Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-02 / 27. szám

Nyolc gépállomás A NÉPI KULTÚRA TÍZ EVE A HELYIIPAR FEJLŐDÉSE Nem ritka ma már a traktor a Falvakban A JÖVŐ BIZTOSÍTÉKA fik már mások lesznek, mint mi vagyunk — halljuk nagyon sokszor felnőtt emberektől, amikor a piros- nyakkendős úttörő pajtásokról beszélnek. Űj módszerekkel, új formák között, új program szerint, új céllal nevelik, for­málják őket iskoláink, újarcú, újtermészetü, újerkölcsű embe­rekké, az épülő, új szocialista haza számára. Nemrégiben a Balassagyar­mati Rákóczi úti Általános Is­kolában jártam, meglátogat­tam a kis ötödikeseket. Éppen csapatgyűlést, mondhatnám úgy is — csapatrendezvényt tartottak. Március 15-ét ünne­pelték. Az órán jelenlévő tanár egy szót sem szólt, a gyere­kek önállóan adták elő kis mű­sorukat, önállóan készültek rá, állították össze kis ünnepsé­gük programját. Itt láttam meg, hogy mennyire mások már ezek a gyerekek, mint akik 10—15 évvel ezelőtt ültek még ugyanezen a padokon. Őket már nem a „jóindulatú” tanítás, tanári ütleg, vagy ép­pen a nélkülözések komolyít- ják meg. Minden osztály egy kis kö­zösség. A jó tanuló segíti a gyengébbet, csapatgyűléseken számonkérik a rosszulfelelő- ket, fegyelmezetleneket. Ha az sem használ, kiközösítik ma­guk közül. Felelősséget éreznek egymásért. Munkára, a munka szerete- tére nevelik őket, már most fá­kat ültetnek, kis kertekben dolgoznak, ócskavasat, üveget stb. gyűjtenek. A salgótarjáni úttörőházban nap-nap után lát­hatjuk a kis pajtásokat apró satuk, gyalupadok mellett szor­goskodni — a munkát tanul­ják. Április 4-re a megye ál­talános iskolái saját kézimun­kájukból, rajzaikból rendez­nek a városokban, járási szék­helyeken kiállításokat. Valósá­gos kis remekművek ezek, a 6—14 éves kéz készítette alko­tások. Hazaszeretetre nevelik őket. A legtöbb községben gyűjtik a falu múltjára, régi éleiére fényt derítő régiségeket, nép- művészeti, háziipari leleteket. Nagyon sok érdekes anyagot gyűjtöttek már'össze a bocsár- lapujtői úttörők. 0) módon tanulnak már ezek a gyerekek. Az iskolák­ban, szakkörökben és odahaza egyaránt. Tgy válik belőlük öntudatos, önálló, fegyelmezett, ha­zaszerető, dolgos, értelmes, okos, becsületes ember — a jövő biztosítéka. T. I. 1948. évben jött létre me­gyénkben az első kisipari ter­melőszövetkezet, a Salgótar­jáni Cipész KTSZ, majd Két­évi törés állott be a helyi­ipari fejlődésben. Hazánkban megalakultak a helyi taná­csok, a dolgozó nép választott államhatalmi szervei. A dol­gozó nép kezébe vette az ál­lamhatalom irányítását és ezen döntő körülmények nagy­ban hozzájárultak és elősegí­tették a helyiipar fejlődését is. 1955-ben már tíz helyiipari vállalat és 25 kisipari terme­lőszövetkezet működik me­gyénkben. Helyiiparunk jelen­leg is állandóan fejlődik, és évről évre több téglát, cement­csövet, bútort, mozaiklapot, ci­pőt, ruhát, állatvakarókat és egyéb közszükségleti cikkeket gyárt a megye szükségletei­nek ellátására. A helyiipari vállalat 1954- ben az 1953-as évhez viszo­nyítva, 3 037 000 forint érték­kel termelt többet. A jövőben még jobban kívánják a helyi ipari vállalatokat korszerűsí­teni. Családiházat építenek a Cered-Tó*" tagjai •rai mi . ász TSZ íj lakások Salgótarjánban A Nógrádmegyei Állami Építőipari Vállalat a három­éves terv kezdete óta 1245 la­kást épített a megyében. En­nek több mint felét 688 la­kást az új megyeszékhelynek, Salgótarjánnak dolgozói kap­ták. Néhány hónap múlva el­készült még négy épület és így újabb 117 szép otthonhoz jutnak a dolgozók. A rohamo­san fejlődő város lakásproblé­máinak megoldása érdekében a megyei tanács, a Lakóépület Tervező Iroda és az építőipa­ri vállalat több éves lakás- építési programot dolgozott ki, amelynek alapján az ősszel mintegy 50 millió forintos be­ruházással 500 lakás építését kezdik meg a salgótarjáni vá-- sártéren. Korszerű bányában termelik a követ Nógrádkövesden 2820-an a paraszti boldogulás igazi útján Uj iskolában tanulnak a szendehely! gyermekek „A mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja ha­zánkban is a termelőszövet­kezeti mozgalom, a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek, az úgynevezett III. típu­sú termelőszövetkezetek lét­rehozása, a termelőszövetke­zetek növekedése, fejlődése. Hazánkban a III. típusú ter­melőszövetkezet a legalkal­masabb forma, amely a me­zőgazdaságban elvezet a szo­cializmushoz. Természetesen az alacsonyabb termelőszövet­kezeti formáknak is meg­van a maguk jelentősége, sze­repe. Elősegítik a dolgozó pa­rasztság bizonyos rétegei szá­mára, hogy megbarátkozzanak a szövetkezéssel, saját tapasz­talatukból lássák a szövetke­zés anyagi előnyeit, s rövi- debb, hosszabb idő után el­fogadják, megértsék a III. tí­pusú termelőszövetkezetek je­lentőségét. Termelőszövetke­zeti mozgalmunk perspektívá­jának tisztázása mellett le kell azonban szögezni, hogy ma termelőszövetkezeti moz­galmunk változatlanul legfőbb feladata a meglévő termelő- szövetkezetek gazdasági meg­szilárdítása, megerősítése“ — mondotta Ács Lajos elvtárs. Mindezen megállapítás me­gyénk szövetkezeti mozgal­mára is vonatkozik. A szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás napról napra népszerűbbé válik dolgozó pa­rasztságunk körében. Ezt leg­jobban bizonyítja a követke­ző számadat. Kilencvenhárom III—II—I-es típusú termelő- szövetkezetünkben 2820 szö­vetkezeti paraszt, 15 205 kh szántóföldön gazdálkodva épí­ti a szocialista mezőgazdasá­got. Szövetkezeteink gazda godnak, erősödnek, tagjai! életszínvonala egyre inkábi eléri a jól gazdálkodó közép parasztok életszínvonalát. En nek egyik mutatója, hog; egyre több kis- és középpa raszt kéri fölvételét a má: meglévő, s jól gazdálkodó magas jövedelmet biztosít szövetkezetekbe. 1954. augusz tus 1-től 1955. március 21-ij 261 kis- és középparaszt csa Iád 362 dolgozó taggal vá lasztotta a felemelkedés út ját, a szövetkezeti gazdálko dást. Számos községben elő készítő bizottságok alakultak új termelőszövetkezetek létre hozása céljából. Mindezekből következik hogy termelőszövetkezeteink termelési színvonala túlszár nyalja a középparaszti gazda' ság termelési színvonalát. „A termelőszövetkezetek ré­szére a gépi technikát, a nagy­üzemi gazdálkodás e döntő fel­tételét a gépállomás szolgál­tatja. Ez ma megmutatja a gépállomás hatalmas politikai jelentőségét.” Nyolc, különböző modern gépi technikával felszerelt gépállomás segíti megyénk termelőszövetkezeteinek ter­melését. Nézzük meg, hogyan alakult a fontosabb munkák gépesítési foka (százalékban kifejezve) a termelőszövetke­zeteknél: az összes szántás 96, az őszi szántások tárcsázása, kultivátorozása 93, az összes vetés gépesítési foka 47, a gépkapálásé 28, a tarlóhán­tásé 85, az összes istállótrágya hordás szántóföldi növények alá 26, a silózás 69, az összes aratás kombájnnal és arató­kévekötő géppel 56 százalék­ban van gépesítve. A számadatok a napnál is fényesebben bizonyítják, mily hatalmas segítséget nyújt munkásosztályunk a gépállo­mások útján a termelőszövet­kezetek termelésének fejlesz­téséhez, a szövetkezeti paraszt­ság anyagi jólétének emelésé­hez. A gépi technika ily nagy­mérvű alkalmazása csak a nagyüzemi gazdaságokban le­hetséges. A gépek alkalmazá­sa a mezőgazdaságban növeli a munka termelékenységét, s olcsóbbá teszi a termékek elő­állítását. Eloszlatni a babo­nát, a sötétséget, világosságot gyúj­tani minden ember fejében, megkedvel- tetni, megszerettetni az irodalmat, művé­szetet és felkarolni, továbbfejleszteni a népművészetet, ápolni a népi törté­nelmi hagyományo­kat — szórakoztatva nevelni; ezt a fel­adatot tűzte ki nép­művelésünk jó né­hány évvel ezelőtt. Soha nem látott méretekben indult meg a felszabadulás után — de különö­sen az utóbbi évek­ben — a kulturális munka. Évről évre szaporodnak, növe­kednek megyénkben is a kulturálódás le­hetőségei. A fel- szabadulás előtt mindössze 14 kul- túrotthona volt me­gyénknek. Érdekes és tanulságos dolog megnézni kultúr- házaink számbeli szaporodását. Ma már több, mint száz (a népművelési osz­tály és a szakszer­vezet kezelésében lévő) kultúrotthon van a megyében. Ezek között olyan modern, gazdagon felszerelt kultúrott- honok, mint a job­bágyi, homoktere- nyei, nem ti, szécsé- nyi stb. Ezekben a kultúrotthonokban ma már komoly munka folyik. Még nem egészen, de sok részben már igazi otthonokká váltak. Ku Itúrcsoportjaink, amelyek azelőtt csak egy-egy alkalomra tanultak valamit, ma már állandóan működnek. Jelenleg 88 színjátszó, 73 tánc, 16 bábcsoport, 41 énekkar, 25 ze­nekar működik. Egyre igényesebb műveket adnak elő egyre magasabb színvonalon. Nagyon eredményesen dol­gozik, szép sikere­ket ér el az acél­árugyári kultúrcso- pőrt, megyénk köz­ponti kultúregyüt- tese, a bányász kul­túrotthon most ala­kult színjátszó cso­portja, a rimóci, nógrádi, mátravere- bélyi, kisterenyei kultúrcsoportok. Kisterenyén, Rimó- con például feldol­gozták, összegyűj­tötték a helyi népi táncokat és tovább­fejlesztették azt. Munkájukban, tö­rekvésükben a me­gyénkben járt grúz népi együttes pél­dája vezeti őket, akik a grúz nép mű­vészetét fejlesztet­ték magasabbra. A most folyó kulturá­lis seregszemle élénk bizonyítéka, hogy fiatalságunk, de — mint arra már szép példák vannak — az idősebbek is tömegesen veszik ki részüket a kulturá­lis munkákból. Hiba van még az elő­adandó darabok megválasztásánál. Túl sok a könnyű műfaj (vígjáték) a csoportjaink erejét meghaladó operett. Kultúrcsoportjaink ne ezt az utat foly­tassák, hanem ve­gyék elő nagy íróink drámai alkotásait, „Csongor és Tün­de”-!, a „Kérők”-et, • próbálkozzanak a „Bánk Bán”-nal, ve­gyék elő Shaw, Möllere, Gogol, Csehov és a mostani szovjet drámaírók darabjait. Már csak röviden említjük meg nép­művelésünk más, igen fontos ténye­zőit. Ma már min­den faluban van könyvtár. Majdnem minden faluban van mozi. Háromszoro­sára növekedett a rádióhallgatók szá­ma. Állandóan foly­nak a falvakban és városokban ismeret- terjesztő előadások. És nemcsak lehető­ségek vannak meg, de a lehetőségek ki­használása, a lehe­tőségekkel való bánni tudás is. A szovjet hősi halottak emlékműve Balassagyarmaton it

Next

/
Oldalképek
Tartalom