Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)

1954-03-20 / 22. szám

1954 március 20. Zárai Géza, a Salgótarjáni Erőmű igazgatója: Harcolunk a kongresszusi zászlóért SZARAD IVOGRAD ' ______3 „ V etek olyan gyorsan, mint te...“ Egy tavaszi napon végig a megyén Március 9-én pártunk Központi Vezetősége és a minisztertanács a Vasas Szakszervezet székhazá­nak dísztermében értekezletet tar­tott a viilamosenereriaiparunk élen iáró dolgozói részére. A ta­nácskozáson Hidas István elv- társ nehézipari miniszter beszéde után a Salgótarjáni Erőmű igaz- gatóia. Zárai Géza elvtárs szó­lalt fel. Hozzászólásában a kö­vetkezőket mondotta: A Salgótarjáni Erőmű dol­gozói már eddig is szép ered­ményeket értek el és minden erejükkel azon vannak, hoov a villamosenergiatervünket túltel­jesítve a nógrádi szénmedence energiaszükségletét biztosítsák. Ennek a küzdelemnek, az 1953-as termelési év III. ne­gyedévi győzelem eredménye, hogy elnyertük a miniszter és a Vasas Szakszervezet vándor­zászlaját, majd a negyedik ne­gyedévben a büszke élüzem cí­met is kiharcoltuk. Karbantar­tási munkáink lerövidítésével januári termelési tervünket 107.4 százalékra, a februárit pedig 104.8 százalékra teljesí­tettük. A karbantartási munkák le­rövidítése terén gépüzemi kar­bantartási csoportunk jár az élen. Munkájukkal elősegítet­ték, hogy karbantartásokra a (január és február hónapra ter­vezett 107 kieső MW nap he­lyett a tényleges kieső MW- napok számát 56-ra csökkentet­tük. A karbantartási idő további lerövidítése is lehetséges. Ab­ban az esetben, ha erőmüvünk a karbantartáshoz szükséges tartalékalkatrészeket — elsősor­ban acél- és gépöntvényeket — időben megkapja. Ezen a té­ren azonban az eddigi tapasz­talatok szerint javulás nem mutatkozott. Az öntvények > el­helyezésénél különös, hogy bár Salgótarjánnak acél- és gép- öntvény-öntödéi vannak, mégis öntési munkánkat Győrben és más távolabbi helyek öntödéibe helyezték el. Karbantartó részlegeink jó eredményüket még tovább tud­ják fokozni. Pártunk III. kon­gresszusa tiszteletére tett ver­senyvállalás középpontjába a minőségi munkát állították, ho"-' munkájukkal üzemzavart előidéző okot ne szolgáltassa­nak. Nemcsak a karbantartók értették meg a rájukháruló nagy feladatokat, hanem üzem­viteli dolgozóink is. Érzik, hogy jó munkájukkal biztosítják Nép- köztársaságunk villamosener­giával való ellátását. Január és február hónap folyamán üzem­viteli dolgozóink 1.681 tonna szenet takarítottak meg. Ennek alapján pártunk III. kongresz- szusa tiszteletére dolgozóink megfogadták, hogy még további 500 tonna szén megtakarítást érnek el. Hogy üzemünkben ez me'n'alósulhat, egyrészt köszön­hető az új gyorsított karban­tartási munkamódszer bevezeté­sének, amely segítségével a tervezettnél hosszabb ideig tu­dunk jó hatásfokú berendezé­seket a kazán- és a gépüzemben üzemeltetni, másrészt elősegíti az a körülmény, hogy szénpor- póttüzelő berendezéseink üze­meltetését sikerült — kisebb meghibásodásoktól eltekintve — tökéletesíteni. Említésre méltó még a szén­ellátás. A bányavállalatok és erőművünk között fennálló le­hető legjobb viszonv eredménye, hogy mennyiségi téren erőmü­vünk szénellátásába-n ezidáicr fennakadás nem mutatkozott. Azonban szénbányáink az álta­lunk kívánt minőséget szállítani nem tudják. A szénminöség ja­vítása érdekében erőművünk főmérnöke párosversenvre szó­lította a Salgó-, Rónai- és Zagyvái Szénbányák Vállalat főmérnökeit. A párosverseny eredménye: február hónapban már javult a szén minősége, a napi elemzési adatok 30—50 kalóriaemelkedést mutatnak. Ezenkívül erőművünkben meg­szilárdult a munkafegyelem, megszűnt az igazolatlanul hi­ányzás, a későnjövés. Tudjuk azt, hogy üzemzavar- mentességgel részben pótolni lehet a jelentkező villamosener- giahiányt. Ezért dolgozóink az üzemviteliek, valamint a kar­bantartók célul tűzték ki, hocy kezelés- és karbantartási hibá­ból kifolyólag üzemzavar az erőműben nem fordul elő. Az üzemzavarmentesség terén már az elmúlt termelési évben is je­lentős javulás mutatkozott. Amíg !952-ben 33 üzemzavar volt. addig 1953-ban csak 21 üzemzavar jelentkezett s vala­mennyi olyan volt, amely nem kezelési, vagy karbantartási hi­bából származott. Dolgozóink a takarékosság elvét minden területen szem előtt tartják. Ezt számszerűleg is igazolja villamosenergia ön­költségi árunk, amely január és február hónapokban 2.5 fil­lérrel alacsonyabb tervszámúnk­nál. Az eddig elért eredményein­ket még mindig nem tekinthet­jük a legjobbaknak, a még fennálló hibákat feltétlenül a legrövidebb időn belül fel kell számolni. Ennek tudatában küzd erőmüvünk valamennyi dolgozóija, hogy a villamosener- giafejleszíés terén előttünk álló nagy feladatokat a magunk szakaszán sikerrel elvégezhes­sük, amelynek következtében majd elnyerjuK a kongresszusi vándorzászlót. (Március 17, szerda.) Nógrád megyében is bekö­szöntött a nagy tavaszi mun­kák ideje. Legpezsgőbb, leg­sürgősebb munka ez, hiszen már vetni lehet — ahol a ta­laj állapota megengedi — a ta­vaszbúzát, árpát, zabot, mákot, borsót, bükkönyt, lucernát, fü­vesherét. Simítózni lehet az őszi mélyszántást, fogasolni, fejtrágyázni (ápolni) az őszi vetéseket. Egyszóval: a kedve­ző idő, s talajállapot a legtöbb helyen munkára hívja a dol­gozó parasztot. Most követke­zett be az az idő, amikor majd elválik, „ki a legény“, kihez kerül a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaja. ★ Kedves Olvasónk! Ha nincs ellene kifogása, szíves öröm­mel elvisszük önt is egy kis határjárásra... A zagyvapál- falvi határ északi lejtésű föld­jeiről a langyos tavaszi szellő most szárítja fel a haldokló tél utolsó könnycseppjeit: a hó­vizet. A kishartyáni határ déli részein már pirkad a föld, s tü­relmetlenül várja a simítót, boronát, vetőgépet. A ságújfa- lusi határban még nem látni mozgolódást. A karancsságiak sem serénykednek. Szalmater- csen víz áll a réten. Endrefal- ván szántanak, vetnek. Csak ám még nem az egész falu. Amott, az út jobboldalán lovat vezet egy kislány. A lóherést boronálja. Úgy látjuk, volna itt munka bőven, csak hát meg kellene keresni a módját. Per­sze, a többiek még nem igen keresik, ennek majd elsősor­ban ők látják kárát! ★ A szécsényi határ már más­kép néz ki. Itt a legtöbb dicsé­ret a tangazdaság lelkes dol­gozóit illeti. A nagy feketeföld- táblába már benne a vetőmag. Ki ne nézné szeretettel e min­taföldművelést. Minden nö­vényt a maga idejében, jól el­munkált földbe vetnek. Itt nem ismerik a késlekedést. Harc fo­lyik itt minden percnyi idő ki­használásával a magasabb ter­méshozamokért. A kecskcdpusztai Dózsa tsz- ben sem tétlenkednek. Igaz, nem kapták meg a tavasziárpa- vetőmagot, de hát nincs mire várni. Itt a vetés ideje, vetni kell! A tagok javaslatára a ta­gok öszeadtak 10 mázsa vető­magot. így aztán már 10 hold vetésük van. No, meg vetettek két hold mákot is. De nemcsak ezzel dicsekedhetnek ők, hi­szen már 5 kh szőlő metszési munkáját is elvégezték. ★ A hugyagi határ egész az országúiig kinyúlik. Jól látni a sebesen tovasuhanó autóból is, hogy az őszi vetéseket bizony megviselte a tél. Műtrágyázni kellene, de egy lelket sem ta­lálni a határrészen, pedig a hugyagiakat mindig „korai vetők“-nek tisztelték. Hol van­nak most? Min munkálkodik a termelési bizottság? Megun­ták volna a dicsőséget? ★ Őrhalomban majdnem teljes nyugalom honol. Akadnak még ugyan olyan gazdák is, akik most hordják a trágyát — for­dított munkát végezve. Ugyan­is már szét kellett volna tere­getni a földekre kihordott és kupacokba rakott trágyát, hogy annak az alászántását mielőbb megkezdhessék. Most áz egy­szer bizony elkéstek az őrhal­miak! ★ Az Iliny községbeli gazdák is nagyobb termést akarnak elérni, mint az elmúlt évben, így nem csoda, ha legtöbbjü­ket már kint lehet találni a határban. Az út mellett Tóth Mihály 6 holdas dolgozó pa­raszt éppen a félhold tavasz- árpavetést boronálja két tehe­nével. A tehenek munkába va­ló állítása bizony nagy szük­ségmegoldás. De Tóth Mihály nem az az ember, aki hátul szeret kullogni a munkában. Kommunista ő, s így az elsők közöt küzd a falu becsületéért, hírnevéért. — Igyekezni kell a vetéssel, míg kedvező időnk van rá. hám-e, most is borús az idő. Jöhet egy-kétnapos eső, ami aztán két héttel megint hátra­veri a vetési munkát — mon­dotta Tóth Mihály. Szügy községen át visz az útunk. Szerteszét megpirkadt földek jelzik: itt van már a tavaszi szántás-vetés ideje. A föld hivogató szavát még nem hallották meg a szügyi gaz­dák. Nem hallották, vagy nem is akarják? ★ Ejha, ez azután igen! Szor­galmas emberek ezek a va- nyarciak. Az út melletti dom­bok valósággal hemzsegnek a szántó-vető emberektől. Az asszonyok, lányok vezetik a lo­vat, a férj, vagy a legény fog­ja az eke szarvát, vagy ügyel a vetőgépre. Munkában a fa­lu, de olyan lázas munkában áll, amelyhez hasonlót még nem igen látni a megyében. A vanyarciak a múlt évben Is kitették magúkért. Jó hírnév­re tettek szert. Most ezt a hírnevet öregbítik,nagyszerűbb eredményekkel. Mintha csak e jelszó szerint versenyeznének: „Vetek olyan gyorsan, mint te!“ A Cerina-dűlő szélén meg­álltunk. A lejtőn lefelé négy ló húz egy vetőgépet. Cserve- nák János 18, meg Tuskán Já­nos alsó „tízholdasokkal“ ál­lunk szemben. Komaslgban vannak egymással. Az utóbbi­ból nem sok jót nézni ki. Ra­vasz ember lehet. — Vetnek? — Vetünk hát. — Oszt menyi van már? — Van olyan négy és fél körül... A fél hold, az borsó, — válaszol Tuskán, ránk se nézve. Megpihentek. Tuskán egyik lova nyavajáskodik. Olyan kö­vér, akár a deszka. Épp, hogy a hám tartja ... — Korpa kellene neki, mert nem bírja az ilyen nehéz mun­kát — morog Tuskán — nem adnak korpát, azt intézze már el, hogy adjanak. Közben a szomszéd földről átjött Melis Mihály, a 11 hol­das Varga János veje is, aki gúnyos mosolyokat ejt felénk. A domb túlsó oldaláról trak­torberregés hallatszik. — Kinek szánt? — Naplopóknak — vágja rá Tuskán. — összetiportatják a földet, értenek is ezek a gaz­dálkodáshoz. Csak a napot lop­ják. Csak szégyent hoznak a községre. — Kiket nevez naplopónak? — A tszcs-seket. Ja úgy! Vájjon ki ez az em­ber, hány hold van a füle mö- ■gött? Akárki, de a hangjáról ítélve kulák szól belőle. Na, majd megmondják a tanácson, ki fia borja. Talán az fáj neki, hogy ő nem szánthat traktor­ral? Már tovább akartunk áll­ni, amikor megszólal Melis: — Kerüljenek át hozzánk is. Átmentünk. Az öreg Varga elmondja, hogy ők sem tétlen­kedtek. Fél hold zabot, három hold árpát, másfél hold lóhe­rét vetettek el árpára vetve. . — Nézze csak, milyen ma­got vetek —mondja Melis és széthajtopatja a zsák száját. — Heremag. — Az a, de szebb, mint a Tuskánéké. ★ A domb túlsó oldalára igyek­szünk, ahol a traktor szánt. A föld talajállapota kedvező a szántásra, csakhát a szántás nem valami minőségi munka. — Mit kíván a rossz géptől — szól dühösen Széles Erzsé­bet, felelős traktorvezető. — Csak jó géppel lehet jó mun­kát végezni. — Balassagyarmaton javí­tották a főműhelyben — vágja rá még dühösebben Gubó Pál segédvezető. Dühösségük érthető, hisz rossz géppel például a 10 forin­tot, sem keresték, meg. Szánta­nának ők, de nem tudnak. Ott állnak a tsz vezetői is tanács­talanul a gép körül. Jó gépet kell kihozatni, még hozzá hol­nap reggelre. Mindegyre csak ezt hajtogatják. Érthető. Min­denki szánt-vet a községben, csak éppen ők maradjanak le. Közben az egyéniek nagyon haladnak a munkával. Oda- odapillantanak az elhalkult traktorra, aztán mennek to­vább. Elindul Széles Erzsébet is, hogy holnap reggelre jó gé­pet hozzon az erdőkürti gép­állomásról. Mi pedig elindulunk a ta­nácsháza felé, hogy megtud­juk, hogyan szervezték meg a munkát, mint mutatnak pél­dát a termelési bizottság tag­jai. Nádai István tanácselnök örömmel beszél. Hogyisne, hisz a község hírnevéről van szó! — A termelési bizottság? Úgy dolgozik minden tagja, mint egy finom gépezet. Va­sárnap röpgyűlést tartottak, utána kimentek a területre, megnézni, nem érte-e az őszi vetéseket valami kár. Ahogy mondták „gyengén teleltek át a vetések“. Amikor ezzel meg­voltak, felosztották maguk kö­zött a dűlőket. Minden nap figyelték a határt, hogy amikor a legkedvezőbb lesz a talaj állapota, azonnal mozgósítani tudják a dolgozó parasztokat. Úgy is történt, ahogy elhatá­rozták. Az uzsai, makói, cerini és a zuhonyicai dűlőkben kezd­ték meg először a munkát. El­ső nap szántottak, boronáltak, jó magágyat biztosítottak a vetőmagnak. A tanács sem tét­lenkedett. 40 dolgozó paraszt részére kért cserevetőmagot. Az első 50 mázsa amikor meg­érkezett, azonnal kicserélték a dolgozó parasztok. Amikor a többi gazdák meglátták a szép vetőmagot, még 50 mázsát kel­lett rendelni. így beszél Nádai elvtárs, s közben elmondotta azt is, hogy a községben szép felaján­lások történtek a pártkon­gresszus tiszteletére. Vállalták, hogy a vetés megkezdésétől számított négy napon belül be­fejezik a munkát. E nagyszerű vállalás teljesítése érdekében 35 egyéni és 146 párosverseny­ző egyénileg dolgozó kis- és középparaszt vetélkedik egy­mással a megtisztelő elsősé­gért. Megköszönve a felvilágo­sítást, elindultunk hazafelé. •k Már esteledett, amikor hosz- szú kocsisorok, rajta ekékkel, boronákkal hazafelé tartottak. Ott álltunk kint az utca szé­lén, figyelve a vetési csata hőseit. — Mennyit végeztél, János? — kiált Nádai tanácselnök az arra elhaladó Krizsán János 7 holdas dolgozó paraszt felé, aki egyébként a növényterme­lési bizottság elnöke. — Két hold van még hátra, de ha így megy, holnapra ké­szen leszünk — válaszolt amaz vissza. — A vetéssel sietni kell, ne­hogy megelőzzenek. Az igaz, nehéz behozni bennünket, mert már a vetésterv 50 százalékán is túl vagyunk — szólt a be­szélgetőkhöz csatlakozó Petro- vics János 9 holdas dolgozó pa­raszt. — A magam részéről péntekre, ha az idő megengedi, befejezem a' vetést. — Jól van, csak-igy tovább — bíztatta őket a tanácselnök. — No, elnök elvtárs, elve­tettem a búzát is, árpát is, re­mélem, győztem a versenyben? — szólt örömtől sugárzó arccal Litovszki János 14 holdas kö­zépparaszt. aki a 13 holdas Metics Pállal áll párosver­senyben ... Mi reméljük, hogy a ver­senyben Vanyarc egész megyé­ben első lesz! L,. L. Huszonegy vagon tartozás. A mezőgazdaság fejleszté­se az egész nép ügye — mon­dotta Hegedűs András elvtárs a Központi Vezetőség decem­ber 19-i ülésén. Nagy célkitű­zéseinket, melyek a mezőgaz­daság általános fejlesztésére irányulnak, csak akkor való­síthatjuk meg, ha valamennyi dolgozó megérti, hogy ez nem csupán „paraszt kérdés“, ha­nem az egész dolgozó nép ügye. A Salgótarjáni Acéláru­gyár dolgozói az 1953-as ter­melési év utolsó hónapjában pártnapon beszélték meg, hogy a mezőgazdaság fejlesztése te­rén milyen támogatásban ré­szesítik dolgozó parasztságun­kat. Az eltelt idő alatt több kiváló szakmunkás cserélte fel a munkahelyét, gépállomások­ra mentek, hogy szaktudásuk­kal elősegítsék a mezőgazda- sági gépek határidő előtti kija­vítását. Áldozatot vállaltak azért, hogy munkájukkal az 1954-es gazdasági évet győze­lemre vigyék. De a mezőgazdaság fejlesz­tése megköveteli a GSZ dol­gozóitól, vezetőitől, hogy meg­felelő szerszámokkal. ter­melőeszközökkel lássák el a falu dolgozóit. Pártunk III. kongresszusa tiszteletére tett vállalásukban megfogadták, hogy tervüket teljesítve na­gyobb gondot fordítanak a minőségre, csökkentik a 100 százalékon alul teljesítő dolgo­zók számát. A termelés növe­lésére több mint 650-en vál­laltak szocialista kötelezettsé­get. Több becsületes dolgozó, aki felelősséget érez a mező- gazdasági szerszámok minél előbbi legyártásáért, kiváló eredményt ér el. Ujjításokat alkalmaztak munkájukban, mint Szerémi László fejsze­egyengető, aki korábbi 150 szá­zalékos teljesítményét 414 szá­zalékra növelte. De nagyon kevés az ilyen jól dolgozó a gazdasági szerszámüzemben. A gyárrészleg egyáltalán nem dicsekedhet eredményeivel. A vállalt kötelezettséget sem tel­jesítve közel 21 vagon áruval gyártottak kevesebbet január­ban és februárban mint amennyit tervük előír. A töb­bi között kocsitengelyből 66,3, szántóvasból 48,3, boronatár- -sából 44,4, répaásóból 3, vil­lából 13, lapátból 42,3, silókés­ből 5,3 tonnával kevesebbet készítettek. Ezeket az árukat a földművesszövetkezetekben dolgozó parasztjaink nap-nap után keresik. Értesültek erről már a gyárrészleg műszaki ve­zetői is. Az adósság törlesz­tése érdekében mégis kevés intézkedést tettek. Hivatkoz­nak arra, hogy nem volt alap­anyag és kevés a szakmunkás. Arra azonban kevésbbé gon­déinak, hogy a meglévő szak­munkásokkal és az utóbbi idő­ben felvett új dolgozókkal megfelelően foglalkozzanak. Nem törődnek azzal, hogy a dolgozók munkaközben hasz­nálják-e a munkavédelmi be­rendezéseket, nem érdeklőd­nek a problémák iránt. Az új dolgozókkal pedig éppenséggel nem is foglalkoznak. Február­ban Kovács Sándor 18 éves endrefalvi fiatal, munkára je­lentkezett. A vizesköszörűsök­höz osztották be. Gumicsiz­mát, azonban „elfelejtettek“ neki adni. 5 napon keresztül a fiatal fiú térdig vizes nad­rágszárral járt haza a nagy hi­degben. Elkeseredett, először kért, később követelt, de gumi­csizmát mégis csak akkor ka­pott, amikor Földi József szak- szervezeti funkcionárius eré­lyesebben szólt a műszaki ve­zetőknek. Az ilyen esetek után nem kétséges, hogy a szak­munkásoknak a szám? nem nő, hanem egyre inkább csök­ken. A községek tanácsaitól, termelőszövetkezetektől, álla­mi gazdaságoktól nap-nap után érkeznek levelek, amely­ben kérik, hogy a náluk je­lentkező szakmunkás áthelye­zését a gyárrészleg vezetője in­tézze el. A levelek tömegei figyelmeztetésül szolgálnak a műszaki vezetőknek, hogy a dolgozókkal úgy is foglalkozza­nak, mint emberrel. A munka helyesebb megszervezését, a termelés fokozottabb ellenőr­zését is elmulasztják. Igaz, volt rá eset, hogy hiányzott az anyag, de előfordult február­ban, hogy a három napra ele­gendő alapanyagot az üzem előtt tárolták. Akkor is csak egyre azt hajtogatták, Horváth Zoltán elvtárssal, a gyárrészleg vezetőjével az élen: „Nem tu­dunk termelni, kevés az alap­anyag“. A műszaki vezetők hanyag_ sága legjobban a munkafegye­lem lazulásában mutatkozik meg. A gazdasági szerszám­üzemben — de a gyár többi ré­szében is — igen kevesen használják ki a 480 percet. Reggel 6 óra után kezdenek, délután fél kettőkor pedig már elhagyják munkahelyüket. így v&n ez mind a három harmad- len. Sok drága perc telik el kihasználatlanul, amely idő alatt rengeteg mezőgazdasági szerszámot lehetne elkészíteni. Ezt azonban a műszaki veze­tők figyelmen kívül hagyják. Félnek megszólítani egyes dol­gozókat, hogy miért hagyta előbb félbe a munkát. Horváth elvtárs mellett is számtalan dolgozó elhalad fél 2-kor, de az ő figyelme sem terjed ki a munkafegyelemre. Népszerűt­lennek látszó feladat ez, s ezért is nem mernek operatí­van intézkedni a fegyelem megszilárdításáért. (Más a helyzet azonban, amikor a mű­szaki vezetők premizálásáról van szó!) A gazdasági szerszámüzein népgazdasági szempontból döntő jelentőségű és az ellen­ség is felismerte ezt. Alatto­mos módon, a kevésbbé öntu­datos dolgozókon keresztül, arra akarja rávenni a szak­munkásokat, hogy csak 100 százalékot teljesítsenek, ami­kor ezt az eredményt elérik, ne dolgozzanak, hagyják abba a munkát. A közelmúltban Verbóvszki József ifjúmunkást, Bodor Mihály villahegyező mellé osztották be. Az ifjú dol­gozó lendületesen végezte munkáját és az egyik nap már 1000 darab villát is megmun­kált. Bodor Mihálynak ez nem tetszett és figyelmeztette ifjú­munkatársát, hogy csak 600— 700 darab villát munkáljon meg és ha ezzel készen van, akkor fejezze be a munkát. Egy darabig így is ment ez. Erre a teljesítményre keveset keresett, de az idősebb szak­munkástól félve, teljesítmé­nyét nem merte növelni. így volt ezzel Benkő István DISZ- titkár is, akit Hegedűs Miklós gereblyehüvelyezőhöz osztot­tak be. A DISZ-titkár a mun­kakörét megismerve, rövid időn belül 125 százalékos tel­jesítményt ért el. Hegedűs ak­kor azt híresztelte, csalással érte el a DISZ-titkár a na­gyobb teljesítményt. Ezt jelen­tette az üzemfőnöknek is. Arra törekedett, hogy Benkő István termelése se haladja meg a 100 százalékot. Pedig, ha to­vábbra is kihasználná a mun­kaidőt, akkor nagyobb telje­sítményt érne el, és ezzel pár­huzamosan emelkedne a ke­resete is. Erre a műszaki vezetőkön kívül a pártszervezet, a kom­munisták a „B“ üzem alap- szervezet vezetősége sem fi­gyel fel. Hanyatlott a politi­kai munka és így szabad teret engedtek az ellenség nézetei­nek, befolyásának. Az új párt­vezetőségnek — a régi hibáin okulva — arra kell törekednie, hogy a termelés növelését aka­dályozó hibákat a legrövidebb időn belül felszámolják. A gyár vezetősége több fi­gyelmet fordíthatna annak megvizsgálására, hogy miért olyan nagy a különbség a GSZ A és B részlegének munkája között,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom