Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)

1954-02-24 / 15. szám

4 SZABAD nSgrId 1954 február 24. A szovjet nép barátságának követei — Néhányon a barátsági hónapra érkezett küldöttek közül IVAN JEVDOK1MOV1CS GLUSCSENKO a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének tudo­mányos titkára, a biológiai tudo­mányok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája geneti­kai intézete laboratóriumának vezetője, a kulturális delegáció vezetője. A neves szovjet biológiai pro­fesszor 1907-ben született. A micsurini biológia lelkes képvi­selője, Liszenko akadémikus ta­nítványa és egyik legközelebbi munkatársa. Tudományos mun­káiban a megtermékenyítés bio­lógiai problémáival, a növényi organizmusok szövetének külön­böző genetikai tulajdonságaival, a növények vegetatív hibridi­zációjának kérdéseivel, stb. fog­lalkozik. Munkássága hatalmas jelentőségű az agrobiológiai tudomány és a szocialista mező­gazdasági termelés szempont­jából. A burgonyaültetés terén ki­dolgozott és alkalmazott új mód­szereiért 1943-ban Sztálin-díjjal tüntették ki. 1950-ben pedig „A növények vegetatív hibridizá­ciója” című tudományos művéért kapott Sztálin-díjat. Gluscsenko a reakciós weis- mannista genetika ellen folyta­tott harc egyik legaktívabb részvevője. Rengeteg cikke jelent meg. amelyekben a micsurini biológiát propagálja és leleplezi a Weismann—Mendel—Morgan- féle genetika áltudományos, idealista jellegét. A Munka Vörös Zászlórend­jével is kitüntették. 1949-ben a barátsági hónap’ alkalmából járt Magyarországon. *■ íMANUEL GENRIKOVICS KAZAKEV1CS író, a Szovjet írók Szövetsége vezetőségének tagja, Sztálin- dijas. 1913-ban született Kremen- csukban (Ukrajna) tanító csa­ládból. Harkovban végezte az általános iskolát és a gépipari technikumot. Majd a Távol- Keletre utazott, ahol nyolc évet töltött, Dolgozott mint kolhoz­elnök, építésvezető, mint a „Csillag” c. újság munkatársa és mint színházigazgató. Egy­idejűleg, irt verseket is. 1932- ben belépett a Komszomolba. 1938-tían Moszkvába költözött, ahol irodalmi munkásságot fej­tett ki. 1941 júliusában önként jelentkezett a frontra; a háború alatt egyszerű katonából had­osztály felderítőparancsnok, majd hadsereg felderítő osztály parancsnokhelyettes lett. Há­romszor megsebesült. 1944-ben lépett be a Szovjetunió Kommu­nista Pártja tagjainak sorába. Résztvett Moszkva védelmében, Varsó felszabadításában és Ber­lin elfoglalásában. A Nagy Hon­védő Háború idején tanúsított hősies magatartásáért nyolc Ízben tüntették ki. Leszerelése után irta meg a szovjet felde­rítők hősies munkáját és veszé­lyes életét ábrázoló „Csillag” című elbeszélését, amelyért 1947-ben a Sztálin-díj II. foko­zatával tüntették ki. 1949-ben jelent meg a „Tavasz az Ode­rán” című munkája, amely ugyancsak a Sztálin-díj II. foko­zatát nyerte el. Ez utóbbi műve a szovjet irodalom jelentős alkotásai közé tartozik. ★ JUR1J MIHAJLOV1CS NYEPRINCEV Sztálin-díjas festő, a Szovjet­unió Művészeti Akadémiájának levelező tagja. A fiatal festő a háború első napjaitól kezdve a leningrádi fronton harcolt és ott küzdötte végig a nagy ostrom napjait is. Az „Üdvözlégy Leningrad”, „Az utolsó gránát”. „Liza Csajkina” c. képeiben a Nagy Honvédő Háború idején szerzett élményeit örökítette meg. 1951-ben készült el legkiemel­kedőbb művészeti alkotása, a „Harc utáni pihenő” c. képe, amely Tvardovszkij „Vaszilij Tyerkin”-jának témájára készült. Ez a kép reprodukciókról nálunk is nagy népszerűségnek örvend. Ezt a művét 1952-ben Sztálin- díjjal tüntették ki. Képe egysze­riben meghódította a közönség szívét, mert élő szovjet embere­ket ábrázol, akikben a legjobb, legszebb emberi tulajdonságok öltenek testet. A kép alakjainak egyéni, sajátos arculatán kívül kitűnően ábrázolja a szovjet katonáknak az egy testvéri családban összeforrott kollek­tíváját * RUBEN NY1KOLAJEVICS SZIMONOV az Állami Vahtangov Színház Sztálin-díjas főrendezője, a Szovjetunió népművésze. Moszkvában született. A gim­názium elvégzése után a mosz­kvai egyetem jogi fakultásán tanult. 1919-ben lépett be a Saljapin nevét viselő stúdióba, 1920-ban a Vahtangov stúdióba ment át. A Moszkvai Művész Színházban és a Vahtangov Színházban két év alatt több mint 30 szerepet játszott. Többek között Gogol „Revizor”-ának Hlesztakov szerepét, Gyrano de Bergerac-ot, az „Ármány és szerelem”-ben, Wurmot. Sztálint is alakított a „Puskás ember” című filmben. Szimonov több színházban végzett rendezői munkát. A Vahtangov Színház­ban 11 darabot vitt színpadra, többek között Kornyejcsuk „Front” c. darabját is. 1928-ban saját stúdiót szervezett, ahol többek között Lobanovval Solo- hov „üj barázdát szánt az eke” c. darabját adták elő. A Nagy Színházban több operát rende­zett, többek között Csajkovszkij „A cárnő cipője” c. művét. Szimonov négy örmény stúdió szerzője és művészeti irányítója volt. 1927-ben az üzbég stúdiót vezeti. A Scsukin nevét viselő iskolában a színművészetet és a balettiskolában pantomimot (né­majáték) tanít. 1933-ban lett az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság érdemes művésze, 1937-ben népművésze. 1939-ben kinevezték a Vahtan­gov Színház művészeti vezető­jévé. 1939-ben Lenin-renddel tüntették ki. A Cyrano, Oleko és Dundics eljátszásáért megkapta a Sztálin-díj I. fokozatát. A Nagy Honvédő Háború idején kitűnő munkájáért érdem­éremmel tüntették ki. A Moszkvai Szovjet képviselője is volt. k ILJA PETROV1CS KOPALIN többszörös Sztálin-díjas doku­mentumfilmrendező, a filmmű­vészeti delegáció vezetője. A Nagy Honvédő Háború idején készített dokumentumfilmjeiért, melyekben a Szovjet Hadsereg harcait örökítette meg, két ízben kapott Sztálin-díjat. A sztálini természetátalakító terveket a nálunk is ismert „Megújhodott föld” c. színes dokumentum- filmjében örökítette meg. Ezért 1950-ben Sztálin-díjat kapott. Néhány hónappal ezelőtt készült el „üj Albánia” c. egész estét betöltő, színes dokumentum- filmje. melyet nagy sikerrel játszanak a Szovjetunióban. ★ BORISZ ANDREJEV az OSZSZSZK népművésze, töbszörös Sztálin-díjas. Gyári lakatos volt amikor a színiis­kolára került. Először kisebb epizódszerepet játszott, majd nagyobb feladatokat kapott. Ná­lunk is ismert filmszerepei: a „Szerencse fel” c. filmben Ha- riton Balun szerepét, a „Vas- öklű Bogdan”-ban Dobvija ne­vű ukrán parasztot játssza, a „Két pajtás”-ban Szasa Szvin- covot. A magyar közönség előtt sokáig emlékezetes marad a „Szibériai rapszódia” c. filmben Jakov Burma, majd a „Fehér­homály” c. csehszlovák filmben orosz partizán alakítása. „Ta­lálkozás az Elbán” Jegorkin őr­mestere, a „Berlin eleste” fő­hőse, Alekszej Ivanov acélöntő, a „Vidám vásár” egy. mulatsá­gos epizódszerepe és legutóbb a „Felejthetetlen 1919” Sibajev matróza. * a szovjetunió állami NÉPI EGYÜTTESE Eljön hazánkba a Szovjetunió Állami Népi Együttese, a világ­hírű Mojszejev Együttes is. Az együttes nálunk mutatja be elő­ször a Szovjetunión kívül a „Béke és barátság” c. legújabb műsórát, amely a Szovjetunió és a népi demokráciák népeinek táncszámaiból áll. Az új tánc- számok megalkotásában részt- vettek a népi demokratikus or­szágok balettmesterei és zene­szerzői. Több tánc zenéjét az il­lető ország zeneszerzője szerzet­té. Kezdő szóm: „Ünnep a kol­hozban”, amelyben humoros és lírai jelenetek váltogatják egy­mást. Az egyik legérdekesebb, legszebb szám a „Keresztűton” című kínai tánc, amelyet Golo­vanov. Szavin és Noszkov ad elő. Az együttes műsorában szerepel magyar népi tánc is: a Pontozó. Több árucikket a lakosság számára A szovjet kisipari szövetke­zetek 1954-ben 4 milliárd ru­bel értékű árucikkel többet gyártanak, mint tavaly. Idén sokkal nagyobb választékban készítenek férfi-, női és gyer- mekruhákat, fémedényt, gra­mofont, bőröndöt és más cik­keket. A bútorgyártás 46 szá­zalékkal emelkedik, emellett a bútorok jobbak és szebbek lesznek. A kisipari szövetkeze­tek üzemei gépesítik a munka- folyamatokat, új gépeket sze­relnek fel. A bútor-, fameg­munkáló és konfekcióiparban több mint 1500 árucikk tech­nológiáját tökéletesítik. Az új előírások szerint csak ab­ban az esetben engedélyezik újabb árucikkek tömeggyár­tását, ha azokat az árucikke­ket a megfelelő szövetkezeti szervezet művészeti tanácsa jóváhagyta és a kereskedelmi vállalatok elfogadták. Önköltségcsökkentés a bolgár bányákban Bulgária kőszénbányáinak dolgozói szívósan harcolnak az önköltségcsökkentésért és a bányavállalatok jövedelmé­nek növeléséért. Több kőszén­bánya nagy eredményeket ért el az önköltségcsökkentés te­rén. Ezek a sikerek nem utolsósorban a szovjet szak­értők segítségének köszönhe­tők. így például a „Beli breg“ és a „Georgi Dimitrov“-bányá- ban három év alatt jelentős önköltségcsökkentést értek el. A „Beli Breg“-bányában 1952-ben az 1949. évihez viszo­nyítva 23 százalékkal, 1953 szeptember végéig pedig 27.20 százalékkal csökkent az önköltség. Lengyelországban szüntelenül növekedik a cukor termelése és fogyasztása A háború előtt sok lengyel munkás- és parasztcsalád költ­ségvetésében nem szerepelt ez a tétel. A munkanélküliek száz­ezrei pedig még kevésbbé jut­hattak cukorhoz. A gyárosok az országban termelt cukor nagy­részét külföldre szállították, a hazai árakat pedig a lehető leg­magasabban állapították meg. A népi Lengyelországban az egy főre jutó cukorfogyasztás a háborúelőttihez képest több mint két és félszeresére növe­kedett. 1938-ban 506 ezer tonna cukrot termeltek, 1949-ben már 745 ezer tonnát. 1953-ban pedig 1 millió 120 ezer tonna cukrot állítottak elő Lengyelország­ban. Ma már az egy főre jutó évi cukorfogyasztás meghaladja a 44 kilót. Lengyelország jelen­leg az ötödik helyen áll a cu­kortermelő országok sorában. A hatéves terv utolsó két esz­tendejében, 1954-ben és 1955- ben több új cukorgyárat épí­tenek és jelentősen kibővítik a meglévő üzemeket. Az üzemi kollektívák segítik a patronált kolhozokat folyamat tökéletesítéséért in­dított munkaverseny. Gépesí­A Moszkva területi építő­anyagipari üzemek kollektívái az SZKP Központi Bizottsága szeptemberi teljes ülésének ha­tározatai nyomán növelték a mezőgazdaság számára szük­séges gyártmányok termelését. A karacsarovoi famegmunkáló kombinátban például terven felül többtízezer négyzetméter ablaktokot gyártottak a gép­állomások újonnan létesítendő épületeihez. A terület többi üzeme is egyre több építőanya­got küld a falunak. Sok üzem vállalta, hogy se­gítségére siet a patronalt kol­hozoknak az üvegházak és melegházak megépítésében. A Kuncevo-kerületi „Üt a kom- munizmushoz“-kolhozban elő­irányzat szerint február 1-ig 337 négyzetméter területű üvegházat kellett építeni. Ezt a munkát az odincovoi tégla­gyárból érkezett építőbrigád határidő előtt végezte eL A scsurovoi cementgyár épí­tőbrigádja 500 melegágyi ke­retet épít a Kolomemszkoje- kerületi „Trud“-kolhozban. Hasonló munkával segíti a voszkreszenszki „Gigant“-ce- mentgyár, a „Krasznij Sztroi- gyelj“-kombinát és számos más üzem a patronált kolho­zokat« Több mint 50 azerbajdzsán! olajipari üzem vállalt védnök­séget a köztársaság gépállo­másai és kolhozai felett. A ba- kui „Kirov“-gépgyár munká­sai és alkalmazottai gyűlésen vállalták, hogy a Mastaginszk- kerületi „Malenkov“-kolhoz- nak segítenek egy mintatej­gazdaság berendezésében és megfogadták, hogy megjavít­ják a kolhozöntözőberendezés villanymotorjait és szivattyúit. A Smidt-gyár kollektívája az ali-bajramlini kerületben lévő gépállomást patronálja. A gépállomáson már össze­szerelték a Diesel-villanytele- pet, megjavították a hibás vil­lanyvezetékeket. A Sztálin- olajfinomító, a Krasznij pro­letár, és a Bugyonnij-gyár kollektívái a patronált kolho­zokba és gépállomásokra épí­tőbrigádokat küldtek ki. Ezen­kívül több villanymotort javí­tottak ki és sok mezőgazda- sági szerszámot készítettek. ★ A kazanyi területen 114 üzem vállalt védnökséget a gépállomások és kolhozok fe­lett. Ezek gyakorlati segítsé­get nyújtanak az üvegházak, az istállók építésében, meleg­házi keretek készítésében, ko­vácsműhelyek berendezésében, az állattenyésztő telepek mun­kaigényes munkafolyamatai­nak gépesítésében; ★ Sztálingrád üzemei állan­dóan fokozzák a mezőgazda­ságnak szükséges gépek gyár­tását. Januárban a Sztálin­grád területi kolhozok a pat­ronáló üzemektől számos ta- karmányfüllesztő gépet, üveg­házi berendezéseket és állat- tenyésztő telepeik számára függőpályákat kaptak; ★ A Petrov-gyár külön mű­helyt rendezett be a mező- gazdasági gépek gyártására. Itt már elkészült az első füg­gőpálya, amelyet a gyár dol­gozói a Kommunizmus haj- nala-kolhozban szereltek fel. A berendezés jól kiállta a próbát. Januárban hozzáfog­tak a függőpályák sorozatgyár­tásához. A havi előirányza­tot — 50 függőpálya elkészíté­sét — teljesítették. A gyár az év végéig több mint 500 függő- pályát készít. A belinszki mezőgazdasági gépgyár dolgozói az ország kolhozaiba több mint 1600 négyzetes-fészkes burgonya- ültetőgépet- küldtek. A gyár műhelyeiben szélesedik az üzemi terület észszerűbb ki­használásáért és a technológiai tették a munkadaraboknak a mechanikai szerelőműhelybe szállítását. A kovács-sajtoló műhelyben átrendezték a gé­peket. A gyár kollektívája a gép­állomások dolgozói országos értekezletének felhívását lel­kesen fogadta és kötelezte ma­gát, hogy terven felül 4000 burgonyaültetőgépet gyárt. Az új Bulgária 1951 február 25-én kezdődik a Bolgár Kommunista Párt kongresszusa. A kongresszus az egész bolgár népgazdaság ha­talmas fejlődéséről ad számot. Az alábbi két kép az új Bul­gária egy-egy nevezetesebb építményét örökíti meg. A Velingrádi új gimnázium. Az épülő „Alekszandr Sztambolljszki” vizierömü távlati képe. ADENAUER ETVAGYA A „Tribüne de Kation” című francia lap január végén hírt adott a külügyminiszterek berlini értekezlete előtt Bonnban összehívott titkos értekezletről. A titkos értekezlet részvevői Adenauer-'párti politikusok, s a hitlerista vezérkar és a német nagyipar képviselői voltak. A bonni klikknek az „európai vé­delmi közösséggel” kapcsolatos terveit tárgyalták meg. Aden­auer itt figyelmetkeltő nyilatko­zatot tett. Kijelentette: a bonni és párizsi szerződések „óriási reális lehetőségeket nyújtanak a szövetségi köztársaságnak. Eze­ket a lehetőségeket maradékta­lanul ki kell használni, mielőtt felvetjük a szerződések ránk vo­natkozó formális korlátozásai­nak megszüntetését”. Ismertette továbbá a Blank-hivatal (a bon­ni hadügyminisztérium) szak­értőinek „a német szuverenitás teljes visszaállításának feltéte­leiről” szóló • jelentést, amely szerint „az európai védelmi kö­zösség" nem gátolja a Wehr­macht felélesztését, sőt igen kedvező feltételeket teremt meg ehhez. „Ezek szerint — írja a lap — mint azt Adenauer kijelentette, két-három év alatt az európai védelmi közösség keretében lét­rehozzák azokat a feltételeket, amelyek biztosíthatják a szövet­ségi köztársaság politikai és gazdasági helyzetének megfelelő hadsereg kifejlesztését. Amikor majd ezt elérjük, mondotta Adenauer, az európai védelmi közösség keretei katonai szem­pontból már túlságosan szűkek lesznek számunkra”. A lap szavai szerint Aden- auer a titkos értekezleten mondott beszédét ezzel fejezte be: amint a bonni köztársaság az’ „európai közösségen” belül lehetőséget kap arra, hogy „szi­lárdan megvesse a lábát és meghallgattassa hangját”, a né­metek „feleslegessé vált papir- rongyként” félredobhatják a bonni és párizsi szerződéseket. Adenauer nem először be­szélt ilyen nyíltan arról, mire akarják felhasználni az „euró­pai közösséget” a bonni revan- siszta militaristák. Blank hiva­tala tavaly decemberben zárt vitaülést rendezett. . Unt a „Tri­bune de Nation” közölte, armak terjesztése érdekében, hogy a párizsi szerződés a legrövidebb és legbiztosabb útja az európai német katonai és politikai túl­súly visszaállításának, az el­vesztett német területek, köztük az 1919-ben elosztott területék visszaszerzésének. Von Kil- mansegg volt Wehrmacht-ezre- des. Blank hivatalának képvise­lője az ülésen kijelentette: „Adenauer kancellár vélemé­nye szerint a jelenlegi helyzet­ben a szövetségi köztársaságra nézve előnyös az európai vé­delmi közösségen belül a fegy­verkezés. A közösség tagálla­mai közül egyik sem rendelke­zik Németországéhoz hasonló gazdasági és katonai potenciál­lal. Németország tehát az első hegedűs tesz az európai hatos­ban. Amikor pedig majd a kö­zösség keretei túlságosan szű­kek lesznek számára, mi sem lesz könnyebb, mint felesleges holmiként félrelöknie azt és köz­vetlenül belépni az atlanti szö­vetségbe vagy akár végezni az ilyen szövetségek politikájával”. Felkelti a figyelmei az a ja­nuárvégi francia sajtóközle­mény is, amely szerint Nyugat- Németország vezetőkörei „bizal­mas . körlevelet” terjesztenek. A körlevél szerzője, Schacht, Hit­ler volt pénzügyi szakértője azt fejtegeti, hogy Németország a* „európai védelmi közösség” ré­vén nemcsak az első világhábo­rú után Franciaországnak és Belgiumnak átadott gyarmatait kaphatja vissza, hanem fokoza­tosan újakat is szerezhet. j\J em mondhatni, hogy' sze­rény volna a bonni klikk, s mint látjuk, szándékait nem is titkolja. Már most világos, hogy a nyugatnémet militaris­ták ugródeszkának akarják fel­használni az „európai közössé­get” a Wehrmacht felélesztésé­hez és nyugateurópai uralkodó helyzetük kivívásához. A nyu­gati hatalmak képviselői eköz­ben a berlini értekezleten el akarták hitetni, hogy az „euró­pai közösség” a legjobb bizto­síték a német militarizmus ve­szélyé ellen. A német miliíariz- mus azonban maga harsogja vi­lággá igazi, revansista szán­dékait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom