Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)

1954-06-02 / 43. szám

2 1954 június 2. SZAKAI) A « (; I* í S) A Magyar Dolgozók Pártja szervezeti szabályzatának módosítása Ács Lajos elvtárs beszéde A központi vezetőségnek a pártkongresszus elé terjesztett beszámolója gondosan, beha­tóan elemezte az* a nagy válto­zást, hatalmas fejlődést, amely az ország, a nép, a párt életé­ben a felszabadulás s a leg­utóbbi kongresszus óta bekövet­kezett. E változás, fejlődés az ország társada,mi életében, a pártban, a párt munkájában, munkastí­lusában. indokolttá teszi, hogy a pártkongresszus lényeges mó­dosításokat hajtson végre pár­tunk szervezeti szabályzatában. A párt meghatározásáról A módosított szervezeti sza­bályzat pártunk új meghatáro­zását adja: „A Magyar Dolgo­zók Pártja a munkásosztály, a dolgozó nép pártja. Egyesíti so­raiban a magyar nép leghala­dóbb erőit: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értel­miség legjobbjait. A párt ön­kéntes harci szövetség; tevé­kenységét Alant—Engels—Le­nin—Sztálin tanítása vezérli.” Pártunk meghatározásának elvi jelentőségű módosítását in­dokolttá tette a társadalmunk életében bekövetkezett hatalmas változás: az utóbbi években szi­lárddá kovácsolódott a párt ve­zetése alatt a munkásosztály egysége. Napról napra erősödik államunk alapja, a munkásság s a dolgozó parasztság meg­bonthatatlan szövetsége. Ma már sziklaszilárd alapokon nyugszik tehát hazánkban a dolgozó parasztsággal szövet­séges munkásosztály hatalma. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a társadalmunk életében bekö- veíkezet* gyökeres változások eredményeként kifejlődőben van népünk erkölcsi-politikai egysé­ge. közelebb került egymáshoz a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság s az értelmiség. Ezt kifejezi pártunk módosított szervezeti szabályzata is. A szervezeti szabályzatban a párt meghatározásáról szóló rész félreérthetetlenül világos­sá teszi, hogy a szocializmusért folytatott nagy harcot a mun­kásosztály vezeti, hogy a nem­zet vezető osztálya a munkás­osztály, melynek érdekei egy­beesnek az egész nép, az egész nemzet érdekeivel. Ennek meg­felelően a párt mindenekelőtt a munkásosztály pártja. A felszabadulás előtti évtize­dek s a felszabadulás óta el­telt idő az egész nép számára kézzelfoghatóan igazolta, hogy a párt vezetése alatt a munkás­osztály szállt síkra legkövet­kezetesebben a magyar nép ér­dekeiért. A munkásosztály hősi harcokban szerezte meg az egész nép, az egész nemzet bizalmát; népünk ma elismert vezetőjének tekinti a magyar munkásosztályt, s pártját, a Magyar Dolgozók Pártját. (Táps.) Fejlődött» változott az elmúlt években a dolgozó parasztság is, Dolgozó parasztságunkban kifejlődött az odaadás, a ra­gaszkodás a párt iránt. A dol­gozó parasztság felismerte, hogy, egyetlen párt harcol kö­vetkezetesen érdekeiért: a kom­munisták pártja, a Magyar Dol­gozók Pártja. A dolgozó parasztság elfor­dult azoktól a pártoktól, ame­lyek évtizedeken át visszaéltek bizalmával. félrevezették őt. Pártunk helyes politikája nap­ról napra fokozza a dolgozó parasztság bizalmát a párt iránt. A dolgozó parasztság hisz pártunknak, elfogadja ve­zetését. Ez vitathatatlan törté­nelmi tény! Az értelmiség életében is nagy változások következtek be. A régi értelmiség fejlődött, s jórésze átalakult, megismerte és egyre inkább magáévá teszi a szocialista eszméket. A régi értelmiség képviselői közül sok kommunistává vált az utóbbbi években. Ezt a fejlődést semmi­esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezenkívül az ér­telmiség körében egyre nagyobb szerephez jut az új értelmiség, a munkások, parasztok, értelmi­ségiek fiaiból lett új értelmi­ségi generáció, amelyet már a párt nevelt, az új iskola nevelt. Az életben a régi és az új ér­telmiség egyre jobban össze­forr. Ez új jelenség társadal­munk életében. A szervezeti Szabályzatban a párt meghatá- jozásakor ezt az új jelenséget igyelembe kell venni. I Nem szabad azonban figyel­men kívül hagyni azt a tényt sem, hogy hazánk átmeneti úton van a kapitalizmusból a szocializmusba, hogy a szocia­lizmus alapjait hazánkban még nem raktuk le. Hazánkban még megvan a kulákság, a falusi burzsoázia. Jóllehet a város­ban a kizsákmányolás lénye­gében megszűnt, a volt kizsák­mányolok befolyása még nem szűnt meg teljesen a társada­lom egyes rétegeire. Ebből kö­vetkezik, hogy pártunknak, ál­lamunknak, dolgozó népünknek szakadatlan, éles osztályharcol kell vívnia mind a meglévő ki­zsákmányolás, mind pedig a ki­zsákmányolok maradványai és befolyásuk ellen falun és vá­rosban egyaránt. A párt meghatározása azt az új e!emet is magába foglalja, hogy a párt önkéntes harci szö­vetség. a párt a dolgozó nép vezére, a munkásosztály, a dol­gozó nép harci szövetsége, él­csapata; szervezi, vezeti, irá­nyítja az egész nép küzdelmét a szocializmus felépítéséért. Ma­gába tömöríti, felveszi soraiba a munkásosztály, a dolgozó nép 'egjobb, legharcosabb, legáldo­zatkészebb elemeit. Felismerve a párt történelmi szerepét, a dolgozók legjobbjai önként lép­nek a pártba, a nép legfonto­sabb harci szervezetébe. Ezzel kifejezik azt a kívánságukat hogy az élcsapat tagjaiként V-, vánnak harcolni, küzdeni a né­pért; e harcot önként, szabad elhatározásukból vállalják. A szocializmus kivívásáért folyta­tott eredményes harc érdekében a párttagok önként, szabad el­határozásukból alávetik magj: kát a párt vasíegyelmének, a párt törvényeinek, a szervezeti szabályzat előírásainak. A párt­erejének, fegyelmének, harc­készségének éppen az az alapja, hogy a párttagok önként, öntu­datosan, a maguk akaratából, elhatározásukból lépnek a párt­ba, harcolnak a párt céljaiért vállalják a párt fegyelmét, a hű­séget a párt, a nép ügyéhez. A párt irányelveinek, a szer­vezeti szabályzat előírásainak érvényesítéséért, a szocializmus teljes győzelmének biztosítá­sáért vívott küzdelem — mindez harci szövetségbe tömöríti pár­tunk tagjait. A szocializmus fel­építésének közös célja, az e célért folytatott harcban kfková- csolódott közös egységes akarat és a kommunista öntudaton fel­épülő vasfegyelem olyan szövet­séggé fejleszti a pártot, amely alkalmassá teszi, hogy valóban a munkásosztály, egész dolgozó népünk élcsapata és a társada­lom. vezető és irányító ereje le­gyen. (Taps.) A párt egységéről A párt meghatározása leszö­gezi. hogy a pártot Marx—-En­gels—Lenin—Sztálin tanítása vezérli. Ez az ideológiai, politi­kai. szervezeti egység alapja, s az egyöntetű cselekvés biztosí­téka. A párt egységéről szóló részek lényegében változatlanul, a régi szervezeti szabályzat szö­vegezése szerint megmaradtak az új szervezeti szabályzatban. Változás annyiban történt, hogy a párttagok kötelességei között a pártegység fölötti őrködést az új szervezeti szabályzat az első helyre teszi, ezzel is kihangsú lyozva e kérdés nagy fontossá­gát. A párt ideológiai, politikai, szervezeti egységének mérhetet­len nagy a jelentősége: ez az alapja a munkásosztály, a dől gozó nép minden győzelmének feltétele a szocializmus sikeres felépítésének, ez a biztosítéka an­nak, hogy a párt, a munkásosz­tály, a dolgozó nép minden ere jét azonos célra összpontosítsa, hogy a párt minden szerve egy-, ségesen cselekszik. A kollektív vezetésről A kollektív vezetés lényege mindenekelőtt az, hogy a párt politikáját — két kongresszus között — a párt központi veze­tősége kollektiven dolgozza ki; e feladatot csak a központi veze­tőség láthatja el, mivel a párt. központi vezetőségében egyesül pártunk bölcsesége, nagy múltja, sok évtizedes tapasztalata. Ezért növekszik napról napra a párt központi vezetőségének tekinté­lye az egész párt s az egész magyar dolgozó nép előtt! (Taps.) Acs elvtárs ezután a pártbi­zottságok és párt végrehajtó bi­zottságok szerepéről beszélt, majd kiemelte a vezető párt­szervek mellett létrehozott appa­rátus fontosságát. Ezután így folytatta: Külön rá kell mutatni arra is. hogy a kollektív vezetés meg­valósítása szükségessé teszi, hogy az alapszervezetekben az egész párttagságot bevonják a helyi legfontosabb kérdések meg­vitatásába és eldöntésébe. A szervezet? szabályzat leszö­gezi hogy a kollektív vezetés összeférhetetlen a marxizmus- lenínizmustól idegen személyi kultusszal. A személyi kul túsz, a személyiség szerepé­nek helytelen eltúlzása kárt okoz; azzal jár, hogy a párt ban csökken a dolgozó ősz tályok, a nép történelemformáló szerepének megértése, az objek­tív társadalmi erők felismerése és felhasználása. Ez hibákra vezet a párt politikájában. A sze­mélyi vezetés pedig azzal jár, hogy csökken a választott szer­vek szerepe, háttérbe szorul a vezető kollektív bölcsesége, tu­dása, tapasztalata; ez egyoldalú döntésekhez vezethet. A kollektív vezetés érvényesí­tése, a személyi kultusz elleni fellépés növelte a párt vezető­szerveinek jelentőségét, lehetővé tette, hogy a párt kijavítsa a hi­bákat, kidolgozza helyes politi­káját: fokozta a párttagság, a dolgozó osztályokba nép öntu­datát, alkotóerejét. Á pártdemokrácia kiterjesztése és a párttagok jogainak fokozottabb védelme A párt demokratikus szervezet, a párt gazdája — mint Lenin tanftfa,— a párttagság. A szer­vezeti szabályzat előírásainak szigorú megtartása a legfőbb biztosítéka annak, hogv e he­lyes lenini eiv megvalósuljon az éleiben, megvalósuljon a párt­ban. A párt éltető eleme a de­mokrácia. A párt a demokratiz­mus nélkül elveszti harcos, ön­tevékeny jellegét, vonzóerejét, demokrácia nélkül a párt szer­vezetei elnépie'enednek. életük szürkévé, sekélvessé válik, csök­ken politikai munkájuk. A. párt- demokrá'cia a friss, pezsgő párt­élet forrásai A pártdemokrácia erőteljesebb érvényesítésé úi életre keltette pártunk számos szervezetét, úi lendületet, úi erőt adott szerve­zeteink munkájának. A párttagok ezrei váltak harcosabb, lelkesebb, odaadóbb kommunistákká, a néD ügyének főbb harcosaivá, azért, mert a pártdemokrácia fejlesz­tése és kiterjesztése lehetővé tette számukra, hogy nyíltan, bátran beszéljenek, megtegyék észrevételeiket, javaslataikat, bí­ráljanak, küzdjenek a hibákkal, fogya tékossá gokkal szemben. i A módosított szervezeti sza­bályzat kiterjeszti a pártdemo­kráciát. A szervezeti szabályzat egyik leglényegesebb módosí­tása az. ame'v kimondja: a választások az alapszervezetek­ben is titkosak legyenek. A pártdemokráciát a bírálat> az önbirálat, az alulról jövő bí­rálat megvalósításán kell min­denekelőtt mérni. A pártdemo­krácia egyik leglényegesebb elő­feltétele a pártszerű vita. Ez az alapja a pártban a kérdések he­lyes eldöntésének, a helyes poli­tika kialakításának, az egész pártmunkának. . Az elmúlt évek s az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a bírálatot s az ön­bírálatot nem lehet egy intéz­kedéssel, egyszersmindenkorra „bevezetni”. Megvalósításáért sz'krdatlanu! harcolni, küzdeni keli. Különösen sokat keli még küzdeni az-rt, hogy minden párttag megértse, hogy a hibák feltárása, a pártszerű bírálat személyekre való tekintet nélkül — kötelessége! Az utóbbi időben egyes kom­munista vezetők — attól tartva, hogy olyanok hírébe kerülnek. akik ledorongolják munkatársai­kat, az embereket — elmulaszt­ják a helyes, pártszerű bírálatot is. Ez veszélyes jelenség. A ve­zető éles, elvszerű segítő, ér­vekre épített bírálata nélkülöz­hetetlen a pártmunkában. Akad más hiba is. Egyesek nyakra-főre, komoly meggondo­lás nélkül, minden! és minden­kit bírálnak és bírálatuk nélkü­lözi a tárgyilagosságot, sőt nem egyszer az igazságot. Az efajta bírálatra semmi szüksége nincs a pártnak. Különösen rosszul állunk az önkritikával. Kétségtelen, hogy a bírálatnak ez a legnehezebb fajtája, de nélküle nem lehet meg a párt. S tapasztalni, hogy egyesek húzódoznak az önbírá­lattól, önbírálatuk gyakran nem őszinte, formális. Nem mutat­ják. de ha önkritikát várnak tő­lük, megsértődnek. Nyíltan rá kell világítani, hogy az ilyen párttagok s az ilyen vezetők a pártnak kárt okoznak, nem ké­pesek elég bátran saját szemé­lyüket a párt érdekei alá rendel­ni. Az ilyen párttagokat, s az ilyen vezetőket azoknak a kom­munista kollektíváknak, ame­lyeknek tagjai, segíteniök kell e hibák leküzdésében, bátran fel­tárva e fogyatékosságot, mely megronthatja a vezető kollektí­vák egységét, fegyelmét, harc­képességét. Nem áll még jó! pártunkban az alulról jövő b'rálat támoga­tása sem. Az alulról jövő bírá­lat csak akkor bontakozik ki, ha lehetőséget adnak rá, ha előse-' gítik, ha igényt tartanak rá. Le­töri és elkedvetleníti a bírálót az is, ha a vezető formálisan el­fogadja a bírálatot, de nem tesz intézkedéseket a felfedett hibák kiküszöbölésére. A legszigorúbban el kell ítélni azt a vezetőt, aki üldözi a bírá­latot. Sajnos ezzel is találkozni a pártban. A leggyakrabban úgynevezett „finom” eszközök­kel hárítják el a bírálatot: fi­gyelmeztetik a bírálót, éreztetik vele, hogy jobb lenne, ha hall­gatna, felfelé buktatják, áthe­lyezik, stb.. Egyes esetekben azonban nem riadnak vissza a bírálat durva elfojtásától sem. E jelenséget nem szabad meg­tűrni a pártban. Acs elvtárs ezután a pártak­tíva jelentőségéről szólt, majd kijelentette: A párttag minden jogának tiszte'etbentartása a pártde­mokrácia egyik legfőbb feltétele: A tagok jogainak védelmére egy igen lényeges kérdésben kell a szervezeti szabályzatot kiegé­szíteni; jobban védeni kell a párttagot a pártból való kizárás ellen. A párttag számára a párt­ból való kizárás a legsúlyosabb büntetés. A párttag védelmét jelenti a szervezeti szabályzat azon elő­írása is, amely felhatalmazza a párttagot arra. hogy résztvegyen azon ügyek tárgyalásában, ame­lyeknek során a pártban az ő személyéről, magatartásáról dön­tenek. A párttagok kötelességeinek kiterjesztése és fokozása. A pártfegyelem megszilárdítása A párt szervezeti felépítésé­nek vezérelvéhez, a demokra­tikus centralizmushoz liiven, a módosított szervezeti szabályzat tervezete nemcsak a pártdemo­kráciát terjeszti ki, hanem nagy mértékben kiterjeszti a pártta­gok kötelességeit és kiemeli a nártfegyelem nagy jelentőségét. A szocializmus építése a párt, a munkásosztály, az egész dol­gozó nép hatalmas erőfeszítését kívánja meg. A szocializmus si­keres építése lehetetlen a párt­kötelességek szigorú megtartása, a legszigorúbb párt- és állami fegyelem nélkül. A központi ve­zetőség 1953 júniusi határoza­taiból ez is világosan következik. Ács elvtárs ezután arra figyel- ‘ mezteteti: ^gyesek arra gondol­nak, hogy a pártdemokrácia ki­terjesztése, kiszélesítése, meg­valósítása egyet jelent a párt- kötelességek csökkentésével, s a pártfegyelem meglazításával. Ez nem kommunista felfogás, a kommunista szervezeti elvek fél­reértéséből, meg nem. értéséből ered. A kommunista pálrttagokra há­ruló kötelességek kiterjesztését mindenekelőtt az indokolja, hogy az elmúlt években növekedett a párttagság műveltsége, párt- tapasztalata. politikai érettsége, elvi szilárdsága. A szervezeti szabályzat a párt­tagok kötelességei között az első helyre teszi — mint már erről szó volt —- azt, hogv a párttag őrködjék a párt ideológiai és szervezeti egysége felett. A szervezeti szabáilvzat ezt meg­követeli a legegyszerűbb párt­tagtól ugyanúgy, mint a köz­ponti vezetőség bármely tagjá­tól. A szervezeti szabályzat ezen előírását bátran és joggal ne­vezhetjük a szervezeti szabály­zat legfőbb előírásának. (Lelkes taps.) A szervezeti szabályzat előírta azt is, hogy a párt határozataiért küzdenie, harcolnia kel! a párt­tagoknak. A párthatározatok a nép ügyét szolgálják. A párt- határozatok végrehajtásának el­hanyagolása miatt tehát a nép ügye szenved; éppen ezért tűr­hetetlen a közömbös, közönyös, hanyag magatartás a párt hatá­rozatai iránt. Helyes leszögezni a szervezeti szabályzatban, hogy pártunkban vasfegyelemre van szükség, melynek a párttagok öntudatá­ból kell táplálkoznia. A párt­tagság vasfegyelméért síkra kell szállni, küzdeni kell érte. Emlékeztetni keli a párt min­den szervét és szervezetét, a párt minden tagját a centraliz­mus elvére: a megválasztott ve­zető szervek utasításán az al­sóbb szervek kötelesek végre­hajtani. Enélkül a párt nem tel­jesítheti hivatását, nem töltheti be vezető szerepét, nem képes vezetni a munkásosztályt, a dol­gozó nép harcát és szervezeteit. A szervezeti szabályzat új pontként iktatta be a párttagok kötelességei közé azt, hogy a párttagnak őszintének kell lennie a párttal szemben, nem szabad elkendőznie, elferdítenie az igaz­ságot. Ezenkívül, mint igen lé­nyeges pontot, a ' kötelességek közé beiktatja a szervezeti sza­bályzat azt, hogy minden egyes párttag kötelessége a káderek kiválasztásában, előléptetésében, leváltásában megtartani a párt- szerű előírásokat, a pártutasítá­sokat. Ez azt jelenti, hogy küz­denie ke!! a káderek kiválasztá­sában megmutatkozó minden­féle elvtelenség ellen. A pártbizottságok és a pártszervezetek feladatainak pontosabb meghatározása Pártbizottságaink és pártszer­vezeteink évek óta küzdenek az­zal, hogy kialakítsák helyes munkastílusukat, ebben a küz­delemben némi eredményt mu­tathatnak fel; különösen a köz­ponti vezetőség 1953 júniusi ülése óta vizsgálódva tanulmá­nyozzák munkastílusukat s küz­denek azért, hogy mindenben megfeleljenek feladataiknak. Ez azonban nem mindig sikerül. A dolog lényege abban áll. hogy a pártbizottságok s a pártszerve­zetek hajlamosak arra, hogy el­térve elsőrendű feladataiktól és rendeltetésüktől, irányító politi­kai tevékenység helyett saját belső ügyeik felé forduljanak. Nem kis számban van olyan szervezet, amely teljesen elme­rül a pártbizalmiak, s a népne­velők kiválogatása, a szeminá­riumok megszervezése, a felvo­nulások s a dekorációk előké­szítése. különböző pártügyek, értekezletek megszervezése és lebonyolítása érdekében folyta­tott „pártmunkában”. Mivel jár ez? Azzal, hogy a pártmunka elszürkül, elsekélye- sedik, kimerül az úgynevezett „szervezésben”, elvész a munka igazi tartalma, igazi célja; ki­esik a pártszervezet látóköréből a népgazdasági terv, a termelés, a dolgozó ember, a dolgozó em­ber szükséglete, gondja, a kom­munista felvilágosító és nevelő- munka. A pártéletet elevenné, tartal­massá, vonzóvá csak az teheti, ha a pártvezetőség mindenek­előtt azzal foglalkozik, ami a I párttagokat, a dolgozókat első­sorban érdekli: tehát a munka, a termelés, a megélhetés gond­jaival, a dolgozó emberek pro­blémáival, a népgazdasági terv­vel, a párttagok, s a dolgozók nevelésével, a dolgozók szociá­lis, kulturális problémáival. Ha a pártszervezet, a pártbizottság ettől elszakad, a pártmunka el- színtelenedik. ez az elszakadás lealacsonyítja a pártszervezetet, megfosztja politikai irányító szerepétől: a pártgyűlések, párt­értekezletek, pártbizalmi ülések tartalmatlanná és érdektelenné váilnak, mert ezeken egyszerűen nincs mit megbeszélni: legalább is nincs olyan, ami a párttago­kat, a dolgozókat igazán fog­lalkoztatja. A szervezeti szabályzat ponto­sabban meghatározza és kiegé­szíti az aiapszervezetek felada­tait is. A « r r • járási pártbizottságokról A szervezeti szabályzat figye­lembe veszi azt, hogy az elkö­vetkezendő években a népgazda­ság fejlődésének kulcskérdése a mezőgazdaság fellendítése. Ezért a járási pártbizottságok jelentőségét, szerepét külön pont­ban beiktatja a szervezeti sza­bályzatba. A járási pártbizott­ságok a mezőgazdaság fellendí­téséért folytatott harcban a leg­döntőbb helyen állnak. A járási pártbizottságok: „A falusi párt- szervezetek irányításának alap­vető szervei”, ennek megfele­lően pártunk központi vezető­sége gondoskodik arról, hogy a járási pártbizottságokat megfe­lelően megerősítse. Ezt célozza városi, művelt káderek átcso­portosítása a falura. A járási pártszervezetek megerősítése azzal kell, hogy járjon, hogy a falun megerősödik a politikai munka, a pártszervezet, a párt és a tanács helyi szervei körül a falusi pártonkívüli paraszt aktíva. A kommunisták munkájáról a tömegszervezetekben A DISZ munkája A központi vezetőség júniusi határozata fő célul azt tűzte ki, hogy a párt megjavítsa, megsok­szorozza kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. Ennek fő feltétele politikánk helyes végrehajtása, A párt politikájának helyes vég­rehajtása megmagyarázása nem utolsó sorban a dolgozók nagy tömegszervezetein is múlik. A dolgozók tömegszervezetei, me­lyeket a párt az ott dolgozó kom­munisták révén irányít, közvetítik a párt politikáját az ifjúsági szö­vetségben. a szakszervezetekbe, a demokratikus nőszövetségbe stb. tömörült dolgozókhoz s az ezen szervek befolyása alatt álló ré­tegekhez. Sajnos, nem minden pártbizottság és pártszervezet értette meg a dolgozók nagy tömegszervezeteinek jelentősé­gét. Sokhelyütt még ma is tűr­hetetlenül elhanyagolják mind a szakszervezetet, mind az ifjúsá­gi szervezetet, mind a nők szer­vezetét. s a többi tömegszerve­zetet és tömegmozgalmat. A tömegszervezetekben folyó gyenge munka többek között ar­ra is visszavezethető, hogy az e szervekben tisztséget betöltő kommunisták nem hajtják végre megfelelően a párt utasításait. Ezért a szervezeti szabályzat úgy intézkedik, hogy a tömeg­szervezetek tanácskozásán (pl. kongresszusán) és választott szerveiben meg kell alakítani az MDP-csoportot, amely az illeté­kes pártbizottság és pártszerve­zet irányítása alatt áll. A szervezeti szabályzat figye­lembe veszi azt, hogy a Dolgo­zó Ifjúság Szövetsége, létreho­zása óta megerősödött, s mind alkalmasabbá válik az ifjúság helyes nevelésére, mozgósítására. Ezért a szervezeti szabályzat feladatává teszi a Dolgozó Ifjú­ság Szövetsége minden szerve­zetének, hogy küzdjön „a párt- határozatok végrehajtásáért, a szocializmus építésének minden területén”. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének minden tagja — de különösen a Dolgozó Ifjúság Szövetségében dolgozó kommu­nisták — részére a szervezeti szabályzatnak e tétele nagy megtiszteltetés és egyúttal nagy kötelezettség. Váljék al­kalmassá a Dolgozó Ifjúság Szövetségének központi vezető­sége és minden szervezete e kö­telezettség teljesítésére! A szervezeti szabályzat figye­lembe veszi, hogy az ifjúság kü­lönösen fogékony az új iránt, s türelmetlen a fogyatékosságok­kal s a Hibákkal szemben; exért külön feljogosít!a a DISZ vala­mennyi szervezetét arra, hogy a párt megfelelő szervei elé ter­jesszék mindazon javaslataikat, amelyek az élet különböző terü­letein megmutatkozó hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésére irányulnak. Azon kell lenniök a Dolgozó Ifjúság Szövetsége szer­vezeteinek. hogy valóban éljenek a párt szervezeti szabályzatában biztosított eme jogukkal. - Erre mindenképpen szükség is van. A párt nem nélkülözheti az ifjúság lendületét, lelkesedését, áldozat- készségét és odaadását, az új életünkben előforduló hibák és fogyatékosságok kiküszöböléséért vívott harcban. A? ifjúság nagy tettereje, szenvedélyessége, mun kabírása hatalmas emelője leW

Next

/
Oldalképek
Tartalom