Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-01 / 34. szám

népi demokráciánk szilárd alapja! MÁJUS ELSEJEI EMLÉKEZÉS Éljen a munkás-paraszt szövetség, A népnevelő munka javításával vigyük harcba dolgozóinkat a kormányprogramm sikeresebb megvalósításáért A megye agitációs és propaganda munkásainak értekezlete Nádasdi elvtárs, a megyei pártbizottság ágit.-prop. osztá­lyának vezetője április 29-én a salgótarjáni pártoktatók há­zában előadást tartott a me­gye agitációs és propaganda munkásainak. Előadásában többek között a következőket mondotta: A berlini tanácskozások után a nemzetközi helyzet bizonyos enyhülésének következménye­képpen, összeült a genfi érte­kezlet is. A békeszerető né­pek azt várják, hogy a nagy­hatalmak közötti tárgyalások folytán újabb sikerek szület­nek a béke megszilárdítása ér­dekében. Mindamellett fel kell figyelni azonban arra a provokációra is, amelyek az elmúlt hetekben történtek azzal a céllal, hogy megzavar­ják a tanácskozás előkészíté­sének békés légkörét. Az a tény, hogy a háborús provo­kátorok egyre agresszívebben lépnek fel, megköveteli: éle­sebben vegyük fel ellenük a harcot, békeagitációnknak többet kell foglalkoznia az atom­bomba eltiltására irányuló mozgalommal. a béke­tábor erejének biztos tuda­tában kell feltárni és magyarázni a veszélyeket. Ezekután rátérek olyan kér­désre, amelyeknek ismere­te rendkívül fontos a követ­kező idők feladatainak végre­hajtása szempontjából. Az el­ső dolog, amiről beszélni sze­retnék, az ipari termelés hely­zete. A Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentéséből ismer­jük: ez az első eset, hogy ipa­runk 100 százalék alatt 98.4 százalékra teljesítette tervét. Ha a megye helyzetét nézzük, az még rosszabb. A bányák ugyan a vasár­napi túlórákkal teljesítet­ték negyedéves tervüket, de ugyanakkor 6,847.000 forinttal lépték túl eddig a béralapot. A kongresszusi verseny kellős közepén vagy unk és - a i hónap végén a bányák terviéljésítése 88 százalék körül van. A le­maradás körülbelül 25.000 tonna szén, közel 3 millió fo­rintnak felel meg. Ezek a sú­lyos mulasztások nagymérték­ben hozzájárultak ahhoz, hogy közel másfélmilliárd kár érte az államot. A nagyarányú lemaradás­ból adódott, hogy exportter­vünket a népi demokráciák felé 94 százalékra, a kapita­lista országok felé 78 száza­lékra teljesítettük. A kongresz- szusi verseny során kiváló eredmények születtek. Éppen ezért különösen furcsa, hogy a bányászat a tervteljesítés­ben. a falun a beadás és az adófizetésben a legnagyobb a lemaradás. Nyilvánvaló, hogy ebben az elmaradásban része van annak a súlyos mulasz­tásnak is, amelyet egyes te­rületek vezetői, a bányaüze­mek vezetői a bérezés és más területeken elkövettek. Az elmúlt hónapokban a bányaüzemek vezetői tűr­hetetlenül elhanyagolták a feltárási és a fenntartási tervek teljesítését. Az első negyedévben nem ke­vesebb 30—35 százalék lema­radás volt ebben a tekintet­ben. Ezeket a hibákat a tröszt és a vállalatok vezetői tovább tetőzik azzal, hogy nem áll­nak ki nyíltan, nem merik őszintén megmondani a való­ságot, hogy a hibákat ők kö­vették el az új bérezés helyte­len magyarázásával és alkal­mazásával. Ezek a hibák arra is mutat­nak, hogy rendkívüli gyenge üzemeinknél a pártellenőrzés, valamint a párt felvilágosító­nevelő munkája. Ennek hiá­nyában nem tudott megfele­lően kibontakozni a verseny­mozgalom. Ennek okát első­sorban az új szakasz politiká­jának megnemértésében, a kongresszusi versenyagitáció tartalmában, érvelésében kell keresni. Az agitációnkat több helyen elcsépelt frázisok és jelszavak hangoztatása helyet­tesíti, amelyeknek nem nagy mozgósító erejük van. Ahhoz, hogy a munkások, a dolgozó tömegek megértsék a kon­gresszus tiszteletére indított verseny jelentőségét, az kell, hogy maguk a vezetők, a párt­aktívák nagyobb szeretet­tel és több lelkesedéssel beszéljenek a kongresz- szusról. Törekedni kell a szénterme­lés minősége érdekében vég­zett agitációs munka megja­vítására is. Szükséges ez azért is, mert az elmúlt negyedév egy hónapjában 5.5 százalékos palatermelés mellett 1300 va­gon követ adtak el a bányá­szok szén helyett. Ha az ön­költségi árat nézzük, több mint 1,600.000 forintot fizettek ki egy hónapban a bányá­szoknak a szénnek nevezett kőmennyiség kitermeléséért. Falvainkban közel tízezer dolgozó tett felajánlást a kon­gresszus tiszteletére. Ez az érdeklődés a dolgozó paraszt­ság részéről a megnövekedett termelési kedvről, a kormány- programmba vetett bizalomról és a párt iránti tiszteletről tanúskodik. Azonban mégis akadnak hibák, melynek oka az új szakasz politikájá­nak megnemértése és a ver­senyagitáció elhanyagolása.. A lemaradás súlyossága mutat­ja, hogy az adóból 54 száza­lékra, a sertéshúsbeadásból szintén hasonló százalékra teljesítettük tervünket. A beadás és az adósság nemteljesítésében „élen­járnak“ a kulákok. Tőlük indul ki az állami fegyel­met rontó különböző rém­hírek. Például Karancskeszi község­ben 19 kulák 301.988 forinttal van hátralékban. A tanács­szervek egyetlen egynél sem végeztek transzferálást. Patak község 14 kulákja eddig még egy fillért sem fizetett be és egyik sem teljesítette beadá­sát. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a község 377 dolgozó pa­rasztja közül 246 sem adót nem fizet, sem a beadását nem teljesíti. Nagylóeon az egyik kulák például 900 kilogramm sertéssel, 600 kilogramm vá­gómarhával van hátralékban. Ugyanakkor van két fias ko­cája,' sa»ákivüh. & sjridt», ,• i -32 malac és 2 darab tehén tálal­ható udvarában. A napokban adott el 2 ökröt a pásztói vá­sáron, de eszeágában sincs, hogy beadását, vagy adóját teljesítené. A nagylóci taná­csot ez egyáltalán nem izgatja. Fekete Imre, Nemti köz­ség dolgozó parasztjának a muH évről is jelentős hátralékja van. A félévi adókivetése 816 forint, de még semmit nem fizetett, a beadását sem rendezte. Ugyanakkor közel 10.000 forintért 2 darab földet vásárolt. Bozó István Zabar községben sem adóját, sem beadását ed­dig még nem rendezte. Pedig van neki 2 darab 130 kilo­grammos hízója és mind a kettőt le akarja vágni. Vásá­rolt rádiót és közel 4000 fo­rintos konyhabútort csinálta­tott a lányának. Ha az adófi­zetésről van szó, azt mondja, hogy nincs miből fizetni. Egyes községi tanács mun­káját bírálva megállapíthat­juk, hogy nem valami politi­kusán dolgoznak. Keszegen a tanács, a tsz és az egyik kulák megegyezést kötöttek, amelyet jegyzőkönyvbe is foglaltak. A kuláknak átadták a termelő- szövetkezet tulajdonában lévő ház melléképületeit, Sóshar- tyánban a tsz-taggvűlés meg­szavazta, hogy a kuláknak ad­ják vissza a termelőszövetke­zetnél lévő javait. A kulák osztálybékét hirdet. Arról be­szél, hogy mindannyian ma­gyarok vagyunk, ne bántsuk egymást, meg aztán Nagy Im­re. is azt mondotta, hogy nem volt helyes, ahogy a kulákok- kal bántak. Éppen ezért sza­kítani kell azzal a magatar­tással a pártszervezeteknél, a funkcionáriusoknál, hogy egy­szerűen nem vesznek tudo­mást az ellenségről. Miről van itt szó? Arról, hogy nagyon sokan egyolda­lúan és helytelenül értelmezik a párt politikáját. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni és másoknak is meg kell magyarázni, hogy a szocializ­mus gazdasági alaptörvénye nem spontán érvényesül, lehet rá hatni, lehet befolyásolni is. Ahhoz, hogy a szocializmus gazdasági törvénye érvé­nyesüljön hazánkban, szükséges a tervek telje­sítése, a kormánypro­gramul végrehajtása. Maga a rendszer csak azokat a körülményeket adja meg, amelyekben az emberek, a dolgozók kizsákmányolástól mentesen, a párt irányításá­val és vezetésével, saját ma­guk munkájával megtermeljék azokat a javakat, amelyek a dolgozó nép anyagi és kultu­rális igényeinek kielégítésé­hez szükséges. Ezekután Nádasdi elvtárs négy pontban ismertette a párt, az állami szervek és a dolgozók feladatát az új sza­kasz politikájának megfele­lően. Az előadás után elsőnek Tóth Barnabás elvtárs szó­lalt fel. Elmondta, hogy a tröszt lemaradásának oka fő­leg a munkaszervezés alacsony színvonala, a termelés műsza­ki feltételeinek hiánya. A mű­szaki középkáderek, akik a termelés közvetlen parancsno­kai Mizserfán, Kányáson, olyan hangulatot terjesztenek, hogy a túlfeszített normák miatt van a lemaradás. Ez azt bizonyítja, hogy keveset fog­lalkoznak a műszakiak politi­kai nevelésével. Pálkerti János elvtárs meg­említette: az Acélgyárban az a legfőbb hiányosság, hogy az alapszervezetek, de maga a pártbizottság sem hívta fel a népnevelők figyelmét a soron- lévő feladatokra, az esemé­nyek után kullognak. A nép­nevelőmunka megjavítása ér­dekében négy agitációs szobát állí­tottak fel, ahol a nép- nevelőfelclősök a népne­velőiket rendszeresen el­igazítják, megadják a leg­fontosabb feladatokat és hetenként beszámoltatják őket. A jövőben a népnevelőknek külön megmagyarázzák a bére­zésről szóló rendeleteket is. Hi­ba az is, hogy a műszaki ve­zetők csak a gazdasági mun­kát látják közvetlen felada­tuknak és_ jgen keveset tö- ’rődrtelC' iQítmUkai munkával. Nem látják, hogy a politikai és a gazdasági feladatok el­választhatatlanok egymástól. A következő hozzászóló Ko­vács József elvtárs, a salgó­tarjáni városi pártbizottság agit.-prop. titkára volt. Rámu­tatott, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár 180.000 forintos béralaptúllépést követett el az első negyedévben. Az építé­szetnél a teljes létszámnak 40.5 százaléka nem végez ter­melő munkát és ennek tud­ható be, hogy az építkezés je­lenleg még drága. A bányák önköltségéről szólva elmon­dotta: a rónai és a salgói bá­nyáknál 1 tonna szén 175 fo­rintba kerül. Nem igaz, hogy a pala vé­letlenül kerül a szén kö­zé, mert a margittárói, sal- gó, rónai bányákban elő­fordultak olyan esetek is, amikor a csillében olyan kövek voltak, hogy két em­ber alig bírta felemelni. Ezeknek a hibáknak egyik fő oka, hogy a politikai isme­retekben gyöngébbeket állít­ják népnevelő funkcióba. Azt mondják, ha máshová nem is felel meg, népnevelőnek meg­felel. Ez nem más, mint a népnevelőmunka lebecsülése. — A versenynyilvánosság sem kielégítő — mondotta. — közelmúltban volt itt két cseh­szlovák elvtárs, akikkel együtt meglátogattuk az Acélárugyá­rat. Amikor a gyár kapuján beléptünk, nagyon megörül­tek, hogy milyen szépen ki vannak írva az eredmények. Azonban a gyár területén már szomorúan mondották, náluk nem így van, hanem az eredményeket ott nép­szerűsítik, ahol a dolgo­zók élnek, hogy munkájuk közben is láthassák, szem­mel kísérhessék a ver­senyt. ★ Az előadáson még számos értékes felszólalás hangzott el, amelyek feltárták a hibá­kat és javaslatot tettek a hiá­nyosságok megszüntetésére. A megye agitációs és propagan­damunkásai ígéretet tettek arra. hogy a népnevelőmunna megjavításával mozgósítják az ipar és a mezőgazdaság dolgozóit a párt politikájának, a kormány programmjának sikeresebb megvalósítására. m a 10. szabad május 1-én emlékezünk azokról is, akik a Horthy-rezsim idején, illegális viszonyok között harcollak a dolgozó nép érdekeiért. Ez a harc nem volt könnyű, a csend­őrök, rendőrök bosszúiával kel­lett számolni. Nem egy alkalom­mal előfordult, hogy a mozga­lom részvevőit fogházba zárták, több alkalommal félholtra ver­ték, sőt sokat közülük halálra is ítélték. Salgótarjánban és környékén sok harcos tagja volt az illegális kommunista párt­nak és a munkás-mozgalom­nak, akik áldozatot vállaltak a nép ügyéért. A kommunista pártszerveze­tek. pártsejlek munkája nagyon nehéz volt. A megbeszéléseket távol a helységtől, sűrű erdők­ben, vagy barlangokban tartot­ták. Ha az utcán négy-öt em­bernél több csoportosult, a csendőrség azonnal szétverte őket. Vigyázni kellett minden eleitett szóra, de a szervezést mégis folytatni kellett. ★ m SMÍITÍTŐ példa erre az 1927 május elsejével kapcso­latban lezajlott esemény. Már hetekkel előtte megkezdték az ünnep előkészítését. Terjesztet­ték a „Proletár” című kommu­nista sajtót, a röpcédulák szá­zai'/ szórták szét az utcákon, küldték a bánnák mélyére a csillékben, s felhívták a dolgo­zók figyelmét kötelességükre Ezeket a röplapokat és újságo­kat Budapestről, Losoncról hordták. Ott volt az illegális kommunista párt nyomdája. Kozik Rajmund több alkalom­mal ment röpcédulákért párl- megbizatásbót. A párttól kapott feladatok elvégzése nehéz mun­kát jelentett. A dolgozók azon­ban nem törődtek azzal, a fő cél, az elv győzelemre vitele volt. Horthy pribékei állandóan szemmel kísérték azokat a dol­gozókat, akik valamilyen oknál fogva, gyanússá váltak előttük. Kozik Rajmund elvtárs is ezek közé tartozott. Azonban a bá- ni'ászok szolidaritása, a mun­kásmozgalom résztvevői segítet­ték őt pártmegbízatásána.k vég­rehajtásában. Kozik Rajmund- nak négy főből álló csaoata volt, akik mozgalmi munkájá­nak végzésekor, távollétében ő helyette is dolgoztak. Kozik elvtársat naponta megkereste az aknász. Csapatának tagjai mindig úgy magyarázták, itt van valahol a bányában, csak egy pár percre ment el. Ö pe­dig erdőkön, árkokon ment és hozta a 4—5 kilós csomagban a röpcédulákat. Ebben az időben Andó János Karancsalia község és a körzet párttitkára volt, aki szintén résztvelt május 1 ünneplésének megszervezésében. A pártsej- fek röpguüléseken, a vezetők a Kar ancs-h egységben beszéllek meg az ünnep lefolyását. Azon­A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói táviratot 1 küldtek Geníbe, a nagyhatalmi érte­kezletre. Táviratukban a kö­vetkezőket írják: „Figyelemmel kísérjük a rá­dión és sajtón keresztül a nagyhatalmak értekezleteit, s azt a küzdelmet, melyet a béke fenntartásáért folytatnak. Ma már nincs olyan nép, mely kívül helyezhetné magát a világ eseményein. Tudjuk ban tervük nem fárt sikerrel, mert az árulók április 28-án már csendőrkézre juttatták a kommunisták terveit és a gyű­lés színhelyét. Amikor Andó János, Kozik Rajmund, Kozik Ferenc elvtársak vezetésével mintegy 50—60 főnyi tömeg összegyűlt, a Karancs-kútjánál lévő sík területen, a csendörség is megkezdte a munkáját. Ha­bár voltak a kommunisták kö­zül is figyelők, még sem tudták megakadályozni a csoport be­kerítését. A csendőrök széles körben, gyűrűbe zárták az ün­neplőket és megindultak a tö­megek felé. A zárógyűrű előtt több felöl csendőr járőrök nyo­mullak előre és kémlelték a te­repet. Amikor az egyik csendőr- járőr a gyülésezök közvetlen közelébe ért, leadott egy lövést. E jelre a csendőrök megroha­mozták az ünneplőket és letar­tóztatták a részvevőket. Csak nagyon kevés elvtárs tudott megmenekülni a csendőrök kar­mai elöl. Mindentől jobban fél­lelt kincs volt a kommunista sajtó, amely ezen a gyűlésen is található volt Gaál János ezeket összeszedte és az ölfák alá dugta. így a csendőrség kezére titkos iratok nem kerül­tek. A letartóztatott ünneplők nagyrészéi Boglyasra, a csend- őrörsre vitték és ott vallatták. A vezetők közül Andó, Kristóf, és Kozik Ferenc elvtársakat fogházbüntetésre ítélték. ★ \ HARC nem szűnt meg. Mi­nél elviselhetetlenebb, nehezebb lett a helyzet, a munkásmozga­lom annál jobban erősödőit. Az 1928 és 1929-es < évek során megnőtt a munkanélküliség, fel­szöktek az árak, de a fizetés az továbbra is a régi kevés maradt. ,4 munkásosztály itt sem tétlenkedett, n szakszerve­zet, a pár! vezetésével a bér­emelésért sztrájkot indított, Egy nap alatt a nógrádi szén- medence minden bányájában le­állt a munka. A sztrájk idején a munkások az erdőbe húzód­tak kisebb csoportokba és ál­landó összekötietést tartottak n község népével. Az asszonyok, a családtagok, a rokonok, a ,s&- , tűben, vagy. éjié!., lopakodtak ki. egy-egy kis ' élelemmel, a mehr bízom/ ctig-alig akadt A sztrájk mindössze öt hétig tartott, de eredményes volt, mert kiharcol­ták a béremelést. Ez a béreme­lés nem jelentette azt, hogy a munkásosztály most mór telje­sen gondtalanul élt. Mindösz- sze annyit jelentett, hogy mun­kaerejét egu nagyon kevés szá­zalékkal jobb feltételek mellett adta el a bányatulajdonosok­nak, a gnárosoknak. A harc te­hát tovább folytatódott, a dol­gozók jogaiért. Az illegális kommunista párt továbbra is tevékenyen részt- vett sajtóin, röpcéduláin, a párt­tagjain. megbízható emberein keresztül, a munkásmozgalom jól, hogy mi, a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói is ott va­gyunk azok közt a milliók közt, akik a békéért készek síkraszállni, tervük túlteljesí­tésével. szocialista mur.kaver- sennyel. Mi is támogatjuk a világ népeinek törekvését, a békét. Dolgozóink, kohászok, hen­gerészek, mérnökök, techniku­sok, asszonyaink és leányaink egyöntetű véleménye: békét szervezésében: a Szovjetunió áltamrendjének, életének ismer­tetésében. Legnagyobb nehézsé­get a pártsajtó beszerzése és terjesztése jelentett,, mert a Horthy-rendszer csendőrei, rend­őrei és detektívet is ezekre va­dásztak a legjobban. A párt- megbizaiásokat azonban bátran vállalták a kommunisták, nem törődtek a veszélyekkel. ★ BtASKÓ ISTVÁN 22 éves volt. amikor azt a pártmegbizaiást kapta, hogy egyik napon Buda­pestre kell mennie a „Proletár” újságért. Blaskó elv társ váltat­ta. Az volt a jel, hogy Buda­pesten, a megadott utca egyik házszáma alatt, déli 12 órakor pontosan ott legyen, a cigaret­tát egymás után szívja, ott sé­táljon. Valóban jött is egy nő, akt mindennemű bemutatkozás nélkül, a megbeszélt jelek alap­ján, egy 5—6 kilós csomagot átadott, amellyel Blaskó elvtárs elindult hazafelé. Blaskó elv­társat azonban árulás érte. A csendőrség már Hatvanban vár­ta. A csomagját megtalálták és felbontották, majd Kisterenyére szállították, ahol vallatás köz­ben úgy megverték, hogy egy pár hónap múlva bele is hall. A pártsajtö terjesztése a kom­munistáknak akkor is feladatuk volt és mivel ez volt a legve­szélyesebb, ebben többféle mód­szert alkalmaztak. Először nem adták kézhez, hanem utakon szétszórva, udvarokba berakva terjesztették községenként a sajtót. A bányákba pedig a csillékben küldték be. Az nem volt jó. mert az ellenség csak­hamar rájött, hogy a tettesek ittiárnak és a helyi kommunis­tákat is veszélyeztették. Előfor­dultak olyan esetek is, amikor ti község becsületes dolgozóinak nagyrészét letartóztatták egy ilyen esetben. Ez megkövetelte tehát, hogy más módszert al­kalmazzanak. Később vonatról, autóról szórták szét az újságo­kat. Ez már fejlődést mutatott, mert megnehezítette a nyomra- vezetést. Még előnyösebb volt. ha a kommunista sajtó olvasá­sára, személyeket szerveztek, alvk később szerves tagjai lesz­nek /najd a kommunista párt­nak. Ezeknek alapján c párl- sajtó terjesztésének módszerét a személyek meggyőzésére vál­toztatták. így már megnehezí­tették a rendörkonók nyomozá­sait, biztonságosabb lett a ter­jesztése, és megnőtt a pártsajtó olvasóinak száma. ■k M ILLEGÁLIS kommunista párt által vezetett munkásmozgal­mak eredményesek voltak, hősö­ket neveltek és arra tanítják a mai kommunistákat, hogy a párt megbízatásaikat tudásuk legjavával, kötelességük teljes tudatával hajtsák végre a dol­gozó nép érdekében. Kökényes! Béla akarunk! Tiltsák be az atom- és hidrogénbombát. A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói kérik a nagyhatalmi értekezlet részvevőit, hogy te­gyenek meg mindent, hogy a béke fenmaradjon és tartós legyen. Ilyenirányú munkájukat sze­retettel üdvözöljük és sok si­kert kívánnak a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói.“ Békebizottságok ismertetik a genfi értekezlet eseményeit Április utolsó hetében Salgó­tarján üzemi és területi béke­bizottságai fokozottan látnak a munkához. Az Acélárugyárban. Üveg­gyárban és Tűzhelygyárban az üzemi béketitkárok minden­nap ebédszünetben, vagy mű­szakváltáskor békebeszélgeté­seken ismertették a genfi érte­kezlet legújabb eseményét. A város három üzemében a hét közepén összevont békegyűlést tartottak. A béketanácskozás nemcsak az üzemek, hanem a ház­tartásban dolgozó asszonyok is nagy figyelemmel kísérték. Kedden és szerdán délután négy területi békebizottság tar­tott összejövetelt, hogy megbe­széljék a genfi értekezletekkel kapcsolatban felmerült kérdé­seket, Ugyancsak szerdán dél­után tartottak békegyűlést a megyei kórházban is. ahol Me­zei Sándor belgyógyász főorvos elvtárs, a városi békebizottság elnöke beszélt a genfi értekez­letről. A békegyűlésen résztvet- tek a járóbetegek is. A genfi értekezlet megkezdé­sének napján a salgótarjáni bé­kebizottság azzal a kéréssel for­dult a tanács végrehajtó bizott­ságához. hogy a város sétaterét Béke-sétánynak nevezzék el. A békebizottság tagjai elhatároz­ták, hogy védnökséget vállal­nak a sétány tisztasága, a virá­gok, fák megóvása felett. Ter­vükben szerepel az is. hogy a Béke-sétányon helyezik majd el a megye legjobb békeharcosai- nak fényképeit. Tiltsák be az atom- és hidrogénbombát — A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak távirata Centbe—

Next

/
Oldalképek
Tartalom