Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-16 / 55. szám

ÍOSH. július te. SZABAD NOfiRÍD 3 RAJTAVESZTETT A SPEKULÁLÓ KÁNTORTANÍTÓ Hogyan zsákmányolta ki a rétsági járás dolgozó parasztjait Gáspár István „Ä spekulánsok ellen, tör­vényeink teljes szigorával kell fellépni és káros műkö­désüket le kell leplezni, mind a munkások, mind a dolgozó parasztok előtt.” (Hegedűs András elvtársnak a KV 1955. június 7—8-i ülésén elhang­zott előadói beszédéből.) A rétsági járási rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályán egy 60 év körüli, magas, telt ar­cú, deresedé hajú ember ül. Ha beszél, séta botjára támasz­kodik. Reuma bántja a testét és szégyen marja sötét lelkét. Nem a bűnösségén restelke­dik, hanem mert „elkapták". Ki ez az ember? Miért ke­rült ide? Mi a bűne? A kérdésre egy névtelen le­vél ad választ: írója a rendőr­ségnek címezte. „Talán tudomásuk van ar­ról, hogy Gáspár István nyug­díjas kántortanító — aki más­fél éve jött vissza Bánkra lak­ni — mennyire kiuzsorázza a falusi lakosságot. Rábeszéli a dolgozó parasztokat. hogy majd ő megveszi nekik Csong- rádon a beadási sertéséket. .4 községi tanácsnál igazolványt kért. s kapott is, bár jogtala­nul ... Ment is nagyszerűen a kupeckedés. Ő maga dicseke­dett, hogy ilyen jól még nem állt. Annyi pénzre tesz szert, amennyire csak akar. Heten­ként megkeres ezer forintot is. De, hogy keresi meg? Csa­lárd úton, kihasználva a dol­gozók jóhiszeműségét... Ez tiszta szélhámosság és a leg­aljasabb kupeckedés! Gáspár Bánkon tanácstag. Hogy lehet a kupec tanácstag? Hogy sza­bad ilyeneknek szabadon jár­ni és zsarolni a dolgozókat?" Gáspár — a jó kántortanitó- hoz híven — mindent tagad. Azt állítja: ,.A levélírót a rosszinduíat fűtötte“. A rendi őrségen dolgozó elvtársak vi­szont a levelet úgy elemezték, hogy írója egyetért a párt 1955. júniusi határozatával és elő akarja segíteni megvalósí­tását. Ezért hívta fel a rend­őrség figyelmét, az általa is­mert s a társadalomra káros és veszélyes bűncselekmény­re, megfelelő eszöközöket is javasolva annak elhárítására. Ma már mindenki előtt köz­ismert, hogy az 1953. júliusát követő húsz hónap alatt el­terjedt jobboldali nézetek va­lóságos melegágyat készítettek a spekuláció és az üzérkedés számára. Hogy jobban megért­sük Gáspár bűncselekményét, szükséges, hogy előbb tisztáz­zuk a spekuláció fogalmát. „Abban az esetben — mon­dotta Hegedűs elvtárs — ha a termelő szabadpiacon közvetle­nül a fogyasztónak ad el, nem beszélhetünk spekulációról. Ha azonban közvetítő lép köz­be, aki terményt harácsol ösz- sze, azzal a céllal, hogy azt haszonnal tovább adja, akkor világos, hogy spekulációval ál­lunk szemben." Gáspár István — amint a nyomozás adataiból kiderül — a jobboldali nézetektől íelbátorodva kapott kedvet a törvénytiltot­ta haszonszerzésre. Nem bo­lond 600 forint nyugdíjból „tengetni" ‘ életét, amikor ez­rek ütik a markát s méghoz­zá 'különösebb erőikifejtés nél­kül? Először csak kicsit hara­pott a tiltott fa gyümölcséből, s amint látta, hogy semmi ba­ja tőle, úgy rákapott, mint a levelibéka a légyevésre. 1953. decemberében Oszkó községben 33 mázsa kukoricát vásárolt fel, amit Kiskunfél­egyházán értékesített. S csöpp­nyi üzleten 330 forintot kere­sett. Több mint 200 csongrádi gazdának vásárolt kukoricát Somogybán. A gazdáktól má­zsánként 90—300 forintot sze­dett fel. Ügynökei révén Osz­kó, Egyházaskeszó és Mike községekben 1274,84 kilogramm kukoricát vásárolt fel. Minden mázsa kukoricán 15 forintot nyert — saját beismerése sze­rint. Persze volt úgyis hogy a kukorica mázsáját 95—210 forintjával vásárolta, ez eset­ben minden mázsa után 50 forint tiszta haszon ütötte markát: kit, hogy tudott be­csapni! Ilyen nyereségért iga­zán érdemes megtagadni az isteni tanításokat és elfelejte­ni, hogy Jézus korbáccsal ker­gette ki a templomból a kufá- rokat és a kereskedőket... Gáspár ezen tények ellené­re is állítja, hogy őt, mint nyugdíjas kántortanítót, akit megbecsülés övez Bánkon, nem lehet kupeckodással és üzérkedéssel rágalmazni. No, nézzünk egy pár levelet, amit ügynökei írtak részére. Sza- laiék Mike községből ezt ír­ják: „Mi újság van magúknál a kukorica árakkal? Nálunk lehetne venni nagyobb meny- nyiségben 320 forintért... Ha szüksége van rá, azonnal jöj­jön vagy táviratozzon... Pénzt küldjön... Oda küldöm az árut, ahová akarja...“ Nyári­don élő ügynöke, Molnár Béla, a sertéssel való üzérkedés problémáiról értesíti: „Ht disznót venni egyelőre nem lehet, mert egyrészt leszerződ­ték, másrészt az itteni tanács a falubeliek beadására fordít­ja... Engem az állatforgalmi­tól, mint felvásárlót leléptet­tek. Helyembe a párt valame­lyik tagját akarják benyom­ni... Segítségére fogok lenni, ha valamelyik üzlet megy'’. Ezen levelek bizony pozdorjá- vá zúzzák Gáspár érveit és bizonyítják kupeckedését, spe­kulációs tevékenységét. A kukoricaűzérkedéssel — a legszerényebb számítások sze­rint is — majdnem 20 000 fo­rintot húzott ki a félrevezetett dolgozó parasztok zsebeiből. Most pedig nézzük, hogyan zsákmányolta ki a rétsági já­rás egyes községeinek dolgozó parasztjait. Bánk község dol­gozó parasztjai nem kedvelik a sertéstenyésztést. Inkább szarvasmarha tenyésztésével foglalkoznak. Mivel kevés volt a sertés, gondot okozott a ser­tésbeadás teljesítése. Gáspár jó üzletet látott ebbem Mint tanácstag felhasználva a bizalmai ajánlkozott a tanácson, hogy majd ő felvásárolja a szüksé­ges sertést. Csorba András VB elnök, Kocka Béla be­gyűjtési megbízott kapva kap­tak az alkalmon. Nyomban kiállítottak részére egy megbí­zólevelet, amely lehetővé tet­te, hogy más megyében vásá­roljon sertéseket. A tanács funkcionáriusai minden szem­rebbenés nélkül megsértették a törvényeket. Habár ismer­ték ezeket, és jól tudták, hogy ellenkező esetben mi en­nek a következménye. Az ide­gen megyei sertései«- beadásá­val kapcsolatos rendelet fi- gyel meztette mindkettőjüket, hogy csak az a termelő mehet más megyébe sertést vásárol­ni, akiknek beadása van és csak egy esetben lehet a terme­lőnek igazolást adni. Egy má­sik rendelet arra figyelmezte­ti a begyűjtési megbízottat, hogy a megbízólevelet csak abban az esetben láttamoztat­hatja, ha a sertésvásárlás saját, valamint a megbízó ter­melő beadási kötelezettségére és nem üzletszerűen történik. Ezeket a .rendeleteket, nem vették figyelembe Bánkon, Tereskén. Romhányban, Két- bodonyban és Tolmácson sem. Sőt, egyik-másik községi ta­nács újabb megbízó levelet állított ki Gáspár részére. Most már igazolvánnyal fel­szerelve folytathatta Gáspár a spekulációt. Az első út „ered­ményességének" híre bejárta a járás falvait. Egyre gyűlt a megbízólevél s vele együtt a dolgozó parasztoktól elrabolt pénz mennyisége is. Hogyan, milyen módon? Sípos Margit tolmácsi be­gyűjtési előadó 62 gazdától 2240 kilogramm sertésvásár­lásra szedte össze a pénzt: ki­logrammonként 18,50 forintot. Amikor a sertés leszállításra került, kilogrammonként még további 1 forintot kellett ösz- szeszednie, mert a sertés kiló­ja 19,50 forintba került. Hát a beadás után járó felár hol van? Egyszerű: Gáspár elzse­belte! Molnár István banki gazdálkodó így nyilatkozott: „145 kilogramm sertést vásá­rolt és adott be nevemre. Azt mondta, hogy 19 forintért meg tudja vermi a sertés kilóját. Nem beszéltünk arról, hogy a beadás után járó felár a Gás­páré lesz. Ezt a felárat nem kaptam meg.“ Tudott dolog, hogy az Állatforgalmi Válla­lat a beadott sertés kilójáért kb. 5 forintot fizet a beadásra kötelezett termelőnek. Tehát Gáspár, Molnár István bánki gazdálkodó zsebéből a 145 ki logrammos sertésért még to­vábbi 725 forintot rabolt el. Ugyanezt a rablási módszert alkalmazta 100-nál több rét' sági járási dolgozónál. Gás­pár 1954 decemberétől a 148 mázsa sertés felvásárlása ré­vén 30107,40 forint jogtalan jövedelemre tett szert. A bán- ki dolgozó parasztok már-már sokalni kezdték a rablás mér­tékét. Gáspár látva ezt. aljas tervhez folyamodott. Be kellett bizonyítania, hogy az üzletet csak jószívből eszközölte, hogy csak jó indulatból végzi a ser­tésfelvásárlást. Hogy ezt iga­zolja, Lomén János bánki la­kost lehívta magával Mareal- tóba, mivel neki is volt 260 kilogrammos sertésbeadása, s hogy győződjön meg arról, mi­be kerül az útiköltség, s hogy milyen fáradságos munka ser­tés után járkálni. Amikor ha­zajöttek. elővetette Lomen- nal a ceruzát és kiszámíttatta vele, mennyibe került neki a sertéshús kilója. A számolás eredménye az lett, hogy 20 fil­lérrel többe került a sertés ki­lója, mintha azt Lomén Bán­kon befizette volna Gáspár­nak. Gáspár terve sikerült, hi­szen olyan helyre vezette a bánki gazdát, ahol nem vol­tak meg a lehetőségek és adottságok a sertésvásárlásra, így bizonyította be nagylelkű­ségét. Gáspár István a jóságos lelkű nyugalmazott kántorta­nító spekulációs tevékenysége alatt hozzávetőlegesen 148 mázsa sertést. 1304 mázsa ku­koricát, 137 kilogramm diót, 2976 kilogramm burgonyát. 130 mázsa takarmányrépát, 50 kilogramm lucemamagot vásárolt fel, tehát az össz­súly megmozgatás: 1711 mázsa volt. Ossz haszna — a legsze­rényebb számítások szerint is — meghaladta a 60 000 forin­tot: — s mindezt munkavégzés nélküli .úton harácsolta össze. Mi a tanulság ? A spekulánsok, kupecek, üzérkedők jogtalanul vágnak zsebre súlyos összegeket. Meg nem érdemelt hasznuk abból származik, hogy becsapják a termelőket és a fogyasztókat: a dolgozó népet. Aruelvonás- sal és árufelhalmozássai ve­szélyeztetik. akadályozzák dol­gozó népünk élelemmel való ellátását, s lazítják nemcsak az állampolgári fegyelmet, ha­nem a munkás-paraszt szövet­séget is. Éppen ezért lelep­lezésük. tevékenységük felszá­molása minden becsületes dol­gozónak anyagi érdeke és er­kölcsi kötelessége. A napokban jelent meg a minisztertanács rendelete a kenyérgabona állami felvásár-r lásának szabályozásáról. A rendelet célja, a népgazdaság számára szükséges készletek biztosítása, másrészt a gabo­nával való spekuláció meg­akadályozása. A rendelet megvédi a dolgozó parasztokat a kulákok és egyéb spekuláns elemek kizsákmányolásától. Különösen fontos most, a ke­nyérgabonabeadás megkezdésé­nek előestéjén megkülönböz­tetett figyelmet szentelni a spekulatív elemek harácsoló szándékának keresztülhúzásá- ra. Ha így cselekszünk, már ezzel is egy lépést teszünk dolgozó népünk egész évi ke­nyerének biztosításáért. Népi demokráciánk törvé­nyei védik dolgozó népünket a spekulánsok kártevéseitől. Azonban, hogy a spekulánsok, üzérkedők, árdrágítók megér­demelt helyükre — a börtön­be kerüljenek —, nem ele­gendő csupán az állami szer­vek, a hatóságok igyekezete. A spekuláció megszüntetéséért folytatott harcba kapcsolódjék be az egész dolgozó társada­lom! Minden községben arra van szükség, hogy a pártszer­vezet irányítása mellett, a tö­megszervezetek, elsősorban a tanácsok, a társadalmi szerve­zetek tagjai figyeljék, leplez­Érdemes átadni a kenyérgabona-felesleget az 240 ft (teSoCpenx.. +20xg., (ttláxSár\AÁ'\t\ 150 ToAnbift): +30Ft. -< VAGY*­280 fit KE'SZPE'N^ Érdemes átadni a kenyérgabona-felesleget az államnak! Az állam ugyanis jó árat%— búzáért mázsánként 240 forin­tot, a rozsért pedig 220 forintot — fizet. Ezen kívül a ter­melő minden mázsa kenyérgabona után 20 kiló korpát kap állami áron, tehát 150 forintért egy mázsát és 30 forintos árengedménnyel műtrágyajuttatásban is részesül, vagy a gépállomástól kedvezményes áron mélyszántást igényelhet. A jó termésből az első gabonát a hazának adják a pásztói járás termelőszövetkezetei A pásztói járás valamennyi községében megkezdődött az őszi árpa aratása. Eddig mintegy 280 kh-on rakták keresztbe az árpát. Ezen a héten megkezdjük a rozs aratá­sát is, sőt egyes helyeken már a búzára is sor kerül. A júni­usi kedvező időjárás eredményeképpen jó termést ígérnek a gabonafélék. Nincs tehát igazuk azoknak, akik siránkoznak, hogy „kevés lesz az idén a termés”. Ennek az alaptalan sopánkodásnak legtöbbször az a célja, hogy az állam iránti kötelezettség teljesítése alól így próbáljon kibújni a gazda. A rossz termésről szóló híreszteléseket azonban szemünk láttára cáfolják meg az események. Járásunkban mindent elkövetünk azért, hogy a megyé­ben mi kerüljünk ki győztesen a kenyércsatából. A Hazafias Népfront javaslatára valamennyi községben a Népfront gyű­lésén tárgyalták meg a dolgozók az előttük álló feladatok elvégzésének helyes módját. A mezőgazdasági állandó bizott­ságok mindenütt megszervezték az érési figyelőszolgálatot, s kisgyűléseken ismertetik a szemveszteség kiküszöbölésé­nek módszereit. Állandóan szervezzük a munka versenyt is: eddig több mint 600' dolgozó paraszt lépett párosversenyre a járás területén. Vanyarcon például 120, szurdokpüspökiben 90 gazdálkodó versenyez, de még mindig egyre növekszik a versenybe bekapcsolódó gazdálkodók száma. Termelőszövetkezeteink időszakos végrehajtási tervet készítettek mind az aratásra, mind a nyári növényápolásra és ennek alápján dolgoznak. Az aratásban 3 kombájn és 8 kévekötő-aratógép segíti őket. Miklós János a pásztói járási tanács főagronómusa XXXXJOOOOOOOOOOOOOOOCOOOGOOOOOODCOOCQOOÍ Ahol lehet, vágjuk a gabonát! Néhány nap alatt — amíg a szeszélyes időjárás engedte — sok gabonát vágtak 1c az á-Uami gazda­ságok, termelőszövetkeze­tek és a dolgozó parasztok. A gyakori nyári záporok, zivatarok hátráltatják a gabonabetakarítást. Ezért több helyen, különösen a rétsági, balassagyarmati és a pásztói járásokban meg­késtünk az aratással. Ezekben a napokban minden aratásra alkalmas órát, napot ki kell használ­nunk a munka folytatásá­ra. s úgy kell dolgoznunk, hogy kár ne essen a gabo­nában, s lehetőleg egyetlen egy kalász se menjen ve­szendőbe. Köztudomású, hogy a lá­bonálló gabona az eső el­állta után két-három óra múlva aratható. Sajnos, egyes községekben még­sem használják ki az időt, mint például Dejtáron s Bánk környékén. Késleke­dés leginkább az egyéni­leg dolgozó parasztoknál tapasztalható. Ilyen esős időjáráskor leghelyesebb, hogy ha ara­tunk. ne kezdjünk túlságo­san nagy pásztákat. Ellen­kező esetben a zápor, vagy a zivatar előtt nem tudjuk összerakni a kévéket. Ha kézikaszával aratunk, az eső utáni órákat jól ki­használhatjuk a kötél ké­szítésére, vagy ha huzamo­sabb ideig tart az esőzés, az időt használjuk fel a kukorica és burgonya ül­tetvények gyomtalanításá­ra. A falusi pártszervezetek és tanácsok hívják fel a dolgozó parasztok figyelmét az idő jó kihasználására. A párttagok, a tánáestagok és a társadalmi szervezetek tagjai járjanak elő jó pél­dával. Példamutatásukkal, felvilágosító szavukkal ér­jék el, hogy minél keve­sebb szemveszteséggel, az aratásra alkalmas idő ki­használásával, teljes erővel folytassák a gabonaaratást. Fww*wify»vyYyytfyYYYYTryiatv>ooooooooooc Terv nyomában — tett születik Nagy problémája volt Diósjenőnek és problémája még nap­jainkban is az isko­láztatás. Nem mintha nem lenne iskola, óh van, nem is egy, ha­nem négy, de ez a négy nem ér fel egyetlen egy, régóta tervezett 8 tantermes iskolával. Nagyon bo­nyolult és keserves dolog, ugyanis négy­felé szakadni egy igazgatónak és an­nak a kevés pedagó­gusnak. Régóta ter­vezik, milyen jó is lenne megvalósítani az egyhuzamú taní­tást. 350 000 forintot kapt az év elején egy újabb kéttan- termes iskola építésé­re. Kuti Géza igaz­gató és Hovanecz tanácselnök agyában megszületik a terv, egyelőre még csak nagyon kívánt óhaj formájában: mi len­ne, ha 8 tantermes iskola készülne el ebből a beruházásból egy kis hozzájáru­lással. És összedugja fe­jét a falu népe egy kis megbeszélésre. Aztán megszületik a kemény és vissza­vonhatatlan elhatá­rozás, 8 tantermes iskolát építenek. Min­denki felajánl vala­mit, ami éppen telik ''reiéböl, amire lehe­tőség. van. Főpatronáló a Tol- buchin termelőszö­vetkezet. Adnak em­bert, fogatot, sőt anyagot is. Csak len­ne már iskola, szép, tágas, új, modern! És egyre másra születnek a tervezge- tések. A gyorsan nö­vő emelkedő falak piros arca hirdeti bi­zakodón, hogy a terv­ből sző’''*1''-, izmo­sodik, épül, készül az annyira óhajtott új iskola. 94 méter hosszú az épület. Nemsokára tető fe­szül majd rajta és benépesítik azok a vidám, szorgalmas gyerekek a jövő élet büszkeségei, akik kö­zül néhány ott dol­gozik egysorban az építésnél. Szorgos­kodik az iskola szü­letésénél, ügyesek, fáradhatatlanok, hordják a téglát, tol­ják a talicskát. Alig van ember, aki ne venne részt a munkában. Egyik fiáért dolgozik, a másik az unokája jövőjéért tesz-vesz, a harmadik — a fiata- labbja — a kistest­vérnek készíti. Még olyan is van, akinek nincs senkije, se fia, se lánya, se unokája, de van lelkiismerete és öntudata. Az idős — de lélekben még olyan fiatal — Fa­gyas Marci bácsi aranyszívvel újságol­ja az őt ostromlók­nak: — igaz, nincs unokám, de van másnak, én értük dolgozom. Géczi József uno­kája picinyke még, csecsemő, de nagy­apja azért dolgozik, hogy mire megnő, tágas, kényelmes is­kolában tanulhasson. Vizsgáljuk csak meg közelebbről, hogy mit is tett ed­dig a falu népe? 2500 gyalognapszá­mot vállaltak. Ezer- egynéhány napot tel­jesítettek eddig. Nem lehet egyes embere­ket megnevezni a jól dolgozók közül, lel­kesedés és tettre- készség senkiből sem hiányzik. A fiatalok közül talán Bojtor Éva, Tóth Tamás és Varga Margit a leg­fürgébbek. A kis Bojtor Éva és né­hány társa igen ügye­sen dolgoznak. Sok mindent megcsinál­nak, téglát raknak ki a vagonokból, ado­gatják a kőművesek­nek, stb. Persze nem szabad megfeledkezni arról: a terv elkészí­tésében Éden főmér­nök szorgoskodott, hogy báró Herczog Irén földjén iskola épüljön, amelyet a nép fiai népesítenek majd be. • Az iskola építése még nem jelenti el­képzeléseik, terveik teljes megvalósítását. Kuti Gézáék sokkal körültekintőbbek, mintsem megeléged­nének csak az isko­lával. S nmükbe öt­lött az a nagyon régi, szinte ósdi kéttan- termes, volt kato­likus iskola. " Minek az már! És keletkez­nek a tervek, jók és hasznosak. Nincs la­kása a 18 pedagógus­nak. Mi lenne, ha le­bontanák a kato­likus, már amúgy is omladozófélben lévő iskolát és a régit át­alakítanák nevelői lakássá, felhasználva ehhez a katolikus is­kola anyagát. A kér­désre megszületett a felelet is. ök adták meg, maguk a kérde­zők. Igen, úgy teszik és az egyik régi isko­lából két összkom­fortos lakást építe­nek. ' meglévő két kis szertár (amelyek­ben összezsúfoltan porosodik sok kincs, szemléltető eszközök, kísérleti tárgyak), majd ewv-egy magá­nosán élő pedagógus lakásául szolgál. Tehát ”*<*v pedagó­gus lakásproblémáia ezzel máris megoldó­dott; zék le s adják át hatóságaik­nak az üzérkedőket, a speku­lánsokat. Fogjon össze a spe­kuláció és üzérkedés elleni harc győzelemre segítése érde­kében a rendőrséggel, az ügyészséggel, a bírósággal a falvak és a város dolgozó né­pe. Szélesítsük ki, tegyük ha­tékonyabbá a piacok, az utak és vasutak termény- és ter­mékforgalmának társadalmi ellenőrzését. A Központi Vezetőség jú­niusi határozata bíróságaink fontos feldatává teszi, hogy a legszigorúbban vonják fele­lősségre, példásan büntessek meg a spekulánsakat. A rét­sági járási ügyészség olyan büntetést szabjon ki Gáspár István spekulánsra hogy a büntetéséből mindenki meg­tanulhassa, „rosszul spekulál aki a dolgozó nép kárára spe­kulál“; (1-1) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom