Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-01 / 1. szám
1955 január I. SZABAD NŐCRAD 3 FEJLŐDÉSÜNK ÉS ÚJ TERVEINK Ismét egy év múlt el a fejünk fölött. Ez az év hatalmas lépést jelentett ipari üzemeink fejlődésében, dolgozó népünk jobb munkakörülményeinek, a korszerűbb termelés kialakításának terén. Az 1954-es tervévnek szinte egyetlen napja sem volt, ame’y vagy az egyik, vagy a másik üzemünkben ne adott volna újat, ne segítette volna a szocialista termelési mód kialakítását. Ma sem könnyű bányásznak lenni, de pártunk — és kormányunk minden igyekezetével azon van, hogy a nehéz testi munkát korszerű termelési berendezések beállításával megszüntesse. Az elmúlt évben éppen ebből a célból 149 darab villamosmotor, 70 darab villamos szénfúrógép, 40 darab fejtőkalapács, 31 darab kőzetfúrókalapács 25 darab villamos robbantógép érkezett a Nógrádi Szénmedencében. Ezek a gépek a bányászok igazi segítőtársaivá váltak a termelőmunkában. Ugyancsak a jobb munkakörülmények megteremtését segíti elő az elmúlt évben kapott 10 darab légturbinás csőventillátor, 33 darab különböző centrifugál, 29 darab szivattyú. A kitermelt szén elszállításának korszerűsítésére 26 darab rázócsúszdát, 18 darab kaparószalag berendezést, 1000 folyóméter gumiszalag berendezést, 39 darab egydobos villamos vitlát, 7 darab végtelen kötelű szállítógépet kapott a szénmedence. Már magában ezek a gépi berendezések is hűen tükrözik az 1954-es tervév segítségét. Ezeken kívül azonban még jgy egész sor olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek korszerűbbé teszik a termelést és a dolgozókról való lelkiismeretes gondoskodásról tanúskodnak. Katalin-bánya- üzemnél üzembehelyeztek egy 30 vagonos bunkert, Kányáson elkészült a légaknaház, befejezés előtt áll a főaknaház. A tiribesi bányákról a nagybáto- nyi osztályozóhoz kötélpályát építenek, ami év végére 80 százalékban elkészül. Kányáson elkészült egy korszerű javítóműhely és a dolgozók tisztálkodására egy ideiglenes fürdő. Folyamatba van a kányási 96 személyes legényszálló építése. A kiste- renyei legényszálló építése pedig már a befejezéshez közeledik. Kisterenyén ezenkívül az üzemi konyha és étkezde építése is befejezéshez közeledik. Ezek csak kiragadott példák abból a hatalmas egységből, amely az 1954-es tervévben gazdagította szénbányászatunkat, segítette dolgozóinkat a kedvezőbb munka- és életkörülmények elérésében. De ha megnézzük megyénk többi ipari üzemeit is, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy az ötéves terv utolsó éve igen termékeny volt az üzemek fejlődésére nézve, a dolgozók szociális ellátottságának megjavítása terén. A Salgótarjáni Acélárugyárban például 18 darab új szegverőgépet állítottak munkába, a zárt ciklusú kapagyártásra közel egymillió forintot fordítottak. Az egészségesebb munkakörülmények megteremtése érdekében légkicserélő és elszívó berendezéseket kaptak a gyár dolgozói 276 000 forintos beruházással. A gazdasági szerszámgyárban munkába állítottak egy 6 000 méterkilogramos légkalapácsot, munkavédelmi és balesetelhárítóberendezésekre pedig 122 ezer forintot költöttek. Az üzemfejlesztés és jobb munkakörülmények megteremtésén kívül WC-k, fürdők és öltözők építésére közel egy félmillió forintot fordítottak, üzemi üdülőre 66.000 forintot, kétszer 56 lakásos építkezésre pedig 3 800 000 forintos beruházási keretet használtak fel. A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói tehát szintén megkapták részüket az új szakasz politikájának 1954-es esztendejében. Azonban tőlük is sokat vár az új szakasz politikája. Az acélárugyár dolgozói vannak hivatva’ a mezőgazdaság fejlesztésének elősegítésére. Kapák, villák és ásók százezreit küldték falura, hogy a földműveléssel foglalkozó mezőgazdasági szerszámellátás biztosítva legyen Ezenkívül egy egész sor mezőgazdaság gép- alkatrészt is gyártottak, amely- lyel a mezőgazdasági termelés korszerűsítését segítették elő. Az új szakasz politikájának megvalósításának egy másik fontos üzeme a Salgótarjáni Tűzhelygyár. Az ország kályha- és tűzhely- szükséglete csaknem teljes egészében innen kerül ki. Az új szakasz politikája azonban egyre nagyobb igényt támaszt a kályha- és tűzhely-ellátás terén. Ezért már az 1954-es terv- év végén megkezdődött a gyár átszervezése, hogy az új tervévben a megnövekedett tűzhelyszükségletet kielégítsék. A tűzhelygyár a kályhagyártást más üzemnek adja át, tűzhelyből viszont 66 százalékkal készít többet az eddiginél. Az átállás következtében a kéziformázás feleslegessé válik, ugyanakkor beállítanak négy darab új légnyomású formázógépet. A galvanizáló üzemet négy kádról tizenhat kádra fejlesztik fel, három vizes dobház helyett kilenc darab vizes dobházat állítanak be. A zománcozóban megkezdték a negyedik kemence építését, a 100 kilogrammos dobokat 200 kg-os dobokkal cserélik föl, de ezenkívül még egy egész sor változást tettek folyamatba, hogy a párt- és kormányhatározatoknak megfelelően segíteni tudják a dolgozók szükségleteinek kielégítését. A tűzhelygyár átszervezése nemcsak a dolgozók jobb tűzhelyellátást jelenti, hanem komoly ígéretekkel van a tűzhelyek előállítási költségének csökkentésére is. Előreláthatólag az átszervezésbe befektetett költségek egy fél év aúá t megtérülnek, ugyanakkor a termelési érték 33 százalékkal növekszik. Jó szervező és irányító munka és folyamatos anyagellátás esetén az üzem átállításával évente 3—5 millió forint önköltségcsökkentést érhetnek el. A minisztérium feladata, hogy a jövőben alapos gonddal szervezze a lemez és egyéb anyagellátást, mert az üzemrészek egymásra utaltsága következtében az anyaghiány károsan befolyásolhatja az egész gyár munkáját, a dolgozók igényeinek jobb kielégítésére irányuló törekvésüket. A cukorrépatermelők nagyszabású megmozdulása Pásztón a szerződtetési terv teljesítéséért December 27-én Pásztón a imozihelyiségben gyűltek össze a gazdák tanácsok, tszcs-k megbízottai és a termelési felelősök 32 községből. Délben nyitotta meg Földi József, a Selypi Cukorgyár igazgatója, majd Komáromi elvtárs tartott beszédet az élelmiszer- ipari minisztérium részéről. A pásztói és a salgótarjáni járás termelőinek. illetve az itt megjelent felelőseinek meg kell érteniük, hogy jövőre 30 százalékkal több cukrot kell gyártani. A cukorrépa szerződtetést ezért is igen komolyan kell szorgalmazni. Bízunk a gazdákban — mondotta — akik eddig is megértették a cukorgyártás fontosságát. Ezt követően Éliás Gyula osztály- vezető ismertette több gazda, tszcs kimagasló eredményeit és azt a hatalmas járandóságot cukorban, pénzben, szeletben, amit a gyártól kaptak. A különböző községek megbízottai megértették a cukorrépa szerződtetési terv teljesítésének fontosságát. Majd a nagyszámban megjelent lelkes hallgatóságnak filmet mutattak be a cukorrépa termesztésről. Munkás-paraszt szövetséggel az életszínvonalunk további emelkedéséért Új célok, új eredmények.. Kovács Rezső, a Salgótarjáni Acélárugyár Gsz. üzemének szerszámlakatosa nemcsak többszörös sztahanovista, nemcsak kiváló jelvénnyel és szocialista munkáért érdeméremmel kitüntetett dolgozó, hanem megyénk egyik legszorgalmasabb falujárója is. Kovács elvtárs a falu dolgozói munkájának megsegítése érdekében már 1946 óta járja Nóg- rád megye falvait. Ezalatt a 8 év alatt nagyon megszerette a falu dolgozó népét. Már 1946- ban jól látta, hogy országunkat csak közös erővel, a munkásparaszt szövetség szorosabbá tételével építhetjük fel és tehetjük mindig szebbé és gazdagabbá. Az új szakasz politikája óta még sokkal nagyobb lendülettel vette ki részét a falujárásból. Csoportjával együtt Hollókő zsunypusztai termelőszövetkezeteit patronálták. A szövetkezet jelenleg 2 millió forint értékű jövedelemmel rendelkezik. Ez év folyamán felvilágosító és nevelő munkájuk eredményeként 15 új tagot szerveztek be a csoportba és a 111. típusú termelő- szövetkezetből ezáltal IV. tipusú termelőszövetkezet lett, ami azt jelenti, hogy vagyonával önállóan rendelkezik. Kovács elvtárs csoportjával együtt nemcsak a nevelő és felvilágosító munkán keresztül segíti a patronált termelőszövetkezeteket, hanem a gépek megjavításával és a mezőgazdasági munkákban való személyes segítséggel is hozzájárul a szövetkezet jó eredményeinek eléréséhez. Ha valamelyik gépnél hiba mutatkozott, vasárnaponként megvizsgálták és a következő vasárnapra már vitték a meghibásodott géphez a szükséges alkatrészeket, hogy ezt kijavítva minél előbb munkába tudják állítani. Kovács Rezső elvtárs csoportja jelenleg is egy magtisztító szelektor javításán dolgozik. Azt akarják, hogy mire szükség lesz rá. üzemképesen álljon rendelkezésére a csoportnak. Kovács Rezső elvtárs idehaza a munkapad mellett is mindent elkövet annak érdekében, hogy a parasztságunk munkáját az ő egyéni munkáján keresztül megkönnyítse. Mint szerszámlakatos naponként a tervét átlagosan 120—200 százalékra teljesíti. Ezzel a teljesítményével elősegíti üzeme tervének teljesítését. Jó munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Gazdasági Szerárugyár részlegünk 1954. éves tervét december 11-én befejezte és, hogy terven felül az 1954-es évben még 560 tonna készárut gyártanak le, ami nagymértékben elősegíti a mezőgazdasági dolgozók munkáját. Kovács Rezső elvtárs falujáró csoportjával elhatározta: az 1955-ös évben olyan munkát fog végezni, hogy a Dózsa termelő- szövetkezet a megye legjobb termelőszövetkezete legyen. Legfontosabb feladatuk az lesz, hogy nevelőmunkával a gyáron belüli rendhez hasonló munkafegyelmet teremtsenek a szövetkezetben. Ezenkívül a gazdasági gépeket úgy hozzák rendbe, hogy azok inkább két héttel előbb,, mint egy nappal később legyenek készen. Idebent a gyárban Kovács elvtárs azt vállalta, hogy 1955 december 20-ra befejezi 1960. évi tervét. Kovács Rezső elvtárs az elkövetkezendő évben minden akadályt legyőzve azon dolgozik, hogy az egyéni munkával még szorosabbá tegye a munkás-paraszt szövetséget, s hogy életszínvonalunk tervszerűen napról napra emelkedjen. Előre a munkás-paraszt szövetség megszilárdításával az életszínvonalunk további emelkedéséért! Barcs András Még a múlt évben történt. Szerencsés körülmények között került össze két fiatal kohómérnök a Vasötvözetgyár technológiai osztály,áln. Mind a kettő azzal a hivatásérzettel vette át az egyetemen diplomáját, hogy tudáséit olyan ötvöző anyagok kísérletezésére hasznosítja, melyeket a hazai acélipar részére külföldi országokból súlyos valutákért veszünk meg. Ezen az elhatározáson keresztül hosszú el méleti eszmecserék, vitáik, számítások igen komo'y sikereket eredményeztek. A gyár akkori főmérnöke — a ferroötvözet- gyártás egyik legkitűnőbb szak embere — örömmel karolt fel minden életrevaló kezdeményezést és tanácsaival segítette a két baráttot akkor is, amikor őt már elhelyezték a gyárból a Vaskohászati Igazgatóság Termelési Osztályainak élére. Ugyanakkor mindkét fiatalembert főmérnökké nevezték ki. egyiket az akció-üzemhez, a másikat a Vasötvözetgyárhoz. A sok hasznos, de kisebb jelentőségű gyártási ötlet után a legaprólékosabb gonddal kidolgozták a hazai szilikó- mangán termelésének elméletét. Az elképzelés és a várható eredmények szenzációsnak ígérkeztek. Az aluminiumthermikus eljárással gyártott ferromangátn egyrészt sok alumíniumot von el a közhasználati cikkeket gyártó vállalatoktól, másrészt az ily módon történő gyártás igen költséges. Ezért kezdték meg a szilikó-mangián gyártás kísérleteit — papíron. Ennek kettős célja is lett volna. Közvetlen felhasználásával az import csökkentése. illetve szilikó-mangán- ból ferromangán gyártálsa elek- trothermikus úton. Ebben az évben, amikor az országos energia-nehézségek miatt a szilícium gyártásra megépített négy kohó közül három leállt, alkalom nyílott arra, hogy úgynevezett „szakaszos” energiafelhasználás mellett valami új, hasznos termék előállítását kezdjék meg. Ez azt jelentette, hogy a munkahét három utolsó napján, amikor az országos áramfelhasználás alacsonyabb, gyakorlatilag megkezdjék a szilikó- mangáln kísérleteket. December 17-én volt az első kísérlet. A feladat elvégzéséhez a legtapasztaltabb kohászokat osztották be. Lálzban volt az egész gyár! Mióta megérkezett a több vagon mangánérc, könyvelő és bérelszámoló, normás és éjjeliőr, öreg és fiatal: mindenki izgult az eredményért A laboratórium teljes apparátussal felkészülve várta, hogy kihűljön az első teknő és hozzákezdhessenek az elemzésekhez. Es málr délelőtt telefon vitte a hírt a fővárosba: az első gyártás a vártnál jobban sikerült, győztünk, megint győztünk! És ez még nem minden. Az alkotó lázban a gyári főmérnök és fődiszpécser agyában még egy szenzációs ötlet született Meg kellene próbálni a magas szilícium tartalmú profilgyártmá- nyok termelését 3-as trafóállással is. Eddig ugyanis 4-es tiafóállással, vagyis magias- feszültséggel készült a 90 és 95 százalékos szilícium. Ha át lehetne térni itt is a 3-as állásra, havonta jelentős mennyiségű áramot takarítanának meg. Azok, akik a régi, megszokott eljárások hívei, lehetetlennek tartották ezt az elképzelést és attól féltek, hogy a kísérlet mennyiségi termelés visszaeséssel fog járni. Az új technológia harcosai azonban azt mondották, hogy a kihozata! emelkedni fog. Ez a kísérlet is sikerült, sőt már második hónapja ezzel a módszerrel folyik a gyártás. Eredmény: nagymennyiségű árammegtakarítás, magasabb mennyiségi termelés a minőség romlása nélkül. Ezenkívül persze sokat jelent az is, hogy míg egy évvel ezelőtt a nagyobb terhelés mellett igen gyakori volt a váratlan meghibásodás, ami a kohók több órás kiesését jelentette, addig az új módszer alkalmazása óta a berendezések hibátlanul működnek. E kéf újítás többmillió forint megtakarítás; jelent az országnak. Kondorost János December 17-én este féltizenegy tájt szokatlan kép fogadta az üveggyár területére tévedőt. A zöldhutacsarnok sarkában az új lll-as kádkemence rótt fényénél munkások, szerelők, mérnökök és az Építésügyi Minisztérium küldöttei szorongtak félkaréjba zsúfolódva, hogy lássák azt a mozdulatot, amely- lyel könnyűiparunk egyik büszkesége a két és félmillió forintos költséggel felszerelt üvegfúvó automatagép etsőizben nyúl a bíborszínű „üveglevest” tálaló forgó kemencetál felé. A transzformátorház kezelője megbillentette a többezer voltos feszültségű áram kapcsolóját, a 45 tonnás gép könnyedén meglendütt és a jelenlévők lelkesedése közepette pár másodperc múlva kiejtette „markából” az első palackot. Napi 40 000 közül az elsőt... Nemcsak a laikust, a szakembert is ámulatba ejti a gép hatalmas napi termelése. A Német Demokratikus Köztársaságból vásárolt automatára közel másfél évig várt_ könnyűiparunk és szerelése óriási előkészületeket vett igénybe. Most, hogy végre ontani kezdi az üveget, egy csapásra jelentős üvegfelesleg kerül borpalackozó, szállító és vendéglátó iparunk kezére, s a gépi termelés olcsósága kihat majd az üvegárakra is. Ezek a gondolatok foglalkoztatták a pénteki est résztvevőit, akik nehezen váltak meg a forgó, emelkedő, süllyedő gép és az izzó üvegszálak látványától. Érthető, hogy kormányzatunk mindent megtett a gép gyors üzembehelyezéséért, dmi végeredményben három héttel a tervezett határidő előtt meg is történt. Kilenc vállalat az ország különböző részeiről rekrutálódott brigádok dolgoztak a gép, az alapok, a gépet kiszolgáló kemence és más segédgépek üzembehelyezésére. A német vállalat két szeretőt küldött, akik NAPI 40 000 ÜVEG ugyan egy szót sem tudtak magyarul, mégis szó nélkül, tettekkel irányították az automata szerelését. De minden erőfeszítés, Schneider és Quas szerelők minden jóindulata kevés lett volna, ha a számtalan résztvevő, együttműködő és szakirányító között nem alakul ki egy olyan példás légkör, ami lelkesedés és lendület tekintetében szinte magával ragadta a dolgozókat. A Németországot járt dolgozók elmondták, hogy odakint kilenc hónapig tart az automata építése. Nálunk mindez alig három hónap alatt elkészült. De menjünk sorjában. Idestova negyed éve sürgölődik dolgozótársaival együtt az automata építkezéseinél az ősz, csendesszavú Holec Pál, a 63/6. építövállatat művezetője. Neki és társainak köszönhető nagyrészt, hogy a gép határidő előtt elkészült. A szakemberek szeptemberben attól tartottak, hogy az ötméteres mélységbe nyúló alapok, betontartók nem készülnek el a rendelkezésre álló napok alatt. Valóban az első csákánycsapások után egyre-másra jöttek a nehézségek. Régi épületek maradványai, betontömbök roncsai, vezetékek és csövek állták a serény brigád útját. Ráadásul körülöttük mindenütt termelés folyt, a kádak, a fúvók dolgoztak. Fantasztikusan szűk helyen „hivatalos” munkaidőt nem ismerve, jutalmai nem várva, verekedtek a földdel, betonnal, s végül is határidőre elkészült az alap, a négy és félvagonos monstrum ágya, s a németek hozzákezdhették a szereléshez. Közben egyre-másra szállingóztak a vállalatok. Megérkezett a hídépítők brigádja, s hozzáfogott a vasszerkezet szereléséhez, ami majd a sínen mozgó gépet tartam lógja. A 30-as kazánépítők a kemencét építették át az automatikus gyártás követelményei szerint. A gép és segédletei annyi áramot fogyasztanak, amennyi egy kisebb város világi, tását fedezné. Külön kábelrendszer, transzformátorok és vezérlő táblák felszeretése vált szükségessé és ezt részben az A VESZ, részben az ipari villany- szerelők brigádja végezte. Ezek a vállalatok egymással versengve igyekeztek gyors és jó munkát végezni. Sajnos voltak, akik szerették volna megbontani ezt az önkéntelenül, minden külső befolyástól mentesen kialakult összhangot. Az Erőgépjavító Vállalat szerelői ahelyett, hogy elvégezték volna a kompresszorok és vákuum-szivattyúk felállítását, napestig a szűk hely, az egymást keresztező szerelőcsoportok, a kimerítő munka miatt siránkoztak és jóformán semmit sem dolgoztak. Végül is a műszaki vezetők kénytelenek voltak eltávolítani őket, mert megmételyezték volna a valóban szocialista lelkesedéssel küzdő kollektívát. Hátráltatták a munkát kezdetben a kiskunfélegy- házai gépgyárban is, mert a kész palackok hűtését szolgáló szalagrendszert későn, s csak részleteiben szállították le és később sok találékonyságra volt szükség, míg sikerült az így okozott zökkenőt eltüntetni. A kiskunfélegyháziak mulasztását a Zagyva- pálfalvi Bányagépgyár szerelői orvosolták, akik minden áldozatot vállalva küzdöttek azért, hogy a szalag idejében készen legyen. Ha az építés napjaiban — vagy akár most is — átbukdácsol az idegen a matíeros- ládák. csövek, lapátok, fémgerendák halmazán a valóban „csatatér"-hez hasonló szűk kis területen, a késő esti órákban is nap nap után ott találja a kék overáljában és elmaradhatatlan kötött sapkájával e békés harc fáradhatatlan irányítóját, Kovács Zoltán mérnököt, aki ebben az évben már közel öt hónapot töltött „terven felüt" a gyárban, hiszen minden este 8—9 körül lépi át a porta küszöbét. Kovács mérnök, a gépműhely dolgozói, az Oláh Pál vezette kőművesbrigád szinte emberfeletti munkát végeztek. Előfordult, hogy egy-egy szerelő, műszaki, vagy akár „bürokrata” kényelemszeretete veszélyeztette a közös erőfeszítés gyümölcsét. Ilyenkor a gyári kőművesek, lakatosok, Kovács irányításával azonnal beleavatkoztak. Egy alkatommal — kemenceépítés — közben — a kazánépítők kőművesei péntek délután „letették a kanalat” — azaz kőműves nyelven szólva: félbehagyták a munkát. Nyilván joguk volt hozzá, a munkatörvénykönyv paragrafusa biztosította hazautazásukat. De mire visszajöttek, munkájuk befejezve állott. Az üveggyári kőművesek vasárnap önkéntes munkával készítették el a hiányzó falakat. Az ilyen példamutatás persze rendkívüli nevelőerőt rejt. A többiek ezentúl váltvetve dolgoztak és számosán máig is ott serénykednek a még hátralévő teendők végzésénél. Ha végigtallózzuk az elmúlt három hónap eseményeit, megállapíthatjuk; a közös erőfeszítés diadala volt a tervezett határidő előtt három héttel vizs- gálgatni az első üveget. A gép forog. Egyenlőre nem teljes kapacitással termel, csak amúgy „félgőzzelv. A szerelők is kutatják: nincs-e valahol rejtett hiba, kritikus szemmel nézik milyen az üveg minősége. Van még néhány zökkenő is, főként az áram körül, az ideiglenesen kapott energia kevés a végleges hálózati rendszer pedig — főleg a Mátravidéki Erőmű miatt — még nem tud áramot adni. Remélhető azonban, hogy mindezek a problémák épp oly gyorsan és nyomtalanul megszűnnek, mint a többi, számtalan nehézség, amit ez a kitűnő kollektíva legyőzött. Ügy véljük: győzelmük nemcsak a kormányprogramért vívott harc diadala, de a munkásság és a műszaki értelmiség közös célokért lelkesülő összefogásáé Is. PRAVOTINSZKY LA10S
