Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)

1954-06-26 / 50. szám

1054 Június 28. SZABAD N0GR'(D 3 kezek tartják a zászlót... Kemény A hosszú, keskeny völgy­iből feltörő zörejt az akác­fák lombjai ein,vélik és ide a Bag- lyasalját és Pálfalvát kettévá­lasztó hegy tetejére már csak a tompán egybehangzó hangfosz­lányok érnek el. Ahonnan ezek a dübörgésszeríi hangok jönnek nem más mint egy szerénység­be burkolózott bílnyagépgyár. Mégis, innen felülről úgy hat, mintha erőszakkal széttúrta vol­na magakörül a zöldelő akácos­sal borított hegyeket, hogy épü­leteivel befészkelje magát ebbe az amúgyis szűk katlanba. Közelről? ... Mindenkiben azt az érzést kelti, mintha a gyár üzemrészei kiabálni, teletorokból kiabálni akarnának, mintha túl akarnák harsogni a Kárpátokat az Uralt, az Alpokat, a ten­gerentúli földrészeket és tudo­mására adni az emberiségnek, a Genfben tárgyaló külügymi­nisztereknek békés törekvéseik felemelő céljait. Kemények, hatá­rozottak ezek a hangok, mégsem hallanak el Genfig, nem jutnak el New-Yorkba, Londonba, Pá­rizsba, de helyükbe eljutnak azok a hírek, amelyek gondolko­dóba ejtik a békés építő munka ellenségeit, a háborúk provoká­toréit. A bányagépgyár dolgozói is hozzájárultak, hogy szénbá­nyáink termelése toronymagasan túlhaladja az egykori bánya­bárók elképzeléseit és hogy ipa­runk fejlettségét barát és ellen­ség egyaránt elismerje. Kemény harc, a béke hadjára­tának színhelye ez a bányagép­gyár. A főbejáraton magasan ki­emelkedve hirdeti egy felirat: élüzem. Ezt az elnevezést csak a békés építőmunkában csatát nyert üzemek kapják. És hogy néz ki a csatatér? A kerítésen belül tarka színek­ben pompázó illatos rózsafák, beljebb zöldelő parkrész fogadja a belépőt. Az udvaron anyag­szállító munkások fölgyürt ing­ujjú lakatosok, esztergályosok. A kovácsműhely nagy hámorai megremegtetik maguk körül a földet, tüzes vasdarabok röpköd­nek a kohóktól a présgéphez, az üllők ércesen csengő hangjai töltik meg a levegőt. Az öntödé­ben vörös lángnyelvek csapnak ki a rézolvasztóból, paiaksze- rűen folyik a kúpoióból a vörö­sen izzó vas, az irodában csat­tognak az írógépek, számológé­pek, a rajzteremben új tervek készülnek. Hát nem megnye- rőbb-e ez a harci környezet, mint az imperialista törekvés­sel kiprovokált véres csaták színhelye? Igen. Csatatér ez. De a gépek, kohók és satupadok mellett nem megüvegesedett szemű, a halál­félelemtől megfehéredett arcú. vérzősebű emberek, hanem vi­dám, alkotóvággya! tele, mosoly­gósarcú dolgozók tevékenyked­nek. ★ ^ok nehézséggel talál­koztak de ami útjukba akadt, azt mind legyűrték. A da­raboló üzemrészben a gépek igen sokszor meghibásodtak, a fűrészlapok eltöredeztek és ez káros hatással volt a folyama­tos termelésre. Saját erejükből készítettek két darab többkéses darabológépet, régi, kiselejtezett esztergapadokból. Éjjeleken ke­resztül hordták fel több mint egy kilométer távolságról a munká­jukhoz szükséges vasanyagokat. Tervszerűtlenül kapták a motor­mozdonyok sebességváltóit, a gumihevedereket, kicsi volt az esztergagép parkjuk. De úgy irányították, úgy szervezték munkájukat, hogy győzelmük ne maradjon el. A nehézségek elle­nére már június 12-én, 18 nap­pal a határidő előtt, jelentették a gyár dolgozói: eleget tettünk az első félévi tervben reánk há­ruló feladatoknak. íme, a fényes győzelem! Az alkotómunka azonban egy percre sem áll meg. Vashegyi Jenő lakatosbrigádja továbbra is ugyanolyan lelkesedéfisel mun­kálkodik az STR hajtóműveken. Stefán László és Lenkei László éppen a kúpgörgő csapágyfede lekét csavarozzák, Pálfalvai Já­nos az ékeket reszeli, Kaszás János pedig a fúrógép körül szorgoskodik, hogy a szép sor- barakott hajtóművek minél előbb elinduljanak rendeltetési helyük­re: a tatabányai, borsodi, várpa­lotai, vagy éppen a nógrádi bá­nyászok megsegítésére. Vashegyi Jenő brigádvezető a munkaie­gyek között kotorász s a tőle megszokott, haragos arccal vizs- gálgatja a kezébe akadt egyik papírcsomót. — No nézd... Nézd csak... Nem tudom megérteni, hogy mire jó ez? Ideküldenek egy da­rab hajtófej-fogaskereket sorjá- zás végett, amelynek a megmun kálási értéke 61 fillér. És ami a bosszantó, vele együtt küldenek egy darab munkatasakot, egy darab kísérőjegyet, két darab egyéni munkalapot. Csak ezek adminisztrálása és a papír érté­ke több mint 61 fillér. Aztán csökkentsd az önköltséget... Bántja ezeket a dolgozókat a legkisebb rendellenesség is. Ér­zik, hogy a saját ügyükről van szó. És igaza van Vashegyi elv­társnak, mert az anyaggal, idő­vel és pénzzel való takarékos­ság a mi igazi erőforrásunk. * gy másik üzemrészben Uramecz József, vékony, barna közismert fiatalember irányítja a brigádot. És mint a többi helyeken, itt is szünet nél­kül folyik a munka. Vakítófény- ben serceg a hegesztőpálca, pászítják a motormozdony ten­gelyeket, szerelik a sebesség- váltó-olajnívómutatót. Az al kotás lázával tele köszörülnek és reszelnek a brigád tagjai. Már itt is terven felüli munka folyik, de gondoskodtak a jövő- havi terv zökkenőmentes bein­dulásáról is. A 17 darab 600 kilogrammos vitla és a 10 da­rab motormozdony alkatrészei­nek esztergamunkáit már ki­adták a megmunkáló üzemré­szeknek. Fekete József és Lip- ták István, a brigád két tagja 10 nappal a félév befejezése előtt 50 darab csillefogó készü­lék tervenfelíili elkészítésére vállalkoztak. Elvállalták, de el is készítik, mert tudijákj hogy ezzel is támogatják a közös ügyet. Lelkes, odaadó munka folyik, bárhová tekint is az ember. A gyár dolgozóinak legtöbbje na­gyon jól emlékszik a háború hátborzongató napjaira. Tud­ják, hogy a termelés fokozásá­val a nyugodtabb, biztonságo­sabb életüket segítik elő. Van­nak azonban a gyárnak olyan dolgozói, mint Hegedűs Margit és Parádi Jolán marósok, vagy Havasi Tibor esztergályos, akik a felszabadulás napjaiban, vagy az ezt megelőző időkben még igen fiatalkorúak voltak, keveset ismernek a gyár törté­netéből. Nem tudják, hogy va­lamikor nem ilyen szeretettel vették körül az ifjúmunkásokat, mint ahogy most őket körülve­szik, hogy régen nem mosolyog­va dolgoztak az ifjúmunkások, hanem nyaklevesektől és pofo­noktól könnyekkel telt szem­mel álltak munkagépeik mellett. Talán arról is keveset tudnak, hogy a felszabadulás előtti időkben feketeruhás, halálfej- jelvényes fasiszták bakancsai­nak és csizmáinak kopogásától, vad kiáltozásaitól volt hangos ez a műhely. Sokak előtt isme­retlen az is, hogy a halálfejes hóhérok elhajtották az üzem ár­tatlan dolgozóit, békés családi otthonukból, de megbénították és elhurcolták az üzem gépibe­rendezéseinek minden használ­ható darabját. De mi ebben az emberi... mi ebben a baráti? ★ őst már nem látsza­nak ezek a nyomok. Be­hegedtek az örök emlékű fájdal­mas sebek, megtanultunk újból mosolyogni. Sőt, olyan korsze­rű gépek állnak a dolgozók ren- relkezésére, amilyenekről régen nem is álmodhattak volna. Fon­tos azonban, hogy már itt tar­tunk és az ifjúmunkások az idősebbekkel karöltve kétkezi munkájukkal napról napra újabb és újabb hőstettet harcolnak ki. Tudják, hogy a Petőfibánya dol­gozói szíves ajándéknak tekin­tik a terven felül legyártott 334 méter szállítószalagot a két da­rab 240 méter hosszú szállító berendezést, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgo­zói és a börzsönyi ásványbá­nyászok szeretettel és megbe­csüléssel fogadják a szintén tervenfeiül készített szállítósza­lagot és berendezést és hogy az a 27 darab 600 kilogrammos vitla, amit előirányzatukon fe­lül készítettek bárhová kerül­jön is az ország területén, a bé­ke és a szabad élet megerősödé­sét szolgálja. A bányagépgyár vezetői az eddigi eredményeik megszilárdí­tása és a további sikerek kiví­vása érdekében további intéz­kedésekkel és a munka jobb megszervezésével segítik a ter­melés fokozását. Június 23-án olajtüzelésű kovácskemencét helyeztek üzem­be és ezzel két műszak alatt tudják elvégezni azt a munkát, amit eddig három mű­szakban oldottak meg. Gépesítik a vagonkirakást, az esztergamű­helyben homogén gépcsoporto­kat szerveznek. Átalakítják a műhely nagy daruját, hogy ne- csak a középső, hanem a szélső gépeknek is segítségére legyen. Az anyagmozgatás megkönnyí­tésére új hidat és vágányt léte­sítenek, hogy a szállítás idejét lecsökkentsék. De ezeknek az átalakításoknak a munkazöreje sem hallik túl még a gyárat körülvevő viszony­lag alacsony hegytetőkön sem. Az ebből eredő további győzel­mek azonban le fogják a zsar­nokok kezét. * A békehadjárat újabb ^ harci tervei ezek. S mint- ahogy régen egy-egy vár bevé­telénél harcoló győztes katonák, vagy mint ahogy 1945 tavaszán a hős Szovjet Hadsereg Berlinben kitűzte a győzelem zászlaját, úgy itt a Zagyvapálfalvi Bányagép­gyárban is erős kezek fogják, szinte visszavonhatatlanul ma­gasra emelve a büszke élüzem- zászlót. Orosz Béla <tCTyJ0^yD0000OQryx>o<y>>X)OOOOCTXy>OCKyvyMtXXXXXXXXXXXXXXXXXX)OOOOOOOOOOOOOOCXXXX300C XXXXXXXXXX)00CXXyXX3000000000(XXXXXXXXXXXXXPCOUc A jobb, olcsóbb széntermelés kezdeményezői ORAVA JÓZSEF, a szo­rospataki Északi-táró csa­patvezető vájára. Elsőnek csatlakozott a 100 méteres elővájási mozgalomhoz. Júni­us hónapban tröszti szinten csapata termelt legtisztábban. A megengedett 2.4-el szem­ben 1.4 százalékos palatartal­muk van. Csapata június 20- ig 145 százalékra teljesíti ter­vét. SZABÓ JÓZSEF Salgó bá­nyaüzem lőmestere, az „egy- patronos“ mozgalom elindító­ja. Az ürlövés alkalmazásá­val 1 patronos megtakarítást ért el. Mozgalma 1953. év má­jus havához viszonyítva a rónai üzemnél 8 százalék, sa'gói üzemnél 11 százalék, a vállalatánál 7.6 százalék rob­banóanyag megtakarítást eredményezett. LACZKÖ ISTVÁN, a szo­rospataki Északi-táró üzem­vezetője. Küldött volt a III. pártkongresszuson. A legjobb műszaki dolgozó. Március, áp­rilis, május hónapok tervtel­jesítése alapján sztahano­vista lett. Az üzem féléves tervét június 24-re befejezi Bevezette a két és fél méte­res fúrószárat, melynek foly­tán robbanóanyag megtakarí­tása válik lehetővé. j Nagy munkák idején a nógrádmegyeri tsz-ben Nem dicsekvéskép­pen mondom, de a nóg- rádmegyeri Petőfi tsz egészen jól állna a nö­vényápolással, ha... De ne vágjunk a dolog elébe. Kezdjük el csak sorján... 17 kh kukoricát, 6 kh burgonyát, 6 kh cu­korrépát és 1 kh nap­raforgót ültettek a ta­vaszon. Kissé megkés­tek ugyan, de a kapá­sok szépek lettek. Egy­szer már meglókapáz- tak mindent. A kukori­cát már másodszor ka­pálják. Töltögetik a burgonyát is- A cukor­répa sarabolva, egyel­ve. Sőt már meg is ka­pálták. Ugyanígy a napraforgót is. Sok gondot okoz azonban a tsz-nek az 5 kh hete- rózis kukorica. Nem azért, mintha nem tud­nák, hogy a terme­lékenység komoly emelkedését vonja ma­ga után. Korántsem. Baj volt már mindjárt az ültetésnél. Hiába látták a tsz tagok, hogy ebben a földben nem lesz jó beletenni a kukoricát, mégegy- szer szántani kellene. A balassagyarmati Magtermeliető Vállalat „szakembere” nem hallgatott rájuk. A ku­korica nagyon nehezen kelt. Megfogasolták, hogy serkentsék a nö­vekedést. Mégsem használt semmit- A gyom pedig a sok eső­től könnyen lábra kap. A hiányos kelést is be­nőtte a buján, a repce. A tsz tagok most az­tán hozzáfoghatnak, hogy rendbehozzák a kukoricát. * Nem kielégítő a nö­vényápolásnál a mun­kaszervezés sem. A húsz női tagból három munkacsapat alakult. Ezek a növényápolók. Munkájukban azonban még nagyon sok a javítanivaló. Megala­kultak ugyan a mun­kacsapatok, de az asz- szonyok továbbra is a megszokott régi módon dolgoznak. Nincs kije­lölve például a hét asszonynak — egy munkacsapatnak — a területe, ahol az év elejétől az év végéig dolgoznak. Kiosztották ugyan egyénenként a burgonyát és a kukori­ca egy részét. De egye­seknél meg az a baj, hogy szívesebben dol­goznak háztáji gazda­ságukban. mint a kö­zösben. Kétségtelen, a tsz tagok nyugodt, megelégedett életéhez hozzájárul a háztáji gazdaság is- De jöve­delmük elsősorban a közösből van Azon kell tehát dolgozatok, ha azt akarják, hogy az idei zárszámadás gaz­dagabb legyen, mint az elmúlt évi. A szövetke­zet nagy erőssége a növényápolásban a rendszeresen dolgozó, szorgalmas női tagság. Ezzel azonban még baj van a megyeri tsz-nél. Dénes Andrásáénak például októbertől úgy 24—30 munkaegysége van. A húsz asszony nem dolgozik rendsze­resen. A munkacsapat­vezetők beírják ugyan a munkaegységeket, de hogyan ellenőrzik, ki — mennyit ért el? Hi­szen együtt, egyszer­re dolgoznak az asz- szonyok. Jó ez a bri­gád- és a munkacsa­patszervezés, csak hát úgy kellene dolgoz­niok, hogy bebizonyít­sák, csak az alaposan előkészített, előre meg­szervezett munka után várható komoly ered­mény. Mindezekről a hiányosságokról Ku- kucska Jánosné — a még eléggé fiatalos munkacsapatvezető be­szél; a tűző napon a kukorica mellett hajla­dozva- 130 munkaegy­sége van eddig. Egyi­ke a legjobban dolgozó női tagoknak. ★ Vannak hibák, ta­gadhatatlan, de ezek korántsem olyanok, hogy akarattal nem le­het segíteni rajtuk. Hi­szen a tsz tagoknak úgy lesz nagyobb jö­vedelmük, ha alaposan hozzáfognak a munká­hoz. Egyre jobban él­nek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy eddig 7.20 Ft-ot kaptak már munkaegységenként előleget. S most külö­nösen hozzá kell látni a munkához. A burgo­nyát háromszor töltö­getik. A kukorica is há­rom kapálást vár. Meg aztán itt van az aratás is a nyakunkon. 84 kh őszi-, 3 kh tavaszibú­zát, 2 kh ösziárpát, 10 kh rozsot, 15 kh tava­sziárpát fodroz a szél, érlel a meleg nap a nógrádmegyeri határ­ban­Nincs tehát tétlenke­désre, huzavonára idő. Ahogy mondják a fér­fiak, dolgoznak becsü­letesen. Azt kell elér­ni, hogy egy héten négy-öt napot minden asszony a közösben töltsön. Igaz, az asz- szonynak a ház körül is van munkája. De ha azt a négy-öt napot mindenki becsületesen ledolgozza, a péntek, szombat megmarad az asszonyknak. Süthet­nek, főzhetnek, taka­ríthatnak. Azonkívül nemcsak a munkacsa­patoknak, de a munka­csapatokon belül is ki kell osztani a földeket egyénenként, mint ahogy a burgonyát és a kukoricát kiosztot­ták. Azt a tsz tagot, aki elhanyagolja a munkáját, meg kell szégyeníteni. így min­denki igyekszik lelki­ismeretesen dolgozni. A munkacsapatvezetők is könnyebben ellen­őrizhetik, hogy ki mennyi munkaegységet teljesített egy nap. Per­sze, ehhez az is szük­séges, hogy egyben le­gyen a tsz területe, ne pedig a falu egyik és másik határában- De sokat segített volna a Petőfi tsz munkájában a gépállomás is a gépi kapálással, mint ahogy az aratást is megköny- nyíti a gép. így áll a nógrádme­gyeri Petőfi tsz a nö­vényápolással. Van ja­vítanivalójuk elég. De, hogy megoldják ezeket a problémákat, csak a tagok munkakedve, munkafegyelme tehet a biztosíték... H. G. Védekezzünk a kaliforniai pajzstetű ellen kaliforniai pajzsteiű gyü­mölcsöseinkben, különösen az alma-, körte- és szilvafákon, a bogyógyömölcsfiek közül pe­dig a ribizkebokrokon igen el­terjedt. Ez okozza a házikertek­ben, de egyes üzemi gyümölcsö­sökben is a fák kipusztulását. Ezért a legsürgősebben el kell végezni a védekezési munkála­tokat. A kaliforniai pajzstetű rajzása (szaporodása) folyamatosan elég hosszú ideig tart. A mos­tani rajzás igen erős, mert a kaliforniai pajzstetű szaporodá­sának kedvez a páratelt, meleg idő, amilyen éppen most van. De azért is veszélyes, mert nem­csak az ágakon, zöld részeken telepszik meg, hanem a gyü­mölcsre is rámegy és ott lete­lepedve, szívásával tönkreteszi. A gyümölcsön könnyen felis­merhető, mivel a kis pajzstetű körül a szívások következtében piros kör (udvar) keletkezik, amely már messziről szembe­tűnő. Amikor pedig a pajzstetű valami oknál fogva letörlődött a gyümölcsről, a helye körül a piros kör még jobban láthatóvá válik. A pajzstetvek nemcsak a gyümölcsöt teszik tönkre, ha­nem a fa minden részét szívá­sukkal annyira legyengítik, hogy jövő évre sem tud termőrügye­ket fejleszteni, de ha fejleszt is, virágzás után, kötődés után a gyümölcs elcsenevészesedik. J gén nagy a veszély a ka­liforniai pajzstetű elszapo­rodásánál fogva, mert pár éven belül — ha nem védekeznek el­lene — még a hatalmas, nagy­koronával bíró gyümölcsfákat is teljesen tönkreteheti úgy, hogy azok el is pusztulhatnak. Erre vonatkozólag megyénkben, a házikertekben számos szomorú példa látható. Sajnos, egves tsz- nél a kaliforniai pajzstetű el­leni védekezést annyira elhanya­golták, hogy az a fák kipusztu­lásához vezetett. Például a ber- celi Vörös Csillag tsz-ben nem­csak tömegesen pusztulnak ki a fák, hanem az egészségesekre is átterjedt a baj. A tereskei Zalka Máté tsz-nél is az elhanyagolás miatt, körülbelül 25—30 gyö­nyörű, nagy almafa ment tönkre és a törpealmásuk majdnem teljes egészében úgy, hogy a fák koronáját le kellett metsze­ni. Hogy az erősen fertőzött fá­kat is meglehet menteni és jó termést elérni, azt a palotás! Május 1 tsz bizonyította be, ahol évekkel ezelőtt, amikor a gyü­mölcsöst átvették, vastagon bo­rította kaliforniai pajzstetű Gondos kezeléssel a kaliforniai pajzstetűtöl a fákat megtisztítot­ták, s a fák új erőre kapva, szé­pen teremnek. Jjyzért a legsürgősebb teen­dőnk, hogy az alma-, kör­te-, szilva-, birsfákat és ribizli- bokrokat l'/2-szeres nyári hígí- tású mészkénlével kell megper­meteznünk és ezt körülbelül 2 hét múlva megismételjük. Lehet még szappanos nikotinoldattal, vagy pedig DDT olajos emulzió­val is permetezni, de ezek a szerek csak éppen a szabadon járkáló kis tetveket ölik meg. hatásuk pár napon belül elmú­lik s így többször kell a perme­tezést megismételni. A Fűsze­res nyári hígítású mészkénlé el­lenben két héten keresztül is megtartja hatását és ígv a ké­sőbb előbújó kis tetveket is megöli. A legújabb kísérletek szerint a parathion tartalmú szer 0.1 százalékos oldata a pajzs alatti tetveket is írtja, csak vigyázni kell, mert a szer állatra és em­berre is veszélyes, tehát a véde­kezési rendszabályokat (védő­ruha, álarc, kesztyű stb.) be kell tartani. A 0.1 százalékos oldat annyit jelent, hogy 100 liter vízbe 100 gramm (10 dkg) parathion tartalmú szert kell feloldani. A pajzstetves gyümöl­csöt külön kel! szedni, mert a fertőzetlen áru értékét nagyon lerontja. A mostani védekezés természetesen nem elegendő, ha­nem azt lombhullás után, a téli időszakban metszésekkel és per­metezésekkel tovább kell folytat­ni, mert csak így szüntethetjük meg a nagyobbfokú kártételt. p^ kaliforniai pajzstetű mel­lett az alma-, körte-, birs- és diófák legnagyobb ellensége az almamoly, illetve annak her­nyója, mert a gyümölcsök fér- gesedését idézi elő. Az ellene való védekezést összekapcsolhat­juk a kaliforniai pajzstetű elleni védekezéssel, úgy, hogy a nyári hígítású mészkénlébe arzénes szert keverünk. Minden 100 liter mészkénlébe 75 dkg arzénes szert (darsin) keverünk. A fák törzsére felrakott úgynevezett molyfogő hullámpapíros-öveket (nem enyves öveket) pontosan 12—14 naponként szedjük le, nézzük át s a bennük található almamoly-hernyókat és bábokat öljük meg, utána az öveket te­gyük fel újra. Amennyiben az öveket eddig még nem raktuk fel, úgy sürgősen pótoljuk, s egész a szüret befejezéséig, két­hetenként mindig nézzük át. Ez különösen fontos a diófáknál, mert ott nem ajánlatos arzénes szerrel permetezni (perzselés miatt). A szüret befejezése után az öveket rajta hagyjuk a tél be­álltáig, amikor az öveket vagy elégetjük, hogy a bennük télre meghúzódó minden rovar elpusz­tuljon, vagy pedig fertőtlenít­jük és az öveket jövőre eltesz- szük. A kártevők az aratás-cséplés n ideje alatt is rágnak, szív­nak, pusztítanak és szaporodnak. Tehát szívlelje meg mindenki a fent leírtakat, és ha megfeszí­tett erővel is, de okvetlen vé­gezze el az ajánlott é9 előírt vé­dekezéseket, mert különben az őszi betakarításnál csak a kár nagyságát és a haszon elmara­dását fogja megállapítani. A fák kipusztulásával pedig nemcsak saját maga esik el tetemes jö­vedelemtől, hanem egész nép­gazdaságunknak óriási károkat okoz. Soltz Gábor, megyei kertészeti agronómus

Next

/
Oldalképek
Tartalom