Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)

1954-03-03 / 17. szám

ar szabad \knln 1954 mírctas *. A Legfelső Tanács — a Szovjetunió államhatalmának legfelső szerve A Szovjetunió a munkások es parasztok szocialista állama. „A Szovjetunióban minden hatalom a város és falu dolgozóié, aki­ket a dolgozók küldötteinek szovjetjei képviselnek” — szö­gezi lé a Szovjetunió alkot­mánya. A szovjet hatalom létrehozása után néhány nappal. V. I. Lenin, a szovjet állam megteremtője a kővetkezőket mondotta: „Elv­társak! Dolgozók! Ne feledjétek, hogy most ti magatok kormá­nyozzátok az államot... A ti szovjetjeitek mostantól fogva az államhatalom szervei, teljhatal­mú, döntő szervek.” A Szovjetunió legfőbb állam- hatalmi szerve, az SZSZSZK Legfelső Tanáesa, amelyet a szovjet állam polgárai az álta­lános, egyenlő és közvetlen vá­lasztójog alapján, titkos szava­zással 4 évenként választanak meg. A legutóbbi választások 193Q március 12-én voltak. Ezekben a napokban a szov­jet emberek a Legfelső Tanács március 14-én sorrakerülő vá­lasztásaira készülnek. Kire bízza rá a nép a legfőbb hatalom gyakorlását? Vessünk egy pillantást az 1950 március 12-én megválasz­tott Legfelső Tanács küldöttei­nek jegyzékére. A küldöttek kö­zött 418 munkást, 269 parasztot és 629 szovjet értelmiségit talá­lunk. A küldöttek 40 százaléka nő. Nézzünk néhány küldöttet a legutóbb megválasztott Legfelső Tanácsból: Vaszilij Gyikafiy, a harkovi traktorgyár esztergá­lyosa, Viktor Blazsenov moz­donyvezető, Praszkovja Ange­lina ukrán traktoristanő, I. Akramova, a margelani selyem­fonóüzem munkásnője, Andrej Csuhno paraszt, az egyik Sztav- ropolj-kerületi kolhoz elnöke, Z. Szabitova mérnök, egy balkaszi üzem (Kazah SZSZK) technoló­gusa, Dmitrij Sosztakovics zene­szerző, Alekszandr Fagyejev és Ilja Erenburg írók, Trofim Li- szenko akadémikus. A küldöttek között ott láthatjuk a szovjet állam és a kommunista párt ki­váló vezetőit is: G. Maienkovot, V. Moiotovot, N. Hruscsovot, K. Vorosilovot, N. Bulganyint ás másokat. A Szovjetunió Legfelső Taná­csa küldöttei a nép legjobb fiai, különböző nemzetiségű kommu­nisták és pártorrkívüli dolgozók. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa ülésein (ülésszakain) az ország legfontosabb kérdéseit döntik el. A Legfelső Tanács múlt ülésszakán (1953 augusz­tus) fogadták el például a Szov­jetunió 1953. évi állami költség­vetéséről szóló törvényt. A költ­ségvetés csupán közoktatási és kulturális kiadásokra 62 milliárd rubelt irányzott elő. amely a költségvetés kiadásainak 12 szá­zalékát teszi ki. A Legfelső Tanács ugyanezen ülésszakán hoztak törvényt az új mezőgazdasági adóról.’ Az új adórendszer jelentős mértékben csökkenti a parasztság adóköte­lezettségeit. A szovjet állam történetében még nem fordult elő. hogy az államhatalom legfelső szerve olyan törvényt hozott volna, amely a legkisebb mértékben is figyelmen kívül hagyná a dol­gozók érdekeit. Ez érthető is, mivel a Szovjetunió Legfelső Tanácsában a nép legjobb fiai és leányai foglalnak helyet. A Szovjetunióban a küldött a nép szolgája. A Legfelső Tanács hatásköré­be a következők tartoznak: a háború és béke kérdései, új köz­társaságok felvétele az SZSZSZK kötelékébe, a szövetséges köz­társaságokon beiül új határterü­letek és területek, valamint új autonóm köztársaságok és auto­nóm területek alakításának jóvá­hagyása. az SZSZSZK nép- gazdasági terveinek jóváhagyá­sa síb. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa választja meg a Legfelső Tanács elnökségét, a Szovjet­unió Minisztertanácsát és a Szovjetunió Legfelső Bíróságát. A Legfelső Tanács nevezi ki a Szovjetunió főügyészét is. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa két Házból áll: a Szövet­ségi Tanácsból és a Nemzetiségi Tanácsból. Ismeretes, hogy a Szovjetunió soknemzetiségű állam. Több mint 60 egyenlőjogú nemzetiség^ és nemzetiségi csoport él benne. A Szovjetunió valamennyi né­pének egy, közös célja van: a kommunista társadalom felépí­tése és a világbéke. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együtt al­kotják az államhatalom legfelső szervét — a Szovjetunió Leg­felső Tanácsát. Az SZSZSZK Legfelső Taná­csának mindkét Háza egyenlő- jogú. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács ülésszakai egyidöben kezdődnek és fejeződ­nek be. A törvény akkor számít elfogadottnak, ha az SZSZSZK Legfelső Tanácsának mindkét Háza egyszerű szótöbbséggel elfogadta. A Szovjetunió legfelső szer­vének ilyen felépítése vala­mennyi .békeszerető szovjet em­ber akaratát fejezi ki. Nemzetközi esem enyek Megkezdődött a X. pán­amerikai konferencia Tegnap kezdődött meg a vene zuelai Caracasban a X. pán­amerikai konferencia. Az érte­kezlet munkájában az Egyesült Államok és 19 iatihamerikai or­szág vesz részt. Costa Rica tá­volmaradt az értekezlettől, tilta­kozásul az ellen, hogy a konfe­renciát a demokratikus szabad­ságjogokat megsemmisítő dik­tatúra országában tartják. Az értekezleten politikai és jogi természetű kérdéseket, to­vábbá az „Amerikai Államok Szervezetében” résztvevő orszá­gok közötti gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatok kérdéseit, Valamint szociális és kulturális kérdéseket érintenek. Az Egye­sült Államok az értekezletet arra akarja felhasználni, hogy „a kommunizmus elleni harc” lepte alatt fokozza támadását a latin- amerikai országok demokratikus erői ellen és törvényesítse az amerikai imperializmus beavat­kozását a latinamerikai orszá­gok belügyeibe. Ezért vettek fe! a pánamerikai konferencia napi­rendjére olyan pontot, amely Guatemala demokratikus elve két valló kormánya, ellen irá­nyul. Amint azonban az ame­rikai sajtó is beismeri, a „kom­munizmus kérdése”, amefyet az Egyesült Államok vetett fel, nincs hatással a latinamerikai közvélemény nagy részére. A la­tinamerikai országokat ugyanis sokkal inkább a gazdasági kér­dések érintik, mivel attól félnek, hogy tovább fokozódik az Egye­sült Államok uralma gazdasági életük felett. Az „Associated Press”-hir- ügynökség tudósítója például így ír erről: „Az Egyesült Álla­mok és a latinamerikai orszá­gok küldöttségeinek álláspontja a jelek szerint teljesen ellenté­tes lesz, amikor megvizsgálják a kommunizmus kérdését a nyu­gati feliekén...” A „The New- York Times” tudósítója rámutat arra, hogy a latinamerikai or­szágokat főleg az értekezleten megvitatásra kerülő gazdasági problémák érdeklik és hogy az Egyesült Államoktól délre ma nincs Olyan ország, amely meg volna elégedve áz Egyesült Ál­lamokkal. Az egyiptomi helyzetről Az egyiptomi köztársaság el­nöki tisztségébe visszahelyezett Nagib tábornok vasárnap beszé­det mondott. Beszédében beje­lentette, hogy Egyiptom „parla­mentáris köztársaság” lesz és „azonnal megalakítják az alkot- mányozó nemzetgyűlésf\ A to­vábbiakban kijelentette, hogy a napokban letartóztatott szemé­lyeket szabadohbocsátják. A va­sárnap délelőtti kairói tünteté­sek után Nasszer ezredes, mi­niszterelnök elnöklétévé! a kor­mány rendkívüli minisztertaná­csot tartott. A- minisztertanács ülése után bejelentették, hogy a tüntetések nyomán Kairóban a kormány rendeletére bezárták az egyetemeket és középiskolákat. A belügyminiszter közölte, hogy minden tüntetést betiltottak. Hírek a Sfoijituttié barátainak tevékenységéről Átadtak a Lengyel-Szovjet Társaság 500.000-ik tagsági könyvét Varsóban. A közelmúlt­ban ünnepélyes keretek között nyújtották át Varsóban a Len- gyeí-Szovjet Társaság 500.000-ik tagsági könyvét tulajdonosának. Az ünnepségen jelen volt a tár­saság helyettes elnöke, a varsói városi tanács elnökségének el­nöke, a kultúra és tudomány palotájának építői. A városi ta­nács elnökségének elnöke meg­állapította: „Nagyjelentőségű az a tény, hogy a Lengyel-Szovjet Társaság taglétszáma Vársóban 500.000 fő. Azt jelenti, hogy a főváros lakosságának több mint a fele a társaság tagja; azt je­lenti, hogy a lengyel-szovjet ba­rátság gondolata egyre mélyebb dolgozóink szívében.” * Szép eredmények a sepsiszent­györgyi népi orosz nyelvtanfo­lyamokon. Az iskolaév kezde­tén Sepsiszenígyörgy rajon ÁR- LUS bizottsága 76 népi orosz nyelvtanfolyamot szervezett. A tanfolyamokra 1175 hallgató iratkozott be. A félévi összefog­lalókon a legjobb eredményeket a köpeci bányászok, a sepsi­szentgyörgyi állami kórház dol­gozói és az angyalosi Gábor Áron kollektív gazdaság érték el. Kanadai-szovjet barátsági hó­nap. Február 1-én megkezdődött a kanadai-szovjet barátsági hó­nap. A barátsági hónap munká­jában több mint 10 kanadai szervezet vesz részt. A barát­sági hónap keretében filmélő­adásokat. gyűléseket, fénykép­kiállításokat és hangversenye­ket. rendeznek. • Uruguay kulturális küldött­ség szovjetunióbeli tapasztala­tai. Az L'ruguayi-Szovjet Társa­ság központi lapja, az „Uruguay SZSZSZR” közölte a VOKSZ meghívására Szovjetunióban járt uruguayi kulturális küldött­ség élményeit. A küldöttség az elmúlt év folyamán tartózkodót! a Szovjetunióban. A delegáció tagjai nagy elismeréssel nyilat­koznak azokról az eredmények­ről, amelyeket a szovjet kor­mány a dolgozó nép életszín­vonalának emelése terén elért. Úgy emlékeznek meg-a Szovjet­unióról, hogy „látták azt a tár­sadalmat, amely boldog jövőjét építi, amely az embert munkája alapján becsüli meg, amely nem sajnálja azt az anyagi erőt, amit a nép jóléti és kulturális felemelkedésére fordít.” Meg­győződésüket fejezték ki, hogy a Szovjetunió a béke és a népek közötti barátság Ezt a “szenátor érkezett levelek tömege ján. Márpedig egy reakciós sze­nátort csak nem vádolhat senki „kommunista propagandával”. Reuthertől, a CIO egyik jobb­oldali vezetőjétől is nyilván tá­vol áll a „kommunista propa­ganda” szándéka. Mégis kény­telen volt „éhségről, nyomorról, tudatlanságról és betegségekről” beszélni. Nem véletlenek ezek a beis­merések. A fegyverkezési hajsza és a militarizálés hatására erő­södnek a válságjelek az ameri­kai gazdaságban. .Csökken a polgári termelés, növekszik a munkanélküliség, esnek a reál­bérek. Áz amerikai munkás 1933-ban az 1939. évinél 32-szsrte több adót fizetett, s megélhetési költ­ségei ebben az időszakban há­romszorosra emelkedtek. Állan­dóan emelkednek az élelmisze­rek és az iparcikkek árai, a lak­bérek, drágul az orvosi ellátás, a közszolgáltatás, az utazás ér a szállítás. A lakosság több mint felének keresete még a hi­vatalosan megállapított szűkös létminimumnak is alatta marad. 1952-ben a költségvetés ki­adási tételeinek mindössze 10 százalékát irányozták elő pol­gári szükségletekre. A január 20-án a kongresszus elé terjesz­tett 1954. évi költségvetésíerve- zet a közoktatási, egészségvé­delmi, lakásépítési, stb. elő­irányzatokat tovább . csökkenti. Pedig ma az Egyesült Államok­ban így is az a helyzet, hogy 93 millió állampolgár nem tud­ja igénybevenni a drága orvosi ellátást, s legalább 15 millió ember él nyomortanyákon! Az egyik oldalon pompás felhőkar­colók és fényűző villák, a másik oldalon nedves, piszkos odúk; egy „szobában” 8—10 ember is összezsúfolódik! Megrázó ez az ellentét. Az Egyesült Államokban ál­landóan növekszik a munkanél­küliség. Csupán a múlt év no­vemberében és decemberében 700.000 ember került az utcára. Az amerikai szakszervezetek adatai szerint a teljes munka- nélküliek száma 3,250.000. Mil­liószámra vannak olyanok, akik nem dolgozzák végig a munka­hetet. Idén szinte nap mint nap arról adnak hírt a lapok, hogy nagy elbocsátások vannak a vasutaknál, az automobil-, acél- és textiliparban, stb. „Az új esztendőben — jelentette ki Meany, az AFL vezetője —1 semmi jelét nem látjuk annak, hogy a növekvő munkanélküli­ség csökkenne. Minden ennek az ellenkezőjéről tanúskodik.” Egy képes amerikai folyő- “ irat színes fedőlapjáról elegánsan öltözött férfi moso­lyog az olvasókra. Ö lenne az agyonreklámozott „egyszerű amerikai”. Élénk fantázia kell hozzá, hogy valaki is „felismer­je” benne New-York nyomoria- nyáinak tüdőbajos kohászát, a teherkocsi alatt háló éhes det­roiti munkanélkülit, vagy a chi- kágói rakodómunkást, akit a faj­védők esetleg még félholíra is vertek, csak azért, meri néger. A thaiföldi mozgósítás Az indokínai félsziget középső részén és a Malacca.félsziget északi ré­szén elterülő 18 millió lakosú Thaiföldet (Sziániol) ,VLalájíö»d, Burma, Paíeí. Lao és Khmer határolják. Fővárosa és főkikötője: Bangkok. Thaiföld lát­szólag »»független’' királyság, a valóságban azonban teljesen az Egyesüli Államoktól függő ország. Az amerikaiak fokozott térhódítása 1947-ben kez­dődött, amikor államcsíny folytán Szonggram jelenlegi miniszterelnök ke­rült a kormány élére. Szonggram a második világháború alatt egyébként erősen rokonszenvezett a japán imperializmussal. Az amerikai tőkések ,,gazdasági segítség” ürügyén magükhoz ragadták a gazdasági élet kulcspozícióit, a gumi-, ón- és más fontos iparágakat. Bangkokban és az egész országban az ipar 8S százaléka az imperialisták kezében van. Az amerikaiak egy megalázó egyezmény értelmében megtil­tották Thaiföldnek, hogy kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen a Szovjet­unióval és a Kínai Népköztársasággal. A kereskedelmi korlátozások ered­ményeképpen válságba jutott egyik legfontosabb ipara, a nyers gumiipar. Thaiföld délvidékének ültetvényein 1953-ban például 70—80 százalékba« csökkent a gumítermelés. A gumiíeldolgozó üzemekből a munkások 40 szá­zalékát elborsátoiták, a dolgozók bére pedig egyharmadára csökkent. Thaiföld — nyersanyagforrásain kívül — stratégiai helyzeténél fogva » becses az amerikaiak számára, mivel a környező indokínai államokhoz (Khmer, Patet-Lao, Vietnam) viszonyítva, aránylag „szilárd” terület. Az Egyesült Államok kormánya ezért akarja háborús támaszponttá változtatni az országot. Az amerikaiak tervei szerint Thaiföldnek „konirnumstaelíenes védelmi tömb” szövetséget kell létesítenie a szomszédos patetlaoi és khmer! bábkormányokkal, országaik népi felszabadító mozgalmainak elfojtására. Különösen az utóbbi hónapokban — a vietnami néphadsereg és a paiet- laoi felszabadító csapatok győzelmes előrenyomulása során — vált sürgőssé Thaiföld fokozott felfegyverzése. Uiabb amerikai katonai „segély” fejében egyre-másra érkeznek a fegyverszállítmányok. Az Egyesült Államok leg­utóbb „segélyként” négy hadihajót adott át Szonggram kormányának és amerikai hadihajókat indított útnak Thaiföld fe*é, hogy azok részt vegyenek az első közös amerikai-thaiföldi tengeri hadgyakorlatokon. Ezen túlmenően „különleges kiképzőket” is küld az Egyesült Államok a thaiföldi rendőrség oktatására, ügy, hogy még ebben az évben nagy „rendőrségi kiképző­táborokat” állítanak lel. Tizenhárom repülőteret átalakítanak, hogy alkalmassá tegyék amerikai repülőgépek befogadására, valamint űj hadi­tengerészeti támaszp- iitot Is létesítenek a közeljövőben.. A thaiföldi kormány nemrégen tárgyalta az általános mozgósítás kérdését. A tartalékos korosz­tályokat ugyan még nem hívták be. azonban megszüntették a tisztek és a legénység szabadságolását. A thaiföldi nemzetgyűlés elvben már jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében a tartományi kormányzókat felruházzák azzal a joggal, hogy az ifjúságot saját hatáskörükön belül be­hívhatják kötelező katonai kiképzésre. A Szonggram-kortnány február 26-1 minisztertanácsán hozott határozata szerint százezer ifjút hívnak be a rövidesen megalakítandó „önkéntes védelmi hadlest”-be. E hadtestet Thai- igazi harcosa, f föld Irtdokínával határos területein helyezik el. Az Egyesült Államokban növekszik az éhségé kijelentést Morse tette a címére alap­Francia lapok a A francia sajtó élénken kom­mentálja a négy külügyminisz­ter berlini értekezletének ered­ményeit. Egyes jobboldali reakciós la­pok szemleíróitól eltekintve az általános vélemény az, hogy a berlini értekezlet előrehaladást jelentett. A lapok megállapítják, hogy Berlinben egy lépéssel közelebb jutottak a vitás kérdések ren­dezéséhez. „Egyesek kijelentették — írja a „Liberation" című lap — azért mennek Berlinbe, hogy „bebizonyíthassák” a naiv em­bereknek: haszontalan és lehe­tetlen bármiféle tárgyalás a Szovjetunióval.” A lap hangoztatja, hogy a berlini értekezlet nem igazolta ezeket a számításokat. „A Szovjetunió megegyezési szán­dékát immár kétségbevonhatat­lannak látja mindenki, aki fi­gyelemmel kísérte az értekezle­tet. Minden újabb javaslat, min­den kompromisszumos meg­oldás Molotovtól eredt”, olvas­tuk a „Liberation”-ban. A „Les Echos” című burzsoá |a.p véleménye szerint „az Ame­rikai Egyeséit Államok bele­egyezett abba. amit mindezide- 1g elutasított, beleegyezel \ogy a koreai kérdés békés ten­berlini értekezl e dezésére „kerek asztal”-értekez­letet hívjanak össze..." „... A Kelet és Nyugat kö­zötti párbeszéd — jegyzi meg a „Franctireur” ■— amely öl éve megszakadt, most folytat­ható és végre bekapcsolódhatik Kína is. Nagyjelentőségű az. hogy a három nyugati hatalom elsőízben ül le Kínával egy asztalhoz.. A „l’Humanité” kiemeli, mennyire fontos a Kínai Nép- köztársaság bevonása a nem­zetközi tárgyalásokba. „A genfi tanácskozás magvát alkotó öt hatalom közül kettő — Nagy- Britunnia és a Szovjetunió — elismerte az ötödik hatalmat. Nyitva az út a népi Kína elis­meréséhez. Nyitva áll az üt a reális és józan politika előtt.” Még a „l’Aurore” is, amely a berlini értekezlet idején állan­dóan sötétnek festette a helyze­tet, feltűnő beismeréseket tesz. „A berlini értekezlet — írja — a külügyminiszterek eddigi ér­tekezleteitől eltérően nem feje­ződött be kölcsönös vádasko­dással. Nézetünk szerint a genfi tanácskozásra vonatkozó megegyezésen kívül abból a szempontból is hasznos volt, hogy tisztázta a helyzetet és elősegítette a két fél szándékai­nak kölcsönös megértését. Nem \ eredményeiről zárult be az ajtó a további tár­gyalások előtt...” Számos francia láp elismeri, hogy a berlini értekezleten ép­pen a Szovjetunió terjesztett elő konstruktív javaslatokat, s így előmozdította a béké erő­sítését. A „Francé Soir" című lap tudósítója azt írja, hogv V. M. Molotov, a szovjet küldöttség vezetője „állandóan kezében tartotta a kezdeményezést a berlini értekezleten”. Megálla­pítja továbbá, hogy. a szovjet diplomácia ismételten nehéz helyzetbe hozta a többi kül­döttséget, s a tudósító szavai szerint „a nyugati miniszterek nem tudták, melyik lábbal kezdjék a táncot..." A „Fran­cé Soir” szerint a szoviet kül­döttség elérte azt a célját, hogy „valamelyest fnyhítse a nem­zetközi feszültséget és még­változtassa a diplomáciai lég­kört”. A francia lapok diplomáciai szemleírói hangoztatják, hogy a berlini értekezlet eredménye­sebb lett volna, ha a úyugati hatalmak jóindulatúan fogad­ták volna a szovjet javaslato­kat. A „Liberation” a német kér­dést illetően azt írja, hogy az Egyes;"''' Államé!;, Francia- ország és- Anglia külügymi­niszterei görcsösen kapaszkod­tak az „európai hadsereg” ter­vébe, görcsösen ragaszkodtak az ezzel összefüggő úgyneve- vezett „szabad választások­hoz”, s ez volt a megegyezés fő akadálya. „A nyugati hatalmak — álla­pítja meg á cikkíró — vissza­utasították az egész Német­országban a keletnémet ható­ságok részvételével megtartan­dó általános és szabad válasz­tásokat. A keletnémet hatósá­gok részvétele azonban feltét­lenül szükséges. A nyugati ha­talmak. elutasították á béke- szerződés olyan haladéktalan előkészítését., hogy az október­ben aláírásra kerülhessen. El­utasították az összes meg­szálló csapatok egyidejű kivo­nását. Elutasították annak az országnak semlegesítését és demokratizálását, amely nem­rég is véres háborús katasztró­fát robbantott ki,” „Miért?” — kérdi a szemleíró, s mindjárt válaszol is: „Azért, hogy biz­tosítsák az ,európai hadsereg’ létrehozását, a tőszomszédsá­gunkban feljegyverezkessék a volt hitlerista tábornokokat.” A „Le Monde” berlini tudósí­tása szerint a szovjet küldött­ség az osztrák kérdés tárgyalá­sánál jelentős engedményeket tett. Azt írja a lap, hogy az osztrák kormány „ei akarta fo­gadni a M&chrrB ßatmtátim ne­gyedik cikkelyben foglalt köte­lezettségeket ... Dulles, aki ag­godalommal értesült erről, kedd reggel magához hivatta Figlt, még mielőtt az Molotovval ta­lálkozhatott volna, s óvta öt az oroszok esetleges javaslatai­tól. Mintegy azt az aggodal­mát juttatta kifejezésre, hogy amennyiben az osztrák állam­szerződést a német békeszer­ződésnél hamarabb írnák alá, Adenauer kancellár külpoliti­kája elé nagy nehézségek gör­dülnének”. A „Le Monde” közleménye is megmutatja, - kik a felelősek hogy az osztrák . kérdésben nem jött létre megegyezés. A francia sajtó megállapítja, hogy a szovjet „Összeurópai kollektív biztonsági szerződés”- tervezet az európai közvéle­mény széles köreinek figyel­mét keltette fel. Ez a javaslat új utat nyitott meg az európai országoknak a béke és bizton­ság megőrzését célzó meg­egyezése előtt. A nemzetközi feszültség további enyhítésének kilátásai megnehezítették az új német Wehrmacht védőügyvé­déinek mesterkedéseit.' „Ameny- nyiben a négy hatalom meg­egyezése enyhülést hoz — írja a „Les Echos” — még kömj- nyebb lesz bebizonyítani a francia parlamentnek, hogy Németország közeli újrafelfeg'y- verzése véget vein.? a nemzet­közi feeemtség mykuténém&.” A „l’Aurore” szerint „egyes szemleírók úgy vélik, hogy a tá­volkeleti kérdések megtárgua- lására összehívandó tanács­kozás megnehezítheti, sőt el­odázhatja Franciaországban az „európai védelmi közösségről” szóló szerződés ratifikálását. Számos lap követeli, hogy a francia kormány erélyesen lép­jen fel Franciaország nemzeti érdekeinek védelmében. Ezek a lapok élesen bírálják a kor­mány külpolitikáját. A „Combat” című lap aggó­dik: nem akfrrja-e a francia kormány „folytatni az indokí­nai háborút, miközben a béke hívének tünteti fel magát”. „Szabad-e a francia kormány olyan értelemben, hogy Ázsiá­ban és másutt tisztán nemzeti éredekek diktálta politikát foly­tat, avagy csupán Washington csatlósa'?" — kérdi a lap, s kö­veteli, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az indokínai háború megszüntető- te sere. „Megengedhetetlen — írja — nem kezdeni haladékta­lanul közvetlen tárgyalásokat Ho Si Minh-nel. Ezek nagy je­lentőséget adnának a berlini ta­nácskozásnak és igen eredmé­nyessé tennék.” A berlini értekezlet francia sajtóvisszhangja megmutatja, hogy az értekezlet eredménye­ként világossá váltak a nem­zetközi feszültség enyhítésének átfah.

Next

/
Oldalképek
Tartalom