Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-09 / 28. szám

2

SZAKAD xSgr'ÍD

1955 április 9.

A Szovjetunió baráti támogatása, pártunk helyes politikája biztosíték további előrehaladásunkhoz

Nagy lelkesedéssel ünnepelte felszabadulásunk tizedik évfordulóját megyénk székvárosa, Salgótarján.

Ünnepi díszt öltött az egész város. A középületeken, a lakóházakon vörös és nemzetiszínű lobogók, üdvözlő feliratok méltatták az országunk új életének határkövét jelentő nagy történelmi napot, 1945. április 4-ét. Azt a napot, amikor először lett igazán szabad és független, először lett — minden javával — valóban a dolgozóké ez az ország.

Tizedszer ünnepeltük ezt a születésnapot. Fiatal még ez a szabadság, de ez alatt a gyermekkor felét kitevő tíz szabad év alatt is nagyra nőtt a nemzet. Ennek a nagyranövés- nek beszédes példája volt városunk. Megduplázódott lakossága, bővültek üzemei, új városrészek, hatalmas bérpaloták, új,, szociális s kulturális intézmények épültek.

Az ünnepség 3-án délután 6 órakor négy hatalmas robbantással kezdődött. A szovjet hősi emlékműnél Novák József elvtárs, a városi pártbizottság első titkára beszélt, majd a párt, a tanács, a tömegszervezetek, üzemek, intézmények elhelyezték a hála és az emlékezés vörösrózsa koszorúit a szabadságunkért életüket áldozó szovjet hősök emlékművén.

A zsúfolásig telt városi kultúrotthonban a magyar és a szovjet himnusz elhangzása, Laukó György, a Nógrád megyei tanács VB- elnökének megnyitó beszéde után Hajdú József elvtárs, az MDP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi műsort szép kultúrműsor követte.

Tisztelt ünneplő közönség, kedves elvtársak!

Hazánk felszabadulása tizedik évfordulójának előestéjén az egész magyar dolgozó nép hálatelt szívvel gondol a nagy Szovjetunióra és dicső hadseregére, amely kiűzte hazánk területéről a német fasiszta hadsereget, leverte kezünkről a rabbilincset, felszabadította hazánkat az évszázados német elnyomás alól.

Tíz éve annak, hogy a nagy szovjet nép hős fiai vérük hullatásával elhozták népünk szabadságát, függetlenségét, amelyért évszázadokon át harcoltak a magyar nép legjobbjai. Tíz éve annak, hogy a Magyar Kommunista Párt felhívására hozzáfogott dolgozó népünk a háború romjai eltakarításához, szabad, független országa újjáépítéséhez.

— Felmérhetetlen kárt okoztak országunknak, a magyar népnek a német fasiszták, s magyar csatlósaik. De a magyar nép szabadságvágyát, életerejét megtörni nem tudták, a legvadabb terror ellenére sem. A szabadság hajnala megsokszorozta dolgozó népünk, mindenekelőtt hős munkásosztályunk életerejét, álkotóvágyát. Ezzel a megsokszorozott erővel, a Szovjetunió állandó segítségével fogott hozzá ezelőtt tíz évvel, hogy talpra állítsa a lerombolt, kifosztott országot.

Ezután Hajdú elvtárs arról beszélt, hogyan indították meg hazánkban a munkát, az életet a szovjet katonák, hogyan osztottak kenyeret, meleg levest az éhező magyar gyermekeknek, családanyáknak. A Szovjetuniótól kaptuk az első élelmiszerszállítmányt, valamint az üzemeink beindításához szükséges gépeket, nyersanyagot, a mezőgazdaságunk megindításához szükséges vetőmagot. Ennek a segítségnek az alapján a Magyar Kommunista Párt vezetésével indulhatott meg az új élet — mondotta többek között.

Eredményeink, sikereink kiinduló pontja 1945 április 4-e, az a nap, amikor a Szovjetunió végleg felszabadította hazánkat az elnyomás, a jog- fosztottság, a kizsákmányolás alól. Ezért lett április 4-e történelmünk legfényesebb dátuma, a magyar szabadság és függetlenség születésének napja, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe, a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan örök barátságának ünnepe.

Ezután Hajdú elvtárs az eltelt tíz év eredményeiről beszélt. Nemcsak újjáépítettük a háború által rombadőlt országot, hanem pártunk vezetésével megkezdtük a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A hatalmat a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály vette kézbe. Állami tulajdonba kerültek a gyárak, a bányák, birtokába vette ezeréves jussát, a földet dolgozó parasztságunk és ma már a tsz-ek földjein dübörgő traktorok, ko nbájnok hirdetik parasztságunk megváltozott életét, további felemelkedésünk boldogulásának útját. Elmaradt agrár országból fejlett ipari országgá vált hazánk. Iparunk termelése a felszabadulás előttinek több mint háromszorosára emelkedett. Hatalmas ipari létesítmények épültek, olyanok, mint Sztálin

Hajdú József elvtárs beszéde

Vasmű, a diósgyőri nagykohó, Inota, és Kazincbarcika. Az ország életében végbement gyökeres változások átformálták Nógrád megye, Salgótarján képét is. Megváltoztatták megyénk dolgozóinak életét. Ma már korszerű gépekkel folyik a munka. Az ötéves terv ideje alatt több mint 700 kétszoba, konyhás fürdőszobás lakás épült Salgótarjánban és a salgótarjáni medencében. Ezen túl 1951-től a múlt év végéig mintegy 3000 családi ház épült a megyében. Megszűnt a kulturális élet területén a régi uralkodó osztályok kiváltsága.

— Nagyszerű eredményeinket a baráti országok, mindenekelőtt a Szovjetunió állandó segítségével, harcedzett

Tisztelt nagygyűlés, elvtársak!

Hazánk legnagyobb ünnepe április 4-e, mert ezen a napon, 1945-ben a dicsőséges szovjet hadsereg kiverte hazánkból a német imperializmus utolsó katonáját és ezzel egész népünk és hazánk minden talpalatnyi földje szabaddá vált.

A magyar történelem lapjain örök emlékként fog az utókor számára ragyogni április 4-e. 1945. április 4-én felszabadult hazánk sok évszázados rabság alól, megszabadult a kiszolgáltatottság alól, a német militarizmus elnyomása alól.

1945. április 4-e olyan történelmi tény, amely méltó folytatása több évszázados szabadságharcunknak, amelyet évszázadokon át népünk szabadságáért és függetlenségéért folytattunk. De 1945. április 4-nek történelmi tényét nem lehet ezt megelőző szabadságharcainkkal teljesen összehasonlítani.

Ezek után arról beszélt Kristóf elvtárs, hogy 1945. tavaszán a szovjet hadsereg fényes győzelmének eredményeként vált valóra mindaz, amiért évszázadokon át harcolt a magyar nép. Április 4-e azért is a legnagyobb ünnepünk, mert ezen a napon fejezi ki a magyar nép a Szovjetunió iránti mérhetetlen háláját, szeretetét. Mert a szovjet és a magyar nép barátságát úgy tekinti, mint hazánk függetlenségének és békéjének, egész népünk felemelkedésének, a szocializmus felépítésének a legfőbb biztosítékát. A szovjet hadsereg nem életet pusztítani jött hazánkba, hanem megmenteni az életet, segítséget nyújtani népünknek.

— Dolgozó népünk pártunk

pártunk vezetésével értük el — mondotta ezután, majd arról beszélt, hogy megyénk dolgozói, bányászai, gyári munkásai a dicső Tanácsköztársaság harcosaihoz méltóan az elsők között voltak országunk újjáépítésének megindításában. Nógrád megye dolgozói mint ahogy most is, mindig bíztak pártunkban. Ezt a párt iránti bizalmat, szeretetet és ragaszkodást tettekben fejezték ki. A 45-ös és 47-es választásoknál a kommunista párt zászlaja alá sorakoztak Salgótarján és a salgótarjáni medence dolgozói.

— Nógrád megye dolgozói nagy lelkesedéssel, mindenekelőtt az első negyedéves terv túlteljesítésével, az önköltség

vezetésével megértette a történelmi tanulságot és élni tudott a Szovjetuniótól kapott szabadság lehetőségeivel, kezébe vette a hatalmat, elkergette volt kizsákmányoló urait és határozottan rálépett a fejlődés új, szocialista útjára.

— A Szovjetunió harca egyben azt is jelentette, hogy az országot megmentse a németkiszolgáló uraitól, a magyar népet megmentse attól a gyászos szereptől, amit uraik nékik szántak.

Emlékezni kell 1945. április 4-re Salgótarján dolgozó népének is — mondotta. — Emlékezni kell azért is, mert Salgótarjánra, a magyar munkás- osztály fellegvárára a magyar burzsoá állam gépezetének erőszakszervezetei külön figyelmet szenteltek. Egyrészt azért, mert a salgótarjáni munkásosztály 1919-ben megmutatta oroszlánkörmeit és ez nagyon belevágott a burzsoázia testébe. Azok a felejthetetlen hőstettek, amelyeket 1919- ben Salgótarján munkásai, bányászai a Magyar Tanács- köztársaság megvédéséért kifejtettek, arany betűkkel vannak beírva a magyar nép történetébe.

Ezt nem felejtették el huszonöt éven keresztül, de különösen eszükbe jutott a szovjet hadsereg közeledtével, amikor a csendőrszuronyokon nyugvó államrend eresztékeiben kezdett szétesni. A bányabárók nemcsak a szovjet hadseregtől féltek, amellyel szemben nem volt ellenállás, hanem féltek a salgótarjáni munkásoktól, bányászoktól, mert a salgótarjáni munkásokat nem tudta megtörni a vad csendőrhajsza, a börtön, a bitófa, megedzette őket a párt és megacélozta erejüket a hacsökkentésével, a minőség javításával, a tavaszi munkák gyors és jóminőségben való elvégzésével, az állampolgári köteíezettségek teljesitésével készültek hazánk felszabadulása tizedik évfordulójának megünneplésére. A felszabadulási munkaversenyben az üzemi dolgozóknak több mint 80 százaléka vett részt — majd elmondta, hogy bányászaink a verseny során több mint 20 000 tonna szenet adtak terven felül népgazdaságunknak. A Tűzhelygyár dolgozói 9000 tűzhellyel gyártottak többet. A Salgótarjáni Üveggyár exporttervét 112 százalékra teljesítette, az Acélárugyár pedig 30-án délben befejezte első negyedéves tervét. Beszélt a jól dolgozó bányászok, üzemi munkások, gépállomási és állami gazdasági dolgozók eredményeiről.

Ezután a párt Központi Vezetőségének márciusi határozatáról beszélt, amely szétzúzta a párt politikáját eltorzító antimarxista jobboldali nézeteket és világosan megszabta a feladatokat a szocializmus építése, a népjólét további emelése érdekében. Elmondta, hogy a párt politikájának legfontosabb célkitűzése továbbra is a népjólét emelése. Ehhez azonban a termelékenység állandó emelése, az önköltség csökkentése szükséges.

— Pártunk most azt várja Nógrád megye dolgozóitól, hogy régi tradíciójukhoz híven álljanak élre és mutassanak példát e nagyszerű feladatok megvalósításában — mondotta, majd beszéde befejezéséül a Szovjetunió vezette egyre szélesedő békeharcról szólott.

2aszeretet és a népükért viselt felelősség.

Azért nem felejtették el 1919-et és a huszonötéves Horthy-fasiszta uralmat Salgótarján munkásai sem, mert Salgótarján dolgozó népét megfélemlíteni azzal, hogy a városban kivégzéseket hajtottak végre, nem lehetett, hanem ezzel csak a hamu alatt szunnyadó parazsat szították. Tisztában voltak azzal, hogy a szovjet hadsereg felszabadító harca a munkásosztály és a dolgozó nép felszabadítását jelenti és ezzel folytatását, vagy folytonosságát jelenti az 1919- es szabadságharcnak is.

— Ezen a napon örök hálával emlékezünk meg és dicsőség ragyogja be nevüket azoknak a salgótarjáni munkásoknak, akik példát mutattak szabadságunk kihívásában, a Kozik Ferenceknek, a Kozik Rajmundoknak, a Mihalik Jánosoknak. és sok-sok társuknak, akik harcoltak a becsületért, a szabadságért, az új magyar jövőért.

Örök dicsőség és hála a Szovjetunió népének és hős katonáinak, akik életüket áldozták felszabadulásunkért, példát mutattak nemcsak a magyar munkásosztálynak, hanem az egész vrilág munkásosztályának, hogy a nemzetköziség nem szavakat, hanem tetteket követel,

A magyar—szovjet barátság azért örök és széttéphetetlen, mert ennek záloga vfirrel pecsételődött meg. örök és el- téphetetlen a barátságunk azért is, mert a Szovjetunióban igaz barátra találtunk és az elmúlt tíz év alatt ^számtalan jelét tapasztaltuk annak a testvéri segítségnek, amellyel elősegíthettük gyorsabb fejlődésünket. Igaz barátunknak, a

Szovjetuniónak is része van eredményeinkben és része van abban, hogy népünk többet fejlődött tíz esztendő alatt, mint az ezt megelőző évszázad alatt.

Elvtársak! Sok nehéz áldozatot, verejtéket követelt az ország újjáépítése, de úrrá tudtunk lenni minden akadályon, mert a kommunista párt tagjainak lelkes példamutatása és helytállása magával ragadta népünket, kiváltotta annak alkotó munkáját. A kommunisták hitet tettek amellett, hogy lesz még magyar újjászületés. Ma már barát és ellenség kénytelen elismerni a magyar kommunisták munkáját és történelmi érdemeit, népünk boldog jövőjéért folytatott harcát.

A meggyötört magyar nép egyrésze fásultan és kiábrándultán állt a szörnyű pusztulás közepette. A nép ellenségei pedig arról fecsegtek. hogy

nem lesz képes az ország talpra állni.

Most, a tízéves évfordulón meg kell mondani, hogy Salgótarján kommunistái az egész ország előtt példaképül álltak. A párt hívó szavára a város kommunistái elsőnek fogták meg a szerszámot, hogy életet teremtsünk a romok helyén.

Ezután Kristóf elvtárs arról beszélt, hogy 1944. december 25-e, a város felszabadulásának napja után hogyan indult meg a munka a városban, hogyan kerültek elő az eldugott gépszíjak, gépalkatrészek, hogyan adott az acélgyári centrálé már közvetlenül a felszabadulás után áramot Salgótarjánnak.

Tisztelt nagygyűlés! Salgótarján dolgozói az 1945-ös választásoknál is ugyanúgy, mint az újjáépítésben megáll- ták a helyüket. A dolgozók 66 százaléka a kommunista pártra szavazott. S volt olyan terület, mint Salgó, Somlyó, Baglyasalja, ahol a dolgozók száz százaléka a kommunista pártra adta szavazatát.

Kristóf elvtárs beszélt arról, hogy az infláció idején a város gyáraiban, bányáiban szűkreszabott, száraz, olajos kenyérrel, sültkrumplival végezték nehéz munkájukat a dolgozók, tudták, hogy a párt nem fogja cserben hagyni őket, tudták, hogy amit a párt Ígér, arra építeni lehet.

A bányászok történetében még a mai napig is büszkén emlegetik a salgótarjáni bányászokat, mert híresek voltak arról, hogy elől jártak a széncsaták idején. Ennek a határtalan lelkesedésnek és odaadó munkának az eredményeként születhetett meg, hogy a három éves terv feladatait a város üzemei két és fél év alatt teljesítették.

Az 1947-es választásokon Salgótarján 74 százaléka szavazott a kommunista pártra — mondotta többek között. A munkások éjt-nappalt nem kiméivé jártak faluról falura, agitálták a dolgozókat pártunk mellett.

— Salgótarján dolgozói is kitörő örömmel fogadták a bankok és nagyüzemek államosítását és ezeknek hatalmas népgyűléseken adtak kifejezést. Ezekben az eredményekben, mint a csepp a tengerben, benne van minden egyes dolgozó munkája. Ha a tízéves mérleget megvonjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a küzdelem nem volt hiábavaló.

Salgótarján iparának, bányászatának és mezőgazdaságának az eredményei is ezt bizonyítják. Amig például 1946- ban Nógrád megye ipari termelése 780 millió forint volt, addig 1954-ben 1 milliárd 217 millió forint. A munkás- létszám 5579-ről majdnem négyszeresére, 20 820-ra emelkedett. És 1954-ben 281 traktor, mezőgazdasági gép köny- nyítette meg a nehéz mező- gazdasági munkák elvégzését. Hasonló számok beszélnek szociális és kulturális téren is.

Elvtársak! A kommunisták példamutatása volt a legfőbb fegyver, hogy a cél, amelyet magunk elé állítottunk, nem öncél, hanem az minden becsületes dolgozó ügye, legyen az párttag, pártonkivüli, legyen az értelmiségi, vagy fizikai munkakörben dolgozó.

— Ebben a lebirhatatlan erőben rejlik a titka azoknak

a nagyszerű eredményeknek, amelyeket az elmúlt tíz év során elértünk. Pártunk Központi Vezetőségének máreiusi határozata is kifejezésre juttatja ezeket az eredményeket.

— Nagy hiba lenne ezeket az eredményeket lebecsülni. Azonban hiba lenne nem észrevenni, hogy ez alatt a tíz esztendő alatt hibákat is követtünk el, amikor a szocialista építés helyes arányait nem tartottuk be. Ezekre a kérdésekre pártunk 1953. júniusi határozatában rámutatott, de a hibákat teljes egészében megoldani nem tudtuk. Éppen ezért igen élesen vetette fel ez év márciusában pártunk, hogy a szocializmus megvalósításának útja hazánkban is csak a nehézipar fejlődésének útján, a munkatermelékenység emelkedésének, az önköltség csökkentésének, és a fegyelem minden téren való biztosításának az útján érhető el, mert ez biztosítja minden egyes szektor további fejlődésének az alapját, amelyből következik egész népünk jóléte, az életszínvonal emelkedése, és nem utolsó sorban honvédelmünk fejlesztése, amelyet különösen aktuálissá tesz az imperialista agresszorok háborús készülődése.

Pártunk Központi Vezetősége ez év márciusában határozottan fellépett azok ellen a jobboldali elhajlások ellen, amelyek .a marxizmus—le- ninizmus ezen alaptörvényét nem vették figyelembe.

Tíz éves évfordulónk alkalmával dicséret illeti mindazokat az üzemeket, amelyek megértették pártunk márciusi határozatát, és tettekkel bizonyították, hogy a salgótarjáni munkásosztályhoz méltóan akarják ünnepelni hazánk fel- szabadulásának tizedik évfordulóját. Az 1955. januári, feb-/ ruári termelési tervét minden üzem túlteljesítette, sőt a Salgótarjáni Tűzhelygyár március 18-án befejezte első negyedéves tervét.

Ezután beszélt Kristóf elvtárs a többi tarjáni üzem sikereiről is. Elmondta, hogy a város 12 443 dolgozója közül 10 344 tett felajánlást és túlnyomó részük teljesítette is vállalását. Ezek a bizonyítékok kifejezésre juttatják azt a régi, de jól bevált jelszót: „Salgótarján az élre!“ De bizonyítják Salgótarján dolgozóinak törhetetlen hűségét, népünkhöz és pártunkhoz; Azonban azt is meg kell mondani, hogy a termelékenység és az önköltségi terv teljesítése terén még igen sok a tennivaló.

Beszéde befejezéséül a békemozgalom eredményeiről, az imperialisták háborús készülődéseiről beszélt Kristóf elvtárs.

— Soha még ilyen erővel nem bontakoztak ki demokratikus mozgalmak, mint a második világháború után. Gondoljunk a békemozgalomra, amelyhez közel egy milliárd ember tartozik. Mindez annak a következménye, hogy a demokratikus országok 900 milliós tábora mind szilárdabban és egységesebben lép fel a háborús uszítok és a háborús törekvések ellen.

— Az imperialista országok vezetői nem akarnak belenyugodni ebbe a megváltozott helyzetbe, ezért a megfélemlítés eszközéhez, az erő politikájához folyamodnak. Háborús tömböket hoznak létre és háborús fenyegetődzéseikkel szeretnék a harmadik világháborút kirobbantani és újból mérhetetlen szenvedést zúdítani az emberiségre.

Ezzel szemben a Szovjetunió, továbbá a Kínai Nép- köztársaság és valamennyi népi demokratikus ország erejének növelésével és a békemozgalom fokozódó fellendülésével erősödik az emberekben az a tudat, hogy a béke ügye kezünkben van, hogy a népek meg tudják akadályozni az új háborút és meg lehet védeni a békét, ha nem sajnálják erőfeszítéseiket és ha az imperializmus esztelen tevékenységével szemben teljes határozottsággal kitartanak a béke ügye mellett.

Fogadjuk meg felszabadulásunk tizedik évfordulóján, hogy erőnket nem kímélve még jobban fogunk dolgozni a béke és népünk üdvére, helyt fogunk állni a béke reánk bízott szakaszán.

Felszabadulásunk tizedik évfordulóján fogadjuk meg: erőnket nem kímélve dolgozunk a béke és népünk üdvére

Április 4-én, az évforduló napján maga a természet is ünnepelt. Ezen a ragyogó tavaszi reggelen ünneplőbe öltözött embercsoportok lepték el az utcákat. Délelőtt 10 órakor tíz robbantás jelezte, hogy immár tíz éve szabad ez az ország, szabad ez a nép. Ezután következett a város dolgozóinak nagy seregszemléje. Először az úttörők vonultak el a dísztribün előtt, majd a középiskolások, ipari tánu- lók, pedagógusok követték őket. Az üzemek között elsőnek a Tűzhelygyár dolgozói vonulnak fel, akik elsőnek teljesítették tervüket és megszerezték az élüzem címet. Az üveggyár, majd az acélárugyár dolgozói követik őket,

majd felvonulnak a hős nógrádi bányászok, a megyei tanács dolgozói, a különböző üzemek, intézmények.

A felvonuló dolgozók büszkén mennek el a díszemelvény előtt, büszkén viszik történelmi nagyjainknak, a szovjet nép nagy fiainak, pártunk vezetőinek arcképeit, a feliratokat, jelszavakat, a vörös és nemzetiszínű zászlókat. Amikor végéhez ér a felvonulás, egészen megtelik a nagy tér. Mintegy 15 000 ember várja Kristóf István elvtársnak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége revíziós bizottsága elnökének, Nógrád megye képviselőjének ünnepi beszédét.

Kristóf István elvtárs beszéde a salgótarjáni nagygyűlésen