Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-16 / 14. szám

1355 február 16. SZABAD nSgRÜB 5 A Szabad Nógrád téli pályázatára érkezett: A korszerű vetésforgó a termésátlagok emelésének egyik legfontosabb módszere * A korszerű nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság, s a ter- mésátiagok állandó biztos emelése, el sem képzelhető a termelendő növények helyes sorrendjének, a vetésforgónak beállítása nélkül. Ezért mond­ja ki pártunk decemberi ha­tározata, hogy a kutató intéze­teknek a gépállomások agro- nómusaival karöltve ki kell dolgozni a vidék -adottságának legmegfelelőbb vetésforgót, s azt be kell vezetni. A vetésforgók beállítása ko­moly, felelősségteljes munka, hisz évekkel előre meghatároz­za a termelőszövetkezet ter­melési tevékenységét. Többek között ez is oka volt annak, hogy a bevezetése körül na­gyobb eredményeket nem ér­tünk el. Agronómusaink egy része ugyanis — legalábbis úgy látszik — nem meri vál­lalni az ezzel járó felelősséget, pedig ennek elhanyagolásával sokkal komolyabb felelősséget vesz magára. Az agronőmusok másik része a mezőgazdasági szakemberekkel szembeni helytelen káderpolitika miatt nem ismerte meg a tsz adott­ságait annyira, hogy nyugodt lelkiismerettel kezdhetett vol­na ehhez a munkához. Igen sokszor hallani azt a véleményt, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek jelen­legi fejlettsége, de különösen tagosítatlansága nem teszi le­hetővé a vetésforgók bevezeté­sét. Ezt a kérdést mélyebben vizsgálva azt kell megállapí­tani, hogy éppen a tsz-ek je­lenlegi fejlettsége a legdöntőbb érv a vetésforgó bevezetésé­nek szükségszerűsége mellett. Enélkül el sem képzelhető a termelőszövetkezetek gazdasá­gi és politikai megerősödése. Éppen ezért, mert a fejlődés szempontjából igen fontos ez a tényező, a tsz-ek területének nem teljes tagosítottsága elle­nére is félre kell tenni mező- gazdasági szakembereinknek ezen a téren fennálló helyte­len nézeteit és a terület azon részén, mely nagyobb össze­függő táblákból áll, rá kell térni a vetésforgó szerinti gaz­dálkodásra. Nem utolsó sorban volt a vetésforgó bevezetésének ke­rékkötője az elmúlt években kötelezően előírt vetésterv, mely sok esetben nem támasz­kodott a termelőszövetkezetek termelési adottságaira. i A decemberi párt és kor­mányhatározat. végrehajtása ezeket az akadályozó körül­ményeket majdnem teljes egé­szében elhárította már, nincs tehát akadálya annak, hogy agronómusaink szakmai tudá­sukat. ezen a téren gyümöl- csöztessék. A gépállomás ag- ronómusainak tehát az elkö­vetkezendő hónapokban egyik legfontosabb feladata lesz, hogy a tsz-ek tagságával és vezető­ségével karöltve kidolgozzák az adottságoknak legjobban megfelelő vetésforgót, s a késő nyári időben megtegyék az el­ső lépéseket azok bevezetésé­re, illetve gyakorlati alkalma­zására. Mik azok a sajátosságai a vetésforgó szerinti gazdálko­dásnak üzemszervezési szem­pontból, melyek szintén a be­vezetése mellett szólnak? A jól kialakított vetés­forgó a tsz termelését rendszeressé, áttekinthetővé teszi, megkönnyíti a vezetőség munkáját, s alapja a munka megszervezésének a helyes munkaszervezet kialakításá­nak. O | Biztosítja a kézi-, fo- ’ I gat és gépierők helyes kihasználását, az által, hogy a növénycsoportok helyes ará­nyával a munkacsúcsokat ki­egyenlíti. 1 9 I Állandóvá teszi egyes ___11 növények vetésterületi ar ányát, biztosítja a növények megfelelő előveteményét. ez­által lehetővé teszi a talaj legnagyobbfokú hasznosítását és a termelési előirányzat be­tartását, a termelési terv tel­jesítését. I A I Azzal, hogy a megfele- * ‘ lő előveteményt bizto­sítja, lehetővé teszi a talaj jó­minőségű időben történő elő­CD készítését, a talajnedvességgel; való helyes gazdálkodást. • fy j Biztosítja a helyes ta-; lajerő gazdálkodást,; egyrészt azzal, hogy az elő-; vetemény megfelelő fizikai ál-; lapotban és táperőben hagyja! vissza a talajt, másrészt a! rendszeres megfelelő trágyá-; zást lehetővé teszi. „ALI.Kit EST“ NÉGER-EST címmel tartott előadást szombaton és vasárnap az Acé árugyár kultúrcsoport- ja. Az érdekesnek és szépnek ígérkező műsor sokakat csalt erre az előadásra. A nehéz vállalkozás sikerét reméltette velünk, hogy me­gyénk elismerten legjobb kul- túrcsoportja (énekkara, zene­kara) vállalkozott rá. Az elő­feltételek adva voltak. 6. Megteremti a növény-; termelés, állattenyész-1 tés helyes arányát, biztosítja a! gazdaság állandó biztos jőve-; delmét. Hogy ezek a sajátosságai ér-J vényesüljenek, igen sok oldal-: ról mérlegelve kell a vetésfor-; gót összeállítani. Legelőször; meg kell határozni a gazdaság' profilját. Meg kell határozni, hogy a gazdaság fő jellege ál­talános árutermelő, városellá­tó, állatetnyésztő stb. lesz-e. Ennél a munkánál figyelem­mel kell lenni a tsz területi adottságaira, munkaerő, iga­erő ellátottságára, a gépesítés lehetőségeire, földrajzi fekvé­sére stb. Vegyünk egy konkrét példát. A nagykeresztúri Pe­tőfi tsz Salgótarjánhoz közel fekszik, általában könnyen szállíthatja termelvényeit Sal­gótarjánba. Domborzati viszo­nyai elég kedvezőtlenek, indo­kolté teszi a többéves takar­mányok termelését. Megfelelő legelőterülete van. Ezek figye­lembevételével helyes volna, ha „Városellátó üzem“ lenne, főleg tejtermelő, és vetésforgó­ját a gabonafélék helyes ará­nyának megtartása mellett, ilyen formában állítaná össze. Szabó Tibor gépállomások megyei agronómusa (Folytatjuk.) Események sorokban A BORSOSBERÉNY1 Álla- ' mi Gazdaság január havi tej­termelési tervét 108 százalék­ra teljesítette. Tehenészek kö­zül Miklósi István 112, Mik­lósi László 110, Kovács János 106, Molnár István 104 száza­lékos tervteljesítést ért el. A NÓGRÁD MEGYEI Tej­ipari Vállalat 5 ezer forint értékben osztott ki tárgy­jutalmat 36 község, a tejbe­szolgáltatásban élenjáró 76 gazdája között. Megyénk leg­jobban teljesítő községe az elmúlt esztendőben Vanyarc volt. A község dolgozó pa­rasztjai közül Pukó Mihály 1 darab néprádiót, Benyó Já­nos pedig 1 darab tejeskannát és 1 tejszürőt kapott jutal­mul. ★ CSÓRI JÓZSEF, Sztermi János, özv. Baranyi Bertalan­ná, Barkó József és Bódi Jó­zsef szécsényfelfalui dolgozó parasztok egész évi adófize­tési kötelezettségüket teljesí­tették. Az előadás az épízlésű né­zőkből nem elismerést váltott ki, hanem meghökkenést. Ez az előadás, ez a rende­zés, ez a technikai kivitelezés, ez a színpadi megoldás nem voit méltó az acélárugyár! kultúrosokhoz, és még csak részben sem érte el célját. AZ ELSŐ MEGLEPETÉST a függöny első szétnyílása után látott kép váltotta ki. Fehér emberek, akik az elő­adás idejére feketékké változ­tatták magukat. Miért volt erre szükség? Talán néger da­lokat csak fekete arccal lehet előadni? Lehetséges. Csak azt nem tudni, hogy vajon a né­gerek belisztezik-e az arcukat, ha nem saját dalaikat ének­lik? • És vajon a jelmezek, a ci­linderkalap tükrözte-e a né­gernyomorúságot? Aligha. A színpadon való mozgás túlzott és szükségtelen is volt. Az egymás után következő énekszámokat szépen adták elő a szólisták és a kórus. A zene­kar szépen és jól játszott. De még itt is mutatkoztak súlyos hibák. A Mississippi-dalnál szólót éneklő — egyébként jó és kellemes hangú — Treííi- man Árpád a szám megismét­lésénél rosszul intonált. A NYELVI KIEJTÉS nem volt jó. Ha idegen, az amúgyis nehezen ejthető angol nyelven éneklünk, sokkal nagyobb, alaposabb előkészületre van szükség. A zene az ének élvezését zavarta, a közönség állandó halk, vagy sokszor félhangos beszélgetése. Mit gondolnak, mi volt a beszédtéma: hogy egy-egy fekete arc mögött vajon ki is lehet? Ennyire se­gítette elő a hatást a befeketí- tés. NEM RÉSZLETEZZÜK to­vább, tegyék komoly megfon­tolás tárgyává a darab ren­dezői ezt a kis véleménynyil­vánítást. Nem egy emberé — nagyon soké. Elintézetlen panaszok KALMÁR JÓZSEF TÍZ ÉVE Alig volt 11 éves Kalmár Jó­zsef, amikor munkába állt. 18 éves korában hányba került. Dolgos kezén és szelíd szívén kívül, amikor 1938-ban össze­házasodtak, feleségének mást nem hozhatott. Földje egy arasznyi sem volt. Keveset is keresett, koldusalamizsnát, annyit, mint sokezer bányász­társa, akiket a bánya urai ké- nyük-kedvük szerint zsarol­hattak ki. A kevés pénz miatt felesége nem tett szemrehá­nyást. Nem panaszkodott egyikük sem, csak sóhajtoz­tak. Pedig mennyi minden kellett volna a házhoz. Négy­tagú családnak élelem is sok kell. Ruhára pénzt költeni csak akkor lehetett, ha ma­radt. Fillérekért, éppen csak a mindennapi betevő szűkös falatért, meg azért az egész­ségtelen, dohos kis viskóért, melyben lakott, dobta oda munkaerejét és egészségét a bánya mindenható urainak. Szívét mardosta a nincstelen- ség. Nem magáért, hanem két gyermekéért aggódott. De szólni nem szólt, csak felesé­gének. — Mondtam már régen, hogy ne törd magad. Jóska. Majd elmúlik a háború, akkor talán jobb lesz. — De amikor házat is sze­retnék építeni — mondta ő keservesen. — Abból ugyan, míg a há­ború el nem múlik, nem lesz semmi — mondta az asszony. Kalmárné gondolata mindig gyermekein, a család szemsfé- nyein járt. Attól tartott, hogy a gyilkos golyók elszakíthat­ják őket egymástól. A háború utolsó napjaiban rettenetes perceket éltek át, s velük együtt a többi etesi dolgozó is. 1941 karácsony utáni napon kora reggel arra ébredt Etes dolgozó népe, hogy elhallgat­tak a halálthozó fegyverek. Különös öröm szállta meg a Kalmár család szívét. A mö­göttük lévő kertben a német ágyuk *— melyek napokon keresztül állandóan dörögtek — végre elhallgattak. A né­metek meghátráltak. Oly sok nehéz esztendő után végre szabadon fellélegezhetett Kal­már József bányász is. A fris­sen esett hóban még látni le­hetett a német csizmák nyo­mait. Kalmár József alig merte elhinni, hogy egyik napról a másikra új világba lépett. Lassan körüljárta nyo­morúságos házát, melyet 39- ben 600 pengőért részletre rá- kényszerített a bánya. Siral­mas volt, ahogy a ház kiné­zett. Elindult a kert felé. Egy pár kiöregedett gyümölcsfa letöredezett gallyai vádolták az elmúlt időt. Lassan visszaindult a házba. Az asztal mellé ült. Gyengén őszülő fejét kérges tenyerébe fogva gondolkodott. Jó pár év szökött vissza gondolatába — mikor még a bányát kezdte. Keserves kenyérért dolgozott a többi bányászmunkásokkal. A nélkülözés, a munkanélkü­liség, bizonytalanság jutott eszébe. . A hó elolvadt. i 945 tava­szán a Magyar Kommunista Párt hívó szavára az egész magyar nép talpraállt. Űj élet kezdődött. Kalmár József is a kommunista párt tagja lett 1945. januárjában. Amúgy is kérges tenyere még kemé­nyebben ragadta meg a csá­kányt. Fáradtságot nem is­merve dolgozott azért, hogy a háború okozta súlyos sebek mielőbb eltűnjenek hazánk testéről. A széncsaták idején becsülettel helytállt. Jövője biztos, jó munkája után szép keresetet vihetett haza család­jának. Minden fillért megbe­csültek. Kalmár elvtárs: négy­tagú családja ellátása és ru­házkodása mellett egyre több forintot tudott félrerakni. A megtakarított pénzen apró- donként követ és téglát vásá­rolt a házépítéshez. Egy szép napon a vályogból épült vi- tyiló is eltűnt. 1917 taVSSZDn a régi ház helyén új ház körvonalai bon­takoztak ki. Egy év alatt 40 000 forintos költséggel föl­épült az új otthon. A család öröme ez a lakás. Külseje ugyan még vakolatlan, de bel­seje annál inkább gyönyör­ködtető. Kétszobás, konyhás, verandás és éléskamrás épü­let. A bejárónál üveges ve­randa. Párkányán a tél elle­nére most is virág díszük. A konyhában a polcon rádió. 1952-ban vették. Bent a konyhában élénk beszélgetés folyik. Arról tár­gyaljak, hogy a két szobát jó lenne még lepadlóztatni, mert a beton nedves és hideg. Van egy kis megtakarított pénzük. Ez elegendő lesz arra, hogy az eresz alatti részt bedeszkáz- zák és a házat bepucolják. Kalmárné kis cédulát vesz elő és számoláshoz kezd. A papíron a számsorok egyre nőnek. Kiszámolja gyorsan, hogy tíz év alatt a 40 000 fo­rintos házépítésen kívül csak­nem húszezer forintot fordí­tottak ruházkodásra, ötezer forintért vettek tangóharmo nikát, s ezer forinton fölül fi­zettek azért, hogy a Dodi gye­reket megtanítsák harmoni- kázni. A házépítés mellett „ Kaz­már-család semmiből sem szú kösködött. Egyetlen év sem múlt el úgy, hogy hízódisznót ne öltek volna. Kalmár József dolgozott is becsületesen. Az elmúlt tíz év alatt többnyire a hétköznapi műszakok mel­lett még a vasárnapokat is ki­dolgozta. Üzemében, Újlakon a termelés növelése érdekében több újítást nyújtott be. A párt- és szakszervezeti mun­kákból is becsületesen kiveszi a részét. Harcol azért, hogy az üzemvezetőség a csapatokat igazságosan ossza el a mun­kahelyeken, hogy ezáltal a ne­hezebb körülmények közt dol­gozó csapatok keresete is biz­tosítva. legyen. Igaz, az még a mai napig sem nyert kielégítő megoldást! Felesége is becsületesen helyt áll a munkában. Már három éve dolgozik a Nógrád- megyei Moziüzem Vállalatnál. Lelkes munkájáért két esetben pénzjutalomban részesíte ték. Mint MNDSZ-tag segít a köz­ségi tanács munkájában is. Szorgos családként ismerik Biccen. Most újabb terveket szőnek: Dodi, a nagyobbik fiú, aki jelenleg a salgótarjáni ipari technikumba jár — az iskola elvégzése után gépész- mérnök akar lenni. Lehet is belőle, csak tanuljon szorgal­masan, ez egyedül rajta mú­lik. Szabó Sándor Cztálin elvtáns 1924. júniu- sában a munkáslevfle- zőkről a következőket mon­dotta: „Ha a munkások részt - vesznek egy lap irányításá­ban, annak mindenekelőtt az a jelentősége, hogy ez lehe­tővé teszi, hogy az osztály­harcnak ez az éles fegyvere az újság, a nép leigázá­sának fegyveréből, felszabadí­tásának fegyverévé változ­zék. Csak a munkás és fa­lusi levelezők tudják végre­hajtani ezt a nagy átalakítást.“ Ez azt jelenti, hogy a leve­lezőknek törekedniök kell ar­ra, hogy szervezzenek és győz­zenek meg minél több embert a kommunisták igazságáról, a lap igazságáról. Ezt a feladatot a sajtó azonban csak úgy tud­ja teljesíteni, ha minden poli­tikai munkás, de főleg a sajtó dolgozói a hozzáérkezett leve­let lelkiismeretesen kezeli. A politikai bizottság 1952. júliusában határozatot is ho­zott erre, amely leszögezi: a dolgozók leveleinek a száma e<*yik fokmérője a szerkesztő­sének, pártszervezetek jó mun­kájának, tömegkapcsolataink­nak. Pártbizottságaink, a párt- sajtó szerkesztőségei tekintsék a dolgozók leveleit, javasla­tait, bejelentéseit párt- és közérdekű iratoknak. Az 1954. január 26-1 Szabad Nép „Törvény a lakosság be­jelentésének Intézéséről“ így ír: A nem hatáskörükbe tar­tozó bejelentéseket pedig kö­telesek három napon belül ah­hoz a szervhez továbbítani, amelyikre az ügy tartozik. Er­ről a bejelentőt is értesíteni kell.“ Amint láthatjuk, tehát a feladat nagy és nagy fele­lősséget is ró a szervekre. De mindjárt szögezzük is le, hogy a levelezők nélkül nem élhet­ne egy szervünk sem, de fő­leg nem a sajtó. Hiszen a leve­lezők a sajtó legfőbb szószólói. Náluk nélkül a lap íróasztal- szagú, sűrűn teleírt papírlap lenne, amit nem szívesen ol­vasna senki, ök tárják fel iga­zán a széles tömegek örömét, bánatát és ők azok. akik bát­ran mernek bírálni és java­solni is. Egyszóval ezek az em­berek részt kérnek az ország vezetéséből. Leveleikkel ser­kentik egymást a jobb mun­kára, bátorítják, biztatják egy­mást. És ha azt látják, hogy panaszaikat elintézik, meg­hallgatják, örülnek ennek. Ügyes-bajos dolgaik elintézése azonban nem marad szó nél­kül, mert elmondják egymás­nak és ez még nagyobb len­dületet ad, érzik, hogy az igaz­ság az ő oldalukon van. így látja meg aztán minden dol­gozó, hogy ez az ország az övé és ő is felelős azért, ami ebben az országban történik. Mégis vannak olyan szer­veink, melyek figyelmen kívül hagyják a dolgozók leveleit, panaszait. Sokszor hónapokig „ülnek rajta“, vagy hevertetik az íróasztalban anélkül, hogy valamit intéznének. A Megyei Tanács VKG. osztályára pél­dául december 28-án szer­kesztőségünk ifj Ivanics Ist­ván nőtincsí lakos levelét meg­küldtük kivizsgálásra. A VKG osztálya azonban csak most II. 14-én méltatta arra, hogy válaszoljon. Ügy látszik, a VKG osztálynak a dolgozók panasza nem sokat számít. Ugyanez a helyzet a pásztói VKG osztályon is, ahol Kiss Gábor elvtárs Bér község pa­naszait intézte. Nem jobb a dolgozók panaszlevelével való bánásmód a megyei tanács egészségügyi osztályán sem. Pedig a Politikai Bizott­ság határozata mindenkire vo­natkozik. Sőt az 1954. január 26-án megjelent Szabad Nép cikke határozottan kimondja, hogy azokat az egyéneket, akik a dolgozók leveleivel hanyagul bánnak, fegyelmi elé kell állí­tani és eljárást kell ellenük indítani. Két héttel ezelőtt Bácskai István bányanyugdíjas Cered községből panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, mert nem kapta meg februári nyugdíját. Panaszában elmondotta, hogy ajánlott levélben fordult már az Országos Nyugdíjintézethez ebben az ügyben. A levélben a posta és a helyi tanács is iga­zolta, hogy nyugdíja nem ér­kezett meg a ceredi postára, de a nyugdíjintézettől még nem kapott választ, sem a pénzt nem kapta meg. Azóta szerkesztőségünk is írt az Or­szágos Nyugdíjintézetnek és Bácskai István másodszor is sürgette levélben, de a nyug­díjintézet mélyen hallgat. Már ez is hiba, de. hogy a pénzt sem küldik, még nagyobb hiba. Az előbb említett szervek vezetői példát vehetnének az SZTK Nyugdíjcsoport vezető­jétől, Molnár Jenő elvtársiéi, vagy a KISZÖV vezetőjétől. Kormos Gyula elvtárstól, akik a dolgozók panaszait vagy ké­relmét mindig lelkiismerete­sen. határidőre elintézik, s a hozzájuk küldött leveleket minden esetben elintézték és becsületesen tájékoztatták szerkesztőségünket is. pártszervezeteink, gazdasá- gi szerveink a dolgo­zók bejelentéseit mindig lelki- ismeretesen tanulmányozzák és intézzék. Soha ne felejtsék, hogy a dolgozók ügyes-bajos dolgának alapos, becsületes el­intézése az új szakasz politi­kája végrehajtásának szerves része, minden szervezet mun­kájának elengedhetetlen tarto­zéka. Földművesszövetkezeti taggyülés Bencúrfalván Földművesszövetkezetünket két évvel ezelőtt hozzácsatol­ták a szécsényi földművesszö- vetkezethez. s ennek révén Szécsény- és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet lett a neve. A földművesszövetkezet, mint kereskedelmi szerv sok­ban segít községünk dolgozó parasztságának. Azzal, hogy tagszövetkezetté lett, közsé­günk csak nyert úgy áruellá­tás, mint egyéb gazdasági vo­natkozásban is. A földműves­szövetkezet ügyvezetője feb­ruár 6-án tartotta meg 1954 negyedik negyedévi tervbe­számoló tagértekezletét Ben- curf alván. Nálunk mindig különös je­lentősége volt a szövetkezeti taggyűléseknek, de ilyen ün­nepélyes taggyűlésünk még nem volt. A szövetkezet népi zenekara talpalá való magyaf nótákkal szórakoztatta a tag­ságot, a hat főből álló női tánccsoport pedig szebbnél- szebb népi táncokat mutatott be. Mizsák László szövetkezeti cukrászmester nagyon szépen adott elő egy verset. Az ügyvezető ezután nagy­szerű eredményről számolt be. A körzeti földművesszövetke­zet 1954. évi tiszta feleslege 551 970 forint volt. Bejelen­tette, hogy a vásárlási vissza­térítések során egy-egy szö­vetkezeti tagnak, akinek a részjegye teljes egészében ki van fizetve, minden levásárolt ezer forint után 30 forintot fognak visszafizetni. Ezek a fejlődést jelentő be­szédes számok közelebb hoz­ták dolgozó parasztságunkat a földművesszövetkezethez és biztos, hogy az még jobban fog fejlődni. ígéretet kaptunk a földművesszövetkezet veze­tőségétől, hogy a tiszta feles­leg 15 százalékán mezőgazda- sági kisgépeket, vetőgépet, csi- gatriört (vetőmagtisztítót) stb. fognak vásárolni, amit a dol­gozó parasztság részére ki fognak kölcsönözni. Mi tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a földművesszövetkezet ezzel kormányprogramunkat kíván­ja szolgálni, hiszen tudja, hogy ezek a gépek Bencurfal- ván nincsenek meg egyetlen egyéni parasztnak sem. Miklián Pál, Bencurfalva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom