Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)
1955-04-30 / 34. szám
A nép megérdemelt bizalmából a falu élén Nádújfalu dolgozó parasztsága évről évre lelkiismeretesebben, pontosabban teljesíti beadási kötelezettségét. Tavaly a pártkongresszus tiszteletér® indított országos versenyben nyolcadikok lettek a nádújfalusiak. az idei felszabadulási ünnepre pedig máris teljesítették egész évi begyűjtési tervük 55,7 százalékát és ezzel mind a járásban, mind a megyében az első helyre kerültek. Meg is kapták érte a megyei pártbizottság szép versenyzászlaját. Természetesen az ilyen kiváló eredmények nem maguktól születnek! A versenyzászló megszerzésében oroszlánrésze van Gyurcsák Ig- nácnak, a nádújfalusi tanácselnöknek. Ö ugyan erélyesen tiltakozik az ellen, hogy neki bármiféle érdemet tulajdonítsanak („mit érne az én munkám, ha a gazdákban nem lenne jóakarat“ — mondogatja), de munkatársai, meg a falu- béliek másként Ítélik meg a dolgot. Mert igaz ugyan, hogy az igyekezet senkiből sem hiányzik, mégis mindenki látja, milyen sokat jelent az, hogy a tanácselnök nem rested a fáradságot, s addig jár az emberekhez, addig beszél, vitázik velük, amíg végülis jóval a kitűzött határidő előtt a begyűjtők mérlegére kerül a tojással telt kosár, vagy a gömbölyűre hizlalt sertés. Érdemes lenne részletesen beszélni arról, hogyan szólítja Gyurcsák elvtárs személyes példamutatásra elsősorban saját családját, azután a tanács és a mezőgazdaság állandó bizottság tagjait, majd hogyan küldi az elsőnek teljesítő gazdákat azok meggyőzésére, akik nem maradnak ugyan hátralékban, de nem is túlságosan iparkodnak elősegíteni a verseny sikerét. Híven jellemzi ez a módszer a tanácselnök munkáját. Még találóbban tükrözi azonban Gyurcsák elvtárs egyéniségét az alábbi eset: Á 76 éves, nyugdíjas Varga János bácsi egyedül él a falu szélén. Nem igen látogatja őt senki, meg nagyot is hall, úgy, hogy bizony csak ritkán érdesül a hivatalos felhívásokról, útbaigazításokról. így történhetett, hogy lemaradt a személyi igazolvány kiadásáról. Amikor Gyurcsák eivtárs észrevette, hogy Varga Jánosnak még nincs igazolványa, az iga- zolványkészftők már elmentek a faluból. Nos, a tanácselnök megtehette volna, hogy egyszerűen utasítja az öreget: menjen be Tarjánba, szedje össze az iratokat — semmiféle írása sem volt meg Varga bácsinak — és intézze el az ügyet. Gyurcsák elvtárs azonban nem hagyta magára az idős bányászt. Sorra megszerezte neki a szükséges iratokat, elküldte azokat ' bizottsághoz, s csak akkor hívta be a hivatalba Varga Jánost, amikor már minden készen volt. — No bátyám, hétfőn elballaghat Novákra az igazolványért — kiabálta a fülébe. — Messze van az — riadt meg az öi’eg. — Igaz, igaz. — Gyurcsák elvtárs elgondolkozva simogatta sűrű. fekete haját. Hosszú út ez bizony ilyen öreg embernek. Dehát az igazolványt csak személyesen lehel átvenni... Egyszerre aztán felderült az arca. — Nem baj na. Szólunk majd a tejeskocsinak, aztán majd átmegy azzal — harsogta elégedetten és búcsúzóul gyengéden megver jgette az öreg hátát. Ezek után már mondanunk sem kell, hogy a nádújfalusiak előtt ismeretlen fogalom a bürokrácia. S ahogyan Varga bácsi ügyét elintézte Gyurcsák elvtárs, ugyanúgv gondoskodik arról, hogy a faluban mindenki, aid becsületesen megtartja a törvényeket, rendeleteket, hiánytalanul megkapja az őt megillető kedvezményeket az államtól. íme, ez a magyarázata annak, hogy Gyurcsák Ignác e’.v- társ a nép bizalmából már 1950 óta áll változatlanul a nádújfalusi tanács élén. ő vágatuk a legjobb Az Szalai János nevét jól ismerik Hányáson. Munkatársai tisztelik. Ezt jó munkájával érdemelte ki. Jellemében is egyszerű embert ismerünk meg. Szerény, csendes, de komoly, kérlelhetetlen, ha munkáról, a tervteljesítésről van szó. 1919 óta már hét bányában dolgozott. Ez a körülmény és az azóta eltelt idő, bő tapasztalatot adott Szalai elvtársnak. A felszabadulás után mindjárt csapatvezető lett. Munkája mindig eredményes volt, mert a szabadság biztos tudatában, a párt célkitűzéseit tartotta mindig szem előtt. Ma is egy hattagú csapat vezetője. Hányáson a Béke-aknában feltáráson dolgozik. Márciusban 130, az első negyedévben 125 százalékra teljesítette termelési tervét. Ez a csapat lett Hányáson az első a feltárásban a felszabadulási verseny során. Ezért a csapat emlékzászlót, emléktáblát és 3000 forintot kapott. Szalai elvtárs jó munkáját igazolja még egy kiváló bányász jelvény, egy sztahanovista oklevél és a köztársasági érdemérem arany fokozata. A felszabadulás után már tíz vájárt nevelt. — Ezek közül már egy sztahanovista. Munkáját mindig rendesen elvégzi, s a pontos munkát a másiktól is megköveteli. Sokan szeretnének vele dolgozni. Aki hozzá kerül, nem. szívesen válik meg tőle. Ö az üzemi bizottság termelési felelőse. Sokat segít a munka feltételeinek megteremtésében, a termelési tapasztalatok átadásában. Szálai elvtárs komunista, nagy felelősséget érez a párt- határozatok végrehajtásáért, s az elsők között száll síkra a márciusi határozat megvalósításáért is. Ennek eredménye, hogy az ő vágatuk legjobb Hányáson, s az általuk termelt szén minősége is kielégítő. Szalaj elvtárs elmondotta, hogy a jövőben egyetlen célja, hogy a „Szakma legjobbja“ címet munkájával kiérdemelhesse. 42 ÉV ÓTA Túl van mér a hatvanon, da még mindig ő a kistere - nyel Kossuth utcai Általános Iskola leglelkesebb, leggondosabb, legbecsületesebb nevelője: Fogarasi Mihályné. Mikor kartársait kérdezem, lassan teljesedik ki előttem az az ember, akit érthetően szeretnek és tisztelnek oly nagyon munkatársai és tanítványai egyaránt. Nem tett semmi csodálatosat: — csak a munkáját végezte, csak a kötelességét teljesítette. 42 év óta ültetgeti fáradhatatlanul 6—7 éves kis tanítványai fejébe az ismeretek első magvait, a tudás alapjait, hogy értelmes, dolgos emberekké váljanak — mire felnőnek. Rendkívül nagy gyakorlata van. 42 év tapasztalatai vannak már mögötte, de még mindig, minden órájára vázlatot készít... Ö tanít, ö nevel a legeredményesebben és ugyanakkor ő a legszerényebbek egyike is. Ű az iskola legidősebb nevelője és ugyanakkor, ő az alsótagozati új módszer legbátrabb alkalmazója is. Sok a családi problémája, gondja, baja, de nem mulaszt egyetlen órát, rendszeresen látogatja a családokat. Következetes, szigorú a gyerekekkel szemben, de egy rossz szót, nem szólnak soha róla a tanítványai. A hiányzás, az ő osztályában a legkevesebb. A fegyelem, az ő osztályában a legnagyobb. A tanulmányi színvonalat az ő osztályában húzhatnánk meg a legmagasabban. Meghallgatom egyik óráját. Az osztályterem csöndjét, csak a kérdéseire innen is, onnan is magasba nyúló karok, az egész mondatban szabatosan, érthetően, — helyesen megadott válaszok szakítják meg. Egész óravezetésében a tökéletes rendszer, minden kérdésében az előzetes átgondoltság látszik. Mondjam még, amit az iskola igazgatónőjétől hallok felőle? — Hogy szereti a hivatását, szereti a gyerekeket, példamutató a munkában ... öt is köszöntjük most a felszabadult munka ünnepén, amelyet ő most ünnepel először a „Munkaérdemérem” - mel a mellén. T. A legféltettebb anyai titkok megértő ismerője Diósgyőrben született. Apja az ottani vasgyár kovácsműhelyének üzemvezetője volt. Gyermekkorát a diósgyőri gyártelepen töltötte. Miskolcon érettségizett, s Budapesten avatták orvosdoktorrá 1933-ban. Hosszú éveken át dolgozott a fővárosban különböző gyógyintézetekben, s 1945. iúniusában került Salgótarjánba. Merényi Sándornak hívják. A megyei kórházban mint nőgyógyász főorvos dolgozik. 1953-ban lett érdemes orvos, A Salgótarjánban eltöltött tíz év munkájának eredménye nem mérhető le százalékokban; a számszerű adatok felsorolása egy orvos munkájának értékelésénél a számok mögött megbúvó sokezernyi beteget, élet-halál problémáinak s az értük élő és küzdő orvos önfeláldozó munkájának szegényes elismerését jelentené csupán. Számok helyett ott gügyög, kacag az osztályán született sók-sok pufók arcú gyermek, a piciny ágyakban, vagy a tavaszi napfényben fürdő utcán. Amikor az iskolából hazafelé tartó elemisták „kézit csákó- lom“-mal, vagy „Előre!“-vei köszöntik, nem. is gondolnak még arra, hogy a „megérkezésülc“ előtti gondterhes órák alatt őszült meg lassan ennek a fiatalos arcú döktor bácsinak a haja,,. Az orvos, aki látta és látja a gyermekét először szoptató anyának leírhatatlan boldog mosolyát, aki látta és látja a reménytelenül gyermektelen asszonyok kétségbeesetten segítségkérő és könyörgő pillantásait, aki részese minden anyai örömnek és szomorúságnak, aki előtt a legféltettebb titkök tárulnak fel, mindvégig a megértő lelkű, érző szívű ember maradt. Csendes, halkszavú ember, s szinte minden idejét a betegeknek szenteli. A nyugodt külső alatt azonban kereső, kutató természet, aki a rövidke szabad ideje alatt is állandóan a gyógyítás töké létesítésén, új eljárások bevezetésén, s az orvostudomány terén eddig még megoldatlan problémák megoldásán munkálkodik. Ennek a hosszú évek folyamán át folytatott lelkiismeretes és önfeláldozó munkájának, fáradhatatlan kutatásának gyakorlati eredményei e közeljövőben kerülnek majd a nyilvánosság elé. Dr. Merényi Sándor ma ott tart, hogy a nőgyógyászati műtétek fájdalommentességére és a szülési fájdalmak lehetőség szerinti teljes kiiktatására kidolgozta a Magyarországon jelenleg a legtökéletesebb „Prolongált Peridurális Anaesthe- siát“. Ennek a gyakorlati bevezetése osztályán folyamatban van és ennek szélesebb körű bevezetése előtt egészségügyi kormányzatunk segítségével hamarosan megnyílik az út. Kiváló, jó munkáján túl számottevő és eredményes társadalmi munkát is végez. 1945 óta párttag. Az Orvosegészségügyi Szakszervezet Területi Bizottságának orvoselnöke. S jó szakmai és társadalmi munkásságának elismeréseként a Hazafias Népfront. Nógrád megyei bizottságának tagjává választották. H. Z. „ Úgy gondolom, megtalálhatjuk Népszerű ember Szarvasge- dén Polyóka József 6 holdas dolgozó paraszt. Ha az idegen az iránt érdeklődik a faluban, hogy ki a község legjobb gazdája, ki az, aki példát mutat a földművelésben, az állam iránti kötelezettség teljesítésében, Polyóka Józsi bácsihoz irányítják. Ismeri őt és szereti az egész falu. Hét gyereket nevelt fel és megette már a kenyere javát. 62 éves. Élete nagyobb része nyomor és keserűség volt. Aratni járt az uradalmakba. 1945. előtt mindössze 1 hold földje volt, abból pedig hét gyermeket eltartani nem lehetett. Nyáron aratott, hogy legyen kenyérrevaló, télen pedig munka nélkül, nyomorogva éltek. 1945. számára is meghozta a szebb, boldogabb életet. Földet kapott, maga gazdája lett. 6 hold földjén mintaszerűen gazdálkodik. Tavaszi munkákkal ez évben is az elsők között végzett. A beszolgáltatási kötelezettségek teljesítésében élenjár. Egész évi vágómarha-, sertés-, tojás- és baromfibe- adássát teljesítette. Mindemellett pártmunkát is végez. Gyakran látni őt, amint gazdatársaival az állam iránti kötelezettség teljesítésének szükségességéről beszélget. Nagy része van abban, hogy a községben a begyűjtés jól halad. Termelőszövetkezeteink eredményeinek hire Szarvasgedére is eljutott. A község parasztjai között gyakran esik szó arról, a szövetkezetben szám ításunkat *4 hogy ideje lenne már termelőszövetkezetet alakítani. A termelőszövetkezet alakításának egyik mozgatója Polyóka József. — ügy gondolom — mondja —, hogy a szövetkezetben megtalálnánk számításunkat. Én 14 éves fiammal gazdálkodom és bizony nagyon nehezen boldogulunk. De gátolja a szövetkezet megalakulását az is, hogy nincs a faluban egyetlen olyan épület,, amelyikbe elhelyezhetnénk a szövetkezet állatállományát, és így bizony egyelőre nem léphetünk a közös gazdálkodás útjára. Reméljük, hogy ezt az akadályt rövidesen leküzdik a szarvasgedei gazdák és megalakítják a termelőszövetkezetet. Reméljük, hogy a 62 éves Polyóka József a termelőszövetkezetben is jól dolgozik majd és hasznos tanácsaival, útmutatásaival segíteni fogja az új életet kezdő, új útra lépő szarvasgedei parasztembereket abban, hogy megtalálják számításukat, évről évre boldogabban és gondtalanabbá éljenek. ENNYI ERŐ ÉS VIDÁMSÁG... A balassagyarmati 41-es számú árudába belépő idegent meglepi a tisztaság, a rend. Minden p helyén. A dolgozók is. A vevő itt nem is várakozik bosszankodva, mert gyakori eset, hogy egyszerre ketten is kérdezik — mivel szolgálhatok? Ez az első benyomás — ami oly jó — nem múlik el, ma is így van. Csak ma már világosan látom, hogy Völgyi Sándor, aki a Csemegés poszton dili, az élenjáró itt. Az állandó posztja — mint mondottam — a csemegés pult mellett van, de gyakran lehet őt látni cukorkáknál, a kenyérnél is. Miért — egyszerű a válasz. Nincs szive kimondani: — tessék átfáradni a kenyérosztályra, inkább ő maga megy. — Túlságosan barna ez nekem — hallja a vevő tiltakozását, s máris nyúl érte, s kérdezi: — világosabbat? A mosoly, a jókedv nála állandó vendég. Mindenkihez van egy-egy szívderítő szava, vagy komoly kérdése. Kenyeret és teát ad át egy asszonynak, s közben megkérdezi: — Hogy van a kicsi? — Sajnos — sírja el magát a mama ... —- s ó már tudja, mit tehet. Ö, aki nem orvos, csak egyszerű kiszolgáló — eltűnik egy pillanatra és citrommal tér visz- sza. — Tessék erre is egy blokkot váltani. Már blokkal visz- szatérve mondja az asszony: — a citromos teával beveszi az orvosságot, különben nem; Köszönöm. Amikor megmondtam, hogy riportot akarok írni róla, szabadkozott. — Ne fessék, még azt hinnék, ezért dolgozom. — Hát miért? — kérdezem; — Mert ez a hivatásom és másképpen nem is tudnék talán kiszolgálni. — Mondja, miért éppen olyan kedves a kisfiúhoz, akár egy tekintélyes igazgatóhoz. — Nem a rangot, hanem a vevőt nézem, és minden vevő ember. Nemde? Amint tovább beszélgetünk, kiderül, hogy 38 éve dolgozik a szakmában, munkahelyét nem változtatta. Ebben az évben 900 forint prémiumot és kitüntető oklevelet kapott, s azt mondja, ha újra kezdhetné, újra ide állna, sőt a fiát is oda akarja állítani. Persze az soká lesz, mert 5 éves. Felesége is dolgozik? — Nem. Két éve meghalt. A fiút anya nélkül nevelem. Meghajlok tisztelettel. Eny- nyi erő és vidámság van ebben az emberben, így tud bánni a vevőkkel. Tiszteljük benne a feladatát tudó, munkáját végző embert. R. T.
