal elmélyültebb politikai munkát végezzen s feivilágo-. sítsa a vándorló dolgozókat arról, hogy az állandó vándorlással milyen súlyos károkat okoznak maguknak, üzemüknek és a népgazdaságnak egyaránt. Az állandó munkásgárda kialakítása fontos feladatot ró a -műszaki vezetőségre is. Nekik kell biztosítaniuk a korszerű műszaki feltételeket, a munkához szükséges anyagellátást, a jobb munkaviszonyokat. Ezen a téren még sok a tennivaló a GSZ-üzemben! Változtatni kellene például azon, hogy 50—60 fokos hőség van a műhelyben, ami bizony alaposan elriasztja az új munkásokat. Sok a kapkodás, a tervszerűtlenség a műhelyben, egyik helyről a másikra helyezik a dolgozókat, ami nem segíti elő azt, hogy megszokják és megtanulják a szakmát.

Ha a műszaki vezetőség ösz- szefog a sztahanovistákkal, a régi törzsgárdával, akkor sikerülni fog lényegesen leszorítani a munkaerővándorlást és megteremteni az üzem aranyalapját képező törzsgárdát!

Számtalan esetben a munkahelyen segítséget is nyújtottak. Foglalkozásuknak meg is lett az eredménye, mert az ifjúság már azóta egy újabb brigádot alakított Gazda elvtárs vezetésével. A műszakiak arra törekszenek, hogy a fiatalsággal megszerettessék a bányát. A műszaki vezetőség felkeresi a legényszállóban lakó if jóságot, ott elbeszélget a fiatalokkal. Másfél hónap alatt sokkal nagyobb mértékben bízták meg a DISZ-brigádokat nagyobb szakmai képzettséget igénylő munkákkal.

Jambrik elvtárs boldogan újságolja, hogy amióta foglalkoznak a fiatalokkal, sokkal kevesebb bajuk van a műszakiaknak is. Javult a fiatalok munkához való viszonya, a munkafegyelem, ami kedvezően hatott a termelésre is. Tóth József alberti és Kuris István DISZ-brigádjában, de az ezenkívül meglevő két DISZ- brigádban sem ismernek hiányzásokat. Példamutatóak, a leszállásnál senki sem előzi meg őket. Műszakjukat szorgalmasan kidolgozzák — talpig bányászok. Ha törés, vagy szakadás van az üzemben, akkor ők az elsők, akik számításba jöhetnek. Még nem volt olyan nehéz feladat, ami kifogott volna rajtuk. Kuris elvtárs brigádja két év óta állandóan 100 százalékon felül teljesíti tervét. Tóth József alberti pedig Pócsháza lejtős legjobb csapata — mondja Jambrik Mihály aknavezető elvtárs.

A műszaki vezetőség nem csak feladatokkal bízza meg az ifjúságot, hanem arra is ügyel, hogy a DISZ-vezetőségben műszakiakat is biztosítson. Be- rendi Péter és Nyerges Gyula technikusokkal erősítette a DISZ-szervezet vezetőségét. A két elvtársat az igazgató és főmérnök elvtárs rendszeresen beszámoltatja a fiatalság között végzett munkájáról és egyben azzal a feladattal is megbízta őket. hogy szervezzék az ifjúságot a DISZ-tagsá<? soraiba, A pártszervezet iráAz utóbbi időben rendkívül sok a panasz a Salgótarjáni Sütőipari Vállalat által készített kenyér minőségére. Nem ritka eset, hogy a fogyasztók cseresznyemagot, különböző hosszúságú zsinórt, gombot, vagy éppen bogarat lelnek a kenyérben. Közismert tény, hogy ezek a „leletek“ nem tartoznak szorosan a kenyérhez, s nem is okoznak valami nagy gyönyörűséget a fogyasztóknak (nem beszélve arról, hogy egy-egy szállítmányban mennyi a sü- letlen, az „inyes“ kenyér.)

Jogosan elégedetlenek hát a Salgótarjáni Sütőipari Vállalat munkájával.

A szerkesztőséghez intézett írásos és szóbeli panaszoknak eleget téve, ellátogattunk a vállalat központi — salgótarjáni — üzemébe, hogy megvizsgáljuk:

hogyan kerül a bogár, a cseresznyemag, a zsinór, meg egyéb szemét a kenyérbe

és gyakran miért sületlen? Egyszóval mi az oka a rossz munkának?

Elöljáróban meg kell említeni, hogy a központi üzem 12 kemencéje a napi 145— 150 mázsás norma helyett átlag 180 mázsa kenyeret ad. Gyakori eset, hogy a három műszak összteljesítménye meghaladja a 200 mázsát.

Kétségtelen, hogy a megnövekedett kenyérfogyasz*ás nagyobb feladatokat ró az üzem dolgozóira. Ma ugyanannyi idő alatt jóval többet kell termelniük, mint azelőtt. És, hogy a kenyérellátásban — az igények növekedése ellenére sincs különösebb zavar, ez kétségtelenül az ő érdemük. A fenti számadatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a pékség dolgozói, az üzem technológiai fejlesztésének elhanyagolása ellenére is menynyitásával, a műszaki vezetőség, a DISZ-vezetőséggel karöltve megkezdte a DISZ-bri- gádok szervezését is. Az év végéig a DISZ-brigádok számát duplájára akarják emelni. A már meglévő és újonnan alakuló DISZ-brigádokban idősebb, tapasztaltabb bányászokat is beosztanak, hogy ezzel is elősegítsék az ifjúság szakmai képzettségének növelését. De a pártszervezet is minden segítséget megad a DlSZ-szer- vezetnek. Ezt bizonyítja az is, hogy 7 párttagot és egy tagjelöltet adott a vezetőségbe.

A DISZ-szervezet megerősítésének tehát megvannak a föltételei. A iegényszállóban például megfelelő szervezési munkával. jó szervezeti életet tudnak létrehozni. Hogy ezt biztosítsák, fontos, hogy a szálló lakóinak tevékenységét ne csak munkaidő alatt, hanem munka után is irányítsák. Gondoskodjanak a szálló lakóinak kulturális neveléséről, szórakozásáról, szerezzenek érvényt annak a tervnek, amely már az elmúlt évben célul tűzte ki a röplabdapálya felépítését — a szálló előtt — gondoskodjanak arról, hogy a meglévő könyvtárba új könyvek kerüljenek, mert a jelenlegi könyveket már elolvasták a fiatalok. Az üzem műszaki vezetői az eddiginél lényegesebben többször számoltassák be a vállalat kul- túrfelelősét, az ifjúság között végzendő kulturális nevelőmunkáról. hassanak oda, hogy a már 2 hónap óta elromlott rádiókészülék, mielőbb a legényszállóba kerüljön.

A pártszervezet, a szakszervezet. a DISZ és a műszaki vezetőség az eddiginél nagyobb mértékben vonja be az ifjúságot a politikai és termelési munkába, biztosítsa a feladatok szerves, egységes végzését. Vegyenek részt az ifjúság sport- és kulturális életében, mert csakis így tudják érvényesíteni pártunk politikáját az ifjúság között.nyiségi tervüket állandóan

túlteljesítik. .

Az se vitatható, hogy ha az elavult technológia mellett, teljes mértékben eleget tesznek a megnövekedett igényeknek, ez a minőség rovására megy. De egyáltalán nem indokolja azt, hogy cseresznyemaggal és bogárral együk a kenyeret.

Még mindig nem válaszoltunk e kérdésre: miből adódik

ez?

Látogatásunk alkalmával Háger Imre elvtárs, egy idősebb szakmunkás a szitások sajátos és gyakori „módszerét“ ismertette velünk. Egyúttal ez a kérdés megfejtése is.

— Néhány héttel ezelőtt éjjeles voltam — mondotta — egy órával korábban — 9 órakor — jöttem be az üzembe. Szokásom, hogy mielőtt megkezdjük a munkát, mindenütt szétnézzek. Felmentem a padlásra is — ahol a szitások dolgoznak — mert kissé furcsának találtam, hogy - a ke- fés-szita nagyon gyorsan működik. Mátyás Béla teljesített akkor ott szolgálatot. Miután a liszt fogyóban volt, megemeltem a szita ömlesztő részét és nem kis meglepetésemre láttam, hogy

a rosta hiányzik s csak a kefék működnek

az alattuk lévő kotróval. Ezek — bár a nagyobb lisztcsomókat szétverték, a lisztet rosta hiányában szitálatlanul engedték át.

Ügy hisszük a felelet világos. Szitálatlan lisztből ettünk — immár ki tudja hányadszor — kenyeret. A malomból kikerült lisztet minden szemétjével együtt bedagasztották. A lelkiismeretlenség netovábbja ez. Mátyás Bélán kívül, Kaszagranda Istvánnak is tetszett ez a „gyorsszitálási módszer“. Átvette ő is és nem átal- lotta rendszeresen alkalmazni. Hogyne, hisz így 8 óra alatt jóval több zsák lisztet lehetett átönteni a szitán. Emelkedett a kereset. Bánták is ők, hogy mi kerül a kenyérbe.

De hol maradt az ellenőrzés? — kérdi most az olvasó. Sehol. Tudták ugyan, hogy Mátyás és Kaszagranda mit művelnek, de csak szelíden figyelmeztették őket, hogy óbb lesz ha „javítanak munkamódszerükön“. Néha-néha meg is „fenyegették“ őket, hogy majd jönnek a megyei tanácsról és ellátják a bajukat.

Most már végre eltávolították a két „gyonsszitálót“ az

Magyar tarka teheneink, 3,7 —3,8 százalékos tejzsír termelése napjainkban már csak a gyenge képességű fajták közé sorolható. A másik tulajdonság, amelyik tekintetében a mi szarvasmarhaállományunk nagymértékben elmaradt; a tőgyalakulás. A gépi fejés terjedésével nem különben a fe- jési munka megkönnyítésére mindinkább előtérbe kerül az egyenlő tőgynegyedekkel rendelkező, kevésbé lógó tőgyalakulás.

Ezeket a követelményeket, csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelő tenyészkiválasztást alkalmazunk és olyan fajtákkal végzünk cseppvérkeresZTe- zést. amely a kívánatos irányban erőteljes, javító hatást fejt ki.

A lapály jellegű, dán vörös szarvasmarha, a vázolt értékmérő tulajdonságok tekintetében, világviszonylatban is kimagaslik, ezért ajánlatos szarvasmarha-állományunkat ezzel a fajtával keresztezni. A dán vörös tehenek tejhozama és tejzsír tartalma magas. Nem ritka az olyan tehén, amely egy laktáció alatt 7000— 8000 kilogramm tejet ad 4,5—

üzemből, a szitát pedig, mint Benkő elvtárs, a termelési vezető mondotta, lelakatolták.

Mi azért a hallottak és látottak után arra is kíváncsiak voltunk, hogy tényleg rá tették-e a lakatot és most már valóban nem húzhatja ki senki? Felmentünk a padlásra és nem kis megrökönyödésünkre tapasztaltuk, hogy híre- hamva sincs a lakatnak. Az egyik elvtárs elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt leszögezték ugyan, de azóta felfeszítette valaki.;;

Erre Rubi elvtárs, a műszaki igazgató harsány hangon azonnal kiadta az utasítást, hogy délután rajta legyen a lakat.

Lehetséges, hogy ideig- óráig beválik ez a „lakatmódszer“, de nem valószínű, hogy ezzel sikerül az üzem vezetőinek megnevelni a dolgozókat. Mert nem*lakat kell ahhoz, hogy az embereket lelkiismeretes, kötelességtudó munkára serkentsük, hanem

igái, emberi, meggyőző szó.

És ez a szó hiányzik a Sütőipari Vállalat 1. számú üzeme vezetőinek szótárából; Ezért kell nekik lakattal „nevelni“.

Pedig higyjék el sokkal eredményesebb lenne a pékség munkája, csökkenne a selejt, nagymértékben megjavulna a minőség, ha a vezetőség tagjai igyekeznének megtalálni _zt a hangot, a „lakat módszer“ helyett, amely sokkal közelebb hozza őket a dolgozókhoz.

Első és legfontosabb feladatuknak tartsák, meggátolni a munkásvándorlást, rendszeres politikai neveléssel, az öntudat kifejlesztésével egy olyan üzemi törzsgárda kialakítását, akikre aztán az üzem előtt álló feladatok sikeres megoldásában bizton lehet majd számítani. Ellenőrizzék állandóan a vállalat kommunistái azokat a munkafolyamatokat és munkaterületeket, ahol eddig a legtöbb hiányosságok adódtak.

A rendszeres ellenőrzéssel

megszilárdul majd a munkafegyelem,

a dolgozók jobban kihasználják a munkaidőt, jobban átérzik munkájuk fontosságát és aztán ők maguk is ^zíwel- lélekkel küzdenek azért, hogy megszűnjenek a rendellenességek, a visszaélések, sokkal jobb legyen a kenyér minősége és megváltozzék az emberek véleménye a Salgótarjáni Sütőipari Vállalat munkájáról.

K—K

6 százalék zsírtartalommal. A tehenek tőgyalakulása megfelelő. Az ezektől származó bikák öröklik a szülők képességeit és így a dán vörös bikákkal növelni tudjuk szarvasmarha-állományunk tejzsír hozamát.

A sok fényképpel, térképpel Illusztrált füzet a városi, kerületi, községi és üzemi békemeqbizot- taknál, továbbá a hírlapárusoknál kapható 1 forintos áron.

Szabó Sándor

LEGYEN A MŰSZAKI VEZETŐSÉG SZÍVÜGYE

a dísz-fiatalokkal való törődés

Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztése kiváló dán tenyészállatokkal