Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-26 / 8. szám
4 SZABAD IvSgbId 1955 január 26. Agresszió Costa Rica ellen Tose Figueres. Costa Rica " elnöke, január 11-én bejelentette, hogy fegyveres támadás érte az országot. Az ország határán áttett agresszió« csapatok meglehetősen mélyen behatoltak Costa Rica területére. A costaricai kormánycsapatok felvették a harcot a betolakodókkal. * Mint tudjuk, Costa Rica, ez a körülbelül egymilliós lakosságú kis, középamerikai állam, ugyanúgy, mint Guatemala, az „United Fruit Company“ északamerikai gyümölcsmonopólium és más amerikai társaságok kizsákmányolásának tárgya. A „United Fruit Company“ tulajdonában van Costa Rica megművelt földterületének több mint egyharmada, az Összes vasút és dokk. Az utóbbi időben a megerősödött nemzeti felszabadító mozgalom veszélyeztetni kezdte e hatalmas monopólium egyeduralmát. Ezeknek az erőknek nyomására az 1953. évi választások után hatalomra került Jose Figueres elnök megígérte, hogy államosítani fogja a „United Fruit Company“ birtokait és az „Elektric Bond and Share“* amerikai társaság fiókvállalatait, emelni fogja a béreket stb. A néptömegek követelték az ígéretek beváltását. Jose Figueres, jóllehet általában reakciós, amerikabarát politikát folytatott, kénytelen volt számolni ezekkel a követelésekkel. A tömegek nyomására a múlt évben megpróbált bizonyos engedményeket kicsikarni a „United Fruit Com- pany“-tól, többek között azt akarta, hogy a társaság egyezzen bele 15 százalékos jövedelmi adójának felemelésébe (50 százalékra). A társaság persze elutasította ezt a követelést. Figueres ezenkívül olyan i,lázadó“ cselekedetet is megengedett magának, hogy például elutasította Costa Rica részvételét a caracasi pánamerikai értekezleten. 1953-ban megengedte a „United Fruit Company“ tízezer banánmunkásának sztrájkját. Costa Rica elnöke végezetül odáig merészkedett, hogy ellenezte az Amerikai Egyesült Államok latinamerikai tőkebefektetéseit és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a latinamerikai országok „saját megtakarításaikból“ fejlesszék gazdaságukat. „Húsz évvel ezelőtt az Egyesült Államok visszahívta Latin-Amerikából tengerész gyalogságát — írta Figueres a »New Leader-« című amerikai lapban... Most viszont más» fajta »gazdasági«-megszállás alatt vagyunk, amely _ ugyan nem korlátozza olyan közvetlenül a megszállt ország szuverenitását, mint a katonai megszállás, de annál hathatósabban és zsarnokibban“. Ám, mint a guatemalai események mutatták, s mint most Costa Ricában is kitűnik, a katonai elnyomás korszaka még korántsem múlt el. Az amerikai monopóliumot nemcsak dollárral, hanem fegyverrel és vassal is iparkodnak elfojtani a latinamerikai országok önállósodási kísérleteit. A „United Fruit Company“* láthatóan Somozához, vagy Armeshoz hasonló zsarnokot akar Figueres helyére ültetni Costa Ricában, vérbe akarja fojtani a costaricai nép szabadságvágyát és függetlenségi törekvéseit. A z a tény azonban, hogy az amerikai imperialisták Latin-Amerikában egyre gyakrabban kénytelenek fegyveres erőszakkal fenntartani uralmukat. helyzetük ingatag voltát tanúsítja. A costaricai támadás, akárcsak a guatemalai intervenció óriási felháborodást váltott ki a latin-amerikai országokban. Ezeknek az országoknak függetlenségükért harcoló népei őszintén rokonszenveznék Costa Rica népének harcával. Az egész haladó emberiség megöélyegzi az amerikai rabtartók újabb bűntettét. SIRALMAS MÉRLEG Az US News and World Report című amerikai folyóirat újév előtti számában „Még egy szövetséges kezd nyugtalankodni" címmel érdekes cikk jelent meg a lap tokiói tudósítójának tollából. Japánról van szó, amelyet az amerikai folyóirat állítása szerint „nemrég még Amerika legerősebb szövetségesének tartottak a Csendesóceán térségében“, de mostanában egyre kevésbé lehet támaszkodni rá. „Japánban — írja a tudósító — mind erősebben kételkednek abban, hogy az Egyesült Államok hasznos barátja volna az ázsiai országoknak“. Ezeknek a kételyeknek van is alapjuk. mert Japánnak az amerikai „barátság“ egyedül azt hozta, hogy elvesztette politikai függetlenségét és gazdasága tönkrement. „Japán — hangoztatta a cikkíró — a depresszió szélén áll., Munkanélküliek milliói; mind több a csőd és az öngyilkosság; az áruházak tele vannak eladhatatlan áruval; a raktárak exportcikkekkel, amelyeknek nincs piacuk — ilyen képet fest az US News and World Report tudósítója. Azt írja. hof/y az „amerikai segély“ egyetlen problémát sem oldott meg, ellenkezőleg — „meggyengítette Japánt“. Japánnak — állapítja meg a folyóirat — „ahhoz, hogy létezhessen, kereskednie kell“. Az Egyesült Államok pedig nem engedi be a japán árukat piacaira és tőle telhetőén gátolja a kereskedelmet Japán és szomszédai között. Ez nagy felháborodást vált ki. A japán nép legszélesebb körei követelik a normális gazdasági kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetunióval. A háború alatt Japán volt az atombombázás első célpontja. Az amerikai hidrogénbomba kísérletek első áldozatai szintén japán halászhajó békés halászai voltak. Az amerikai folyóirat szavai szerint a hidrogénbomba kísérletek „aggasztják a japán közvéleményt“ s fokozzák Japánban a háborúellenes hangulatot. Félelem érződik ki az amerikai folyóirat cikkéből. A cikkírót aggodalomba ejti a japán nép feléledő nemzeti öntudata, az az egyre erősödő törekvése, hogy visszaállítsa szuverénitását és függetlenségét. Az US News and World. Report tokiói tudósítója bosszankodik, hogy „Japánban változik a politikai helyzet és a hangulat“. Cikke végső fokon a washingtoni diplomácia aggodalmait tükrözi. Az Egyesült Államok külügyminisztériumához közelálló folyóirat semmi vigasztalót nem nyújt Washingtonnak, amikor megvonja japáni politikájának mérlegét. Nyugatnémetország ifjúsága a felfegyverzés eilen Frontiak ne engedjetek! i Amikor tollat ragadunk, januárt írnak. Ez nálunk a tél kemény hónapja. De mintha megemberelte volna magát az idő, aranyszínű tavaszi napsugár simogatja szép földünket, a hegyes-dombos Nógrádot. Az emberek is vidámak, mosolygós arccal végzik a mindennapi békés, építő munkát. Üzemeink, az Acél- és Tűz- helyárugyár, villamos erőműveink — hazánk felszabadulásának a német fasizmus aló — 10. évfordulójára készülnek. Bányáink, a Nógrádi Szénmedence, amely országos viszonylatban is híres jó munkájáról, ebben a felszabadulási munkaversenyben legutóbb országos viszonylatban harmadik helyTe került. De bízunk abban, hogy április 4-re — amikor felszabadulásunk évfordulójának napja lesz — az első helyre kerül és a legtöbb szenet adja az országnak. Az államigazgatás dolgozói is szép feladatot tűztek maguk elé. Azt, hogy mukájukkái elősegítik dolgozó népünk életszínvonalának emelését. Igazán szép ez az élet! Tavasz lesz! Ugye megértitek, hogy aggodalommal tekintünk a vén Európa nyugati felébe, a ti szép fővárosotok, Párizs felé, amelyet mi úgy ismerünk, mint a hősök, a szép, a művészet bölcsőjét. Aggodalommal nézünk, mert Párizs felett viharfelhőt látunk tornyosulni. Kormányotok, Mendes- France-szal az élen, élesztette ezt, amikor az amerikai gonosz sugalatára elárulva titeket, a nagy francia népet, megszavaztatta és aláíratta a békés építő munkát végző népek elleni merényletet, a nyugatnémet felfegyverzést. Mi nem vagyunk kétségbeesett emberek, mert ha kell, van erőnk megvédeni hazánkat egy újabb pusztulástól. És ilyen elhatározás él a többi békésszándékú emberek millióiban is. Ezt igazolta a Moszkvában megtartott békésszándékú emberek küldötteinek konferenciája; Azt is tudjuk, hogy ebben a gondolatban ti, francia emberék is velünk vagytok. Lehet-e másképp gondolkodni, amikor még égeti lelkünket Toulon sorsa, Lidice pusztulása. Nem felejtettük, hogy hazánkat végigtiporták a német csizmák, hogy meggyilkolták népünk legjobbjait, hogy romokká változtatták ősi büszkeségünket, Budapestet::. Nem engedjük, nem engedhetjük, hogy akiknek alig hűlt ki pusztító lábuk nyoma, ismét fegyvert kapjanak és vért, szenvedést zúdítsanak a világra. Nem engedjük! Ez rajtunk, egyszerű bányászokon, parasztokon, értelmiségieken: a dolgozók millióin múlik. Mi tudjuk, hogy ti egyszerű dolgozók, igaz franciák, nem vagytok azonosak azokkal, akik megszavazták a nyugatnémet felfegyverzést. Nem érthettek egyet azzal a szavazattal, mert ez a szavazat a ti életeteket, véreteket követeli, a családi hajlékotok feldúlá- sát. Ne engedjétek! Nem egyezhettek abba, hogy egy pár őrült, az emberi élet rovására kössön üzletet; Hiszen olyan szép az élet. Tavasz lesz! Nálunk az országot most végigjárja egy egyszerű asszony szava, akinek három gyermekét rabolt el az elmúlt vér- özön. Kettő a fronton lelte halálát, a harmadikat, a legkedvesebbet pedig itthon temette el mindörökre egy gyilkos légitámadás. Ez az asszony most végigkiáltja az országban: — Emberek ne engedjétek! Mi is ennek az asszonynak a szavával szólunk hozzátok. — Franciák, ne engedjétek! Mi, magyarok, de a többi békés nemzetek milliói is veletek érzünk. Nem nyugatnémet felfegyverzést, hanem a kettészakított német nép egyesítését, a békés építő munkára ezt akarjuk! Nógrádmegyei Tanács Vb. dolgozói. A Párizsi Szent Anna Kórház Dolgozóihoz Kedves Munkatársaim! Szaktársak! Alulírottak, akik itt Magyarországon, Salgótarján városban egy kőszénbányavidék központjában irányítjuk szakmai vonalon megyénk egészségügyét és egészségügyi dolgozóinkat, nagy megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy az önök kormánya ratifikálni szándékozik azt a szörnyű törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné azt. hogy Nyugat-Németország újrafelfegyverzésével megint a már múltban kiállóit borzalmak rémképei váljanak valóra. Mi egészségügyi dolgozók hivatásszerűen mindenkor arra törekszünk, hogy az élet érdekében harcoljunk a halálthozó betegségekkel szemben. Az elmúlt háború borzalmaira, a háborúval járó szörnyű pusztulásokra, a háborúkat követő rettenetes nyomorúságra még mindnyájan emlékszünk. Nem akarjuk mégegyszer a most már csak emlékezetünkben élő szörnyűségeket átélni. Nem akarunk újabb háborút. Minden erőfeszítésünkkel a béke megvédéséért, a béke fenntartásáért küzdünk. A nyugat-német hadsereg felállítása az erről szóló törvényjavaslat ratifikálása a nyugati imperialistáknak olyan törekvése, ami nemcsak a mi, de az egész világ dolgozó népének akaratával ellenkezik. Akkor, amikor az Önök kormánya a francia nép akarata ellenére és a francia nép félrevezetésével törvénybe akarja iktatni Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, olyan tűzzel játszik, amely az egész világot lángba boríthatja. Kérjük önöket, hogy a francia kormány ezen törekvését akadályozzák meg, harcoljanak a törvényjavaslat elfogadása ellen és ezen harcban adjon erőt az a tudat, hogy nincs egyedül a francia nép. Vele együt harcolunk mindnyájan, együtt harcol velünk az egész világ dolgozó népe. Salgótarján, 1955 január 15, Emlékezés Ady Endrére JJ olnap lesz 36 éve, hogy meghalt a nagy magyar Messiás, a magyar fájdalmak megkiáltója, a forradalom viharmadara. Egyik legnagyobb költőnk volt: a legigazabbak, a legbátrabbak, a leghaladóbbak, a legmagyarabbak egyike, század eleji irodalmunkban úgy ragyog ki alakja, mint a szabadságharc idején Petőfié. Üj időknek új dalait hozta a magyar irodalomba. Újat, forradalmit jelentett mindenben, mit költészete magában foglalt: formában, tartalomban; költészetben, politikában egyaránt. Az igaz, az ősmagyar ének szállt ajkáról. Verseiben a magyar nyelv egész gazdagsága, minden szépsége és ereje érződik. Kevés költőnk formálta verseit olyan költői igényességgel, olyan erőt nem kímélően, mint Ady. Szabad, fejlett, kulturált Magyarországot, boldog emberekhez méltó életet akart, éppen az ellenkezőjét annak, amit talált. A változásért, az újért, az elnyomottság, a sötétség ellen szólít harcba, azonban mint ősének a „Montblank embernek“. Vajdának, neki is egyedül kellett vívnia a harcot. A változás szükségességét hirdető költőt nem akarják megérteni, a népet sötétségben, elnyomottságban tartó hitvány Nérók. A becsület, a tudás fölényével, magasabb- rendűségével vágja oda nekik: „Mondják csak, hogy ők nem értenek, Ne is értsenek grófi senkik,*i‘ Gyűlöletet, átkot szór a magyar haladás kerékkötőire, a „magyar mocsár“ nagyhangú lakóira, a nép hóhéraira, Tisza Istvánra, akit vad geszti bolondnak, kerge kosnak, bomlottszemű és bomlottfejű kajánnak nevez, akiben minden gonoszság, minden óság szimbólumát látja. I\J indenkinél jobban sze11 í rR\ie a hazát, de új volt hazaszeretetében is. Látta és érezte a haza sok sebét, nem eltakarta, hanem bátran feltárta, gyógyítani akarta ezeket a sebeket. Párizsban látta azt az óriási különbséget, amely akkor Nyugat-Európa népei és Magyar- ország között volt. Haragos, ostorozó hangon, mégis forró szeretettel a hűség hitvallásával írt a hazáról, „Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban, Szomorúan magyar". Amikor az est leszállt Párizsra, bezárkózott hotelszobájába, haza álmodta magát a Tisza mellé, a nagy virágta- lan ugarra, ahol a dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed, ahol az öreg Kunná halni készül szalmástetőjű kunyhójában. Emlékei: kunyhó, olajmécs, munka, éhség, gyermek, rongy és a többi. Párizsból is az elnyomott, kisemmizett, némán átkozódó rabokra gondolt. T/áltozás, vagy pusztulás -=* ' így látta a haza sorsát. Az idő nem kíméli a pusztulásra ítélt népet, mely a nagy nemzetek sorából az elveszett országok közé csúszott le. „Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek. Vagy marad régiben a bús, ■magyar élet“. Csak azok a népek virágozhatnak, állhatnak meg, amelyek fel tudnak zárkózni a haladás nyomába. Látta, hogy a megújhodáshoz a Magyar Ugar felszámolásához minden régit elsöprő forradalom kell. „Bécs, babona* gróf-gőg, irigység, Keletiség, zsandár, alázat Egy isten se tudná lefogni Ereinkben ma már a lázat. Ma még tán egymást összetévesztjük Holnap egy leszünk, észre se VeSSZÜk . ; ; öles, s tisztítás vágya gyűlt itt, Tegyünk a tűzre, ébresztgessük“, — írta egyik versében. Azt is tudta, hogy kiknek kell vezetni ezt a forradalmat. „A jövendő fehéreinek“, az új hadseregnek, az ezer évig nyomorgóknak, az ítélnitudó népnek“, a „ma kiebrudaltjai- nak“, a magyar proletároknak volt ez a feladata. Minden reményét, minden bizakodását a fiatal, magyar munkás- osztályba helyezte. „Ami csak szépség s ami reménység, Mind ti vagytok a Tisza kör TÜI“. Hitet tesz mellettük a költő: „Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem; Véreim, magyar proletárok", Ady demokratikus internacionalista volt. A Duna-táj gyalázatban és keservben ezer év óta rokon népei között hirdetett összefogást az eljövendő forradalom érdekében„ „Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad“, A/Jegyar volt ő, bátor, ke- meny, aki sok csügge- dése ellenére is hitt népe erejében, a forradalom eljövetelében és győzelmében. Végső fokon nem siratta, de buzdította nemzetét. Méltán nevezte magát Dózsa György unokájának. Petőfi forradalmi folytatója, a Holnap költője, mai életünk előkészítője volt Kikelt a mag, amelyet elvetett,: s mit megálmodott. Győztes lett a hőkölés népe, léptei döngenek a világosság, az emberi élet, a szépség és a boldogság felé. A 36 éve halott költő verseiben él ma is és élni fog örökké. Az idő igazolta a költő szavait: „Örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre, Szent, mint szent sír, s mini koporsó, kemény, De virágzás, de Élet és örök% Börzsönyi Mátyás 1 _c ’ v' ,.&>WL y 17 Salgótarjánban tartották az ország első küldöttválasztó békegyulését A negyedik magyar békekongresszus előkészületei során pénteken este az országban elsőnek Salgótarján-Ujte- lep lakói tartották meg küldöttválasztó békegyűlésüket a Salgótarjáni Általános Gimnáziumban. Id. Gajdos István acélöntő, a városi békebizottság tagja a nemzetközi békemozgalom nagy győzelmeiről és az; imperialista hadianyaggyárosoknak a Wehrmacht feltámasztásáért folytatott kétség- beesett háborús erőfeszítéseiről beszélt. A lelkeshangú küldöttválasztó békegyűlés ezután kilenc dolgozót delegált a városi küldöttválasztó nagygyűlésre, és Gajdos István javaslatára valamennyi részvevő aláírta a BVT felhívását. Végül táviratot küldtek Franciaországba, Lyon város békebizottságához. Dolgozók a bányászok bérezéséről Az elmúlt héten közöltük a bányászok bérezéséről szóló határozatot. BERZÁK JÓZSEF Szorospatak üzemegység bércsoportvezetője: Az új bérezés elősegíti a termelést — Szerintem az új bérezés elősegíti majd a termelést. A dolgozók minden műszak után könnyen ki tudják számolni, hogy aznap mit kerestek. Ez azonban attól függ, hogy a műszaki vezetők, műszaki káderek mennyire tudják majd az új bérezést a dolgozókkal megértetni. Ha a dolgozók nem értik meg, ellenkező hatást vált ki. Nekünk bérelszámolóknak lényegesen megkönnyebbül a munkánk: például: a perc érték kiszámítása megszűnik és teljesítménybér lép helyébe. Ezt a dolgozók is megértik. Ellenben hiányolom, hogy a külszíni dolgozók és külszíni szállítók helyzetén nem sokat javítottak. SEFFER elvtárs Szorospatak aknavezetője: Helyeslem, hogy az elővájási munkákat a jövőben értékelik — Az új bérezés a réginél egyszerűbb és a dolgozók is megértik. Nagyon helyes, hogy a bonyolult számításokat eltörlik. Most már a dolgozók is könnyebben ki tudják számolni keresetüket. Helyeslem, hogy az elővájási munkákat a jövőben értékelik. Eddig az volt a tapasztalat, hogy a bányászok éppen a helytelen bérezés miatt nem igen szerettek elővájási munkákra menni. Azt is helyeslem, hogy a fenntartási munka is nagyobb megbecsülést kap.
