Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-27 / 58. szám

6 SZABAD MOGRÁD 1955. Július 27. Az egyenletes széntermelés tapasztalatai Szorospatakon A szénbányászatban hosszú időn át szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a hó első dekádjának tervteljesítése von. tatott. Ugyanez mondható az egyes műszakokra is. A lassú beindulásoknak az a következménye, hogy a hó végén, vagy a műszak végén általános hajrával akarják behozni a kiesési időt, a veszteséget, sok­szor a bánya állapotának kárára. Ennek megszüntetése érdeké­ben legfontosabb feladat, hogy biztosítsuk az egyenletes ter­melés műszaki feltételeit. Vol­tak helytelen intézkedések — egyes üzemeknél még ma is vannak —, hogy a csapatokat a hónap elején felcseréltük. Az áttelepített csapatoknak bizo­nyos időre volt szükségük, amíg a munkahelyükkel meg­ismerkedtek. Ez legtöbbször a termelés rovására ment. En­nek megszüntetése érdekében határozatot hoztunk, hogy a csapatokat csak a legszüksége­sebb esetekben mozgatjuk. Minden körletben állandójel- legű csapatokat rendszeresítet­tünk, s ezek a csapatok bá­nyásszák ki az ottlevő szenet. Intézkedéseket tettünk ar­ra is, hogy műszakváltás idején és az üzemszüneti napokon minden körletben legalább két-három mun­kahelyen lerobbantsák a szenet. Ez az intézkedés azt eredményezte, hogy a beszálló csapatok a mun­kahelyükre való érkezés után, azonnal hozzáláthat­nak a szén kiszállításá­hoz. Az ilyen munkaszervezés an­nál is inkább fontos, mert job­ban ki tudjuk használni szál­lítógépeinket, anélkül, hogy túlterhelés fordulna elő. S ez­zel megoldottuk az ürescsille ellátást is. Az elővájási munkahelyeken, ahol azt a körülmények meg­engedik, a munkákat ciklus szerint végeztetjük. Üzemünk, nél a termelés folytonosságát akadályozta több esetben az is, hogy az egyes munkahelye­ket a csapatok készítették elő a széntermelés rovására. Ma a szeneié munkahelyek elkészí­tését már fenntartó vájárokkal végeztetjük. A munkahelyeket az adott hónapban mindenkor egyenletesen elosztva készít­jük elő. Az egyenletes termelés megvalósításához nagyban hozzájárul — különösen most a nyári hónapokban — a bányabeli és a kül­színi improduktív létszám csökkentése, a fölszabadult dolgozók mun­kahelyre való telepítése is. Mindezek az intézkedések eredményeképpen, a szoros­pataki üzemegység termelése egyenletesnek mondható. Üzemegységünk már több hó­napon keresztül 100 százalékon felül teljesítette tervét. Az egyenletes termelés szemlél­tető példáját igazolja a 31-es körlet, ahol a gépesítéssel és a csapatok átszervezésével az ürescsille ellátás is megoldó­dott. Ennek eredményeként az ott dolgozó csapatok állandóan 100 százalékon felül teljesítik a tervet. Az elért eredmények arra serkentenek bennünket — mű­szaki vezetőket —, hogy a párt vezetésével és a szakszervezet támogatásával az egyenletes termelés feltételeit még na­gyobb mértékben biztosítsuk. Intézkedéseink és dolgozóink lelkes munkája eredményeként boldogan elmondhatjuk, hogy üzem­egységünk első féléves ter­vét túlteljesítette, és több mint 8000 tonna szenet adtunk terven felül. Minden reményünk megvan arra, hogy az első félévhez ha­sonlóan, a második félévben is túlteljesíthetjük tervünket, mert július 21-ig esedékes ter­vünket 104,3 százalékra telje­sítettük. Fuchs Jenő bányaüzemvezető J-m y<L&Amp‘ •r jr . Kérjük T. M. karancskeszi levélírónkat, továbbá azokat az olvasóinkat, akik az utóbbi napokban Erdőtarcsáról küld­tek nekünk levelet, írják meg sürgősen nevüket és pontos címüket, hogy ügyükben in­tézkedhessünk és a választ el­küldhessük nekik. Egyúttal szeretnénk felhívni valamennyi olvasónk figyel­mét arra, hogy hozzánk inté­zett leveleiket minden esetben írják alá és közöljék címüket is. Az utóbbi időben ugyanis néhány esetben előfordult, hegy névtelenül érkeztek hoz­zánk olyan levelek, amelyek­nek írói kisebb-nagyobb sze­mélyes problémájuk gyors el­intézéséhez kérték a Szabad Nógrád segítségét. A levelek­ben érintett ügyek elintézhe- tőknek látszanak, de szüksé­ges lenne néhány kiegészítő adat, amelyet — rendesen megcímzett levelek esetében — akár személyesen, akár le­vélben könnyen beszerezhet­nénk. Névtelen leveleknél azonban nem tudjuk, kihez forduljunk kérdésünkkel, s még ha módunkban lenne is intézkedni, cím hiányában le­hetetlen válaszolnunk a pa­naszosnak. Ezért szükséges a név és a pontos cím. A névte­len levelek nagyon megnehe­zítik a szerkesztőség munká­ját, amellett a levélírók is hiába várják ügyük elintézé­sét, hiszen ilyen levelekkel érdemben nem foglalkozha­tunk. Üdülő bányászgyerekek üdvözlete Levelezőlapot hozott a napok­ban a posta szerkesztőségünk­be. A lap egyik oldalán a Ba­laton hatalmas, végtelenbe nyúló víztükre látható, rajta egy vitóflás'.“ A másik oldalon pedig szabályos, gondos gye- rekbetiikkel írva a 'következő szöveg olvasható: „A bányász gyermeküdülő­ben vagyunlk. Nagyon jól érez­zük magunkat. Sókan üdülünk itt. Tudjuk, hogy régen nem nyaralhattak így a munkás- 1 gyerekek. Köszönjük szépen ezt a szép nyaralást s ígérjük, hogy ha megnövünk, jó mun­kások leszünk. Keszthely, 1955. július 19. Pál Sándor, Sebes­tyén Zoltán, Nyári Vince, Tar- jáni Imre, Antal Sándor, ’ Zsi- dai Imre, Zsidai László.“ Jóleső érzéssel olvastuk a nógrádi bányászgyermékek üd­vözletét, s ezúton továbbítjuk azt valamennyi olvasónknak. További kellemes nyaralást, napfényes jó időt és sók-sók vidám fürdést kívánunk kis leve lezőiníkne k. Mit kell ísmIssí u hetsdúsról ? A gabonabeadási kötelezett­ség cséplőgéptől való teljesíté­se minden egyes dolgozó pa­rasztnak egyaránt hazafias kö­telessége. Ezért a cséplőgéptől közvetlenül, vagy a csépléstől számított 24 órán belül kell a beadási kötelezettséget teljesí­teni. Annál is inkább, mert a termelők bizonyos mértékig munkamegtakarításhoz jutnak, mert nem kell a gabonát haza­vinni és onnan újra a begyűj­tő helyre elvinni. Azok a termelők, akik a beadási kötelezettségüket a meghatározott időn belül teljesítik, az alábbi kedvez­ményekben részesülnek: a Minisztertanács 38/1955. (VII.. 8.) számú határozata alapján. Az egyéni termelők részére 1. 100 kilogramm búza 240 fo­rint, rozs 220 forint. Mázsán­kénti egységáron kerül átvétel­re és az átadott kenyérgabona minden mázsája után 20 kilo­gramm korpa,' mázsánkénti 150 forintos egységáron történő vá­sárlására nyer a termelő jogo­sítványt. Ezenkívül a termelő a következő kedvezmények kö­zött választhat: a) Kedvezményes műtrágya- juttatás: 100 kilogramm búza, illetve rozs ellenében 66 kilo­gramm szuperfoszfátot vásárol­hat, 100 kilogrammonként 18 forintos áron, vagy 100 kilo­gramm búza. illetve rozs elle­nében 66 kilogramm fcálisót vásárolhat, 100 kilogrammon­ként 36 forintos áron. b) Mélyszántási kedvezmény: (ha kedvezményes műtrágya- juttatásra nem tart igényt) minden eladott 100 kilogramm búza, vagy rozs után az általa végeztetett mélyszántás díjából 30 forint engedélyt élvez. 2. 100 kilogramm búza 260 forint, rozs 240 forint, mázsán­kénti egységáron kerül átvétel­re, ha a termelő kedvezményes árú korpajuttatásra nem .tart igényt. Ez esetben azonban az l. a) vagy b) pontok szerinti kedvezményes műtrágya-, illet­ve mélyszántási-juttatás között “Választhat.-•• ............................... 3. 100 kilogramm búza 260 forint, 100 kilogramm rozs 240 forint mázsánkénti egységáron kerül átvételre, ha a termelő csak a kedvezményes korpa- juttatásra tart igényt és az 1. 2) vagy b) pontok szerinti ked­vezményes műtrágya-, illetve mélyszántási-juttatást nem igényli. 4. 100 kilogramm búza 280 I forint, 100 kilogramm rozs 260 forint, mázsánkénti egységáron kerül átvételre, ha a termelő semmiféle kedvezményes jutta­tásra igényt nem tart. II. Kedvezmények termelőszövetkezetek részére 1. 100 kilogramm búza 240 forint, 100 kilogramm rozs 220 forint mázsánkénti egységáron kerül átvételre, és az átadott kenyérgabona minden mázsá­ja után 20 kilogramm korpa mázsánként 150 forintos egy­ségáron történő vásárlására nyer a tsz jogosítványt. Ezen­kívül a tsz a következő ked­vezmények között választhat: a) Kedvezményes műtrágya­juttatás: 100 kilogramm búza, illetve rozs ellenében 66 kilo­gramm szuperfoszfátot vagy 66 kilogramm kálisót vásárolhat, 100 kilogrammonként 10,50 fo­rintos. illetve 7,50 forintos áron, vagy 50 kilogramm pétisót vá­sárolhat, 100 kilogrammonként 26 forintos áron: b: Mélvszántási kedvezmény: (ha a kedvezményes műtrágya­juttatásra nem tart igényt) minden eladott 100 kilogramm búza, vagy rozs után az általa végeztetett mélyszántás díjából 35 forint engedményt élvez: c) iparcikk juttatás: (ha ked­vezményes műtrágya-juttatás­ra, vagy mélyszántásra igényt nem tart). A termelőszövetke­zet a következő zárolt iparcikk­féleségek fogyasztói áron tör­ténő vásárlására kaphat utal­ványt: 1000 darab tégla vásár­lására 50 kilogramm kenyér- gabona eladása esetén, 1000 da­rab cserép vásárlására 250 ki­logramm kenyérgabona eladá­sa esetén, 100 négyzetméter (600 darab) pala vásárlására 250 kilogramm kenyérgabona eladása esetén, 1 köbméter fe­nyő fűrészelt áru vásárlására 1000 kilogramm .kenyérgabona eladása esetén, 1 köbméter bárdoltfa vásárlására 1000 kilo­gramm kenyérgabona eladása esetén, 1 köbméter fenyőgömb- rúd vásárlására 200 kilogramm kenyérgabona ■ eladása esetén. (Faanyag csak 10 mázsa ke­nyérgabonán felüli eladásnál igényelhető.) 2. 100 kilogramm búza 260 forint, 100 kilogramm rozs 240 forint mázsánkénti egységáron kerül átvételre, ha a termelő- szövetkezet kedvezményes árú korpajuttatásra nem tart igényt. Ez esetben azonban az 1. a), b) vagy c) pontok sze­rinti kedvezményes műtrágya-, illetve mélysziántási-juttatás, vagy iparcikk-juttatás között választhat. 3. 100 kilogramm búza 260 forint, 100 kilogramm rozs 240 forint mázsánkénti egységáron kerül átvételre, ha a termelő- szövetkezet csak a kedvezmé­nyes korpajuttatásra tart igényt, és az 1. a), b) vagy c) pontok szerinti kedvezményes műtrágya-, mélyszámtási, illet­ve iparcikk-juttatást nem igé­nyel. 4. 100 kilogramm búza 280 forint, 100 kilogramm rozs 260 forint mázsánkénti egységáron kerül átvételre, ha a termelő- szövetkezet semmiféle kedvez­ményes juttatásra nem tart igényt. A kenyérgabona ellenértéké­nek kifizetését, és a termelők által választott kedvezmények utalványoziását a kenyérgabona átvételével egyidejűleg a ter­ményforgalmi vállalatok átve­vő helyei végezik. A kötelező szerződéses ga­bona leadása előtt a termelő részére vetőmagnak búzából holdanként 110 kilogrammot, rozsból katasztrális holdanként 100 kilogrammot a termelő ré­szére vissza kell hagyni, vala­mint családtagonként 10 éven felüliek részére 220 kilogramm, 10 éven aluliak részére 180 ki­logramm kenyérgabona visz- szahagyandó, és az így feles- legifcént mutatkozó gabona­mennyiségre kell a termelővel szerződést kötni a községi ta­nács által meghatározott száza­lékos mennyiség erejéig. Azok a termelők, akik a feleslegüket a szerződésben meghatározott súlymennyiségben nem haj­landók leadni, ugyanúgy mint a kötelező előírás után az el­számoltatási szankciót végre kell hajtani. A beadási kötelezettség tel­jesítése után — beleértve a szerződésben lekötött mennyi­séget is —, ha a termelő akar­ja, a kukoricabeadési kötele­zettségét minden megkötés nél­kül teljesítheti akár egészben, akár részben kenyérgabonával. Az így beadott kenyérgabona után is megilletik a termelőket a fenti kedvezmények. Azon­ban nem lehet kukorica helyett kenyérgabonát beadni addig, amíg az előírt kötelezettség 10Ó százalékig teljesítést nem nyer. Megyei Begyűjtési Hivatal AKIKRŐL KEVESET BESZÉLÜNK p’mberekről írok most, akik bár nem szerepelnek a nagy teljesítményeket és magas százalékokat tudtul adó újsághí­rekben, de közöttünk élnek, dolgoznak. Hozzá­tartoznak mindennapi életünkhöz s ugyan­olyan megbecsült dolgozói társadalmunknak, mint a bányász, a szegkovács, vagy akár az aranyló búzát betakarító aratómunkás. VÉDŐNÉNI IV em könnyű dolog valaki- ről írni, akit csak hírből f ^*\ ismerünk és találkozni vele ^ még nem volt szerencsénk. * Rekkenő meleg, fényes va­sárnap délelőtt fel akartam keresni a kisterenyei védőné­nit, Szilágyi Margitot. Annyi jót és szépet hallottam már róla, és bár tudom, ismeretlenül is róla, hogy nagyon szerény, feltűnést ke­rülő, magánéletében zárkózott egyéniség, mégis megkíséreltem a vele való találkozást. Szerettem volna elbeszélgetni vele. hogyan végzi munkáját. mennyire ismerte meg a Kisterenyén eltöltött húsz éve alatt a falu­ját, az embereket. Védőnéni..; Egyszerű, simagatóan meleg kis szó és mennyi minden van benne! Előzőleg már megtudtam róla, hogy ötven év körüli, zömök, kedves arcú, őszes hajú nő, akit hosszú évek megszokott munkája, ren­geteg ismerőse, hivatása köti a faluhoz, job­ban mondva falukhoz. Húsz év' igen szép idő, volt alkalma rengeteg embert s nemcsak az otthonán kívüli, bizonyos fokig ünnepi em­bert, hanem a hétköznapit is megismerni a maga örömeivel, vagy gondjaival. Ahogy nap mint nap járja végig a falut, újszülötte­ket, beteges csecsemőket látogatva, ahogy mindenkihez van egy-egy barátságos bíztató szava, vagy simogató tekintete, van ebben valami szívigható szép ... Ez az egyszerű, igénytelenségében is óriás lelkű ember a maga életének, mindennapi problémáinak, örömeinek és bánatának vi­selésén túl még arra is képes, azt szokta meg húsz éven át, hogy együttérzésével, se­gíteni akarásával sok-sok ember válláról le­vesz egy-egy kis gondot, hiszen mindenütt segíteni akar. A húsz évi munkában elfá­radt, megkopott ember száz és száz családot látott már hétköznapi szürkeségükben, ré­szese örömeiknek, együtt izgul velük és meg­szokta már, hogy mindenütt a mentőangyalt látják benne. Napi útja végeztével föl tudná sorolni, hogy hol főznek babfőzeléket ebédre, hány dekát hízott a szomszédék kislánya, a fölvégen megkapta-e a kis kék ruhát Ma­rika és hogy kiváltotta-e már a gyógyszert Kovácsné három hónapos bélhurutos kislá­nyának ..; Ezen a verőfényes, rekkenő meleg nyári vásarnap délelőttön találkoztam az utcán közvetlen főnökével, dr. Nádasdy kisterenyei körzeti orvossal. Az orvos régi ismerősöm s a baráti beszélgetés során látatlanul is még jobban megismertem „Margit nénit”, a védő­nőt. Megtudtam róla, a már eddig elmondot­takat, de még azt is, hogy a védőnőt nem rettenti vissza hivatása gyakorlásától a zuhogó eső, a bokáig érő sár, a tűző napfény, a csi­korgó hideg. Szabadságon is csak' papíron volt már évek óta Margit néni, mert azt is otthon tölti; éppen úgy járja a családokat, nincs szíve abbahagyni a munkát... Az el­mondottak után már természetes jelzőként hatott, hogy a kisterenyei védőnéni a lelkiis­meretesség, a szerénység, a csupaszív ember mintaképe. Ezt hallottam re’a a megyei ta­nácsnál is és ezt hallottam róla a vasárnapi ebédhez friss vizet vivő dundi szőke nagy­lánytól, akit csak úgy találomra szólítottam meg az utcán. Sajnálom, Margit néni, hogy nem volt otthon... Megvallom azonban, hogy bár il­letlenül, akarva, nem akarva, betekintettem az at lakán kopogáskor... A falakon függő festmények és lényképek, a lezárt fedelű zongora, a könyvek, a meghitt szoba képe pillanatok alatt rögzült bennem. Odaképzel­tem a zongora elé Magát is, kedves védőnéni és hangtalan hangon kértem bocsánatot tola­kodásomért, amiért magánéletébe látszólag megkíséreltem beleavatkozni. Élete azonban nem csupán magánélet! Nagyon is közügy, éppen az elmondottak alapján! ;. .Ügye, nem haragszik? PISTA BÁCSI . .. / ) t percet, ha beszélgettem v / vele, a minap Kistere­nyén jártamban. Köpcös, kö­vérkés, ötven év körüli, őszes hajú, barátságos modorú moz­donyvezető Pista bácsi. Régi­módi kis „kávédarálón" (ne ha­ragudjon érte) teljesít szolgá­latot. Viharvert kocsik, rö­vid szerelvény s az utasok nagy ré­sze is csak Sírokig utazik, mind bükkszéki kiránduló, mégis, az „öreg” nagy-nagy sze­retettel és gondoskodással tekint végig az útrakész vonaton. A megvénült mozdony békésen pöfög, kazán-gyomrában ott sír fogvatartva a kerekeket mozgató gőzerő, sza­badulásra várva. Nézem ezt az olajos arcú, kérgeskezű, nyu­godt, magabiztos embert. Ahogyan kis időt szakítva, rövid mondatokban szívesen beszél nekem munkájáról, szabadidejéről, fizetésé­ről, a hegyeshalmi vonalon eltöltött idejéről, nyugalom, pontosság, megbízhatóság sugár­zik arcáról. Elhiszem róla, hogy nyugodtan odaállhat az indítókar elé száz és száz ember életéért felelve. El tudom képzelni, ahogyan szemei a vasúti jelzőket, a pályatestet, a messzeséget kémlelik, közben figyel az órá­ra, a menetrend pontos betartására, fűtője munkájára, a feszmérőre és a kis őrházak ajtaja előtt tisztelgő szaktársak tisztelgésére egyaránt. El tudom hinni róla, hogy sza­badabb pillanataiban felvillan előtte a vo- natján utazó, gyermekét ölében altató fiatal mama, az egymást becéző fiatal párok, az ülésen félénken meghúzódó falusi öregek képe. Fülledt nyári éjjeleken, amikor a vágtató vas. ’•'pán Pista bácsin, a fűtőjén — no meg talán a kalauzokon kívül — min­denki alszik, csak az ő szemei kutatják féltő gondossággal a vaksöíét messzeséget, a niros, meg a zöld jelzéseket, az elsuhanó, villany- fényes őrházakat. Ilyenkor talán eszébe jut elhúnyt legény fia kilencéves kislánya, fe­lesége, hűvös szobája, könyvei, kiskertje, vagy édesapja..: Szerettem volna többet beszélgetni vele, de a forgalmista indulást jelzett. Fiatalos fürgeséggel terem fenn a vezető fülkében és kezének mozdulata nyomán felhördül a régi­ségében is nagytestű mozdony. A nagy kere­kek lomhán mozdulnak előre és a kiszaba­dult gőz fehér felhőbe burkolja a vezetőfül­két és a „vezért”. Pista bácsi arca még fe­lém mosolyog a felhőfüggönyön át. Végigte­kint a lr.osan mozduló kocsisoron, futó pil­lantást vet a kendőlobogtató, könnyes szemű búcsúztatókra ... aztán irány: Kálkápolna. Ajkam mozdulatlan. Nem is mondom, még csak nem is motyogom, inkább csak gondo­lom talán: nem rokonaim, nem ismerőseim a búcsút integető utasok, talán soha nem láttam őket... De mégis ... Vigyázzon rájuk — mint eddig — Pista bácsi! CSAPOS-LEÁNY “Dúzaszöke haja, szürkés kék szeme, napbarnított, kissé széles arca van Katinak. Orrahegye kicsit pisze s talán éppen ezért különösen jól áll neki mindig szívből jövő mo­solya. Első látásra semmi fel­tűnő rajta, csak nyíltan cso­dálkozó nagy szemei sugároz­nak felém valami ártatlan gyermeki mosolyt» Elnézem, ahogyan ott áll — azaz dehogy is áll —, sereg, pereg az italbolt pultjánál. Fehér köténye mindig tiszta, karcsú, hosz- szú ujjain kifogástalan tiszta körmök, körü­lötte kellemes szappanillat. Mozdulatai gyor­sak. de mégis óvatosak: vissza nem csor­gatva semmi bort a pohárról a tartályba, vonásig adja a háromdecisbe a sört nem tölti bele óvatlan pillanatban a tányérba csö­pögött sört a félig kész korsóba (meg ne szidja érte a Vendéglátó Vállalat!), a szend­vicset papírba csomagolja és soha nem látót lelkiismeretességgel mossa el a poharakat.. Ma már nehéz lenne kideríteni, ki nevezte el annakidején a tarjáni italboltok egyikét, másikát ,.késdobáló”-nak, ..köpködőnek”, vagy „könyök!ő”-nek. Van ebben a „becenevek­ben” jó adag akasztófahumor s nem kis adag túlzás. Az ilyen rendszerető és szemrevaló Katik tisztaságukkal, kedvességükkel meg­változtatják az italboltok képét és hangula­tát. Az elfogyasztott, fröccsök és féldecik, korsó sörök szédületében hadonászó, becsí­pett emberek között ott szorgoskodik hófehér ruhában és hófehér lélekkel, mosolygó jó­zansággal Kati, a kis, falusi csapos-leány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom