Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-16 / 55. szám

4 SZABAD \Oi.R\D 1955. Július lfl. GF.VFTÓL—GE.NFIG A diplomáciai ténykedések városában, Genfben, szán­dékoznak a béke biztosítását célzó, legmagasabb szinten tar­tandó négyhatalmi konferenciát megrendezni. Nem először esik a választás erre a városra olyankor, amikor a diplomaták nagy ügyek megtárgyalására adnak egymásnak találkozót. Alig egy év telt el a tavalyi, áprilisi négyhatalmi találkozó óta, amely szintén Genfben volt. Ez idő alatt komoly harcokat vívtak meg a diplomácia fegyverei. Tudjuk, hogy azóta már létrejött a semlegesített Ausztria és megtörtént az osztrák államszerződés ratifikálása. Közben azonban történt még egy és más, így az agresszív erők által kikényszerített, úgynevezett „párizsi szerződés“ ratifikáltatása is. Ezért továbbra sem ke­rülhetett nyugvópontra a német egységesítés ügye és így Genf fő problémáinak egyike éppen ezen kérdés tisztázása lesz. A német kérdés sikeres megoldása pedig az európai béke biz­tosítását jelenti. De miként tavaly, úgy most a második genfi értekezlet előkészítésének során sem halad teljesen zavartalanul az elő­készítés, mivel az agresszív erők és az ezek köré csoportosuló militarista, háborúra törekvő klikkek nem nézik jó szemmel és összetett kezekkel azt a folyamatot, amely a békés együtt­élés megvalósulásához vezet. Mert érezhető ilyen folyamat! Gondoljunk csak az osztrák államszerződés megkötésére, Jugoszláviával való viszonyunk rendezésére, Nehru szovjet- linióbeli látogatására stb. De a profitéhes monopolisták még mindig az atom- és hidorgénfegyverek mielőbbi alkalmazását látják a „helyes“ útnak, és ezen az úton kívánnak haladni. Közben pedig el szeretnék hitetni a népekkel — sajátjaikkal ugyanúgy, mint a béketábor népeivel —, hogy az ő úgyneve­zett „erőpolitikájuk“ biztosítani tudná a népek békéjét. Az erő- politika azonban tulajdonképpen az erőszak politikáját jelenti! De mindettől függetlenül tudjuk azt is, hogy az erő nem kizárólag az agresszív hatalmak monopóliuma; hiszen, ha erőt jelent az „Atlanti Szövetség“, vagy az „európai hadsereg“, vajon nem biztosít-e legalább ugyanannyi — sőt több — erőt a béketábor 900 millió tagjának és a kapitalista országok bé­két kívánó népeinek elszánt, rendíthetetlen, mind tevékenyeb­ben megnyilvánuló békeakarata? Nem állítjuk egy másodpercre sem, hogy könnyű lesz a megoldás Genfben. de talán még kevésbé lesz könnyű bizo­nyos részfeladatok sikeres megoldása a — Genf be érkezésig! Mert bizony az agresszív erők mindent elkövettek az utóbbi hetekben és előreláthatólag el is fognak követni a közeljövő­ben azért, hogy ha már megakadályozni nem is tudják a né­pek nyomására létrejövő genfi találkozást, lehetőleg megmér­gezzék a politikai légkört! Nem véletlen az, hogy nemrégiben robbant ki Argentínában államellenes összeesküvés fegyveres beavatkozás formájában a plutokratáknak nem tetsző politi­kát folytató Peron államelnök — polgári — rendszere ellen. Alig valamivel később az USÁ-ban lélektanilag alátámasztott, kép­zelt atomtámadást intéztettek a lakosság ellen. így akartak a tömeghisztéria útján hangulatot teremteni — az állítólagos „bolsevik-bombák“ elleni védekezés jegyében — a négyha­talmi konferencia ellen. Egyidejűleg folyik Nyugat-Német- ország, folytatólagos megagitálása az atlanti-politika mellett való kitartásra, ami nem ad különösebben nehéz feladatot a nyugatiaknak, mivel Adenauert amúgy sem kell külön „táncra felkérni“, hiszen saját elhatározásából is lejti azt a láncot, amelyhez a zenét az egykori Wehrmacht és SS-tisztek fújják. Viszont nem szabad szem elől tévesztenünk azt a je­lenséget sem, hogy Németország mindkét részén egyre gyak­rabban és mindinkább erőteljesebben hangzik a jelszó-" E°v asztalhoz németek!“» ' ’ A szovjet diplomácia higgadtsága, nyező ereje az osztrák kérdés sikeres megoldásával bebizo­nyította, hogy,a „kerek-asztal“ értekezlet felhasználható esz­köz a diplomáciai bonyodalmak felszámolására, a nehéz kér­dések megoldására. Ennek ellenére számíthatunk rá, hogy Genfben nem lesz könnyű a „szülés“. De mi orvosok, tudjuk a szülészeti műtéttanból, hogy néha nehéz feladat elé kerül az orvos is, bába is olyankor, amikor a megszületendő magzat az anyai testben valamely okból nem a megszokott, normális helyzetben van. Ilyen komplikált helyzet gyakran fordul elő ikenszülések esetében. A szülészet azt tanítja, hogy ilyen kö­rülmények között legjobb a magzat, illetve magzatok úgyne­vezett „lábrafordítása“, ami után megindul a normális szülési folyamat.:: Nos. az osztrák kérdés esetében sikerrel járt ez a diplomáciai „lábrafordítás“. Genfben ezúttal diplomáciai IkersziHést várunk. Az ikerpár: a Szovjetunió által javasolt általános és fokozatos leszerelés és a német egység helyre- állítása útján a kollektív biztonság létrejötte, az európai kol­lektív biztonsági egyezmény alapjainak megteremtése. Bizo­nyára Genfben sem fog csődöt mondani a szülészek tudomá- ha a diplomácia szülészei kellő felkészültséggel és fele­lősségtudattal kezdenek majd a műtéthez! E műtét sikere pedig azt jelentené, hogy az atom és hit rogen fogalma kikerülne a hadviselés szótárából; s a mérh tetlen összeget felemésztő hadiipar helyébe iskolák, kórháza tudományos kutatóintézetek, üdülőhelyek stb. lépnének Ne kell ehhez más, csak az, hogy a nyugati diplomaták ' tud. másul vegyék a helsinki béke-világtalálkozó küldötteinek i letve maguknak a népeknek békeköveteléseit. Mindezek összegezése után úgy látjuk, hogy Genf> ez a patinás, történelmi emlékekkel zsúfolt város, szülőváro­sává válhat a hőn óhajtott, hosszantartó „népek békéjének“' DR. SZÁLKÁI GÉZA FIGYELEM! FIGYELEM Árles%állítűs ! 20 százalékkal olcsóbb lett a flokon Régi át Fi Oi ár Fi ólokon gépnyomott, minden színben 70 cm. széles 32.10 25.90 80 „ . 35.50 28.40 okon fehérített, v. simán festeti 80 „ „ 32.50 26—-tokon filmnyomóit 80 „ „ 42— 33.60 70 * . 46.­38.40 Vásároljon nyárra flokont leszállított áron. Olcsó, szép, kellemes viselet. Kapható a KISKERESKEDELMI V. szaküzleteiben Shakespeare: SOK HŰHÓ SEMMIÉRT A Csokonai Színház bemutatója A régi hercegi udvarok világa elevenedik meg Shakes- peare: „Sok hűhó semmiért” című négyfelvonásos víg­játékéban, amelyet kedden este mutatott be első ízben salgótar­jáni közönségének a debreceni színház együttese. A nagy an­gol drámaköltő ebben a darabjában nem véres családi viszá­lyok színhelyére, vagy a csatamezőre vezeti el a nézőket, ha­nem Messina kormányzójának, az öreg Leonátónak a házába. Igaz, itt is vannak csaták — csakhogy ezeket nem karddal, tőr­rel, hanem hol lágyan epekedő, hizelgő, hol pedig csipős, fullán- kos szavakkal vívják. Ki-ki ízlése szerint,:; Két lány él a kormányzó udvarában. Az egyik lánya, a másik unokatestvére Leonatónak. Mindkettő életvidám, csinos teremtés. Érthető tehát, hogy Don Pedrónak, az aragoniai her­cegnek jókedvű, fiatal nemesei, akik a harcok fáradalmainak kipihenéséi-e érkeztek a városba, ilyen csábító körülmények között nem tudnak békésen pihenni, hanem egymással verse­nyezve indítanak rohamot a hölgyek szívének megnyerésére. Leonato lányával, Heróval, nem sok baj van, ő hamarosan megtalálja párját a firenzei Claudio személyében. Egészen más a helyzet Beatricével, a kormányzó unokatestvérével. Beatrice nyugtalan, csúfolódó teremtés, aki gúnyos, szabad­szájú megjegyzéseivel szinte elmarja maga mellől a férfiakat. Elsősorban Benedekre, a herceg egyik kedvelt emberére zápo­rozza kifogyhatatlanul szúrós, sokszor csontig ható gúny­nyilait. Persze, Benedek, a megrögzött agglegény sem marad adós a maga'fullánkjaival. A két fiatal örökös torzsalkodása feltűnik az egész udvarnak. — Beatrice nem akar íérjhez- menni, Benedek nem akar megnősülni? Nosza hozzuk össze őket! — gondolják, s közös erővel látnak hozzá a tréfa megvalósí­tásához. Ettől kezdve aztán egy pillanatra sem fogy ki a cse­lekmény a kacagtató bonyodalmakból. Egyik félreértés a má­sik után, cselszövések sorozata, (az egyiknek majdnem áldoza­tul esik Hero és Claudio szerelme is!), mulatságos tévedések követik egymást a színpadon. A végén persze nemcsak Clau­dio és Hero, hanem az örökké veszekedő pár: Beatrice és Benedek is vállalja a házassági köteléket. A herceg és Leonato furfangos ügyeskedése lényegében felesleges volt, hiszen va­lójában Beatrice és Benedek kezdettől fogva vonzódtak egy­máshoz, s örökös szócsatáikkal éppen ezt leplezték — még ön­maguk előtt is. De a „sok hűhó” azért mégsem haszontalan! Nem az, mert alkalmat ad az írónak arra, hogy bemutassa a nemesi élet furcsaságait, a korabeli társadalom különféle tagjainak fonákságait s ezzel még késő évszázadok múlva is egészen a könnycsorgásig megnevettesse a nézőket. Shakespeare humora teljes gazdagságában érvényre jut ebben a vígjátékban. Vas­kos, szókimondó humor ez, de sugárzik belőle az életöröm, az élet szeretete, s talán éppen ez a jellemző sajátsága teszi hal­hatatlanná, * darab rendezője — Nógrádi Róbert, mint vendég — «Shakespeare szelleméhez híven állította színpadra a darabot, Fodor József friss, ízes fordításában. Az előadás stí­lusa a kis színpad által okozott nehézségek ellenére is egysé­ges, töretlen, mindvégig megmarad az ízlés határain belül. Különösen két jelenet megrendezése sikerült kiválóan. Az egyik a temetői kép, a végtelenül mulatságos kórussal, a má­sik pedig a polgárőrség „eligazítása”. Kifogásoljuk azonban, hogy a rendező eltűrte itt-ott a „kartárs” használatát a szín­padon! Ez bizony megzavarta a korhű hatást, amelyet egyéb­ként a díszletekkel, jelmezekkel sikerült csaknem hibátlanul megőrizni. Nem érdemes tehát egy-egy jó „bemondásért” en­gedményeket tenni még akkor sem, ha az pillanatnyilag kacajt vált ki >a nézőtéren! D enedek szerepében új Oldaláról ismerte meg a közön- . ség a népszerű Soós Imrét, akit a tarjániak azelőtt leginkább komoly szerepekben láttak. Soós Imre egészében jól oldotta meg feladatát, egyik-másik jelenetében pedig egé­szen kimagasló, sokáig emlékezetes alakítást nyújtott. (Pél­dául akkor, amikor a kertben kihallgatta a hercegék beszél­getését.) Egy-két felesleges, túlzó gesztust, indokolatlan hará- kolást kellene csak elhagynia Soósnak, egy kicsivel jobban kellene megjelenésében, maszkjában is éreztetnie Benedek agg­legény mivoltát (mi ugyanis a darab Benedekét valamivel idő­sebbnek, megállapodottabbnak képzeljük el, mint Soós Imre imitt-amott túlságosan fiatalos virgonc Benedekét) s akkor legjobb színjátszási hagyományainkhoz méltó, felejthetetlen játékot láthatnánk tőle. Szerelmesét — vagy ha úgy tetszik, női ellenlábasát, Beatricét — Andaházi Margit elevenítette meg a színpadon. Beatrice szabadszájú, gúnyos, szókimondó, néha már csaknem szemtelen lányszemély, s mindezeket a tulajdonságokat Anda­házi Margit játéka hitelesen mutatta meg. Játékát nézve azon­ban itt-ott Valahogy úgy érezzük, hogy túl „modern” ez a Beat­rice; mintha csak egy francia vígjáték talpraesett hősnője len­ne, nem egy Shakespeare-korabeli udvarhölgy. Ami a másik sze­relmespárt illeti, Mensáros László rajongó természetű, szen­vedélyes Claudiója rokonszenves, vonzó fiatalember a szín­padon, Hero szerepében azonban Csáki Magda kissé halovány alakítást nyújt. Ezt a szerepcsere bizonyos mértékig érthetővé teszi és indokolja. Az öreg Leonatót, Messina kormányzóját Bángyörgyi Ká­roly játssza. Huncut, ravaszdi, vidám figura ez a Leonato, jól mulat rajta a közönség. Kedélyes, szeretetreméltó alak Angyal Sándor aragoniai hercege is. A herceg öccsét, János grófot, Hamlethez illő jelmezben mutatja be Major Pál, s alakítását is úgy fogja meg, mintha az Hamlet szerepe lenne, pedig itt inkább a gróf intrikus, ravasz jellemét kellene érzékeltetnie. Nem jut helyünk a kisebb szerepek játszóinak méltatásá­ra, noha mindannyian megérdemelnék, hogy névszerint is megemlékezzünk róluk, mert kitünően megállották a helyüket. Különösen kiemelkedett közöttük Galagonya szerepében Már­kus László. Galagonya az ő alakításában hamisítatlan, vérbeli Shakespeare-figura: nagyszájú, ostoba, szükség esetén meghu­nyászkodó. tudálékos — és mindezek ellenére még's szívünk­höz közelálló figura. De amint már említettük, az „őrség” többi tagja is igen-igen mulatságos. A Iyannvira az, hogy — különösen az utolsó felvonásban — maguk a színészek is jókat kacagnak az őrségen, gyakran olyankor is, amikor szerepük mást kívánna... Hát igen, kétségtelenül nehéz ellenálni Solti Bertalannak, amikor mint Zablepény Hugó vinnyogva siratja Hero kisasszonyt, sőt Soós Imre egy-egy gesztusa is leküzdhetetlen nevetési ingert vált ki az emberből, de azért mégis csak az volna a helyes, hogy a szereplők inkább az előadás után nevessék ki magu­kat egymáson. Az előadáson hadd mulasson a közönség, de csakis a közönség! Mert különben aztán megtörténhet — erről egyelőre persze még nincs szó — hogy a nézők véletlenül le­mondanák a nevetésről a színészek javára. Márpedig ezt nem szeretnék ugye, kedves vendégeink? Miklós Dezső szám nógrad, Az új normával sem fogunk kevesebb százalékot elérni, mint eddig! örömmel jelentem a Sza­bad Nógrádnák, hogy június folyamán olyan eredmények születtek nálunk, a Vasöntö­de- és Tűzhelygyárban, ami­lyenekre ebben az évben még nem volt példa. Mi, az 1. szá­mú önelszámoló egység dol­gozói 131 százalékra teljesítet­tük a műhely tervét. Ugyan­akkor jelentősen csökkent a selejt, lényegesen kevesebb lett a törött öntvények száma. Jó eredményeink elsősorban annak tulajdoníthatók, hogy a pártszervezet, a szakszervezet és a DISZ helyesen szervezték meg a munkaversenyt. A mű­hely dolgozói szívesen kap­csolódtak be a versenybe, an­nál is inkább, mivel mind­annyiunkat lelkesített a hel­sinki béke-világtalálkozó. A politikai felvilágosító munka következtében megértettük, hogy a béke fennmaradása az egész világ ügye; megértettük, hogy a béke fennmaradása a mi munkánk eredményességé­től is függ. Lelkesen fogunk hozzá jú­liusi tervünk teljesítéséhez is. E havi tervünk magasabb, mint az előző volt, de az új normák segítségével sikeresen eleget teszünk a magasabb kö­vetelményeknek is. Az új nor­mával sem fogunk kevesebb százalékot elérni, mint eddig! Akadnak még ugyan dolgo­zók, akik a norma módosítá­sában valami „rosszat“ lát­nak. Ök még nem értették meg. hogy a helyesen megál­lapított norma emeli a munka termelékenységét, s ezzel pár­huzamosan elősegíti az élet- színvonal növekedését. Igye­kezni fogunk ezt az összefüg­gést valamennyi dolgozótár­sunkkal megértetni; Tervünk túlteljesítéséhez azonban nem elég a mi igye­kezetünk, ehhez a MEO jobb és gyorsabb munkája is szük­séges! Eddig sokgzor előfor­dult. hogy egy-egy műszak­ban 30—40 perc, vagy ennél is több idő kiesett a termelés­ből. mert megmunkálás előtt a MEO nem vette át idejében, folyamatosan az anyagot. Ar­ra kérjük az üzem vezetősé­gét, hozzon olyan intézkedést, hogy anyagellátásunk zavar­talan, folyamatos legyen. Ha ezt megteszik, akkor biztosan számíthatnak rá. hogy az új norma szerinti tervünket is túlteljesítjük! Fekete János Vasöntöde és Tűzhelygyár. Kaland az adóhivatallal Rendszeresen olvasom a Szabad Nógrádot és úgy lá­tom, hogy a szerkesztőség sok ügyes-bajos dolgot intéz el a levelezőknek. Ezért én is bi­zalommal fordulok az elvtár­sakhoz. Arról van szó, hogy én a múlt évi adómat tudomásom szerint jóval a határidő előtt rendeztem. Március elején kaptam meg az idei adófizetési felhívásomat a salgótarjáni járási tanácstóL Eszerint a múlt évben 60 forinttal túlfi- zettém az előírt összeget. Né­hány nappal ezelőtt aztán megkaptam az adóívemet is. Legnagyobb meglepetésemre az íven az állt, hogy tavaly 60 forint adóval hátralékban maradtam s ezt az idén be kell fizetnem. Most már végképp ném tu­dom, melyik állítás a helyes: a felhívásé, vagy az adóívé? Pedig mindkettőt ugyanaz a hi­vatal adta ki! Csak azért nem csodálkozom ezen a különös eseten, mert több hasonló ügyem volt már a járási ta­nács adóügyi osztályával az utóbbi években. De nemcsak nekem, hanem több mátrasze- lei dolgozótársamnak is ked­vezőtlen tapasztalatai vannak a gondatlan adminisztrációval kapcsolatban. Gyárimunkás vagyok, el­foglaltságom nem engedi meg, hogy személyesen járjak utá­lna Salgótarjánban a dolog­nak. Kérem az elvtársakat, érdeklődjék meg, hogyan is áll végeredményben a helyzet az én 60 forintommal? Salamon Lajos Mátraszele. ★ Szerkesztőségünk utánané­zett Salamon Lajos olvasónk ügyének. A kimutatás szerint olvasónk 60 forinttal hátra­lékban maradt tavaly. Az adó­ügyi osztály első alkalommal tévedésből tüntette fel túlfi­zetésnek a valójában hátra­lékként jelentkező összeget; Ha azonban Salamon elvtárs csekkekkel tudja igazolni, hogy valóban többet fizetett be az előírtnál, akkor a csek­kek bemutatása után a külön- bözetet jóváírják részére. Nagy tévedés, súlyos hiba tehát nem történt. Ennek el­lenére egyetértünk levélírónk­kal abban, hogy gondosabban, figyelmesebben kell nyilván­tartania és kezelnie a salgó­tarjáni járási tanács adóügyi osztályának a dolgozók adóki­mutatásait. Ezért tartjuk szükségesnek a levél közlésé­vel előmozdítani a hivatal munkájának megjavítását. DE MÁSRA UGYAN MINEK KELLENE?! — Aztán mond­ja csak, kartárs, jó erős ez a tégla? — Az attól «»«/». kérem, hogy mire használja. Ha nem építkezés­re, akkor egészen biztosan megfe­lel ,it Xoticiui

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom