Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-21 / 39. szám

4 1955 május 21. SZABAD MM.« VI» Járási kuitúrbemutató Salgótarjánban és Diósjenőn (Tudósilónktól.) Az elmúlt vasárnap a me- gyei tanács kultúrtermé­ben rendezték meg a kulturá­lis seregszemle salgótarjáni já­rási bemutatóját. A reggeltől estig tartó nemes vetélkedésen 31 kultúrcsoport — köztük Ka- rancsalja, Bocsárlapujtő, Mát- ranovák. Somoskőújfalu. Nagy- bátony és Kisterenye kultúr- csoportjai — mintegy 120 mű- sorszámmal lépett színpadra. A bíráló bizottság tagjainak nem volt könnyű dolguk. Va­lamennyi kultúrcsopört jó fel- készültségről tett tanúságot, s bizony nehéz volt dönteni a helyezések kérdésében. A lúcfalviak nemzetiségi színjátszó-csoportja — a mara- kodi-pusztaiakkal karöltve — Gárdonyi A bor című színmű­véből, Cered színjátszói pedig a János vitézből mutattak be né­hány részletet. Nagy sikere volt a nagybátonyi MTH-iskola színjátszó-gárdájának, amely a Fiatalok című egyfelvonásos színdarabot mutatta be. Nádúj­falu műkedvelői Csizmarek Mátyás Bujócsika című vígjáté­kával léptek színpadra. Nagy közönségsikert arattak a népi tánccsoportok, amelynek tagjai népviseletbe öltözve ad­ták elő falvaik szebbnél szebb táncait, az ősi legénycsaloga- tókat, lakodalmas táncokat, dobbantós táncokat. Az úttörők sem vallottak szé­gyent a seregszemlén. Különö­sen dicséret illeti az etesi és nagybátonyi pajtásokat. A nagybátonyiak nagyszerű kó­rusokkal, az etesiek pedig ze­nekarukkal arattak sikert. A szólóénekesek közül a ka- rancskeszj Bocsó Erzsébet ér­demel elismerést. A szavaló­verseny legjobbjai: Pádár Ti­bor (Nagybátony) és Szőllös Gabor (Marakodi-paszta) vol­tak. Tetszést aratott a mátra- mindszenti citera-duett. vala­mint a sóshartyáni Géci Ferenc citeraszólója is. A mátraverebélyiek igen szép játékot, a kisterenyeiek fonó- játékot, a somóskőújfalui ha­tárőrség DISZ-csoportja pedig székely népballadákat adott elő nagy sikerrel. Nagyszerűen sikerült a zagv. vapálfalvi úttörők bemutatko­zása is, akik Hamupipőke me­séjét adták elő. összegezve: a kulturális se­regszemle salgótarjáni járási bemutatója élérte célját. Az egész napos versengés meg­mutatta. hogy a járás fiataljai tevékenyen bekapcsolódtak a kultúrrnunkáha, alapos, lelki- ismeretes felkészüléssel tették színvonalassá az ifjúság nagy seregszemléjét. ★ A kulturális seregszemle rét- sági járási bemutatóját Diós­jenőn rendezték meg. A be­mutatón a járás tizenhárom kültúrcsoportja mintegy 200 részvevővel indult. A részve­vők első csoportjai már 8—9 óra tájban megérkeztek Diós- jenőre, és a seregszemle meg­kezdéséig az időt a fiatalok is­merkedéssel töltötték, kicse­rélték tapasztalataikat, és meg­állapodást kötöttek egymással vendégszereplésre. A seregszemle megkezdése­kor a kultúrterem zsúfolásig megtelt. Kollár János, a rétsá­gi járás DISZ-bizottságának titkára megnyitó szavai után a diósjenői kultúrotthon ének­kara lépett színpadra. Majd a pusztaszántóiak DISZ tánc­csoportja népi táncot adott elő. A kétbodonyiak Vizes lakás címmel, a pusztaszántóiak Pes­ti diákszálló, a nagyorosziak Bor és víz címmel adtak elő egy-egy jelenetet. Nagy tet­szést aratott a kétbodonyiak, az alsópetényiek és a rétságiak népi tánca. A diósjenői bemutatón is igen szépén szerepeltek az út­törők. Dicséretre méltó a diós­jenői úttörők Kistarcsai című népi tánca, valamint a nagy­oroszi pajtások Fergeteges cí­mű népi tánca, s a tolmácsiak énekkara. A rorr.'hányi DISZ színjátszó­csoport nagy sikerrel adott elő jeleneteket a Darázsfészek cí­mű színdarabból. A diósjenői kultúrotthon szinjátszó-gárdá- 1 ja -4 bor. Szendehely díszesei pedig a Borrá című színdarab­bal léptek színpadra. Nagy tetszéssel fogadta a kö­zönség Alsópetény díszeseinek „szék-táncát’’ valamint Legénd fiataljainak a Lakodalmas ver­bunkos népi táncát; Az eredményhirdetés és a díjkiosztás után a seregszem­lét reggelig tartó táncmulat­ság követte. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Mezőtúri Mezőgazdasági Technikum Igazgatósága fel­hívja azokat a tanulnivágyó dolgozókat, akik a mezőgazdasági technikumi levelező oktatás gépészeti tagoaatán akarják ta­nulmányaikat folytatni, hogy az 1955—58. iskolai évre, felvétel céljából mielőbb jelentkezzenek. A jelentkezés határideje: május hó 31, Felvételre jelentkezhetnek mindkét nemből, párt-appará­tus, közigazgatás, állami gazdaság, gépállomás, termelőszövet­kezet és más szervek mindazon dolgozói, akiknek munkakörük eredményes ellátásához mezőgazdasági gépészeti szakképesí­tésre szükségük van. főleg paraszt, vagy munkáskáderek. A felvételi alsó korhatár 20 életév, felső korhatár 40 év. A 20—25 életév közötti férfiak csak akkor vehetők fel, ha a tényleges katonai szolgálatnak mái- eleget tettek, vagy szolgá­latra való alkalmatlanságukat igazolják. Felvételhez az elemi, vagy általános iskola 8, polgári iskola 4, vagy más, régi típusú közép, illetve középfokú iskola 4 osztálya szükséges, valamint 2 évi szakmai gyakorlat. A fenti feltételekkel nem rendelkezők ne pályázzanak, mert jelentkezésüket nem fogadjuk el. Felvétel céljából tintával, sajátkezűleg írt kérvényt kell benyújtani a fenti iskola igazgatóságához. A kérvényhez mel­lékelni kell: születési anyakönyvi kivonatot, utolsó iskolai bi­zonyítványt, munkahely vezetői javaslatot. 2 évi szakmai gya­korlat igazoJását, sajátkezűleg, tintával írt rövid önéletrajzot. A felvételi vizsga sikeres letétele után válik véglegessé a felvétel. Felvételi vizsgát magyarból és matematikából kell tenni, mely a fogalmazás, és helyesírás, valamint az egyszerű számolás területére szorítkozik általános iskolai nívón. A felvételi vizsgára való felkészülésnek támogatása cél­jából felhasználható a gimnáziumi levelező oktatás előkészítő tanfolyama számára készült 7118, sz. Matematikai tankönyv, melyet iskolánk minden jelentkező számára biztosít 5 forint vételár beküldése ellenében, ha az a pályázati kérvénnyel egy- időben beérkezik. A felvételi vizsga idejéről külön értesítést küld az iskola. A tanulmányi idő négy év. Minden oktatási év szeptember elején kezdődik és június végén fejeződik be. Egy-egy év ta­nulmányi ideje 2 félévre tagozódik. Első félév végén félévi, második félév végén osztályvizsgával zárul a tanév. Az utolsó éves hallgatók a tanévzáró vizsga után képesítő vizsgára je­lentkezhetnek. A képesítő vizsga sikeres letétele után a hall­gatók gépésztechnikusi oklevelet nyernek, mely a rendes ta­gozat oklevelével teljesen egyenértékű, ennélfogva egyetemi, vagy főiskolai továbbtanulásra is jogosít. A levelező hallgatók útiköltség megtérítésben nem részesülnek. Tandíj nincs. A fél­évi, évvégi, valamint a képesítő vizsgák után fizetendő vizsga­díj összege a tanulmányi eredménytől függően változik. Készítsünk minél több jó takarmányt A hűvös, hideg április kés­leltette a takarmánynövények fejlődését. A legutóbbi hetek­ben lehullott csapadék követ­keztében és a talaj felmelege­désével azonban a növényzet rohamos fejlődésnek indult. Rövidesen — bár megkésve — elérkezik a szántóföldi takar­mánynövények kaszálásának ideje. Ezért igen fontos, hogy a takarmányfélék vágásának helyes időpontban történő megkezdésére minél nagyobb gondot fordítsunk. Az állatállományunk téli takarmányozásához minden eddiginél több és jobb szénát kell betakarítanunk. így válik lehetővé az állattenyésztés fej­lesztése ég ami a legfontosabb, így növeljük a kívánatos mér­tékben az állati termékek — tej, hús, zsír — előállításál Az előző években sok széna ment veszendőbe a helytelen, gondatlan betakarítási munka miatt. Ebben az évben, ahogy a gabonabetakarításnál min­den szem gabonáért harcolunk, ugyanúgy a széna betakarítá­sánál is mentsünk meg minden szál takarmányt A szénabetakarítás sikere az időjárás alakulásától függ. A gondos gazda azonban még az esősebb időkben is megtalálja a módját, hogy veszteség nél­kül takarítsa be szálastakar­mányát. A gépesítés jelenti ezen a téren a legnagyobb se­gítséget A sok kézimunkát igénylő munkákat, géppel, gyorsabban lehet elvégezni, így csökkenthető a betakarítá­si kockázat és a veszteség is. A zöldtakarmányokat min­dig olyan időben kell kaszálni, amikor a legtöbb tápláló anya­got szolgáltatja. Amikor a ta­karmány tömegének és táplá­lóanyag tartalmának mennyi­sége és aránya a legkedvezőbb. A legtöbb táplálóanyagot álta­lában a növények fejlődésének középső szakaszában, a virág zás kezdetén nyerünk. A lucerna egyik legértéke­sebb évelő takarmányunk, ezért a betakarítására különö­sen nagy gondot kell fordíta­nunk, hogy teljesértékű takar­mányt nyerjünk belőle. Az el­ső kaszálást május vége felé adja. A lucerna kaszálását a virágzás kezdete előtt kell el­végezni. mert ha elkésünk a kaszálással, a szára teljesen el- íásodik, értékéből veszít. )Igen fontos és elterjedt, ta­karmánynövényünk; a vörös- here is. Megfelelő viszonyok kozott, nagy mennyiségű fe­hérjében dús takarmányt ad. A kaszálást teljes virágzása­kor kell elvégezni. Szára és le­velei vízdúsabbak, mint a lu­cernáé. szárítása ezért körül­ményes. A sok forgatást nem bírja, mert levelei könnyen peregnek. Gazdaságaink túlnyomó ré­szében még jelenleg is alkal­mazott renden való szárítással nem biztosítható a szár- és a levélzet egyidőben történő szá­radása. A levélzet már köze­pes erősségű napsütés esetén is valósággal leperzselődik s ugyanakkor a szárrészek ned­vességtartalma még magas. Az ilyen szárítási eljárásnál már az első forgatásnál óriási ará­nyú a levélperg'ésből adódó veszteség. Gépállomásaink fel­adata, hogy elvégezze a takar­Dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek, szövetkezeti tagok Mielőbb kössetek bika (tinó) hízlslási szerződést, mert az akció csak 1955. május 31-ig tart Leköthetők 70—250 kg közötti sűlyú. tenyészbikának alkal­matlan, vagy ökörnevelésre nem megfelelő növendék álla­tok. 300.— Ft. előleg. 400.— Ft. adókedvezmény, a 3/1954 (1. 15.) MT sz. rendelet szerint Átvételi ár- 9. 10. 11.— Ft. kg-onként, a minőségi osz­tályzatnak megfelelően. Nóqrád megyei Adatforgalmi Vállalat Salgótarján. Karancs u. 7 mánynövények időbeni, gyors lekaszálását. Erre megvan a le­hetőségük, mert rendelkezé­sükre állnak univerzális trak­torok, fűkaszáló gépek. Gépi munkával biztosítani kell a le­vágott növényzet olyan kezelé­sét, amely mellett elérhető a levél és a szár párhuzamos száradása, a •minimális pergé- si veszteség és a maximális munkaerő megtakarítás. A lekaszált zoldtakarmányt szénává szárítás közben renge­teg tápanyag veszteség érheti, ha a szárításnál nem járunk el megfelelő körültekintéssel. Nem mindegy az, hogy a ne­héz munkával megtermelt zoldtakarmányökat, hogyan szárítjuk szénává. Termelőszö­vetkezeteinkben, állami gazda­ságainkban, a szénakészítés fejlett módszereit kell, hogy alkalmazzák, elsősorban a pil­langós takarmányok betakarí­tása során. Gazdaságainkban fel kell számolni a régi szénakészítési módszereket, a renden való szárítást. Ha takarmánynövé- nyeiniket géppel vágjuk, aján­latos Kund professzor által ré­gebben ajánlott hengerben, göngyölegben való szárítás. A munkaerő csökkentése érdekében gépállomásainkon használják a rendsodró gépet, amely a Kund-féle eljáráson alapul. A géppel levágott és a szőnyegen fekvő takarmányból hengeres sodrot készít. Ha a gép alkalmazását jól válasszuk meg, a levélzet és a szár egy­szerre fog száradni, ami pedig na«v jelentőségű. Ahol ez á gép nem áll rendelkezésre, a lógereblyét kell felhasználni, az így keletkezett henger nem olyan, mint a rendsodróval ké­szített, de már így is egyenle­tesebb a száradás és kevesebb munkaerőt kíván. Azokon a területeken, ahol kézzel ka­szálnak, a keletkezett vastag rendet ajánlatos a területen egyenletes vastagságban elte­ríteni. hogy minél egyenlete­sebb legyen a száradás. A sodraiban száradó takar­mány az időjárástól függően 32—46 óra elteltével szállíthat­juk. A szállításra alkalmas ta­karmányt igen egyszerűen el­lenőrizhetjük. Egy csomó ta­karmányt kézbeveszünk és ha a szárak csavarásra sem enged­nek nedvességet, a takarmány gyűjthető és szállítható. A ned­ves időjárás és harmatképző­dés esetén célszerű a boglyá- zás. A boglyázott takarmányt, ha az időjárás megengedi, ka­zalba, vagy fészerbe hordhat­juk. Mezőgazdászaink feladata minél több és jobb takarmány készítése, hogy állatainkat bő­ségesen tudjuk takarmány ózni. Segítsük, támogassuk a tsz-ek MNDSZ-szervezeteit Tapasztalatok a kisterenyei Vörös Októberben 1951-ben alakult meg Kisterenyén a Vörös Október Ter­melőszövetkezet. 91 holdon gazdálkodik a csoport, amely­nek ma már közös állatállománya is van: 5 tehén, 9 nö­vendékmarha, 10 anyakoca, 28 malac és egy pár ló. Mind a növénytermelés­sel, mind az állat- tenyésztéssel kap­csolatos munkát — asszonyok végzik. A 17 csoporttag között ugyanis csak az öreg Szeberényi bácsi, a kocsis képviseli a férfiakat. Ott, ahol ennyi asszony dol­gozik együtt, felté­telezhető, hogy jól működik az MNDSZ szervezet. Vajon tényleg így van-e? Szeberényi Jó- zseínét, a tszcs el­nökét éppen a cu­korrépa-földön ta­láljuk. Szorgalma­san kapál, akárcsak tőle valamivel fel­jebb Kövi Béláné, lejjebb pedig Fekete Mihályné. A beszél­getésből hamarosan kiderül, hogy az asszonyoknak ugyancsak sok dol­guk van! Mivel fér­jeik üzemekben, vagy a bányákban dolgoznak, a nők­nek a mezei munka mellett a háztartást is el kell látniok. Összejövetelre, gyű­lésre nem sok ide­jük jut, az MNDSZ- szel kapcsolatos dol­gokat is többnyire kinn, a földön szok­ták megbeszélni. Itt döntötték el azt, hogy az idén már szétosztják egymás között a kapálásra váró területei s ver­senyeznek, melyikük műveli meg jobban a gondjaira bízott földdarabot. Mun­ka közben, amikor időnként néhány percre megpihen­nek, elbeszélgetnek arról is, hogy ba­romfit kellene tar­tani, az sokat javí­tana a csoport anya­gi helyzetén. Nevei­tek volna ők már régen csirkét, ka­csát, libát, dehát nincs hozzá megfe­lelő helyiségük. Majd talán az idén sikerül ezt a kérdést is megoldani, csak hát persze alaposan ki kell tervezni előbb, hogyan is lesz majd. A legfontosabb dologban: a munká­ban tehát jól össze­fogja és segíti az asszonyokat a cso­port MNDSZ-szer- vezete. Csaknem va­lamennyi asszony MNDSZ-tag, nincs semmi baj a tagsági díjjal sem: időben, pontosan megvásá­rolja mindegyikük az esedékes bélyege­ket. Néhány hónap­pal ezelőtt még a falusi szervezethez tartoztak a csoport asszonyai, most már azonban elkülönül­ték attól. Az elkülö­nülést szószerint kell venni, mert hi­szen az utóbbi idő­ben valóban nem sok köze van egy­máshoz a két MNDSZ-szervezet- nek, ami bizony hi­ba. A falusi szervezet vezetője, özv. Rákos Jánosné azon ipar­kodik, hogy benn. a faluban minél több eredményt tudja­nak felmutatni. Té­len és tavasszal sza­bás-var rás-t a nfo- lyamot indított az MNDSZ: a Szülői Munkaközösségben is részvevő tagjai által Télapó-estet, Fenyőfa ünnepséget rendeztek a gyerme­keknek, mostaná­ban pedig a május 29-én tartandó Gyer­meknap megfelelő előkészítésén fára­doznak. Rendszere­sen megtartják ha­vi összejöveteleiket is, amelyeken elbe­szélgetnek a világ eseményeiről, a he- .lyi problémákról, - a község asszonyainak feladatairól. Az ilyenfajta összejöve­telek, közös meg­mozdulások igen hasznosak lennének a tszcs MNDSZ- csoportjában is, ott azonban az effajta szervezeti élet is­meretlen, amióta különváltak a falu­si szervezettől. A csoport tagjai néha- néha eljárnak ugyan egy egy ren­dezvényre — leg­utóbb a május lő-i mulatságon, amelyet az MNDSZ rende­zett, négy asszony is részt vett a tszcs- ből — de saját ma­guk nem tartanak, nem kezdeményez­nek összejövetele­ket, de még csak béke-beszélgetése­ket sem. Ez persze azzal jár, hogy töb­bé kevésbé elsza­kadnak ti nagyvilág, no meg a falu éle­tétől, problémáitól. Nem vethetjük ezt a szemükre, hiszen egyrészt valóban igen elfoglaltak — nagyon sokat kell dolgozniok azért, hogy a csoport meg­erősödjék — más­részt pedig még gyakorlatlanok, ta­pasztalatlanok az MNDSZ munkában. Mi lenne hát a he­lyes megoldás? Mit kellene tenni azért, hogy a Vörös Októ­ber MNDSZ-cso- portja nemcsak a munkában, hanem az élet minden te­rületén összefogja, segítse az asszonyo­kat? Véleményünk szerint elsősorban az szükséges, hogy a falusi MNDSZ tö­rődjön kissé többet a tszcs asszonyainak munkájával. Vala­melyik jól dolgozó vezetőségi tag láto­gassa meg őket, ad­ja át szervezési ta­pasztalatait és sze­retettel, szép szó­val, helyes tanácsok­kal álljon melléjük mindaddig, amíg a csoport fiatal, alig párhónapos MNDSZ szervezete talpra áll, mozogni kezd, hogy aztán önálló­sulva mind több és jobb eredményt ér­hessen el.-OOGOOOOOOOOOOOOOOCXaOClOOCíO aOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXlCXXXJOUOWXXXXXXJCOOG' ooooocoooooo» a mesebakltról Sétálsz a langyos tavaszi es­tén s szórakozottan olvasod a gyermek-tánctanfolyam vizs­gáját hirdető szerény plaká­tot ... Ma úgy sincs különö­sebb programod, mit sem sejt­ve beülsz hát kedves barátom, ismeretlen vagy ismerős mun­katársam a bányai kultúrott­hon nézőterére. S amikor szét­nyílik a függöny csak ámulsz és csodálkozol. Csodálatos szí­nes képeskönyvre, mesekönyv­re emlékezel, amit bámuló sze­mekkel lapoztál gyermekko­rodban, de itt élő álomvilágot látsz. Négy, öt, hat, vagy tíz éves leánykák álomszép ruhákban, piciny fehér balettcipőkben ti­pegnek, táncolnak, libegnek és mosolyognak a színpadon. S a színpad mesekönyvéből sorra lépnek elő a haldokló hattyút, a dundi tivoli leány­kát. a fátyolos hindu nőt, a nyilas Ámort, a fapapucsos holland menyecskét és a ham­vaspiros magyar leányt alakí­tó balett-csemeték. Gondolod, hogy a nézőtéren ott szoronganak izgatottan a mamák, papák és tapsban nem lesz hiány, s csak először lep meg a felviharzó taps; később belekerülsz te is a bűvöletbe, önfeledten tapsolsz, aztán azon veszed észre magad, hogy el­homályosul a szemed az elő- bugyyanó könnyektől... Talán még korholod is magadat, hogy lehetsz ilyen nagy csacsi, de nem tudsz szabadulni a lát­ványtól. Megcsodálod a kínai táncot lejtő csöppség mandula- metszésű szemét, a hindu kis­lány élethűen kígyózó mozdu­latait s a következő Fércek­ben apró kis pihés csibéken derülsz, akik ennivaló álmo­san nyújtózkodva, ásítva búj­nak ki a festett papírtojások­ból, Van itt minden, amit akarsz! Tivoli kislányt alakitó játékos kis csibész, pajkos Ámor, tüzes spanyol táncosnő, mosolyoghatsz Pierreiten és Pierrón, ott repked előtted a „J ánosbogárka’- muzsikájára a kék pillangó. Itt lehetetlen nem tapsolni. A következő pillanatban mar a szerény-gyönyörű ibolya sé­tál be az „Árva a ház“ zené­jére. Ha netán szégyellnéd, hogy szemeid sarkán ott csillog a könny, nézz csak körül! A leg­több néző önfeledt, könnyes szemekkel amu I... S ahogyan sorban táncolnak elő a forróégövi kislány ara­nyos fű-ruhájában, kél piciny rumba-tökkel, a rózsás szép magyar leány, a táncoslábú pár a végtelen szovjet búzame­zőkről, a keringőt repkedő hó- pelyhek, a menüett lehelet-fi- nom zenéjére finomkodó fran­cia parókás babák_ a fakana­las. tere-fere polkázó négy kis kofa, beletapsolsz a jelenetbe nyílt színen, újrázni szeretnéd az egészet. Nem- zavar az sem, hogy csöppségek tekintete többnyit Irén nénin, a tanárnőn fügt mert mozdulataik annyira tej mészetesek, úgy hajolnak me kecsesen, puszit intve a nézc tér felé, hogy sorba szeretné• csókolni őket. De szép is az a mesekönyt Aztán rádöbbensz a híre szavakra: „Nem mese e gyermek!“... Hiszen az egész világ it táncol előtted! Fokföldtc Sanghai-ig Párizstól Delhiit békésen, tipegve, mosoíyogv és csókot intőé ..; Az ötlet pompás és találó. A pöttömnyi Terpsyhoré) a jövő Vlanovéi ma még csa alomvilágban élnek, mit ser tudnak az életről, a béke együttélés elvéről, de termé szelesnek tartják, úgy tanul ják, úgy szokják meg, hog egymás mellett táncol a nége baba, a sárga kimonós japá kislány és a nyurga tiroli ka masz... Halványnak tűnik itt min den dicsérő szó, mégis őszin te elismerésünk a rengeteg munkáért és fáradságért Ko vácsné- Juhász Irénnek, a ta náfnőnek, köszönet a sápadtat izguló, semmi áldozatot név sajnáló szülőknek, de mind ezeken túl itt szeretnék kö szönetet mondani a szép esté ért a szocialista kultúra apró munkásainak, a könnyet é. mosolyt fakasztó drága balett csibéknek is... ' HABONYI ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom