Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)
1955-06-08 / 44. szám
1855 JÚNIUS 8. SZABAD AOGRAD SZILÁRD NORMAFEGYELEM A BETAKARÍTÁS Mi újság az érsekvadkerti gépállomáson ? Lázár Béla és Marosok János, a Gépállomás legjobb traktoristái jó javító munkával alapozták meg a tarlóhántás sikerességét. A szerelők serény munkával javítják az elevátort. * ★ * Az Érsekvadkerti Gépállomás kommunista és pártonkí- vüli traktoristái, szerelői azon dolgoznak, hogy jó gépi munkával segítsék a termelőszövetkezetek termelését, a kenyér- és takarmánygabona aratását, cséplését. Munkájuk eredménye nem maradt el. Határidőre kijavították a cséplőgépeket, az erőgépeket, az aratógépeket és kombájnt. A kombájn és az erőgépek szépen felsorakozva vá> Ák * szemlét.- NÖVEKVŐ JÓLET! A szocializmus építése a dolgozó nép anyagi, gazdasági és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése csak a termelékenység állandó emelkedésével érhető el. A termelékenység emelkedésének fontos kelléke az igazságos, helyesen megállapított bérezési rendszer, mert ez ösztönzőleg hat a munkák elvégzésére. Üzemünk dolgozói nap mint nap hírt adnak arról hogy a termelékenység növelését nagyban akadályozzák a meglazult normák, és a helytelen bérezés, \ Vasötvözetgjarban már üj mnn ka fogáson dolgoznak egészségtelen és szaktudást igénylő kohászati munkakörök és az autón történő szállításnál vagy a térüzemi munkák között; Volt olyan időszak, amikor a kohószállítókhoz alig lehetett munkást kap(Tudósitónktól.) A Vasötvözetgyáiban termelési értekezlet volt a napokban. Az előző havi eredmények és a június havi feladaté ^ megtárgyalása mellett szó vr.it az üzemben alkalmazott normák és prémium mutatók kirívó lazaságairól is. Megállapítást nyert, hogy a tech- ' nológiai osztály és a normairoda nem kellőképen összehangolt munkája folytán az új eljárások bevezetését nem követte nyomon a normák korszerűsítése. Túlnyomó részben 3—4 éves normákat alkalmaznak, a prémiumfeladatok pedig nem utalnak konkrétan a termelési eredmények fokozására. Ezek a prémiumfeladatok az utóbbi időben olyanok voltak, hogy nem is azt kellett vizsgálni," teljesíteni tud- ták-e a ac’.gozök, hanem azt, hogy a túlteljesítés milyen mértékű. Megalapították a dolgozók, hogy ezeknek a használata ma már nem helyes, mert nincsen bennük ösztönzés a munkaidő célszerűbb kihasználására és az anyag« ckal való fokozottabb takarékosságra. Az értekezleteken .elszólaltak minden munkaterület dolgozói. Bocsó Ferenc lskatos művezető. Bíró István lakodómunkás, kiváló dolgozó, Szabó József tisztító, kiváló munkás, Vágvölgyi József hegesztő, Zatrok Imre lakatos, Géczi Sándor és Kre- náes József villanyszerelők, Czene Antal meós és még mások. A hozzászólások a hiányosságok között rámutattak arra is, hogy egyes területeken, pl. a vág arakoüáirrmt "létszám. Feltárták a szer- hibákat, hogy pl. a dolle néha órákat elvesz a .idejéből az anyagok ki- val járó különböző ad- rációs helyek keresge- egállapították, hogy a vezetők részrehajlása i délelőtti műszak dol- akran csak a jó, köny- \unkát végzik el. A nősön sok idő eltelik hogy néíw — mivel a zető adja ki a mun- eresgélni kell a cso- őt. a felszólalók mutat- ogy nem volt meg a oérarány. eddig az ni, mert sokkal jobb feltételek mellett másutt is lehetett annyit keresni a laza normákkal. Éppen ezért helyes a normák felülvizsgálata és így a kereseti aránytalanságok megszüntetése. Kiváló munkások új módszereket. ésszerűbb eljárásokat dolgoznak ki. hogy a rendezett normákat is túl tudják teljesíteni. Pintér József kőtörő, kiváló munkás bejelentette, hogy még nem árulja el, mert jelenleg kísérletezik, de ha sikerül, olyan módszert fog alkalmazni az ürítésre és törésre, amivel már júliusban meg tudja közelíteni régebbi teljesítményét. Állítsuk helyre a bérezés arányát A hengerműben sok okozott már eddig is, egyes helyeken könnyebb mun. kával nagyobb bérezéshez jutottak, mint a nehezebb munkát végző dolgozók. Üzemünkben is több lazaság következtében helyenként indokolatlanul magasak lettek a teljesítményszázalékok. Bár helytevitát magas teljesítményszázalékot hogy értek el. Ugyanígy az abroncskötők, pácolok és szállítók is. Nekem is az a véleményem, hogy a normák valóban lazák. Éppen ezért, helyes volna, ha mielőbb megszilárdítanák. A norma megszilárdításánál az eddigitől eltérően sokkal nagyobb körültekintéssel kell a len volna azt mondanom, hosy munkát végezni, mert gyakori a teljesítményszázalék növelését minden esetben a laza norma idézte elő, de részben az is. Üzemünkben meg kell szigorítani a szúrástervet, be kell tartani a technológiai utasítáeset volt, hogy a normások nehezebb munkáknál magasabb normákat állapítottak meg, mint a könnyebb műn káknál. Éppen ideje, hogy a normafegyelmet megszilárdítsuk és érvényt szerezzünk a sokat Nem szabad megenged- szocialista bérezés elvének. Ha nünk, hogy számos dolgozó a normákat megszilárdítják, szúrásokat engedély nélkül ki- én bízom abban, hogy gyárunk hagyjon, mert ez nemcsak a dolgozói továbbra is megállják minőség rovására, de a gépek helyüket a termelés frontján élettartamára is kihat. A hen- Balázs József, gerészek a gópfordulat szá- a Salgótarjáni Acélárugyár mának növelésével aránylag dolgozója. Pribisán János lucfalvi lakos, sztahanovista vájár felesége átveszi az OTP salgótarjáni fiókjában a 25 000 forintos Első Békekölcsön nyereményt. Nemrég kezdtek családiház-építésbe, így éppen legjobbkor jött a nagy nyeremény SIKERÉÉRT A Megyei Tanács végrehajtó bizottsága június 1-én végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalta az aratás, cséplés és másodvetési munkák elvégzésével járó feladatokat: A végrehajtó bizottság első feladatként tűzte a megyei államapparátus elé, hogy segítsék a dolgozó parasztok növényápolási munkáját. Ennek érdekében a községekben végrehajtó bizottsági üléseket kell tartani, ahová meghívják a mezőgazdasági állandó bizottság, termelési bizottság, a népfront és a tömegszervezetek vezetőit. Ezt követően gazda- gyűléseket tartanak, ahol a dolgozók széles tömegeivel is megbeszélik a soron lévő mezőgazdasági feladatokat. Ezzel egyidőben megindítják az aratás-cséplési munkákra való felkészülést. A végrehajtó bizottság fő feladatként tűzte maga elé, a gépjavítási munka minőségi ellenőrzését. Ügy határozott, hogy a gépállomási szakemberek mellett a végrehajtó bizottság tagjai között lévő műszaki emberek is részt vesznek a gépállomási szemléken és felülvizsgálják a gépek javítását. A végrehajtó bizottság azt a célt tűzte a megye dolgozói elé, hogy az aratási és cséplési munkákat a legkisebb szemveszteséggel hajtsák végre. Az elmúlt évi aratási és cséplési munkák hibáiból okulva már most segítséget kérnek a nagyüzemektől és megfelelő mennyiségben készenlétbe helyeznek mindenféle gépalkatrészt, hogy a gépek meghibásodása esetén azonnal pótlást tudjanak adni; A végrehajtó bizottság ezután határozatot hozott, hogy a Megyei Tanács kereskedelmi ‘ osztálya készüljön fel a zavaráruellátás létesítsen a megye különböző helyein mozgóbüféket, amelyek a dolgozókat hűsítőkkel, különböző élelmiszerekkel látják el. Végül úgy döntött, hogy az aratás-cséplési munkák menetére vándorzászlót alapít, amelyet a munka menete alatt hetenként eljuttat a legjobb eredménnyel dolgozó arató- és cséplő-brigádoknak és végül odaadományozza, ahol időben és szemveszteség tekintetében a legjobb eredménnyel dolgoztak. TOLMÁCSI KÉPEK------------------------------------1 au ........ A JUHÁSZNAK JÓL MEGY len jár-kel a tolmá- tan, meglepő kép fo- 'ndesen legelészik a ebben nincs semmi nyáj után azonban ballag szemére hú- rpal. bottal, ahogyan :oktu!k, hanem egy cpeget. Miklián Istvánná, a .ág TSZ juhásza, köszöntök rá én is, ez<?n nűvös vasárnap délelőtt. • 'na fejkendő, alatta piros re, mindenre figyelő szemek. Vastag mellényt is vett magára. Hiába van 'május vége, az időjárás rakoncátlankodik. A hosszú bot persze nála is elmaradhatatlan, ez a mesterséggel jár. Ballonunk a nyáj után, vagy la jó füvet találnak a juhök, állunk és beszélgetünk. — Hogyan lett juhász? — tlezdem mindjárt az elején. Sol<an kérdezték ezt már tőle. Nem is lepődik meg a kérdésen. Beszélgetni kezd. Eleinte vontatottan a földet nézi, vagy a nyájat, de azután belemelegszik. — Az uram helyére álltam. — Az urával mi lett? — Megbetegedett, nem őrizhette tovább a juhokat. Es beszél__ — A harmincas években leesett egyszer a fáról. Cselédek voltunk akkor. Az uraság orvosa megnézte, írt valami port, azután dolgozni küldte. El is ment. Nem ellenkezhetett, mert enni kellett. Ha szól, leönnyen az árokpartra kerülhettünk volna. Néha fájlalta a hátát, derekát, de nem gondoltunk semmire. Nem is törődtünk. vele. — Nem próbálkoztak orvossal? — Nem — mondja egyszerűen, magától érthetően. — dolgozni kellett. ’Természetesnek tartja, hogy az uradalmi cseléd nem fordulhatott orvoshoz. Privát orvoshoz nem volt pénze, az uraság pedig csak nagy esetben hozatott orvost. — A nagyapám járt ilyenkor mindig az eszünkben. A világháborúból nagybetegen jött haza. Asztmája volt. Néha majd megjult. Mégis a lovakhoz tették, ahová erős, egészséges emberek kellenek. Pa- naszJcodott, hogy nem bírja. „Menjen haza. Vannak gyermekei, tartsák el ők.“ — Ennyi volt a válasz. — Mi tartottuk aztán, gyerekek. Szünet áll be. Én a mostoha cselédsorson gondolkoztam, meg azon, hogy mi lett volna Mikliánékkal, ha mindjárt a baleset után ennyire letöri az embert a betegség? Ugyan hol tengődnének most? Két évvel ezelőtt ugyanis kiújult Miklián DOLGA... István betegsége. Ekkor azonban, már nem a börzebíró Herzfeld Frigyes, vagy a pénzügyminiszter Fabinyi Tihamér cselédje volt, hanem a Szabadság TSZ juhásza. Előszóra körzeti orvos vizsgálta meg, majd Balassagyarmatra került a kórházba. Innen Hajdúszoboszlóra, Hévízre. Azeíőtt álmodni se mert volna ilyesmiről. A gondos kezelés hozott ugyan javulást, Miklián István azonban még ma sem egészséges. Nem tud visszamenni a juhnyájhoz. A nyárra várja az újabb beutalást valamelyik gyógyfürdőbe. Az ember megbetegedett és a felesége a helyére állt. 1953 május volt ükkor. Mikliánné már íkorábban is tagja volt a tsz-nek. Ültetett, kapált, csépléskor hordta a szalmát, vagy a tőreiket, mint a többi asszony. A tsz-nek any- nyi juha volt, hogy egy juhász, az öreg Matyika bácsi kevés volt hozzá. Valakit be kellett állítani. Mikliánnéről tudták, hogy ért a juhokhoz. Nemesük a férje volt juhász, hanem az apja is. Az elnök Mikliánnéhoz fordult. — Elvállalná-e a juhokat? Az asszony szeme felcsillant. A juhaknál több lesz a munkaegység, Úgyis eleget főtt már a feje a gond miatt. Mi lesz velük, ha az ura \kiesik a munkából? Elvállalta. — Nem ijedtem én meg semmiféle munkától — mondja mosolyogva. — Olyan nehéz foglalkozás, hogy félni kell tőle? — kérdezem. — Nem féltem• én tőle, kíváncsiságból már akkor is elmentem a juhőkhoz, amikor a férjem juhászkodott. Megnéztem, mit is csinál, hogy csinálja? Nagyon szerette az állatokat és én is megszerettem. Ha pedig szeretünk valamilyen munkát, már nem is tartjuk olyan nehéznek, mert tudja, ez kell az állatdkhoz. Szeretni kell őket, törődni kell velük. Nézze csak, hogy játszanak — mutat az ugrándozó fiatal bárányokra. Komoly arca felderül. Ahogy nevet, kivillan egészséges fogsora. — És mit szóltak a csoporttagok? — Először semmit. Vártáik, hogy milyen lesz a nyáj a kezem alatt. Most már örülnék, mert látják, hogy jó kezekben van. Nem dicsekvően mondja. Nemcsak tőle tudóin ezt, hanem a tsz elnökének és ju- hásztársánük, Matyika bácsinak is ez a véleménye. Pedig ö\k nem mondanak érdem nélkül dicséretet. — Milyen a jövedelme? Megélnek belőle? — Szép a jövedelmem — válaszol azonnal. — Jól élünk. Érdemes dolgozni velük, mert szépen kapóik munkaegységet. Tavaly 368 munlloaegységem volt, az idén pedig még több lesz. Az ellés után prémiumot is kaptam, 3 bárányt. Igazán nem panaszkodhatom. Botlik elvtárstól, a tsz elnökétől azt hallottam, hogy Mikiidnek házat építenek. Erre fordítom most a szót. — Hallottam, hogy építenék. — Igen — kap boldogan a szavamon. — Együtt, van már minden: kő, tégla, cserép, fa. A kőművest várjuk és kezdünk is. Októberre be akarunk költözni az új házba. Azt nézze majd meg, ha erre jár! — mondja dicsekedve. — Miért, milyen lesz a ház? — öt helyiségből áll. 2 szoba, fürdőszoba, konyha, kamra. Minden anyag megvan már hozzá! — Kölcsönt nem vettek fel? — Eddig még nem. Most kérünk az Országos Takarékpénztárból 10 000 forintot. Két év alatt visszafizetjük. Nem is tudom elmondani, hogy milyen nagy öröm nelcem ez a ház — lelltesedik. — Fiatal asszonifkorom óta a magunkéban szerettem volna lükni. Most sikerül majd. Sok rossz lakásban laktunk már mi. Volt úgy, hogy petróleumra se tellett, most villanyunk lesz. Olyan szorosan is voltunk, hogy a lavórt is alig tudtuk letenni a mosakodáshoz, most meg fürdőszobánk lesz. Erre igazán csak most gondoltam, amikor olyan szépen összejött az anyag. — Hogy jutottak ennyire? — Nagyon nagy igazság az, hogy megváltozott az életünk, amikor beléptünk a termelő- szövetkezetbe! Ha a juttatott földnél maradunk, mosf aligha építenénk. legfeljebb egy kis vályog kunyhóra kuporgaihct- turik volna össze úgy, hogy a fogunkhoz vertünk volna minden garast. A csoportnak köszönhetjük ezt a hielt. ' Mekkora utat tett meg ez az asszony! Nemcsal anyagilag emelkedett, az őr uda>~ is megnőtt a változásokkal. Negyvenhat éves. Amikor érdeklődtem utána, fiatalaöb- na!k mondták. Igaz, azok vem az anyakönyv után számították a kort, hanem szemre. És Mikliánné fiatalabbnak látszik a fhoránál. Felelős munkát végez és jól végzi a munkáját. Megbecsülik érts, szeretik a csoportta- gdk. Elárulja a beszédük. — Ott leszünk az építkezésnél, hogy gyorsabban menjen — mondták többen is Búcsúzom Mikliánnetól. Ballag a nyáj nyomában. Két kutyája mellette. Éber szeme mindenre figyel. Kétszáz juhot bíztak rá, rövidesen 300 lesz a nyájban. Megyek a falu felé, ahol a közeli napokban építeni Ikezdik a házukat és közben az utolsó szavain gondolkozom: — Nincs más vágyam, csak az, hogy az uram meggyógyuljon, Akkor is megmaradók juhásznak. Higyje el, mi leszünk akikor a legboldogabb, legelégedettebb emberek. Molnár Jenő
