Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-09 / 28. szám

1955 április 9, 3 SZABAD AOGBAD ünnepelte a megye Felszabadulásunk 10. évfordulóját Salgótarjáni képek április 4-ről 1 Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére egész dolgozó népünk nagy szeretettel, lelkes munkával készült Balassagyarmat (Tudósítónktól.) Április 2-án a kora délutá­ni és az esti órákban minden üzem, hivatal, iskola bensősé­ges keretek között emlékezett azokra, akiknek szabadságun­kat köszönhetjük. Április 3-án este a járási kultúrotthonban összegyűltek Balassagyarmat dolgozói. El­jöttek, hogy leróják háláju­kat így is a Szovjetunió és nagy pártunk előtt. Az ünnepi beszédet Vajó elvtárs, a já­rási pártbizottság első titkára tartotta. A tegnap és ma szervesen összekapcsolódott beszédében és az egyszerű emberek tudatában gyökeret vert itt is újra és újra a hit a Szovjetunió és pártunk iránt. Amikor eredményeink­ről beszélt, meg-meg szakítot­ta szavait a forrón zúgó taps. Az ünnepi beszédet' szép kultúrműsor követte. Másnap, 4-én vidám zenére ébredt Balassagyarmat váro­sa. Az utcák hamarosan meg­teltek ünneplőbe öltözött, sie­tő emberekkel; Hová siettek? Mindenki a munkahelyére, hogy onnan együttesen vonul­janak a nagygyűlésre. Háromnegyed 9-kor már megindult a koszorúk, zász­lók, táblák áradata a régi me­gyeháza felé. Reszkető kezű öregek, úttörők, katonák, dol­gozó nők, férfiak, tűzoltók, vasutasok, postások mind-mind eljöttek leróni hálájukat;. A magyar és szovjet him­nusz elhangzása után Jakab Imre elvtárs, a Nógrádme- gyei Tanács vb. elnökhelyette­se mondott ünnepi beszédet, mintegy 2500 megjelent előtt. Arról beszélt, hogy 1848 már­cius 15-e után 1919 március 21-e volt szép tavasza népünk­nek, de a legszebb mégis 1945 április 4-e volt. — Április 4. váltotta valóra az elbukott forradalmak és szabadságharcok örökét, a Szovjet Hadsereg fegyverei nyomán mindörökre és vissza­vonhatatlanul; Beszélt Jakab elvtárs a bé­kemozgalomról, emlékeztetett a múlt háború veszteségeire: 720 000 magyar pusztult el *xoocooooo(x>oooooooooooooooooaooooaoooo<x ebben a háborúban, Balassa­gyarmat lakosságának hat­vanszorosa. Ezek közül 700 ba­lassagyarmati lakos volt. A város és a járás területéről 3400 embert internáltak, s kö­zülük 2400 nem tért vissza. Ezután Jakab elvtárs Nóg- rád megye dolgozóinak a fa­siszták elleni harcáról, ellen­állásáról beszélt, majd a fel- szabadulás után megújuló életről: a földosztásról, az or­szág megváltozott gazdasági rendjéről, azokról a létesítmé­nyekről, amelyeket a város az eltelt 10 esztendő alatt ka­pott. Beszélt a megváltozott életkörülményekről, az élet- színvonal emelkedéséről: Ba­lassagyarmat és környéke 1954-ben 4000 kerékpárt, 8000 rádiót, 7000 tűzhelyet vásárolt. Az ünnepi beszéd után a szovjet hősi emlékmű meg­koszorúzása következett; Szecsenyi járás (Tudósítónktól.) A járás .székhelyén, Szé- csényben vasárnap reggel ün­nepi díszt öltöttek a házak. Este 6 órakor impozáns tömeg koszorúzta meg Sugár György elvtárs megemlékező beszéde után a szovjet hősök emlék­művét. Hétfőn reggel zeneszó éb­resztette a község lakóit. Egész délelőtt és délután különböző sportesemények voltak az év­forduló tiszteletére. A zsúfolásig megtöltött vá­rosi kultúrházban a magyar és a szovjet himnusz elhang­zása után Cservák István elv­társ, a járási pártbizottság első titkára tartott ünnepi beszédet. Beszélt az elnyomó fasiszták országromboló cselekedeteiről, a felszabadítók nagy, önfelál­dozó harcáról. Ismertette el­ért eredményeinket, melyeket hiába igyekszik elhomályosíta­ni az ellenség, azok maguktól beszélnek. Ezeket az eredmé­nyeket pártunk hatalmas har­cok árán érte el. Felszabadulásunk nemzeti ünnepén fogadjuk meg, hogy egységesen felzárkózunk a békéért folyó harc szent ügye mellé — mondotta továbbá —, hogy felzárkózunk pártunk és kormányunk célkitűzéseinek végrehajtására, mely egyedüli biztosíték a béke magyar frontszakaszának megvédésé­ben, a népjólét emelésében. — Éljen felszabadulásunk 10. évfordulója! Éljen a ma­gyar—szovjet barátság meg­bonthatatlan egysége! — fe­jezte be beszédét Cservák elvtárs. Az ünnepi műsort kultúr­műsor követte. ' Bencurfalván április 4-én a 9 órakor kezdődő ünnepségre, már 8 órakor gyülekezett a község dolgozó parasztsága. A kis községből több mint 150 fő vett részt az ünnepségen, ahol Gáspár József párttitkár megnyitó szavai után Vörös Márton elvtárs ünnepi beszé­dében méltatta 1945. április 4-e óriási jelentőségét hazánkra, a községre. Az ünnepség itt is nagyon szép kultúrműsorral folytatódott. Rétsági járás (Tudósítónktól.) A járási nagy ünnepélyt a já­rás székhelyén, 3-án este ren­dezték meg. Az ünnepségen resztvettek a járás vezetői, az állami gazdaságok és a tolmá- esi gépállomás meghívott ven­dégei, a járás tsz dolgozói, egyéni dolgozók, tanácstagok, DISZ-fiatalok. Gottyár elv­társ, a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután az úttörők, a járási tanács tánccsoportja, a rétsági DlSZ-saervezet orosz tánccsoportja, a pusztaszántói DISZ-fiatalok tánccsoportja tartott kultúrműsort, amely után reggelig tartó tánc kö­vetkezett. Nógrád községben fáklyás felvonulást rendeztek 3-án es­te a nógrádi vártetőn. 4-e reg­gelén népízenekar ébresztette a falut. Kettős volt az öröm, tudniillik ez a község nyerte el a járási tanács VB mező- gazdasági vándorzászlaját. Az ünnepi beszédet Kazári elv- társ. a megyei tanács VB el­nökhelyettese tartotta. Dél­után • DISZ-fiatalok kultúr­műsort adtak. Diósjenőn körülbelül 550— 600 dolgozó vett részt az ün­nepségen. Az ünnepélyből tük­röződött a felszabadító Szov­jetunió iránt érzett hála, hű­ség és mélységes szeretet, va­lamint a falunak az az elha­tározása, hogy a béke megvé­dése érdekében minden áldo­zatra képes. A kétnapos mű­sort vidám tánc fejezte be. Borsosberényben, Nagyoro­sziban megkoszorúzták a szov­jet sírokat és emlékművet. Nagy ünnepségek voltak még Romhányban, Szendehelyen és más községekben. Nagy lelkesedéssel ünnepel­te szabadságunk 10. születés­napját Felsőpetény is. A köz­ség ünneplőbe öltözött dolgo­zói 4-én délelőtt 10 órakor az általános iskolában tartották ünnepségüket. Az ünnepi be­szédet Birkás elvtárs, a nép­hadsereg hadnagya tartotta. Beszélt hazánk és a község felszabadulás előtti életéről, majd a hős szovjet katonák­ról, akik életük feláldozásával hozták meg a várvavárt sza­badságot. Elmondta az eltelt 10 esztendő eredményeit, majd végezetül pártunk Köz­ponti Vezetőségének márciusi határozatáról szólott. Csontos Sarolta igazgató-ta­nító vezetésével nagyszerű kultúrműsor követte az ünne­pi beszedet. De a község nem­csak ezzel a szép műsorral ünnepelt, hanem nagyszerű tettekkel is. A község teljesí­tette negyedévi beadási köte­lezettségét, adófizetésben 102 százalékot ért el. és élenjár a tavaszi mezőgazdasági mun­kák teljesítésében is. Rásztói járás A járás székhelyén 2-án az iskolák és a tanácsok emlé­keztek meg felszabadulásunk nagy napjáról. 3-án sportbe­mutatók voltak a felszabadu­lás évfordulója tiszteletére. Es­te pedig fáklyákkal vonultak a hivatalok, vállalatok, üze­mek dolgozói a szovjet hősi emlékműhöz. 4-én reggel zeneszóra ébredt a község. 10 órakor a község dolgozói elvonultak a szovjet hősi emlékmű elölt. Hernádi Konrád elvtárs, a Nógrád .me­gyei Tanács oktatási osztályá­nak vezetője tartott ünnepi beszédet a több mint 1500 megjelent dolgozó előtt. Be­szélt 1945. április 4-e nagy tör­ténelmi jelentőségéről, el­mondta Hernádi elvtárs, hogy mit. vesztett Pásztó község és a járás a II. világháborúban és hogy mennyi mindent ka­pott Pásztó pártunktól az el­telt 10 esztendő alatt. Beszélt a békeharc fontosságáról és a Szovjetuniónak a békeharcban vitt hatalmas szerepéről. Az ünnepi beszéd után rendezték meg a községben a kulturális seregszemle első bemutatóját, majd ezt követően a párt, a tanács, a tömegszervezetek, üzemek és intézmények elhe­lyezték a hála és az emléke­zés koszorúit a szovjet hősök emlékművén. Hajdú József elvtárs, az MDP Nógrád megyei VB első titkár» ünnepi beszédét mondja a városi kultúrotthonban. A salgótarjáni szovjet hősi emlékmű a koszorúzás után. Úttörők baráti kézfogása... . Csapatunk elhatározta, hogy zász­lókat készít hazánk felszabadulásának napjára: emlékzászlókat, a hála zászlait... Az ország valamennyi úttörő csapatához, rajához, pajtásához fordulunk: készítse­nek ilyen zászlókat, legyen rajtuk min­den magyar gyermek kézimunkája. Hadd lobogjon színes, tarka zászlóink erdeje a nagy évfordulón és hajoljon meg a hősök, s a tíz küzdelmes, építő esztendő előtt...” — hangzott az elmúlt esztendő november 7-én a budapesti Vajda Péter utcai iskola úttörőcsapatá­nak felhívása az ország valamennyi út­törőcsapatához. S a felhívás bejárta hazánk városait, falvait, eljutott a legeldugottabb tanyai iskolába is. Minden úttörőcsapat, raj, minden őrs és pajtás örömmel fogadta azt. A felhívás nyomán a hazaszeretet és a szovjet nép iránt érzett hála érzésének jegyében lázas, örömteli munka kezdő­dött az iskolákban. Ezer és ezer szőke, barna fej hajolt a hímzőrámák fölé, ezer és ezer kis úttörő látott hozzá a zászló- rudak faragásához. A Nógrád megyei pajtások is munkához láttak, hogy olyan zászlókat készítsenek, amelyek minden szónál beszédesebben hirdessék a falu, a város megváltozott, évről-évre szépülő, gazdagodó életét. A zászlókészítéssel egyidőben megin­dult a levelezés a pesti és vidéki úttörők között. A pesti pajtások meghívták a vi­déki csapatok küldötteit szabadságunk születésének tízéves évfordulójára — áp­rilis 4-re — a fővárosba. A vidékiek pedig eldöntötték, ki az a csapatban, aki leg­inkább megérdemli, hogy azt a zászlót, amelynek tervezésében, hímzésében, vad­jának faragásában valamennyi pajtás részt vett, a zászlót, amelyik azt mondja el, amit a szó talán nem is képes kife­jezni, Budapestre az úttörők első orszá­gos találkozójára vigye. S az elmúlt hét szombatján felvirradt a várva-várt nap. ötezer úttörő indult útnak az ország minden tájáról Buda­pest félé. Megyénk úttörőcsapatainak hálazúszlait kétszáz pajtás vitte a talál­kozóra. A zászlók mindegyike üzenet volt. A városok, a falvak, a tanyák paj­tásainak üzenete: valamennyien veletek vagyunk az első nagy úttörő találkozón. Talán nem is lehet szavakba önteni azt a határtalan boldogságot és örömet, amelyet a pályaudvarokon a találkozás boldog pillanata váltott, ki a fővárosi és vidéki pajtásokból. Egy-SQV vonat befu­tásakor valóságos zászlóeV&ő nőtt a pá­lyaudvarokon. A májusfák széles pánt­likái, az áprilisi szélben vidáróan lengő hálazászlók alatt a vidéki és fővárosi pajtások szorítottak egymássiu' kezet. Már az első kézszorítás mély, ö ™k ba­rátság kezdetét jelentette. A házigazdák együtt indultak vidéki barátaikkal megtekinteni a színhazukat, gyárakat, múzeumokat, könyvU^kat. Büszkén mutatták: nézzétek, tíz $szten- dővel ezelőtt itt csupa rom volt m’inden, s ma a romok helyén szép épületgk> új iskolák, játszóterek vannak. A pes tl Paj­tások a házigazdák büszkeségévé1’ egy­mással versenyben mutatták vid éki ba­rátaiknak a főváros nevezetessége !*t. Sok vidéki pajtás kapott pesti barát­jától díszes emléklapot. Ez bi zonyiija, hogy részt vettek az úttörők el ső orszá­gos találkozóján. Rajta áll a v endéglátó csapat és a vendéglátó pajtás neve, lak­címe is. Ez a kis lap örök erűié k marad a találkozóról. Sok ajándék és fénykép cserélt gazdát ezen a naper. t- Nem egy bányászvidékről jött pajtás kis csillét, pici csákányt, vagy bányás zlámpát ho­zott ajándékul. Ám a vendi Iglátók is ki­tettek magukért. Cserébe fényképalbu­mot, sok, szép, kedves ajc ndékot adtak a vidékieknek. A meleg, szívélyes fogadti itás, a város­nézés és ajándékcsere után a budapesti pajtások a vidékiek részvé telével ünne­pélyes csapatgyűléseket, isi nerkedési es­teket rendeztek. Ezeken c -z összejövete­leken a hálazászlókat hozó pajtások el­mesélték városuk, községük, tanyájuk la­kóinak életét, bemutatták táncaikat, dal­iáikat. Első alkalom volt a magyar út­törők életében, hogy a falu és a város barátsága ilyen kézzelfoghatóan kifejező­dött. S ez a barátság ezen az áprilisi es­tén még szorosabbra fonódott * A Nemzeti Sportcsarnokban április 3- án a kürtösök és dobosok bevonulása, dobpergés és harsány kürtszó jelezte az úttörők első országos találkozójának kez­detét. Néphadseregünk kiváló DISZ-ista harcosai behozták az 1848-as szabadság- harc és az 1919-es tanácsköztársaság egy- egy zászlaját. A bevonuló úttörők csapa­taik legszebb zászlait vitték az emel­vényre. A magyar és szovjet himnusz el­hangzása után 2400 úttörő tapsvihara kö­zepette a fiatalok virágcsokrokkal ked­veskedtek az elnökség tagjainak és gyö­nyörű selyemzászlót ajándékoztak az elnökségben helyet foglaló Rákosi Má­tyás elvtársnak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárá­nak. Ezután Szakali József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének első tit­kára mondott ünnepi beszédet. Méltatta az úttörőmozgalom jelentőségét, eddigi eredményét és megjelölte a mozgalom további feladatait, legfontosabb teendőit. A találkozót nagyszabású, színpornpa- kultúrműsor zárta be. Üttörőmozgalmunk fejlődésében nagy- jelentőségű állomás volt ez a találkozó. A párt és a DISZ vezetői szóltak úttörő- csapataink legkiválóbbjaihoz, útmutatást, segítséget adtak további munkájukhoz. Először fogott kezet a hála zászlainak erdeje alatt a város és a falu sok ezer pajtása. Kívánjuk, hoay legyen ebből a testvéri kézfogásból soha el nem múló, tartós barátság, amely még szélesebb, biztosabb alapokra helyezi a tíz esztendő alatt oly szép sikereket, eredményeket elért mil­liós úttörő mozgalmat. Tűzhelygyári dolgozók elvonulnak a dísztribün előtt. r ----»V«—-s:; - ---------­19 55 április 4, tűzijáték

Next

/
Oldalképek
Tartalom