Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)
1954-03-03 / 17. szám
tOBI mírcttK 8. 5TSBAD \SgbIi» 9 MEGJEGYZÉSEK ...MÉGIS LEFELÉ FOLYIK A VÍZ 'Brémaija, február 28. Különös vlgsággal, farsangol oda- kiinn az ember, állat, erdő, mező. Ki-ki a maga módján. Meleg napsugár oszlatja szét a tél dermesztő görcsét, a hegyekből apró csermelyekben folyik szét a hóié. Megunta már ember, átlát,.erdő és mező az elhúzódó zord telet és tele tüdővel élvezi a déli szellőt, ameln apró felhőfoszlányokat kerget maga előtt a kék égen. A déli szél sóhaja az első hang, a hegyekből futó hóié, az első érverés, amellyel jelt ad magáról a mozduló élet. Nem tavasz ez még, csak a tél haldoklása — az első meleg lehelet, amelyet az ébredő élet., a déli szelek szárnyán elöre- küld.-.. A- tavasz első lehelete... Igen, ez volt az oka az egésznek, Kisütött a nap. A hó vízzé változott. A víz ezernyi apró csermelyekben folydogált lefelé a hegyekből, egyenesen a lejtős területen fekvő brenzaljai házalt ablakai alá. Mivel útját farakások, nyúlólak, szemétdombok, jéggéfagyott hórakások torlaszolták ott' folydogált szerteszét, széles tócsákat alkotva, kinek az ajtaja, kinek az ablaka előtt... Az asszonyokban felforrt a vér, a pcripatvarra vágyó szenvedély ... ,fi gaz is, ugyan ki örül annak, ha az ajtaja előtt víztócsa áll, kivált', ha a szomszédtól folyt oda". Egy-kettőre előkerültek a seprők. S teljes erőbedobással megindult a vízhajtás. Ki lefelé, ki felfelé hajtotta a vizet. Kinek hogy tetszett, „Ki-ki a maga háza előtt seperjen" elv alapján. Végül kitört a perpatvar talán az utolsó farsangi nap búcsúztatására. A békés életet élő Sarlóék utat vágtak a hóvíznek. De ők úgy tanulták, hogy a víznek lefelé kell folynia. A tananyagban az már ugyan nem volt benne, hogy ezzel Godó Andrásáénak gyűlik meg a baja. Regina néni gőzerővel továbbította a vizet lefelé. Egyenesen Bata Vilmosáé ablaka alá... Több se kellett. Gizi nénit elöntötte a méreg. — Ejnye, Regina. Hát az én ablakom alá hajtod 'a vizet. Hogy a... — engedte szabadjára száját. Regina nénit sem kellett félteni, Van annak torka olyan, hogy felér egy század katonaság hangjával. Ha Gizi így, ő majd úgy... S úgy ömlött szájából a cifrázó szó, hogy szégyenletében még a nap is felhő mögé bújt... — Ejnye, asszonyok, mire való ez? — mondta békéltetőén az öreg Bogár. — Azér, hogy egymást marják, Ottói még nem folyik le a víz. Csákány kell ahhoz, meg lapát... Bezzeg, ha bor folyna így, senkisem akadna, ki más portájára hajtaná azt. De mivel nem borról van szó, elindult a lavina, magával ragadva, a veszekedésen eddig niég mosolygó asszonyokat is. Smacskó néni is egykét kedves szót váltott szomszédaival ... De úgylátszik, ez sem változtatta meg a víz folyási irányát. A házsor túlsó oldalán sérti tétlenkednek. Elkapta őket is a buzgóság, hiszen utolsó farsang lévén, Dutkáné is azt csinálja, mint Regina, sepri a vizet ... Hogy sepri, az még nem volna baj, de lefelé sepri, Bertá- né portájára... Ez már baj. Még hozzá nem is akármilyen.,. Ezt kellett csak látnia Bertánénak. 0 amúgy is olyan asszony, aki beteg, Jha nem veszekedhet valakivel — Nat Hajtja már! Egyebet se tudI — mór got t félhangon, amely kihívás volt a nagy ke- ringőre. — Hajtom hát! Oszf mé’ ne hajtanám! Lejeié van a víz útjai — válaszolt Dutkáné, csendesen. — Oszt’ mé’ bájtja erre! Hajtsa felfelét — sipikoll Bertáné. Akik e bölcs tanácsot hallották, a hasukat fogták nevettük- ben. Hogy is ne, hisz ez volt farsang utolsó napjának legjobb vicce... Az öreg Takácsné sem akart kimaradni, az utolsó farsangi nap búcsúztatásából... Odahajtja a vizet-az öreg. György ajtaja elé. Aztán a nyílást elrekeszti hamuval, hogy az vissza ne folyjon. Még egy-két centis dagály és az öreg Györgynek nem kell vizet hordania a konyha felmosásához... A szomszédék Lajosa, mint aki epeöntést kapott, csákányt ragadva patakba engedte a felgyülemlett vizet. Amikor ezzel megvolt, jelragadott egy 6 kg-os követ és ágy odavágta a nyílás elé, hogy Takácsné szóhoz sem tudott jutni. — Itt egy mákszemnyi víznek át nem lehet jönnil Érti? — mondotta bosszúsan. — Majd én megmutatom, hogy átmegyl — nyelvelt Takácsné. — Majd szólok Marikának. Rokonom, majd ő elintézi magát... Ugyan ám, de a tavasz első lehelete, nem olyan rövid lélegzetű. A déli szél, valósággal falta a, havat. Gyűlt a víz, újra kezdődött a seprégetés. En is ott álltam az udvaron, seprővel .lefelé hajtva a hömpölygő sárga vizet, keresve a „főbűnöst”, aki felbolygatta a telep csendjét, rendjét... A főbűnös a tavasz első lehelete. A bűn részesei maguk a telep lakói, akik szétrombolták a vízlevezető árkot. Énnek ellenére a viz mégis lefelé folyik... Ez igaz történet, nem pedig holmiféle pletyka... L—£ A barátsági hónap hírei Városunk dolgozói, üzemeknél és vállalatoknál egyaránt, méltóképpen ünnepük a magyarszovjet barátság hónapját. Több szervezetünk nem a hétköznapiasság gondolatával, hanem mindenkor a Szovjetunió iránt érzett igazi szeretettel és hálával ünnepli a magyar-szovjet barátságot. A vízválasztói erőműnél február 20-án tartották meg a barátsági hónap ünnepi megnyitóját. Az ünnepi beszédet Nagy Miklós elvtárs tartotta, majd az üzemi kultúrc'soport vidám műsorával ért véget a barátsági hónap megnyitója. Baglyasalján február 25-én a bányász- kultúrotthon mozihelyiségében tartották meg ünnepélyes keretek között a barátsági hónap megnyitóját. Az ünnepség után szovjet filmet mutattak be a dolgozóknak. A Salgótarjáni Tatarozó Vállalat február 27-én tartotta a barátsági hónap megnyitóját, ahol az ünnepi beszéd után vidám műsor következett, majd tánccal fejeződött, be a barátsági hónap megnyitója. Ezenkívül a Vasötvözetgyárnál és a ★ 63/1. Építőipari Vállalatnál tartották meg i barátsági hónap megnyitóját. A barátsági hónap alkalmával Salgótarján város területén még számos kisebb és nagyobb előadást fogunk tartani s a többi tömegszervezetekkel karöltve Makarenko-elöadást tartunk a Tűzhelygyárnál március 6-án. Március 7-én pedig a Magyar Néphadsereg Vörös Csillagérdemrenddel kitüntetett művészegyüttese vendégszerepei a Salgótarjáni Acélárugyár kultúr-) termében. Március 10-én könyvankét lesz, a megyei könyvtárral közös megrendezésben. Molnár Zoltán kiváló író tart előadást az ankéton. Március hónapban kerül megrendezésre egy nagy központosított bányászati előadás „Korszerű bányagépesítés, jövesztési módok és fejtési rendszerek a Szovjetunióban” címmel. A barátsági hónapon beiül az eddig megtartott rendezvényeken dolgozóink lelkesen és vidáman szórakozva vettek részt és éltették a magyar és a szovjet nép örök. eltéphetetlen barátságát. Falati Mihály MSZT városi titkár ★ Nyikolai Gribacsov: Szörnyű gyász sújtott le Drága pártunk tartja a zászlót! Zokognak Szíve, a világra, a sürgönyhuzalok, mely minden népnek Többé soha — oly drága, soha Lassú óra nem dobog; óra után Száz nehéz évnél Ez az első nap perdül, hosszabb nekünk ma Az első nap, Sztálin nélkül; melyben nincs velünk, Ó bár szembeszállhatnánk a véggel, Szívünkkel az ő szíve helyén Tízezer évig építve élne A kommunizmus dús idején! Nem tehetünk semmit, mindhiába, Hogyha egyszer eljött a halál; Némán áll a népe, mint az árva, Mint fiú, kinek nincs apja már, Mily, nehéz lesz Sztálin nélkül élnünk, De lángesze el nem veszhetett 1— Sztálin most immár az öröklétböl tanít minket és tovább vezet.- A Kreml tornya áM minden viharban, S áll a szirti bár tenger háborog, Állnak rendületlen ínghatatlan A harcokban megedzett sorok; Drága zászlónk a párt tartja bizton! Elménk, szívünk a párté legye«! Sztálin meghalt — Sztálin mindig itt varr! Sztálin: élet, amely végtelen; Radó György fordítása SZTÁLIN VELÜNK VAN! írta: V.l. Kozlov a Szovjetunió hőse, a Bekússz Szovjet Szocialista Köztársaság legfelső Tanácsa elnökségének tagja Sztálii mindig velünk van.. Palija' szavunkat, mellettünk áll, .Ez az érzés állandóan ott él mindannyiunkban, "de még erősebbé vált a háború alatt, amikor az ellenség által ideiglenesen megszállt szülőföldünkön, illegalitásba kényszerülve, az ellenség hátában- harcoltunk. Az arcvonal Belorusz- szíja és Moszkva között húzóikat. 1941 június 22-én, vasárnap á Belorussz Kommunista Párt Központi Bizottsága szokatlanul korai órában hivatott bennünket, Minszk vezető funkcionáriusait. Nyilvánvaló volt, hogy valami rendkívül fontos esemény történt. Ponomarenko elvtárs, a Központi Bizottság titkára ezekkel a szavakkal fogadott: — Hivatalos jelentést kapunk. A fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót. Határőrcsapataink súlyos harcokat vívnak, hősiesen védik a határt. Hatalmas katonai kötelékek vesznek részt a harcokban. Nekünk- haladéktalanul... Ponomarenko elvtárs szavait ekkor a telefon csengetése szakította félbe. Felemelte a kagylót. Némán vártunk. És mindnyájunk első gondolata — Sztálin volt. A fasiszták‘első csapása a mi köztársaságunkra zúdult, füzekben a percekben úgy állítottuk Sztálin szavait, mint az éltető levegőt. És egyszerre . halljuk Ponomarenko eívíáps szavait:, — Hallgatom. Sztálin elvtárs. A komor arcok felderültek. Mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. Sztálin velünk van! Sztálin tudja, .milyen szükségünk van szavaira, éppen most,, amikor meghallottuk a vészes hírt. amikor hozzá kell fognunk a védelem és a népfelkelés megszervezéséhez, a gyermekek, asszonyok és öregek evakuálásának előkészítéséhez. Sztálin velünk van! Mindig velünk van. minden .fontos pillanatban! Később a földalatti munka közben sokszor meggyőződtem arról, hogy a legnehezebb időkben is ugyanez az érzés élt minden partizánharcos szívében. Ez az érzés hatotta át az ellenség által megszállt területek népét, az egész szovjet népet. Ez segített bennünket, párt- funkcionáriusokat, ha döntenünk kellett. ... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 24. évfordulóját az ellenség hátában, parti- zánegySégünk táborában ünnepeltük. A törzskar földkunyhójának ajtaja nyitva állt; A kunyhó1 zsúfolásig megtelt eriiberek- kel, sokan a bejárat körül szorongták. Az asztalon, a rádió- készülék mellett lámpafény pislákolt. A partizánok lélegzetvisszafojtva lesték a rádiós arcát, aki gyötrelmes sokáig keresgélte Moszkvát. Egyszercsak meghallottuk vezérünk jólismert hangját: „Mostmár ez az esztelen terv végleg meghiúsultnak tekinthető." Sztálin a villám- háború hitleri tervének csődjéről beszélt. Sajnos, a vételi viszonyok igen rosszak voltak azon az estén. A hangot valamennyien hallottuk, de a szavak értelmét csak a rádiós közelében ülők foghatták fel. Aki értette, szomszédja fülébe súgta. így történt, hogy Sztálin után mondhattuk minden egyes szavát: „A Vörös Hadsereg balsikerei nemcsak nem- gyengítették, hanem ellenkezőleg, még jobban megerősítenék mind a munkások és parasztok szövetségét, mind a Szovjetunió népeinek barátságát." E szavak hajtanunk, köztük a Ijubanyit is-. Sztálin eivtárs beszéde lelkesített bennünket a harcra. A ljubanyi fasiszta helyőrséget szétvertük, aztán átvonultunk Redkovicsi falun. Felvirradt november 7-ének' reggele. Az a réggel, amelyen máskor itt, az egész Szovjetunióban zeneszóval, dallal, lengő zászlók alatt vonult fel az ünneplő nép. Embereink azokat a gondolatokat juttatták kifejezésre, amelyek- gyakran' foglalkoztattak bennünket. Sztálin arról beszélt, amit mindnyájan tapasztaltunk, amit az egész nép átélt. Ámilíor a beszéd véget ért, elénekeltük az Internacionálét, aztán. rögtön visszatértünk harci feladatainkhoz.. Ez éjszakán több. hadműveletet kellett végretudták, hogy fel kell adnunk Redkovicsit, terveink másfelé szólítottak bennünket. Már régen indulnunk kellett- volna, de a parasztok- kértek, meséljük el. mit mondott tegnap Sztálin elvtárs. Kérték, hogy szóról szóra ismételjük el. És úgy tanulták meg ezeket a szavakat, mintha az eljövendő esztendő harcaira fegyverkeztek volna. Ezekből a szavakból merítettek erőt az ellenállásra. Sztálin, mintegy az ellenség'feje felett, az arcvonalon át szólt hozzájuk, beszélt velük: s ez azzal a felemelő érzéssel töltötte el a népet, hogy eltéphetetlen szálak fűzik a hazához. . . . 1942 . tele. Jelentettük Sztálin elvtársnak, hogy Minszjk város és a minszki terület dolgozói, partizánok és partizánnők, hazánk hű fiai kezdeményezését követve tetemes összegeket gyűjtöttek repülőgépek építésére. Erre a jelentésünkre hamarosan olvashattuk Sztálin elvtárs válaszát: „ Kozlov elv társnak, a Belo- russz Kommunista (bolsevik) Párt Minszk-területi bizottsága titkárának. , Adja át testvéri üdvözletemet és a Vörös Hadsereg köszönetét Minszk város és a minszki tér rület dolgozóinak, partizánjainak és partizánnőinek, akik pénzben és kötvényekben 3,075.827 rubelt, aranypénzben 2810 rubelt, valamint arany és ezüst tárgyakat gyűjtöttek a „Minszki partizán”, a „Szlucki partizán” és a Bor iszovi partizán" nevű repülőgépek építésére. I. Sztálin." Sztálin e táviratának szövegével röpcédulákat bocsátottunk ki óriási példányszámban és illegálisan terjesztettük nemcsak a minszki, hanem valamennyi • szomszédos területen is. Ennek eredményeképpen a* partizán- repülőgépek építéséhez szükséges anyagi eszközök gyűjtésének hazafias mozgalma még nagyobb arányokat öltött. 1942 őszén Moszkvába rendeltek. Sztálin elvtárs fogadott a Kremlben. Amikor beléptem a fogadóterembe, már ott volt Ponomarenko elvtárs. Kisvártatva Joszif Visszárionovics dolgozószobájába kérettek bennünket. Sztálin elvtárs elénk jött, kezet nyújtott és hellyel kínált. Ponomarenko elvtárssal leültünk • Ekkor jött be: Molotov. Malenkov, Vorosilov és Kagano- vics elvtárs. Valamennyien a nagy asztal körül helyezkedtünk el. Joszif Visszárionovics felkért, mondjam el, hogyan működnek az ellenség háta mögött a belo- russz partizánok, hogyan él és hogyan harcol a belorussz nép. Felálltam. Sztálin elvtárs biztatott, hogy csak beszéljek ülve. Izgalmamban mégis állva maradtam; Joszif Visszárionovics észrevette íelindultságomat és gyengéden ragaszkodott ahhoz, hogy leüljek. Megkezdtem a beszámolómat. Sztálin elvtárs elmélyülten, figyelmesen hallgatott. Időnként kérdéseket intézett hozzám. A Belorussziában folyó partizánmozgalom minden részletéről tájékozva volt. Sztálin elvtárs legfőbb feladatként tűzte elénk, hogy minden módon növeljük a nép lelkében a győzelembe vetett hitet. Ha a nép rendíthetetlenül hisz államunk erejében, politikai rendszerének sziklaszilárdságában, akkor nem riad vissza semilyen nehézségtől és csodákra képes! Hallgattam szavajf s képzeletemben felmerültek találkozásaim a néppel, az egyszerű emberek megnyilatkozásai, megelevenedtek a nép életének és hősies harcának képei. Néztem Sztálin elvtársat és közben arra gondoltam: „Mennyire ismeri a népet és mennyire hisz benneI Nagy a nép bizalma Sztálinban és nagy Sztálin bizalma a nép- benl” Ezt mélyen átéreztem ezen az estén. A megbeszélés véget ért. Amikor felálltunk és elbúcsúztunk a Politikai Bizottság tagjaitól, odalépett hozzám Sztálin elvtárs és megszorította a kezemet. „Számunkra most a legfontosabb feladat — mondotta — hogy ne veszítsük el a kapcsolatot a néppel, minden módon erősítsük ezt a kapcsolatot, mert ebben rejlik sikereink záloga.” Kért, hogy adjam át üdvözletét a belorussz népnek és mondjam meg, hogy a Vörös Hadsereg hamarosan elér Belorussziába. Amikor a kremli fogadás után szállásomra visszatértem és igyekeztem minden részletében felidézni életem első találkozását Sztálin elvtárssal, gondolatban láttam a népet, amely várja beszámolómat erről a találkozásról. Minél hamarabb vissza akartam térni partizánegységeimhez és elmondani mindent, amit átéltem és amit személyesen hallottam Sztálin elvtárstól. Ez a vágy annyira elhatalmasodott bennem, hogy meg sem várva a hajnalt, kértem, mielőbb küldjenek vissza az ellenség hátamögé, a minszki területre. De nem utazhattam el mégsem olyan gyorsan, ahogyan szerettem volna. Azzal bíztak meg, hogy keressek föl néhány üzemet, várost s beszéljek a dolgozóknak a belorussz partizánok harcairól. Végre eljött a nap, amikor a minszki területre repülhettem. Érdemrendeket és érdemérmeket vittem magammal, hogy átadjam legkitűnőbb harcosainknak. De partizánjainkat szemmellát- hatóan semmi sem tette oly boldoggá, mint részletes és többször megismételt beszámolóm Sztálin elvtárssal történt találkozásomról. Megérkezésem híre futótűzként terjedt el a vidék valamennyi városában, falván ban: már tudták azt is. hogy találkoztam Sztálin elvtárssaL Parasztok és városi lakosok ke-) restek fel bennünket a megszállott területekről, tudni akarták^ mit mondott Sztálin elvtárs, hogy van és mit üzen nekik. Sztálin üzenete, hogy a Vörös Hadsereg hamarosan Belorusz-! sziába ér, fellelkesítette az embereket. Erősebbek, bizakodóba bak lettek, szinte megfiatalodtak.-Szilárdan hittek a hamarosan elkövetkező győzelem sike^ rében: „Sztálin mondotta — tehát így is lesz.” Emlékszem, hogy amikor az egyik faluban Sztálin elvtársnál tett látogatásomról beszéltem a parasztoknak, odajött hozzám egy dereshajú apó és ezt mondotta: — Köszönjük. Vaszilij Iva- novics parancsnok elvtárs! Meghallgattuk magát s könnyebb lett a lelkünk... Ez az igazsága biz’ isteni Hátha még láthat* nánk is Sztálin, elvtár satt Nincs egy fényképe róla.? Volt nálam egy brosúra Sztálin elvtárs beszédével, fényképével. Sosem felejtem el. milyen szeretettel nézegették vezérünk arcvonásait. A kép kézről kézre járt és mindegyikük igyekezett minél tovább kezébeii tartani. Amikor láttam, milyen boldogan csillan fel az emberek sze-) me, milyen mérhetetlen a nép bizalma Sztálinban, eszembe jutott az is, milyen mély bizalmat sugároztak a nép iránt a bölcs sztálini szavak ott, azon az estén, a Kremlben! ^ amikor megkérdem magamtól, hogy mi segítette népünket csodával határos hőstettekre. mi táplálta mindnyájunkban az eljövendő győzelem bizonyosságát — így felelek magamnak: az, hogy Sztálin min-' dig, mindenütt velünk van! Az, hogy Sztálin mindnyájunk leikébe mély bizalmát ültetett el a nép iránt és az, hogy népünk ugyanolyan erősen, szíwel- lélekkel bízik Sztálinban, mint amilyen rendíthetetlen a szere-' tete » iránta!
