Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-21 / 39. szám

2 SZABAD IVOGRAD 1955 május 21. Az elmúlt év tapasztalatait felhasználva az új oktatási évad sikeres előkészítéséért A III. PARTKONGRESSZU­SON Rákosi elvtárs a követke­zőket mondotta: „Nem. lehet teljes sikerrel megoldani dol­gozó népünk, anyagi jólétének emelését, ha nem fokozzuk pártunk elméleti felkészültsé­gét, ha nem biztosítjuk az el­méleti tudást.“ A megnövekedett elméleti képzettség növeli a párttagság öntudatát, fokozza a párttag­ság éberségét. Ennek jegyében kezdtük meg az 1934—1955-ös pártoktatási év megszervezé­sét. Párttagságunk egy része félreértelmezte az oktatásban való részvétel önkéntességi el­vét. Ebből következett, hogy a hallgatók 6 százaléka lemor­zsolódott. Nem magyaráztuk meg kellően párttagjainknak az önkéntesség helyes értelme­zését, s azt, hogy a Szervezeti Szabályzatban meghatározott kötelességek minden párttagra egyformán kötelezők. Ezért Rácz Ilona, Lovász Tibor és Kiss János elvtársak elhanya­golták az oktatást, nem gondol­va arra, hogy ezzel saját ma­guk fejlődését is gátolják. Párttagságunk többsége meg­értette a III. pártkongresszus utasításait. S nemcsak felirat­koztak, hanem rendszeresen el is jártak az oktatásokra és hozzászólásaikkal segítették a foglalkozások színvonalának emelését. Ilyenek voltak pél­dául Tóth Béla, Gyenes Ven­del, Pisch Ferenc elvtársak és Godó Borbála, Boldog Imréné elvtársnők. De sorolhatnánk még tovább azok neveit, akik hasonlóképpen jól dolgoztak. EREDMÉNYEINK elérését nagyban segítette propagan­distáink jó munkája. A propa­gandista értekezleteken rend­szeresen részt vettek. Egyes témák feldolgozásához rend­szeresen olvasták klassziku­saink tanítását. Földi István, Márton János, Szmolenszki Elek elvtársak odaadóan, lel­kesen és alapos felkészültség­gel végezték propaganda mun­kájukat. Akadtak olyan pro­pagandisták is, akik hanyagul készültek, sőt több esetben nem jelentek meg a propagan­dista szemináriumon, mint Máté István, Kéketyi György/ elvtársak. A Központi Vezetőség okta­tásról szóló határozata felada­tul szabta meg az oktatás szín­vonala emelésének érdekében az elméleti tanácsadás meg­szervezését. Ezt nem hajtottuk végre, részben azért, mert még nem ismertük fel kellően az el­méleti tanácsadás jelentőségét, részben, mert maga a városi párt-végrehajtóbizottság sem ellenőrizte ezt megfelelően. Nem kérte számon az elméleti tanácsadó munkát. Az elkövet­kezendő oktatási évben feltét­len biztosítanunk kell az elmé­leti tanácsadás megszervezését és annak rendszeres működé- sét. MINDEZEN HIÁNYOSSÁ­GOK ellenére párttagságunk mintegy 45 százaléka rendsze­resen részt vett az oktatásban, és azt sikeresen be is fejezte. Hogy párttagságunk mennyi­re értette meg a kongresszus határozatait, hogy az oktatáson mennyire sajátította el a mar­xizmus—leninizmus alapjait, azt részben igazolják a terme­lésben elért eredményeink is, mert az elmúlt fél év során gyárunk mindkét negyedévben zászlós élüzem lett. Sőt a fel- szabadulási munkaverseny so­rán jó munkánk elismerése­ként, mi nyertük el a megyei párt-végrehajtóbizottság fel­szabadulási versenyzászlaját. Ez a példa is igazolja, hogy propagandamunkánk, a kong­resszusi anyag tanulmányozása anyagi erővé vált. A szemináriumi záróünnepé­lyeken a jó munka elismerése­ként 48 hallgatót könyvjuta­lomban részesítettek, 40 elvtárs pedig a megyei párt-végrehaj­tóbizottság dicsérő oklevelét kapta meg. A HALLGATOK a záróün­nepélyen számos hasznos ja­vaslattal segítették a következő oktatási év megszervezését. Például Mocsány János elvtárs a következőket mondotta: „Mi­után tanulmányoztam a párt III. kongresszusának anyagát, munkámat jobban tudom vé­gezni, tisztábban látom a fel­adatokat. Mint népnevelő is jobban tudok dolgozni, mert sok olyan kérdést tanultam meg, amelyet eddig nem lát­tam tisztán.“ Voltak olyan javaslatok is, hogy a pártvezetőség a mű­szaki vezetőkkel fűzze szoro­sabbra a kapcsolatot, a követ­kező oktatási év sikere érdeké­ben a hallgatók műszakcseré­jét zavartalanul biztosítsák. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a szemináriumvezető a szeminárium megkezdése előtt ellenőrizze a hallgatók jegyze­tét, mert ez elősegíti a hallga­tók alaposabb felkészülését. Az elmúlt évhez viszonyítva a DíSZ-oktatása terén is javu­lás tapasztalható. Hibákat kö­vettünk el ott, hogy a DISZ- oktatás ellenőrzésére pártszer­vezetünk nem fordított elég gondot, pedig ezzel növelhettük volna az eredményeket. MINDEZEKBŐL a hasznos tanulságokból és tapasztalatok­ból merítve, a Központi Veze­tőség oktatásról szóló határo­zatai alapján, párttagságunk soraira támaszkodva fogjuk megszervezni és előkészíteni a következő oktatási évet. Marczinek István, a Vasöntöde és Tűzhelygyár párttitkára Csökkentsük a száz százalék alatt termelő bánYászok számát A teljesítmény állandó növekedésé az olcsébb széntermelés alapja Pártunk márciusi határoza­ta a dolgozó nép életszínvona­lának fokozott, az eddiginél jelentősen nagyobb ütemű, gyors növelését írja elő. Min­denki megértheti azonban, hogy akár az elmúlt évben, akár a jelenben és a jövőben is csak olyan mértékben nö­vekedhet a dolgozó nép jóléte, ahogy a termelés emelkedik. Az életszínvonalat nem le­het emelni akkor, ha ter­melésünk csökken, vagy egyhelyben topog. Sajnos, bányaüzemeinkben számos vezető, dolgozó nem érti világosan a termelés és az életszínvonal emelésének ösz- szefüggését, kész azt hinni, hogy a második ötéves tervre való felkészülés ideje alatt csökkenteni lehet a szénter­melést, nincs szükség <sl terv teljesítésére, azaz ha eddig egy üzem 40, vagy 32 ezer tonna szenet termelt 24 óra alatt, ebben az évben elég lesz ha csak a felét termelik is. Ez a hamis okoskodás sok kárt, zűrzavart okozna nép­gazdaságunknak, magának a dolgozó népnek. Egyszerű számítással, józan gondolkozással megértheti mindenki: az életszínvonal emelése elképzelhetetlen a széntermelés színvonalának szakadatlan emelkedése nél­kül, az olcsóbb termelés nél­kül. Ha olcsóbb árban termel­nek bányászaink ki egy tonna szenet, gyáraink is olcsóbban jutnak hozzá, ezáltal olcsóbb áron fognak tudni cipőt, ruhát és bányagépeket előállítani. A dolgozó nép életszínvo­nalának növelése most azon is múlik, hogy a gazdaságos termelést mi­lyen mértékben teszik ma­gukévá a bányák műszar ki vezetői és dolgozói. Hogyan használják ki a ren­delkezésükre álló lehetősége­ket, helyesen felismerik-e, hogy napjainkban keményebb mun­kára, nagyobb körültekintésre és gazdaságos termeiesre van szükség. Gazdaságosan a termelést lehet növelni akkor is, ha a dolgozók keresete megfelelő arányban emelkedik. Erre a mizserfai üzemegység szolgál­jon példával. A mizserfai üzemegység bá­nyászai az elmúlt évek során hősi csatákban bizonyították be. hogy minden erejükkel dolgozó népünk felemelkedé­séért, hazánk felvirágoztatásá­ért küzdenek. Az 1954-es évi tervüket 107 százalékra teljesítet­ték. Ez év első negyedében 9263 tonna szenet adtak terven fe­lül az országnak. Habár az előirányzottnál még mindig több forinttal magasabb áron termelnek ki egy tonna sze­net, ennek ellenére a gazdasá­gos termelésben komoly ered­ményeket értek el. Helyesen ismerte fel a műszaki vezető­ség és a bányászság a gazda­ságos termelés eszközeit, ami­kor a bányafa felhasználásá­nak csökkentése érdekében a lefejtett folyosókból (elővá- jásból és fejtésből) ahol a kő­zetnyomás megengedte. a használható — drága pénzen külföldről behozott — fenyő­fát és hazai keményfákat ki­szedték és újból értékesítet­ték. Eljárásukkal havonta 110 —120 köbméter fát, vagyis az élteit 4 hónap alatt 450 köb­méter fát takarítottak meg. A megtakarított fameny- nyiséggel az üzemegység félhavi fogyasztását bizto­sították. Ez közel 100 000 forint megtakarítást je­lent az üzemnek. Ez csupán kezdeti eredmény, ennek további sikeréért az anyagfelhasználást naponként ellenőrzik. Az űzőm dolgozói valameny- nyien átérzik, hogy dolgozó népünk gyorsabb felemelke­dését biztosító párthatározat megvalósításának egyik leg fontosabb feltétele, ha a gaz­daságos termeléssel együtt nö­vekszik a termelés is. Azon­ban. hogy az üzemegység dől gozóí mindenkor teljesíthessék tervüket, nem elég csak a lelkesedés, hanem olyan mun­kakörülményeket is kell te­remteni, amely segíti a dolgo­zó lelkesedését, a verseny ki­bontakozását. A mizserfai bá­nyászok büszkén beszélnek arról, hogy ma már az üzemegység­nél csak fehér hollónak számít az a csapat, amely saját hibájából eredően tervét ne teljesítené. Akad ugyan a három körzet­ben hat csapat, de ezek a gé­pek sorozatos meghibásodása, vagy a munkahelyek kedvezőt­len adottsága miatt nem telje­sítik a tervet. A tervteljesítés és a termelési költség biztosí­tásáért a műszaki vezetőség, az alig másfél hónappal ez­előtt megtartott tervismertetői értekezleten a dolgozóknak azt a javaslatot tette, hogy a 135 centiméter hosszú fúrószárak helyett 150—170 centiméteres fúrószárakat kellene alkal­mazni, mert ezzel az eljárás­sal növekedhet a teljesítmény, ezenkívül robbanóanyagot is megtakaríthatnak. Az üzem vezetőségének ezt a bejelen­tését a dolgozók többé-ke- vésbé helyesléssel fogadták. Voltak ugyan ellenvetések is. mint az általában lenni szo­kott, amikor egy új eljárást vezetnek be. A 150 centiméteres fúrószár­ral először Jancsi András fej­tésen dolgozó DlSZ-csapatá­nak munkahelyén fúrtak. Iz­galommal várták a robbantás eredményét. Robbantás után meggyőződtek arról, hogy az új eljárás eredményesnek bi­zonyult. Ugyanazon mennyiségű robbanóanyaggal, ugyan­annyi fúrólyuk telepítés­sel a három méteres szén­telepen közel 10 mázsá­val növekedett a robban­tott szén mennyisége. — Ha számvetést csinálunk a hosszabb fúrószárak által rob­bantásra elkészített lövőlyu­kakkal kapcsolatban és a mi­zserfai bányák adottságait ala­pul vesszük, akkor a követke­ző képet kapjuk — mondja Sándor Béla igazgató elvtárs: •— Három méter vastag szén­telepben 150 centiméteres fú­rószárnál 41 mázsa, 170 centi- méteres fúrószárnál már 65 mázsás fejteljesítményt érhet­nek el a dolgozók műszakon­ként, amit egy kis szorgalom­mal 80—90 mázsára is növel­hetnek. Az új eljárás előnye nemcsak a termelésben mutat­kozik meg. hanem a robbanó­anyag felhasználásában is. Amig a robbanóanyag felhasz­nálás 135 centiméteres fúró­szárral tonnánként 0,263 kilo­gramm, a 150 centiméteres fú­rószámál 0,213 és a 175 centi- méteres fúrószárnál pedig 0,210 kiló. — Eleinte vonakodtunk tőle, mert attól tartottunk, hogy a megadott normát nem lógjuk tudni kitermelni és akkor a keresetünk is kisebb lesz. De előnye megmutatkozott. Csa­patom minden egyes tagja mű­szakonként az elmúlt hónap­ban 106 mázsa szenet termelt. Keresetünk 148,6 százalékos eredményre több mint 130 fo­rint volt — mondja Jancsi András brigádvezetö. Március hónapban, annak ellenére, hogy mindössze csak négy csapat dolgozott az új eljárással, a helyes robbanó- anyagnorma bevezetésével az üzemegység 230,6 kilo­gramm robbanóanyagot tukán tolt meg, közel 30 000 forintos értékben. Az elmúlt hónapban Pálhegy II. gépesített üzemben négy csapat dolgozott az új eljárás­sal, termelésük 140—150 szá­zalék között mozgott. Az új eljárás bevezetésével, vala­mint a dolgozók lelkes mun­kájának eredményeként a szé­nen dolgozók teljesítménye a március hónapban elért 7,56 tonnáról áprilisban már 7,71 tonnára emelkedett az egy főre és egy műszakra eső tel­jesítmény. A kiváló eredmé­nyek elérésével az összüzemi egy főre eső termelés több mint három mázsával nőtt. Az egész üzemegység szé­nén dolgozóinak össztelje­sítménye az elmúlt évi 5,11 tonnáról ez év négy hónap eltelte után már 5,96 tonnára emelkedett. A termelés növekedése a keresetben is érezteti hatását. Az elmúlt évi utolsó hathóna­pi átlagos vájárkereset 90 fo­rint volt. Ez év első négy hó­napjában már 94,79 forintra emelkedett. Hogy tervüket hó­napról hónapra teljesíthessék, már Pálhegy I. lejtősben is bevezették az új eljárást, amelynek eredményeként az üzem a hiányzó létszám ellg- nére is e havi esedékes tervét 96 százalékra teljesíti az el­múlt havi 88 százalékhoz vi- szonyítva. Ismét ellátogat honánkCsokonai Színház Nógrád megyében vendég­szerepei a nyáron a debreceni Csokonai Színház. Az együt­tes tagjai, akiket tavalyi két­hetes látogatásuk során szí­vükbe zártak megyénk szín­házkedvelő dolgozói, június közepén érkeznek Salgó­tarjánba s körülbelül augusz­tus közepéig maradnak itt. Ezalatt mintegy 30—34 elő­adást tartanak a város­ban, ugyanannyiszor lépnek fel a megye különböző községei­ben is, elsősorban a bányavi­dékeken. A debreceni színé­szeket — közöttük a Kossuth­díjas Solthy Bertalant, továb­bá Soós Imrét, Virágos Mi­hályt, Dósa Máriát — Shakespeare: „Sok hűhó sem­miért” című vígjátékának, Bródy Sándor: „Tanítónő"- jének, Kálmán Imre: „Csár- cfóskirálynő’’-jének Puccini: „Pillangókisasszony”-ának sze­repeiben láthatja majd a kö­zönség. Érdekes meglepetés­sel is kedveskednek a debre­ceniek megyénk dolgozóinak: nálunk mutatják be először a Karinthy Frigyes bohózatából átdolgozott „Nagy ékszerész" című szatírát. Ä megválasztott községi pártvezetőségek feladatairól Pártunk Központi Vezetősé­ge 1855 februári határozatá­nak megfelelően megyénk te­rületén is befejezéshez közele­dik az MDP községi pártveze- tőságek megválasztása. A köz­ségi pártvezetőségek megvá­lasztásában a községi pártalap- szervezetek előtt álló felada­tok megvitatásában aktívan vettek részt a falusi pártszer­vezetekben és a mezőgazdaság szocialista szektoraiban dolgo­zó párttagok. .Legtöbb község­ben az összevont taggyűlés ha­tározatot hozott a további fel­adatok végrehajtására, ame­lyek a községi pártszerveze­tek. kommunisták előtt álla­nak hogy maradéktalanul hajtsák végre {Jártunk Köz­ponti Vezetőségének március 2—4-i ülésén hozott határoza­tát. Bár a községi pártszerveze­tekben dolgozó kommunisták részvétele a pártszervezetek, a párttagok előtt álló feladatok meghatározásában, az összé- vont taggyűlésen hozott hatá­rozatok megvitatásában és meghozatalában rendkívül po­zitív jelenség (különösen az el­múlt időkhöz viszonyítva) még­sem mehetünk el szó nélkül azok mellett a jelenségek mel­lett. amelyek mint hiányossá­gok iellemzik a pártszerveze­tek, pártbizottságok ezirányú munkáját. Nem a falusi pártszerveze­tek, hanem elsősorban a járási pártbizottságok hiányos elő­készítő munkájának tudható be, hogy sok helyen az össze­vont taggyűlés nem tisztázta megfelelően az MDP községi vezetőség feladatait és hatás­körét. /. Szükségesnek látjuk tehát ezúttal is tisztázni néhány — a KV februári határozatában, a községi pártvezetőségek felé megszabott — feladatot, hogy annak végrehajtásához tevéke­nyen hozzáfogjanak, másrészt néhány olyan kérdést, melyek megértése közül a hiányos elő­készítő munka miatt zavarok vannak. Mindenekelőtt tisztáz­ni kell. mint ahogy azt pártunk Központi Vezetősége 1955 feb­ruári határozata megállapítja, hogy „a községi pártszervezet létrehozása nem érinti a falusi pártszervezetek jogait és köte­lességeit.“ Ezek változatlanul maradnak úgy. mint ezt a Szervezeti Szabályzat leszö­gezi. A községi pártvezetőség alapvető feladata, hogy a párt- határozatok alapján összefog­ja a községben lévő pártszer­vezeteket. erősítse a falusi, de különösen a tsz. pártszerveze­teket, fokozza öntevékenységü­ket, a párttagok aktivitását a pártalapszervezetekben. A köz­ségi pártvezetőség közvetlenül irányítja a községben működő alapszervezeteket, a termelő­szövetkezeti, gépállomás! és állami gazdasági pártszerveze­tek kivételével, amelyek vál­tozatlanul a járási pártbizott­ság hatáskörébe tartoznak. A párt belső életének egyes kérdéseiben azonban javaslat­tal élhet az MDP községi szer­vezetének vezetősége, azok felé az alapszervezetek felé is, amelyek nem tartoznak köz­vetlen *az irányításuk alá (tsz. gépállomás, állami gazdaság), pl. tagjelölt felvételi ügyekben, a pártoktatás kérdéseiben, a pártfegyelmi, vagy pártgazda­sági ügyekben. A község terü­letén folytatandó politikai, fel- világosító munkára — különö­sen kampányok idején — az összes párttagokat mozgósítja. A KV határozata alapján a vezetőség a tagjaiból megvá­lasztja az MDP községi szer­vezete vezetőségének titkárát. A titkár egv személyben is fe­lelős a vezetőség munkájáért, a vezetőség munkájának a meg­szervezéséért. A megválasztott községi vezetőség üléseit he­tenként kell megtartani és ezt a titkár vezeti le. Az MDP községi vezetőség titkárának gondoskodnia kell, hogy a ve­zetőség tagjai időben (lehetőleg 1 héttel előbb) tudjanak arról, hogy mit fognak tárgyalni a vezetőségi ülésen. Ha a naoi- rendet írásban készítik el, ak­kor azt legalább 2 nappal a ve­zetőségi ülés előtt meg kell küldeni a vezetőség tagjainak. Mivel az MDP községi veze­tőségének tagjai a legtöbb he­lyen a pártalapszervezetek titkáraiból, tömegszervezeti vezetőkből (tanácselnök, DISZ- titkár) lettek megválasztva és így a maga területén vala­mennyinek megvan az önálló feladata is, nem kell az MDP községi vezetőség tagjait re­szortfeladatokkal, pl. agit-prop. szervező stb. megbízni. Szüksé­ges azonban, hogy a titkárokon és a tanácselnökökön kívül a vezetőség arra legalkalmasabb tagját megbízzák a község te­rületén élő párttagok, tagjelöl­tek nyilvántartásával, hogy biztosítva legyen a párt alap- szervezetekhez érkező és távo­zó párttagok és tagjelöltek át­igazolása, illetve bejelentkezé­se és az, hogy a járási pártbi­zottságtól a párt alapszerveze­teknek szükséges tagdíj bélyeg időben jusson el a párt alap­szervezetekhez és azok a elszá­molást minden hónapban idő­ben juttassák el a községi ve­zetőségen keresztül a járási pártbizottságokhoz. Ugyancsak az MDP községi vezetőség gondoskodik arról is, hogy a párt alapszervezetek megkap­ják a JB-októl kiküldött ellát­mányukat. Bár az MDP községi vezető­ség tagjait a fentemlítetteken kívül nem kell reszortféladat- tal megbízni — nem jelenti azt, hogy pl. a párt alapszer­vezetek titkárait, vagy a ta­nácselnököt nem lehet meg­bízni esetenként egy-egy fel­adat végrehajtásával. A párt alapszervezetek titkárait, vagy egy-egy a községi vezetőségbe megválasztott tömegszervezeti vezetőt is meg lehet bízni pl. egy-egy probléma megvizsgá­lásával. a vezetőség elé jelentés készítéssel, tömegszervezetek és mozgalmak tanácskozásán a vezetőség képviseletével, fon­tosabb személyek tagjelöltté való nevelésével stb. Az MDP községi szervezetekhez tartozó valamennyi pártalapszervezet vezetősége a taggyűlés határo­zata után az MDP községi ve­zetőségéhez küldi meg a tag-, tagjelölt-felvételi kérelmeket. A vezetőség a legközelebbi ülésén felülvizsgálta a javasla­tot és saját javaslatával együtt a lehető legrövidebb időn belül továbbítja 3 járási pártbizott­sághoz (akkor is. ha egyetért a felvétellel, de akkor is, ha nem.) A járási pártbizottság a párt­tagok és tagjelöltek részére ki­állított tagkönyveket, tagjelölt­igazolványokat az MDP közsé­gi vezetőségén keresztül juttat­ja el a pártalapszérvezetekhez. A vezetőség a JB-októl kapott tagkönyveket, tagjelölt-igazol­ványokat azonnal továbbítja az illetékes pártalapszervezetek vezetőségéhez. Hasonlóan a JB-októl elutasított és vissza­küldött tag- és tagjelölt-felvé­teli kérelmeket is. II. Vizsgáljuk meg röviden, hogy az MDP községi vezető­ségének e néhány hatáskörét tisztázó kérdés után, melyek a legfontosabb feladatai, ame­lyeket a párt Központi Vezető­ség 1955 februári határozatá­ban megszabott. „A községi pártvezetőség (s ennek titkára) biztosítsa a párt irányító, ve­zető szerepének fokozását, s a párt befolyásának növelését a község politikai, gazdasági és társadalmi életében. A községi pártszervezet vezetőségi ülé­sein és taggyűlésein meg kell vitatni a községet érintő leg­döntőbb kérdéseket“ — mond­ja ki a KV határozata. A községi pártszervezet ve­zetőségének tehát gondoskod­nia kell arról, hogy a párt irá­nyító. vezető szerepének foko­zása érdekében, a párt befolyá­sa növelése érdekében megle­gyenek és működjenek az MDP csoportok a községi Tanácsban, a Hazafias Népfrontban és más tömegszervezetekben, így első­sorban a DISZ-ben és a föld­művesszövetkezetben. Biztosí­tani kell a községi vezetőség­nek, hogy az MDP csoportok vezetői rendszeresen számolja­nak be tevékenységükről és arról, hogy a különböző tömeg­szervezetekben. mozgalmakban dolgozó kommunisták a párt

Next

/
Oldalképek
Tartalom