Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)
1954-05-01 / 34. szám
népi demokráciánk szilárd alapja! MÁJUS ELSEJEI EMLÉKEZÉS Éljen a munkás-paraszt szövetség, A népnevelő munka javításával vigyük harcba dolgozóinkat a kormányprogramm sikeresebb megvalósításáért A megye agitációs és propaganda munkásainak értekezlete Nádasdi elvtárs, a megyei pártbizottság ágit.-prop. osztályának vezetője április 29-én a salgótarjáni pártoktatók házában előadást tartott a megye agitációs és propaganda munkásainak. Előadásában többek között a következőket mondotta: A berlini tanácskozások után a nemzetközi helyzet bizonyos enyhülésének következményeképpen, összeült a genfi értekezlet is. A békeszerető népek azt várják, hogy a nagyhatalmak közötti tárgyalások folytán újabb sikerek születnek a béke megszilárdítása érdekében. Mindamellett fel kell figyelni azonban arra a provokációra is, amelyek az elmúlt hetekben történtek azzal a céllal, hogy megzavarják a tanácskozás előkészítésének békés légkörét. Az a tény, hogy a háborús provokátorok egyre agresszívebben lépnek fel, megköveteli: élesebben vegyük fel ellenük a harcot, békeagitációnknak többet kell foglalkoznia az atombomba eltiltására irányuló mozgalommal. a béketábor erejének biztos tudatában kell feltárni és magyarázni a veszélyeket. Ezekután rátérek olyan kérdésre, amelyeknek ismerete rendkívül fontos a következő idők feladatainak végrehajtása szempontjából. Az első dolog, amiről beszélni szeretnék, az ipari termelés helyzete. A Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentéséből ismerjük: ez az első eset, hogy iparunk 100 százalék alatt 98.4 százalékra teljesítette tervét. Ha a megye helyzetét nézzük, az még rosszabb. A bányák ugyan a vasárnapi túlórákkal teljesítették negyedéves tervüket, de ugyanakkor 6,847.000 forinttal lépték túl eddig a béralapot. A kongresszusi verseny kellős közepén vagy unk és - a i hónap végén a bányák terviéljésítése 88 százalék körül van. A lemaradás körülbelül 25.000 tonna szén, közel 3 millió forintnak felel meg. Ezek a súlyos mulasztások nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy közel másfélmilliárd kár érte az államot. A nagyarányú lemaradásból adódott, hogy exporttervünket a népi demokráciák felé 94 százalékra, a kapitalista országok felé 78 százalékra teljesítettük. A kongresz- szusi verseny során kiváló eredmények születtek. Éppen ezért különösen furcsa, hogy a bányászat a tervteljesítésben. a falun a beadás és az adófizetésben a legnagyobb a lemaradás. Nyilvánvaló, hogy ebben az elmaradásban része van annak a súlyos mulasztásnak is, amelyet egyes területek vezetői, a bányaüzemek vezetői a bérezés és más területeken elkövettek. Az elmúlt hónapokban a bányaüzemek vezetői tűrhetetlenül elhanyagolták a feltárási és a fenntartási tervek teljesítését. Az első negyedévben nem kevesebb 30—35 százalék lemaradás volt ebben a tekintetben. Ezeket a hibákat a tröszt és a vállalatok vezetői tovább tetőzik azzal, hogy nem állnak ki nyíltan, nem merik őszintén megmondani a valóságot, hogy a hibákat ők követték el az új bérezés helytelen magyarázásával és alkalmazásával. Ezek a hibák arra is mutatnak, hogy rendkívüli gyenge üzemeinknél a pártellenőrzés, valamint a párt felvilágosítónevelő munkája. Ennek hiányában nem tudott megfelelően kibontakozni a versenymozgalom. Ennek okát elsősorban az új szakasz politikájának megnemértésében, a kongresszusi versenyagitáció tartalmában, érvelésében kell keresni. Az agitációnkat több helyen elcsépelt frázisok és jelszavak hangoztatása helyettesíti, amelyeknek nem nagy mozgósító erejük van. Ahhoz, hogy a munkások, a dolgozó tömegek megértsék a kongresszus tiszteletére indított verseny jelentőségét, az kell, hogy maguk a vezetők, a pártaktívák nagyobb szeretettel és több lelkesedéssel beszéljenek a kongresz- szusról. Törekedni kell a széntermelés minősége érdekében végzett agitációs munka megjavítására is. Szükséges ez azért is, mert az elmúlt negyedév egy hónapjában 5.5 százalékos palatermelés mellett 1300 vagon követ adtak el a bányászok szén helyett. Ha az önköltségi árat nézzük, több mint 1,600.000 forintot fizettek ki egy hónapban a bányászoknak a szénnek nevezett kőmennyiség kitermeléséért. Falvainkban közel tízezer dolgozó tett felajánlást a kongresszus tiszteletére. Ez az érdeklődés a dolgozó parasztság részéről a megnövekedett termelési kedvről, a kormány- programmba vetett bizalomról és a párt iránti tiszteletről tanúskodik. Azonban mégis akadnak hibák, melynek oka az új szakasz politikájának megnemértése és a versenyagitáció elhanyagolása.. A lemaradás súlyossága mutatja, hogy az adóból 54 százalékra, a sertéshúsbeadásból szintén hasonló százalékra teljesítettük tervünket. A beadás és az adósság nemteljesítésében „élenjárnak“ a kulákok. Tőlük indul ki az állami fegyelmet rontó különböző rémhírek. Például Karancskeszi községben 19 kulák 301.988 forinttal van hátralékban. A tanácsszervek egyetlen egynél sem végeztek transzferálást. Patak község 14 kulákja eddig még egy fillért sem fizetett be és egyik sem teljesítette beadását. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a község 377 dolgozó parasztja közül 246 sem adót nem fizet, sem a beadását nem teljesíti. Nagylóeon az egyik kulák például 900 kilogramm sertéssel, 600 kilogramm vágómarhával van hátralékban. Ugyanakkor van két fias kocája,' sa»ákivüh. & sjridt», ,• i -32 malac és 2 darab tehén tálalható udvarában. A napokban adott el 2 ökröt a pásztói vásáron, de eszeágában sincs, hogy beadását, vagy adóját teljesítené. A nagylóci tanácsot ez egyáltalán nem izgatja. Fekete Imre, Nemti község dolgozó parasztjának a muH évről is jelentős hátralékja van. A félévi adókivetése 816 forint, de még semmit nem fizetett, a beadását sem rendezte. Ugyanakkor közel 10.000 forintért 2 darab földet vásárolt. Bozó István Zabar községben sem adóját, sem beadását eddig még nem rendezte. Pedig van neki 2 darab 130 kilogrammos hízója és mind a kettőt le akarja vágni. Vásárolt rádiót és közel 4000 forintos konyhabútort csináltatott a lányának. Ha az adófizetésről van szó, azt mondja, hogy nincs miből fizetni. Egyes községi tanács munkáját bírálva megállapíthatjuk, hogy nem valami politikusán dolgoznak. Keszegen a tanács, a tsz és az egyik kulák megegyezést kötöttek, amelyet jegyzőkönyvbe is foglaltak. A kuláknak átadták a termelő- szövetkezet tulajdonában lévő ház melléképületeit, Sóshar- tyánban a tsz-taggvűlés megszavazta, hogy a kuláknak adják vissza a termelőszövetkezetnél lévő javait. A kulák osztálybékét hirdet. Arról beszél, hogy mindannyian magyarok vagyunk, ne bántsuk egymást, meg aztán Nagy Imre. is azt mondotta, hogy nem volt helyes, ahogy a kulákok- kal bántak. Éppen ezért szakítani kell azzal a magatartással a pártszervezeteknél, a funkcionáriusoknál, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást az ellenségről. Miről van itt szó? Arról, hogy nagyon sokan egyoldalúan és helytelenül értelmezik a párt politikáját. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni és másoknak is meg kell magyarázni, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvénye nem spontán érvényesül, lehet rá hatni, lehet befolyásolni is. Ahhoz, hogy a szocializmus gazdasági törvénye érvényesüljön hazánkban, szükséges a tervek teljesítése, a kormányprogramul végrehajtása. Maga a rendszer csak azokat a körülményeket adja meg, amelyekben az emberek, a dolgozók kizsákmányolástól mentesen, a párt irányításával és vezetésével, saját maguk munkájával megtermeljék azokat a javakat, amelyek a dolgozó nép anyagi és kulturális igényeinek kielégítéséhez szükséges. Ezekután Nádasdi elvtárs négy pontban ismertette a párt, az állami szervek és a dolgozók feladatát az új szakasz politikájának megfelelően. Az előadás után elsőnek Tóth Barnabás elvtárs szólalt fel. Elmondta, hogy a tröszt lemaradásának oka főleg a munkaszervezés alacsony színvonala, a termelés műszaki feltételeinek hiánya. A műszaki középkáderek, akik a termelés közvetlen parancsnokai Mizserfán, Kányáson, olyan hangulatot terjesztenek, hogy a túlfeszített normák miatt van a lemaradás. Ez azt bizonyítja, hogy keveset foglalkoznak a műszakiak politikai nevelésével. Pálkerti János elvtárs megemlítette: az Acélgyárban az a legfőbb hiányosság, hogy az alapszervezetek, de maga a pártbizottság sem hívta fel a népnevelők figyelmét a soron- lévő feladatokra, az események után kullognak. A népnevelőmunka megjavítása érdekében négy agitációs szobát állítottak fel, ahol a nép- nevelőfelclősök a népnevelőiket rendszeresen eligazítják, megadják a legfontosabb feladatokat és hetenként beszámoltatják őket. A jövőben a népnevelőknek külön megmagyarázzák a bérezésről szóló rendeleteket is. Hiba az is, hogy a műszaki vezetők csak a gazdasági munkát látják közvetlen feladatuknak és_ jgen keveset tö- ’rődrtelC' iQítmUkai munkával. Nem látják, hogy a politikai és a gazdasági feladatok elválaszthatatlanok egymástól. A következő hozzászóló Kovács József elvtárs, a salgótarjáni városi pártbizottság agit.-prop. titkára volt. Rámutatott, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár 180.000 forintos béralaptúllépést követett el az első negyedévben. Az építészetnél a teljes létszámnak 40.5 százaléka nem végez termelő munkát és ennek tudható be, hogy az építkezés jelenleg még drága. A bányák önköltségéről szólva elmondotta: a rónai és a salgói bányáknál 1 tonna szén 175 forintba kerül. Nem igaz, hogy a pala véletlenül kerül a szén közé, mert a margittárói, sal- gó, rónai bányákban előfordultak olyan esetek is, amikor a csillében olyan kövek voltak, hogy két ember alig bírta felemelni. Ezeknek a hibáknak egyik fő oka, hogy a politikai ismeretekben gyöngébbeket állítják népnevelő funkcióba. Azt mondják, ha máshová nem is felel meg, népnevelőnek megfelel. Ez nem más, mint a népnevelőmunka lebecsülése. — A versenynyilvánosság sem kielégítő — mondotta. — közelmúltban volt itt két csehszlovák elvtárs, akikkel együtt meglátogattuk az Acélárugyárat. Amikor a gyár kapuján beléptünk, nagyon megörültek, hogy milyen szépen ki vannak írva az eredmények. Azonban a gyár területén már szomorúan mondották, náluk nem így van, hanem az eredményeket ott népszerűsítik, ahol a dolgozók élnek, hogy munkájuk közben is láthassák, szemmel kísérhessék a versenyt. ★ Az előadáson még számos értékes felszólalás hangzott el, amelyek feltárták a hibákat és javaslatot tettek a hiányosságok megszüntetésére. A megye agitációs és propagandamunkásai ígéretet tettek arra. hogy a népnevelőmunna megjavításával mozgósítják az ipar és a mezőgazdaság dolgozóit a párt politikájának, a kormány programmjának sikeresebb megvalósítására. m a 10. szabad május 1-én emlékezünk azokról is, akik a Horthy-rezsim idején, illegális viszonyok között harcollak a dolgozó nép érdekeiért. Ez a harc nem volt könnyű, a csendőrök, rendőrök bosszúiával kellett számolni. Nem egy alkalommal előfordult, hogy a mozgalom részvevőit fogházba zárták, több alkalommal félholtra verték, sőt sokat közülük halálra is ítélték. Salgótarjánban és környékén sok harcos tagja volt az illegális kommunista pártnak és a munkás-mozgalomnak, akik áldozatot vállaltak a nép ügyéért. A kommunista pártszervezetek. pártsejlek munkája nagyon nehéz volt. A megbeszéléseket távol a helységtől, sűrű erdőkben, vagy barlangokban tartották. Ha az utcán négy-öt embernél több csoportosult, a csendőrség azonnal szétverte őket. Vigyázni kellett minden eleitett szóra, de a szervezést mégis folytatni kellett. ★ m SMÍITÍTŐ példa erre az 1927 május elsejével kapcsolatban lezajlott esemény. Már hetekkel előtte megkezdték az ünnep előkészítését. Terjesztették a „Proletár” című kommunista sajtót, a röpcédulák százai'/ szórták szét az utcákon, küldték a bánnák mélyére a csillékben, s felhívták a dolgozók figyelmét kötelességükre Ezeket a röplapokat és újságokat Budapestről, Losoncról hordták. Ott volt az illegális kommunista párt nyomdája. Kozik Rajmund több alkalommal ment röpcédulákért párl- megbizatásbót. A párttól kapott feladatok elvégzése nehéz munkát jelentett. A dolgozók azonban nem törődtek azzal, a fő cél, az elv győzelemre vitele volt. Horthy pribékei állandóan szemmel kísérték azokat a dolgozókat, akik valamilyen oknál fogva, gyanússá váltak előttük. Kozik Rajmund elvtárs is ezek közé tartozott. Azonban a bá- ni'ászok szolidaritása, a munkásmozgalom résztvevői segítették őt pártmegbízatásána.k végrehajtásában. Kozik Rajmund- nak négy főből álló csaoata volt, akik mozgalmi munkájának végzésekor, távollétében ő helyette is dolgoztak. Kozik elvtársat naponta megkereste az aknász. Csapatának tagjai mindig úgy magyarázták, itt van valahol a bányában, csak egy pár percre ment el. Ö pedig erdőkön, árkokon ment és hozta a 4—5 kilós csomagban a röpcédulákat. Ebben az időben Andó János Karancsalia község és a körzet párttitkára volt, aki szintén résztvelt május 1 ünneplésének megszervezésében. A pártsej- fek röpguüléseken, a vezetők a Kar ancs-h egységben beszéllek meg az ünnep lefolyását. AzonA Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói táviratot 1 küldtek Geníbe, a nagyhatalmi értekezletre. Táviratukban a következőket írják: „Figyelemmel kísérjük a rádión és sajtón keresztül a nagyhatalmak értekezleteit, s azt a küzdelmet, melyet a béke fenntartásáért folytatnak. Ma már nincs olyan nép, mely kívül helyezhetné magát a világ eseményein. Tudjuk ban tervük nem fárt sikerrel, mert az árulók április 28-án már csendőrkézre juttatták a kommunisták terveit és a gyűlés színhelyét. Amikor Andó János, Kozik Rajmund, Kozik Ferenc elvtársak vezetésével mintegy 50—60 főnyi tömeg összegyűlt, a Karancs-kútjánál lévő sík területen, a csendörség is megkezdte a munkáját. Habár voltak a kommunisták közül is figyelők, még sem tudták megakadályozni a csoport bekerítését. A csendőrök széles körben, gyűrűbe zárták az ünneplőket és megindultak a tömegek felé. A zárógyűrű előtt több felöl csendőr járőrök nyomullak előre és kémlelték a terepet. Amikor az egyik csendőr- járőr a gyülésezök közvetlen közelébe ért, leadott egy lövést. E jelre a csendőrök megrohamozták az ünneplőket és letartóztatták a részvevőket. Csak nagyon kevés elvtárs tudott megmenekülni a csendőrök karmai elöl. Mindentől jobban féllelt kincs volt a kommunista sajtó, amely ezen a gyűlésen is található volt Gaál János ezeket összeszedte és az ölfák alá dugta. így a csendőrség kezére titkos iratok nem kerültek. A letartóztatott ünneplők nagyrészéi Boglyasra, a csend- őrörsre vitték és ott vallatták. A vezetők közül Andó, Kristóf, és Kozik Ferenc elvtársakat fogházbüntetésre ítélték. ★ \ HARC nem szűnt meg. Minél elviselhetetlenebb, nehezebb lett a helyzet, a munkásmozgalom annál jobban erősödőit. Az 1928 és 1929-es < évek során megnőtt a munkanélküliség, felszöktek az árak, de a fizetés az továbbra is a régi kevés maradt. ,4 munkásosztály itt sem tétlenkedett, n szakszervezet, a pár! vezetésével a béremelésért sztrájkot indított, Egy nap alatt a nógrádi szén- medence minden bányájában leállt a munka. A sztrájk idején a munkások az erdőbe húzódtak kisebb csoportokba és állandó összekötietést tartottak n község népével. Az asszonyok, a családtagok, a rokonok, a ,s&- , tűben, vagy. éjié!., lopakodtak ki. egy-egy kis ' élelemmel, a mehr bízom/ ctig-alig akadt A sztrájk mindössze öt hétig tartott, de eredményes volt, mert kiharcolták a béremelést. Ez a béremelés nem jelentette azt, hogy a munkásosztály most mór teljesen gondtalanul élt. Mindösz- sze annyit jelentett, hogy munkaerejét egu nagyon kevés százalékkal jobb feltételek mellett adta el a bányatulajdonosoknak, a gnárosoknak. A harc tehát tovább folytatódott, a dolgozók jogaiért. Az illegális kommunista párt továbbra is tevékenyen részt- vett sajtóin, röpcéduláin, a párttagjain. megbízható emberein keresztül, a munkásmozgalom jól, hogy mi, a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói is ott vagyunk azok közt a milliók közt, akik a békéért készek síkraszállni, tervük túlteljesítésével. szocialista mur.kaver- sennyel. Mi is támogatjuk a világ népeinek törekvését, a békét. Dolgozóink, kohászok, hengerészek, mérnökök, technikusok, asszonyaink és leányaink egyöntetű véleménye: békét szervezésében: a Szovjetunió áltamrendjének, életének ismertetésében. Legnagyobb nehézséget a pártsajtó beszerzése és terjesztése jelentett,, mert a Horthy-rendszer csendőrei, rendőrei és detektívet is ezekre vadásztak a legjobban. A párt- megbizaiásokat azonban bátran vállalták a kommunisták, nem törődtek a veszélyekkel. ★ BtASKÓ ISTVÁN 22 éves volt. amikor azt a pártmegbizaiást kapta, hogy egyik napon Budapestre kell mennie a „Proletár” újságért. Blaskó elv társ váltatta. Az volt a jel, hogy Budapesten, a megadott utca egyik házszáma alatt, déli 12 órakor pontosan ott legyen, a cigarettát egymás után szívja, ott sétáljon. Valóban jött is egy nő, akt mindennemű bemutatkozás nélkül, a megbeszélt jelek alapján, egy 5—6 kilós csomagot átadott, amellyel Blaskó elvtárs elindult hazafelé. Blaskó elvtársat azonban árulás érte. A csendőrség már Hatvanban várta. A csomagját megtalálták és felbontották, majd Kisterenyére szállították, ahol vallatás közben úgy megverték, hogy egy pár hónap múlva bele is hall. A pártsajtö terjesztése a kommunistáknak akkor is feladatuk volt és mivel ez volt a legveszélyesebb, ebben többféle módszert alkalmaztak. Először nem adták kézhez, hanem utakon szétszórva, udvarokba berakva terjesztették községenként a sajtót. A bányákba pedig a csillékben küldték be. Az nem volt jó. mert az ellenség csakhamar rájött, hogy a tettesek ittiárnak és a helyi kommunistákat is veszélyeztették. Előfordultak olyan esetek is, amikor ti község becsületes dolgozóinak nagyrészét letartóztatták egy ilyen esetben. Ez megkövetelte tehát, hogy más módszert alkalmazzanak. Később vonatról, autóról szórták szét az újságokat. Ez már fejlődést mutatott, mert megnehezítette a nyomra- vezetést. Még előnyösebb volt. ha a kommunista sajtó olvasására, személyeket szerveztek, alvk később szerves tagjai lesznek /najd a kommunista pártnak. Ezeknek alapján c párl- sajtó terjesztésének módszerét a személyek meggyőzésére változtatták. így már megnehezítették a rendörkonók nyomozásait, biztonságosabb lett a terjesztése, és megnőtt a pártsajtó olvasóinak száma. ■k M ILLEGÁLIS kommunista párt által vezetett munkásmozgalmak eredményesek voltak, hősöket neveltek és arra tanítják a mai kommunistákat, hogy a párt megbízatásaikat tudásuk legjavával, kötelességük teljes tudatával hajtsák végre a dolgozó nép érdekében. Kökényes! Béla akarunk! Tiltsák be az atom- és hidrogénbombát. A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói kérik a nagyhatalmi értekezlet részvevőit, hogy tegyenek meg mindent, hogy a béke fenmaradjon és tartós legyen. Ilyenirányú munkájukat szeretettel üdvözöljük és sok sikert kívánnak a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói.“ Békebizottságok ismertetik a genfi értekezlet eseményeit Április utolsó hetében Salgótarján üzemi és területi békebizottságai fokozottan látnak a munkához. Az Acélárugyárban. Üveggyárban és Tűzhelygyárban az üzemi béketitkárok mindennap ebédszünetben, vagy műszakváltáskor békebeszélgetéseken ismertették a genfi értekezlet legújabb eseményét. A város három üzemében a hét közepén összevont békegyűlést tartottak. A béketanácskozás nemcsak az üzemek, hanem a háztartásban dolgozó asszonyok is nagy figyelemmel kísérték. Kedden és szerdán délután négy területi békebizottság tartott összejövetelt, hogy megbeszéljék a genfi értekezletekkel kapcsolatban felmerült kérdéseket, Ugyancsak szerdán délután tartottak békegyűlést a megyei kórházban is. ahol Mezei Sándor belgyógyász főorvos elvtárs, a városi békebizottság elnöke beszélt a genfi értekezletről. A békegyűlésen résztvet- tek a járóbetegek is. A genfi értekezlet megkezdésének napján a salgótarjáni békebizottság azzal a kéréssel fordult a tanács végrehajtó bizottságához. hogy a város sétaterét Béke-sétánynak nevezzék el. A békebizottság tagjai elhatározták, hogy védnökséget vállalnak a sétány tisztasága, a virágok, fák megóvása felett. Tervükben szerepel az is. hogy a Béke-sétányon helyezik majd el a megye legjobb békeharcosai- nak fényképeit. Tiltsák be az atom- és hidrogénbombát — A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak távirata Centbe—