Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)

1954-03-20 / 22. szám

4 sz \n \<> \«GRin 1954 március 20. TANULJUNK A SZOVJET PÉLDÁBÓL -* A kollektív szerződés teljesítésének ellenőrzése egy szovjet üzemben legessé vált, megjavult az alkat­részek minősége, emelkedett a termelés és csökkent az önkölt­ség. A préstnííhely hamarosan behozta lemaradását. Nézzünk még egy példát. Az 1953. évi kollektív szerződésben a vállalatvezetőség kötelezettsé­get vállalt, hogy a gyorsvágás módszerének széleskörű beveze­tése érdekében átalakíttat 400 esztergát. A szakszervezet rend­szeresen ellenőrizte, hogyan tel­jesíti ezt a kötelezettségét a vállalatvezetőség. Az észrevé­teleket megvitatták a termelési értekezleteken, az üzemi bizott­ság és a műhelybizottságok ülésein. Megállapították a hiá­nyosságokat és a vállalatveze­tőség intézkedéseket tett azok kiküszöbölésére. A cseljabinszki traktorgyár kollektív szerződése konkrét vál­lalásokat tartalmazott a dolgo­zók szociális körülményeinek megjavítására. 1953-ban p vál­lalatvezetőség kötelezte magát, hogy 25 millió rubelt fordít épít­kezésre, 24 lakóépületet ad át a munkásoknak. 500 lakást tata­roztak hitelt nyújt és építő­anyagot utal ki a családiházak építéséhez, stb. A szakszervezeti aktívák már az első napoktól kezdve ellen­őrizték ezeknek a kötelezettsé­geknek a végrehajtását. Az el­lenőrzésben az albizottság tag­jain kívül több mint 800 mun­kás, mérnök, technikus és alkal­mazott vett részt. A lakásügyi albizottság mellett dolgozó el­lenőrző aktívák felosztották egy­más között a munkaterületet. Az egyik csoport a lakásépítést, a másik a tatarozást, a harma­dik a munkásszállók berendezé­sét, a negyedik a beruházási összeg felhasználását, az ötödik az üzemi intézmények munkáját ellenőrizte. A lakásügyi albizottság tagjai a munkáslakótelep építésével kapcsolatos kollektív szerződés beli vállalások betartásának el­lenőrzése során megállapítottan hogy az építkezés vezetőségi bürokratikusán kezel egyes fon­tos kérdéseket, például az asz­faltozást. A lakásügyi albizott ság értekezletet hívott össze. Ezen résztvettek az építkezés ve­zetői és az üzem szakemberei. A vita eredményeként megtalálták azt a technikai megoldást, amelv biztosította az aszfaltozóberen­dezés mielőbbi üzembehelye­zését. A bizottság megbízta Pjotr Beszpalovot, a gázgene- rátorállomás gépészét, hogy el­lenőrizze a határozat végrehaj­tását. Beszpalov komoly segít­séget nyújtott a javítómunkások­nak az aszfaltozóberendezés üzembehelyezésében. A kollektív szerződésben foglalt kötelezett­ségek társadalmi ellenőrzése elő­segítette, hogv az 1953. évi üzemi lakásépítkezési tervet de­cember 1-ig teljesítsék. Jó mun­kát végzett a szakszervezeti bizottság többi állandó albizott­sága is. Az állandó szakszerve­zeti ellenőrzésnek nagv szerepe volt abban, hogv az üzem 102 százalékra teljesítette évi tervét. A múlt hónapban az üzemi szakszervezeti értekezleten a vállalatvezető és az üzemi bi­zottság elnöke beszámolt az el­lenőrzés eredményeiről, utána pedig megvitatták és elfogadták az 1954. évi kollektív szerződést. Az új kollektív szerződés terve zetét a dolgozók, az üzemi bi­zottság, az albizottságok és e szakszervezeti aktívák tevékeny- részvételével állították össze. A cseljabinszki „Sztálin”- traktorgyár dolgozói átérzik az SZKP Központi Bizottsága szep­temberi teljes ülésén a mező- gazdaság továbbfejlesztéséről hozott határozatok jelentőségét és értékes javaslatokat lesznek az üzem termelékenységének további emelése érdekében. A bonni militaristák sietnek A kollektív szerződés meg­kötése a Szovjetunióban fontos gazdasági és politikai kampány. A cseljabinszki „Sztálin”-trak- torgyár dolgozói is tevékenyen felkészültek az 1954. évi kollek­tív szerződés megkötésére. Ebben az üzemben a dolgozók rendszeresen ellenőrzik a kölcsö­nös kötelezettségek teljesítését, gyorsan, operatíven kijavítják a hibákat és éppen ezért kiváló eredményekről számolhatnak be. Az üzemi bizottság a múlt évi kollektív szerződésben vál­lalta, hogy továbbfejleszti a terv határidő előtti teljesítéséért in­dított szocialista versenyt, segít a munkásoknak a kollektiv és egyéni felajánlások teljesíté­sében. Az üzemi bizottság termelési albizottsága rendszeresen ellen­őrizte. hogy milyen a munka­verseny az egyes részlegeken. A versenyeredményeket havonta megtárgyalták az üzemi bizott­sági ülésen. Az egyik présműhely hosszabb időn keresztül gyengén dolgo­zott. Ez kórosan befolyásolta azoknak a műhelyeknek munká­ját is, amelyek innen kapják az alkatrészeket. A termelési al­bizottság elhatározta, hogv ki­deríti a présműhely lemaradá­sának okait. Az ellenőrzés során megállapították, hogy a présmű­hely rossz munkájának legfőbb oka: a műhelybizottság nem irányítja megfelelően a szocia­lista munkaversenyt. Az üzemi bizottság termelési albizottsága javasolta a műhely­bizottságnak: hívjon össze közös szakszervezeti gyűléseket ? szomszédos műhelyekkel és vi­tassák meg együtt a termelés minőségével, a nyersanyagtaka- rékossággal, az élenjáró munka- módszerek bevezetésével kapcso­latos konkrét kérdéseket. A műhelybizottság termelési albizottságának ülésén, amelyen résztvettek a szakszervezeti cso­portbizalmiak, az élenjáró dolgo­zók, a műhelyvezetők és a mes­terek, számos javaslat hangzott el. Sz. Razgarov lakatos például újszerkezetű présgép készítését javasolta. A javaslatot elfogad­ták: elkészítették az új gépet. Ez az új gép már tartósabb volt, jobbminőségű munkát végzett. Felére csökkent a selejt és a munka termelékenysége 19 szá­zalékkal emelkedett. Leonid Bli­nov műhelytechnológus javasla­tára módosították a rátét<leme- zek gyártási folyamatát. Ezáltal a megmunkálás időtartama megrövidült, két művelet íölös­Cseliszlovák A brnoi ,.Zbrojovka“-gyár dolgozói önműködő villamos- kemencét szerkesztettek, amely automatikusan végzi az acél­ból készült alkatrészek hőke­zelését. Az edzőkombájn — ahogy a kemencét elnevezték — egy cséplőgéphez hasonlít és hasonló módon működik is. Az edzésre kerülő alkatrésze­ket mozgó rostasor viszi a ke­edz okomba jii mencébe, majd a hűtőközeg­be, (oláhba), onnan pedig az elő­készített ládákba. A munká­sok azelőtt állandóan 60 fokos hőségben dolgoztak a kemen­cék mellett. Az edzőkombájn megszabadította ettől a mun­kásokat, ugyanakkor közel 400 százalékkal emeli az ed­zőműhely kapacitását és sok olaj megtakarítását teszi lehe­tővé. Új textilgyárak Kínában Tavaly 21 textilgyárat he­lyeztek üzembe Kínában. En­nek eredményeként például a pamutfonal és pamut,szö­vet termelése 1953-ban — 1949-hez viszonyítva — több mint kétszeresére nőtt. Az új textilgyárak többsége gyapot­termesztő vidékeken épült. A felszabadulás után a Senhszi- tartomány központi alföldjén begyűjtött gyapot 83 százalé­kát a tengerparti gyárakba szállították. Ma már ezen a vidéken is elég textilgyár mű­ködik, tehát nem kell a gya­potot elszállítani. Uj textil­gyárak épültek a nemzetiség­lakta vidékeken is. így pél­dául már 1951-ben üzembehe­lyezték a Kanszu-tartomány tiencsui autonóm körzetében lévő tienhszini gyapjúszövet- gyárat és 1952 óta működik a Szinkiang-tartományban lé­vő textilgyár. Kínában ezidő- szerint 8 új textilgyár épül és 20 régi üzem újjáépítése, át­alakítása folyik. A Peking- ben, Sicsiacsuanban, Hszian- ban és Csengcsouban épülő nagy textilipari kombinátokat még idén üzembehelyezik. Újabb televíziós készülék gyártását kezdik meg a Német Demokratikus Köztársaságban Jelenleg két televíziós adó működik a Német Demokra­tikus Köztársaságban: az egyik Berlinben, a másik Lip­csében. Néhány héten belül az NDK harmadik adója is meg­kezdi adását Drezdában. 1955 végéig annyi adó épül, hogy a berlini műsort az NDK egész területén kifogástalanul lehet venni. A televíziós műsor idő­tartama jelenleg napi 4 óra, rövidesen azonban 6 óra lesz. Az év végéig az NDK-ban 60.000 távolbalátókészüléket gyártanak. Az eddig gyártott legjobb készülék a „Rem- brandt“-típusú készülék, amelynek képernyője 180x240 mm, képvonalszáma 625, a kép pedig 25-ször változik má- sodpercénkint. A készülék az ultrarövidhullám adásait is veszi, lemezjátszója van és magnetofonszalag lejátszására is alkalmas. Ebben az évben újabb televíziós készülék gyár­tását kezdik meg, amelynek mérete nem haladja meg egy közepes szuperrádiókészülék nagyságát. A bonni parlament (szövet- ségi gyűlés) revansista több­sége február 26-án ismét nagy lépést tett a Wehrmacht újjá­élesztése felé. A többségben lévő kormánykoalíció megsza­vazta az alkotmány módosítá­sát, ami lehetővé teszi az álta­lános hadkötelezettség beveze­tését. a Wehrmacht megalakí­tását és Nyugat-Németország végleges csatlakozását a pári­zsi szerződéshez. Az alkotmány 73. cikkelyé­nek kiegészítése révén a. szö­vetségi gyűlés jogot kapott, hogy „védelmi” törvényeket hozzon, ideértve a „18 éven fe­lüli férfiak kötelező katonai szolgálatát" is. A 79. cikkelyt olyképpen egészítették ki, hogy megszűnt bármilyen katonai szerződés ratifikálásának min­dennemű akadálya. „Annak megállapításához, hogy vala­mely szerződés megkötése és hatályba lépése nem ütközik az alaptörvény cikkelyeibe, elegen­dő megfelelően kiegészíteni az alaptörvény szövegét” — mondta a 79. cikkely kiegészí­tése. A pontosság kedvéért a módosított 142. cikkely kimond­ja. hogy a bonni alkotmány nem akadálya a bonni és pá­rizsi szerződések hatálybalépé­sének. Adenauer és klikkje a bonni alkotmány módosítása révén akar végetvetni az egy évvel ezelőtt a párizsi és bonni szer­ződések jóváhagyása kapcsán támadt konfliktusnak. Mini ismeretes, Heuss elnök, tekin­tettel a közvélemény tiltakozá­sára, mindmáig nem volt haj­landó ratifikálni ezeket a szer­ződéseket. Azt követelte: a szö­vetségi alkotmánybíróság előbb mondja ki, hogy ezek a szer­ződések nem alkotmányellene­sek. Az alkotmánybíróság vi­szont Adenauer nyomására ki­tért a döntés elöl, noiui jogi szempontból tökéletesen nyil­vánvaló, hogy a párizsi és bon­ni szerződések alkotmányelle­nesek. A szövetségi gyűlés jogi bi­zottsága és az „európai védel­mi közösség’’-et érintő ügyek bizottsága február 9-én, vagyis a berlini tanácskozás kellős kö­zepén kezdte meg az alkot­mány' raóttdsitásáyal összefügg gö törvény java,-fát ok tárgyalá­sát. A fenti „kiegészítéseken” kívül az általános hadkötele­zettség bevezetéséről, az önkén­tesekről (vagyis az új Wehr­macht magvának kialakításához elegendő számú hitlerista to­borzásáról), katonai célú föld­kisajátításról, katonai büntető­törvénykönyvről, stb. szóló tör­vénytervezeteket is tárgyaltak. A jogi bizottság javaslatára el­határozták. hogy a katonai tör­vénytervezetek benyújtását egyelőre elhalasztják és első­sorban az alkotmánymódosítást hajszolják keresztül a szövetsé­gi gyűlésen. Megjegyzendő, hogy a bonni alkotmány kiegészítései lehető­vé teszik a Wehrmacht megala­kítását arra az esetre is, ha a párizsi szerződést nem ratifikál­nák. Ugyanis a 73: cikkely ki­egészítése feljogosítja a szövet­ségi gyűlést katonai törvények elfogadására és katonai szer­ződések megkötésére. A szövet­ségi gyűlés február 26-1 hatá­rozatai tehát a Wehrmacht fel­tétlen létrehozását irányozzák elő — akár az „európai hadse­regen” belül, akár annak köte­lékén kívül. Csak természetes, hogy ez az európai országokban és ma­gában Németországban is a széles tömegek aggodalmát és felháborodását váltotta ki. A tiltakozó tüntetések hatalmas hulláma Kelet-Németországból az övezethatáron keresztül minden rendőrterror ellenére átcsapott Nyugat-N émetország- ba. Mindenütt hadkötelezettség ellen küzdő bizottságok alakul­nak. Franciaországban viharosan tiltakoznak a széles néptöme­gek. A nemzetgyűlés külügyi bizottsága egyhangúan elfoga­dott határozatban követeli, hogy Franciaország a szövet- ségi gyűlés tervezett intézke­déseivel szemben ' gyakorolja a megszállási statumban bizto­sított jogait. Valamennyi európai ország­ban erélyesen követelik a tö­megek. hogy fékezzék meg a bonni militaristákat és bizto­sítsák. hogy Nyugat-Németor­szág békeszeretö politikát foly­tasson, s ne veszélyeztesse Európa biztonságát. Gyűlés Londonban a nyugatnémet felfegyverzés ellen Londonban nagygyűlést tar­tottak a nyugatnémet újrafel- fegyverzés ellen, melyen szá­mos munkáspárti képviselő is fel­szólalt.. William Wartey1 munkás­párti képviselő óriási derültség közben ismertette azt a címer- pajzsot, amelyet ő az „európai védelmi közösség” számára ter­vezett: egymás mellett fekvő oroszlán és bárány, a háttérben bársonykesztyűbe bujtatott acél­ököl, mellette átlátszó fátyol, amely alig takarja a náci horog­keresztet. A címer felirata: „Hitler nem halt meg hiába!”----------------------------------------------------------------1--------­AZ INDOKÍNAI H ELYZET Az egész világ haIadó közvéleménye követeli, hogy vessenek véget az indokínai há­borúnak. Ázsiában nemcsak a dolgozók, hanem ismert állam­férfiak is e háború ellen van­nak, amely azzal fenyeget, hogy átcsap a szomszédos országok­ra. Nehru indiai miniszterelnök üdvözölte a genfi értekezlet ösz- szehívásának hírét és kijelentet­te, hogy még az értekezlet kez­dete előtt meg kellene szüntetni a hadműveleteket Indokínában. Indonéziai államférfiak hasonló szellemben nyilatkoztak. A „Pa- ris-Presse-Intransigeant” című francia lap az indiai miniszter- elnök nyilatkozatához hozzá­fűzte, hogy az indokínai konflik­tus békés rendezésének eszméje „lerázhatatlanul üldözi” a fran­cia parlamentet. Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke még az „Expressen” című svéd lapnak adott nyilatkozatában ki­fejezésre juttatta a vietnami nép békeakaratát. Megállapította, hogy a háború megszűnése le­hetővé tenné, hogy a vietnami nép megsokszorozza az élet min­den területén már eddig is elért eredményeit. A függetlenségi és szabadság- harcban kialakult a vietnami nép egysége. A Vietnami Egységes Nemzeti Arcvonalnak (Lien- Viet) 12 millió tagja van. Ez az ország lakosságának több mint fele. A munkásság, a paraszt­ság, az értelmiség, a kis- és kö­zéppolgárság és a papság kép­viselői egyaránt kötelékébe tar­toznak. A Vietnami Egységes Nemzeti Arcvonal vezető ereje a Vietnami Munkapárt. A párt a munkásság és a parasztság szoros szövetségén, a munkás­osztály vezető szerepén épül fel. Hétszázezer tagja van. A Viet­nami Munkapárt és a köztársa­ság kormánya máris számos demokratikus átalakulást való­sított meg az országban, első­sorban a mezőgazdaság terüle­tén. A népi kormány, a japán meg­szállók és a francia gyarmato­sítók kiűzése után azonnal el­rendelte az imperialisták és az árulók földjeinek szétosztását a szegényparasztok között, elren­delte a faluközösségi földek új­raosztását, a földbérlet 25 szá­zalékos csökkentését, az uzsora megszüntetését, stb. A háború és a földbirtokosok fízelmei azon­ban lassították ezeknek a ren­deletnek végrehajtását. 1949 nyarán újból törvényben rendelték el a földbérlet 25 szá­zalékos — sőt Dél-Vietnam egyes kerületeiben — 50 száza­lékos csökkentését. 1953 május 20-án rende_ let jelent meg a falu demokra­tikus rendjének megszilárdításá­ról, a mezőgazdasági termelés növeléséről és a parasztság anyagi helyzetének megjavításá­ról. A paraszttömegek most még aktívabban harcolnak az agrár- átalakulásokért és a földbérlet csökkentéséért. A Vietnami Pa­rasztszövetség ideiglenes bizott­ságokat alakít a falvakban. A parasztok gyűlésekén leleplezték a földesurakat, önkényeskedésü­ket, törvénytelenségeiket és ki­számították, hogy mennyi kárt okoztak ezzel nekik. A helyi népbíróság a vádak alapján nyo­mozást indított és ítéletében kö­telezi a földesurakat az általuk okozott károk megtérítésére, a törvénytelenül felvett bérössze­gek visszatérítésére, a kisajátí­tott földek visszadására, stb. A vietnami nemzetgyűlés a múlt év végén új földreform­törvényt hozott. A törvény alap­ján azokban a felszabadított ke­rületekben, ahol a parasztság ak­tívabb, s már megszűnt a földes­urak politikai befolyása, a föld­bérlet csökkentéséről és a fran­cia gyarmatosítók és az árulók földjeinek elkobzásáról áttérnek valamennyi földesúri föld meg­váltására. A földeket az állam vásárolja össze s ingyen adja át a dolgozó parasztoknak örök tu­lajdonba. A földosztás a család­tagok számának arányában tör­ténik. A földesurak is annyi föl­det kapnak, mint a parasztok. A parasztoknak a föidesuraknál lévő adósságait törlik. Vietnam népe sikeresen fej­leszti nemzeti iparát is. Jóllehet, francia megszállás alatt vannak azok a vidékek, ahol a főbb ipar- vállalatok voltak, számos ipar­ág született meg a demokratikus köztársaság területén. A dzsun- gelekben és a hegyek között új textil-, papír- és egyéb gyárak épültek. A fiatal köztársaság megteremtette védelmi iparát is, amely ma már nemcsak könnyű tűzfegyvereket, hanem lövegeket is gyárt. Az ipari termelés évi növekedése legalább 15—20 szá­zalék. Az egész vietnami mun­kásság munkaversenyben áll. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság a kulturális építés te­rén ugyancsak nagy sikereket ért el. Bevezették az általános kötelező ingyenes elemiiskolai oktatást. A köztársaság fennállá­sa óta 14 millió vietnami tanult meg írni és olvasni. Az analfa­béták száma 95 százalékról 15 százalékra csökkent. Ezek a sikerek a Vietnami Demokratikus Köztársaság élet­képességét és szilárdságát tanú­sítják. A köztársaságot elismer­te a 800 millió embert egyesítő demokratikus béketábor vala­mennyi országa. Hozzá kell ten­ni ehhez, hogy India kormánya és néhány más kormány is, amely formálisan nem ismerte el a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a vietnami há­ború megszüntetése mellett van. Azokban az országokban, ame­lyek kormányai a józan ész el­lenére nemlétezőnek tekintik a köztársaságot, a néptömegek szintén a vietnami néppel rokon­szenveznek. Merőben más a helyzet Viet­nam másik részében, Bao Daj bábáliamában. Noha a francia kormány e! akarja hitetni, hogy Bao Daj Vietnaménak teljes füg­getlenséget adott, s az Egyesült Államok, Anglia és más orszá­gok elismerték ezt a bábállamot, mindenki tudja, hogy itt szó sincs semmiféle függetlenségről. Bao Daj csak azért tudja tartani magát Vietnamban, mert az Amerikai Egyesült Államok se­gítséget nyújt a francia gyarma­tosítóknak. Enélkül a vietnami nép már rég kisöpörte volna földjéről Bao Daj bábcsászárt a francia gyarmatosítókkal együtt. Az Egyesült Államok a francia csapatok és a helyi bá­bok segítségével egész Indoki­nára ki akarja terjeszteni ural­mát, gyarmatává, no meg a Kínai Népköztársaság és más ázsiai országok ellen tervezett agresszió hídfőjévé szeretné ten­ni Indokínát. Washington tervei azonban kudarcra vannak ítélve. A viet­nami nép ugyan szívből kívánja a békét, de amint ezt már meg is mutatta, mindaddig nem te­szi le a fegyvert, amíg földjét meg nem szabadította a külföldi megszállás alól. Az egész nép támogatja a vietnami köztársa­ság fegyveres erőit, a hadsereget és a partizánosztagokat. A kül­földi megszállók elleni háború — népi háború. Észak-Vietnamban jelenleg a körülkerített Dien-Bien-Plni-n kívül a megszállók már csak a Vörös-folyó deltáját s a Hai­phong és Mon-Kai közötti kes­keny parti sávot tartják. A delta­vidéken is erős a partizántevé­kenység. A Hanoi-Haiphong vas­útvonal egy részét ugyancsak a partizánok ellenőrzik. Közép. Vietnamban a néphadsereg az őszi és téli had­járat során felszabadította Kon- tumot. Ebben az időszakban az ország északi és középső részén összesen 24 ezer négyzetkilomé­ternyi terület s több mint 300 ezer lakos szabadult fel a meg­szállás alól. Kontum bevételével és környé­kének elfoglalásával a vietnami fegyveres erők két részre vág­ták Vietnamot. A Nambóban (Kokinkína) és Trumbo (An­nám) déli részén elhelyezett el­lenséges csapatok el vannak vágva az északtrumbói és bakboi (Tonkin) csapatoktól. A néphad­sereg Vietnam valamennyi részé­ben szorongatja a megszállókat. A partizánok a reguráiis fegyve­res erőkkel vállvetve küzdenek. A francia parancsnokság így kénytelen szétforgácsolni, s ez­zel gyengíteni erőit. A hadműve­letek jelenlegi szakaszát az jel­lemzi, hogy a vietnami hadsereg részenkint zúzza szét az ellen­séget. A vietnami győzelmekhez sok­ban hozzájárultak a patetlaoi felszabadító néphadsereg sikeres hadműveletei és hozzájárult Khmer népeinek erősödő szabad­ságharca is. Február végére északon a Nam-Hu folyó völgye és Takek tartomány nagyrésze, Közép-Patetlaoban Sávannakot tartomány északi része, délen pedig a Boloven fennsík szaba­dult fel a megszállás alól. Patet- lao felszabadított részének terü­lete jelenleg mintegy százezer négyzetkilométer, lakossága kö­rülbelül egymillió. Ez az ország egész lakosságának egyharma- da. Khmer népe szintén sikeresen harcol a nemzeti felszabadulá­sáért. Az ország egész lakossá­gának egyharmada már felsza­badult. Indokínában olyan most a hadihelyzet, hogy amerikai be­avatkozás és amerikai 'katonai segítség nélkül a háború kétség­kívül már véget is ért volna. A francia nép széles rétegei világosan látják, hogy béke kell Vietnamban. A „szennyes hábo­rú” gazdaságilag kimeríti Fran­ciaországot, sűrű rendeket ka­szál a fiatalok között, s a nép szemében nincs semmiféle létjo­gosultsága. A széles tömegek erélyesen követelik a tárgyalá­sokat Ho Si Minh kormányával, amely Vietnam egyedül törvé­nyes és szuverén kormánya. A francia nép véget szeretne vetni az amerikai imperialisták érde­kében folyó vérontásnak. Ezek a követelések csak erő­södnek, amióta Berlinben elha­tározták, hogy áprilisban Géni­ben értekezletet hívnak össze, amelyen a nagyhatalmak között egyenlő joggal vesz részt a Kí­nai Népköztársaság, a nagy ázsiai hatalom is. A vietnami háború meg. szüntetése kétségkívül enyhítené a nemzetközi feszültséget. A vi­lág minden békeszerető embere elvárja és reméli, hogy a genfi értekezlet közelebb hozza az in­dokínai békét. Minden jószándé­kú ember az értekezlet sikerét kívánja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom