Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-05 / 11. szám

2 SZABAD A'OGRAD 1935 február 5. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Feljegyzések a szorospataki bánya pártszervezetének taggyűléséről Szorospatak a legnagyobb bányászpártszervezetek közé tartozik. Tagsága igen nagy erőt képvisel. A pártszervezet vezetősége nem egyszer for­dult a bánya kommunis­táihoz — és nagy ered­ményeket ért el. Most a bánya nem teljesítette januári tervét. 2563.5 tonna szénnel maradtak adósai a népgazda­ságnak, ami a felszabadulási versenyben kétszeresen is hiba. Szabad életünkért, boldog lövőnkért A párttagok 92 százaléka tett felajánlást. Futó János elvtárs csapata országos versenyre hívta a csoportos kamrafejté­sen dolgozó csapatokat. Ru- zsinszki Pál 450 csillét vállalt. Ezenkívül még sokan tettek felajánlást, ami mind azt bizo­nyítja, hogy a versenyszerve- zés közben helyesen megér­tették a felszabadulás Jelentő­ségét. Ezt a hozzászólások is igazolták. Majdnem valameny- nyi hozzászóló azzal kezdte beszédét, hogy milyen nagy ünnepre készülünk. Sza­bad életünk 10, évforduló­ját ünnepeljük. „Ma már van lehetőség és hely — mondotta Szerémi elvtárs — ahol szabadon és bátran, meg­nőtt felelősséggel beszélhetünk hazánk, üzemünk, családunk sorsáról. Elmondhatjuk ered­ményeinket, terveinket, ami csak a felszabadulás óta lehet­séges. Mint ember örülök en­nek és ha kell, ezt meg is vé­dem az ellenséggel szem­ben ... ”, A hozzászólok is, a hallgatók is érezték ezt. A közel három­órás taggyűlést rendben, fe­gyelmezetten hallgatták végig. Bólintgattak Angyal elvtárs hozzászólására, amiben az el­ért eredményekről beszélt. Mindannyiunk nevében mon­dotta el, hogy a vezetőerő — e nagy munkában a kommunis­ták voltak. A hozzászólásokból érződött a megnőtt felelősség- érzet. Mrázik Ferenc elvtárs a gazda felelősségével beszélt amikor bírált is, mert bizony lemaradás is van, bajok is van­nak még a felszabadulási ver­senyben. Ez kiküszöbölhető. A taggyűlés választ adott erre is. A vezetők támaszkodjanak jobban a kommunistákra, valamennyi dolgozóra A vezetőség jobban vonja be a munkába a párttagokat. Nagyobb érték van a pártszer­vezetben. mint amit a jelen­legi vezetőség fel tud mutatni. Mik bizonyítják ezt? A mos­tani taggyűlésen körülbelül 40 taggal volt több. mint a leg­utóbb. Ez annak az eredménye, hogy a párttagokkal egyenként beszélgettek el. Annak az eredménye, hogy akik rendsze­resen résztvesznek a taggyűlé­sen, magukkal hozzák munka­társukat, a csoportbizalmi a hozzá tartozó tagokat. Ezt kell továbbra is alkalmazni. így el­érik, hogy csak igazoltan fognak távolmaradni. De emellett még kell egyet-mást tenni. Szóvátették a taggyű­lésen, hogy kevés aktívát fog­lalkoztat a pártszervezet. Sok­kal többet lehetne, ami a jobb pártmunkát eredményezné. Erős a szorospataki pártszer­vezet, de még erősebb is lehet­ne. Most is igen jó, helyes, lé­nyeget érintő bírálatok hang­zottak el a párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetők felé. De még több, még jobb segítséget is kaphatnak a vezetők, ha megfogadják Angyal elvtárs javaslatát: több betekintést az üzem menetébe. Nálunk a dol­gozóké az ország, s munkásoké az üzem. Azok az üzem gazdái — így joguk is van tudni, hogy hogyan dolgozik az az üzem: jól-e, vagy jobban is tudna. Ehhez ismerni kell annak éle­tét, tervét, hogy segíthessenek. Angyal elvtárs és mások is ezt akarják és igazuk van. Elhi- hetjük ezt annál is inkább, mert Angyal elvtárs 10 éve tagja pártunknak és sok jó tapasztalata van. Törődjenek a bányászok ügyeivel Még jobb lesz a verseny, még javulni fog a munka, ha a ve­zetők többet törődnek a bányá­szok ügyeivel. Nagyon igazuk volt azoknak az elvtársaknak, akik azt mondták, hogy a párt­ellenőrzés akkor jó, ha az a tömeg ellenőrzése. Több szem többet lát — tartja a közmon­dás. Egy ember nem boldogul ott, ahol tíz vagy száz kell. És itt is így vagyunk. Sok, na­gyon sok munka van még ezen a téren. A bánya január havi tervét nem teljesítette. Több ok közrejátszik. Például a vo­natok zsúfoltak, életveszélyes körülmények között, félig meg­fagyva émeik az embe­rek a bányához. Ott újabb akadály. A Kossuth-lejtő- höz igyekvőknek négykézláb kell a palahány óra kijutni, hogy elérjék a bányát. A Béke- táróiak „nadrág féket” hasz­nálva jutnak le a táró bejára­tához. Talán nincs erő, vagy salak ahhoz, hogy jó utat csi­náljanak? Dehogy nincs. Egész hegy van, annak jeges útját kell mászni. Több szív kell, több gondoskodás. Sok más példát lehetne még felsorolni. Jobb orvosi ellátást, rendes hordágyat, vattás ruhát a tá­roló tetején dolgozóknak stb. Ezeket kell elintézni — jobb kedv lesz, több lesz a szén. Miért csak egy DISZ-brigád van? Azt mondjuk, a DISZ a párt édes gyermeke. Ez így is van. Az ifjúság szereti, követi pár­tunkat. Szorospatakon is így van. A Nagy DISZ-brigád már a megye legjobb bányászcsa­patai között van. Most is 204 tonnát adott terven felül. Igen ám, de egy második, vagy harmadik Nagy-brigád már nincs. Nem értik meg egyesek a tények ellenére sem, hogy ez milyen erő. A DISZ-brigád egyik tagja azt javasolta, hogy a Kossuth-lejtősben is és a Béke-táróban is alakítsanak DISZ-brigádot. Nagyon jó ja­vaslat, karolja fel a pártszerve­zet. támogassa a fiatalokat, mert azok nagy munkát is ifjú lelkesedéssel végeznek, már­pedig nekik most a felszabadu­lási verseny a legnagyobb munkájuk, Hasznos javaslatok Vannak, akik a műszakiak felé a bírálatot azzal szeretik elütni, hogy műszaki ellenes. Nos, a szorospataki taggyűlé­sen azok leckét vehettek volna. Nagyon pártszerűen, lényeges kérdésekben bírálták a mű­szaki vezetést. Mikről volt szó? Időszerű kérdésekről, az önköltségről, a példamutatásról stb. Sokszor elmondták már nekünk nagyon helyesen és jogosan — mondta Mrázik Ferenc elvtárs —, hogy el­visszük a tőkét gyújtósnak. Hangsúlyozom, helytelen, nem szabad. De vajon gondoltak-e már az illetékesek arra, hogy mi, akik itt a bányavárosban, vagy máshol lakunk, tudjunk beszerezni gyújtóst. Elmondjuk minduntalan azt, hogy tőkét viszünk, de az nem tűnik fel, hogy akárki bemegy a műhely­be és fúrószárat kér, az min­den további nélkül kap anél­kül, hogy a régit leadná. A régi rothadt kapitalista világban ez ismeretlen volt. A régi beadása nélkül nem kapott újat. Meg­voltunk terhelve a lapáttal és más szerszámmal és most ez nincs.;j És Mrázik elvtárs elmondott még más hibát is, de nemcsak sorolta, hanem javasolta azt is, hogy tartsanak bányataka­rítást a szerszámok megmen­téséért, rendezzenek abból ki­állítást, mert így eredménye­sebb lesz. Sok jó javaslat, hoz­zászólás volt még, szó volt a bányavezetésről, gépkarban­tartásról, a példamutatásról. Hiba, hogy kevés műszaki volt a taggyűlésen. Fuksz, Majer, Csomány és még más elvtársak nem jelentek meg a taggyűlé­sen, pedig értesítették is őket, párttagok, akiknek kötelessé­gük is van és sok jó javaslatot hallhattak volna a felszabadu­lási verseny eredményesebbé tételéhez. A PÁRTOKTATÁS HÍREI AZ ALSÓ- ÉS KÖZÉP- FOKÚ propagandista sze­mináriumok vezetőinek február 10-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor konferenciájuk lesz a PH-ban (a háromhónapos párt­iskola helyén. Felszabadulási út 49.) A konferenria anyaga a III. téma második része. A magyar pázttörténet első évfolyamán február 10-én dél­előtt 9 órakor, a filozófiai tanfo­lyamon február 10-én reggel 8 órakor és az SZKP történe+e tanfolyamon február 10-én dél­előtt 9 órakor lesznek a konfe­renciák. Az önálló tanulók konferen- c'áját a megye párt-végrehajtó­bizottságon tartják. A konferen­ciákról való távolmaradást előre kell közölni, mert utólagos iga­zolást nem vesznek figyelembe. A Z ELLENŐRZÉS során több helyen tapasztal­ható, hogy egyes szemináriu­mok már előbb tartanak, má­sok pedig le vannak maradva az anyag átvételében. A he­lyes időbeosztással tanuló al­sófokú tanfolyamokon a legkö­zelebbi foglalkozáson — feb­ruár 8-án a III-as téma első kétheti anyagából kell szemi­náriumot tartani és a második két hét anyagából előadást. A középfokú szemináriumokon február 8-án a Il-es téma 5— 6. heti anyagból kell szeminá­riumnak lennie és bevezető előadásnak a 7—8. heti anyag­ból. A gazdakörök elnökeinek értekezlete Szerdán megyénk gazda­köreinek elnökei a Hazafias Népfrontbizottság megyei iro­dáján értekezletre gyűltek össze, hogy megbeszéljék az eddigi tapasztalatokat, kicse­réljék módszereiket. Elsőnek Leszenyiczki János, a balassagyarmati gazdakör elnöke beszélt a gazdakör ed­digi munkájáról. Elmondotta, hogy Balassagyarmaton a gazdifk a helyi népfront-bizott­ság és a tanács segítségével alakították meg a gazdakört. A tanács biztosított számuk­ra helyiséget, míg a Nép­frontbizottság a helyiség rend- behozásában nyújtott támoga­tást, s a gazdák ma már jólfel­szerelt, csinosan berende­zett gazdakörben tanul­hatnak, szórakozhatnak Nőtincs községben két hete alakult meg a gazdakör. Ni- kodem Mihály, a gazdakör el­nöke kéthetes működésük ed­digi tapasztalatairól, eredmé­nyeiről beszé’t. Máris meg­szerveztél a fogatnélküli gaz­dák megsegítését, a műtrágya beszerzését, s beindították az eddig használaton kívül levő szelektort és egy kalapácsos darálót. Az értekezleten felszólalt Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfrontbizottság Országos Tanácsának főtitkára. Elmon­dotta, hogyan használhatják ki a gazdák a gazdakörökben adódó lehetőségeket arra, hogy megismerjék azokat a párt- és kormányhatározato­kat, melyek a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szület­tek. A gazdakör legyen az a hely, ahol a gazdák ér­deklődése felébred a köz­ügyek és a politikai élet iránt. Dolgozó parasztságunk lásson túl a község és megye hatá­rain, vegye észre az országos problémákat, lássa meg, hogy az ő termelési munkája nem független az ország, a világ eseményeitől. Jánosi elvtárs felhívta á gazdaköri elnökök figyelmét, hogy hívjanak meg soraik közé bányászokat, gyári mun­kásokat, hogy ezzel is erősít­hessük a munkás-paraszt ösz- szefogást. A tanácskozás résztvevői el­határozták, hogy a tapaszta­latcsere-értekezleten tanulta­kat a közeljövőben várható új gazdakörök megalakításá­nál már felhasználják. Termeljünk minél több cukorrépáit A Selypi Cukorgyár kezde­ményezésére az elmúlt hónap végén Pásztón a cukorrépater­melők részéi-e gazdagyűlést tartották. A gazdagyűlés elő­adója Éliás Gyula, a Selypi Cukorgyár osztályvezetője volt. Éliás elvtárs beszámolójából az alábbiakban részleteket közlünk. „A cukorrépatermelés meny­nyiségi és minőségi emelése a népgazdaság szempontjából döntő jelentőségű. Államunk az elmúlt évben gondoskodott arról, hogy a cukorrépaterme­lőket érdekeltebbé tegyé a termelésben. Uj — magasabb — répaárat és prémiumot sza­bott meg, s megfelelő kedvez­ményekben részesítette a ter­melőket. Sokam éltek is a ked­vezményekkel: megkötötték a termelési szerződést, s nem bánták meg. Fekete István pásztói dolgo­zó paraszt például az elmúlt évben 800 négyszögödön ter­melt cukorrépát. Termése e földterületen 105 mázsa volt, amiért 630 formt répaárat, 1375 forint prémiumot, 210 kg cukrot, 68 mázsa préselt szeletet és 53 kg szörple- * vet kapott. Vass J. Károly kisterenyei dolgozó paraszt 300 négyszög­ölről 58,50 mázsa répát takarí­tott be, amiért 351 forint répa­árat, 992 50 forint prémiumot, 117 kg cukrot, 176 kg száraz szeletet és 29 kg szörplevet kapott a cukorgyártól. Sorolhatnánk még számta­lan példát, amelyek mind­mind azt bizonyítják, hogy érdemes cukorrépatermelés­sel foglalkozni. Az elmúlt évi eredményeinkkel azonban még­sem lehetünk elégedettek, mert a dolgozó parasztok nagyrésze nem használja ki az adott le­hetőségeket, idegenkedik a cu­korrépa-termeléstől. S hogy ez ma is így van, azt misem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy szégyenteljes lemaradás mu­tatkozik a szerződéskötési terv tejesítésében. Az idegenkedés ai elmúlt évek erőszakos szer- ződtetési munkájával magya­rázható. aminek következtében a cukorrépa-termelés nem ön­kéntes vállalat hanem mint terhes termelési kötelezettseg vált ismeretessé sok kezdő, cu­korrépatermelő előtt. Ebből az­tán az következett, hogy a tu- koi répával nem szívesen fog­lalkozók nem értek el nagy te) melési eredményeket és e.- rnaradt a termelés jövedelme­zősége is. A gazdák ilyenkor a répa árában keresték a hi­bát és úgy gondolták, hogy a cukorrépa-termelés csak ma­gasabb répaár megszabása ese­tén válik jövedelmezővé. Ez ntm így van. A cukorrépa igényes kuitúr- rovény, amerv megkívánja, hogy vele szeretettel, szívesen foglalkozzanak. A jó cukorrépa-termelők, akik évről ívre beállítják vetésforgójukba a cukorré­pát, akik lelkiismeretesen gondozzák azt. könnyen el­érik a 150—200 mázsás holdanként! átlagtermést. ——1 Nem is nehéz ennek elé áse, csupán szorgalom kérdése az f.géí-z. t Milyen jövedelem várható egy katasztrális holdon? Időben és jól elvégzett nö­vényápolással holdanként 65 000 darab egészséges, jólfej- lett cukorrépát termelhetünk. Ebben az esetben — ha a ré­páink átlagsúlya legalább 30 dekagrammos lesz — 200 má­zsás termést érünk el. Ez egyé­ni termelők esetében (ha szer­ződéses termelést folytat), 400 kg kristálycukrot, 1200 forint répaárat és 2500 forint pré­miumot jelent. A termelő ezen­kívül 130 mázsa friss szeletet vásárolhat mázsánkénti 90 fil­léres áron. Ha ezt a szelet mennyiséget átszámítjuk ke­ményítőérték és szárazanyag tartalom alapján takarmány- répának, akkor kitűnik, hogy 86 mázsa takarmányrépát kap­tunk, amiért mindössze 117 forintot fizettünk. (A III. típu­sú tsz-eknél a prémium duplá­ja az egyéniekének.) A cukorgyár termelési szak­emberei megmutatják a ter­melőknek azokat a lehetősége­ket, amelyekkel magas termé­sek érhetők el. A cukorrépatermelőkre az a feladat vár, hogy élje­nek a lehetőségekkel. Nem a répaárban, hanem ter­melési módszereinkben kell keresni a hibát Alkalmazzuk a jól bevált agrötechnikai el­járásokat, s termeljünk szerző­déses alapon minél több cu­korrépát.“ A szénszállá tás és osztályozás helyzete A agybátonyhan \ nagyfaátonyi fűtőház épüle­tének körvonalai alig-alig raj­zolódnak ki a sűrű ködbőb Es­te hat óra felé jár az idő. A kezelői helyen, a kútnál moz­donyok füstölögnek, A fűtők kimért mozdulatokkal dobják ki a salakot a tűzseekrénybőL Tüzet pucolnak. A forgalmista irodában hir­telen éles csörgés szakítja meg a megszokott csendet. Szól a telefon! A forgalmista lassú léptekkel lép a készülék felé, leemeli a kagylót és unott arc­cal jelentkezik. <— Halló, itt fűtőház! — Halló, itt Szorospatak. Elvtárs mikor küldi már a vo­natot. Műszak elejétől állunk, tele van a bunkerunk szénnel — hallatszik egy ideges, rekedt hang, melyet köhögés szakít félbe. — Mindjárt küldünk — fe­leli a forgalmista arcrebbenés nélkül, s leteszi a kagylót. A nagybátonyi forgalmis­táknak nem igen lehet időér­zékük, mert a „mindjárt” ná­luk egy, sokszor másfélórát jelent. A fűtőházi váróterem­ben utasok is akadnak. A munkásvonattal jöhettek le és már öt órától arra várnak, hogy a mozdony fölszállítsa őket Szorospatakra. Ez a vára­kozás mindennapi látvány. Évek óta kényes kérdés Nagybátonyban a szén- és személyszállítás. Tudvalevő, hogy minden üzem zavartalan termelése attól függ, hogy a bel- és külszíni szállítók meny­nyire tudják feladataikat aka­dály nélkül teljesíteni. Szoros­patak. Katalin II. és Kossuth- táró már jórég nem teljesítik tervüket. Ennek oka részben a külszíni szállítók munkájá­ból adódik. Eddig majdnem mindig a bányászt korholták, ha nem „ment a terv“. A bá­nyász lent a bányában termel­ne, ha lenne elegendő üres­csilléje. A belső szállító szál­lítana, ha lenne elegendő csil­léje. A külszíni szállítóknál azonban más a helyzet. Sok akadály hátráltatja munkáju­kat. A vontatásüzem létszám- hiánnyal küzdött és küzd még most is. A meglévő vonatkísé­rők száma 40 fő és, hogy za­var nélkül szállítani tudjanak, még 44 főre lenne szükségük. Nagy a munkásvándorlás is. Ez azt vonja maga után, hogy sűrűn váltakoznak a munká­sok éa nincs idő arra, hogy jól betanítsák a dolgozókat Betanított munkásokkal fele­annyi időt vesz igénybe a szál­lítás. A fegyelem sem kielégí­tő. Előfordult például olyan eset, hogy Bokor György moz­donyvezetőnek az lett volna a kötelessége, hogy az elmúlt hó 23-án este 22 órakor felvigye a munkásvanatot. Bokor György pedig egyszerűen ha­zament. Mi lenne, ha mindenki így gondolkozna, mint Bokor György. A vontatás személy­zete nemtörődő és ha alkalom nyílik, nem vetik meg műszak alatt az egy-két pohár borocs­kát sem. Nem beszélve a fize­tési napokról. Olyankor rend­szerint többen hiányoznak, vagy ittas állapotban mennek dolgozni. Ideje lenne, ha ezt a megengedhetetlen állapotot megszüntetnék a fűtőház dol­gozói. \i eddigi tapasztalat azt bi. zonyította, hogy a fűtőház sze­mélyzete nem volt érdekelve a termelésben. Az üzemveze­tőség megvizsgálta a dolgozók jogos panaszát és elhatározta, hogy javítanak a bérezésen. Bevezették a tonna/kilométer bérezést. Ezután mindenki annyit keres majd, mind amennyit szállít. — A zavartalan szénszállí­táshoz szükséges még, hogy csalié parkunkat bővítsük — mondja Jancsi János elvtárs a nagybátonyi vontatás üzem­vezetője. — Szükséges, hogy legalább 40 új csillével bővül­jön csilleparkunk. Szükségünk lenne még jó szakemberekre, akik a mozdonyok javítását elősegítenék. Jancsi elvtárs most került a vontatáshoz. Sok, nagyon sok munka vár rá, ha minden hi­bát fel akar számolni. Először vissza kell szereznie a jó kap­csolatot a dolgozókkal, amit elődje elrontott. Elődje ku­tya-macska viszonyban volt a dolgozókkal. Jancsi elvtársnak nagy gondot kell fordítani a tervszerű, megelőző karban­tartásra. mert ez eddig isme­retlen fogalom volt Nagybá­tonyban. A mozdonyokon nin­csen kellő mennyiségű és meg­felelő szerszám. Ha esetleg baj történt az úton, várni kel­lett a mozdonyoknak, míg se­gítség nem érkezik, mert nem volt szerszám. Időszerű lenne ha a primitív homokszállító berendezést korszerűsítenék, mert a mozdonyok esős-ködös időben csiga módjára vánszo­rognak rendeltetési helyükre. Száraz és finom homok elen­gedhetetlenül szükséges a za­vartalan szállításhoz. A moz­donyok élettartamának növe­lésére szükséges lenne vízde­rítő létesítésére. Nagy feladat vár Jancsi elvtársra a vasút­vonal tervszerű karbantartá­sában is. Tavaszkor, ha meg­indul az olvadás, nem lesz biztonságos a szállítás, mert attól kell tartani, hogy a ro­zoga vasútvonal szétmegy, \ szénszállítás mellett fel­tétlenül meg kell említenünk a személyszállítást is. A mun­kába induló dolgozók, akik a munkásvonatot igénybeveszik, gyakran a kocsik tetején utaznak, helyhiány miatt. A szorospataki bányászok már tíz éve várnak arra, hogy vég­re rendezzék a személyszállí­tást számukra. A vontatás üzemvezetői eddig arra hivat­koztak, hogy nincs elegendő mozdony. Jelenleg hét gőzmoz­dony és négy Diesel-motor bo­nyolítja le a szállítást. Van Diesel-motor, de személyszál­lítás még a mai napig nincs; A nagybátonyi szénosztályo­zón is akadnak hibák. Maga az osztályozó nem képes a za­vartalan szénszállítást bizto­sítani. A hiba nem a dolgozó­kon múlik. A mérnök, aki an­nakidején az óriási osztályo- zót tervezte, elfelejtette, hogy Nagybátonyban az évek során fokozódik a termelés is. A bá­nyák 1947-es termelését vette alapul és csak kétszakos ter­melésire tervezte az osztályo­zok Azóta feltárták az Északi­tárót, Katalin Il-t, Kossuth- lejtőst. Kossuth-táró is fokozta termelését, nem beszélve Mén- kesről és Kányásról. A szállí­tás bonyolult. Könnyen előfor­dulhat baleset. Mi lesz majd, ha Tiribes is sodronypályán szállít? \l 1955-ÖS élben biztosíta­nunk kell minden előfeltételt, hogy a jövő új ötéves terv za­vartalanul meginduljon. Az előfeltételek közé tartozik a vontatásüzem és az osztályozó munkájának megjavítása is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom