Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)
1954-05-12 / 37. szám
1954 május 12. SZARUI AiÓGItTn 3 Vezetők, dolgozók közös ügye: az önköltség csökkentése Szerte az országban s így megyénk területén is a bányákban, a gyárakban, a termőföldeken azért folyik a küzdelem, hogy megvalósuljon az a pártunk és kormányunk által kitűzött cél, amely dolgozó népünk jólétének szociális és kulturális életének fokozottabb megjavítását irányozta elő. Ennek megvalósítása igen nagy feladatot ró a párt és állami szervekre, a dolgozókra és vezetőkre egyaránt. Az életszínvonal fokozottabb emelése érdekében el kell érni, hogy jelentősen megnövekedjen a lakosság fogyasztási alapja és csökkenteni tudjuk a közszükségleti cikkek árait. A kormányprogramm megjelenése óta már egy egész sor intézkedés született, amely dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálta. Ezek a határozatok és intézkedések egymagukban azonban még nem jelentik az élet- színvonal emelésének szilárd alapját. Pártunk Központi Vezetősége október 31 -i határozatában azonban mindannyiunk számára megmutatta a követendő utat: „Fokozott gondot kell fordítani az új helyzetben az önköltség csökkentésére, a termelékenység emelésére, mert ezek a szocialista felhalmozódás, s a nép életszínvonala emelésének döntő forrásai.’’ Az életszínvonal emelésének kulcsa tehát a mi kezünkben van. Megyénk legtöbb gyárüzemében meg is értették az önköltség csökkentésének fontosságát. A Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban lelkiismeretes munkát végeztek az anyagfelhasználás terén, újítottak és észszerű munka- módszereket alkalmaztak, amelyek segítségével 1953 negyedik negyedévében 4.1 százalékos, 1954 első negyedévében pedig 4.8 százalékos megtakarítást értek el a tervhez viszonyítva az önköltség csökkentésében. Bár ez szép eredmény, de még itt is van mód és lehetőség, hogy észszerűbb munkával tovább javítsák önköltségüket. Például, ha a Tatabányai Szénbányászati Tröszt a bányagépgyártól szállítószalagot rendel, akkor a szalaghoz szükséges gumihevedert a Budapesti Ruggyantagyár először Pálfalvára szállítja, a vállalat viszont innen továbbítja vissza Tatabányára a megrendel lőhöz. Ez azt jelenti, hogy feleslegesen mintegy 240 kilométert utazik az áru. A kétszeri ki- és berakás és a szállítási költség feltétlenül növelik a gyártmány árát amit minden különösebb műszaki észszerűsítés nélkül meglehetne oldani. Igen sok a tennivaló az önköltségcsökkentés terén a Salgótarjáni Acélárugyárban és 'lűzhely- gyárban is. A Salgótarjáni Acélárugyár, jelentős mennyiségű közszükségleti cikket gyárt. De ugyanakkor a mezőgazdaság fejlesztése és olcsóbb termelése terén is igen komoly feladat hárul a gyárra. Mégis az tapasztalható, hogy a tervezett önköltségüket nem tartják be. A Tűzhelygyár amely szintén közszükségleti cikkek gyártásával foglalkozik 1954 első negyedévében 6.2 százalékkal lépte túl a tervezett önköltségét. Előfordul, hogy több tűzhely- és kályhaalkatrészt gépiformázással kellene legyártani, ugyanakkor a kéziformázók- nak adják ki a munkát, arra való hivatkozással, hogy a kézi- formázóknak nincs munka. Jobb szervezéssel és tervszerűbb munkával ezt a hiányosságot is fellehetne számolni. A mezőgaidaság gyorsütemü fejlesztése, a lakosság életszínvonalának szüntelen emelése hatalmas anyagi erőforrásokat igényel. Azzal azonban, hogy a megengedett túlóraalapot túllépik, hogy a kifizetett bérösszeg mögött nincs meg az arányos termelés nem a dolgozók élet- színvonalának emelését segítik elő, hanem éppen ellenkezőleg, gátolják az általuk készített közszükségleti cikkek árának csökkentését. Az Acélárugyár 1953 negyedik negyedévében 5.7 százalékkal lépte túl önköltségi tervét. Bár az 1954 első negyedévében 2.3 százalékos javulás mutatkozik, de még mindig igen súlyos összegekkel lépték túl tervezett önköltségüket. Az Acélárugyárban például ez év első negyedében több mint egymillió forinttal lépték túl a béralapot. ami azt jelenti, hogy a vállalat ennyi bért fizetetl ki jogtalanul, amely mögött nem volt meg a termelés. Súlyos hiba, hogy pártbizottságaink, pártszervezeteink, de ugyanígy a szakszervezetek vezetői sem foglalkoznak az önköltségcsökkentés kérdésével. Nem ellenőrzik megfelelően az önköltség alakulását, nem kutatják a gyártási költségek nö vekedésének okozóit és nem mozgósítanak azok legyőzésére. E téren különösen nagy feladat hárul a vállalatok igazgatóira és műszaki dolgozóira. Nincs a termelés szervezésének egyetlen egy kérdése sem, amely ne hatna ki az önköltségre. Az előállított termékek önköltségének alakulása az üzem egész munkájától, a vezetéstől a termelés szervezésétől, irányításától, az anyagok lelkiismeretes kezelésétől függ. Meg kell magyarázni minden dolgozónak, hogy a termelés önköltségének csökkentése, az élet színvonal emelésének igen fontos feltétele, hogy csakis ilymódon, ennek segítségével valósítható meg az a nagyszerű terv amelyet a kormányprogramm célultűzött. Közös ügyről van itt tehát szó. Nem szabad megtűrni a helytelen létszám és béralap gazdálkodást. A műszaki dolgozóknak minden eddiginél többet kell foglalkoztok a gyártási módszerek helyes megszervezésével. Nem engedhető meg, hogy a termékek önköltsége magasabb legyen a tervezettnél. Egy pillanatra sem feledkezzenek meg arról, hogy az önköltségcsökkentés nem valami spontán folyamat. Az önköltségi terv teljesítése csak akkor biztosítható, ha műszaki vezetők részletes műszaki intézkedési tervet dolgoznak ki, amely az önköltségcsökkentés minden döntő elemére kiterjed. Használják fel segítségül a szovjet szakirodaimat. Adják át elméleti tudásukat a termelés élenjáróinak, a sztahanovistáknak. Sztahanovistáink adják át fejlettebb munkamódszerüket az üzemek dolgozóinak és vállaljanak védnökséget a tervüket nem teljesítők felett. Pártszervezeteink és szakszervezeteink adjanak meg minden segítséget és mozgósítsák a dolgozókat a több, jobb és olcsóbb termelésre, mert csakis így tudjuk kielégíteni dolgozóink anyagi és kulturális szükségleteit, tervszerűen emelni' az életszínvonalat. Trizna János, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának munkatársa A banya üzemek intézkedési tervéről A Nógrádi Szénbányászati n Tröszt az első negyedévben jó eredményt ért el a mennyiségi terv teljesítésében. A nap-nap után elért jó eredményeket a dolgozók lelkes versenylendülete tette lehetővé. Az eredmények tartósságához azonban az szükséges, hogy a fizikai dolgozók harcos vetélkedése párosuljon a műszakiak magasabb színvonalú jobb irányító munkájával. Fizikai dolgozóinkban ma is megvan ugyanaz a harci kedv, ami az első negyedévben volt tapasztalható, mégis a második negyedévben messze elmaradtunk a terv követelményeitől. A kongresszusi verseny idejére a nógrádi szénmedencében dolgozó bányászok szinte kivétel nélkül olyan harci programmot tűztek ki maguk elé, amelyek megvalósulás esetén napról napra biztosítanák a tervek teljesítését. A kötelezettségvállalások és a dolgozók harci kedve azonban még nem jelenti a több szenet, de ugyanígy nem jelenti a verseny ’sikerét sem. Olyan tervszerű és jó irányítómunkára van szükség, amely a dolgozóknak biztosítja a szükséges munkahelyeket, a jobb ürescsille ellátást. Időben gondoskodni kell a termeléshez szükséges különféle anyagokról, gépekről és a gépek meghibásodása esetén a szükséges tartalékalkatrészekről. Szükség van arra is, hogy a műszaki dolgozók az eddiginél sokkal többet tartózkodjanak az üzemekben, közvetlenül a munkahelyeken ismerkedjenek meg a várható termelést- gátló akadályokkal és gyors intézkedéseikkel segítsék elő azok elhárítását. Több üzemvezető és főmérnök azonban jogosan háborodott fel az utóbbi napokban, mert kevés idejük van az üzemekben és a munkahelyeken való tartózkodásra. A tröszt vezetői sok esetben behívják őket. és bármilyen sok tennivaló van az üzemeknél, azokat kénytelenek elhalasztani. A vállalatoknak és üzemeknek ugyan megvan az éves szakmai tervük, de a tervszerű vezetéshez az szükséges, hogy ezeket a terveket felbontsák rövidebb időire szóló tervekre. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél és ugyanígy a vállalatoknál is. elhanyagolták az utóbbi időben a közös intézkedési tervek kidolgozását. Ennek hatása megmutatkozik a termelésnél, a késedelmes feltárásánál, de a fenntartási munka elhanyagolásánál is. A kányási üzemvezető például elmondja, hogy megfelelő szenelőlétszámot csak úgy tudott telepíteni, hogy elhanyagolta a fenntartást. A fenntartásra beosztott dolgozók így csak papíron voltak meg. Ezekből a hibákból kiindulva láthatjuk, hogy sürgős intézkedésre van szükség. ti elyes elgondolása van Fényes főmérnök elvtársnak. aki úgy készíti el a műszaki intézkedési tervet, hogy bevonja a körletvezetőket. az aknászokat és azok javaslatai alapján állítják ösz- sze a megoldandó feladatokat. A körletvezetők és az aknászok, akik legjobban ismerik az irányításuk alatt álló bányarészt és a rájuk bízott bányászok képességeit, teszik meg javaslataikat: milyen átszervezésre vagy egyéb műszaki intézkedésre van szükség. hogy termelésük egyenletessé váljon, és a reájuk háruló termelési feladatokat napról napra meg tudják oldani. A közös intézkedési terv összeállításának ez a formája lehetőséget ad a körletvezetőknek, aknászoknak, hogy kezdeményezzenek, önállóan végezzék munkájukat, kifejtsék tudásukat és képességüket. S hogy ez így legyen, azt is el kell érni, hogy a felső műszaki vezetők ne intézkedjenek a körletvezetők és az üzemvezetők helyett, hanem a jól átgondolt intézkedési terv alapján hagyják őket dolgozni a legmesszebbmenő segítség és rendszeres ellenőrzés mellett. A pártbizottságok a műszaki intézkedési terv áttanulmányozása után készítsék el saját intézkedési tervüket a műszaki intézkedési terv végrehajtásának elősegítésére. Az üzemi bizottságoknak szintén ki kellett dolgozniok a műszaki intézkedési terv alapján saját tervüket, hasonlóképpen a DISZ-bizottságok is. A párt, szakszervezet és DISZ intézkedési tervei főképpen arra: irányuljanak, hogyan akarják mozgósítani, szervezni a dolgozókat a kitűzött célok időben való végrehajtására. Az így létrejött egységes vezetés, az egy cél irányában történő intézkedések meghozzák a várt eredményt. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a legjobb intézkedési terv is keveset ér, ha annak végrehajtását nem ellenőrizzük. K özös összefogással, terv-1 szerű vezetéssel el kell érnünk, hogy a III. pártkongresszusig behozzuk a második negyedév eddigi időszakában szerzett adósságunkat és büszkén mondhassuk, hogy eleget tettünk a ránk háruló feladatoknak, maradék nélkül teljesítettük vállalt kötelezettségünket. Kürthi Sándor a bányászszakszervezet területi bizottságának elnöke Jó növényápolás — nagyobb termés A nagy termés előfeltétele, hogy a növénytermelés minden munkájái időben és a legjobb minőségben végezzük el. Vonatkozik ez az alapvető agrotechnikára, de a fejlett módszerek szélesebbkörű alkalmazására is A tavaszi talajelőkészítés cc vetés túlnyomó részének elvégzése után most a növényápolás a soronkövetkező feladat A növényápolás sok munkaerőt igényel, nagy erőfeszítést követel a gépesítés, a gépek felhasználása területén is. Különösen a termelőszövetkezeteknek kell ebben az évben a gépesített növényápolás minden lehetőségét kihasználni, de emellett nagy erőfeszítést kell tenni, hogy mozgósítsák a tagságot a növényápolási munkák elvégzésére. A gépállomások nyújtsanak minél nagyobb segítséget a termelőszövetkezeteknek. Gépállomásaink kapálógépeiket tartsák jókarban. A kapakéseket élezzék rendszeresen és munkájukat úgy szervezzék meg, hogy egy nap minél több órát dolgozhassanak. Az egyénileg dolgozó parasztok minden növényápolási munkát időben és jó minőségben végezzenek el. Vegyék igénybe a fogatos és kézikapálógépeket, hogy a kézikapálást ezekkel az eszközökkel kisebb területre szorítsák, köny- nyebbé tegyék a munkát és meggyorsítsák. A kapálás elvégzése döntő befolyással van a termés- eredményekre. Ez érthető is, hiszen az esetleges kisebb talajelőkészítési, vagy egyéb hibákat a kapálás némiképpen kijavíthatja. A növénvápolási munka elvégzésében mutatkozó lemaradást, hanyagságot vagy szakszerűtlenséget azonban semmiféle módon nem tudjuk kijavítani. Mezőgazdaságunk dolgozói általában ismerik a gyomosodás- ból eredő károkat, többek között azt, hogy a gyomnövények elvonják a vizet, táplálékot, a fényt és meleget a kultúrnövények elől. De ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik lebecsülik ezt a kérdést, vagy megelégszenek félmegoldásokkal a gyomok elleni harc terén. Pedig mezőgazdasági kultúra gyomtengerben el sem képzelhető. Fontosabb növényeink kapálása: A kukoricának kelés után közvetlen egy fogasolást adjunk. Így az első kapálás 8—10 nappal későbbre tolódik. A kellő mélységben vetett kukoricában a könnyű fogas nem tesz kárt. A fogasolást teljesen pótolja a saraboló kapálás. Az első kapálás mindig 5—6 centiméter legyen. Ezt — egybekötve a ritkítással — a kukorica 4—5 leveles korában kell elvégezni és legkésőbb május 25-ig fejezzük be. A sorközöket gépi, vagy fogasolt kapával ápoljuk. A sorokat kézikapával feltétlenül utána kell igazítani. A sorok talajának gyomtalanítása és porhanyításával egyidő- ben végezzük az egyelést. vagy ritkítást. Egyeléskor mindig a meghatározott növénytávolságban eső legerőteljesebb kukoricanövényt hagyjuk meg. A kezdeti fejlődésben elmaradott növények később is gyengébben fejlődnek, s ezért minden esetben az erőteljesebbet kejl meghagyni akkor is, ha az nem pontosan a növénytávolságnak megfelelő helyen kel. Négyzetes művelés esetén is minden esetben a legerősebb szálat hagyjuk meg. Kétszálas művelés esetén a két legerősebb növény maradjon meg. Ügyeljünk azonban arra. hogy a két növény egymástól pár centiméter távolságra legyen. A teljesen egymás mellett kelt. összefonódott növények nem tudnak erőteljesen növekedni. A késői egyelés rendkívül káros, mert akkor a szomszédos növények oldalgyökerei összefonódnak és az egyeléskor kihúzott növények gyökerei elszakítják a meghagyott növények gyökereit is. Az első kapálás és egyelés a kukorica- termés kialakításában rendkívül nagyjelentőségű, mert a növény ebben az időszakban szenved a legtöbbet a gyomoktól és ekkor sínyli meg leginkább a tömődött, levegőtlen, gyomos talajt. A kukoricát egyelés után, amíg a traktor, illetve a kultivátor magassága engedi, géppel ka- áljuk. Ezek a kapálások azon- an csak 3—4 centiméter mély- ségűek lehetnek. Mindenesetre vigyázzunk, hogy a kukorica gyökereit el ne vagdaljuk. A kukoricát annyiszor kapáljuk, ahányszor a talaja összetömő- dött. cserepesedett, valamint a gyomosodási veszély fennáll. A cukorrépát a kelés után azonnal sekélyen sarabolni kell. A sarabolást végezhetjük gondosan beállított Deyl-kapával, kézi, tolókapával, vagy könnyű kézisaraboló kapával. A cukorrépa sorközei közül a gyomot kiírtjuk és a vetés óta összetömődött, megcserepesedett talajt megporhanyítjuk. A répa első saraboló kapálása után hengerezzünk. A sarabolás után, amint a cukorrépa elérte a 3—4 leveles fejlettségét, azonnal el kell végezni az egyelést. Az egyelés megkezdésével egy napot sem szabad késni és arra kell törekedni, hogy minél rövidebb idő alatt befejezzük. Az idejében megkezdett egyelés munkaszükséglete holdanként 10—12 nap. Ha elkésünk vele, a munkaszükséglet 30—40 százalékkal nő, s emellett a késői egyelés jelentős, 10—20 százalékos terméskiesést okoz. Az egyelés után 5—6 nappal el kell végezni az első kapálást. Az első kapálás után kell kiszórni a péti- sófejtrágyát. utána annyiszor kapáljunk 3—4 cm mélyen, ahányszor a talaj állapota azt megkívánja. A burgonya ha kikelés előtt esőt kapott, sekélyen meg kell fogasolni. Ezzel a fogasolással a lehullott csapadék egy részét biztosítjuk, másrészt a talaj kicserepedését előzzük meg és biztosítjuk a gyors kelést. Amikor a burgonya sorol szintén sekélyebben kell boronálni. A soroláskor végzett sekély fogasolással a talaj por- V|anyósságát és gyomtalanságát továbbra is biztosítjuk és jó előfeltételeket teremtünk a soronkövetkező kapáláshoz. Mikor a növény az 5—7 centiméter magasságot elérte, meg kell kezdeni a kapálást. A sorokat az első kapálás alkalmával kézikapával kell megkapálni, a sorközök művelésére pedig gépi-, vagy fogatos eszközöket használjunk. Az eső után a sorközők sekély kapálását feltétlenül ismételjük meg, hogy minden lehullott csapadékot megőrizhessünk a gumókötés idejére. A sorközi kapálások biztosítják, hogy a töltő- etetéshez mindig porhanyós és megfelelően nedves föld álljon rendelkezésre. Amikor a növény elérte a 12—15 centiméter magasságot. meg kell kezdeni a töltögetést. A töltögetést a virágzásig három Ízben fokozatosan végezzük el. Erre a célra töltögetőgép, traktor, lóvontatás, is használható. A töltögetést lehetőleg eső után végezzük, amikor a föld már nem ragad és nem kemény. A gyors munka itt is fontos,, mert a nyirkos föld felhúzásával biztosabban számíthatunk a jó gumókötésre, mintha már kiszáradt talaj kerül a szárhoz. Virágzás után többet ne bolygassuk a burgonyát, mert a gumókötés megsínyli ezt. Amint látjuk, a kapálás csak úgy jelenti a fejlett agrotechnika, alapját. ha azt mindig kellő időben, a termesztett növény igényeinek megfelelő mélységben, gvorsan és jó minőségben végezzük el. Ezt bizonyítja a dejtári József Attila termelő- szövetkezet tavalyi kukorica- termése is. Azon a kukorica- táblán, amelyen elvégezték megfelelő időben a háromszori kapálást, ott 38 mázsa volt kát. holdanként. Egy másik táblán — bár a föld minősége egyezett az dőbbivel — a kukorica kapálását elhanyagolták, csak egyszer kapálták meg becsületesen, a termés holdanként 15 mázsa volt. Tehát fényesen igazolja ez a példa is, hogy jól- végzett kapálással kapásnövényeink termésátlagát eredményesen növelni tudjuk. HOLLOS! JÓZSEF föagronómus Levél a magyarnándori állami gazdaságból A magyarnándori állami gazdaságban kihasználják a sok esőt. Víz nélkül ültették ki — kevesebb A magyarnándori állami- gazdaság a tavaszi növényeket őszi mélyszántásba veietie. Szuperfoszfáttal, majd később pétisóval serkentette növekedésüket. Valamennyi gabonafélét keresztsorosan vetették. A 8-10 kh őszivetésböl 25 kh-t gyomtalanítottak, a többi előzőleg elkészített szakszerű talajba került, a vetőmagot is gondosan kitisztították és így nem volt szükség a gyomtalanításra. A kukoricát a domborzati viszonyok miatt nem vetették négyzetesen. Dupld vetőmagot használtak, hogy a növényápolást géppel végezhessék. Az elmúlt évben a gazdaság szovjet burgonyavetögépet kápott, az 56 kh burgonyát ezzel vetette el. A gép tökéletes munkát végez és olcsóbb is a burgonya előállítása. Most minden lehetőség megvan arra, hogy 100—120 mázsás holdankénii átlagot érjenek el, mert a vetőmagot elcsíráztatták és csak azokat vetették el, melyek egészséges csirával rendelkeztek. Szép eredményt ■ ért el a gazdaság a növényápolásban is. A 40 kh cukorrépa első kapálását befejezték. A korán vetett répában a rovarok nem tehetnek kárt. A gazdaság dohánytermesztési terve 20 kh. Eddig 7 kh dohányt ültetlek ki, mivel az időjárás nem kedvezett a dohánynak. A növényápolást úgy végzik a gazdaságban, hogy a területet egyéneknek adják ki A parcellát táblákkal látják el, melyre a dolgozó neve és területe kerül. így könnyű az ellenőrzés. A növényápolási idény alatt a növényápolási munkákat — sarabolás, egyelés, harmadik, negyedik kapálás, esetleg gazolókapálás — minden dolgozó ugyanazon a területen végzi. Ez serkenti a versenyt a dolgozók között jobban kihasználják a munkaidőt, s kö- nyebb az eligazodás így a premizálásnál is. A vetésnél jól dolgozott Tóth László, aki a vetésidényben 142 százalékra teljesítette napi tervét. Bacsa Mihály fogatos a vetésnél 182 százalékos teljesítményt ért el. Noköltseggel — a 7 kh dohányt vak Erzsébet növénytermelési munkacsapatával a répa első kapálásánál 158 százalékra tetjesíette napi tervét. Novák Erzsébet kitűnt még a munkások szervezésében és a minőség ellenőrzésében. Csór Bertalan dohánykertész a palánta- nevelésnél végez kiváló munkát. Bacskó Andrásáé, munka• csapatvezető a gazdaság legrégibb dolgozója. Különösen a minőségre ügyel. Glózik Pál brigádvezetö agronómus, átla• gos teljesítménye 147 százalék. Méltó munkatársa munkacsapatvezetőknek Balázs Juliannái aki a tervteljesitésben és a minőségi munka ellenőrzésében it szép eredményt ért el. TÓTH ALAJOS ff'Og nt-jArn ti*.
