Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-30 / 34. szám

/ szocializmust építő Magyar Dolgozók népünk élcsapata, győzelmeink szervezője. Pártja és annak Központi Vezetősége! EGY ZÁSZLÓ ALATT MENETELÜNK MUNKÁSTESTVÉREINKKEL P petrusistoSi bvsztiinpk ntetjjus í^röl Május 1. a munkásosztály harcos seregszemléje. De a má­jusi szélben lengedező zászló­erdők alatt ott menetelnek majd dolgozó parasztjaink is, hitet téve a munkás-paraszt összefogás, a széttéphetetlen munkás-paraszt szövetség ügye mellett. Együtt ünnepli holnap a város és a falu népe a mun­kások- és parasztok közös ün­nepét, Közösen ünnepük azt a napot. amelyhez rengeteg harc, áldozat, tengernyi könny, munkás- és parasztvér tapad. De közös ez az ünnep azért is, piert a munkások- és a parasz­tok tíz esztendővel ezelőtt el­határozták: örök barátságot kötünk egymással, közösen építjük fel a romokból az or­szágot, teremtjük meg boldog, békés életünket, szabadon, bol­dogan ünnepeljük ezután az eddig tiltott ünnepünket. Szita János, kőhalmi 8 holdas dolgozó paraszt az embernyúzó, báró Solchber- ger volt cseléde a felszabadu­lás előtti május elsejékről be­szél. Véssük jól eszünkbe sza­vait. Emlékezzünk s ne feled­jük. — Solchberger hatalmas bir­tokán embertelen körülmé­nyek között napi 18 órát dol­goztunk. De ahogy közeledett május i-e, egyre több munkát kellett naponta elvégezni. Lá­tástól vakulásig dolgoztattak minket, nehogy valamelyi­künknek eszébe jusson a május elsejét megünnepel­ni. Akadtak, akik nem bírták a megerőltető mun­kát. Ezeket azonnal elbocsá­tották. Április utolsó nap­jaiban megtelt a határ cir­káló csendőrökkel.: Aliig fel­fegyverzett csendőrök felügye­lete alatt kellett dolgozni. A rendszer földbirtokos urai ret­tegtek a május 1 közeledtétől. Rettegtek tőlünk, fegyvertelen cselédektől. Nem ünnepelhet­tünk. Aki mégis megtagadta a munk.it, azt vagy elvitték vagy elbocsátották és soha többé nem dolgozhatott a báró bir­tokán s családjának az éhha­láltól kellett tartani. De a csendőrterror nem ölte ki be­lőlünk május 1 eszméit. Ha nem is felvonulva, ha nem is szabadon, ha nem is zászlók­kal a kézben ünnepeltük a nagy proletárünnepet, mégis megemlékeztünk róla bújva, titokban évről évre. És 1945 gyökeres változást hozott. A falu népe a mun­kásosztály segítségével és an­nak példájára immár szaba­don ünnepelhette e nagy na­pot. Dolgozó parasztságunk azóta napról napra érezte a munkásosztály támogatását, segítőkészségét. Erről beszél Viczián Sándor, 4 holdas pataki gazda. — Még' felsorolni is sok mindazt, amit községünk az elmúlt tíz év alatt a munkás- osztálytól kapott. Elsősorban a földosztást köszönhetjük a munkásosztálynak. Lehetővé tették számunkra, hogy el­döntsük az ,.ezeréves pert“ és miénk, igazi gazdáié legyen a főid. Az elmúlt tíz év alatt villanyt, rádiót kapott Patak. Két földművesszövetkezeti boltunk van, amelynek áru­készlete mintegy 300 ezer fo­rint. Ha mezőgazdasági kisgé­peket akarunk vásárolni, nem kell érte Balassagyarmatra be­menni. Vetőgép, répavágó, bo­rona és sok egyéb kisgép áll rendelkezésünkre a földműves­szövetkezetben. Cipő, ruhaféle és egyéb ruházati cikk mind, mind megtalálható üzleteink­ben. Van filmszínházunk és könyvtárunk is. Iskolánkat át­alakítottuk, kibővítettük. Sok­kal több pedagógus neveli gyermekeinket, mint a felsza­badulás előtt. Ezt mind a munkásosztály segítségének, támogatásának köszönhetjük. Az elmúlt tíz év alatt mi. pa­takiak világosan meggyőződ­tünk arról, hogy a munkásosz­tály hű szövetségesünk, segí­tőnk. barátunk. Dolgozó parasztjaink magu­kénak érzik május 1-ét. Mun­kával készülnek rá. Tudják, hogy minden évben ez a leg­szebb és legméltóbb ünneplés. Komcsek Gábor, 4 holdas ipolyszegi dolgozó parasztot éppen az ekeszarva mellett ta­láljuk. Szánt, a kukorica alá készíti elő a talajt. Elmondja, hogyan készül ő és hogyan ké­szültek a község parasztjai má­jus 1-re. — Gyárak, üzemek és a bá­I nvák dolgozói tervük teljesíté­sével, túlteljesítésével készül­nek a nagy proletárünnep méltó megünneplésére. Ne­künk, a munkásosztály hű szö­vetségesének a földeken kell megmutatnunk, hogy mi is magunkénak érezzük az ünne­pet. Községünk árparetés ter­vét például 100. burgonya ve­téstervét szintén 100 százalék­ra teljesítette. A kukorica ve­tését most végezzük. Előrelát­hatólag május 1-re azt is be­fejezzük. A begyűjtésben nem vallott szégyent községünk. Kötelezettségünket vágómarhá­ból 100 százalékra teljesítet­tük, tojásból pedig eleget tet­tünk háromnegyedévi kötele­zettségünknek Én, mint párt­tag legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy idejében végezzek a tavaszi munkák­kal és május 1-re teljesítsem egész évi beszolgáltatási kö­telezettségemet. Három és fél hold szántóföldem van. A bur­gonyát, mákot és cukorrépát már elvetettem. Május 1-re be­fejezem a kukorica vetését is. A beszolgáltatásban sem val­lottam szégyent. Teljesítettem egész évi vágómarha, tojás és baromfibeszoigáltatási kötele­zettségemet. Ügy gondolom, ez a legméltóbb készülés a nagy ünnepre. — Innen az ekeszarva mel­lől üzenem a bányák, üzemek és gyárak munkásainak, hogy fogjunk még jobban össze. Fűzzük szorosabbra barátsá­gunkat és ne csak a május 1-re való készülődéskor mu­tassuk meg, hogy egyek va­gyunk, ne csak ekkor dolgoz­zunk jól és érjünk el szép eredményeket, hanem az ün­nepnapok után is napról nap­ra állandóan. Ekkor a mun­kás-paraszt szövetség ügye győzni fog. I j Ó lii 55 (<«í óin It Ismét odaítélték az „élüzem“ címet a megye legjobb ipari és bányaüzemeinek. Az elmúlt negyedévi eredmények alapján a Salgótarjáni Acélárugyár, a Magyar Vasötvözetgyár, a Sal­gótarjáni Üveggyár, a Vasön­töde- és Tűzhelygyár, valamint a Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz tartozó Mizserfa és Nagybátony üzemegységek nyerték el az „élüzem“ kitün­tetést. riasztása, az amerikai és an­gol imperialisták támaszpont­jai. Az imperialisták nem nyugszanak bele hatalmuk el­vesztésébe és mindent elkövet­nek, hogy azt visszaszerezzék. Ezért nekünk is komoly erő­feszítéseket kell tennünk, hon­védelmünk erősítésére, a ne­hézipar fejlesztésére. IV­Pártunk, amely mindig nagy jelentőséget tulajdonított a ne­hézipar állandó fejlesztésének, 1953 június u1^n sem mondott le erről a feladatról, csupán lassúbb ütemben kívánja fej­leszteni, mint 1953 júniusa előtt. Akadtak azonban olya­nok Nagy Imre elvtárssal az élen, akik igyekeztek eltorzí­tani pártunk helyis politiká­ját, határozatait, lebecsülték a nehézipar szerepét, nem tartot­ták szükségesnek a nehézipar állandó fejlesztését. A nehéz­iparról alkotott jobboldali né­zetek káros hatással voltak egész szocialista építésünkre. A jobboldali nézetek bizonyta-' lanságot idéztek elő a párt- és gazdasági funkcionáriusok, va­lamint a dolgozók körében. Ennek következményeként ipari termelésünk 1954-ben egyhelyben topogott és nem egy helyen komoly visszaesés mutatkozott. Amíg 1951—1953 között, tehát 3 év alatt a ne­hézipar termelése 113 száza­lékkal emelkedett, 1954-ben — éppen a jobboldali nézetek ha­tására — a nehézipar terme­lése 3,1 százalékkal csökkent, Ä munka termelékenysége a legtöbb iparban csökkent, az önköltség pedig emelkedett. A jobboldali nézetek követ­kezményeként nem egy eset­ben fontos beosztásban levő vezetőket is az a kérdés fog­lalkoztatta megyénkben hogy vajon a széntermelésre, a bá­nyák fejlesztésére olyan szük­ség van-e, mint 1953 júniC.sa előtt. Ez a bizonytalanság sú­lyos lemaradást okozott a szén- termelésnél 1954 évben, a Nógrádi Szénbányászati Tröszthöz tartozó szénbányák 131184 tonna szénnel marad­tak adósai országunknak. Vajon hová vezetett volna, mit eredményezett volna a to­vábbiakban a jobboldali elhaj­lás érvényre jutása, ha pár­tunk Központi Vezetősége nem leplezi le és nem tette volna meg a szükséges intézkedése­ket? Erre a KV 1955 márciusi határozata mutat rá: „Ha a párt fő irányvonalával szem­behelyezkedő, jobboldali, op­portunista politika győzedel­meskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mező- gazdaság s a könnyűipar fej­lesztését-, s ezért nem növek­vő, hanem állandóan csökke­nő árualapot tudna csak bizto­sítani dolgozó népünk számá­ra, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenésé­hez, hanem azok elkeriiüietet- len emeléséhez vezetne“, majd így folytatja: „A nehézipar fejlesztése ellen fellépő és je­lentőségét lebecsülő jobbolda­li álláspont ezért ellentétben áll a munkásosztály, a dolgo­zó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Érvényre- juttatása megakadályozná nép­gazdaságunk korszerű fejlődé­sét és lehetetlenné tenné dol­gozó népünk életszínvonalá­nak következetes emelését.“ A KV márciusi határozata óta komoly javulás tapasztal­ható a pártmunkában, a ter­melésben. Ennek eredménye­ként az Acélárugyár, megyénk egyik komoly nehézipari üze­me, az 1955. évi első negyed­éves tervét 102 százalékra tel­jesítette. Hasonlóan javait a Szénbányászati Tröszt üzemei­nek munkája is. Az első ne­gyedéves tervet 102.8 százalék­ra teljesítették, 22 504 tonna szenet adtak terven felül nép­gazdaságunknak. Az a harc, melye*- pártunk a nehézipar. az alapanyagot gyártó ipar fejlesztéséért foly­tat, nem könnyű. De a KV ha­tározatának szellemében dol­gozva megoldható. Minden le­hetőségünk megvan erre. Van erős, egységes pártunk, van hős munkásosztályunk, amely már annyi nehéz harcban áll­ta meg helyét és vitte győze­lemre a párt politikáját. Ha tehát élünk e lehetőségekkel, ha kíméletlen harcot folyta­tunk a káros jobboldali néze­tek és azok követői ellen, ak­kor sikerrel oldjuk meg a ne­hézipar fejlesztését, amely nél­külözhetetlen feltétele a szo­cializmus építésének. Szolnoki István NAGYSZABÁSÚ KÉSZÜLŐDÉSMEGYESZERTE A MÁJUS 14 ÜNN Még egy nap a dolgozó em­beriség nagy napjáig, amikor a munkát ünnepük a világ dol­gozói. Hazánkban, megyénkben, minden városban, községben, de még a legkisebb tanyán is felkészültek, hogy méltóképpen ünnepelhessék ezt a napot, az eltelt szabad évek szabad munkájának nagyszerű ered­ményeit. Salgótarjánban, a megyeszék­helyen, aki csak egyszer is szét­nézett, az utcákon láthatja, mi. lyen hatalmas a készülődés er­re a napra. Mennyit árulnának el azonban az üzemek, a hiva­talok, ha belülről néznénk meg, hogy hogyan készülnek. Szinte minden üzem tartogat valamilyen meglepetést a nagy napra. Nagy a titoktartás még az úttörőiknél is. Az MNDSZ piros-pettyes kendőket osztott ki minden tagjának. Élenjáró dolgozó parasztokat hívtak meg erre a napra Salgótarjánba, hogy együtt meneteljenek mun­kások és parasztok, akik együtt, egy célért, egyforma akarással, lelkesedéssel dolgoz­nak. De nézzünk szét a járások­ban. Nagyarányú ünnepségek­re készülnek a járási székhe­lyek. A szécsényi járási ün­nepségen minden felvonuló mellén piros virágot láthatunk majd. A gépállomás feldíszí­tett traktora halad majd a me­net élén, hirdetve, hogy új mó­don végzik már a munkát eb­ben az országban. A rétsági járás nagy ünnepségét Nógrá- don, a nógrádi vár alatt ren­dezik meg. 800 úttörő vesz részt ezen az ünnepségen. Színvonalas kultúrműsorok, tornabemutatók lesznek. Nagyarányú készülődésekről hallunk a pásztói járásból, a balassagyarmati járásból. A két nemzetiségű falvak dolgozói együtt az internacio­nalizmus, a népek közötti ba­rátság szellemében menetelnek majd: — szlovákok és magya­rok együtt kart karba fonva. Május 1, a munka ünnepe, eddigi eredményeink, végzett munkánk nagy napja és s,z ez- utáni feladataink elvégzését célzó új munkára való felké­szülés ünnepe lesz majd. Szombaton veszik át a felszabadulási serleget A Földművelésügyi Minisztérium területén a szécsényi ! tangazdaság érdemelte ki a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnök­ségének elismerését, a felszabadulási serleget. A serleg ünnepélyes átadására április ”0-án, szombaton délután 2 órakor kerül sor, a gazdaság központi majorjának kultárházában. Az ünnepélyen többek között 14 tangazdaság igazgatója is részt vesz. A Szovjetunió baráti segítsége h ú it gáss6$ in k ss uh A XVIII. században mele­gedni kívánó pásztorok tűzra­kás után ijedten kiabáltak se­gítségért, mert — szerintük — égett a főid. Sok idő telt el az­óta és a szén, ami régen ijeszt­gette az embereket, ma már az ember szolgálatában áll. Mint sok mindennek, a szénnek is felismerte az ember a jó tu­lajdonságait. lement érte a föld mélyébe, dacolt a meg­szerzés nehézségeivel, de meg­szerezte és a maga szolgálatá­ba állította. A szén jó tulajdonságait azonban felismerték a profit­ra éhes tókések is. A szén megszerzéséért folytatott harc­cal megindult a szenet termelő dolgozók elnyomásáért folyta­tott harc is. Ennek az elnyomó harcnak hazánkban a diadal­masan előretörő vörös hadse­reg vetett véget, amikor szét­zúzta a fasiszta hordákat, sa­ját fészkükben és ezzel elsöpörte a népnyúzókat, a kizsákmányoló kapitalistá­kat is. Tíz éve történt ez. Tíz év kis időnek tűnik nemcsak egy nemzet, hanem még egy em­ber életében is. S mégis, ha visszatekintünk az elmúlt tíz évre, önelégültség nélkül álla­píthatjuk meg, hogy sokat vé­geztünk és élni tudtunk azok­kal a lehetőségekkel, amelye­ket a dicsőséges szovjet nép adott számunkra. Mindezeket csak úgy érhettük el. hogy föl­használtuk azokat a nagy és értékes tapasztalatokat, ame­lyeket a baráti Szovjetunió bo­csátott rendelkezésünkre, kö­vettük pártunk marxista— leninista tudományos módszer­rel tisztázott elvi és gyakorlati útmutatásait és hasznosítottuk a menetközben szerzett tapasz­talatainkat. A hároméves terv. majd az ezt követő ötéves terv csak úgy valósulhatott meg, hogy népgazdaságunk egészére elké­szített tervbe szervesen bele­illeszkedett az egyes iparágak (szakmák) terve. Ez a szakmai terv feloszlik műszaki, gépé­szeti, pénzügyi, munkaügyi, anyag, beruházás stb. tervek­re. A műszaki terv feloszlik vágathajtás, fejtés, fenntartás, szénvagyon, műszaki fejlesztés, korszerű biztosítások terve stb. tervekre. Szinte egyik napról a másikra kellett megtanul­nunk magát a tervezést, s menetközben kellett megol­dani a szokatlan feladatokból adódó problémákat. Nem volt ez könnyű feladat, hiszen min­den tapasztalat nélkül kellett belevágni a nagy munkába, s ha nem lettek volna mellet­tünk szovjet szakemberek, s ha nem segítettek volna oda­adó módon, bizony alig tud­tunk volna megfelelni a nagy feladatoknak. így azonban el­mondhatjuk azt, hogy szénbá­nyászatunk szinte minden mozzanatára el tudjuk készíte­ni a tervünket, melyet véghez is tudunk vinni. Megtanultuk felbontani terveinket üzemek­re, üzemrészekre és ma már nemcsak termelési, pénzügyi stb. tervekkel dolgozunk, ha­nem a termelés egyik legfon­tosabb részének, a termelő- eszközöknek (gépek, szállító pályák, vágatok stb.) karban­tartására is kidolgozott ter­veink vannak. Szovjet tapasztalatok nyo­mán újjáalakítottuk és újjá­szerveztük a kapitalista bá­nyák elmaradt műszaki szer­vezeteit. A műszakiak munká­jának új módszere alakult ki. * Uj termelési eljárásokat vezettünk be. Sok üzemünk­nél megvalósítottuk a munka­helyek cikiusgraíikon szerinti munkáját. A tröszt területén 16 nagy munkahely dolgozik ciklusgrafikon szerint és ter­melése mintegy 10 százalékát teszi ki a tröszt összes üzemi termelésének. így a szállítást folyamatosabbá, a szállítógé­pek igénybevételét egységeseb­bé tettük. Bányáink az elma­radt kapitalista termelést fel­számolták és a Szovjetunióban jól bevált korszerű bányagé­pek segítik dolgozóinkat nehéz fizikai munkájukban. Az 1649—50 és 52. években a Kossuth-tárón. jelenleg Kata­lin üzemnél dolgozó réselőgép, az 1952—53. évben Csipkés és Katalin üzemnél dolgozó Dombassz-kombájn, a Pálhegy II. üzemnél 1953. óta kifogás­talanul dolgozó 3 darab Sz. 153-as rakodógép, a sok üze­münknél dolgozó szállítósza­lag (gumiszalag, kaparószalag stb.) szénfúrógép és más egyéb gép és berendezés segítették elő szocializmust építő né­pünkre, Nógrád dolgozóira eső feladatok megoldását. Gyökeres változás történt a bérezés területén is. A kapi­talista bérezést a szocialista bérezés váltotta fel. Szovjet tapasztalatok alapján kidol­goztuk a műszaki normákat, a munkák osztályozását, a mun­kák besorolásának feltételeit, elkészítettük a különböző pót- lékoló és kiegészítő fizetéseket szabályozó rendelkezéseket és országosan kialakult a darab- béres és premizálási rendszer. Megváltozott trösztünk pénz­ügyi és könyvelési módszere is. Szintén szovjet tapasztala­tok alapján ma már egységes a számvitelünk és az önálló gazdasági elszámolás rendsze­rét megvalósítottuk. Mindez a könyvelés és számvitel újjá­alakítását követelte meg. Most az új könyvelési rendszerrel fokozottabb lendülettel tudunk az önköltség csökkentése ér­dekében dolgozni és ki tudjuk mutatni azt. hogy mely terü­leten gazdálkodhatunk éssze* rübben az anyaggal. A termelés vezetésében, szervezésében, a legnagyobb változást azonban a dolgozók aktív, alkotó részvétele je­lentette, amely a munkaver­senyben, az újításokban, a termelési veszteségek feltárá­sában, a termelési tapasztala­tok rendszeres átadásában és még számos, a szocialista üze­mekre jellemző új módszerek kialakításában mutatkozott meg. A Szovjetunióban szép eredményeket elért Sztahanov- mozgalom nálunk is széles tö­megek tetszését nyerte meg és ma már 1900 sztahanovistával büszkélkedhet a nógrádi tröszt. A szovjet tapasztalatok nyo­mán indított munkaversenyek, a dolgozók felajánlásai, a Sztahanov-mozgalom előre nem látott teljesítmény és ter­melési eredményeket hozott létre. Szovjet mintára jutal­mazzuk és tüntetjük ki a mun­kában kiváló teljesítményeket elért, a dolgozó néphez és a párthoz hű dolgozókat. Jelen­leg 220 kiváló dolgozó jelvány- nyel rendelkező. 39 „Szakma kiváló dolgozója“ kitüntetéssel rendelkező, egy „Szocialista Munka Hőse“ kitüntetéssel rendelkező dolgozó bizonyítja azt a hatalmas munkalendüle­tet, amely eddig országunkban ismeretlen volt. A közelmúlt­ban kapta meg Budavári Ká­roly vájár a Kossuth-díjat és az ezzel járó 20 ezer forint ju­talmat. ami hű bizonyítéka annak, hogy a kapitalista ki­zsákmányolást a szocialista munka elismerése váltotta feü A dolgozókról való gondos­kodás is megváltozott. Szovjet mintára megvalósítottuk a heti 48 órás munkaidőt, ingyenes munkaruhát és egy munkaév jól megérdemelt szabadságát gyönyörű üdülőkben tölthetik dolgozóink. Az újonnan épült családi házak és legényszállások mind magukon viselik a szovjet nép tapasztalatokban gazdag tárhá­zából vett segítség nyomait. Ma már a szocializmus épí­tésének első szakasza lezárult, mert megteremtettük a szocia­lista üzemek működéséhez szükséges szerveket és ismer­jük a szocialista vezetés he­lyes módszereit. Feladatunk most az. hogy kiküszöböljük az üzemi szervezet munkáját akadályozó okokat, hogy meg­szüntessük a munkát akadá­lyozó bürokráciát, és elmélyít­sük a szocialista vezetés mód­szereit. Ebben a munkában is számíthatunk szovjet barátaink segítségére, akik — mint eddig is — szíve­sen adják át tapasztalataikat. Lassan József a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főmérnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom