Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-21 / 39. szám

1955 május 21. SZABAD NÖGRAD 3 Százezer forint — a sárban Az anyagfelhasználás tapasztalatai a Tűzhelygyárban \i elmúlt napokban ellátogat­tunk a Salgótarjáni Vasöntö­de és Tűzhelygyárba. Isme­ret« majdnem mindenki előtt, hogy a Tűzhelygyár mindig teljesíti reá háruló feladatát. Az elmúlt évek során ter­vét mindig túlteljesítette. Most is ez a helyzet. Április­ban 103,8 százalékos teljesít­ményt ért el, 91,7 százalékos tervszerűség mellett. A tűz­helygyári öntöde például az 1954. II. negyedévéhez viszo­nyítva 7,56 százalékos selejtjét 6,22 százalékra csökkentette. Szép, szép a teljesítmény, de még mindig magas a selejtszá­zalék. Ezenkívül az öntödében a takarékosság terén lehetne még a munkán javítani. Ugyanis arról van szó, hogy az elmúlt negyedévben a 12x18-as tűzhelylap gyártásánál több mint százezer forint értékű vas veszett kárba. A 12x18-as tűzhelylap technológiailag megállapított súlya 11,20 kilo­gramm. Az ellenőrzéseknél, a mérésnél azonban sokkal több, vagyis 86 dekagramm többlet- anyagot mértek, (egy tűzhely­hez két lap szükséges), tehát egy tűzhelylapnál ez 43 deka­grammot jelentett. Mi okozta ezt a nagyfokú anyagpazarlást? A minta tö­kéletes. Pontosan 11,20 kilo­gramm anyag szükséges a ki­öntéséhez. A technológiai elő­írások pedig megfelelnek a valóságnak. Mégis hol a hiba? Vizsgáljuk csak meg a tűz­helylap gyártását. A for­mázó a formaszekrényt — mintával együtt — megtölti homokkal. Zimmermann gé­pével — sűrített levegő segít­ségével préseli le a homokot a megfelelő keménységre. Le­kaparja a formaszekrény tete­jéről a felesleges homokot és kész az egyik tűzhelylap. Utá­na csak az öntés és tisztítás marad hátra. A nagymérvű anyagpazarlás három okból is eredhet. 1. Ha a Zimmermánn-gép‘ működtetéséhez szükséges sű­rített levegő gyenge (ha nincs meg a megfelelő légkör), a gép nem tudja a homokot a megfelelő keménységre présel­ni. Vagyis „laza” marad a ho­mok. öntéskor az izzó vas puha talajra talál, terjed, mert nincs, ami megakadályozza az útját. így az előírtnál több va­sat emészt fel. 2. A Zimmermann-gép prés­része közönséges deszkalap. Ha a prés alja nem egyenletes és vízszintes, a préselés a forma egyik részét jobban nyomja le mint a másikat. A formaszek­rényben lévő homok egyik ré­1 sze „kemény” a másik „puha”, öntés után a tűzhelylap egyik része tökéletes, a másik duz­zadt lesz. Itt is több anyag vész kárba. 3. Ha a formázó elsieti mun­káját, nem ad Zimmermann- gépével elegendő nyomást a homokra, szintén „laza” marad a homok, s duzzad az öntvény. Vagyis ez esetben a dolgozók öntudatán múlik, hogy mennyi anyag vész kárba. Xchá t résiben a dolgozók, részben a gépek hibája, hogy az elmúlt negyedévben a Tűzhelygyárban több mint 20 tonna nyersvas pocsékolódott el. Ez a helyzet tűrhetetlen. Népgazdaságunk drága pén­zért vásárolja a vasércet a külföldi országoktól. A tűz­helygyári öntöde műszaki, va­lamint fizikai dolgozóknak oda kell hatni, hogy minden má­zsa, minden kiló vassal taka­rékosan bánjanak. Vizsgálják meg reális lehetőségeiket, biz­tosítsanak minden időben 'nagynyomású sűrített levegőt, ellenőrizzék rendszeresen a Zimmermann-gépeket, ellen­őrizzék a formázó elvtánsak munkáját. A fizikai dolgozók pedig fektessenek nagyobb súlyt a tökéletes munkára. Sokszor 1—2 másodperc elég ahhoz, hogy selejtet gyárt­sunk, vagy hogy az előírtnál több vasat használjunk feL Népgazdaságunk nagy fel­adatok megoldása előtt áll. A sikeres végrehajtásához nemcsak nagy anyagi erőfor­rásokra, hanem minden terü­leten, alaposabb, körültekin­tőbb, magasabb színvonalú munkára van szükség. A leg­szigorúbb takarékosság meg­valósítása a társadalmi élet minden területén hatalmas tartalékok feltárásával járul­hat hozzá a népgazdaság fel­lendítéséhez, a dolgozók élet- színvonalának emeléséhez. —hadu— Végezzük el a rozsvetések pótbeporzását Megyénk területén, külö­nösen a balassagyarmati járás­ban hatalmas területeket fog­lalnak el a rozsvetések. Nem közömbös tehát számunkra, hogy hány mázsás termést ta­karítunk be földjeinkről. Ha például a rozs vetésterülete 500 Wh, a termésbecslések alap­ján 9 mázsa várható. Ha most ezen a területen elvégezzük a pótbeporzást holdanként egy­két mázsával több termést ka­punk, ami azt jelenti, hogy 500 mázsával lesz több a ter­mésünk. A terméseredmények növelésén kívül a pótbeporzás­sal megjavul a magvak fizikai és kémiai tulajdonsága. Pót­beporzásból származó magvak több fehérjét, zsírt tartalmaz­nak. A magvak ezer szem sú­lya is nagyobb lesz. A növé- (pyek megteiírjékeny ülése rö- videbb idő alatt zajlik le, en­nek következtében a magter­més kiegyenlítettebb és keve­sebb a vékonyszem, valamint az ocsu. A pótbeporzásból származó növények ellenálló­képessége nagyobb a betegsé­gekkel szemben. A rozs termése attól függ, hogy a természetes beporzás idején milyen az időjárás. Sokszor erősen fúj a szél, esik az eső, így a megtermelt pol­len nem jut a virágra, s a nö­vény nem tud megterméke­nyülni. A kalász „ablakos“ lesz. A pótbeporzás útján a virág­por tömegét juttatjuk el a nő­ivarú virágokra, a bibére. A sok virágpor közül a legéletre­valóbbal történő megterméke­nyítés után egészséges, fejlett utódot, és nagy termést ka­punk. A pótbeporzást teljes vi­rágzáskor kell elvégezni. Az idejében végzett beporzás, va­lamint a beporzások többszöri ismétlése növeli ennek a mód­szernek az eredményességét. A rozs ablakosságának kikü­szöbölése érdekében végzett pótbeporzást nagyon könnyen el tudják végezni gazdasá­gaink. A gazdaság két dolgo­zója egy 20—30 méteres kötél segítségével bejárja a rozs- vetéseket és a kifeszített köte­let végighúzzák a virágzó rozstáblán. Ezt a munkát leg­jobb a korai órákban elvégez­ni, mert az éj folyamán termelt pollen nagymennyiségű és így biztosabb a megtermékenyítés. A pótbeporzás gyakorlati al­kalmazásánál felmerülhet az a kérdés, hogy szükséges-e olyan rozstáblán elvégezni, ahol az elvetett vetőmagot az elmúlt évben pótbeporzás útján nyer­tük. A kísérletek és tapaszta­latok azt bizonyítják, (hogy a pótbeporzást ilyen esetben is el kell végezni. Gyorsan és ke­vés munkaerővel történt meg a pótbeporzás az elmúlt évben a lőrinepusztai Dimitrov Ter­melőszövetkezetben, ahol 20 kh területen elvégezték a pótbe­porzást, termésük egy mázsá­val volt több, mint azon a te­rületen, ahol ezt a fejlett mód­szert nem végezték el. politikájának megfelelő tevé­kenységet folytatnak-e. A községi vezetőség ülésein (amit helyes, ha hetenként tart) meg kell vitatni a tanács, a népfront tevékenységét, dön­tően a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének kérdé­seit, a mezőgazdasági munkák végzésének állását, a begyűj­tés és adózás helyzetét. A községi pártszervezet ve­zetőségi ülésein és taggyűlé­sein meg kell javítani a hatás­körükbe tartozó falusi párt- alapszervezetek munkáját is. A községi pártvez^jőség szer­vezze és ellenőrizze a község­ben a hozzátartozó pártalap- szervezetekben a párthatáro­zatok végrehajtását, éljen a pártellenőrzés jogával, számol­tassa be a községi tanácselnö­köt és a község egyéb gazda­sági vezetőit munkáikról. Ily- módon is biztosítsák a párt- szervezetek a párt és kormány határozatainak végrehajtását Az MDP községi vezetőségek alapvető feladata, hogy a terü­letén dolgozó valamennyi párt­tag erejét mozgósítsa a meg­lévő tsz megszilárdítására, számszerű fejlesztésére és ahol nincs tsz, ott előkészítő bizott­ságok létrehozására, elsősorban ‘a párttagok példamutatásán keresztül. , Az MDP községi pártvezető­ség fordítson nagy gondot arra, hogy a legkiválóbb falusi dol­gozók körében tudatos nevelő­munka folyjék annak érdeké­ben, hogy a pártalapszerveze­tek rendszeresen felvegyék a párt tagjai közé a párttagságra alkalmas termelőszövetkezeti tagokat, gépállomások, állami gazdaságok dolgozóit, agronó- musokat, értelmiségieket és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közül azokat, akik nem állnak szemben a párt szövetkezeti politikájával (há egyénileg még nem is jutottak el a tsz-be való belépés eldön­téséig) eleget tesznek kötele­zettségeiknek. népszerűek, a párttagságra egyébként is al­kalmasak. A községi pártvezetőségek feladata, hogy segítsék a párt- alapszervezetekben megjavíta­ni a kommunisták oktatását, biztosítani a párttagok példa- mutatását, a párt politikájának megvalósításáért folyó harc­ban, Rendkívül komoly figyel­met kell fordítania a községi vezetőségnek arra. hogy betart­sák a pártalaps?ervezetekben is a pártdemokrácia, a kollek­tív vezetés elvét, hogy a párt- alapszervezetek rendszeresen megtartsák a taggyűléseket, vezetőségi üléseket, pártcso­port- és pártcsoportbizalmi ér­tekezleteket, melyek a falusi kommunisták nagy nevelő is­kolái kell hogy legyenek. Az MDP községi szervezete (összevont) taggyűlést az egész községet érintő kampánymun­kák alkalmával és ezenkívül 2—3 havonként tartson. Helyes az a törekvés, amely már több községi vezetőségnél megvan, hogy a községi pártszervezet (és a községi vezetőség) előtt álló feladatok elvégzésére 3 hó­napos munkatervet dolgoz­nak ki. III. A községi pártszervezetek létrehozása a községi pártveze­tőségek megválasztása fontos feladat volt, de ne felejtsük el, hogy ezek létrehozásával, illet­ve megválasztásával csak az első lépést tettük meg a KV- nek a falusi pártpolitikai mun­ka megjavítására hozott hatá­rozatának a végrehajtásában. Arra van most szükség, hogy a felsőbb pártszervek, de elsősor­ban a járási pártbizottságok, a lehető legtöbb segítséget meg­adják a községi vezetőségek munkájának a beindításához. Ez pedig megköveteli, hogy a járási pártbizottságok legjobb dolgozói nap mint nap lent tartózkodjanak a községekben és ha szükséges, egy-két hetet is el kell tölteni egy-egy köz­ségben azért, hogy a községi vezetőség, de a pártalapszerve- zeték vezetőségének a tagjait is megtanítsák arra. hogyan kell a kommunisták, a pártonkívüli dolgozók erejét megszervezni, mozgósítani pártunk Központi Vezetősége határozatainak ma­radéktalan végrehajtására. Kiss Sándor a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának politikai munkatársa Ä fsz-ek eredményeinek példáján áj to^ekcii a tesmelöszövetkezefekke Pártunk Központi Vezetősé­ge márciusi határozatában is­mét leszögezte, hogy a mező- gazdasági termelés fellendítése változatlanul a párt és a kor­mány figyelmének középpont­jában áll. A mezőgazdasági termelés jelentős és tartós fel­lendítése pedig elválaszthatat­lanul összefügg a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével. Tehát párt és állami szerveink­nek egyik legdöntőbb feladata, hogy szakadatlanul harcolja­nak a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésével kapcsolat­ban elterjedt jobboldali nézetek ellen, melyeknek érvényesülése az egész- népnek, magáinak a dol­gozó parasztságnak is súlyos károkat okozna. Megyénk ter­melőszövetkezeti mozgalmának egészséges fejlődése megköve­teli, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek hasonlítha­tatlanul gyorsabban nőjjenek, fejlődjenek, mint az alacso­nyabb típusú termelőszövetke­zeti formák, mert ez a forma legalkalmasabb, amely a me­zőgazdaságban elvezet a szo­cializmushoz. De ugyanakkor nem szabad elhanyagolni az alacsonyabb formájú szövetke­zést sem. A KV márciusi határozata leszögezi, hogy az idén nem­csak meglévő termelőszövetke­zeteink megerősítésére kell törekedni (noha ez igen fon­tos), hanem a termelőszövet­kezetek számszerű növelését is el kell érni. A számszerű növe­lés pedig megköveteli azt, hogy szakítsunk a különböző szek- táns és jobboldali nézetekkel, amelyek mind gátolják pa­rasztságunk életszínvonalának emelkedését és a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ha megyénk területén megvizs­gáljuk, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlődése te­rén megnyilvánuló káros néze­teket hogyan tudtuk szétzúzni, nem nagy eredményről szá­molhatunk be. Ezt bizonyítja, bogy a számszerű fejlődésijén igen keveset mentünk előre a Központi Vezetőség határozata óta. Addig, amíg más megyék­ben hetenként százakra tehe­tő az új belépők száma, addig megyénkben még tizekről sem beszélhetünk. Más megyékljen a KV határozata óta új terme­lőszövetkezetek alakultak, me­gyénkben egy termelőszövetke­zet sem alakult ebben a gazda­sági évben. Meglévő termelőszövetkeze­teinknél és főleg az erősebb és jobban működőknél, nem tud­ták párt és állami szerveink megszüntetni és megértetni tsz-einkkel a befelé fordulás károsságát. Egyes termelőszö­vetkezeteink vezetői, tagjai nemhogy maguk is agitálnának a fejlesztés érdekéljen, hanem elzárkóznak az esetleges új belépő tagoktól. Nem tapasztalható, hogy szö­vetkezeteink saját eredmé­nyeikről, vagy a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről beszél­nének az egyénileg dolgozó pa­rasztság között. Egyes jól mű­ködő termelőszövetkezeteink­ben, mint pl. a szurdokpüspöki Békében a tsz tagjai még a jövedelmüket is éjszaka szál­lítják haza, hogy ne lássák meg az egyénileg dolgozó pa­rasztok, milyen jövedelme van egy-egy tsz-tagnak. Az erdő­kürti Szabadság TSZ-ben a tsz-tag ljeszéli le a belépni szándékozó egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztot. Több termelőszövetkezetben a tagság elfelejti azt, hogy a mezőgazdaság átszervezését nem lehet öncélúnak tekinteni. Nem számolnak ezek a szövet­kezetek azzal, hogy az elmúlt gazdasági évben is ha pl. csak munkaerőből is jobban álltak volna, a kukorica négyszeri ka­pálását, a rozs pótbeporzását, időbeni betakarítását stb. el tudták volna végezni, a jöve­delmük egyes növény féleségek­ből 20—25 százalékkal növe­kedhetett volna. Egyes ter­melőszövetkezeteinknél például panasz merült fel, hogy kevés a földterület, mint Drégelypa­lánkon, Érsekvadkerten. E ter­melőszövetkezetek vezetőinek, kommunistáinak azon kell dol- gozniok, hogy gazdaságaikat minél belterjesebbé tegyék. Olyan növényféleségeket vagy zöldségféleségeket termelje­nek, amelyek egyrészt jóve- delmezőek, másrészt több mun­kaerőt igényelnék. Ezzel ki tudjuk zárni azt a káros néze­tet, hogy a földnélküli dolgo­zókat nem veszik fel a tsz-be. Ezen túlmenően a földkérdés megoldásának fő útja: a közép­parasztok között végezzenek felvilágosító munkát, hogy minél nagyobb számban lépje­nek be a termelőszövetkeze­tekbe. A középparasztak felvételétől ne zárkózzanak el, amely azt a veszélyt rejti magában, hogy középparasztjainkat is elidege- nítjük a közös gazdálkodástól, a tsz-ben a földterület kevés­nek bizonyul a tagsághoz ké­pest, így a tsz tagság nem jut kielégítő jövedelemhez. Tehát azoknak a tsz-eknek, amelyek­nek kevés földterülete van — de valamennyi szövetkezeti tagnak — az a feladatuk, hogy olyan parasztokat győzzenek meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, amelyek tekintélyes földterülettel rendelkeznek. (Köztudomású. hogy állami gazdaság területének rovására tsz-t fejleszteni nem lehet.) A káros befelé fordulást mu­tatják a megyénk területén működő I—II. típusú termelő­csoportok is, amelyek már évek óta ebben a formában működ­nek és fejlődni a magasabb forma felé nem kívánkoznak. Egyes helyeken, főleg az I-es típusú csoportjaink tagjai, a csoport név leple alatt speku­lációs és kupeckedő munkát végeznek. Vannak termelőszövetkeze­teink, mint pl. a jobbágyi Uji Otthon, amelyben az a különö­sen káros „baloldali“ elzárkózó latban való alkalmasságukról. Lizsnyánszky elvtárs nagy ér­deklődést tanúsított a termelé­si kérdések iránt is. Öt elsősorban a gépe­sítési és technikai részek érde­kelték, miként tudjuk a gépe­sítést az eddigieknél sokkal szélesebb körben alkalmazni és a különféle növények — el­sősorban a búza átlagtermését fokozni.. Tudtam, hogy az Acéláru­gyár gyártási profiljába nem tartozik a különféle boronák és hengerek gyártása, de tud­tam azt is, hogy megyénk ipa­ri üzemei közül éppen az Acél­árugyár az, amely egyik leg­hatékonyabb patronálója ter­melőszövetkezeteinknek és so­ha nem zárkózik el a segítség- nyújtás elől. A munkás-paraszt szövetség megvalósítása a gyár részéről élő valóság. Az Vjmajori Kísérleti Gaz­daságban hosszú éveiken ke­resztül igen jó eredménnyel használtuk a búza alá történő talajelőkészítéshez az egy ten­magatartás mutatkozik, meg, hogy a tsz-ből nemrégen kilé­pett parasztokat nem veszik vissza. Annak ellenére, hogy ezeknek a parasztoknak egy ré­sze már visszavágyik a szövet­kezetbe. Gyakran a szövetke- zetbeliek ridegen elzárkóznak, nem fogadják őket szívesen. Pártunk álláspontja az, hogy a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztésének megvannak a reális előfeltételei hazánk­ban. Megyénkben is megvaló­sítható pártunknak a termelő- szövetkezetek fejlesztéséről szóló határozata. Megyénkben a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztésében nagy fel­adat hárul a meglévő termelő­szövetkezeti pártszervezetek­re. A termelőszövetkezetek ve­zetői, kommunistái bátran és megingathatatlanul harcolja­nak a még meglévő káros né­zetek ellen, elsősorban a szö­vetkezeten tjeiül. Továbbá ál­landó felvilágosító munkát folytassanak az egyénileg dol­gozó parasztok között, beszél­jenek saját eredményeikről.; Harcoljanak a termelőszövet­kezeteken belül a családtagok bevonásáért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a szövetke­zeti demokrácia betartásáért, az alapszabály szerinti műkö­désért. Termelőszövetkezeti párt- szervezeteink az elmúlt évek­ben a legtöbb helyen bcbizonyííoKák, hogy erősek, edzettek az ellenség elleni harcban, a nehézségek leküzdé­séljen, és most az új feladatnál hasonlóan be kell bizonyítani erejüket, szervezőképességü­ket. A KV építve erre a biza­lomra, tűzte ki célul, hogy 1960-ig a mezőgazdaságban is lerakjuk a szocializmus alap­jait. Kiss József a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának politikai munkatársa szí elmunkálásához használjuk igen jó eredménnyel. A megyében legalább 40—50 darab ilyen hengerre van szük­ség, mégpedig 1—2 hónapon belül, amikor a nyári talaj- munkák elkezdődnek. Arra gondoltam, hogy csak az Acélgyár lehet segítségünk­re és csak a gyár révén tudjuk biztosítani már ez évben a szükséges számú rögtörő hen­gert. Ismét a gyárhoz fordul­tam. a gyár újólag a mezőgaz­daság segítségére sietett. Vál­lalta, hogy kiönti a szükséges mennyiségű hengertagot, me­lyet a gépállomások saját sze­relőműhelyükben összeállíta­nak. f Dicséret illeti ezért a gyár vezetőségét és minden dolgo­zóját, akik terven felül készítik el a szükséges öntést. Igen szét példáját mutatják meg ezze\ hogy az ipari munkásság első* rendű feladatának tekinti mé> tógazdaságunk fejlesztését, Acs Antal megyei főagronómua A munkás—paraszt szövetség erősítése az Acélárugyár részéről élő valóság Még a múlt év végén talál­koztam Lizsnyánszky elvtárs­sal, az Acélárugyár vezető fő­mérnökével. A beszélgetés so­rán mezőgazdaságunk legége­tőbb kérdései kerültek szóba. Véleményt kért a gyár által készített különféle mezőgazda- sági szerszámok minőségéről, azok tartósságáról és a gyakor­gelyen mozgó, fele részben éles tarajú, fele részben cakkos fogazatú tagokból álló rögtörő hengert, mely úgy van meg­szerkesztve, hogy a nyári szántás alkalmával közvetle­nül az ekéhez van kapcsolva és a szántást azonnal kitűnően elmunkálja. A lúdtalpú boronát pedig az őszi szántások tava­- 'Vi'7' V; vx' ' - "» Lí v * te**''? ~ >*- i ^ ^ I Ili! Jfefe íí *■$,. i-l: Ik, i J ó.óiöéé ......... •­• 'W', 'KW. m. wmmimm • <•*>- ■ Az újmajori rögtörő henger

Next

/
Oldalképek
Tartalom