Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-02 / 27. szám

Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, örök barátsága! A TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM TOVÁBBFEJLESZTÉSÉÉRT Megyénk termelőszövetke­zetei az elmúlt évek során ha­talmas utat tettek meg mind gazdasági, szervezeti, mind politikai fejlődésükben. Ez elsősorban abban mutatkozik meg. hogy termelőszövetkeze­teink tagságának jövedelme évről-évre fokozódik, Javul szövetkezeteinkben a munkafegyelem, az állampol­gári fegyelem, a szövetkezeti tulajdonhoz való viszony, a kollektív szellem, sőt egyre jobban fokozódik — éppen a magasabb jövedelemből ere­dően — szövetkezeti tagsá­gunk harcos, szilárd kiállása a termelőszövetkezetek meg­védéséért és a termelőszö­vetkezeti mozgalom helyes­ségéért. Termelőszövetkeze­teink az 1953—1954r-es gaz­dasági évben többségükben nyereséggel zártak. Az el­múlt másfél év folyamán a szövetkezeti tagok százai már elérték, sőt túlhaladták a kö­zépparaszti életszínvonalat. Az eredményes termelőszö­vetkezeti mozgalom mellett azonban súlyos hiba volna rá nem mutatni a termelőszövet­kezeti mozgalomban elköve­tett hibákra, szektáns nézetek­re és elhajlásokra, amelyeket az 1953. júniusi politika vég­rehajtásában követtünk el. A júniusi politika vég­rehajtásában elkövetett ferdí­tésekre Világoséin és érthetően rámutatott a Központi Vezető­ség március 2—4-i ülése. A Központi Vezetőség ülése által megállapított hibák a mi me­gyénk területén is megtalálha­tók. Megyénkben is lábrakaptak olyan nézetek, amelyek a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezését hosszabb időre akar­ták elnyújtani. E helytelen né­zet lábrakapását bizonyítja, hogy az elmúlt gazdasági év­ben. mind. pártszervezeteink, mind a tanácsok 'levették napi­rendről a termelőszövetkeze­tek gazdasági megszilárdítása mellett a termelőszövetkezetek számszerű továbbfejlesztését. Még azokon a helyeken sem foglalkoztak a számszerű to­vábbfejlesztéssel, ahpl ennek előfeltétele megvolt, vagy a meglévő termelőszövetkezet taglétszáma kevés volt a föld­terület megműveléséhez. Eze­ken a helyeken is inkább arra törekedtek, hogy a földterüle­tet leadják. Nem volt ritka az olyan helytelen nézet a me­gyében egyes párt- és gazda­sági funkcionáriusok részéről — mint Litkén, Keszegen —, hogy a gyengén működő ter­melőszövetkezetek felosztását kérték, ahelyett, hogy a ter­melőszövetkezetek gazdasági, politikai és számszerű meg­erősítésén dolgoztak volna. Egyes gazdasági és pártve­zetőink nem tartották szem előtt a III. pártkongresszus határozatát, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom a szo­cializmus építésének falun el­kerülhetetlen fő útja, s hogy előbb vagy utóbb, minden dolgozó paraszt meggyőződik helyességéről, s rálép erre az útra. Amikor pedig az élet- színvonal emelkedéséről be­széltek, tudatosain, vagy tudat­lanul elfeledkeztek arról, hogy végső fokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a nagyüzemi mezőgazdaság segítségével juthat teljesen érvényre nép­gazdaságunkban. A káros jobboldali nézetből eredően megyénk nem egy községében, mint például Taron, elterjedt az a helytelen nézet is, hogy a kisparaszti gazdaságok a termelőszövetkezetekkel egy­aránt a szocializmus felé fej­lődnek. Nem vették figyelem­be azt a lenini tanítást, hogy a proletárdiktatúra viszonyai között a kisárutermelés szaka­datlanul. óráról órára, napról napra ösztönösen szüli a ka­pitalizmust. E káros nézet fel nem ismeréséből adódott, hogy meeyénk területén megnöve­kedett a spekuláció, meglazul­hatott az állampolgári fegye­lem. Nem folytattunk megfe­lelően harcot a falusi osztály- ellenség ellen. Helyenként már olyan bátorságot kaptak a spekulánsok, kulákok, mint például Patak községben, hogy a termelőszövetkezetbe kérték felvételüket és ott romboló munkát végeztek. Termelőszövetkezeti moz­galmunkban az utóbbi másfél év alatt olyan káros, szektáns nézetek is lábrakeltek, hogy a termelőszövetkezetbe belépni akaró dolgozó parasztokat el­utasították olyan indokokkal, mint például az érsekvadkerti Dimitrov TSZ-ben, hogy van elég munkaerő és ha még ta­gokat vesznek fel, kevesebb lesz a jövedelmük. A drégely- palánki Béke Termelőszövet­kezetben pedig a földnélküli dolgozókat nem akarták föl­venni. De nem volt ritka olyan káros jelenség sem. hogy be­csületes középparasztok felvé­teli kérelmét utasították el. A Központi Vezetőség már­cius 2—4-i ülésének jelentősé­ge éppen abban van, hogy fel­tárta ezeket a jobboldali el­hajlásokat és káros nézeteket. A Központi Vezetőségnek e határozata világosan tárta elénk, hogy a szocializmus alapjainak lerakásában elkö­vetett hibákat hogyan javít­suk ki. E határozat új erőt adott munkásosztálynak, a pa­rasztságnak a további munká­ra és a munka fokozására. Szétzúzta a Központi Vezető­ség határozata a mezőigazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos elhajlásokat és helytelen nézeteket. Megszabja e határozat a me­zőgazdaság továbbfejlesztésé­nek módját, elsősorban a ter­melőszövetkezetek fejlesztését. Ebből pártszervezeteinknek, tömegszervezeteinknek világo­san kell Iátniok, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom­ban az idén nemcsak arra kell törekedniök, hogy a termelő- szövetkezetek gazdasága, szervezete, fegyelme és jöve­delme növekedjék, hanem a termelőszövetkezetek szám­szerű növekedését is el kell érni. Szövetkezeti mozgal­munk továbbfejlesztése meg­követeli, hogy szakítsunk az olyan szektáns magatartással, mely szerint a már meglévő jó termelőszövetkezetekbe nem akarnak új tagokat föl­venni. Párt- és állami szer­veinknek különös gondot kell fordítani az egyénileg dolgozó parasztok között végzett poli­tikai, felvilágosító munkára, szakítani kell olyan jelensé­gekkel is. amelyek elvtelenül dicsőítik az egyéni paraszti gazdálkodást, amelyek megne­hezítik a dolgozó parasztság szövetkezetekbe vezető útját. Természetesen rá kell mutat­ni amellett arra a támogatás­ra is. amelyet, államunktól az egyénileg dolgozó parasztság kap. Állami és pártszervezeteink már most kezdjék meg a ter­melőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztése érdeké­ben folyó agitációt és propa­gandamunkát. Beszélnünk kell bátran a meglévő termelőszö­vetkezetek eredményeiről a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyéről a kisüzemmel szemben. Dolgozó parasztságunk jóré­sze már látja a közös gazdál­kodás helyességét, hogy ott nagyobb jövedelmet lehet el­érni, de a régihez való ragasz­kodás még visszatartja. A ré­gihez való ragaszkodás levet- kőzését segítsük elő helyes po­litikai munkánkkal. Ezt a po­litikai munkát főleg a középparasztság irányában kell növelni. Javítanunk kell a foglalkozást a tsz-ből koráb­ban kilépett dolgozó parasz­tokkal. hogy újra megtalálják boldogulásuk igazi útját. Megyénk dolgozó parasztjai a Központi Vezetőség határo­zata után egyre jobban látják a szocialista fejlődés helyes útját és határoznak amellett hogy belépnek a közö6 gazda­ságba. Nem ritka eset. hogy a határozat után több kis- és középparaszt kéri felvételét termelőszövetkezetbe. Az ér­sekvadkerti Tartós Béke TSZ- be 8 új belépő kérte felvéte­lét. A kutasói Búzakalász Ter­melőszövetkezetbe, 6 gazda kérte felvételét, látva, hogy a párt és állam támogatása mellett a nagyüzemi gazdálko­dás nagyobb jövedelmet bizto­sít. Több helyen foglalkoztatja dolgozó parasztjainkat olyan gondolat is, hogy új termelő­szövetkezetet alakítanak, mint Karancsalján, Ösagárdon, Hu- gvagon, amely községekben eddig még nem volt termelő­szövetkezeit. A mozgalom előrevitele ér­dekében nagy gondot kell for­dítani arra, hogy az egyénileg dolgozó kis- és középparaszto­kat a falu ellensége ne tudja a termelőszövetkezet paraszt­ságával szembeállítani. Min­dent meg kell tenni azért, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztok é$ termelőszövetkezet tagjai között egészséges, jó, baráti legyen a viszony. Meg kell szervezni, hogy ahol a szövetkezet erős, segítsen az egyénileg dolgozó parasztok­nak. hozza közelebb a termelő- szövetkezetekhez és bánjon velük úgy, mint a termelőszö­vetkezet jövendőbeli tagjaival. Ahol a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének, vagy új tsz alakításának előfeltétele már megvan, ott párt- és álla­mi szerveink már most szervezzenek előkészítő bizottságokat, amelyek elősegítik az önkén­tesség és fokozatosság elve alapján a termelőszövetkeze­tek megalakulását, vagy a meglévő tsz-be Való belépést. Ezek az előkészítő bizottságok napról napra folytassanak fel- világosító munkát az egyéni­leg dolgozó parasztok között. Kiss József Bensőséges ünnepségek megyeszerte április 4-én Balassagyarmat város lakói is készülnek a nagy ünnepre. A tanulóifjúság, a DlSZ-szer- vezet. a különböző vállalatok és üzemek, tömegszervezetek népi táncokat, magyár és szov­jet énekszámokat és színdara­bokat tanulnak felszabadulá­sunk ünnepére. 2- án este a vállalatok műso­ros ünnepélyek keretében em­lékeznek meg a felszabadulás­ról, az eltelt tíz év eredmé­nyeiről és ekkor tüntetik ki a felszabadulási munkaverseny­ben szép eredményeket elért dolgozókat. 3- án a kultúrházfoan a Ma­gyar Dolgozók Pártja, a DISZ, a tömegszervezetek és a ta­nács rendezésében Balassa­gyarmat népe hivatalos ün­nepségek keretében rója le háláját felszabadítónk, a nagy szovjet nép iránt. 4- én a kora reggeli órákban az ipariskola fúvószenekara zenés ébresztővel köszönti a zászlódíszbe öltözött Balassa­gyarmat lakosságát. 10 órakor a párt. a tömegszervezetek, a vállalatok és hivatalok dolgo­zói a szovjet hősök emlékmű­vénél helyezik el a hála virá­gait. Ezt megelőzően kegyeleti staféta viszi az ifjúság hűség­koszorúját a felszabadulási emlékműhöz. Este 7 órakor a kultúrházban a felszabadulási munkaverseny győztesei tisz­teletére rendezett hangver­sennyel ér véget a gazdag mű­sor. Bokor István Balassagyarmat Kétnapos ünnepségek a szécsényi járásban (Tudósítónktól.) Megtörténtek az előkészüle­tek április 4-e méltó megün­neplésére a szécsényi járás­ban is. „A felszabadulás 10. év­fordulói és különösen az 1955. április 4-e a felszabadult ma­gyar nép nagy ünnepi meg­mozdulásai kell, hogy legye­nek, amelyekbe be kell vonni a nép legszélesebb rétegeit!’“ — A szécsényi járás ennek szellemében cselekszik, ami­kor kétnapos ünnepség-soro­zattal emlékezik meg népünk legnagyobb évfordulójáról. Vasárnap este a szovjet em­lékmű megkoszorúzásával kez­dődik az ünnepség. Április 4- én, hétfőn zenés ébresztővel folytatódik. Délelőtt és dél­után sportműsorok lesznek, majd este fél 7 órakor kezde­tét veszi az ünnepi nagygyű­lés, amelyen beszédek, meg­emlékezések, különböző kul­túrműsorok töltik ki a három­órás műsort. HÍRADÁS MAGYARNANDORBOL A magyarnándori gyümölcs- termelő állami gazdaság dolgo­zói szép eredményekkel kö­szöntik nagy nemzeti ünne­pünket, április 4-ét. Ezév január 12-én a dolgo­zók és a szakvezetők vállalást tettek a gazdaság előtt állá ta­vaszi munkafeladatok idő- előtti, s jóminőségben való el­végzésére, Többek között vál­lalták, ' hogy április 4-ig a 46.000 darab gyümölcsfát má­sodik, harmadik éves alakító metszésben részesítik, vagyis fokozzák a fák teherbíró-, s termőképességét. Ez azt ered­ményezi, hogy a negyedik év­ben termőfaként 50 kg minő­ségi gyümölcstermést akarnak elérni. Ez a cél, A cél megvalósítása érdeké­ben a gyümölcsészeti dolgozók részére szaktanfolyamot indí­tottak. Itt a dolgozók megis­merkednek a korszerű gyü­mölcstermelés módszereivel. A dolgozók a tanfolyamon tanul­takat felhasználva, március 27- én befejezték a gyümölcsfák alakító metszését. Ezenkívül a község 1200 darab utcai fáját is megmetszették. Az adott szó válóraváltásában Frajsták Mi­hály, Mizera Jánosné, Lazony István és Törnek Pál jártak az élen. Munkájukért dicséretet érdemelnek. A gazdaság fontos feladat­nak tekintette a gyümölcsös talajerejének növelését. így a 106 kh termőgyümölcsöst ter- mőfaegységenként 2 kg érett istálló-, s 2—3 kg nitrogénmű- t, ágyúzásban részesítették. A trágyát a traktoristák munkál­ták be géppel a talajba. A fia­tal gyümölcsfákat darabonként 30—50 kg érett istálló, s 30—50 deka nitrogénműtrágyázásban részesítették. Ma már két darab motoros permetezőgéppel végzik a gyü­mölcsfák télvégi permetezését. E munkában Aszalós Márton gépkezelő, „Az állami gazda­ság kiváló dolgozója" című jel­vény tulajdonosa, valamint Takács István és Kalmár Já­nos gyümölcsészeti dolgozók járnak az élen. Céljuk: harc a kártevők ellen, a magas gyü­mölcshozamért. A cél megvaló­sításáért folytatott harcuk eredményességét mi sem bizo­nyítja jobban, mint a naponta elért 138 százalékos teljesít- ményük. , Varga István és Rados Ist­ván sertésgondozók is dicsére­tet érdemelnek a malacszapo­rulati terv túlteljesítéséért. Vállalták, hogy a szaporulati tervet 120 százalékra teljesítik; vállalásukat 170 százalékra tel­jesítették. Az anyakocák fialási átlaga 6,2 darab. Elhatározták, hogy az anyakocákat még ez évben másodszor is fialtatni fogják. Az április 4-re való lel­kes készülődésüket és jó szak­értelmüket az bizonyítja, hogy egyetlen malacelhullás sem történt. Körösi István juhász már 127 százalékra teljesítette bá­rányszaporulati tervét. A ju­hok törzskönyvezésénél kifo­gástalan munkát vége~. Az adott szó való jáltásá- ban csupán a moho .. s a ke- lecsényi üzemegységek lefejő tehenészeteinek fejőgulyásai máradtak el. Nem teljesítették tejtermelési tervüket. Vaszilko vezető kertész mondása szerint április 4-én e fejőgulyások sem fognak szégyenkezni, mert mindent elkövetnek a terme­lési terv teljesítéséért. rJ000000O0O0CD00OO00O0O(XXIC)C)000000CC00O0OCI00OQOa0(X»0a000C]0000000C)000000000C»0Q0000C30000000000000O0OOC10OOCXXX}00CX.n iOCOOQOOOOOQCOOOOOCXXJOOOOOOOCOCOOOC Tavasz volt. Gyö­nyörű tavasz. A sza­badság első tavasza..; Ezer ki lencszáznegy- venötöt írtak .. -. Március 15-én meg­jelent a földreform­törvény, amely ki­mondta: azé a föld. aki megműveli. Az amúgy is szép kikeletet ez még szeb­bé, emlékezetesebbé tette. Szerte az or­szágban megelevene­dett, hangos lett a ha­tár. A falvak népe hozzálátott, hogy el­döntse az .ezeréves pert“, birtokába ve­gye ősi jussát. Csodálatosan szép volt ez a kikelet Szurdokpüspöki népé­nek is. Különösen emlékezetes maradt számukra 1945. április 18. E napon kezdte meg a földigénylő bi­zottság a földosztást. A bizottság öt nap és öt éjjel dolgozott azon, hogy kinek és mennyi földet adjon. 18-án aztán a bizott­ság már a határban folytatta a munkát. Gyorsan szaporodtak a földeken a határ­jelző s egybe.: az új élet kezdetét is jelző Karók. A nagy mun­kában segédkezett a falu apraja-nagyja. Egy nap alatt be­befejezték a földosz­tást. 750 hold szántót és szőlőt osztottak szét 394 földnélküli között. Valóra vált az ezer­éves álom. Szurdok- püspökiben is azoké lett a föld, akiket megillet, akik meg­művelik azt. Április második fe­lében megkezdődött a munka a földeken. Csirmaz József — aki a földigénylő bizott­ság elnöke volt —így emlékszik vissza erre az időre: — A földosztást gyorsan megcsináltuk, de a vetés már sok­kal nehezebben ment. Az idő sürgetett, hisz már jól bent voltunk a tavaszban. Szántani azonban iga híján nem tudtunk. A szov­jet katonák adtak né­hány lovat. Az újon­nan földhöz juttatott gazdák nagyrésze nem rendelkezett igával. Nem volt más megol­dás: ásóval, kapával kellett előkészíteni a vetéshez a földet. — Nehéz, vagyon nehéz munka volt — emlékezik vissza Szap­pan bácsi. — Az el­hanyagolt, évek óta műveletlen földet ásó­val, kapával kellett megmunkálni. Mégis kitartóan, erős akarat­tal, bizakodva dol­goztunk, mert tudtuk, hogy a magunkéban vagyunk. Vetőmagban sem bővelkedtek. Nem kis gondot okozott elosz­tani néhány kiló meg­maradt búzát úgy, hogy vetni is legyen, meg kenyérnek való is maradjon és ki­tartson az új ter­mésig. Az ilyen ese­tekben a család leg­többször mégis úgy döntött: inkább ke­vesebb kenyeret eszünk, de a földün­ket mégis bevetjük. S ha a szántóföldet nehéz volt ■ megmű­velni. a szőlőt kétsze­resen nehéz. A régi gazdája nem gondoz­ta, elhanyagolta. Az új szőlősgazdákra óri­ási feladat várt. A gyommal tarkított, gondozatlan, elhanya­golt szőlőtőkéket újra szép, egészséges, jó termő tőkékké kellett varázsolni. Erről a munkáról így beszél a 75 éves Menus Pál: — Én egy fél hold szőlőt kaptam. Ami­kor 1945. áprilisában kimentem a szőlőbe és megpillantottam an­nak állapotát, azt mondtam, hogy ezen már sosem lesz ter­més. A gyom teljesen elborította a tőkét, alig lehetett ráakadni. Nem volt megfelelő szerszámom se. hogy rendbehozzam, kitisz­títsam. Egy rossz ka­pával álltam neki. Azelőtt soha nem volt szőlőm, így hát kedv­vel láttam a munká­hoz. Sikerült rendbe­hozni és még az év­ben elég szép termést takarítottam be róla. Ezen a tavaszon a földosztás után Szur­dokpüspökibe is elju­tott a hír: rövidesen visszajönnek a régi urak és újra vissza­veszik a földeket. — Mi erre a hírre azt feleltük — mond­ja Menus Pali bácsi —, hogy nem ijedünk meg a régi uraktól. Megvédjük földünket, soha nem adjuk azt vissza. Mindez azt bizonyí­totta, hogy az a rövid idő, ami a község fel­szabadításának napjá­tól eltelt, megváltoz­tatta, újjá, bátorrá, erőssé formálta a szurdokpüspöki pa­rasztembereket. A „földet vissza nem adunk“ jelszóval len­dületesen, szorgalmor- san dolgoztak tovább a püspöki parasztok. Az ásóval, kapával megmunkált földbe — ha késve is — de bekerült a mag. Föld­be került a krumpli, a répa, s egyéb ter­mény. A gondosan ki­tisztított szőlőtőke las­san hajtásnak indult. Nehezen talált az em­ber megműveletlen, bestellen földet a szurdokpüspöki ha­tárban. Nehéz, küzdelmes tavaszból lassan meg­indult a falu népe a gazdagon termő, bol­dog nyár, a biztos jövő felé. • Tíz esztendő telt el azóta. Ismét tavasz van. Zöldül az őszi vetés a püspöki ha­tárban, s vetik mára tavaszi gabonát is. Traktor dübörög a földeken, s a Béke Terme lőszövetkezet vetőgépe hosszú, egye­nes sorban veti a szemet a földbe. Sa­ját lóval, saját igá­val szántja földjét a tíz esztendővel az­előtt földhöz juttatott paraszt. A szőlős­gazdák éppen szőlő­jük metszését vég­zik. Serény munka folyik a szurdoki ha­tárban. Azonban a nagy munka közepette sem szabad, hogy megfeledkezzenek a tíz év előtti tavaszról. Nem szabad, hogy el­felejtsék, honnan in­dultak el tíz esztendő­ről azelőtt, s hova ju­tottak már. 1945, tavasza ma­radjon örökkön em­lékezetes számukra, és valamennyi dolgozó paraszt számára. Kiss gy. János *

Next

/
Oldalképek
Tartalom