Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)
1954-05-01 / 34. szám
ÉLJEiV MÁJUS ELSEJE, A PROLETÁRNEMZETKÖZ1SÉG HARCOS ÜNNEPE, A KÉKÉÉRT KÜZDŐ NÉPEK HATALMAS SEREGSZEMLÉJE! Ahogy ők harcolnak a minőségért A mezőgazdasági szerszámok készítői között Mintha dézsából öntenék a vizet, úgy esik az eső. Az egyik pillanatban az eső súlyos cseppjei okoznak kellemetlen séget, kis 'dő múlva pedig a sűrűn szálló hópelyhek idéznek elő bosszúságot. Rendkívül szeszélyes az áprilisi idő. Az ipari dolgozók is mérgelődnek, gondolatuk túlszáll áz őket körülvevő falakon a szántóföldekre. Az Acélárugyár GSZ B.-üzemének szakmunkása) közül — az egyre jobban alakuló, formálódó mezőgazdasági szerszámokról — sokan arra gondolnak, hogy az ő tartozásuk is megnehezíti a mező- gazdasági dolgozók munkáját. Az első negyedévben 10 vagon áru a tartozásuk. így későn kapják meg a szerszámokat, gépalkatrészeket a mező- gazdaság munkásai. A dolgozók ügye A talaj helyes, időben való megmunkálásáért, a terméshozam növeléséért folytatott harcnak az első része ide összpontosul. Megfelelő szerszámmal ellátni a mezőgazdaságot! Ez a rendkívüli nagy feladat a gazdasági szerszámgyár B- részleg munkásaira is hárul. .Ezt végrehajtani valameny- nyiüknek kötelességük. A terv túlteljesítése mellett egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük gyártmányuk mi. nőségéről. Nem mindegy az. hogy milyen szerszámokkal látják el a falu lakóit. A hatalmas gépek mellett dolgozó szakmunkások felelősséget is éreznek a kifogástalan áru készítéséért. A gépek összefonódó zajában szakértő szemekkel vizsgálgatják a megmunkált darabokat. Figyelmüket még a legkisebb hiányosság sem kerüli el. — Az ilyen villákat nem küldhetjük a falura, ezzel úgysem, tudnak dolgozni, cSak hiába fizetnek érte — hallatszik Parádi Lajos villaegyengető szava. Közben a kezében lévő háromágú villát munkatársai felé nyújtotta. Egyöntetű volt a válasz. — Az ilyen villát nem érdemes falura küldeni — kézről kézre adták a selejtes anyagot, amelynek a középső ága hosszában ketté vált. — Az anyag rossz minősége okozza ezt — mutat a kézről kézre vándorló villára Parádi Lajos villaegyengető. — Még jó, hogy ilyen kevés akad belőle, mert növelné a selejtszázalékunkat. Az elkészített 10.000 darabból is alig volt seléjt. Mi végezzük az utolsó műveleteket a háromágú villán — tekint a körülállókra Parádi villaegyengető. — Ezért nagy lelkiismeretességgel kell ellenőrizni az elkészült munkadarabokat. Jó munkánk eredményességét igazolja ez a nagymennyiségű elkészített villa is — s kezével a tőle mintegy 20—25 méterre sorbarakott, megmunkált villákra mutat. A gazda szeme Tóth Géza üzemvezető, mint a termelés parancsnoka igen jól ismeri a hozzá beosztott dolgozókat. Szavaira hallgatnak is. Ott él közöttük és segít a hibákat kijavítani. A minőséget fontos feladatnak tekinti. Határozottan állítja: üzeméből egyetlen egy selejtes áru sem kerülhet ki. Rendszeresen vizsgálja, hogy a követelményeknek megfelelő szerszámokat készítsenek. Ezért is pirultak el Urbán Jolán, Józsa Hermina és. Benkő Jánosné lapátszegecselők, egyengetők, amint az üzemvezető magához szólította őket: — Kijavították-e a sajtolt lapátokat? A három fiatal nő, tekintetét mélyen a földre szegezte, s az egyik alig hallhatóan ennyit mondott. — Igen, amit mi készítettünk, kijavítottuk, de még mindig maradt a 900 darabból. — Nemcsak mi követtünk el hibát. Még rajtunk kívül hatan végezték hanyagul a munkát. Azokat is felelősségre kell vonni, ők is pótolják a mulasztásukat — így Urbán Jolán. Tóth üzemvezető sorra vette a hibát elkövetőket: Vratni Oszkárné. Nikovits Mihályné, Győri Jánosné, Rácz Ilona, Hegedűs Piroska, Percze Magdolna lapátszegecselők és egyengetők nem végeztek minőségi munkát. Nekik is részük van abban, hogy az elkészített 900 darab sajtolt lapátból egy sem felelt meg a követelményeknek, mert a hüvelye nem volt eléggé gömbölyű. — Azelőtt szorgalmasan, becsületesen végezték munkájukat. Ezekután is úgy dolgozzanak! Ezt meg tudják tenni? A válasz szinte egyszerre hangzott. — Eddig sem% dolgoztunk rosszul, ezután is meg lesz elégedve munkánkkal üzemvezető elvtárs. — A minőséggel nem lesz baj, ha követik Básti Imre sztahanovista sorjázó hengerészt — és Tóth elvtárs távozik ... Selejt nélkül Az idős Básti Imre sorjázó, gépéhez közel hajolva még alaposabban szemügyre veszi a fogóval befogott anyag minőségét. Az odaérkezett üzemvezetőnek csak ennyit jegyez meg: — Sztahanovista módra kell itt dolgozni. Jót is kell készíteni, de sokat is — s kezével fölemeli a fogóban lévő munkadarabot. Az 58 éves szakember fiatalos lendülettel végzi munkáját, s mint mondja, a parasztság mezőgazdasági szerszámmal való ellátásáért ő is felelős. A minőségi munka nem csökkenti a termelés növelését. Básti elvtárs márciusban 119 százalékot ért el. Április első dekádjában 120. a másodikban fjedig 121 százalékra teljesítette tervét és se- lejtmentesen dolgozott. Való- í-aváltotta pártunk III. kongresszusa tiszteletére adott szavát, s minden nap kemény küzdelmet folytat a mezőgazdaság fejlesztéséért. Vele együtt harcolnak a gazdasági szerszámgyár B-üzemének becsületes dolgozói. Szépen sor- barakva ásók. villák, kapák és a többi mezőgazdasági szerszámok már az elszállításra várnak. Az üzemvezető pedig irodájába visszatérve asztala felé hajolva a termelési diagrammot tanulmányozza, s alig hallhatóan mondja, inkább csak magának: Április 24-ig tervünket 105 százalékra teljesítettük. Napról napra törlesztőnk az adósságból. így a falura több sajtolt lapát, gereblye, szántóvas kormánylemez, kész ekefej kultivátorkés. silókés és boronatárcsa kerülhet. Egyes áruk gyártásánál különösen jó ered ményt értünk el. A kormány- lemez-terviinket 250, eketalp- tervünket pedig 150 százalékra teljesítettük. A selejtünk is egyre inkább csökken. Márciusban sem volt magas, alig 0.1 százalék volt, de a jövőben még ennyi sem lesz, mert a fizikai és műszaki dolgozók úgy érzik, ezt a harcot csak akkor viszik győzelemre, ha mennyiségi termelés mellett a minőségre is nagy gondot fordita nak. Ezt követeli tőlünk a dolgozd parasztság, de azt egész magyar nép is ... Fodor Ernő TÁVOLI HEGYEK KÖZÖTT UJ TSZ A „III. PÁRTKONGRESSZUS" KTSZ-EK VERSEMÉRŐL Márcsak néhány hét választ el bennünket a III. pártkongresszustól. Megyénk területén ezekben a napokban ezer és ezer dolgozó vetélkedik a pártkongresszus jelentőségéhez méltó eredmények eléréséért, a vállalt kötelezettségek valóraváltásáért. Ezek között a lelkes tömegek között, ott találjuk a nógrádmegyei kisipari szövetkezetek dolgozóit is. A kisipari termelő- szövetkezetekben szerte a megyében lelkiismeretes munka folyik, hogy dolgozó népünk igé nyeit kielégítsék. A többi között Balogh Pálné, a Salgótarjáni női fodrász részleg dolgozója, a kongresszus tiszteletére 110 százalékos eredmény elérését tűzte ki célul — 236 százalékot ért el. Ugyancsak a női fodrász részlegnél Iván Sándorné a vállalt 110 százalékkal szemben 178 százalékot ért el. A férfi fodrász részlegnél Póczos József jár az élen, aki a vállalt 130 százalék helyett, eddig átlagosan 151 százalékra teljesítette tervét. A Salgótarjáni Fodrász KÍSZ dolgozói a tervük túlteljesítésére tett fogadalmukon kívül tisztasági és udvariassági versenyt is indítottak egymás között. Ebben a versenyben eddig a négyes-számú fodrász üzem vezet. Kiss József és Rotter Győző elvtársakkal az élen. A Pásztói Mezőgazdasági KTSZ dolgozói közül, Vasziljevics Károly ért el legjobb eredményt, 175 százalékos termelésével. Az Érsekvadkerti Vegyes KTSZ asztalos részlegénél Csordás János és Kovács Károly egy egy darab üvegajtó, Markó Lajos pedig két darab ruhaszekrény elkészítését vállalták. A teljesítéssel ők sem maradtak adósak. Hasonlóképpen jó munka folyik a Nagybátonyi Ruházati- és Szolgáltató KTSZ ben is. Itt Jucha György a vállalt 150 százalék helyett, 215 százalékra fokozta termelését s emellett teljésen selejtmentesen dolgozik. Munkamódszerét rendszeresen átadja a gyengébb dolgozóknak. Kolláth Bálint MÁTRASZÖLLŐSI LEVÉL Pártunk III. kongresszusa egész dolgozó népünk életében nagyjelentőségű. Ezért minden üzem, minden dolgozó munkafelajánlások telje sítésével készül a nagy napra. A mi üzemüpk dolgozói is igen szép felajánlásokat tettek pártunk III. kongresszusa tiszteletére. A rakodó brigád vállalta, hogy tervét 103 százalékra teljesíti, ezenkívül megfogadták, hogy a gépnek rakott csillékre nem kell várakoznia. A fejtőbrigád, a szállításhoz szükséges kőmennyiség állandó biztosítását fogadta meg. Versenyre szólították a gazdasági vasút dolgozóit s felhívásuk egyik pontja az, hogy a vasút dolgozói ürescsillével lássák el a bányát. A dolgozók által tett vállalások igen értékesek, a kezdeményezés dicsérendő, de a teljesítő sért még küzdeni kell. Üzemünknél azonban ezt az ürescsille-hiány akadályozza. Ha ez a gátló körülmény nem áll fenn, akkor szép teljesítményt tudunk elérni. Példa erre április 20-á. amikor ürescsillével rendesen elláttak, tervünket 106 százalékra teljesítettük. A bánya szakszervezeti vezetőségének munkája is kemény bírálatot érdemel. A vezetőség ugyan kidolgozta a versenypohtokát, több hiva talos helyre el is küldte, csak a párosversenyben levőknek nem juttatott belőle. így feltételezhető, hogy nem tudnak a versenykihívásról. A gyakorlat is ezt igazolja, mert ha a kihívást elfogadták volna, akkor jobban harcolnának azok végrehajtásáért. Ideje lenne már az olyan szervezetlenséget felszámolni, amely még a legutóbbi napokban is fenn áll. Útközben a mozdonyról elfogy a szén, s a szállítás megakad. Á bánya vezetősége a legnagyobb mértékben támogatja a gazdasági vasút dolgozóit. Elkészítette a kifutó vágány helyét, hajlandó segítséget adni a csillék összeszereléséhez mindazért, hogy megszün jön a jelenlegi tűrhetetlen állapot és tervünket teljesíteni tudjuk. Bolla József, a mátraszöllősi mészkőbánya munkavezetője Már Somoskőújfalu és Somoskő is távoleső része a megyének. Mi azonban csak menjünk tovább. A hegyek között van Medves-puszta, vagy ahogy itt nevezik, a magas Medves, még itt is élnek emberek. Magában a puszta nem nagy, mindössze 8—10 család lakja. De hát mi is vonzaná ide az embereket, még a vizet is, — amiből igazán van most elég — itt 900 méterről hordják, lejtőn fölfelé. Azután villany sincs még, pedig Medves-pusztán is szeretnének az emberek rádiót hallgatni. Dehát azt tartják, ami késik, nem múlik. Nos, ezek áz emberek a hajdani Krepuska uradalom cselédei, gondoltak egyet: mi lenne, ha közösen dolgoznák meg a földeket? Így nehéz az élet, hiszen, legtöbbjük iga nélkül volt. 1945-ben a földosztáskor kaptak ugyan földet, Ez azonban nem elég, a földet meg is kell művelni. Dehát mivel? Mikor a Gyapjútermelő Vállalat kitelepedett a pusztára, a lakók a vállalatnál dolgoztak. Most, március 25-én Szálkái András vezetésével hat családból megalakult a termelőszövetkezet. Nevet is választottak, s azóta dolgozik a Mcdvespusztai III. pártkongresz- szus, Szálkái elvtársat, az elnököt, már 1948-49-ben foglalkoztatta ez a gondolat. Akkor azonban nem sikerült. A cseléd végre a maga ura lett. ősidők óta egyedüli vágya volt, hogy valaha egy darab föl- decskéje legyen, amelyen ő a gazda. Persze. hogy nehezen léptek a közös útra. Néhány családnál még ma is fennáll ez és idegenkednek a közös gazdálkodástól. Amint már mondtam, mégis csak megalakult a szövetkezet 190 kh földdel és 10 taggal. Igaz. nincs állatállományuk, nincs szerszámuk, csupán az akarat és a határtalan munkakedv tartja összs a tagokat. No és nagyszerű terveik is vannak. A csoport inkább állat- tenyésztéssel foglalkozna. Egy pár ökröt, 2 pár lovat, 10 tehenet, 20 anyakocát és 200 birkát szeretnének egyelőre. Azért mondom, hogy egyelőre, mert ezzel akarnak indulni. Itt a hegyen nagyszerű adottságai vannak az állattenyésztésnek, főleg juhtenyésztésre alkalmasak a legelők. De ezzel is szándékoznak foglalkozni. A továbbiakban pedig egy baromfifarmot létesítenek. Azért tervezgetnek ilyen bátran. mert takarmányuk van bőven, sőt már télre is biztosították ezt 70 k.. lóhere vetéssel. Persze kalászosokat is termelnek, amennyi a tagok szükségletét kielégíti. Szerződést kötöttek a karancskeszi gépállomással. Már tavasszal vetettek 12 kh búzát, 7 kh tavasziárpát, Még 30 kh burgonyára számítanak. A kukorica itt nem kifizető, nem is termelik, ahelyett inkább a legelőt bővítik. A gépállomás végzi majd el a növényápolási munkákat, az aratást és a cséplést is. Legtöbbet dolgozott a közös gazdaságért Szálkái András. Házról házra járt, s ott beszélgetett el az emberekkel. Az eredmény nem maradt el. Somoskői Alajos fo- gatos 59 éves, de az első belépők között volt. — En itt, az uradalomban, mint gazdasági cseléd dolgoztam. A földosztáskor egy kh földet kaptam. Meg akarjuk mutatni, h -ii közösen többet tudunk termelni, mint eddig. Azért is jöttem közéjük, mert több eredményt látok a munkámból, mintha egyedül dolgoznék. — Somosköi bácsi felesége is dolgozik. Bent voltak már a szövetkezetben Somoskői bácsiék, Szálkái András, Szálkái Ilona, Juhász Sándor, Somosköi Klári, Varga István és Tóth Györgyné is, aki két gyermekét akarja fölnevelni, s azért lépett be, mert bízik a közös erőben és akaratban. 9-en voltak tehát, de még egy emberre volt szükség, hogy megkezdhessék a közös gazdálkodást. Szálkái András Fólián Mihálynét kereste föl. Föltűnné jobban szereti a földmunkát, mint bármi mást. Meg aztán a sógornője is szövetkezeti tag valahol Pest környékén, aztán ő sem bánta meg. Nem kellett rábeszélni őt, Ment Föltűnné önként. Ma már ott dolgozik ő is a többiekkel. De nemcsak Föltűnné, hanem valamennyi tag lelkiismeretesen, becsületesen dolgozik. Nem kötik időhöz munkájukat, mennek, míg be nem sötétedik, hogy előbbre legyenek. Persze egyedül még gyengék. segítségre van szükség, s hpgyha ez a határtalan munkakedv, ami a III. párt- kongresszus tagjait jellemzi — megfelelő segítséggel párosul, egy pillanatig sem kétséges, hogy nagyszerű eredményeket érnek el a közös gazdálkodás útján. H. G. „Most nagyobb gonddal foglalkozunk a kertészettel, mint tavaly" * r Látogatás a jobbágyi Uj Otthon tsz-ben A kertészet fő feladata, hogy egész évben kielégítse a lakosságot és az egyre fokozódó konzervipari szükségletet maradéktalanul ellássa. A kertészet emellett olyan termelési ág. amely szakszerű munka mellett nagyszerű jövedelmet is biztosít. Az bizonyos, csak akkor érdemes vele foglalkozni, ha megfelelő munkaerő áll rendelkezésre. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a jobbágyi Uj Otthon tsz példája. A termelőszövetkezet már az elmúlt évben próbálkozott, hogy a növénytermelés és az állattenyésztés jövedelme mellett még kertészettel is növeli a tagok részesedését. Tervük azonban balul ütött ki. A & kh. kertészet nem, hogy' jövedelmezett volna, hanem csúfosan ráfizettek vele, mert elhanyagolták a kertészetben a munkát. Az idén ismét próbálkoznak. Kisebb lett a terület — mindössze 2 és negyed kh. — tehát előreláthatólág nagyobb gonddal kezelik. Igaz megkésve kezdték a melegágyak készítését, de nincs semmi hiba. Kasper bácsi a főkertész csak február végén főtt a tsz-hez. eddig a járási tanács kertészeti előadója volt. Saját kérésére helyezték az Uj Otthon termelőszövetkezetbe kertésznek. Amikor kijött azonnal hozzálátott a munkához, megkezdték a melegágyak készítését. A megtaposott trágyát 12—15 centiméter vastagon földdel szórták meg. Négy nap múlva aztán levették az üvegekét és megkapálták a földet, hogy a még megmaradt gyomok elpusztuljanak. A magvetés előtt pró- bacsíráztatást végeztek, így megíudta Kasper bácsi, hogy milyen a mag csíraképessége, mennyit vessen belőle, hogy alaposan kihasználja, a rendelkezésére álló területet. A megkésett vetést aztán előcsíráztatássa! segítette elő. De szépek is a pa lánták, meglátszik rajtuk a gondos munka. 13.000 paradicsom 20.000 paprikapalánta. de van itt retek, dinnye, uborka, káposzta is bőven. Kasper bácsi így gondolkodott: a palánta nevelés pénzébe kerül a tsz-nek. De ha annyi lesz belőle, hogy saját szükségletünk mellett el is adhatunk, már mégis térül a neveléshez szükséges pénz. A riiny nyét egész sajátságosán ültet te, nem hiába kertész csaknem gyermekkora óta. De hallgassuk meg mit mond ő maga: — Gyepből kis kockákat vá gunk azt megfordítjuk és az aljára kis lukat vágunk. Ebbe kerül az előcsíráztatott mag. A gyepkockákat aztán szépen sorba rakjuk a melegágyba és rostált komposzt földdel szórjuk be. A rostált föld nem csereoesedik el, ha öntözzük és így könnyebben kibújik a mag. A gyepkockában ültetett dinnye nem sínyli meg a kipalántálást, a gyökerek nem szakadoznak el, mert a gyenkockával együtt ültetik el az asszonyok az előre elkészített fészkekbe. — A 2 kh. dinnye- földön már ott sorakoznak a fészkek, a palántálást azonban csak május közepén kezdik meg. mert attól kezdve már nincs kitéve a dinnye fagyveszélvnek. Ugyancsak májusban palántál- ják a paprikát és a paradicsomot is. Távolabb nyárikáposzta és karalábépalánták hirdetik a szorgos asszonyok munkáját. — Ezeknek már nem árt a hideg — mondja Kasper bácsi. A nyárikáposzta sortávolsága 60X60. azonban ez ritka és még közéjük karalábét tettek. De kiültették már a hagymát, sárgarépát és petrezselymet is. Sőt már sárgarépa vetőmagról is gondoskodott Kasper bácsi Atintegy 120 tő van kint magnak. Az uborka ültetésnél egv kis vitája volt az asszonyokkal. Azok azt mondták, hogv fészekben ültessék az uborkát, ne pedig sorokba. Persze mind a kétféleképpen megpróbálták. — Majd meglátjuk asszonyok, hogv lesz a jobb — mondja Kasper bácsi, de közben hamiskásan hozzáteszi: — A fészekben ültetett uborka szerteágazó lesz. A sorosat meg elcsípjük és ■'CT a termés lesz szép, nem a szár erősödik. Az öntözés is másképpen történik, mint eddig. Bevezették a barázdás öntözést, ennek a lényege az, hogy a sorközökbe vezetik a vizet, innét jobbra- balra beszivárog a földhátakba és a földhát tetején elültetett növényzet gyökérzefe innen veszi fel a nedvességet. Nyilvánvaló, hogv a növénvek fejlődése kedvezőbb és a termés is nagyobb mint más esetben. Már az őszre is nagyszerű terveik vannak. A búza után sekély szántást kap a tarló, ahová 1 kh. karfiol 1 kh karalábét. 1 kh. kelkáposztát ültetnek majd. A karalábé és a kelkáposzta még beérik, a karfiolnak azonban hosszabb a tenvészide- je az erősebb fagyok esetén lövéstől kiszedik a földből, beteszik a pincébe a homokba. Persze a pincének meglesz a karfiol virágzásához szükséges hőmérséklete és ígv karácsony vagy újév táján piacra vihetik a karfiolt, ami magában szép jövedelemhez juttatja a szövetkezet tagságát. Nagyszerű tervek ezek, azonban csak tervezgetni nem elég. Nagyon jól meg kell szervezni a munkát a tsz-ben, nehogy úgy járjanak, mint az elmúlt évben. De remélhetőleg és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a jobbágyi Uj Otthon tsz nem is akarja követni az elmúlt évi példát.
