Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-30 / 34. szám

I A miSSiókat érő kezdeményezés ©lindsíéjja A nagyoroszi Úttörő TSZ asszonyai ez év februárjában felhívással fordultak megyénk valamennyi termelőszövetkeze­tének asszonyaihoz. A felhívás­ban többek között ez állt: „Vállaljuk, hogy ez évben valamennyien elérjük a 200 munkaegységet. A 200 munka­egység felét az aratás meg­kezdéséig teljesítjük. Vállalá­sunk sikeres teljesítéséért be­vonjuk családtagjainkat a ta­vaszi munkákba és a növény­ápolási munkákba“. És ennek a milliókat érő kezdeményezésnek Korbely Józsefné volt az elindítója. Korbely Józsefné olyan asz- szony, akire azt szokás mon­dani, hogy él-hal a termelő­szövetkezetért. Határtalan munkákedvvel dolgozik. Az elmúlt gazdasági évben 201 munkaegységet ért eL A nö­vényápolási brigád vezetője. •k A termelőszövetkezet életé­ről, munkájáról, nehézségeiről és asszonyainak felhívásáról beszélgetünk Korbely nénivel. Minderről szívesen beszél. Sa­ját magáról azonban igen ke­veset mond. — A szövetkezet eddigi eredményeihez valamennyi tag munkája hozzájárul. Ma­gamról nem sokat mondhatok. Minden nap elvégzem a kisza­bott munkát..: Nincs ebben semmi különös, — s már sorol­ja azoknak a neveit, akik de­rekasan kivették a részüket a tavaszi munkákból. A felhívás megszületéséről ennyit mond: — Nagyon bántott, hogy sok asszony az elmúlt évben nem érte el a 200 munkaegységet. Ezért elhatároztam, hogy egy olyan felhívást intézünk a me­gye tsz-asszonyaihoz, amelyik a 200 egység teljesítésére szó­lítja fel őket. Úgy gondoltam, hogy ha én 48 éves létemre el tudom érni, akkor másnak sem ütközik nehézségbe. Köz­gyűlésen megbeszéltük a dol­got és a csoporttagok helyesel­ték. így született meg a felhí­vás. Ezen a közgyűlésen egyen­ként is tettünk vállalást. Én azt vállaltam, hogy ez évben 260 munkaegységet érek el. Eddig 82-t teljesítettem. Sok, nagyon sok Korbely nénire van szüksége megyénk termelőszövetkezeteinek. Kor­bely néni egyike azoknak a tér. melőszövetkezeti tagoltnak, akiknek mindennapi munkájá­ról nem sokat hallunk, akiknek teljesítményeit nem olvashat­juk le a versenytáblákról, de akiknek munkája mégis hősies, mégis óriási jelentőségű, mert a termelőszövetkezetek megszi­lárdítását, tagságának boldo­gulását eredményezi. Aki már a második ötéves terv végén jár Négyszázötven lakás építői Verebélyi István Tamás ... Elismeréssel köszöntjük az alacsony, alig 40 éves kőműves brigádvezetőt. Verebélyi elvtárs 1945-ben, közvetlenül a felszabadulás után kezdett el igazán „szív­ből“ dolgozni. Nem szólt sen­kinek, nem beszélt senkivel, csak egyik nap felutazott Pest­re, lerombolt fővárosunkba és segített, mint sokezer más dol­gozó, Budapestet felépíteni. Utána két évvel az épülő Nagybátonyba került. Kőmű­ves brigádvezető lett, sok év telt el 1948 óta és milyen so­kat tett Verebélyi elvtárs a bányamunkások érdekében. Brigádjával együtt körül­belül 450 kétszobás lakást, egy vájártanuló iskolát és in­tézetet épített fel. Majdnem egy kis várost. És mennyi ki- sebb-nagyobb javítást végzett még el más lakásokon. Sokat, nagyon sokat tanult és dolgo­zott Verebélyi elvtárs meleg­ben, fagyban egyaránt, míg ezeket az eredményeket el­könyvelhette magának. Hét éven keresztül állandó­an másfél ember munkáját vé­gezte. Mindig 150 százalék fe­lett teljesítette tervét. Vere­bélyi elvtárs jó szakember és becsülettel teljesíti reá háruló feladatát. Jó munkája jutái­A „Rákosi dicsőségtábla° lelkiismeretessége igazi kom- elötti munkapadon középter- munista sajátos vonásait tük- metű, 32 év körüli férfi dolga- rözi. Erre az elismerésre Buda zik. Keze egy pillanatra sem Antal elvtárs méltó is. 1546 áll meg. Gyakorlott kézmozdu- óta állandóan 200 százalékon máért elismerő oklevelet, több ízben pénzjutalmat, rádiót ka­pott. Élmunkás jelvénye mel­lett ma már ott díszeleg a sztahanovista jelvény, az „Építőipar kiváló dolgozója,,, a „Kiváló dolgozó“, valamint a „Szakma kiváló dolgozója" kitüntetés. Brigádjában nincs olyan, akinek ne lenne valamilyen kitüntetése. Az utóbbi hetek­ben például hét elvtárs kapta meg a „Szakma kiváló dolgo­zója“ címet. Mi az oka annak, hogy Ve­rebélyi elvtárs ilyen eredmé­nyeket tud brigádjával elérni? Talán elég, ha saját szavaival mondjuk el munkájának tit­kát: — Nem művelünk mi semmi­lyen csodát, csak dolgozunk. Apám az első világháborúban meghalt. Bányász volt, nem is ismertem. Nagyon szörnyű ál­lapotok közt éltünk. Akkor szabadultam, vagyis akkor let­tem kőműves segéd, amikor az egész országban dühöngött a munkanélküliség. Korán is- mertem meg az élet igazi ol­dalát. 1930. Hej, de emlékeze­tes marad nékem ez az év! Éheztünk, fáztunk. A szak­mában nem kaptam munkát. Bányász lettem, majd fát vág­tam az erdőben és tudja a csuda, mi mindent kellett még csinálnunk, hogy rongyos éle­tünket fenntartsuk. Ma...? Ha valaki szakmunkás lesz rögtön kap munkát, sót nagyí­tóval keresik a jó szakmunká­sokat. Ha becsülettel megáll­ja a helyét, jól dolgozik, be­csülik is érte. Kell ennél több7 És kiknek dolgozunk? Ma a bányászoknak építünk laká­sokat, holnap a parasztoknak. Azoknak építünk, akik ben­nünket is segítenek. lattal helyezi el a kötést a kö­zel 60—70 kg-os drótkarika csomókra. Öröm nézni, milyen ügyesen dolgozik. Az ala­csonytermetű férfi Buda Antal elvtárs. Neve nemcsak az Acélárugyárban, hanem me­gyénk több üzemében is isme­retes. Komoly egyénisége és szerénysége és kötelessé­gének teljesítésében tanúsított Csillogó karbidlámpával, alig 26 éves fiatal aknász, igyek­szik a Kossuth-lejtős aknába. Nem rég kezdődött a műszak és a bányászok után siet, az I. körletbe. A fiatal aknász Baksa Gyula. Gondolatba mé- lyedve, lépdel az ereszkében. Közben a vasutat, az ácsola- tokat figyeli. Ahol esetleg meghibásodott ácsolatot, vas­utat talál, rögtön kijavíttatja a fenntartókkal. Baksa elvtárs nem régóta aknász, de még bányász sem. 1947-ben szállt le első ízben a föld gyomrába. Azóta megsze­rette ezt a nehéz, szép életet. Segédvájár, nemsokára vájár lett és 1950-ben jelentkezett ő is, mint sok más társa, ak­násziskolára. Egy évig tanult. A vizsgát sikeresen tette le és felül teljesíti tervét Jó mun­kája elismeréséül a kétszeres sztahanovista kitüntetés mellé megszerezte a munkaérdem­rendet, a „Kiváló dolgozó" és a „Szakma kiváló dolgozója" jelvényt is. Jelenleg 1960. március 20-i tervét teljesíti. A pártmegbizatásának min­denkor eleget tévő Buda An­tal elvtárs előszeretettel fog­A PART NEVELI Kossuth-lejtősre került. Eleinte még bizonytalan volt gyakor­lati munkájában. Nem bízott az emberekben, az emberek sem ő benne. A körlete is csak 40—60 százalékra teljesí­tette tervét. Sokszor este, ami­kor hazaért a munkából, nem feküdt le. Mindig az járt az lalkozik a brigádjában lévő dolgozókkal. Papp István elv­társ sztahanovista, aki alig két éve került az üzembe, el­ismeréssel beszél arról, hogy Buda elvtárs nagy segítséget adott neki, hogy elsajátíthassa a kötöző szakmát. Az ő bri­gádjában lett sztahanovista is. Nem kérkedő és fennhéjázó, de kérlelhetetlen ha a terme­lés valami oknál fogva vissza­esik. A tervek rendszeres túl­teljesítése mellett Buda elvtárs ■nagy gondot fordít a gazdasá­gosabb termelésre is. Az el­múlt évben javasolta a mű­szaki vezetőségnek, hogy a bekötött drótot maguk a kö­tők közvetlen rakják tolóko­csikra, hogy ezzel is munkaerő szabaduljon fel. Ezzel a javas­latával közel 80 000 forintos megtakarítást eredményez az üzemnek. Ez év januárjában újítást adott be a kötődrót megtakarítására. A gépkezelők által fölrakott kötöződrótokai, melyet ezidáig hulladékba do­báltak, most ismét felhasznál­ják. Ennek eredményeként hét tagú brigádjával műsza­konként 38 kg, évenként 1540 kg drótot takarítanak meg, Buda elvtárs első negyedévi átlagteljesítménye 280, a bri­gádjáé 245 százalék volt. Ki­magasló eredményükkel a gyár összes brigádjai között az első helyezést érték el, me­lyért a vállalattól 1400 forint jutalomban részesültek. Buda elvtárs május 1-e tiszteletére indított versenyben arra tett ígéretet, hogy a meglévő 280 százalékos átlagteljesíményét 290 százalékra, brigádja átlag­teljesítményét az első negyed­évhez viszonyítva 15 százalék­kal növeli. Ezen vállalásának eleget tett, teljesítményét 300, brigádjáét pedig 270 százalék­ra emelte. eszében, az foglalkoztatta, ho­gyan lehetne a munkát job­ban megszervezni. „A gyakorlat teszi az em­bert mesterré” — mondogat­ták akkor aknásztársai, ami­kor valami nem sikerült. Bak­sa elvtárs nem keseredett eL Rövid félév múlva, körlete is 100 százalékot ért el, utána már minden könnyebben ment. Minden ne-héz helyzet­ben feltalálta magát és talált kiutat. Otthon továbbképző magát, tanul és jó elgondolá­sait hasznosítják is az üzem­nél. A dolgozók szeretik ezt a mosolygósarcú aknászt. Baksa elvtárs jó műszaki ve-' zető, jól irányítja a munkát, törődik az üzemmel, törődik beosztottjaival, mert kommu­nista és erre neveli őt a párt Munkája nyomán növekednek a traktorok barátai A Ne csodálkozzon senki azon, hogy a munka hősei, szocialis­ta építésünk legjobbjai között itt látja Fodor Dánielt, a mind­össze 19 éves tehenész fiút, Rászolgált erre. Fodor Dániel a Magyamán- dori Állami Gazdaság büszke­sége. A gazdaság kerecsényi üzemegységének újmajori te­henészetében dolgozik. 13 te­hén ellátásának gondját bízták rá. Fodor Dániel munkájával ér­demelte ki idősebb munkatár­sai, a gazdaság vezetői megbe­csülését és szeretetét. Az el­múlt év novemberében került Magyarnándorba. Akkor a reá bízott tehenek fejési átlaga 5,5 liter volt. S ahogy teltek, múl­tak a hetek, hónapok, úgy emelkedett a Dani teheneinek tejhozama is. A fiatal fiú ál­landóan ott szorgoskodott az istállóban a tehenei között. Az almozást és takarmányozást mintaszerűen végezte. Minden nap lemosta, lekefélle a tehe­19 éves tehene neket. A tehenek ellésre való előkészítését úgy végezte, hogy még az idősebb tehenészek is tanulhattak tőle. És a rendkívül szorgalmas, szíwel-lélekkel dolgozó fiú munkája nem maradt ered­ménytelenül. A fejési átlagot az elmúlt év novemberi 5 5 li­terrel szemben, ez év áprilisá­ra 8,5 literre emelte. A gazda­ság tehenészetének versenyé­ben ö áll az élen. Csillag, Sári, Kedves, Ibolya, Bimbó — olvassuk az istálló falára felfüggesztett kis fekete táblákról a tehenek neveit. — Ezek az én teheneim — mondja nem kis büszkeséggel Fodor Dani. — Legjobban a Szegfű hálálja meg a gondo­zást. Naponta 14 liter tejet ad. De a többiek is sokat javultak az elmúlt év novemberétől. Az elért eredményeimmel termé­szetesen nem vagyok elégedett. Szeretném tovább fokozni a tejhozamot. S hogy ez sikerül­jön, versenyvállaiást is tet­tem. Vállaltam, hogy Alkot­mányunk ünnepének tisztele­tére, augusztus 20-ra, a fejési átlagot 8,5 literről 9,5 literre emelem. A fiatal tehenész eddigi eredményei biztosíték arra, hogy ezen vállalását is teljesíti majd. Fodor Dánielt példaképül ál­lítjuk megyénk fiataljai elé és további sikerekben, bővelkedő, jó munkát kívánunk neki, Az Erdőkürti Gépállomás ta­vaszi kampánytervét április 20-ig 117 százalékra teljesítet­te. A gépállomás ezen ered­ményének elérésében nagy ré­sze van Kohári István traktor­vezetőnek is. Kohári elvtárs április 20-ig 120 normálhold talajmunkát végzett és tavaszi tervét 180—200 százalékra tel­jesítette. Mint kommunista traktorvezető évek óta példát mutat a termelésben, évek óta tanítja a gépállomás fiataljait, adja át nekik munkamódsze­reit. Kohári elvtárs már a téli gépjavítás ideje alatt meg­kezdte felkészülését a tavaszi munkákra. Részt vett a gépek kijavításában és tökéletesen kijavított géppel kezdte meg a tavaszi munkát. A munka megkezdésekor verseny válla­lást tett. Vállalta, hogy tava­szi tervét a kampányidöszak befejezésére — május 31-re — 200 százalékra teljesíti, és 5 százalékos üzemanyagcsökken­tést ér el. Az erdőkürti termelőszövet­kezetnek és az erdőkürti dol­gozó parasztoknak dolgozott. Minden dekádban rendszere­sen túlteljesítette tervét. A termelőszövetkezet és a község parasztjai teljes mértékben elégedettek, minőségileg kifo­gástalan munkájával. Gép­kiesése egyáltalán nem volt. Ez magyarázható azzal, hogy gépét minden este a munka befejeztével leolajozza, a la­zuló csavarokat megerősíti, tö­kéletesen karbantartja azt. Nagyrésze van Kohári elv­társnak abban is, hogy erdő- kürt gazdái egyre jobban meg­barátkoznak a gépi munkávaL Kohári elvtárs személyesen el­beszélget a dolgzó parasztok­kal a gépimunka előnyéről és terméstfokozó hatásáról. Néni csak> arra vár, hogy brigádve­zetője szerezzen számára mun­kát, hanem ő maga is felkere­si az egyénileg gazdálkodókat: Már ez évben is nagy segítsé­get adott Kohári elvtárs a ter­melőszövetkezetnek. A burgo­nya gépi ültetését például töl­tögető kapával felszerelt kul- tivátorral végezte. Ezáltal sok munkaerőt takarítottak meg. a szövetkezet tagjai, vadamint így sokkal könnyebben el­végezhetik munkájukat. S elhatározták, hogy négyzetesen vetik kukoricájukat és ezen munkához is igénylik a gép­állomás segítségét. Kohári elvtárs a tavaszi munkák megkezdése előtt tett vállalását végrehajtotta. Ápri­lis 26-ig tavaszi tervét 200 szá­zalékra teljesítette. Lelkiismeretes jó munkája legyen követendő példa az Er- dőkürti Gépállomás valameny- nyi dolgozója előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom