Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-19 / 15. szám

PART ES PÁRTÉP'lTÉS Kommunisták a népfrontban KARANCSALJAI TAPASZTALATOK EGY TANÁCSTAGI FOGADÓNAPON A községi tanácson tanácstagi fogadónap van ma. Zsélyi Ká­roly járási tanácstag mai napját arra ál­dozza, hogy meghall­gassa azok panaszait, akik őt a járási ta­nácsba képviselőjükül küldték, tanácsot ad­jon a hozzáfordulók problémáira, meg­vizsgálja a panaszok jogosságát, vagy jog­talanságát, továbbít­sa azokat az illetékes szervekhez és kérje a sérelmek orvoslását —, hogy tőle telhetőén segítséget adjon„ Zsélyi Károly új tanácstag. Múlt év de­cembere óta nem sok tapasztalatot gyűjthe­tett. Ezért is érthető és indokolt, hogy nem kis izgalommal jött első fogadó nap­jára. El tudja-e majd látni feladatát, ki tudja-e ismerni az egyes panaszok he­lyénvalóságát, vagy jogtalanságát, a ren­deletek, a paragrafusok hiányos ismereté­ben. Hiszen ő sohasem foglalkozott még ilyen dolgokkal, olyan egyszerű dolgozó ő is, mint akik most sorba elmondják neki panaszaikat. De nem kell félteni Zsélyi elvtársat. Elég ér­telmes, eléggé tapasztalt ember, lelkiismere­tessége, segíleniakarása átsegíti őt a kezdet nehézségein. A különbözőbbnél különbözőbb problémákban is hamar kiismeri magát és mindjárt tudja, kihez kell fordulni a községi tanácson, ha valamit nem lát tisztán. Szarvas György az első látogatója azt pana­szolja, hogy sok adót kell fizetnie. Zsélyi elv- társ figyelmesen végighallgatja, majd megnézi Szarvas bácsi magával hozott iratait és már kész is a válasszal, máris megtudja magya­rázni, hogy miért sok az adó —, mert az előző években Szarvas György elmulasztotta adóját befizetni és most nemcsak az ez évi, de a múlt évi, kamatokkal megnövekedett adóját is kö­vetelik tőle. Zsélyi elvtárs magyarázata nyo­mán Szarvas György nemcsak azt érti meg, hogy panasza nem jogos, hanem azt is, hogy a pontatlan adófizetés egyaránt kárára van neki is és az államnak is. Azt is sérelmezi Szarvas György, hogy bár kicsi, lakhatatlan szobában (szükség lakásban) lakik és mégis a rendes la­kás után járó adót fizeti érte. Zsélyi elvtárs, a községi tanács adóügyekkel foglalkozó dolgo­zójával együtt megállapítja, hogy ez a panasz jogos és megígérik, hogy a jövő adófizetésnél elintézik. Gregus Ferenc 63 éves nyugdíjas bányász- szál beszélget ezután. Tőle a hadirokkantsági segélyt vonták meg. Zsélyi elvtárs itt is segít­ségül hívja a községi tanács ebben az ügyben illetékes dolgozóját, aki aztán részletes taná­csot ad Gregus Ferencnek. Zsélyi Károly részletesen jegyzi füzetében az egymásután elhangzó panaszokat, kérelme­ket, akinek tud azonnal válaszol, a többinek megígéri, hogy írásban kapnak majd tőle meg­nyugtató választ. Nagyon vigyáz arra, hogy ne tegyen elhamarkodott ígéretet, mert nem a saját személye iránti, de a tanács iránti bizal­mat félti elsősorban. Es vigyáz arra is, hogy bármilyen kicsinek tűnő is egy-egy dolog, úgy foglalkozzon vele, amennyire azt panasztevői elvárják tőle. Földi Jánosné annak az elintézését kéri tőle, hogy hasznavehetetlen földje után ne fizet­tessenek vele adót. Zsélyi Károly azt a vá­laszt adja, hogy ha a föld tényleg haszna­vehetetlen, a következő hónapban a földren­dező bizottság a megvizsgálás után eltörli mind az utána járó adót, mind pedig a beszolgál­tatást. Lukács Károly, a háza mellett lévő patak szabályozását, a patakmeder kibővítését kéri tőle. Zsélyi elvtárs erre is megszerzi a választ. A községpolitikai tervben szerepel a patak- szabályozás, egyelőre még csak a szükséges munkaerő hiányzik. Es így mondják el sorban különböző ügyeiket Bakos József, Tóth János, Id. Barna József és a többiek. Ügy fordulnak hozzá, hogy már előre bíznak benne, hogy megfelelő ember kezébe adják ügyeiket, aki mindent megtesz azért, hogy a lehető legigaz­ságosabban és a lehető leggyorsabban intézze azt el. S joggal bízhatnak Zsélyi Károlyban. Nem hivatali kötelességből, de jóbaráti érzésből végzi munkáját és ez a legnagyobb biztosíték. T. 1. Aki már a második negyedévben jár A szocialiamus építésének je­lenlegi szakaszában céljaink megvalósításához egyre inkább szükséges a magyar nép teljes összefogása, alkotó erejének ki­bontakoztatása. Ezek megva­lósításához hatalmas lehetőséget biztosít ■a Hazafias Népfront. A Hazafias Népfront a tö­megszervezeteket tudományos, társadalmi és kulturális egye­sületeket átfogó, a munkás-pa­raszt szövetségen alapuló szé­les tömegmozgalom, amely a nemzeti egység megteremtése, a népjólét emelése, a béke fenntartása érdekében tömöríti a demokratikus erőket. A Hazafias Népfrontnak sok, széleskörű feladata van. Ezek közül az első és legfontosabb bevonni a dolgozókat a politi­kai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet irányításába, felszínre hozni a néptömegek véleményét, javaslatát, aktivi­tásra nevelni őket, s bevonni az államhatalom gyakorlásába, a feladatok végrehajtásába, mely a proletárdiktatúra erősö­désével jár. Megyénkben sok helyen még nem eléggé veszik igénybe e lehetőségeket, ami leginkább abból adódik, hogy egyes köz­ségekben a népfront-bizottsá­gok, de még a községi párttit­károk sem ismerik a Hazafias Népfront-bizottság feladatait. Zacskó József pedagógus, a ka- rancsaljai Hazafias Népfront- bizottság elnöke például el­mondotta, hogy vele még sen­ki nem beszélt a mozgalom feladatairól — s nem is ismeri. Mindössze egyszer kapott ko­molyabb segítséget az 1955. évi akcióprogram elkészítésénél. Hasonlóképpen nyilatkozott Si­mon Mihály, a karancsaljai pártszervezet titkára is. így nem is csoda, ha a népfront­bizottság, és az itt élő kommu­nisták nem tevékenykednek. Hiányzik a pártvezetés, a kom­munisták széleskörű Kezdemé­nyezése, a pártonkívüliek ne­velése. Mindössze csak két kommunista az, aki aktívan dolgozik a Ha­zafias Népfront-mozgalom ki- szélesítésén, megerősítésén. Az egyik Juhász János középpa­raszt, kinek kezdeményezésére megalakult a gazdakör, mely már január 15-én határozatot hozott az összes földutak meg­javítására. A gazdakör mun­kájának eredménye, hogy a ga­bonatermelés és a talaj termő- erejének fokozása érdekében az istállótrágyát szakszerűen kezelik a község dolgozó pa­rasztjai és legnagyobb részét már kihordták a földre. Ju­hász elvtárs javaslatot tett még mezőgazdasági szaktanfolya­mok beindítására, melynek ve­zetését ő vállalta. A községi ta­náccsal megbeszélte a szak­anyagok beszerzésének lehető­ségeit és idáig már 500 forint értékben vásároltak mezőgaz­dasági szakkönyveket. Kozik Ferenc elvtárs — ki a község legjobb gyümölcsészeti szakembere — a Hazafias Nép­front-bizottság ülésén elmon­dotta, hogy a község gyümölcs­fái a hiányos kezelés miatt eléggé tönkrementek és javas­latot tett a község valamennyi gyümölcsfájának lemetszésére és permetezésére. A népfront­bizottság jónak látta a kezde­ményezést, programjába fog­lalta és Kozik Ferenc elvtár­sat bízta meg e feladatok meg­oldásával. Kozik elvtárs el­mondotta még: „Arra kell tö­rekedni, hogy községünk a gyümölcs- és húsellátást saját erejéből oldja meg. Az eddi­gieknél sokkal jobban ki kell használni községünk lehetőségeit és azokra alapozva mozgósít­suk a község dolgozóit a párt- határozatok végrehajtására." Ez az igazság, s ha ez az elv vezérelte volna a karancsaljai Hazafias Népfront bizottságát, az akcióprogramtervezet össze­állításánál nem másolták vol­na le a községpolitikai tervet — mint például a tanácsház felépítése titkárlakással —, hanem többet foglalkoztak volna azzal, hogy a községpo­litikai terv végrehajtásához hogyan biztosítsák a falu egy­( ségét. Milyen feladatok van­nak a dolgozók problémáinak elintézése körül, mint a ke­nyérprobléma, mely igen he­lyesen belekerült az akció- programba. Ebben a kérdésben jogosan érvelnek a dolgozók, mivel a község lakói túlsúly­ban ipari dolgozók. A kenyeret úgyis megvásárolják, csak az­zal a különbséggel, hogy Salgó­tarjánban. s hónuk alatt, ola­jos, szénporos munkásruhájuk­hoz szorítva viszik haza, ami nem egészséges dolog. Tehát szükséges, hegy Karancsalja községben az ipari dolgozók meg tudják vásárolni a kellő ken vérmenny iséget. A karancsaljai népfront­bizottság munkájánál az a baj — mint Zacskó elvtárs mon­dotta —, hogy csak a nagy fel­adatokat tartják szem előtt, a kisebb problémák felett elsik­lanak. Pedig a kis ügyek mö­gött is élő emberek vannak, kiknek része van a községpo- lilikai és gazdasági tervek vég­rehajtásában. Ezeket az embe­reket a kis ügyek elintézésével is meg lehet nyerni, be lehet vonni a párt- és kormányhatá­Egyre több falusi DI3Z-szer- vezetről hallunk már, amelyek valóban DISZ-szervezethez méltóm végzik munkájukat, sokat tesznek az ifjúság neve­léséért, segítik falujuk mező­gazdaságának fellendítését. Ezek közül mutatunk be hár­mat a szécsényi járásból annak bizonyítására, hogy ahol meg­felelő lehetőségeket, megfelelő támogatást kapnak a DISZ- fiatalok, ott a jó munka sem marad el. IPGLYTaRNÖCON fellen­dült a kulturális élet. A DISZ- tagok fáradságot nem isméivé dolgoznak, hogy minél szín­vonalasabb szórakozást bizto­sítsanak községük dolgozóinak. Komoly segítői a DlSZ-szerve- zetnek Ocskó Tibor és Gonda Lajos gazdakör-vezetők. Támo­gatja és segíti a fiatalokat a községi tanács. A DISZ kül­döttválasztó gyűlésen sokan je­lentek meg a szülők közül is, akik kíváncsiak voltak, hogyan nevelődnek, hogyan tanulnak és szórakoznak gyermekeik a DISZ-ben. Felajánlották segít­ségüket az ifjúság nevelésében és a szervezet anyagi támoga­tásában. Ma már eltűnőben van az az idegenkedés, amely eddig a lányok körében tapasz­talható volt. Egyre többet lehet látni őket a DISZ-gyűléseken, számarányuk napról napra nö­vekszik. Jelenleg még a peda­gógusok hatványozottabb se­gítségadására van szükség, LITKE DISZ-szervezete is nagy lendülettel törekszik a szécsényi járás legjobb DISZ- szervezete cím elérésére. E ne­mes törekvésüket nagyban elő­segíti a várva-várt kultúrház újjáépítése. A DISZ küldött- gyűlésen örömmel hallhatták a DISZ-fiatalok Lőrincsik László DISZ-titkár beszámoló­ját, hogy községük új kultúr- házat épít a megyei tanács tá­mogatásával. Ez a támogatás azonban csak társadalmi mun­ka hozzáadásával fedezi a Ili­kéi fiatalok igényeinek kielé­gítését, Ezért a DISZ-tagok szüleikkel együtt vállalták, hogy a társadalmi munkából méltóan ki fogják venni részü­ket. A DISZ-élet fellendülé­sére Szabó János dolgozó pa­raszt is felfigyelt és megígérte, hogy a Hazafias Népfront­bizottság is mindenben segíti a DISZ-munkát. A litkei DISZ- tagok nagy lendülettel látnak most a kultúrmunkához. A téli esték nagy részét eddig is színdarab tanulással töltötték. Codálatot keltő, akadályt nem ismerő szorgalommal készül­nek még a fűtetlen, huzatos, kultúrotthonban is, hogy köz­ségük dolgozóit komoly, szép műsorral szórakoztathassák. A MIHÁLYGERGEI DISZ­rozatok végrehajtásába, köze­lebb lehet hozni a párthoz, me­lyen keresztül a párt tömeg­bázisa erősödik. A karancsaljai pártszervezet vezetőségének feladata legyen a közeljövőben­adjon több segítséget a Hazafias Népfront-bizottság munkájához, állandóan tájé­koztassa a legfontosabb fel­adatokról, adjon pártmegbiza- tásokat a Hazafias Népfront bizottságában dolgozó kommu­nistáknak. azokat számoltassa is be. A Hazafias Népfront-bizott­ság pedig a párt irányítása alapján a nevelés és meggyőzés módszerével — a Hazafias Népfront-bizottság által terve­zett előadásos esték rendsze­res megtartásával — munkál­kodjon a község dolgozói kö­zött a hazafias érzések kibon­takoztatásán. Ennek érdekében szervezzenek népnevelő-hálóza­tot főleg az élenjáró pártonkí- vüli dolgozókból, s ezek ma­gyarázzák meg. hogy jövőnk, I további életkörülményeink né­pünk kezébe van letéve, mi csináljuk saját történelmünket, s vetjük meg egy szebb, jobb élet alapját, a béke, munka, jó­lét, függetlenség jelszava alatt. Kökényes! Béla szervezet vezetősége bebizonyí­totta, hogy tudnak jó munkát végezni. A kultúrháznak neve­zett romépület javítására hő­napok óta kérték a támogatást, de minden fáradságuk ered­ménytelen volt A fiatalok azonban nem nyugodtak. Tár­sadalmi munkávcl rendbehoz­ták a kultúrházat. László Já­nos DISZ-titkár, Lenkó Al­bert, László László, Pál Irénke, Zsélyi Erzsébet és Oravecz Irénke több napot dolgoztak, hogy a kultúrházat barátsága helyiséggé varázsolják. Géczi Andris, Szécsényi Járási DISZ- bizottság A Tűzhelygyár csiszoló mű­helyében a csiszológépek mel­lett ülő dolgozók kezéből káp­rázatos gyorsasággal kerülnek ki a szép, fényesre csiszolt tűz­hely-alkatrészek. Az első gép­nél ülő derék embert, úgy em­legetik a dolgozók, mint a gyár egyik büszkeségét, aki már nosszú évekkel ezelőtt írta fel Először nevét az üzem dicső­ségtáblájára és azóta sem tud­ja letörölni onnan sem az idő, Sem egyéb körülmény. Molnár István csiszoló, aki a két szta­hanovista jelvény után 1954. augusztus havában a kiváló dolgozó jelvényt is megszerez­te. Molnár elvtárs jó munká­jára főképpen az jellemző, hogy nem kampányszerű. A felsza­badulási versenyben is azok kö­zött találjuk, akik ^.Hatásaikat jóval határidő előtt teljesítik. A jelenlegi versenyszakasz­ban az Acélárugyár szeráru- üzemének dolgozóit hívta ki versenyre. Ezt a párosversenyt biztosan nyerte meg, mivel áp­rilis 4-ig esedékes tervét már február 12-én befejezte. A ki­váló csiszoló ezzel nem tekin­tette befejezettnek munkáját Űj vállalásában arra tett foga­dalmat, hogy Gallovics István új dolgozót — aki jelenleg 87— 99 százalékra teljesíti napi elő­irányzatát — május 1-re szta- nanovistává neveli, munkamód­szerének átadásával. A pásztói járás Heves megye nyu­gati szegélye és a régi sziráki já­rás egyesüléséből 1950-ben született meg. A járás a Mátra-hegység nyugati oldalá­tól a Cserhát-hegységig terjed $ déli ré­sze belenyúlik az Alföldbe. A felszabadu­lás tette lehetővé, hogy a Zagyva völgyé­ben új járás, s vele együtt új élet, új ar­culatú nép alakuljon ki. Fia a vidék régi képét elevenítjük fel, hegyekhez lapuló, apró falvakat látunk, melyek fölött ott őrködött a főúri kastély. A járásban talán nem is találunk olyan községet, amelyben kastély ne lett volna. Mindezek a régi feudális rend képét ve­títik elénk: a fellegvárszerű kastélyok­ban tíölyfös főúr, s alant a bogártetejü apró házakban robotoló jobbágy. A régi öregek gyakran emlegetik a múlt sanya­rú életét. Emlegetik, mint valami elmúlt rossz álmot, mint valami rég’ elhangzott rémmesét. A járás mai székhelyének, Pásztónak sem volt különb az élete, a többi falva­kénál. A központi fekvésű község fejlő­dését gátolták a? Almássy grófok, az Orczy bárók. A felszabadulás előtt a járás területén kevés számú munkás élt, akik főleg a selypi, zagyvapálfalvi, salgótarjáni gyá­rakban, vagy a kisterenyei, nagybátonyi bányákban dolgoztak. Ezek az üzemek a tőkések magántulajdonai voltak. A mun­kás napi 12 órát dolgozott. A fizetést, fil­lérekbe mérték. Ezek a munkások sem voltak különbek az ország többi gyárai­ban, bányáiban dolgozó munkásoktól. A népbetegségek réme, a tüdőbaj tizedelte őket. Az üzemekben nem ismerték az or­vosi rendelőt, a betegellátást. R lakosság zömét azonban a dolgozó ■■ parasztok alkották. A parasztság 80 százaléka földnélküli agrárproletár volt. A nagybirtokokon és nagygazdák­nál, mint gazdasági cselédek, napszámo­sok, vagy mint summások dolgoztak. A kommencióból nagyon nehezen éltek. Táplálékuk silány és egyoldalú volt. Nem lakhattak emberhez méltó lakásban. Szo­morú éle'üket a gazdatisztek, a kaSzná- rok, tiszttartók és botos-ispánok ember­telen bánásmódja még inkább megnehe­zítette. Teljes mértékben nélkülözték az orvosi gyógykezelést. Legtöbbjük sem írni, sem olvasni nem tudott. Többnyire uradalmi pusztákon, majorokban nőttek Újjászülető járás fel s már kiskorukban munkát kellett vállalniok, hogy megélhessenek. Iskolába nem járhattak. De ki törődött akkor az­zal, hogy a béresgyerek, vagy a libapász­tor lány tanul-e? A parasztot, sokszor emberszámba sem vették. KI ne emlékezne gróf Keg­levich Istvánra, a bélahalmi-puszta föl­desurára, aki sohasem szólította cseléd­jeit nevükön, hanem csak fütyült nekik, mint ahogy a kutyákat szokás hívni. Nem volt sokkal különb az akkori ér­telmiség helyzete sem. Életüket nemcsak a kevés fizetés és a bizonytalan jövő, ha­nem az uralkodó kasztszellem is megke­serítette. A főjegyző lenézte a kisebb be­osztású írnokot. A pap szolgájának te­kintette és ahol csak tudta, megalázta a keze alatt dolgozó tanítókat. A bankigaz­gató nemcsak embertelenül megdolgoz­tatta a könyvelőt, hanem éppúgy kizsák­mányolta azt, mint a hitelért folyamodó szegény parasztot, vagy kisiparost. Az ér­telmiségi dolgozók iskoláik elvégzése után hosszú évekig állástalanul tengették életüket. Nem becsülte munkájukat a tő­kés társadalom sem. A tőkések éppea úgy munkaeszköznek tekintették az ér­telmiségit, mint szolgáikat, munkásaikat, vagy inasaikat. A parasztság iskolázatlansága és a mű­veltségtől távoltartása eredményezte a babonák széleskörű elterjedését. Majd­nem minden községben volt javasasz- szony, vagy kuruzsló. Nagy divat volt a ráolvasással való „gyógyítás”. Soha nem látott méreteket öltött a gyermekhalan­dóság. Az ifjúság nevelésével egyáltalán nem törődtek. Nem is törődhettek, mert a fia­taloknak már 10—12 éves korban kenye­ret kellett keresniök. A serdülő lányok 50 százaléka 14—16 éves korban mint cseléd dolgozott a nagykereskedők, nagy­iparosok, főtisztviselők konyháin. Látás­tól, vakulásig dolgoztak havi 8—10 pen­gőért. A fiúk libapásztorként, vagy disz­nópásztorként dolgoztak valamelyik nagygazdánál, vagy inasnak állottak be egy-egy iparoshoz. Az inast rendszerint házicselédnek alkalmazták. Ritka eset­ben tanulhatott szakmát. Súlyosbodott a járás népének helyzete a második világháború idején. Most már nemcsak az uralkodó osztályt kellett el- tartaniok, hanem viselni kellett a háború nehézségeit, a kettőzött nyomort. A ifé- met megszállás, a fasiszta terror, az ül­döztetések, aláásták a lakosság nyugal­mát. Mindenki nagyon várta már a szov­™ .iet csapatok bevonulását, a há­ború végét. A járás 1944. decemberében szabadult fel. Pásztón már december 17-én megkezdődött az új élet. Az embe­rek előjöttek rejtekhelyükről, hogy hoz­zálássanak, a számukra új, szabad ország felépítéséhez. A pásztói járás népe a szovjet katonák segítségével kiűzte a né­met . fasisztákat, s hozzákezdett ahhoz, hogy lerakja egy szabad, egy boldogabb élet alapjait. A meggyötört, megkínzott, agyonhajszolt emberek arca felderült. Megkezdődött a barátkozás a lakosság és a szovjet katonák között. Akkor sokan még azt gondolták, hogy ez a barátkozás csak ideiglenes. Az életben oly sokat csa­lódott nép, nem hitt a hirtelen jött sza­badságban. Néhány nap múlva azonban meggyőződhettek arról, hogy nemcsak a fasizmusnak, hanem a régi urak világá­nak is örökre vége. (Folytatjuk.) Három falusi DiSZ-szervezet jó munkájáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom