Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-19 / 15. szám

1955 február 19. SZABAD MM.RÍn Séta a salgótarjáni Lányai kultúrházban A bánya ‘kultárházában ko­moly munka folyik. A bányai és az acélgyári egyesitett zene­kar a február 19-i nagy hang­versenyére készül, amelyen Liszt, Csajkovszkij, Schubert, Mendelssohn. Berlioz, Chopin műveiből mutatnak majd be. Vilezsál elvtárs arról beszél, hogy a hangverseny előkészí­tésénél komoly nehézségekkel kell megbirkózni. Hetenként csaik egyszer áll rendelkezésre négyórás próbaidő, márpedig ilyen komoly zenekari műveik bemutatására sokkal több pró­bára volna szükség. Ha váro­sunk zenekultúráját tovább akarjuk fejleszteni, úgy feltét­lenül nagyobb próbalehetőséget kell a zenekar részére teremte­nünk. Szükséges — mondja Vi­lezsál elvtárs —> hogy Salgó­tarjánban végre meginduljon a komoly zenei dktatás, Maróthi Gyula elvtárssal az énekkar próbáiról beszélge­tünk. Itt sem hiányzik a lelke­sedés. A számok megválasztá­sa, s azok kidolgozása jó irány­ban halad. Legközelebbi műso­rukban közönséghez közelálló, könnyen élvezhető, jóhangzású szórakoztató műsort alkarnak adni. Az első negyedévi mű­sortervben komoly és népszerű operai kórusművek szerepel­nek, így például Verdi: Na- bucco; Beethoven: Fidelio; "Wagner: Tannhäuser; Erkel: Névtelen hősök című operájá­ból. Bartók Béla halálának tize­dik évfordulójára Bartók-dalo- kat tanulnak. Régi kívánsága az énekkarnak — mondja Ma­róthi elvtárs, hogy végre meg­kapják a sókat ígért egyenru­hát. Azonkívül kéri még, hogy a kultúrotthonba próba tartá­sára állandó és megfelelő he­lyiséget biztosítsanak a kórus részére. A zenei utánpótlást a bányai kultúrotthonon belül igyekeznek megszervezni, oly­képpen, hogy fa- és rézfúvós- hangszerék tanítását kezdik meg a legközelebbi hetekben. Havi tandíj 50 forint, 14—18 éves korig máris jelentkezni lehet a bányai kultúrház igaz­gatójánál. A tanfolyam sikeres elvégzéséről bizonyítványt ad­nak. ki. A színjátszó-csoport a ,.Mák­virágok“ bemutatójára készül. Lelkes, elmélyült készülődésük szép sikert ígér. Zeisler Györgyi A Érdemes cukorrépát termelni A cukorrépa egyike a leg­fontosabb ipari növényeknek, s népélelmezési cikkeknek. Si­keres termelése belterjes mű­velést és trágyázást igényel. A cukorrépa termelési haszna többirányú. Ha kifogástalanul műveljük, nagymennyiségű termést ad és a gazdaságban termelt többi növény átlagter­mését is hatékonyan javítja. Ugyanis a gazdaságiban ter­melt valamennyi növénynek haszna van a talaj mélyebb megműveléséből, a cukorrépa gondos ápolása következtében kialakult kedvező talajállapot­ból és a bőséges trágyázásból. Igen jelentős termelésével járó előny az is, hogy a terme­lő olcsóbb takarmányt kap a nagyobbarányú haszonállattar­táshoz. Manapság különösen kifizető a cukorrépatennelés. Kor­mányzatunk felemelte a terme­lési árat, s igen jövedelmező prémiumrendszert foganatosí­tott a termelők javára. A cu­korrépával beültetett terület mentes a beadási kötelezettség alól. A lakosság életkörülményé­nek megjavítása 15 százalékkal több cukor előállítását teszi szükségessé az elmúlt évi ter­méshez viszonyítva. Eoből kö­vetkezik, hogy több cukorrépát is kell termelni a fejlett, agro­technikai módszerek alkalma­zásával, a kh-ankénti termés­hozam emelésével. Mit jövedelmez a cukorré. pa-termelés? Az a gazda, aki egy kh cukorrépa-termelésre leszerződött, kap 400 kg kris­tálycukrot, 1200 forint répaárat és 2500 forint prémiumot, amennyiben a 200 mázsás hol­danként terméseredményt el­éri. Ez összesen 7940 forintot tesz ki. Ezen felül kap a gazda 130 mázsa friss szeletet kedvez­ményesen mázsánként 90 fillé­res áron. Ha ezt a szeletmeny- nyiséget átszámítjuk keményí­tőérték és szárazanyagtartalom alapjára, kitűnik, hogy 86 má­zsa takarmányrépát kaptunk a szelettel, melynek így mázsá­ja csak 1,35 forintba kerül. Termelőszövetkezeteink fel­ismerve a cukorrépa-termelés rendkívülien nagy jövedelme­zőségét. 105 százalékra teljesí­tették a termelési szerződéskö­tési tervet A szövetkezeteknél elért eredmények ellenére le­maradás mutatkozik a dolgozó parasztok termelési szerződés- kötésében. A szerződéskötésben mutatkozó lemaradást az ön­kéntesség elvének szigorú be­tartása mellett sürgősen pótol­ni kell megyénk dolgozó pa­rasztságának. Szerződést kötni még nem késő! Ellenkező eset­ben pótolhatatlan veszteség ér­né a cukorrépa-termelőket, megyénk és az egész ország né­pét annál is inkább, mert a cukrot nemcsak a városi mun­kás, hanem a dolgozó paraszt is nélkülözhetetlen élelmezési cikknek tartja. A cukorrépa-termelési szerző­déskötésben mutatkozó lemara­dás egyik oka az osztályellen­ség aknamunkája. Jogtalan kö­vetelésekre uszítja a hiszékeny dolgozó parasztokat, ugyanak­kor az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek ellen tá­mad. Ezen aknamunka célja, hogy zavart keltsen közellátá­sunkban, hogy akadályokat gördítsen a népjólét további fo­kozása elé, s hogy hatalmas jö­vedelemtől fossza meg a dolgo­zó parasztokat A kulák azt hircszteli, „csak akkor szerződj, ha több természetbeni cukrot ad az ál­lam“, vagy „termeljék meg az állami gazdaságok“. Ezek az uszítások arra irányulnak, hogy a dolgozó parasztokat be­csapják. Állami gazdaságaink szántóterületük 2,2 százalékán termelnek cukorrépát országo­san, míg dolgozó parasztságunk az ország szántóterületének 2 százalékán. Kormányunk a leg­messzebbmenőkig elment a tér. melési árak kialakítása, a ter­mészetbeni juttatások és egyéb kedvezmények megállapításá­nál. A dolgozó parasztokon a sor, hogy a kulák-hazugságo- kat, uszításokat visszaverve a cukorréptermelés jövedelmező­ségét a legmesszebbmenőkig kihasználják. Dolgozó paraszt­ságunk ne engedje magát fél­A salgóbányai DISZ tagjai örömmel követték a tatabányai DISZ azon kezdeményezését, hegy vasárnap műszak-megté- rítés nélkül, díjmentesen vé­geznek a bányában anyagren­dezési munkát. Február 13-án délelőtt Pék János, Nivelt László és Schmi­revezetni, megtéveszteni az osztályellenségtől. Dolgozó pa­rasztságunk kövesse a párt sza­vát, amely következetesen har­col nap, mint nap az új sza­kasz politikájának valóraváltá- sáért, a. mezőgazdaság fellen­dítéséért. Ezért fő jelszó legyen; szerződni, szerződni saját ma­gad hasznára, dolgozó népünk javára! A dolgozó parasztok keljenek egymással versenyre a szerződtetési terv teljesíté­séért, a több cukorért. A mun­kában járjanak élen elsősorban a kommunisták, a párt, állami és tömegszervezet! vezetők, ál­landó bizottsági tagok, a nép bizalmát élvező tanácstagok. Pártbizottságaink, falusi párt- szervezeteink tegyék a népne­velők fő feladatává a cukorré­pa-szerződéskötés jövedelmező­ségének ismertetését a falusi lakosság körébert. Alihoz, hogy megsemmisít­sük az osztályellenség akna­munkáját, s hogy teljesítsük a cukorrépa-szerződéskötési ter­vet, elengedhetetlenül szüksé­ges még az, hogy a cukorgyá­rak vezetősége sokkal szerve­zettebb, körültekintőbb munkát végezzen, s mindenkor ponto­san, a szerződésben vállalt ha­táridőre rendezze a szerződés­ben foglalt kötelezettségek tel­jesítését. Még mindig sok azok­nak a dolgozó parasztoknak a száma, akik nem kapták meg a leadott cukorrépa-mennyiség után járó illetményeket. Pártbizottságaink irányí­tásával, tanácsszerveink, a ter­melési bizottságok, a földmú- vesszövetkezetek indítsanak harcot a több cukorrépa meg­termeléséért. Dolgozó paraszt­ságunk váljon méltó verseny­társává ipari dolgozóinknak. Ugv dolgozzunk a szerződéskö­tés sikeréért, hogy dolgozó pa­rasztságunk kezemunkáját a több cukor, a több hús, a több tej és zsír hirdesse. da László, a salgói bányakör­letnél feltorlódott meddős csilléket kiürítették, valamint “a bányában takarítási munkát végeztek. Ezzel bebizonyítot­ták, hogy a bányaüzem folya­matos termelését az ifjúság önkéntesen is elősegíti Csatlakoznak a tatabányaiak kezdeményezéséhez xaooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo A BUDAVÁRI-BRIGÁD — Hadd jöjjön az üres — kiáltja valamelyik dolgozó Pálhegy I. lejtősakna keleti siklójában. A beszedett ürescsilléket nyomban a fejtésekbe indítják. Az első letörésben három kam­ra-fejtésben végzik a szerelést. A vágat új fejtésén, melyet vasárnap készítettek elő, ala­csony termetű, szikár ember forgolódik a lapáttal. Keze gyorsan jár. Időközben szemé­vel ügyet vet az előtte lévő nagy dombhalmazt képező szénre. s egyre mosolyog, a mellette lévő társára, Budavári Károlyra. — Látod, Karcsi, nézd mi­lyen rengeteg szén?! — szól Eczet József elvtárs, aki a DISZ-brigád másodvezetője és még mindig kapar hozzá a szén falb ól. — Hadd, csak hadd, ne ka­par gass — válaszolt Budavári elvtárs. — Mikorra ezt kiszál­lítjuk, biztosan vége lesz a műszaknak — aztán a rakott csillékhez lép és kérges tenye­rével egyenletesen elteríti a szenet. Majd elindulnak a ra­kott csillével. Csakhamar megállnak, mert közben az ereszkéből is két csillét huzat­nak. — Hányadikat rakjátok már, fiúk? — kérdezi Budavári Ká­roly. — Negyvennyolcadikat! — felelte Simon János fiatal szta­hanovista vájár. — Akkor nincs hiba, ma is 100 csillén fölül fogunk ter­melni. — Hogy meg lesz, arra mér­get vehetünk — veti közbe a szót Eczet József bácsi. — Még csak most lendülünk bele iga­zán a termelésbe, idáig csak az éjjeles szak által visszaha­gyott szenet szállítottuk el. Most robbantottunk le mind az öt munkahelyen. Csak üres legyen, hogy folyamatosan tud­junk rakodni, akkor még töb­béi: is termelünk, mint tegnap. A beszélgetés közben már visszatértek az ürecsillével. Be­engedték az üreset, szinte meg­állás nélkül vontat a 600 kilo­grammos huzatógép. Valóság­gal lázban ég a brigád, nagy­szerűen harcolnak, nem ismer­nek akadályt. Budavári elvtárs vezetésével az elmúlt évben is kiváló eredményeket értek el. Évi tervükön felül 12 625,6 ton­na szenet adtak a népgazda­ságnak. A brigád az év elejé­től kezdve sikeresen harcolt a terv teljesítéséért. Január hó­napban 149,3 százalékot értek el és 1116,3 tonna szenet ter­meltek terven felül. A kiváló eredmények elérésében nagy része van Budavári Károly elvtársnak, aki valóságos mo­torja lett a termelésnek. Szívó­san és eredményesen harcol a verseny biztosításához szüksé­ges műszaki feltételek megte­remtéséért. Ritka az olyan nap, amikor ne folytatna termelést elősegítő megbeszélést az üzem műszaki vezetőivel, főleg Szabó bagi Ferenc körletvezető elv­társsal. Kommunista módra veti fel a műszakiak felé, ha nem gondoskodnak idejében ácsolathoz szükséges fáról, egyéb anyagokról és nem utol­sósorban az ürescsille ellátás­ról. Nem ismer semmiféle ob­jektív nehézséget, amelyet nem lehetne elhárítani. Mint felelős brigádvezető a most fo­lyó nemes versenyben különö­sen megszigorította a munka­helyek ellenőrzését. Minden műszak megkezdése előtt át­nézi a munkahelyeket és úgy osztja be a dolgozókat egy-egy fejtéshez. Szókimondó ember, sosem törekedett olcsó népszerűség­re. Kemény, igazságos vezető. Valódi tekintélyt szerzett ma­gának. Példamutatóan kiveszi részét a termelésből. így jel­lemzi őt Eczet József is, aki már 18 éve együtt dolgozik Budavári elvtárssal. Volt idő, amikor betegsége miatt több napon keresztül nem jöhetett munkába. Ilyenkor úgy érez­te, hogy csak félember. Gyak­ran előfordult az is. hogy a csapat tagjai — mint most va­sárnap is — nem akartak be­jönni munkába. Mikor azon­ban Budavári elvtárs beszélt velük, s megértette a két új munkahely előkészítésének je­lentőségét, nemcsak hogy el­jöttek, hanem dupla műszakra is ottmaradtak. A brigádban akadtak olyan dolgozók is, akik az elmúlt év­ben még nem érezték saját- magúknak a munkaverseny ügyét. Csak azt látták benne, hogy többletmunkát jelent ré­szükre. Ha részt is vettek a versenyben, abban nem sok volt a köszönet, mert nem szív­vel és jókedvűen folyt a mun­ka. Most, a félszabadulásunk tízéves évfordulójának tiszte­letére indított versenyben eb­ben az értelemben is fordulat állott be. A 28 tagú brigád összefogása, egyöntetűsége, lel­kes munkája arról tesz bizony­ságot, hogy dolgozó népünk iránti rokonszenvük ezekben a napokban még jobban elmé­lyült és bensőségesebbé vált. A brigád tagjai semmiféle fegye­lembontást nem tűrnek meg soraikban. Az olyan dolgozókat pedig, mint Závorszki Sándor toborzott dolgozó, aki részeges- kedett és többször távol ma­radt a munkából, s ezenkívül még megengedhetetlen módon viselkedett a legényszállón, és többszöri figyelmeztetés elle­nére sem volt hajlandó föl- ha,gyni a hiányzással, kiközö­sítették maguk közül. De azt sem engedik meg, hogy egyes dolgozók indokolatlanul másik szakba menjenek munkába, mert ezzel csak a csapat egy­ségét bontanák meg. A felszabadulási verseny di­cső, győzelmes szakaszában a brigád tagjai azt a fogadalmat tették, hogy az első negyedév­ben 3000 csille szenet termel­nek terven felül. Adott sza­vukhoz híven január 12-ig 1381 tonna szemet küldtek a föl­színre tervükön felül. Hogy fo­gadalmuknak maradéktalanul eleget is tudjanak tenni, Buda­vári elvtárs elhatározta: két munkahelyen bevezeti a ciklu­sos kamrafejtést. így csak négy munkahelyen végez szenelést, a két munkahelyet pedig előké­szíti a váltócsapatnak. Ezáltal a rossz levegő okozta kiesést a legkisebb időre csökkentik. Ez a brigád indította el az egy­esülés mozgalmat. A huszon­nyolc főből álló brigád napi egyesülés többtermelése 28 csille többletet jelent terven felül. De még nagyobb eredményeket is elérhetnének, ha az ereszké­ben lévő kamrafejtésből el tud­nák távolítani a vizet. A viz mintegy 30 centiméter vastagon áll a fejtésben. Az ott dolgozó Simon János elvtársnak és tár­sának nehézségbe ütközik a termelés. A víz egy régi, lefej­tett vágatból szivárog át. Le- csapolásához 100 méter csőre lenne szükség. A szivattyú már megvan, de csövet a szénbá­nyászati tröszt többszöri, ké­résre sem biztosít. A brigád tagjai, dacolva a nehézségekkel, keményen har­colnak azért, hogy minél több szenet adjanak népgazdasá­gunknak. Pártunk és egész dolgozó népünk szeretetét és megbecsülését érdemelték ki. A brigád tagjai büszkék arra, hogy valamennyien sztahano­visták. Budavári elvtárs eddig 34 sztahanovistát nevelt, ö maga a kétszeres kiváló bá­nyász-jelvénynek, egy érdemes bányász nagyezüst jelvénynek, ezenkívül a köztársasági mun­kaérdemrend arany fokozatá­nak — melyet 15 éves jubileu­mára kapott — tulajdonosa. Jó munkája jutalmául most Kelei- Németországba megy üdülni. Szabó Sándor A BÉKEKÜLDÖTT A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár öntödéjében nagy a sürgés-forgás. Megkezdődött a délelőttös műszak. Majdnem a főbejárat előtt alig 25 éves, mosolygós arcú fiatal munkás dolgozik. Könnyű kitalálni, hogy mi a szakmája. Kézi for­mázó. Ügyesen rakja a formá­kat a földre és pillanatok alatt elkészít egy-egy öntvény- formát. Sürgölődik, forgolódik munkahelyén és keze alatt Cg a munka. Az ember azt hinné, hogy Egncr Gyula régi szak­munkás, pedig csak 1948 óta dolgozik e szakmában. — Szeretem a munkámat — mondja Egner elvtárs. — Kü­lönösen most, hogy mi is se­gíthetjük a mezőgazdaságot. Jelenleg fejőgépekhez szüksé­ges szíjtárcsákat készítünk. Nagy örömem telik benne. Egner elvtárs az öntödei DISZ-szervezet vezetőségi tag­ja. Nyílt és becsületesen dol­gozó, az öntöde legjobb ifjú­munkása. Jó munkájáért 1954- ben elnyerte a „sztahanovista oklevelet" és most azon fára­dozik, hogy a „kiváló dolgozó címet” mielőbb kiérdemelje. Az ifjúmunkás január havi tervét 157 százalékra, s esedékes feb­ruár havi tervét 170 százalékra teljesítette. Kitartó munkájáért, becsü­letességéért országos békekül­döttnek választották meg. Az üzem és Salgótarján járás Egner elvtársat bíqta meg, hogy az országos béke kong­resszuson a dolgozók béke­akaratát tolmácsolja. n. Mennyiségi prémiumban részesülnek azok a gazdák akik sertéshizlalási, vagy baconnevelési szerződést kötnek Az 1955. évi sertéshizlalás és baconnevelési akcióban szerző­dést kötő termelők részére mennyiségi prémiumot biztosít az állatforgalmi vállalat. Meny- nyiségi prémiumban részesül az a termelő, aki 5 vagy több­darab sertésre szerződött, ha a szerződésben vállalt kötelezett­ségének határidőre súlyban és mennyiségben eleget tesz. Egyéni termelők a prémium el­nyerésére társulhatnak. 5—10 darab sertés átadására két ter­melő, tíz darabon felüli sertés átadására legfeljebb négy ter­melő társulhat. A mennyiségi prémium mér­téke — a szerződésben biztosí­tott vételáron felül —, akár társas alapon is — öt-húsz da­rab sertés átadása után — 80 fillér kilogrammonként, 20 da­rabon felüli sertés átadása ese­tén egy forint kilogrammon­ként. Ezen rendelkezések a ter­melőszövetkezetekre is vonat­koznak. A Kaspar-házaspar Kaspar Lajos és felesége a Salgótarjáni Acélárugyár. a i dolgoznak. Kaspar elvtárs, mint patkósarokhegyező kezdte .meg működését. Jó munkája eredményeként elnyerte a szta­hanovista oklevelet. A mezőgazdaság fejlesztése érdekében szakmát cserélt és kapakovács lett. Jelenleg a ciklusos kapa­gyártásnál dolgozik. A GSZ-üzemben most folynak a kísér­letezések és az új kapagyártás még gyermekcipőben jár. Ha­zánk felszabadulásának 10. évfordulójára vállalta Kaspar elv- társ, hogy tökéletesíti tudását és minőségi munkát végez. Felesége, Kaspar Lajosné, nem reg dolgozik az üzemben. Jelenleg csavarkulcsmarós tanuló. Kaspar elvtársnő vállalta, hogy a felszabadulási versenyben 103 százalékos teljesítmé­nyét 105 százalékra emeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom