Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-02 / 27. szám

annyi szén Uj város, új bányák születtek Nagybátonyban Salgótarján, 1955 április 1945-ben, közvetlenül a fel- szabadulás után szomorú kép tárult elénk ha megnéztük megyénkben a szénbányák ál­lapotát. Tönkretett gépek, víz­zel elárasztott aknák tárultak elénk. A pártnak, a szovjet szak­emberek segítségével nehéz harcot kellett vívni, hogy minden előforduló akadályt le­söpörjenek az útról és minél előbb megindulhasson a ter­melés minél előbb szenet ad­hasson a gyárak, a kórházak, iskolák számára. 1945-ben szénbányászatunk az 1938-as évekhez viszonyítva a kiter­melt szénnek 55,5 százalékát termelte. Csak 1948-ban sike­rült számtalan szovjet gépek segítségével elérni, hogy bá­nyászaink a 38-as termelési színt felett termeljenek. Néhány nap múlva hazánk felszabadulásának 10. éves évfordulóját ünnepeljük. Tíz éve szabad hazánk. A bányá­szok sorsa, valamint a bányák állapota megjavult. Ma más­félszer annyi szenet terme­lünk, mint 1938-ban és majd­nem négyszer annyi szenet mint 1945-ben, és 382 darab villamos fémfurógép, 42 da­rab gum i szalag, 98 darab ka­paró, 127 darab rázócsúszdák, 20 kilométer kötélpályasod­rony, ezenkívül még kom­presszorok, ventillátorok, vil­lanymotorok, számos más gé­pek segítik és könnyítik ma a bányászok életét ★ ★ ★ NÉGY Március 26-án reggel öt óra­kor krétával írt rá egy csapoló az utolsó teknő oldalára: „be­fejeztük a negyedévet“. Ez az idő arra is jó lesz, hogy visz- szatekintsiink az elmúlt tíz év ■fejlődésére. A Vasötvözetgyár közvetlen a felszabadulás után jött létre. Egy kohó termeli csak és bár nagy erőfeszíté­sek történtek, az ország öntö­déinek, olvasztóinak szilícium igényeit még sem lehetett ki­elégíteni a termelt áruból. A nagy feladatok, nagy eredmé­nyeket szültek. Hosszú hete­ken, hónapokon, éjjel és nap­pal kísérleteztek, amelyek megadták a kulcsát még egy esetleg még két kohó üzembe­helyezésére. 1955 első negyed­KOHÓ évben volt a beteljesülések időszaka. Bevezették az ala­csony feszültséggel való ol­vasztást. Ennek következté­ben az utóbbi időben igen lé­nyeges áram megtakarítást tudtak kimutatni. A hozott in­tézkedések nyomán, javult az energia-helyzet. Február 20- án üzembehelyezték a második számú kohót. Március 12-én a harmadik számút, a négyes számú kohóban pedig a legkü­lönbözőbb ötvöző anyag, kísér­leti anyag gyártását készítik. Az elmúlt hónapokban sike­rült megoldani SVECC szov­jet tanácsadó személyes útmu­tatásai szerint a kohószintek fulasztó, egészségtelen füstjé­nek, gázainak elszivatolását. Gépek segítségével 1952 december 20-án meg­kezdte .’lését az ország el­ső gépei, ' ‘ ödéje "a Salgó­tarjáni rríde és Tűzhely­gyárban . . ,, ’sített öntödét szovjet műn:-an ódszerek és szovjet szakemberek segítségé­vel szerelték fel. A kezdeti ne­hézségek ellenére naponta 1200—1400 szekrény-formát ké­szítettek el. Ebben az időben elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy nyolcórás műszak alatt 3000 darab szekrényt lehessen elkészíteni és leönteni. Még a legmerészebbek sem mertek volna arra gondolni, hogy rö­vid másfél év múlva műsza­konként 5000 szekrényt önte­nek le és készítenek el. A gépesítés lényegesen rtieg­növelte a dolgozók munkaked­vét. Megszűnt az időt elrabló homoklapátolás, amit ma egy kar meghúzásával pár másod­perc alatt végeznek el. A régi öntödében sokszor 10—15 mé­tert kellett megtenni, kb 40 kilogrammos formaszekrénnyel hogy leöntsék. A gépesítés ezt két lépésre szűkítette le. A for­maszekrényből az öntvények kiürítése, az öntödei munkák egyik legnehezebbjének szá­mított. Ma, modern kirázó gép végzi ezt a munkát. Az előnyö­ket lehetne még tovább sorol­ni. A Vasöntöde és Tűzhelygyár 1945 előtt naponta 80—100 da­rab tűzhelyet gyártott. Ebben az évben 200 000 darab tűzhely készül. I jobb ellenőrzéssel javitják a minőséget í. Salgótarjáni Üveggyárban Magas dohánytermést ért el Vörös István 8 holdas kisecseti dolgozó paraszt A hatalom a nép kezében Az elmúlt tíz esztendő óriási résztvegyenek a hatalom gya■» változást hozott közigazgatási korlásában, az államigazgatás rendszerünkben is. Letűntek a munkájában, múlt rendszer bíró és jegyző A négyévenként megisméU urai, polgármesterei. Helyüket lődő tanácsválasztások alkal- az ország vezetésében az év- mával az egyszerű munkás- és századókon át kisemmizett paraszt emberek ezreit jelöli jogtalan nép foglalta el. Tár- népünk a tanácsba. S a tanács- sadalmunkból eltűntek a föld- tagok választóik meghallgatá-i birtokosok, gyárosok s az állam ' sával, azoknak segítségével, ja- és a gazdasági élet irányító vaslataik figyelembevételével posztjaira munkások, parasz- dolgoznak a városok és falvak tok, a néphez hű értelmiségiek lakóinak az egész ország bol- kerültek, 1950-ben létrehoztuk dogulásért. A tanácsok mun- államszervezetünk új formáját, kájukban közvetlenül a lakos- a tanácsokat. Az úri Magyar- ságra támaszkodnak biztosít- ország államgépezetének ma- ják. a dolgozók tevékeny rész- radványait ezzel teljesen fel- vételét, kezdeményezését és számoltak és olyan szervezetet ellenőrzését az államhatalom teremtettünk, amelyet ezer- és gyakorlásában. A tanács be- ezer szál fűz, a dolgozók mii- vonja munkájába a dolgozók Hóihoz. A tanácsok életrehívá- társadalmi, gazdasági és kulhi- sával lehetővé vált, hogy új ralis tömegszervezeteit és ez- módon szervezzük meg dolgozó által biztosítja a lakosság szé­népünk életének gazdasági les tömegeinek részvételét, az alapjait, hogy a dolgozó törne- állami feladatok végrehajtásán gek közvetlenül és tevékenyen ban. ■k Az egyénileg gazdálkodók érdekében BESZÉLŐ „Ragaszkodunk és ragasz­kodni fogunk a Központi Ve­zetőség határozatához, amely világosan megmondotta, hogy változatlanul támogatjuk az egyéni parasztságot úgy, ahogy ezt az 1953. júniusi határozat­ban és pártunk III. kongresz- szusán kifejtettük. A párt min­dig azt hirdette, hogy a dolgo­zó parasztság felemelkedésének útja a szövetkezés. Amíg azon­ban az egyénileg dolgozó pa­raszt önként, a szövetkezetek vonzó példájának hatására el nem határozza magát a belé­pésre, addig mindenben a ke­zére járunk, hogy a lehető leg­többet termelhessen. Ebből a célból rendelkezésére bocsát­juk mindazokat a gépeket, ter­melőeszközöket és árucikkeket, amelyek több termelésre ser­kentik, termelését elősegítik, s ezzel életszínvonala emelke­dik" — mondotta Rákosi elv- társ az MDP járási pártbizott­sági titkárainak országos ta­nácskozásán. A dolgozó parasztok követik a párt szavát. Már eddig is meggyőződtek arról, hogy amit a párt mond, az mind meg­valósul. íme néhány példa arra, ho­gyan válnak valóra pártunk szavai. 1955. januártól már­cius 20-ig a földművesszövet­kezetek 26 darab szőlőzúzót, 9 darab szőlőprést, 220 darab fogatos ekét, 100 darab lóka­pát, 45 darab leveles boronát, 20 darab vetőgépet, 46 darab permetezőgépet, 47 darab szecs­kavágót, 3 darab répavágót, 5 dc-rab kukorica morzsolót, s egyéb fontos kisgépeket bizto­sítottak — árusítás útján — a dolgozó parasztság munkája eredményesebé tétele céljából. Mindezen kívül több vagon minőségi vetőmaggal, műtrá­gyával, s különböző gépi mun­kával segítjük a dolgozó pa­rasztság termelését. Népi demokratikus álla­munk felszabadulásunk pilla­natától kezdve egyre nagyobb gondot fordított arra, hogy a magyar dolgozók áruigényét a legmaximálisabban elégítse ki. A felszabadulás óta eltelt tíz esztendő külkereskedelmünk terén nagyon-nagyon jelentős. Kereskedelmünk ma már majdnem teljes egészében szo­cialista — állami, illetve szö­vetkezeti kereskedelem, ahol a a cél a dolgozók mind jobb ellátása. Talán nem érdektelen meg­jegyezni, hogy míg 1950-ben 63 állami kiskereskedelmi, 151 földművesszövetkezeti bolt volt Nógrád megyében, ez a szám 1954. decemberében már 244-re, illetve 262-re módosult A fokozottabb ellátást bizo­nyítja az is, hogy míg 1952 utolsó negyedében 134 millió volt a megyei bolt-forgalom, SZÁMOK 1954. hasonló időszakában már 185 millió forint. Kereskedelmünk olyan irá­nyú törekvését, hogy minősé­gileg is jobb árut biztosítson a lakosságnak, egyre több ered­mény kíséri. Felesleges szám­adatokat hozni arról, hogy mennyivel több motorkerék­pár, rádió van már, mint egy­két évvel ezelőtt. Sokszor fordul még elő, hogy egyes árucikkekből hiány mutatkozik, bár ez nem a termelés csökkenésének, a kereskedelmi forgalomba ke­rülő áruk mennyiségi csökke­nésének a jele, hanem a na­gyobb vásárlókedvnek. Őrha­lomban például a legtöbb csa­ládnál a régi bútorokat mo­dern, új bútorokkal cserélték fel. De így van ez másutt is. A beszédes tényeket mindenki megtalálhatja saját lakásában is, csak jól szét kell néznie. ■k Hétszer több mezőgazdasági szerszámot adnak A Salgótarjáni Acélárugyár gazda­sági üzeme az el­múlt évek sorún fokozta a mező- gazdasági szerszá­mok gyártását, a mezőgazdaság meg­segítése érdekében. Az 1945-ös évhez viszonyítva ma 721 százalékkal több mezőgazdasá­gi szerszámot gyárt. 1946-hoz viszonyít­va 605, 1947-hez vi­szonyítva 385 szá­zalékkal termel többet. Naponta több mázsa ásó, kapa. villa, traktcrrka- paszkodó, ekefej, szántóvas stb. ke­rül ki a gyárból falura. Az üzem műszaki vezetősé­ge és fizikai dol­gozói mindent el­követtek. hogy a rájuk háruló fel­adatokat meg tud­ják oldani. Ennek érdekében kísér­leteznek a hegesz­tett villagyártás bevezetésével. Je­lenleg még csak a kísérleti munkák folynak, de már je­lentős eredmények­ről számolhatnak be. Elhatározták, hogy az első ne­gyedév végéig na­ponta 4000 darab hegesztett villát gyártanak. Ezt az eredményt még nem tudják elérni, mert naponta csak 2800 darabot tud­nak legyártani, de 1954-hez viszonyít­va így is naponta 20 tonnával többet termeltek. A kapagyártás fokozása érdekében bevezették a ciklu­sos kapagyártást. A műszakonké-nti 400 kapa helyett ma már 1000 darabot gyártanak. A me­zőgazdaság részére gyártott többi áru­ból szintén ilyen kiemelkedő ered­ményeik vannak. Korszerű áruház Diósjenőn ( i

Next

/
Oldalképek
Tartalom