Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-12 / 37. szám

2 s/\n\i> \or.ran 1954 május 12. PÁRT ÉS PÁRTÉPITFS ft Levelek a pártoktatásról A szervezésben is legfőbb a tartalom A Szabad Nógrád május 5-i számában megragadta fi­gyelmemet Gecse János elvtárs cikke, amely „Néhány tanulság munkánkról, az oktatási év be­fejezése előtt” címmel jelent meg. Az oktatásban fennálló problémák több propagandistái foglalkoztatnak. Az 1953— 1954-es pártoktatás sokoldalú követelményeket állít mind a propagandisták, mind a hallga­tók elé. Tudtuk, hogy a Köz­ponti Vezetőség június 27—28-i határozata és a kormánypro­gramul könnyíteni fogja az ok­tatási év sikeres beindulását és befejezését. Azonban a részünk­ről könnyelműen elkövetett gyors szervezés, a hiányos irá­nyítás, ellenőrzés, rányomta a bélyegét az egész oktatási évre. Én mint propagandista a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc tsz- ben a politikai iskola második évfolyamának oktatását vezetem 10 hallgatóval. Az előkészítés hiánya itt is megmutatkozott mindjárt az év elején. A hallga­tókkal való elbeszélgetés felüle­tes volt. A pártszervezetek ve­zetői sem foglalkoztak eléggé a hallgatók beszervezésével. A járási pártbizottság oktatási tér vében nem mérte fel az erői egy-egy szervezetnél. A hallgatók kezdetben meg­jelentek az oktatáson, később már csak 80—90, márciusban pedig 60—70 százaléka. Ennek okait, hogy megismerjem, fel­kerestem a hallgatókat s elbe­szélgettem velük. Ok az elfog­laltságukra hivatkoztak. Az a törekvésem, hogy az oktatási folytassuk — minden törekvé­sem ellenére — nem sikerült, így a „Szocializmus építései­nek kérdései hazánkban” című anyag tanulása félbeszakadt. Elgondolkodtam, kerestem a hibák gyökereit. A hallgatók kezdetben elég aktívak voltak, egy-kettő kivételével hozzászól­tak az anyaghoz, többen közü­lük igen helyesen. Például Gal- csik Gyula elvtárs, az igazsá­gos és igazságtalan háborúk­ról szóló anyagnál helyesen ma­gyarázta meg az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság ellen indított intervenció igazságta­lanságát. „A szocializmus épí­téseinek kérdései a Szovjetunió­ban” című anyag nagy érdek­lődést keltett a hallgatók köré­ben. Ocsovai Antal és Dancsok József elvtársak is örömmel ta­nultak. Am, nem ment így min­dig. A hallgatók aktivitása csökkent és megjelenésük is hul­lámzószerű volt. Ezek ű'Z ese­mények és a hallgatók kijelen­tései azt igazolják, hogy a hi­bát elsősorban az oktatásra való szervezésnél kell keres­nünk. Ezzel kapcsolatban he­lyesnek tartom azt a határoza­tot. amely kimondja, hogy a hallgatók kiválogatása, a jövő­ben az alapszervezetek feladata lesz. A jövőévi pártoktatás el6 készítésével, már most foglal­kozni kell pártszervezeteinknek. Az eddigi hibákból okulva, még felelősségteljesebb munkát kel! végezniük a szervezés terén. Tu­datosítani kell a párttagokkal, hogy továbbképzésünkért köte­lezettséget vállaltunk, amikor a pártnak tagia lettünk. A szer­vezeti szabályzat minden tagra egyöntetűen mondja ki, hogy „szakadatlanul fejlessze poli­tikai és szakmai tudását, emel­je műveltségét, sajátítsa el a marxizmus-leninizmus tanítá­sait”. Ezek betartása nélkül nem lehet senki jó párttag és nem végezhet teljesértékü mun­kát. A hallgatók kiválasztása mel­lett igen fontos jelentősége van a propagandisták kiválasztá­sának is. Szükséges, hogy őket is képzettségük arányában állít­sák az oktatás egyik, vagy má­sik területére. Szükséges to­vábbá, hogy a megyei és a já­rási pártbizottság egyre többet ellenőrizzék a propagandistákat és adjanak segítséget munká­jukhoz. Hiányolom, hogy a me­gyei pártbizottság részéről én is csak egy ellenőrzést kaptam. Juhász elvtárs személyében, de ő sem várta meg a szeminárium megkezdését, így segítséget nem is adhatot. A pártoktatás menetét mér­legelve, azt tapasztaltam, hogy a pártvezetőség újraválasztása óta lazult az oktatás fegyelme és a lemorzsolódás jelei is ez időtől mutatkoznak. Ez adódik abból is, hogy csoportunk párt- szervezetén belül nincs meg az egyetértés. A vezetőség régebbi tagjai nem segítették és nem segítik eléggé az új vezetősé­get. A másik pedig, a kommu­nista példamutatás hiánya, most a párttitkár elvtársnő is gyak­ran elmarad az oktatásról. A lemorzsolódás okait abban is látom, hogy a hallgatók — de legtöbb helyen a vezetők is — elnézik egymás hibáit és meg­hátrálnak akkor, ha valakinek eg v-egy helytelen álláspontját k°'' megvilágítani. IVe feledtük el. hogy az oktatás pártéletünk egyik leg­fontosabb kérdése, mely minden pártszervezettől. propagandis­tától és hallgatótól aktív mun­kát követel. BódI Jánosné, országpvűlési képviselő Szécsény. tr ir ★ Kálión az egész pártvezetőség ugye az összefoglaló sikere árásunk területén nagy erőfeszítéseket tesznek pártszervezeteink azért, hogy az 1953—54-es oktatási évet ered­ményesen be tudják fejezni. A tavaszi mezőgazdasági munkák vitele mellett nagy munkát je­lent ez pártszervezeteink részére. A tavaszi mezőgazdasági mun­kák megkezdése arra kötelezték alapszervezeteinket, a politikai iskola propagandistáit, hogy minden erejükkel harcoljanak a politikai iskolák lemorzsolódá­sának megakadályozásáért, az összefoglalók sikeréért. Propa­gandistáink mind jobban át­érzik, hogy egész évi oktató­munkájuk csak akkor lesz ered­ményes, ha a politikai iskola hallgatói megértik az összefog­lalók jelentőségét, megértik, hogy egész évi tanulásuk ered­ményéről kell majd számot tenni ezeken az összefoglalókon. Kálló község alapszervezeté­nek vezetősége átérezte a kom­munista nevelés jelentőségét és idejekorán gondoskodott arról, hogy az esetleges lemorzsolódá­sokat megakadályozza. Az össze­foglalókra úgy készülnek, hogy a vezetőségi ülésen elhatározták: a politikai iskola hallgatóival elsősorban a pártvezetőség tag­jainak kell foglalkoznia. Fele­lőssé tettek minden vezetőségi tagot azért, hogy beosztás sze­rint foglalkozzanak a politikai iskolák hallgatóival. A hallga­tókkal való ilyen irányú foglal­kozás növeli a pártoktatás jer lentöségét és mindez lehetővé tette, hogy a hallgatók lelkesen vállalták: az évvégi összefog­lalókig a nagy munkák idején sem fogják elhanyagolni a ta­nulást. A hallgatók ígéretüknek eleget Is tettek Például a politikai is­kola II. évfolyamnál az oktatási év elején csak mintegy 12 fő járt szervezett oktatásra és a párt­oktatás jelentőségének meg­ismerése 20 főre emelte a hall­gatók számát. Nagy az érdeklő­dés a politikai iskola hallgatói között a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének kérdései iránt. " A hallgatók komoly figyelmes­séggel hallgatják a propagan­dista — Almási elvtárs — elő­adását. Ehhez hozzájárul az is, hogy az utóbbi időben lelkiis­meretesen felkészül az előadás­ra és a helyi viszonyoknak meg­felelően megmutatta a gazdaság- politikánkban elkövetett hibák hogyan mutatkoznak meg köz­ségükben. Jól elemezte a közép­parasztsággal való nem kellő foglalkozás hiányát. Jól mutat­ta meg, hogy a középparaszt­sággal való nem kellő foglal­kozás hogyan hatott a munkás­paraszt szövetség gyengülésére. Beszélt előadásában, hogy az új szakasz milyen feladatok elé ál­lítja a párt tagjait, de az egész dolgozó magyar népet. Almási elvtárs az előadása után vitát nyit és kéri a hallgatókat, hogy az esetleg meg nem értett kér­déseket bocsássák vitára. A hallgatók sok értékes kérdést tesznek fel a vezetőnek. Az ala­pos vitáknak meg is van az ered­ménye. Ezt mutatja az, hogy a hallgatók aktívan hozzászólnak a kérdésekhez és különösen jól látják a munkás-paraszt szövet­ség megszilárdításának felada­tait a terméshozam növelésében, a minőségi versenymozgalom kiszélesítésében, jól látják, hogy a párt- és kormány intézkedései által nyújtott kedvezmények csak úgy válhatnak valóra, ha a dolgozó parasztság is ehhez tettekkel hozzájárul. Elmondják maguk a hallga­tók, hogy még náluk is sok a tennivaló, különösen az állam­polgári kötelességek teljesíté­sében. Éppen ezért a politikai iskolák hallgatói szívesen vál­lalnak népnevelő munkát, hogy fel tudják használni tudásukat arra, hogy saját példamutatá­sukkal meg tudják értetni a dol­gozó parasztokkal a párt szavát. Kálló községben a politikai iskola II. évfolyam hallgatói már előre elhatározták, hogy a jövő pártoktatási évben tovább akarnak tanulni. Például Molnár János elmondotta, hogy a párt­oktatásban résztvenni megtisz­teltetést jelent és jó munkával ki is kell azt érdemelni. HORVATH PAL n násztői járási pnrtbho'tsőg agit.-prop. titkára A jó előadás A zagyvapálfalvi bálnyaíe'e' pen több oktatási formán ismer­kednek meg az elvtársak a marxizmus-leninizmus tanításá­val. A vezetőség az oktatási év megindulása óta lelkiismeretesen végzi munkáját, amelynek ered­ményeként nem történt lemor­zsolódás. sőt egy-egy anyag elvi és gyakorlati megtárgyalása fo­kozatosan javult. Az elért ered­mények nem kis mértékben kö­szönhetők a pártvezetőség és a párttagság között lévő eleven elvtársi kapcsolatnak. A párttitkár elvtársnő minden esetben ellenőrzi a szemináriu­mot s így mondhatnánk, minden egyes hallgató felkészültségéi ismeri. A propogandisták Trajbiár. Molnár és a többi elvtársak minden esetben készítenek vita­vázlatot, melyet eredményesen alkalmaznak. Az általuk feltett kérdések mindig érthetőek, tö­rekednek az egyszerűségre az idegen szavakat is megmagya­rázzák. így a hallgatók szívesen eljárnak az oktatásra és elmond­ják, hogy mennyire szeretik, ha például Molnár elvtárs beszél az oktatási anyagról, mert az oly világos s minden szava ért­hető. A pártvezetőség nem feledke­zik meg a DISZ-szervezetről sem. A DISZ politikai körök ve­zetésére egy fejlett propagandis­tát biztosított. E propagandista felkészültsége és a DlSZ-veze- tőség felvilágosító munkájának eredményeképnen az oktatáso­kon 15—20 DISZ-tag rendsze­resen megjelenik. A pártszervezet látja fontos­ságát az oktatásnak s nem fe­ledkezik meg a felelösségrew- násról sem, ha az éppen úgy adódik. Igv volt ez Zosa propa­gandista elvtársnönél is, aki kü­lönböző okokra hivatkozva két esetben nem jelent mpg a sze­mináriumon. A felelősségrevo- nás eredményes volt — azóta ö is jobban dolgozik. Az oktatás­ban elért eredmények nagy ré­sze tehát a pártvezetőség jó munkája nyomán jött létre. Kovács Mihály salgótarjáni Járási pártbizottság ágit, prop. osztályának munkatársa. Emlékest Salgótarjánban, a város megvédésének 35. évfordulója tiszteletére Az 1919-es Tanácsköztársa­ság hősi harcait elevenítették föl Salgótarján dolgozói pén­teken este a pártoktatás há­zában megtartott emlékesten. A díszelnökségben és az első sorokban ültek a Ma­gyar Tanácsköztársaság utolsó szénmedencéjének védelmezői, az 1919-es vö­rös katonák. A zsúfolásig megtöltött te­remben Galajda János, a vá­rosi tanács elnökének megnyi­tó szavai után Nádasdi And­rás, a megyei pártbizottság agit.-prop. titkára ünnepi be­szédében emlékeztette a dol­gozókat. Salgótarján forra­dalmi hagyományaira. Elmon­dotta, hogy 1919-ben az ünnepi felvonulások és a tömeggyűlé­sek százaival fejezték ki örö­müket a megye, s köztük Sal­gótarján dolgozói, hogy meg­alakult a Tanácsköztársaság. Már az első napokban létre­hozták a munkás- és paraszt­tanácsokat. A nép vette kezé­be az urak vagyonát, a bányá­kat, gyárakat, földbirtokokat. A bányászok fizetését 50 szá­zalékkal emelték, s ezt követte mindjárt a gyári munkások bérrendezése is. A 6—8 szobás úri lakásokat munkáscsalá­doknak utalták ki és rendsze­resítették a proletárgyermekek részére az ingyenes kultúr- és filmelőadásokat. A nemzetközi reakció és a belső ellenség nem nézte tét­lenül ezeket az eredményeket. Megindult a külső és belső támadás. A szociáldemokrata vezetők árra biztatták a munkásokat „ne dolgozzatok, ez olyan rend­szer, hogy úgyis fizetnek ...“ A bányákban sok helyen csak 4—5 órát dolgoztak. Előfordult, hogy a szociáldemokrata veze­tők és a régi reakciós fel­ügyeleti személyzet maguk vettek kártyát a bányászok­nak, hogy „ne unatkozzanak“. Az intervenciós cseh bur- zsoá csapatok már Salgótar­jánt, Balassagyarmatot, sőt Kisterenyét fenyegették és a Salgótarján védelmét irányító áruló katonai parancsnok már a város feladásáról tárgyalt. Ilyen körülmények között ér­kezett Salgótarjánba Rákosi Mátyás 1919 május 2-án. Már az első órában erélyesen lé­pett fel a városparancsnokkal szemben és kijelentette, hogy a munkástömegekre támasz­kodva meg lehet és meg is kell védeni Salgótarjánt. A bányaiskolában még az­nap éjjel beszélt a munkáskül­döttekkel és szavaira szétfosz- lott a reakció által szőtt ellen­séges hangulat. A munkások egyhangúan a város védelme mellett fog­laltak állást. Százával jelentkeztek a bányá­szok a vörös hadseregbe. Az el­sők között fogott fegyvert a Gyutyános-akna 260 bányásza. Az acélgyárba 600 munkás je­lentkezett már az első napo­kon. Egy hét múlva Henneque francia tábornok a következő jelentést küldte Párizsba: „Je­lentem, hogy Eavre őrnagy elő­retörését valamilyen „titkos erő“ megállásra késztette“. Rákosi Mátyás által vezetett munkássereg volt ez a „titkos erő“, amely Salgótarjántól 5— 6 kilométerre megállította, majd fejvesztett futásra kény­szerítette a cseh intervenciós csapatokat. A hős munkáscsapatok megverték az ellenséget, s megmentették a salgótar­jáni szénmedencét. — A forradalmi harcokban gazdag múlt arra kötelez ben­nünket, Salgótarján dolgozóit, hogy kormányunk nagyszerű programmjának végrehajtásá­ban is megálljuk helyünket — fejezte be megemlékezési be­szédét Nádasdi András. Az emlékest részvevői lelke­sen ünnepelték a 35 évvel ez­előtti dicsőséges múlt megsze­mélyesítőit, a jelenlévő vörös katonákat. Az emlékest a „Tanácsköztársaság“ című film­bemutatásával ért véget. A munkaverseny helyzete és feladatok ’ a szénbányászatban A Szakszervezetek Nógrád- megyei Tanácsának elnöksége május 4-én tárgyalta meg a kongreszusi verseny helyzetét a szénbányászat területén. Az elnökség a vizsgálatok során megállapította, hogy a kon­gresszusi verseny megindulása alkalmával jó eredmények jel­lemezték a bányászszakszerve­zet versenyszervező munkáját. A szénmedence dolgozóinak 75—80 százalékát beszervezték a kongresszusi versenybe s a lendületes munka és a jó ver­seny következtében a szénbá­nyászati tröszt maradéktalanul teljesítette az első negyedévi tervet. Ennek ellenére igen sok hiba mutatkozik még a bányá­szatban a versenyszervező és irányító munka terén. A bányászszakszervezet a kongresszusi verseny szervezé­sénél nem tudta megszüntetni a versenyszervezésnek azt a hibás módszerét, hogy ne- csak az üzemi bizottság el­nöke, vagy termelési fele­lőse szervezze a versenyt, hanem a bizalmiakat is vonják be. Ezen a területen ugyan vannak kezdeti eredmények a tiribesi, mizserfai és mátranováki vál­lalatoknál. de a versenyszerve­zés kollektív módszerét nem tudták az összes vállalatoknál bevezetni. Másik igen komoly hiba. hogy nem a minisztertanács és a SZOT közös határozatának szellemében szervezték a ver­senyt. vagyis nem az üzem sajátosságainak megfelelően. Még igen gyakori, hogy sab­lonosán, csak a mennyiségi tervek teljesítésére irányul a versenyszervezés. Megfeledkeztek olyan fon­tos területről, mint a fenn­tartás. feltárás, minőség és az önköltség csökkentése. Ennek következtében igen ko­moly hibák adódtak, mert ép­pen a fenntartási és a feltárási tervek elhanyagolása miatt többi között Kányás és Kiste- renye sem tudta teljesíteni a mennyiségi tervet. Hiába az is, hogy a verseny- szervezésnál a szakszervezet funkcionáriusoknak nem kielé­gítő a kapcsolatuk a gazdasági vezetőkkel. Anélkül szervezték a versenyt, hogy előzőleg meg­beszélték volna a gazdasági vezetőséggel: milyen irányban történjen a versenyszervezés. A verseny nyilvántartása és nyilvánosságra hozatala terüle­tén is igen sok a javítanivaló. Számszerűleg ugyan kitudják mutatni, hogy hány dolgozó tett kötelezettség vállalást, de arra már nem fordítanak gon­dot, hogy hónap közben, ami­kor már egy-egy csapat teljesí­tette vállalását, újból beszer­vezzék a versenybe. A gyakor­latban ez úgy néz ki, hogy ha hónap elején a dolgozók 80 szá­zaléka tett vállalást, ebből 20-ig a versenyzők egyharmada teljesíti vállalását, s már újabb vállalás nem történik, 25-én ugyanúgy a dolgozók 80 száza­lékát jelentik versenyzőnek. A nyilvánosság területén viszont az a hiba, hogy az értékelés nem a vállalá­sok, hanem a terv tejesí­tése alapján történik, így a dolgozók nem ismerik a kötelezettségvállalásuk tel­jesítésének igazi mértékét. A SZOT elnöksége a meglévő hibák kijavítására három pont­ban szabta meg a bányász­szakszervezet feladatát: 1. a munkaverseny szervezése terü­letén szerezzenek érvényt a minisztertanács és a SZOT kö­zös határozatának; a verseny az üzemek sajátosságainak megfelelően szervezzék. 2. A munkaverseny nyilván­tartása és nyilvánosságra ho­zatalánál mutatkozó hibák mi­előbbi felszámolása és a ren­delkezésre álló versenynyilvá­nossági módszerek alkalma­zása. 3. A párt, DISZ, szakszerve­zet és gazdasági vezetők közötti kapcsolat megjavítása. Felhívás a Salgótarjáni Erőmű és a Nógrádi Szénszállító cs Szolgáltató Vállalat ni Kedves Elvtársakl A Rónai Szénbányák dolgozói harcos múltjuk jeléül egyre keményeb­ben állnak helyt a munka front­ján. 1945-től bebizonyították több és jobb termelésükkel, hogy kö­vetik pártunk útmutatásait. Meg­értették az MDP Központi Ve­zetőség multév júniusi határoza­tát, amely kimondta, hogy a népjólét emelkedésünk alapfelté­tele a mindenkori tervteljesítés, így indultunk munkának, mely­nek nyomán ezév első negyedévi tervünket 105 százalékra telje­sítettük. A párt, a szakszervezet és a vállalatvezetőség közös jó mun­kájukkal ugyan úgy kint az első negyedévben a második negyed­évi terv teljesítésének előfeltéte­leit is megteremtették. A munka utáni lelkesedés sem csökkent dolgozóinknál, mégis vállalatunk az áprilisi tervét csak 93.2 szá­zalékra tudta teljesíteni. Mindez a lemaradás abból adódott, hogy a Salgótarjáni Erőmű nem fo­gadta a szenünket, továbbá a Szénszállitó és Szolgáltató Vál­lalat nem gondoskodott a szén elszállításának lehetőségéről. Elvtársak! Napjainkban ünne­peltük Salgótarján megvédésé­nek 35. évfordulóját. Ezen év­forduló alkalmával a négynaoos emlékműszakon dolgozóink még keményebben fogták a munka szerszámait, adtak egyre több szenet terven felül. Ezt a lendü­letet dolgozóink tovább tartják. Több és jobb munkával terv- túlteljesítéssel készülünk pártunk 111 kongresszusára. Hogy tervteljesítésünk sikeres legyen ennek érdekében kérjük a Salgótarjáni Erőmű műszaki és fizikai dolgozóit, hogy segítsenek azzal, hogy a javításban lévő gépegységüket a szocialista munkaversenyen keresztül minél előbb javítsák ki, hogy a szerző­désben vállalt napi szénfogyasz­A Salgótarjáni Erőmű dol­gozói tervük szerint megkezd­ték a hatos kazán nagyjavítá­sát. A karbantartók és javító­brigádok megbeszélésükön el­határozták, hogy a párt III. kongresszusának tiszteletére három nappal a tervben előírt fásukat rendszeresen fogadhas­sák. Ismételten kérjük a Salgótar­jáni Erőmű és Szénszállító és Szolgáltató Vállalat fizikai és műszaki dolgozóit, hogy segít­senek bennünket azzal, hogy vál­lalatunk dolgozói pártunk 111. kongresszusa tiszteletére tett fel­ajánlásukat necsak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék. Ezzel tudjuk előbbre vinni a népjólét emelkedésének ránkváró szakaszát. Előre a tervek túltel­jesítésével a szocializmus győ­zelméért. zán javítását. Az így megtaka­rított idő alatt mintegy 30.000- kilowattóra áramot termelnek terven felül. Ezzel az áram­mennyiséggel 2,830 000 kilo­wattórára emelkedik az erő­műben ebben az évben terven felül fejlesztett elektromos­mennyisége. Bükkhegyi János Janók Gyula Balázs István igazgató ÜB-elnök pártvezetőségi tag Somosköi László sztahanovista vájár, Gaál Emil sztahanovista vájár, Sótér Sándor sztahanovista vájár, Nyitrai József, Somoskői I. Árpád. Sótér János ifj. A Salgófajáni Erőmű karbantartói három nappal előbb fejezik be a hatos kazán nagyjavítását határidő előf* befelezik a ka­energia

Next

/
Oldalképek
Tartalom