Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-16 / 14. szám

4 .1955 február 19. ms.-«.■ ni iw SZIKIDNOGRAD Az országok közötti kapcsolatokat nem az „erőpolstíkára hanem a kölcsönös megértésre keli felépíteni iV. Sa. Hntsesor bossvlfjvtése W. II. tMvarst, Kingsbury Smith *>s F. Conniff amerikai újságírókkal N. Sz. Hruscsov, az SZKP központi bizottságának első titkára beszélgetést folytaiott W. R. Hearst, Kingsbury Smilh és F. Conniff amerikai újság Írókkal. Az alábbiakban kivo­natosan ismertetjük a beszél­getést. Hearst közli, hogy ő és tár­sai nagy érdeklődéssel fogad­ták a szovjet kormánynak azt a határozatát, hogy ismét súlyt helyeznek a nehézipar fejlesz­tésére. Azt jelenti-e ez, hogy szükségesnek tartják nagyobb figyelmet fordítani a védelmi potenciál növelésére, vagy pe­dig az új program a közszük­ségleti cikkek gyártását szol­gáló termelési eszközök kibő­vítésére irányul? Nekünk — mondja N. Sz Hruscsov — mindig az volt a véleményünk, úgy véljük és az is lesz a véleményünk, hogy az ipar összes ágazatainak párhuzamosan kell fejlődniök, miközben a nehéziparnak a többi ágazat élén kell halad­nia. Miért szükséges ez? Erre azért van szükség, mert a ne­hézipar termelési eszközöket gyárt, az életszínvonal emelése érdekében pedig termelőerőket kell teremteni és ki kell azo­kat bővíteni, s elengedhetetlen a gépesítés. Fém, valamint gé­pek, villamosenergia nélkül pedig a gépesítés lehetetlen. Ezért a népgazdaság fejleszté­sének alapja a nehézipar. Ami azt a kérdést illeti, hogy a nehézipar fejlesztését véde­lemre, vagy békés szükséglet­re szánták-e, neki, Hruscsov- nak, meg kell mondania, hogy a Szovjetunióban nem állítják szembe egyiket a másikkal. Mi — mondja N. Sz. Hrus­csov — kommunisták vagyunk és számunkra pénzt költeni védelemre — kényszer dolga. Olyan lehetőséget szeretnénk, hogy ne költsük a nép pénzét védelemre. Ö. Hruscsov, bízik abban, hogy valamikor kiala­kul majd ilyen lehetőség. A mostani nemzetközi helyzet azonban arra kényszeríti a Szovjetuniót, hogy az összegek egy részét védelemre költse. Fő célunk azonban abban rej­lik, hogy népünket boldoggá tegyük, hogy emeljük a nép életszínvonalát. Emellett mi azt akarjuk, hogy ne csak a mi népünk, hanem a többi nép is boldog legyen. A végcélnak nem annak kell lennie, hogy, több ágyút és atombombát gyártsanak: ez a fenálló rendellenes nemzetközi viszo­nyok következménye. Fő célunk: a népek boldogsága Az országaik közötti kapcso latokat nem az „erőpolitiká­ra“. hanem a kölcsönös meg­értésre kell felépíteni. Ennek érdekében elsősorban normá­lis kereskedelmi kapcsolatokat kell kifejleszteni. A Szovjet­uniónak nincsenek vitás kér dései az Egyesült Államokkal. A szovjet emberek baráti ér­zelmeket táplálnak az ameri­kai nép iránt. Ha pedig az amerikai kormány akar vala­mit a Szovjetuniótól, akkor biztos lehet abban, hogy zsa­rolással és fenyegetésekkel semmit sem ér el. A fenyege­tésekből és a megfélemlítési Ikísérletekből semmi sem jön ki, mert a Szovjetunió soha­sem hátrált és ezután sem hátrál meg a fenyegetések előtt. Ha az amerikai kor­mány akar valamit a Szovjet­uniótól, akkor ezt csak nor­mális kapcsolatok alapján, normális kereskedelem alap­ján kaphatja meg. Kingsbury Smith közli, hogy amerikai vezetők véle­ménye szerint ők olyan pozí­ciók alapján tettek kísérletet a Szovjetunióval való kölcsö­nös megértés létrehozására, amelyek véleményük szerint a gyengeség pozíciói voltak, és úgy találták, hogy ez le­hetetlen. N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy az erő pozíciója és a gyengeség pozíciója természe­tesen különböző dolgok- A szovjet emberek elismerik, hogy minden országnak jogá­ban áll és kell is gondolnia saját biztonságára és olyan fegyveres erők létrehozására, amelyek biztosítják biztonsá­gát. De, amiről Kingsbury Smith beszélt, az az erők egyensúlya. Churchill viszont, majd Dulles is az „erőpoliti­ka“ jelszavával állt elő. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyik fél rá akarja kényszerí­teni saját akaratát másokra, erősebb akar lenni másoknál. Ö. Hruscsov, úgy véli, hogy az „erőpolitika“ hibás politika, mert egy újabb háború kirob­bantásának veszélyét rejti magában. A Szovjetunió nem akart azok kárára eljárni, akik szö­vetségesei voltak a hitlerizmus ellen vívott harcban. Ismere­tes, hogy öt évvel ezelőtt az Egyesült Államok ikevésbé volt mozgósítva, mint most. Ha a Szovjetunió meg akarta volna támadni a Nyugatot, akkor azok nézetei szerint, akik úgy tartjál. hogy a saját szem­pontból legelőnyösebb pilla­natban kell támadni, a Szov­jetuniónak akikor kellett volna ezt megtennie. A Szovie'unió. azonban nem tette ezt. Miért? Azért, mert a Szovjetunió bé­kés ország, azért, mert a szov­jet emberek ellenzik a hábo­rút, bár meg fogják védeni országukat ha megtámadják, és nem kétséges, hogy min­dent el fognak követni a tá­madók szétzúzására. A törté­nelem tapasztalatai ezt bizo­nyítják. A hitleri Németország ellen vívott közös harcban részt vett egykori amerikai partnereik­nek a szovjet emberek elmond­hatják magukról, hogy önfel- áldozóan és becsületesen har­coltak a közös ellenség ellen és kivívták a győzelmet. Térjünk rá a kapitalista és szocialista rendszer békés egy­más mellett élésének kérdésé­re, Valamennyien ezen a föl­dön élünk és nincs hová men­nünk — jegyzi meg N. Sz. Hrus­csov. Önök a kommunizmus és a szocializmus ellen vannak, mi — a kapitalizmus ellen. Mi a szocializmus elvei alapján építjük és fejlesztjük gazdasá­gunk. önök azt akarják, hogy a gazdaság kapitalista elvek szerint épüljön. Mi erre ezt mondtuk és mondjuk: Építsek maguknak egészséggel, de minket ne zavarjanak. Ha az amerikai nép inkább kapitalista viszonyok között akar élni, ám legyen, senki nem fogja ebben akadályozni. Én, mint kommunista — mondja Hruscsov —a kommu­nistákkal érzek együtt. Beszél­gető partnereink a kapitalis­tákkal éreznek együtt, sőt ők maguk is kapitalisták. Mégis békés beszélgetést folytatunk. Ha ez lehetséges e körül az asztal körül, akikor, az ő, Hruscsov, véleménye szerint, lehetséges a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer viszonylatában is. Hearst megjegyzi, hogy dip­lomáciai síkon a Szovjetunió es az Egyesült Államok állandóan együtt van az ENSZ-ben. N. Sz. Hruscsov egyetért ez­zel, majd azt mondja, hogy be­szélgető partnerei természete­sen azt tartják, hogy a kapita­lizmus fog győzni. A szovjet emberek azt tartják, hogy a kommunizmus fog győzni. Hogy mikor következik ez be, az nem ismeretes. Ami az Egyesült Államok jövő fejlő­dését illeti, ez magától az amerikai néptől függ és ezt a kérdést senki nem döntheti el az amerikai nép helyett. Conniff megkérdezi, nem mondhatná-e meg N. Sz. Hruscsov, hogy véleménye sze­rint milyenek a távol-keleti béke fenntartásának kilátásai, tekintettel arra, hogy ő járt Pekingben és összejött a kínai kormány vezetőivel. A távol-keleti béke kilátásairól N. Sz. Hruscsov azt vála­szolja, hogy a kérdést olyan formában tették fel, hogy arra válaszolva kénytelen lenne a kínai kormány nevében be­szélni, ez pedig ellentmondana a közte és a beszélgető társai között már létrejött olyan meg­állapodásnak, hogy minden népnek magáért kell beszélnie. Ezért ő csak a maga nevében beszélhet, szem előtt tartva emellett a kínai vezetők józan eszét, azt a hozzáértést, ame­lyet az ország vezetésében és helyes határozatok hozatalá­ban tanúsítanak. Nem szabad elfelejteni, hogy a népi Kína vezetői mögött harminceszten­dős háború van, amelyet a belső reakció erői és a japán, valamint más imperialisták el­len kellett megvívni. A kínai nép tettekkel mutatta meg. hogy teljes mértékben támo­gatja az új Kína kommunista vezetőit. N Sz. Hruscsov azt mondja a továbbiakban, hogy ő tudja, kivel folytat beszélgetést és mégis meg kell mondania, hogy nem tudja megérteni, az Egyesült Államok mostani cselekedeteit, illetve nem tud azokra semmilyen igazolást sem találni. Kingsbury Smith meg jegy zi, véleménye szerint az Egyesült Államok mindaddig nem lesz hajlandó megfosz­tani Formozát védelmétől, amíg nem látja úgy, hogy a béke biztosított, bár az Egye­sült Államok nem akarja el­venni Kínától Tajvant, vagy bármely más területét. N. Sz. Hruscsov kijelenti, szeretné hozzátenni, hogy vi­lágosan látja, milyen politikát folytatnak az Amerikai Egye­sült Államok kormánykörei a Kínai Népköztársasággal szem­ben, de úgy véli, ebből a poli­tikából hiányzik mind a böl­csessék, mind az előrelátás. Vgy látszik, hogy e politika kiala­kítóit nem a józan ész, hanem a kínai nép elleni gyűlölet ve­zeti. Ez pontosan olyan, mint­ha egy fegyveres ember be­lépne erry idegen házba és le­jelentené, hogy ha a háziak megpróbálnék kiűzni: akkor nem lenne közöltük kölcsönös megértés, hanem háborús ve­szély támadna. Magától érte­tődik, hogy Kína nem ijed meg az ilyen fenyegetőzések­től. Kína nagy és büszke ha­talom, a kínai nép nem hajt fejet senki előtt és nem enged a zsarolásnak. Hruscsov hozzáteszi, hogy elégedett a találkozással és hálás az őszinte beszélgetésért. Mi — mondja N. Sz. Hruscsov — különböző osztályokhoz tar­tozunk, de úgy gondolom, hogy mint embereknek, közös érde­keinknek is kell lenniök; ilye­nek a béke érdekei is. Ha elő fogjuk segíteni a kölcsönös megértés megteremtését, igye­kezni fogunk enyhíteni a nem­zetközi feszültséget és meg­teremteni a normális egymás mellett éles feltételeit, úgy ez •hozzá fog járulni a világ béké­jének megszilárdításához. Conniff megkérdezi, van-e lehetőség Hruscsov véleménye szerint arra, hogy az amerikai repülők kérdését rendezzék. Ezeknek a repülőknek a sza- badonerxgedése a helyzet meg­változtatása felé vezető első lépés lehetne. Ami a repülők kérdését illeti, ő, Hruscsov nehe­zen mondhatna bármit is erről a kérdésről. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, aki egye­nesen ennek a kérdésnek meg­tárgyalására repült Pékingbe, valószínűleg jobban ki tudná fejteni a Kínai Népiköztársaság álláspontját, mint ő, Hruscsov, aki nem tárgyalta meg ezt az ügyet a kínai vezetőkkel. N. Sz. Hruscsov kijelenti, hogy meg tudja érteni e repü lök honfitársainak érzéseit. De ez az ügy az ország igazság szolgáltatásának és törvényei­nek kérdésével kapcsolatos. Ezért úgy látja, hogy ha az amerikaiak több józan ítélő­képességet tanúsítanának, ha az amerikaiak elismernék a kínai állam jogelveit, hama­rabb meg lehetne találni e kérdés kedvező megoldását. Ö, Hruscsov szeretné ismét hang­súlyozni, hogy természetesen csak személyes véleményét közli, de úgy látja, hogy a re­pülők kérdése nem megoldha­tatlan konfliktus. Kingsbury Smith kijelenti, hogy befejezésül szeretne egy nemhivatalos és talán szerény­telen megjegyzést tenni. A nyugati sajtóban, többek kö­zött a londoni Times-ban sok szó van az N. Sz. Hruscsov és G. M. Malenkov közötti ellen­tétről. De amikor ő, Kingsbury Smith és barátai jelen voltak a Legfelső Tanács ülésén és látták, amint N. Sz. Hruscsov és G. M. Malenkov egymás mellett ült és barátságosan beszélgetett, arra a következ­tetésre jutottak, hogy ezek a híreik alaptalanolk. N. Sz. Hruscsov azt vála­szolja, hogy ezek a lapok ta­lán .valóságnak tüntetik fel vágyálmukat, Kingsbury Smith megkér­dezi, feljogosítva érezhetik-e magukat, hogy hivatkozzanak N. Sz. Hruscsov e válaszára. N. Sz. Hruscsov azt válaszol­ja. hogy ez tőlük függ. N. Sz. Hruscsov befejezésül tréfásan azt mondja, hogy ha Hearst hazatér Amerikába és a McCarthy-bizottság elé idé­zik, ő, Hruscsov, tanúsíthatja, hogy Hearst a beszélgetés so­rán buzgón védelmezte kormá­nyának érdekeit. A barátság, békeakarat jegyében Ifjúmunkások találkozója Homokierenyén JELENTŐS ESEMÉNY-szín­helye volt vasárnap Homokte- renye. Itt rendezte meg a DISZ Megyebizottság a község, a kör­nyékbeli falvak ifjúságának ta­lálkozóját. Itt találkoztak a kö­zös cél: a barátság, békeakarás jegyében, a részvevő fiatalság és a többi dolgozók az angol haladó ifjúság küldötteivel, Charlie Coutts-szal, a „Világ- ifjúsági Magazin“ szerkesztőjé­vel és feleségével, Ruby Coutts- szal. A találkozón óriási érdeklő­désnek lehettünk szemtanúi. A szép, modem, tágas kultúr- otthonban alig fértek a meg­jelentek. A községi DISZ-szervezet, a község népe nevében Berze Dezső DISZ-fiatal üdvözölte a vendégeket. „Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk... azt szeretnénk, ha ez a találkozó szorosabbra fűzné barátságunkat — a ma­gyar és angol ifjúság, a ma­gyar és angol nép testvéri ba­rátságát. Ma, amikor az egész emberiség mindent megtesz a béke megvédéséért, különösen fontos, hogy barátságunkat mindenáron erősítsük, szilárdít­suk. Ezért szükséges, hogy mi­nél jobban megismerjük egy­más életét, kultúráját, szoká­sait. Mi mindig szerettük és tiszteltük a nagy angol népet és hős ifjúságát és sohasem azono­sítottuk a fegyvergyárosok és háborús uszítók kicsiny csoport­jával. A mi célunk azonos: a béke, a jobb és szebb élet. Mindannyian ezért harcolunk. Ezek a célok barátságunk alap­jai és sohasem fogjuk megen­gedni, hogy ezt a barátságot bárki is megbontsa. Kérjük, hazatérve adják át az angol ifjúságnak őszinte baráti üd­vözletünket“ — mondotta. A mizserfai bányaüzem szín­vonalas kis kultúrműsora kö­vetkezett ezután a vendégek tiszteletére. Majd egy kis út­törőlány átadta a vendégeknek a község ajándékát: egy ho- mokterenyeí népviseletbe öltöz­tetett játékbabát. Ezután következett a nagy érdeklődéssel várt és nagy fi­gyelemmel hallgatott beszámo­ló: Charlie Coutts beszéde. — Nagyon boldog vagyok, hogy a brit haladó ifjúság ne­vében résztvehetek ezen a ta­lálkozón. örülök, hogy beszél­hetek egy keveset életünkről és küzdelmeinkről — kezdte beszédét. — A becsületes angol dolgo­zók mindent megtesznek a bé­ke biztosításáért. A fiatalok nyilvános gyűléseken mondják el tiltakozásukat, aláírásokat gyűjtenek, terjesztik az ifjú­ság újságját. — Olyan dolgok történnek ma már, amelyek még egy év­vel ezelőtt is lehetetlennek tűn­tek. A fiatalok szava egyre bátrabb, egyre erősebb. „Soha­sem hullatunk egy csepp vért sem Csang Kaj-sekért." „Náci csizmák nem menetelnek újra.ú És harcolnak a béliéért az an* goi dolgozók. Január 25-én az ország minden részéből húsz­ezer küldött utazott Londonba, hogy a parlament előtt tilta­kozzon Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, követelje az atomfegyver eltiltását. A dokkmunkások nem hajlandók berakni a Csank Kaj-sek szá­mára címzett fegyverszállítmá* nyakat. AZ ANGOL IFJÚMUNKÁ­SOK helyzetéről is beszélt. A fiatal munkások bérezése bot­rányosan alacsony. A fiatal lányok kétszeresen kizsákmá­nyoltak, sokan azt a„luxust“ sem engedhetik meg maguk­nak, hogy naponta meleg ételt egyenek. A fiatal nők között nagy a tuberkulotikus megbe­tegedések száma. A bányákban, üzemekben a legminimálisabb a munkásvédelem, ebből ere­dőiig rengeteg a baleset, a sze rencsétlenség. A kormány, amikor állandóan növeli a háborús beruházást, egyre kevesebbet ad például az oktatásra. Az ifjúság kul­turálódási, sportolási lehető­ségei kötöttek. Míg az angol katonák a tő­késekért hullatják vérüket a gyarmatokon, ötvenezer jenki szállja meg országunkat, láb­bal tiporják törvényeinket. Ma már mindennap ezer és ezer ember csatlakozik ahhoz a követeléshez, hogy a jenkik menjenek haza, hagyjanak ben­nünket a magunk módján élni, Még nem olyan egysé­gesek soraink, mint a Szovjet­unió, a népi demokratikus or­szágok fiatalságáé, de a háború közös veszélye, a jobb életért vívott harcunk közös szándéka egyre tömörebbé, egységesebbé kovácsol bennünket. A beszámoló után még sok mindent kérdeztek a homokié- renyei dolgozók. Charlie Coutts részletesen válaszolt minden kérdezőnek. Elmondta sok élményét, tapasztalatait: az angol gyarmatok népének si­ralmas helyzetét, beszélt az épülő, szépülő Kínáról és egye­bekről. A találkozó nagyon szép és színvonalas kultúrműsorral folytatódott, amely joggal szá­míthatott a vendégek őszinte elismerésére. A DISZ-szervezet jó előkészítő munkájának volt az eredménye. Felléptek a kü­lönböző bányaüzemek kultúr- csoportjai, a homokterenyei, kisterenyei kultúrcsoportok. A reggelig tartó táncmulat­sággal ért véget a nagy talál­kozó. T, Leik es Hang ulatban értek réget a külíl óit választó békeértekesletek Vasárnap délelőtt Szécsény, gár György pedagógus tolmá- lassagyarmati járás békekül- sekvadkerti esperes-plébános Balassagyarmat és a rétsági csolta a békéért való harc fel- döttei felszólalásuk befejezésé- felszólalásában, aki mély meg- járások békeküldöttei tartót- adatait. Balassagyarmaton He- vei átnyújtották községük dől- győződéssel fejezte ki, hogy ták meg járási béketalálko?ó- gedüs Rajmund, a kollégium gozóinak nyilatkozatát, ame- jukat, ahol megválasztották az igazgatója tartott ünnepi be- lyet egy-egy község valameny- országos békekongresszusra szédet. A szónokok egyönte- nyi dolgozója aláírásával pe- küldött jelölteket. A járási tűén hangoztatták, hogy a vi- csételt meg. Török János, béketalálkozók mindhárom he- lág békéjét ismét veszélyez- Szügy község küldötte felszó- lyen a békeküldöttek nagy- tét; a német hadsereg felélesz- lalásában elmondta, hogy ha számú részvételével zajlottak tése, amelynek tűzfészke Nyu- szükséges, Szügy község dol­le. Szerte a falvakból munká- gat-Németországban van. Fel- gozó népe kész megvédeni a sok, parasztok, értelmiségiek hívták a küldötteket, hogy minden hazáját szerető, a dolgozó nép mellett álló papnak kötelessége oda­állni a békemozgalom so­raiba és hirdetni, hogy a béke megvédése minden­kinek legszentebb ügye. gyülekeztek a járási székhely­re, hogy tolmácsolják a község dolgozóinak állásfoglalását a béke megvédése mellett. A rétsági járásban a kora reggeli órákban a járási szék- — hely felé vezető utakat fel- a díszített lovaskocsik lepték el, hajtásában. békét és arra hatalmazza fel Elmondotta, hogy nekik külö­a község dolgozóinak nevében nősén van miért harcolni a megyénk vezetőit, hogy ezt az 1 < eéri, hiszen az ő községük- elhatározást adják tudtul az ben is a teremtő beket hirdeti egész világnak. Gerhát Pál, több napközi otthonos óvoda, Bércéi község küldötte felszó- csecsemőgondozo, iskola es a mind az aláírás, mind lalásában elmondta, hogy köz- dolgozó nép több alkolomun­mindennapi munka végre- ségükben tettrekészen áll a kájának eredmenye. Szabó Ja­dolgozó nép a béke megvédése n^s plébános fe.szolalasat a a háborús veszély elhárí­tására nekünk is, Nógrád megye minden dolgozójá­nak mindent meg kell tenni A gépállomás éppen a béke védelmére elvégezte a téli gépjavítási munká­kat, a termelőszövetkeze­tek megkezdték a tavaszi mezőgazdasági munkákat melyek a békeküldötteket vit- Többek között elmondották, érdekében, ték a járási béketalálkozóra, hogy a béketábor ereje már Szécsény községben a helyi fú- nem egyszer megállásra kény­vószenekar pattogó indulói éb- szerítette a háborúra törekvők resztették Szécsény község csoportját. Ennek eredménye dolgozóit és fogadták a kör- volt a vietnami háború meg­nyékről érkező békeküldötte- szüntetése, a koreai fegyver­ket. Mindhárom járásban ün- szüneti szerződés és nem nepélyes hangulatban kezdőd- utolsó sorban a fr ncia hábo- ^ az egyénileg dolgozó pa­ték meg a járási békeértekez- rús kormányok sorozatos bu- rasztok is a béke védelme ér­ietek, amelyek fogadalmakká kása. Ha egységesen fellépünk dekében láttak hozzá a mező- a békét *meg kell vedeni. nőttek, egyhangúlag foglaltak Nyugat-Németország felfegy- gazdaságban a magasabb tér- ^ járási békekü'-döttválasztó állást, hogy a béke érdekében vérzésé ellen, a békemozgalom meseredmeny eléréséhez. értekezletek lelkes hangulat­Nógrád megye dolgozói kémé- ismét sikert fog elérni és visz- a járási küldöttválasztó ér- ban a késő délutáni órákban nyen helytállnak. sza tudja szorítani, hogy ismét tekez’eteken megnyilvánult a értek véget. A küldöttek meg­A rétsági járásban a béke- vérözönt zúdítsanak az embe- dolgozó nép egysége, nemre, nyilvánulása mind azt bizo­gvűlés szónoka Csernák Jó- riségre. vallásra, politikai meggyőző- nyitotta, hogy Nógrád megyé­zsef. a járási tanács VB titkára Az ünnepi beszédeket lelkes désre való tekintet nélkül. Ez ben tettrekész emberek állnak volt. A szécsényi játásban Su- felszólalások követték. A ba- fejeződött ki Szabó János ér- a béke védelme szolgálatában* küldöttek nagy tetszéssel fo­gadták. Dr. Gácsfalvi Ervin orvos, Mohora község küldötte az egészségügyi dolgozók ne­vében szólalt fel és biztosította megyénk dolgozó népét arról, hogy az orvosok — de az egészségügy minden dolgozója — mindig hűséggel fog helyt­állni, ha arról van szó, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom