Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-28 / 33. szám
1934 április 28. S7.AKAP KOGR'in 5 3ME G JE G FZ ESEK A „DINNYEKERTÉSZ“ - MEG AZ ÉBERSÉG A nagybátonyi bányavárosban rendszerint szárnyakon szokott szállni a hír. A hírterjesztők, közvetítők azonban az utóbbi időkben kudarcot vallottak. A környék lakosságát nem értesítették arról, hogy a vastagon párnázott ajtók mögött milyen tervek születtek, az elhatározások, utasítások hogyan keresztezik egymást. Pedig ez őket is érinti, mert a közelmúltban egyes vezetők elhatározták, hogy a zöld gyep, a parkok csinosítására szakembereket, lehetőség szerint „dinnyekertészeket“ vesznek fel munkára. Lehet, távolabbi tervük az, hogy a parkokat felszántatják és a dinnyék nagymennyiségű termelésével pótolják az első negyedévben szerzett szénadósságukat. De ez még a későbbi cél, a kellő intézkedést már időben megtették. Ezért is értékelték nagyobbra a dinnyetermesztésben jártas „szakember" munkáját, mint egy 12 éves bányásznak a tevékenységét. Ez különös eset, és igen tanulságos. Egy hónappal ezelőtt Stósz István négygyermekes családapa a salgótarjáni lakóte- lepkezelőségnél munkára jelentkezett. Azelőtt 12 évig Nagybátonyban a föld mélyében dolgozott. S még ma is termelné a szenet, ha izületi bántalmai nem akadályoznák ebben. Nehéztesti munkát elvégezni képtelen, de — úgy gondolta — a bányaváros parkosításában nagy segítséget nyújthatna Perger József kertésznek. Igaz, ehhez a foglalkozáshoz nem sokat ért. De az új munkahelyén is eleget fog tenni a kötelességének, mert szorgalmas ember. Kérését meg is hallgatták a lakó- telepkezelőségnél, sőt biztatták, is, felvétele el lesz intézve. S valóban el is intézték, de hogyan? Értesítették Stósz Istvánt, hogy nem vehetik fel munkára, mert a neki megfelelő munkakört már betöltötték. Elkeseredett erre a szomorú hírre. Panaszát soknak elmondotta és aki hallotta, az mind felháborodott a történteken, és nem hiába. Érdeklődtek, ki érdemelte meg jobban a könnyebb munkakört Stósz Istvánnál. A közeli községből, Maconkáról Marsó Pál „dinnyekertész“ részesült ilyen különleges kivételben. Sok volt a pártfogója, azért ő érvényesült, öt megfelelőbbnek találták a parkok gondozására. Javasolta öt Perger József kertész és ezt írásban is adta, amely alá Kusnyér Zoltán, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki igazgatója a következőket irta: „Marsó Pál elvtársat, ha van lehetőség, segédmunkásnak felvenni. 1954 március 29.“ És ez az aláírás még a legnagyobb akadályokat is ledöntötte: Pecsenyánszki mérnök, a lakótelepkezelőség vezetője intézkedett Marsó Pál felvétele ügyében. A felvételi lapot Lantos Zoltán személyzeti felelős is minden további nélkül aláírta. Így a „diny- nyekertész“ április 1-én megjelent az új munkahelyén, mely neki kissé szokatlan volt. Ezen nem lehet csodálkozni. Nagyobb megtiszteltetéshez és jobb életmódhoz szokott ő a múltban, még a munkát sem szagolta. Könnyű, léha életet folytatott valamikor. S a jelenlegi magatartásán ez meg is látszik. Ha szól valaki hozzá, bokacsattogással jelentkezik s régi katonatisztekhez hasonló kifejezéseket alkalmaz. Hiába, a régi szokásokat egy-két év alatt nem lehet elhagyni. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy az illető egész életét a hadsereg kötelékében töltötte. Marsó Pál — akit egyes vezetők annyira bizalmukba fogadtak, hogy az elvtársi szóval illetik meg — 1907-ben végezte el a reálgimnáziumot, majd az egri hatvanas közös ezredhez vonult be. Ott szolgált 1914-ig. Később Székes- fehérvárra került a 69-es ezredhez, amellyel a szerbiai és olaszországi harctereket is megjárta. Persze nem mint közlegény. Ekkor már főhadnagy „úrnak“ szólították. 1914-ben elhagyta a csapattestét és visszaérkezett Ma- conkára, ahol az apja 40 hold földdel rendelkezett. De a hazai szél nemsokáig marasztalta itthon Marsó Pált. Az ő természete nem szerette a nyugodt légkört. A szolnoki gyalogsághoz nyert újból beosztást. 1931-ben a vámőrséghez került, majd később a szegedi csendőrök már az ő parancsát teljesítették gondolkozás nélkül. Ekkor már jó szolgálatával és a Horthy- rendszer további fenntartásának biztosítása terén kifejtettmunkájáért elnyerte az őrnagyi rendfokozatot. Sőt a ranglétrán egyre feljebb nyomult. Budapestre való helyezése után már az alezredes „úr“ megszólításra hallgatott. Nyugdíjaztatás után az állami kincstár havonta 360 pengőt biztosított a részére. Ebben az időben szép pénz volt ez. Bányászaink a legnagyobb nehézségek mellett, erejüket megfeszítve alig kerestek 70— 80 pengőt. Tehát a rendszer méltatta az alezredes tevékenységét. Hűen kiszolgálta az urakat, ugyanúgy, mint testvérei. Béla bátyja már 1914- bén a századosi ranggal büszkélkedhetett, Lőrinc öccse 1944-ben a tüzéralezredesi rendfokozatával együtt tűnt el. Erre a családra bármikor számíthatott a kormányzóság, mert a dicsőségért, a pénzért még az életüket is feláldozták. Marsó Pál nyugalmazásba való helyezése után nem szűkölködött, élte vidám napjait. A felszabadulás Budapesten érte. De számára ott is lőporfüstös volt a levegő. Sokan ismerték, ezért elhagyva a fényes éttermeket, az előkelő társaságot, átlépte Maconka község határát. Itt sem valami nagy bizalmat éreztek iránta, de azért meghúzódott. Csupán 1950-ben zaklatták—• mint mondotta — feljelentési kötelezettség elmulasztásáért másfélévi börtönbüntetésre ítélték. A büntetés letöltése után újból visszatért, s úgy, ahogy, a földműveléssel .,foglalkozott“. Ez év április második felében gondolt egyet, munkára jelentkezett mint „dinnyekertész“. A tröszt és a lakótelzp- kezelöség vezetői pedig örömmel munkába állították, sőt ilyen egyént, mint a csendőr- alezredes „úr”, még elvtársnak is szólították. Közel egy hónapig dolgozgatott is a „dinnyekertész“, de amint a lakótelepkezelőség értesült arról, hogy nagy az érdeklődés az alezredes „úr“ után, március 21-én elbocsátották. Megijedtek a fe- lelösségrevonástól. S a hiba elkövetői ártatlan emberekre támadtak. Pecsenyánszki mérnök durván Sirkó Gyula gondnokra támadt: „Mi jogon jelentette maga az illetékes szerveknek, hogy bányász helyett a „dinnyekertészt“ alkalmaztuk munkába.“ Lantos Zoltán személyzeti felelős hibáját akkor követte el, amikor lelkiismeretfurda- lás nélkül aláírta a „dinnyekertész“ felvételi lapját, s ezen a hibáján nem igyekezett javítani. Sirkó elvtárs figyelmeztette a „dinnyekertész“ múltjára. A személyzeti felelős az ügy kivizsgálását ígérte meg. De egy hónap eltelte alatt kevés intézkedés történt a mulasztás pótlása érdekében. Az eset megtörténte nagyfokú ébertelenséget árul el. A vezetők nem nézték meg, kit támogatnak és pontosan egy osztályidegent építettek be azért, hogy érdemtelenül évente 7200 forint kereset mellett ellenséges tevékenységét is kifejthesse munkaidő alatt. Helyes lenne, ha a „dinnyekertész“ helyére becsületes dolgozót állítanának be. A bányászlakások körül elterülő parkok karbantartását még Stósz elvtárs is el tudná végezni. A bányaváros lakói nem olyan nagyigényűek, hogy házuk körül egyes vezetők jóvoltából „dinnyekertészetet“ rendezzenek be és erre a célra egy csendőralezredest foglalkoztassanak. A bányatröszt műszaki igazgatója is sokat tanulhat ebből az esetből. A széntermelésben szerzett adósságot nem lehet dinnyével törleszteni. De az alezredes urat sem lehet — soha — elvtársi megszólítással illetni. S jobban meg kell nézni, kit részesítünk előnyben, kit támogatunk, osztályidegent-e, ilyen „dinnyekertész“ féléket, vagy pedig osztályhű dolgozót, a munkásosztály egyik tagját. Fodor Ernő Hogyan érnek el magas tejtermelést a szurdokpüspöki Béke tsz-ben 1953 november havában alakultak az állami állattenyésztési állomások. Fő feladatuk az állattenyésztés, de különösen a termelőszövetkezeti állattenyésztés fejlesztése. Több tejet, vajat, sajtot, húst és zsírt kell adnia mezőgazdaságunknak. Az állomás rövid féléves munkájának már gyakorlatban is mutatkoznak eredményei. A járás istállló- átlagát 0.2 liter híjával, majdnem kétszeresére emeltük. Élen haladnak a tejtermelés terén a szurdokpüspöki Béke, a pásztói Szabadság és a jobbágyi Uj Otthon termelőszövetkezetek. A legszebb tejtermelési eredményt a szurdokpüspöki Béke termelő- szövetkezet mutatja. E szövetkezet tejtermelése a következő: istállóátlag: fejési átlag: június július augusztus szeptember október november december január február március április 1933: 3.0 kg 3.5 kg 2.8 kg 3.0 kg 5.0 kg 7 0 kg 3.8 kg 4.2 kg 4.0 kg 6.0 kg 3.0 kg 7.0 kg 3.5 kg 21.0 kg 1954: 7.9 kg 11.9 kg 7.0 kg 9.8 kg 9.7 kg 113 kg 10.9 kg 12.6 kg Ezek a számok a termelőszövetkezet kitartó és következetes munkáját mutatják. Az új zoo- technikai eljárások meghozták a gyümölcsöt. Nézzük meg tehát. hogy a Béke tsz milyen eljárásokkal érte. el ezen eredményeket. Első lépés volt a tsz-nek a kellő takarmányalap megteremtése. A zöldtakarmányoknak minél hosszabb időn át való etetése, (a legolcsóbb és a legíer- mészefszerűbb takarmány). A tsz koratavasztól késő őszig kihasználta a legelőt. A téli takarmányozásra való előkészület a szálastakarmány időben való lekaszálása, á gyűjtés, a kazalozás. az esőtől való megvédés, a szakszerű táirolás nagy munkát igényelt ettől a kevés taglétszámmal rendelkező tsz-től. A sZálasfakarmányok begyűjtésével egyidejűleg gondoskodott a szövetkezet a nagy tömeget adó silótakarmány elkészítéséről is. Már a tavasz folyamán silóztak. 158 köbméter tervükkel szemben 750 köbmétert silóztak be. Minőségi silót is készítettek. De hogy a szövetkezet ezt a papíron egyszerűen hangzó, de a gyakorlatban igen nagy munkát jelentő munkálatokat elvégezte, hozzájárult Juhász Józsefnek. a szövetkezet elnökének jó vezetése is. A szövetkezet elnökének igen sok fejtörést okozott a munkák irányítása, de Juhász elvtáirs a növénytermelést és az állattenyésztést jó összhangba hozta. A kapott szaktanácsokat nemcsak meghallgatta, hanem meg is valósította. Jó munkájáért a munkaérdemérmet kapta kormányunktól. A tsz-ben jól előkészítették a teheneket az ellésre. Betartották a héthónapos hasas korban való elapasztást. Az abraktakarmányt úgy osztották be, hogy a tehenek előkészítésére és a nagyobb tejű tehenek takarmányozására használják fel. Bevezették az egyedi etetést. Nagyon sokat jelent ez a jövedelmezőség szempontjából. Csak az a tehén kap abrakot, amelyik termel. Hét literen aluli tehenek abrakot nem kapnak. Igaz, hogy teheneink ilyen keveset csak a múlt évben termeltek, most máir minden tehenünk 10 kg-on felül termel. A tsz bevezette a háromszori fejést és a tögymasszást is. Ugyanazon takarmányozás mellett a háromszori fejés bevezetése után tehenenként egv kilogrammal emelkedett a tejhozam. Nézzük meg, hogy a jövedelmezőség szempontjából ez az egy zootechnikai eljárás mit jelent? Például a Füge (3) legmagasabb napi termelése 21 kg. Szabadforgalmi áron 63 forint értékű. A tehén napi takarmányozása: 3 kg rétiszéna 3.— Ft 4 kg lucerna 6.— Ft 26 kg siló 1.50 Ft 3 kg törek 0.50 Ft 4.5 kg abrakkeverék 13.50 Ft Összesen: 24.50 Ft: 21 = 1.16 Ft. Tehát 1 liter tej 1 forint 16 fillérjébe kerül (csak a takarmányozást száimítva) a szövetkezetnek. Egv 6 kg tejet termelő tehén, ha abrakot egyáltalán nem is kap. 11 forint értékű takarmányt kap. akkor 1.83 forintért termel a szövetkezetnek 1 kg tejet. (Ha a különbözeiét 300 napos termeléssel beszorozzuk. megkapjuk, hogy évente milyen többletjövedelemhez jut a szövetkezet, a minőségi állatok révén.) Az eredményekhez hozzájárul az is. hogy az állatok mindig ugyanazon időben kapnak enni, inni és lelkiismeretes az állatok gondozása is. Hajdú Istvánné és Nagy Sándorné fejőnők is jól látják el feladatukat. Hajdú Istvánné jó munkájának jutalmáért munkaérdemérmet is kapott kormányunktól. A marokfejési eljárást alkalmazza a tehenészet jelenlegi ápolója. Csatári József elvtárs, aki nemrég lépett be a tsz-be, de lelkiismeretes munkája az eddigi eredményeket fokozza. Az ő keze alatt még jobban emelkedett a termelés. A III. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások még na* gyobb lendületet adtak a munkákhoz. A tsz felajánlotta, hogy 1.5 kg-mal emeli az istállóátlagot. A felajánlás becsülettel túl lett teljesítve, mert a februári 7 kg-os istállótrágyát 10.9 kg-ra emelték. Ha minden termelőszövetkezet vezetősége és tagsága ilyen lendülettel fog hozzá a minisztertanácsi határozatok megvalósításához, akkor több tejet, vajat sajtot húst és zsírt tudunk adni népgazdaságunknak, több lesz a tagság jövedelme, egyszóval: emelkedik az életszínvonal. Horváth József törzskönyvvezető, pásztói Állami Állattenyésztő Állomás. Két új idény bölcsőde könnyíti meg az idén a mezőgazdaságban dolgozó nők munkáját Nógrád megyében az elmúlt nyáron 5 idénybölcsődében gondoskodtak a mezőgazdaságban dolgozó anyák gyermekeinek elhelyezéséről. Ez évben a megyei tanács egészségügyi osztálya a dolgozó anyák kérésére újabb 2 idénybölcsődét létesít. Erdőtarcsán 25, Somoskőújfaluban 20 férőhellyel. A bujáki asszonyok tudják, hogy jó kezekben hagyják gyermekeiket a bölcsődében, ezért szívesen is viszik oda. Az elmúlt évben kicsinek bizo nyúlt Buják 20 férőhelyes idénybölcsődéje, most 40 apróság befogadására készítik elő. Szécsényben pedig az állandó jellegű bölcsődét a nyári mezőgazdasági munkák ide* lére 15 ággyal bővítik. Az új bölcsődék felszerelésének legnagyobb része már megérkezett a községi tanácsokhoz. Az új idénybölcsődékkel együt Nógrád megyében 185 kisgyermek nyári elhelyezését tudják b’ztosítani. HŰL LADÉKANYAGOKBÓL ÉVI 268 EZER FORINT JÖVEDELEM A SZÉCSÉNYI KISIPARI SZÖVETKEZETBEN Pártunk £s kormányunk új programmjának célja a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Ez a célkitűzés több közszükségleti cikk előállítását követeli meg. Éppen ezért nagy- jelentőségű a hálziipar. amely a helvi dolgozók közvetlen szükségletét elégíti ki. A szécsényi háziipari szövetkezetnek a lakosság szükségleteinek k:e!égí- tése mellett még egv emliiésre- méltó sajátossága van: majdnem csak hulladékanvagból dolgozik. Azokat a selejt pamut- anyagokat dolgozza fel. amelyeket a gvár már hasznosítani nem tud és különben veszendőbe menne. Vájjon gondolt-e már arra a dolgozó asszony, vagy lánv. hogy azok a csinos fehér, kék, piros és még különböző színekben kapható blúzok, bulóverek. vagv a lakást csino- |.;tó palóc háziszöttesek, hab- i’önnvü függönyök a pesterzsébeti és a rákospalotai kötöttárugyár hulladékanya^aiböl készüljek? A szécsényi háziipari szövetkezet 1951 októberében alakult bnálló szövetkezetté, addig a Vépművészeti és a háziipari vállalat balassagyarmati kirendeltséghez tartozott. Innen kapták a megrendeléseket és ide szállították a kész árut. Amikor önállóak lettek, 59 tag kezdte a munkát, csaknem pénz nélkül. Pap Ferenc elvtárs azonban nem hagyta annyiban. Nagyszerű munkát végzett a szervezésnél s az összejött tagok nagyszerű eredményeket értek el. Ma már közel 150 tagot foglalkoztatnak és többmilliós vagyonnal rendelkeznek. Ezév februárjában értékelték 1953-as éyi munkájukat. Tervüket 150 százalékra teljesítették. A tiszta jövedelmük 268.000 forint. 55.000 forintot osztottak szét a tagok között részesedésként, természetesen a végzett munka után. A jobb minőségért folyó verseny első három helyezettjét jutalomban részesítette a szövetkezet. Szamkó Lílszló 500. Lukács Béla 300 és Nagv Mihályné 200 forint jutalmat kapott. Jelenleg a szécsénvi háziipari szövetkezetnek a környéken 9 üzemegysége van. Legjobb köztük a nagylóci. Innen erednek a háziszőttesek, gyönyörű motívumai is. Ilyen körültekintés után látogassunk csak el a háziipari szövetkezetbe. ahol az ország minden részében ismert palóc háziszőttesek, függönyök, törülközők, az export norvégmintás kesztyűk, pulóverek készülnek. A tágas raktárba Pintér József és Kasza Sándor éppen az újonann érkezett „nyersanyagot” szállítja. — Ebben van valami — mondja tréfásan Pintér Jjácsi, miközben leállít egy nagy láldát a többi mellé, mert a raktárban alig lehet férni a sok pamuttól és kész áruktól — mert igen nehéz. — De van ám! Fehér fonalak, elrontott pulóverdarabok kerülnek elő a ládából. Ezekből a fehér fonalakból készül a tarka szőttes. Érkezés után a fonál a keresztorsó-gépre kerül, ahol lebontják az orsókra. A következő állomás a cérnázógép. A cérnázógép annyi szálat sodor egybe, ahány szálra a későbbiek folyamán szükség van. Innen egvrészük a felvetőgépre, másrészük pedig a matringolóra kerül. A felvetőgépnél dolgozik Juhász Józsefné, a szövetkezet egyik legjobb dolgozója. Hogy milyen fontos munkát végez, legjobban az bizonyítja, hogy itt készül a szőttes „váza”. Ju- hászné a fonalakat szépen sorba egy hengerre veti fel olyan szélesen, amilyen szélesnek kell lenni a szőttesnek, mert ebbe szövik bele a tarka' fonalakat. A cérnázógépről — amint már említettem — a fonalak másik része a matringolóra kerül, Rádi Éva keze alá mert a szövetkezet főleg női dolgozókat foglalkoztat. Az asszonyok, lányok legtöbbje bedolgozó, ami azt jelenti, hogy nem dolgoznak bent a szövetkezetben, hanem a hálz- hoz viszik az anyagot, s napi munkájuk mellett otthon szőnek. A kész árut veszi át tőlük a szövetkezet. Ez a matringoló leszedi az orsókról a fonalat és matringokha csavarja. Ezeket a matringokat küldik aztán festeni. Rádi Éva 1953 óta dolgozik itt az előkészítő-műhelyben. Gépére 25 orsó fér és 8 óra alatt ötször szedi le az orsóból a fonalat előírás szerint. Ö azonban hatszor, hétszer is cseréli az orsókat minden megerőltetés nélkül. \ idáaian énekelve szőnek a lányok a Kossuth-utcai központi műhelyben: Vég Teréz, Címer Piroska, Radványi Erzsi, Tóth Gizi, Debrei Bori, Klamarik Juci és Rádi Anna. Radványi Erzsi egy piros-fehér-kék mintás szőttesen dolgozik. Nehéz ám a szövőnők munkája, bár Rad- vánvi Erzsi már otthon is szőtt. Legalább kétnapi munkát igényel. míg a szövőszékre felteszi a hengerről a vetőt. A színes matringokat még csévézni kell. Aztán nem kis dolog ide-oda ráncigálni a vetélöt sem. Legrosszabb azonban az, ha elszakad a fonál, mert úgy kell ösz- szekötni újból, hogy csomó ne maradjon rajta. Végh Teréz Tóth Gizivel dolgozik együtt, mert nincs elég szövőszék. Végh Teréz éppen a szükséges piros fonalat csévézi, míg Tóth Gizi a szövőgépnél szorgoskodik. Egy nap alatt 1—1.5 méter szőnek. Méteréért 36 forintot kapnak, tehát naponta úgv 50 forint körül keresnek a lányok, persze, ha jól megv a munka. Ha sokszor szakad a fonál, 1 métertől nem igen szőnek többet. Címer Piroska még újonc, ö csak törülközőt sző, mert ez könnyű. De ügyesen csinálja. A .fehér vásznon végigfutó piros hímzés dicséri keze munkáját. De nézzünk csak át a kötöttáruk osztályéra is. Moys Ella vezetésével itt szabják a szebb- nél-szebb női blúzokat és kardigánokat, férfi- és gvermekpuló- vereket. Mindezt hulladékból. Állandóan csak Movs Ella és Tóth Jólia dolgoznak bent. a többiek úgy jönnek be a kiszabott darabokért és otthon varrják meg. Tóth Júlia éppen egy ciklámen színű női blúz szabását fejezte be. Az asztal másik végén az egvik „inas” egy férfi- pulóver összeállításán fáradozik. Nem könnyű dolog, mert először azt kell megnézni, hogyan telik a rendelkezésükre álló kötöttanyagból. De felhasználják még a hulladékot is. Pokrócot készítenek belőle. Kezükből csak minőségi munkát adnak ki. Ez érthető is. A dolgozók szívesebben veszik a hibátlan árut. Ezek az asszonyok készítik az export- kesztyűket, de itt készülnek a védőkötények és kesztyűk is. Azt hiszem, munkájukat misem dicséri jobban, mintha ellátogatunk a szécsényi Kisáruházba és megkérdezzük Olaj Dezső vezetőt, milyen a kereslet a háziipari szövetkezet árui iránt. — Különösen a női és gyer- mekkardigánok, valamint a japánujjú blúzok keresetlek. De hiszen ez érthető is. Csinosak és olcsók. Egy női kardigán mindössze 52—55 forintba kerül. A gyermekkardigán pedig 16 forint körül. A szécsényi föIdmüveszövet. kezet dolgozói sok millió forintot takarítanak meg népgazdaságunknak, hiszen ezek az anyagok a háziipar nélkül veszendőbe mennének. A sok százméter szőttest, függönyt és sok pulóvert, kesztyűt mentenek meg munkáljukkal. A háziipari szövetkezet dolgozói eddig is jó hírre tettek szert. Áruik nemcsak az országban, hanem lassan külföldön is ismertté lesznek. Sok sikert kívánunk nékik a további munkájukban! (Honfi)
