Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-28 / 33. szám
Az Egyesült Államok és az atombomba kérdése Az amerikai lapok, köztük műszaki, tudományos és társadalmi folyóiratok Eisenhower elnök 1953-ban az atomfegyverről tett nyilatkozatával és a szovjet kormány válasznyilatkozatával kapcsolatban kezdtek valamelyest többel foglalkozni az atomenergia békés felhasználásának lehetőségeivel és kilátásaival. Ilyenirányú érdeklődésük azonban igen rövid életűnek és egyoldalúnak bizonyult. A magyarázatot a legújabb fejlemények adják meg, értve ez alatt a március 1-i, majd március 26-i és április 6-i hidrogénbomba robbantásokat. A március 1-i kísérlet, amelynek erről nem értesített japán halászok lettek az áldozatai, az Egyesült Államokban alkuimul szolgált újabb hidrogénbomba-hiszté- ria szitására. Az atomenergia békés felhasználásáról elhallgattak. Az amerikai sajtó ' nagy városok elpusztításának újabb lehetőségeiről ír. A lapok hangoztatják, hogy míg a „régi1 atombomba 100.000 lakosú várost pusztíthatott el, addig az új hidrogénbombával milliós, sőt még nagyobb váron, is meg lehet semmisíteni. Egyes hivatalos amerikai személyiségek is efféle félelemkeltéssel kísérleteznek beszédeikben, ügy tesznek, mintha nem tudnák, hányszor megbukott már ez a rövidlátó politika. Az Egyesült Államok atomipara már a legnagyobb amerikai iparágak egyike. A „Fartune“ című folyóirat számításai szerint az atomipari tőkebefektetések összege már eléri a 8.3 milliárd dollárt, sőt a folyó pénzügyi év előirányzataival együtt meghaladja a 10 milliárd dollárt. Az állami eszközökkel, vagyis az adófizetők pénzéből épülő amerikai atomipar csak névlegesen van állami tulajdonban, ténylegesen maroknyi nagy monopólium (Dupont, General Electric, Union Car- bid and Carbon, stb.) irányítja. Ezek a monopóliumok a Morgan-Rockefeller-Dupont pénzcsoportok kezében vannak. A monopóliumok az atom- és hidrogénhisztéria révén megkövetelhetik az állami megrendeléseket, még na- gyobbméretű építkezésekre köthetnek szerződéseket, stb. Nem csoda, hogy tőlük telhetőén szítják ezt a hisztériát. A monopóliumok e pro- grammjára volt válasz az ú. n. „új katonai politika", amely az eddiginél is jobban épít az agresszív atomfegyverre, s az Egyesült Államok „jogának“ vindikálja háborús konfliktusok kirobbantását és az atombomba alkalmazását a világ bármelyik részén, a kongresszus előzetes jóváhagyása és a szövetségesek megkérdezése nélkül is. Az efféle elvek kinyilatkoztatása azonban újra csak azt tanúsítja, hogy az „erős kéz“ politikája kudarcot vall. Az Egyesült Államok most szuperbombák segítségével próbál megfélemlíteni egyeseket és bátorítani másokat. Ez a politika azonban még az Egyesült Államok északatlanti tömbbeli szövetségeseit is csak fokozottan kiábrándította, mert ezek az országok akaratuk ellenére belesodródhatnak a legveszélyesebb kalandokba. A Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban pedig már csak azért sem találhat célba az ilyen ijesztgetés, mert, bár- mint is vélekednek az Egyesült Államok egyes körei „atommonopoliumról“ vagy „fölényükről“, az már rég a múlté. A Szovjetunió ennek ellenére továbbra is erélyesen kiáll a tömegirtó fegyverek feltétlen eltiltása mellett. A szovjet kormány álláspontja szerint, amelyet minden nép lelkesen helyesel és támogat, az atomenergiát, az emberi elme e nagy felfedezését nem a civilizáció ellen, hanem annak mindenoldalú fejlesztésére, nem emberek tömegének kiirtására, hanem, békés szükségletekre, a lakosság jólétének minden oldalú növelésére kell fordítani. Lázas munka a kámai vízierömű építkezésén A kámai vízierőmű építkezésén lázas munka folyik. Az építők igyekszenek megfelelően felkészülni a tavaszi áradás elhárítására, május 1-ig a megjelölt első szintig akarják megtölteni a Moiotov- víztárolót, ugyanakkor üzembehelyezik a tutajokat és hajókat áteresztő zsilipet. Conov, Szokolov, Jepihan, Terescsenko és Kukarin brigádjai rövid idő alatt befejezték a második bakemelő szerelését. Az emelőt a napokban hatalmas csörlők segítségével a jobbpartról átszállították a gátra. Az emelő segítségével a víztároló megtöltésénél szabályozni tudják az elzáró reteszeket, amelyeket a bukógát 17. és 18. áteresztő nyílásánál már fel is szereltek. Az ácsok megkezdték a tizennyolcadik áteresztő nyílásnál a híd szétszerelését, amelyen keresztül a bukógát második részlegén épült zárógát számára szállították az anyagot. Amint beszerelik az utolsó záróreteszt, el lehet zárni a Kámát és megkezdhetik a víztároló feltöltését. A zárógáton most erősítik meg a szádfalakat és a szekrényműveket földdel töltik meg. A zsilip és a két csatorna nagyszerű látványt nyújt. A kamrák úgy követik egymást, mint valami hatalmas lépcső fokai. Egyenletesen haladnak a legfelső szintről a legalsó szintig. Először a nyugati, a Kánná jobbpartján lévő csatornát helyezték üzembe. Ezen most a folyó felső folyása felől érkező tutajok úsznak le. Mindkét csatornán folyik a szerelési munka. A nyugati csatornán a második, hatodik és hetedik, tehát a legalsó kapukat már kipróbálták, rövidesen kipróbálják a harmadik I és negyedik kaput is, * Élesedő ellentétek az angol munkáspárt vezetői között rgyes lapok „Bevan politi- kai bombájának“, mások „parlamenti drámának“ nevezték azt, ami a munkáspárt parlamenti vezetőségének április 14-i ülésén történt. Valójában a következők történtek. Bevan, a munkáspárt egyik ismert vezetője kijelentette, hogy ellenzi Nyugat-Németor- szág új rafelfegyvérzésének politikáját, továbbá az ú. n. eufópai hadsereg, s az agresz- szív csendes óceáni egyezmény létrehozásának tervét, amely- lyel Dulles Európába jött. Elítélte Eden és Dulles megegyezését ebben a kérdésben. Kijelentette, hogy nem ért egyet azzal a nyilatkozattal, amelyet Attlee szándékszik tenni az összes munkáspárti képviselők gyűlésén. Attlee nyilatkozattervezetében ugyanis felhívást tett, hogy bizonyos kikötésekkel támogassák Dulles és Eden megegyezését az új délkeletázsiai agresszív tömb létrehozásáról. Bevan ezekután kijelentette, hogy nem óhajt tovább tagja maradni a munkáspárt parlamenti vezetőségének. Már április 13-án, a kormány politikájának képviselő- házi vitáján összeütközésbe került a kormánnyal a munkáspárti képviselők egy jelentékeny csoportja. A Reuter hír- ügynökség szerint, amikor Eden közölte Dulles szál folytatott tárgyalásainak eredményeit, a munkáspártiak ezt kiáltották: „Szégyen“, „Uj Korea!“, stb. Eden megnyugtatásképpen egyre erősítette: „egyedül ezt a kötelezettséget Vállalta“, hogy „tanulmányozni fogják“ a délkeletázsiai „közös védelem“ létrehozásának kérdését. Ezt a kijelentést azonban amerikai részről még aznap megcáfolták. Mint az Associated Press hírügynökség tözölte, hivatalos amerikai képviselők véleménye szerint az Eden és Dulles tárgyalásairól kiadott angol-amerikai közlemény értelmében „Anglia nyilvánvalóan kötelezte magát, hogy csatlakozik a délkeletázsiai biztonsági egyezményhez“. Ez rendkívül megnehezítette a jobboldali munkáspárti vezetők helyzetét. Angliában a közvélemény ugyanis az Egyesült Államok agresszív politikája ellen van. A „Manchester Guardian“ című lap szerkesztőségi cikkében figyelmeztetően írta: „Angliában, Ausztráliában, Franciaországban, Amerikában vagy Indonéziában egyetlen józan gondolkozású ember sem kívánja, hogy országa Csang Kai-Sek és Bao Daj feltétlen támogatására kötelezze magát”. A ..Daily Herald“ című munek káspárti lap megállapította: „Furcsa dolog volna egy ázsiai egyezmény az ázsiai országok nélkül... Arra a gyanúra adna okot, jnogy a gyarmattartó hatalmak fenn akarják tartani a gyarmati uralmat. .. Mindaddig, amíg Amerika elismeri Kína kormányának Csang Kai-sek menekült kormányát, a csendes-óceáni szervezetet Kína-ellenesnek fogják tekinteni“. Bevan a széles közlemény hangulatával számolt, amikor a képviselöházban kijelentette, hogy az új egyezménytervezet engedmény az amerikaiaknak, s „az angol nép többségének viharos felháborodását fogja kiváltani“. Bevan és Attlee e vitája a Munkáspárt parlamenti vezetőségének április 13-i esti és április 14 i ülésén folytatódott, míg végül Bevan a már említett nyilatkozatot tette. Bevan a munkáspárt parlamenti bizottságának mindkét ülésén ellenezte mind az új tömb tervezetét, mind Nyugat- Németország újrafelíegyverzé- sét, és az ú. n. „európai hadsereg“ létrehozását. Megvádolta a munkáspárt parlamenti bizottságát, hogy ezzel az angol nép törekvéseivel ellentétesen járt el. Kijelentette, hogy az angol nép nem fogad el egy olyan politikát, amely Kína elleni háborúra, sőt esetleg új világháborúra vezet. Arról is beszélt, hogy a munkáspárt vezetőinek Nyugat-Németország ujrafelfegyverzésével kapcsolatos akcióit az egyszerű párttagok nem támogatják. Hangoztatta, hogy a nép csak akkor áll a munkáspártiak mellé, ha felemelik szavukat az Egyesült Államok külpolitikai diktátuma ellen. Dulles és Eden április 12—13-i londoni megegyezéséről megállapította, hogy veszélyezteti a békét. Attlee a parlamenti vezetőség ülésén szemére vetette Be- vannek, hogy nem volt hajlandó szolidaritást vállalni Dulles és Eden megegyezését támogató képviselőházi nyilatkozatával. Megvádolta őt, hogy pártszakadást akar előidézni. Bevan ezekután bejelentette, hogy kilép a párt parlamenti vezetőségéből. A következő felszólaló. Crossman támogatta Bevant. Kijelentette: „Meggyőződésem, hogy Bevannek igaza van, s a párt hat hónapon belül hálás lesz neki, amiért nagyobb bölcsességet tanúsított, mint az ortodox vezetők“. a z idő megmutatja, mennyi- re kitartóan, őszintén és következetesen védelmezik majd a Bevan me’lé állt vezetők ezt az álláspontot, amelyet az egyszerű munkáspárti párttagság és az angol nép többsége oszt. Á népi Kína a fellendülés útján A kínai nép túlteljesítette az 1953. évi népgazdasági tervei. Az állami és szövetkezeti ipari üzemek 106 százalékra teljesítették az ötéves terv első esztendejének előirányzatát. Sikeres erőfeszítésekben gazdag esztendő volt ez a kínai nép számára. A népi demokratikus rendszer szabadságot hozott a csaknem 500 milliós kínai népnek, szélesen kibontakoztatta a tömegek hatalmas alkotó erejét. A múlt esztendőben 130 nagy ipari létesítmény építése volt folyamatban. Különösen kimagasló eredményeket értek el az ansani kohászati kombinát építésében. Két nagyolvasztót és négy más kemencét helyeztek itt üzembe. Tajjüanban nagy gépipari üzemet létesítenek, amely még az idén megkezdi termelését. A nyersvastermelés 15 százalékkal, az acél- termelés 30.4 százalékkal, a hengereit áruk termelése pedig 25.5 százalékkal emelkedett 1953-ban. A múlt év folyamán 600 újtipusú gépet gyártott a kínai ipar. A nehézipar fejlesztésével egyidejűleg fejlesztik az ország könnyűiparát is. Számos textil-, cipő-, papír- és cukoripari üzemet építenek. 1952-ben 7, 1953-ban pedig 10 textilgyárat építettek fel. A Honan tartománybeli Csangcsu a könnyűipar egyik új központjává válik. Jelentősen növelte termelését Sanghaj is, amely a népi Kína legnagyobb könnyűipari központja. A sanghaji könnyűipari üzemek 1953-ban kétszerannyit termeltek, mint 1952-ben. Ott, ahol egykor csak tevekaravánok közlekedtek, ma már vasúti mozdony pöfékel. A múlt évben több mint 1000 kilométer hosszú szakaszokon fektettek le vasúti síneket. Három év alatt (1949—52) körülbelül olyan nagy területet, mint Belgium, tettek öntözhe- tővé. A múlt évben további 2.8 millió hektár földterület öntözését tették lehetővé. A felszabadulás előtt Hopejben nem volt villany, vízvezeték és csatornázás. Az emberek sátrakban, illetve agyagkunyhókban tengették életüket. Hopejben ma már gépgyár, orvos- tudományi egyetem, nagy pályaudvar, háromemeletes kórház, színház és két mozi található. Az újonnan épített lakóházak 200.000 négyzetméter területet foglalnak el. Hopej villannyal, vízvezetékkel, csatornázással és egy nagy parkkal rendelkezik. Ez az egy kiemelt példa is meggyőzően bizonyítja, mennyire megváltozott az élet az új Kínában! A földreform során 47 millió hektár földet kaptak a dolgozó parasztok. A népi Kínában mind.nkábo terebélyesedik a termelőszövetkezeti ás a kölcsönös segélynyújtási mozgalom. A mull év végén a parasztgazdaságok mintegy 43 százaléka tömörült már az ilyen gazdasági formákban. 1952- ben a gabonatermelés 16 százalékkal szárnyalta túl a háborúelőtti szintet. 1953- ban annak ellenére, hogy néhány vidéken szárazság volt — tovább emelkedett a gabonatermelés. Az érvényben lévő szociális biztosítási törvény teljesen megfelel a kínai dolgozók érdekeinek. A munkások és alkalmazottak jövedelme 1 tíztől 1952-ig 30—i'-O százalékkal nőtt. Tavaly tovább emelkedett a kínai dolgozók életszínvonala. A parasztok bőségesen el vannak látva rizs- zsel, sok olyan ipari cikket vásárolna k, amelyről azelőtt álmodni sem mertek. Az árak csökkentése révén egyre fejlődik a város és f i1 u között) áruforgalomjelentős eredmények születtek kulturális téren is. Ezidő- szerint 55 millió gyermek látogatja az általános iskolákat. Az egyetemeken és főis kólákon 220.000 fiatal készül hivatására. Az esti tanfolyamukon több mint 100 millió dolgozó tanul. Országszerte mindenütt új egyetemeket, iskolákat és Kórházakat építenek. Kínában most folynak az első általános választások. A választások eredményei azt mutatják, hogy a nép szorosan felzárkózik a kommunista párt és a népi kormány mögött. Kínában sohasem élvezett egyetlen egy kormány olyan bizalmat, nem örvendett olyan tekintélynek, mint a jelenlegi népi kormányzat. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok kormánya gazdasági blokádot indított a Kínai Népköztársaság ellen, a népi Kína azonban kiállotta a blokádot. A blokád bumerángként ütött vissza azokra, akik azt megszervezték; Ma már a nyugati országok józanabb gondolkodású kapitalista körei belátják, hogy a Kínával folytatott kereskedelem szükségszerű. A Kínai Népköztársaság élénk kereskedelmet folytat a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, Indonéziával, Ceylonnal és néhány más ázsiai országgal, Kína és India között normálisak a kereskedelmi kapcsolatok. Az amerikai imperialisták számításai csődöt mondanak, mert nem veszik tekintetbe az ázsiai népek szabadságvágyát, rohamosan növekvő öntudatát. A világon nincs olyan hatalom, amely kényszeríteni tudná Ázsia népeit arra, hogy lemondjanak a szabadsághoz és a nemzeti függetlenséghez vezető, önként választott útjuk- ról. A Kínában bekövetkezett hatalmas változásokat soha többé nem lehet megsemmisíteni. A Kínai Népköztársaság lépésről lépésre arat új sikereket hazájában és a nemzetközi életben egyaránt. A narovai vízierömű A Narova folyó jobbpartján hatalmas méretekben folyik a nagyteljesítményű vízierőmű építkezése. Az építők a zárógátakkal már a folyó felét elkerítették, az így keletkező alapárkot kiszárították és a gát alapjaiba beépítették a betont. A keskeny folyó a tavaszi áradás es a jégzajlás idején erős megpróbáltatásnak tette ki a földgátat. Az a veszély fenyegetett, hogy elárasztja az alapárkot. A részleg kollektívája harci készültségben állt. Még jobban megerősítette a gátat. Az árvízveszély elmúltával azután megszüntették a készültséget. A közeljövőben a gát felemeli a folyó szintjét. Üj víztároló keletkezik, a 200 négyzetkilométer felületű Narovai- tó. Az új víztárolóból indul majd ki a 2 kilométer hosszú terelőcsatorna. A csatornát kiásták. Alapjait betonozzák; Az építkezés fő része a Na- ]! róva egyik éles kanyarulatá- |[ nál folyik. A vízierőmű köz- ! ponti épületét a mindkét oldalán magas meredek sziklákkal Ji övezett mély alapgödörben !| húzzák fel, amelyből 250 ezer köbméter sziklás és 70 ezer köbméter puha földet emeltek ki. A vízierőmű épülete meghaladja egy kb. 12 emeletes ház magasságát. Az alapgödörben 3 emelet?- nyi vasbetont raktak le. Elvégezték a turbina szívócsöveinek befedését. Most folyik a csövek vaskorongjainak szerelése. A munka egy percre sem áll meg. Az építők kollektívája elhatározta, hogy a vízierőművet 1955-ben üzembehelyezi. A vízierőmű Szovjet Észtországot, Leningrádot és a Leningrád-területet látja majd el árammal. Á francia diákok kongresszusán A francia Nemzeti Diákszövetség Toulouseban kongresszust tartott. EnneK utolsó napján, szombaton Kocsemaszov. a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke üdvözölte a kongresszus részvevőit és nagy taps közben kijelentette: a szovjet ifjúság meghív 25—30 francia diákot, töltsék nyári szünidejüket a Szovjetunióban. I\á- das István, i DISZ KV titkára a magyar fiatalok nevében üdvözölte a kongresszust és felhívta a francia diákokat: vegyenek részt a nyár folyamán Magyarországon rendezendő nemzetközi táborozáson. A Salgótarjáni Kiskereskedelmi \ állalat kezelésében im^iayíli a tejivó Rákór/i-iít 35. szám alatt (Városi tanáccsal szemben). Forró kávé, tej, tejtermékek konzervek, befőttek, sütemények nagy választékban kaphatók. A Komlói Szénbányászati Tröszt bányaüzemeihez nagy^ számban felveszünk dolgozókat. Jelentkezhet mindenki, aki 18 évet betöltötte de 42 életévét még nem haladta meg és egészséges. A szorgalmas dolgozókból egy éven belül szakmunkásokat, vájárokat képezünk ki. Kereset a bányászati kollektív szerint. Ezen felül minden dolgozó fizetése 10 százalékát komlói pótlék címén megkapja a nő? és családfenntartók évi 40 q illetményszénben részesülnek, egy év eltelte után saját tulajdonukat képező hűségruhát kapnak és minden évben a bányásznapon alapkeresetük 3—5 százalékig terjedő összegben hűségjutalmat. Ezek a kedvezmények azonban csak azokat illetik, akik igazolatlanul nem mulasztanak. Napi 8.70 Ft-ért háromszori bőséges kosztot biztosítunk. Legényszáilás díjtalan. A családos dolgozók részére — amennyiben megfelelően dolgoznak — ez év végéig lakást biztosítunk. Mindazon dolgozók, akik nem önkényesen kilépetlek és nem elbocsátottak, orvosi vizsgálat és beosztásuk után szerződést köthetnek és a földalatti munkára szerződött dolgozóknak 600.— Ft toborzást jutalmat fizetünk ki. A bevált dolgozók a rendelkezéseknek megfelelően utóbb vájártanfo lyamra jelentkezhetnek es vájárok lehetnek Az MT határozata szerint a Komlóra jelentkezőket a vállalatok és üzemek — kivéve a bányavállalatokat — kötelesek elengedni. Jelentkezni tehet Komlón. (Szénbányászati Tröszt, éjunkaügyi o) Budapesten (V.. Tanács-kőrút 10.) Baján (Kossuth Lajos-u. 21.) Zalaegerszegen (Sülö-u. 4.), Szolnokon (Fő-tér, városi tanács földszint 2.). akik ezen helyeken jelentkeznek, a vállalat költségén utazhatnak Komlóra. Komlói Szénbányászati Tröszt.
