Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-26 / 8. szám

2

SZABAD MOGBAD

1955 január 25.

A pártmunka elvi és gyakorlati kérdései megyénkben

A megyei pártbizottság 1955. január 21-én ülést tar- tott. Az ülésen meqvitaita a pártmunka elvi és gyakorlati kérdéseit megyénkben. A napirendi pont előterjesztője: Kelemen Jenő elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője többek között az alábbiakat mondotta:

i\i 1954-es évben mind az

iparban, mind a mezőgazdaságban értünk el eredményeket. Iparunk többsége teljesítette, sőt az Acélárugyár, a Vízválasztói Erőmű túlteljesítette évi tervét. Az építőipar is többségében, teljesítette azokat a beruházásokat, amelyek ugyancsak elősegítették a mezőgazdaság fejlesztését.

Bányászatunk az 1954-es év első negyedéves tervének teljesítése után évközben elmaradt az ország élenjáró bányái, tói, év végére azonban bányászatunkban is a nagyobb lendület, a munkafegyelem, a munkafeltételek javulása után már nagyobb eredményeket ért el. Biztatóan indul az 1955-ös év első hónapja.

Az iparban elért eredmények mellett, jelentősek a mezőgazdaságban is az 1954- ben elért eredmények.

Parasztságunk megértette, a több gabona termelésének elengedhetetlen szükségességét, mert az őszi talajelőkészítő munkát és a gabonavetést a Minisztertanács határozatának megfelelően határidő előtt 101.2 százalékra teljesítette. Az állatok téli takarmányának biztosítása érdekében a silózást 171 százalékra teljesítettük, amely mennyiséggel megyénk országosan első lett. Értünk el eredményt az állat- tenyésztés terén is. Javult a beszolgáltatás, az adóíizetés.

A mezőgazdaságban meglévő eredmények elérésében igen nagy része van szocialista szektorainknak. Gépállomásaink 1954-ben lényegesen több talajmunkát végeztek, mint 1953-ban, de munkájuk minősége is jelentősen javult. Termelőszövetkezeteink úgyszólván minden vonatkozásban élenjártak, és ennek megfelelően a korábbi kilépések ellenére 1954-ben megerősödtek. 1953-mal szemben nőtt a közös vagyonuk és míg 1953-ban 82 tsz-ből csak 11, 1954-ben már 27 zárt aktívan.

összefoglalva gazdasági eredményeinket: megállapíthatjuk. hogy a Központi Vezetőség 1953 júniusi és októberi határozatában megszabott feladatok végrehajtásában, a tervek teljesítésében, úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban, ebből következően a népjólét emelésében 1954-ben jelentős lépést tettünk előre. Mindez kedvezően hatott a szabadpiacokra, általában a lakosság közellátására is, és ma már a leghatározottabban leszögezhetjük: dolgozó népünk összehasonlíthatatlanul jobban él, mint az 1953-as esztendőben.

Pártbizottságaink, párt- és tömegszervezeteink, a vezetőség újjáválasztása. majd a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata után megerősödtek.

A partdemárácia, a kollektív

vezetés — aminek a hiánya a Központi Vezetőség határozata előtt a párt belső életének egyik legnagyobb gyengesége és a hibák elkövetésének forrása volt — elsősorban a megyei párt- végrehaj tóbizottságon javult. Jobban kifejezésre jut az egészséges bírálat és önbírálat. A pártbizottságokon dolgozó elvtársak már bátrabban mondják el egymásnak véleményüket. személy szerint is bírálva az illető elvtárs munkáját, magatartását, de egy- egy elvi. vagy gyakorlati kérdésben is bátrabban foglalnak állást. Az eredmények elérését segítette az is, hogy pártszervezeteink jobban támaszkodnak a kommunista aktívára. Van javulás a kommunista példamutatás terén.

A Központi Vezetőség júniusi határozatának végrehajtása közben a pártbizottságok, pártszervezetek javuló munkájával egyidejűleg javult a párt és a tömegek közötti korábban meglazult kapcsolat. Ennek eredményeképpen nőtt pártunk ereje, a párttagok aktivitása, elevenebbé vált az élet pártunk minden területén.

Pártunk tagjainak erőteljesebben kibontakozó aktivitásában kifejezésre jut a kommunisták megnövekedett felelősségtudata és kezdeményezése is. Ezek a változások kedvezően befolyásolják a párt belső életét és a tömegekkel való kapcsolatát. Ezt tapasztalhattuk különösen a tanácsválasztások időszakában. Ma már mind az üzemekben, mind a falun és egyéb szocialista szektorokban szívesen látják a kimenő elvtársakat, kérik tanácsaikat, segítségüket. A tömegkapcsolat javulásához nagyban hozzájárult az, hogy vezetőfunkcióban dolgozó elvtársak sok kis- és nagygyűlést tartottak. Soha any- nyit nem voltak a dolgozók között, mint a tanácsválasztás idején és magyarázták pártunk politikáját, pártunk határozatát.

Az eredményekhez, különösen a mezőgazdaságban elért eredményekhez hozzájárult a tanács- és a népfront-választás. Már a tanácsválasztás előkészítő szakaszában hatalmas tömegeket sikerült mozgósítani. Pártbizottságaink mellett párt- és tömegszervezeteink vezetőségei, párttagok, népnevelők sokasága kereste fel a dolgozókat lakásukon, készítették fel a választásra és ezzel egyidejűleg eredményesen mozgósítottak a termelésre, a beadás, az adófizetés teljesítésére is. Nem véletlen, hanem éppen a politikai tömegmunka, a megjavult tömegkapcsolat, a pártszervezetek megnövekedett aktivitásának eredménye, hogy megyénkben ß tanácsválasztások időszaka alatt emelkedett a tervek teljesítése, a mezőgazdaságban a beszolgáltatás. Mindez a tömegeknek a párt és a kormány iránti bizalmát tükrözi.

Hiba volna azonban, ha nem vennénk észre, hogy a pártvezetés színvonala — a vezetés módszere elmarad az élet követelményeitől, a Központi Vezetőség júniusi és októberi határozataiban megszabott feladatoktól. A párt- szervezetek életében számos negatív, sőt helyenként egészségtelen jelenség is észlelhető, amelyek hatással vannak a termelésre is.

Ai önbírálat és a bírálat különösen az alulról jövő bírálat korántsem teljes mértékben és korántsem minden pártszervezetben vált azzá a fő módszerré, amelynek segítségével fel kell tárnunk és le kell küzdenünk a hibákat, fogyatékosságainkat. Nem egy párt- szervezetben még mindig előfordul. hogy nem értékelik kellően a bírálat és önbírálat szerepét, előfordul, hogy még mindig üldözik a bírálót és hajszát indítanak ellenük a bírálat miatt. Ilyen példát lehetne felhozni az építészeti tröszt területéről. Most. amikor a tröszt megyei vállalattá alakult, feltűnően előtérbe kerülnek a korábbi bátor bírálók. Hasonló tapasztalat van a bányásztrösztnél is, ahol egyik elvtárs, mert feltárta a taggyűlésen a dolgozókra sérelmes igazságtalanságot, nemsokára utána feleslegessé vált. A bírálat elfojtását sajnos még több példa is igazolhatná, de talán legjobban szemléltetik a még mindig gyakori névtelen levelek, amelyek a pártbizottságokhoz és egyéb szervezetekhez érkeznek. Mint legutóbb az e-r'd.c névtelen levélíró írja „nem fedheti fel magát, mert nem akar holnap az utcára kerülni”. Mutatja a bírálat elfojtását,, a bírálat semmibevevését egy sor más példa is. A bírálat elfojtásához tartozik többek között az is, hogy a különböző értekezleteken felvetett panaszok, javaslatok még mindig nincsenek kellőképpen figyelembe véve. A bírálat és önbírálat jelszavának következetes érvényrejuttatása erélyes harcot követel mindenki ellen, aki akadályozza a bírálat kifejlődését, aki a bírálók üldözésére vetemedik és hajszát indít a bírálatok ellen.

A pártélet — a Szervezeti Szabályzat is — szigorúan előírja a kollektív vezetés elvének betartását, amely mint egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy tovább erősítsük a párttagság eszmei és szervezeti összeforrottságát, mégjob- ban fokozzuk a pártszervezetek harcképességét.

A kollektív vezetés elvének

megsértése fokozott mértékben jelentkezik a járási, városi pártbizottságoknál, de legnagyobb a visszaesés az alapszervezeteknél. A végrehajtó- bizottság. vagy rártbizotíság elé menő jelentéseket nem időben kapják meg a végrehajtóbizottsági tagok. Annak megtárgyalásába a végrehajtóbizottság jelentős része nem kapcsolódik be, nem mondja el véleményét, javas latát, nem segíti megfelelően bírálatával és így nem járul hozzá termékenyen a határozat meghozatalához.

A Központi Vezetőség júniusi határozata után jelentős fejlődés mutatkozott a kollektív vezetésben az alapszervezeteknél. Az ezirányú állandó csökkenő segítő és ellenőrző munka azonban azt eredményezte, hogy legtöbb helyen újra elhanyagolják, rendszertelenül tartják meg a vezetőségi üléseket, taggyűléseket. A taggyűlés elé menő beszámolót vezetőségi ülésen nem tárgyalják meg, így a taggyűlés elé menő beszámoló nem a vezetőség kollektív munkája, hanem újra a titkár egyéni elgondolását tükrözi, ami kihat a taggyűlések színvonalára, annak lebecsülését is jelenti.

A taggyűléseken igen ritkán

szerepel a párttagságot és a lakosságot közvetlenül érdeklő helyi kérdések megtárgyalása, taggyűléseken gyakran csak operatív jellegű gazdasági kérdések szűk körét vitatják meg. Keveset törődnek a pártszervezeti és eszmei ne- nevelőmunkájuk kérdéseivel, ezért a taggyűlések gyakran nem határozatképesek, unalmasak, hiányzik a bírálat, önbírálat.

Annak, hogy a kommunisták gyengén látogatják a taggyűléseket ez a magyarázata — amellett, hogy egyes pártszervezetek vezetői nem törődnek a taggyűlések előkészítésével, nem értesítik a tagságot a taggyűlés napjáról. Rontja a taggyűlések színvonalát, hogy nem tartják nyilván a párttagok és tagjelöltek megjelenését. nem érdeklődnek aziránt. hogy a tag, tagjelölt miért nem jelent meg a taggyűlésen. Nem alkalmazzák a nevelésnek azt a módszerét, hogy megmutatnák az egyes párttagok távolmaradásának az okát. Gyakran előfordul (bár itt is van némi javulás), hogy a taggyűlések előkészítésének legfontosabb részét, a napirend kidolgozását, a taggyűlés összehívása idejének megállapítását a járási, városi pártbizottságok részéről határozzák meg. Ilyen körülmények között a pártszervezetek hozzászoknak ahhoz. hogy rendszeresen várják a párt- bizottságok utasításait, miáltal csökken önállóságuk, kezdeményezésük, a párttagokat pedig megfosztják annak lehetőségétől, hogy megvitatás végett felvessék az őket érdeklő kérdéseket. Például még nem került a taggyűlés napirendjére olyan kérdés, hogy hogyan lehetne a tartalékföldeket hasznosítani, ezáltal a parasztság jövedelmét fokozni, vagy a község kútjának megjavításához, a járdák rendben tartásához milyen segítséget adhatna, hogyan kezdeményezhetne a pártszervezet olyan munkát, ami az eCTész község közvetlen érdekét szolgálná.

Mint már koráiban emli- tettük a gazdasági feladatok terén jelentősebb eredményt elérni nem tudtunk, a párt belső életének gyengesége miatt. Pártszervezeteink az utóbbi év során nem erősödtek a lehetőségeknek és követelményeknek megfelelően. Pártszervezeteink — különösen falusi pártszervezeteink — sem számszerűleg, sem összetételben nem növekedtek a lehetőségek és követelményeknek megfelelően. Nem egy falusi pártszervezetünk van, ahol fennáll a kiöregedés veszélye. Méginkább súlyosbítja az a körülmény, hogy szocialista szektoraink tagjelölt-felvétele sem jobb. mint általában falusi szervezeteinké. A tagjelölt-felvétel összetétele sem tükrözi a lakosság összetételét, sok az alkalmazott és kevés a dolgozó paraszt felvétel.

A tagjelölt felvételnő! mutatkozó súlyos hiányosság oka az. hogy nem sikerült megértetni alapszervezeteink vezetőségeivel — sokszor párttitkár elvtársainkkal sem — a párt állandó erősítésének fontosságát és jelentőségét. Ezt bizonyítja Szurdokpüspökiben az egyik vezetőségi tagnak az a minősíthetetlen nyilatkozata is, mikor azt mondja: „inkább vállalja az ökröt beszédre tanítani, mint, hogy egy parasztot arra neveljen, hogy belépjen a pártba.“’ Az egyházas- ger.gei pártszervezet titkára úgy nyilatkozott, „nincs a községben olyan érdemes ember, akit fel lehessen venni a párt soraiba”. (Meg kell jegyezni, hogy Egyházasgergé- nek 1100 lakosa és mindössze 64 párttagja és 1 tagjelöltje van.)

A tagjelölt-felvételnél mutatkozó súlyos hiányosság velejárója az. hogy a meglévő tagjelöltek nevelése is messze elmarad a követelményektől. A kommunista nevelésben óriási jelentősége van a tag- jelöltségi időnek, amelynek tartama alatt, ellenőrizni kell az egyes tagjelölteknek a párt iránti hűségét, politikai képzettségét és fegyelmezettségét, meg kell vizsgálni személyi tulajdonságaikat. Meg kell, hogy ismerkedjenek a párt Szervezeti Szabályzatával és taktikájával. Hogy mindezt mégis nem tekintik pártszervezeteink törvénynek, talán legszemléitetőb- ben bizonyítja az, hogy legtöbb alapszervezetünk nem veszi észre a tagjelöltségi idő leteltét. ezért jelentős azoknak a tagjelölteknek a száma, akiknek tagjelöltségi ideje egy-két évvel is túlhaladta a hat hónapot.

A kommunisták tanulásának

megszervezése terén is igen komoly hiányosságok vannak. Több olyan függetlenített pártós gazdasági -— állami funkcionárius van, akik felületesen tanulnak, nem járnak el konferenciákra. Még e területen sem sikerült megértetni, hogy a propagandamunkában milyen komoly helyet foglal el a káderek elméleti oktatása. Ma, amikor a dolgozók kulturális színvonala gyorsabb ütemben emelkedik, amikor a tömegek nagy aktivitást mutatnak, mind a politikában, mind a termelésben, kádereink csak akkor birkózhatnak meg a feladatokkal, ha rendszeresen emelik eszmei és politikai színvonalukat, ha elsajátítják a marxizmust, léninizmust.

Szinte naponta igazolódik be az a tétel, hogy minél nagyobb a funkciónárusok polni- kia színvonala, és minél nagyobb marxista-leninista képzettségük, annál eredményesebben és hathatósabban dolgoznak az állami és pártmunka minden ágában. A függetlenített párt- és állami vezetők ilyen példája ragadós, mert több párttitkárunk és vezetőségi tagunk sem tanul rendszeresen, nem jár szemináriumra, mint mondja „nem ér rá, mert szemináriumot ellenőriz“. A gyakorlat azt mutatja, hogy pártszervezeteink, de hozzátehetjük, pártbizottságaink is, esetenként túlságosan egyoldalúan belemerülnek a gazdasági ügyekbe, megfeledkeznek a propaganda kérdéseiről, még mindig kevés gondot fordítanak a kommunisták eszmeipolitikai képzésére, rosszul szervezik meg a propaganda munkát.

Az agitációs munka jelentősen hozzájárult az iparban és mezőgazdaságban ismertetett

kezdeti eredményekhez. A népfront megalakításával, a tanácsválasztások idején hatalmas tömegek ismerték meg a párt politikáját és további célkitűzéseit. Szinte állandóan visszatérő hiba, hogy az agitációs munka a meggyőzésnek, a felvilágosításnak ez a fontos eszköze nem állandó és egyenletes, lekorlátozódik a kampányok idejére. A párt és a tömegek közötti kapcsolat mélyítése nem következetes, a népnevelő értekezletek —- a népnevelők tájékoztatása

— elmaradnak, és ezzel elmarad a tanácsválasztásokon jól bevált, hasznos családlátogatás is. Bár a dolgozd szívesen látják a népnevelőket, szívesen elbeszélgetnek, várják is a felvilágosító szót. Nem egy olyan jogos szemrehányással találkozunk a dolgozók részéről, hogy csak akkor keressük fel őket, ha az ország valamilyen nagy feladat előtt áll.

A tiimegsímeifitá fontosságának és jelentőségének lebecsülése pártszervezeteink irányító munkájának gyengesége közé tartozik. Komoly hiba, hogy még a kampányok idején sem képesek pártszervezeteink a tömegszervezetek irányítására, kevés önálló feladattal bízzák meg a tömegszervezeteket. Bár nem egy példa bizonyítja, mint a békekölcsönjegyzés is, vagy a munkaverseny megszervezése

— amelyekkel önállóan lettek megbízva — eredményes munkát végeztek, betöltötték a transzmisszió szerepét. Az előttünk álló feladatok paran- csolóan megkövetelik, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítsunk a tömegszervezetek erősítésére, annál is inkább, mert a tömegszervezetek jelentősége éppen az új szakasz feladataival kapcsolatban fokozódott.

Mint ismeretes népgazdaságunk első ötéves tervében bizonyos aránytalanságok voltak. Ezek az aránytalanságok nem tették lehetővé, hogy azonnal hozzáfogjunk a következő ötéves terv megvalósításához. Az 1955-ös év lesz az, amely minden tekintetben alapjául kell, hogy szolgáljon a következő ötéves tervre való zökkenésmentes átmenetre. 1955-ben tehát hatalmas feladatok megoldása vár párt- szervezeteinkre, gazdasági vezetőinkre egyaránt. Bár nem lebecsülendők azok az eredmények, amelyeket elértünk, mégis, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a jelentős leRétságon a községi népfrontbizottsági elnökök részére tartott járási értekezleten dr. Lukács Iván ismertette a népfront-bizottság eddigi munkáját. Elmondta többek között, hogy a járás területén a nép- ront-bizottságok közbenjárására már számos iparengedélyt adtak ki. Majd javasolta, hogy a községekben a népfront-bizottsági tagok tartsanak fogadóórákat. Ezzel elérnék, hogy szorosabb kapcsolat jöjjön létre a népfront-bizottságok és a dolgozó parasztság között. Meg kell hallgatni minden egyes dolgozó paraszt problémáját, javaslatot tenni az illetékes szerveknél a kérelmek elintézési módjára. A népfrontbizottság, mint tömegmozgalom jött létre, hogy szolgálja dolgozó népünk felemelkedésének ügyét. De feladatának csak akkor tud megfelelni, ha a népfront-bizottságok tagjai valóban összekötő kapocs lesznek a dolgozó nép és az államhatalmi szervek között. „Fontos feladata a népfrontbizottságoknak az is — mondotta Lukács elvtárs — hogy segítsék a gazdakörök megalakítását, az erre a célra szánt helyiségek otthonossátételét és a szakkörökön a tagok szakismeretének bővítését”.

Nógrád község népfront-bizottsági elnöke elmondotta, hogy artézikutat szerelnének furatni, a szükséges társadalmi műn1’"'”'1 —-áiárulna a

község. Egészségügyi szem- -'or.thói fontos a másik tervük is. Orvos kel’ene az elég

maradást országosan, de megyei viszonylatban sem, ami mint adósság fennáll és amit ez évben feltétlenül pótolnunk kell.

Tűrhetetlen, hogy már az új év első napjaiban lemaradás mutatkozik az iparban, különösen a szénbányászatban. Ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bányászat vasárnapi műszakokkal teljesíti tervét. Ennek ellenére viszont szinte minden területen rendkívüli megnyugvás tapasztalható. A terv teljesítése törvény! A tervek maradéktalan teljesítéséért mind a párt, mind a párt által a termelés élére állított kommunista gazdasági vezetőknek, nem utolsó sorban minden kommunistának a legjobb tudása szerint kell harcolnia. Radikális változást kell elérni minden területen és az eddiginél sokkal határozottabban kell fellépni minden lazaság ellen. Megengedhetetlen, hogy a pártszervezetek, a párt gazdasági vezetői megnyugvással szemléljék a terv nemteljesítését, a pazarlást. A „kommunisták a termelés élére’“ — jelszó nemcsak az egyszerű párttagok, hanem a kommunista gazdasági vezetőkre is vonatkozik;

Az 1955-ÖS évben nagy feladatok várnak megoldásraj Ezeket a nagy feladatokat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha valóban változás áll be elsősorban a párt belső életében, ha javítjuk a vezetést, következetessé tesszük az ellenőrzést, ha helyesen mozgósítjuk párt- és tömegszervezeteinket. Meg kell javítani a párt építő munkáját, ugyanakkor pártszervezeteink napi feladatává kell tenni a termelés, a tervek teljesítésének pártellenőrzését.

Tovább kell javítani a pártós tömegkapcsolatot. A párt és tömegek közötti kapcsolat további erősítésének, a dolgozók kommunista nevelésének, a terv teljesítésére való mozgósításnak fontos eszköze a politikai agitáció. Az agitáció fő feladata: napról napra magyarázza a dolgozóknak a párt bel- és külpolitikáját, hogy a dolgozó nép figyelmét e politika megvalósítására irányítsa. Minél jobban megértik a dolgozók a párt politikáját, annál aktívabban harcolnak megvalósításáért, annál sikeresebben halad előre gazdasági és kulturális építésünk.

A beszámoló és a vita alapján a pártbizottsági ülés megfelelő határozatokat hozott a feladatok végrehajtása érdekében.

nagvlétszámú községnek is, de nincsen megfelelő helyiség. Szerinte a jelenlegi tanácsháza megfelelne orvosi rendelőnek és egy régi épület anyagából társadalmi munkával új tanácsházát lehetne építeni. Kérte, hogy a járási népfront-bizottság és a járási tanács segítse ezeknek a terveknek megvalósítását.

Felsőpetény népfront-bizottsági elnöke tolmácsolta a község óhaját, hogy a községben lévő SZOT-üdülőbe — amely a téli hónapokban üresen áll — vigyenek olyan iskolásgyermekeket, akik hosszabb betegség után gyógyultak fel és még pihenésre szorulnak. így nem állna az épület hosszú hónapokig kihasználatlanul.

A többi hozzászólásokból is az tűnt ki, hogy a népfrontbizottságok megtalálják már a módját, hogy bekaDcsolódja- nak a népünk jobb életéért folyó mim’-ába, a községek kulturális életének fejlesztésébe. A nőtincsi népfront-bizottság elnöke elmondta pózául, hogy ők most azon W^doznak, hogy a pártszervezetek segítsék a DISZ-szervezetet munkájának^ megjavításában. A közeljövőben egy népkönyvtárat nyitnak, hogy a község lakossága művelődhessen. Ezenkívül gazdakört létesítenek.

Az értekezlet végén emléklapokat osztottak ki azoknak az elvtársaknak, akik a tanácsválasztás alatt jó munkát végeztek.

Dolgoznak a népfrontbizottságok

Gábor Endréné